Kids like us records

Minden, ami underground.

Zenekarok













Keresés

Keress cikket nálunk és baráti oldalainkon egyaránt!

Sorozataink

FUCK YOU 2011

2011-es rinyálás

FUCK YEAH 2009

2009, a kurva anyád!

Akikről anyád sem hallott

Bemutatni azokat a zenekarokat, akikről olyan kevesen tudnak, hogy beleférnének egy félig teleszart Toi-Toi-ba.

Szíp Magor Artistáink

Csak a hazai, more!

Saturday night holocaust

Minden szombaton 17:00-kor a zenei pokol bugyraiba merülünk.

Jól nézd meg

Videók. Klipek. Satöbbi.

Zenekarok, amiket utálni fogsz

Zenekarok, amik egész biztosan szívből rühelltek, kedves önmegvalósításfüggő punkrokkerek.
Fáj, for, frí, van, offblaszt!

------------------------------------



Amit eddig nem tudtál az oldalról

FAQ, GYIK, és egyéb érdekes adatok az oldalról.

Kommentelők

Bringing Up Baby

Nincs megjeleníthető elem

Solidarity Webzine

Nincs megjeleníthető elem

Agyampokla

Nincs megjeleníthető elem

One Chord Wonders

Nincs megjeleníthető elem

Heart-A-Tact

Nincs megjeleníthető elem

Címkék

14alien (1) 1977 (1) 2008 (53) 2009 (35) 2009 de 2010 re (8) 2010 (21) 2011 (12) 2011 de 2012 re (3) 2012 (21) 2013 (1) 3/4hét (1) 36 óra pogó (1) 43. magyar filmszemle (1) 77 (1) a (1) adatlap (7) adorno (1) after classes (1) agyampokla (1) ajánló (40) akikről anyád sem hallott (6) aktuális (2) amd (1) amit eddig nem tudtál az oldalról (4) análdugó (1) ana never (1) anglia (1) angol (1) annácska (1) another way (4) antares (1) anyád (4) anyád kedvence (1) ashes of atlantis (1) avatar (1) a bit of braindead (1) a part (1) baader brains (1) bacon (1) bakony (1) banda mkl (1) barangó (1) baszás (1) béna (1) best of 2008 (2) beszámoló (24) big boys (1) billie joe armstrong (1) bio (6) black flag (4) blast (2) blind idiot god (1) blog (83) blogger (4) bobbánowich (1) bohócok (6) bombs (1) booking (1) boredom (1) boston (2) bread and circuits (1) brutal knights (1) budapest (19) bugazziiieee (1) byrne (1) calm before the storm (1) cloak/dagger (2) colbom (1) corrodal (1) cowabanga go go! (1) crisi (1) crust (4) csepel (2) csermanek lakótelep (1) csúnya (1) csurkapityesz (1) cvlt of grace (1) dagadt (1) damned (1) dance or die (10) dance or die!!! (1) david (1) dead boys (1) dead kennedys (2) deathcore (1) depresszió (1) descendents (1) devo (1) discharge (1) discriminated (1) dk (1) dreamlongdead booking (1) drogospunkfilm (1) duna (1) dürer kert (3) dzsukhell (1) eagles of death metal (1) eater (1) ebullition records (2) eger (3) egrix (1) egyszemélyes randevú (1) első (1) emo (9) end of a year (1) eric ayotte (1) eric marcelino (1) értelmetlen hülye kérdések (1) everything falls apart (1) evés (1) fallen into ashes (1) fanzin (1) fanzine (6) fashion victim (1) fastcore (3) fáziskésés (1) feldolgozás (1) fél x (1) fényes adolf utcai próbaterem (1) ferdi (1) fesztivál (1) fikázás (1) film (2) filmszemle (1) filter (1) firehose (2) flavov flav (1) flood has come (1) fogkrém (1) food (1) forgiveness denied (1) formyfriends (9) freefest (1) fucklikebunnies (1) fuck the kids like us minitour (2) fuck yeah 2009 (7) fuck your pride booking (1) fuck you 2011 (8) fuel (1) fültágító (1) funk (1) fuseism (7) f minus (1) gag a horse (1) gallows (1) geek (2) germs (2) ghetto prophets (1) git some (1) gokkun (1) gone (1) gördeszka (3) gorilla büfé (1) great lakes (2) green day (1) grindcore (1) gyalázat (2) győr (2) hands off! (1) hanoi (1) harc áldozatok nélkül (1) hardcore (38) harmony set (1) ha isten punkzenekart alapítana (1) headshot (1) heart a tact (1) herbelando (1) highsocks (1) hip hop (1) hírek (7) hiteljugend (1) hitványfanzin (1) homo (1) hughes (1) hülye (1) hülye underground (20) human error (2) ian curtis (1) imperial spies (1) interjú (15) intonarumori (1) intro (1) írás (1) iszonyat (1) iwrestledabear (1) jaki (1) jégrakéta (1) jesse (1) jesse hughes (1) jet market (1) jfa (1) jilted (1) john (1) john henry west (1) jolana (1) jól nézd meg (20) jótékonyság (1) joy division (1) juggaknots (1) junkies (2) k.o.c. (1) kakimaki (1) kalambó kutyája (1) kanagawa (1) kang (1) karst (2) kegyelemkettes (1) keith moon (1) kemenyhenrik (1) képregény (1) kernel panic (7) kevin (1) kex (1) kids like us records (1) killah priest (1) kinks (1) kiskovács (1) kiss the devil (1) klip (1) klur (16) kneejerk (1) kokakóla (1) koncert (13) koncertszervezés (3) kool keith (1) kovászos (1) közjó (1) kritika (9) kritikus kedd (6) kultúrkör (1) kurva (5) kurva internet (1) la (1) lantern (1) lányok (1) larry cubiac (1) látványnépség (1) leftöver crack (1) lemmy (1) less than zero (1) letöltés (28) liberal youth (2) libido wins (10) life (1) light up (1) link x (1) lömbihead (7) lookout records (1) look its a giraffe (1) lords (1) lori carson (1) lőrke (1) loser (1) louderbach (1) loud and wrong booking (1) lyon estates (1) macaulay culkin (1) magyar (1) magyarország 2011 (1) male nurses (1) marionette id (1) maszturbáció (1) mediafire (1) megamosh (1) megjelenés (1) melbisonplusszdeszkamen (1) metal (1) metál (1) metalcore (1) mexico (1) mike kirsch (4) mike watt (1) mind your step (1) minus (1) minutemen (4) molotov koktélt a mal zrt re (1) monitor punkok (1) mosh (1) most viktor vagy viktorka? (1) mothercountry motherfuckers (1) motörhead (1) mtv (1) my little corner of the world (1) nácik (1) nagymama (1) natas kaupas (1) nature boy jim kelly (1) navio forge (1) nazde (1) nec pluribus implar (1) nehézáram (1) nehézáram pontozási rendszer definiciója (1) nehéz áram (1) nembírodmegnézni (1) nempop (1) nemulass! (1) nemváltozunk (1) new (1) new dead project (7) new order (1) new wave (1) nikson (1) ninpulators (3) nokedli (1) not (1) nothing (7) not this time (1) nyálmirigy (1) olasz (1) one and the same (1) opus null (1) összefoglaló (1) padkarosda (2) pailhead (1) panic (1) path we tread (1) pavilionul 32 (1) pay my milk (2) penalty kick (1) pfa (12) pinhead gunpowder (2) piresian beach (1) pisscrystals (1) plan beer (5) platón (1) please inform the captian this is a hijack (1) pogó (1) pogo loco (2) pop (1) popunk (1) pop punk (2) pörkölt (1) post punk (1) prewiev (1) prospettiva (1) psycho mutants (1) pucok (1) punk (80) punkattitude (1) punk filmek (4) punk films (4) punk rock (1) puszta (2) quart.hu (1) questions (2) r.vomisa caasi (1) raein (1) rákosi (2) ramellzee (1) ramones (1) rancid (1) random chords (1) rap (1) reaction (2) reatards (1) red dons (1) reflected (2) rész (1) rhcp (1) richard hell and the (1) rivers run dry (2) románia (2) rosa parks (2) salgótarján (3) sallai laci (1) santa cruz (1) saturday night holocaust (5) säw (5) saw (1) sawhorse (2) say (2) scooter (2) screamo (1) seattle (1) sell out (1) semmi komoly (2) sex pistols (1) sex positions (1) shook ones (1) silver bearing (1) sixteen bullets (1) skatecore (1) skatepunk (5) skaterock (1) skinflutes (1) smafu (2) social circkle (1) sofa king (2) solidarity webzine (1) something against you (2) sonic youth (2) sotár (1) spark (6) ssd (1) sst (2) step on memories (1) steve (1) streets on fire (1) strengt in solitude (1) suburbia (1) surf (2) swa (1) szabad az á (1) szarás (1) szarfilmek (2) szar év (1) szar filmek (2) szeged (5) székesfehérvár (1) személyes (3) szentes (2) szerbia (2) szextank (3) szex tank (1) színtér (1) szíp magor artistáink (6) szolgálati közlemény (1) szomorúság (2) szükségállapot (1) talking heads (1) tapolca (1) tarr béla (1) tekken (2) téveszme (2) the clash (1) the dedication (1) the hated (1) the las vegas tragedy (1) the real kids (1) the screamers (1) the smiths (1) the static age (1) the stranglers (1) the tartuffe plan (2) the trouble (1) the wax museums (1) think again (4) this is bihar (1) this perfect nightmare (1) thrash (1) tisztán a cél felé (1) top 5 magyar lemez (1) torches to rome (1) tour (4) tragédia (2) tragic vision (1) transformers (1) tree (1) trusting (1) tűréshatár (1) tyrells owl (1) uborka (4) united and strong (2) urinals (1) usa (1) utazás (4) vargyai viktor (1) vega (1) vegan (1) vélemény (2) veszprém (1) vetkőzz (1) video (6) videóriport (1) világválság (1) voidoids (1) voodoo allen (1) vormkids (1) vörösiszap (1) wasted (1) wave (1) wbtmfs (1) who (1) who sows violence reaps storm (2) wire (1) witkin (4) wolfshapedclouds (1) wolf shaped clouds (4) wormkids (1) www.makeoutclub.com (1) yaphet kotto (1) young arsenal (1) youth violence (1) zach hill (1) zaj (1) zenekarok amiket utálni fogsz (3) zero tolerance (1) Címkefelhő

Háttérbe szorult a zenekar, de mindig ott lebegett a szemünk előtt és forrt a düh

2013.05.02. 08:50 - posztolta: neverlivetosee

aw.jpgA számomra már évek óta inaktívnak számító Another Way a napokban jelentkezett be végre egy új dallal a májusban megjelenő új lemezükről, ami kellőképp meglepett, hisz az egykor egyik legaktívabban koncertező banda az utóbbi években szinte az egyik pillanatról a másikra vedlett át haldokló állatba, hogy aztán most felfrissülve és új erővel újra betörjön a magyar punkba. Az új lemez apropóján késztetést éreztem arra, hogy faggassam kicsit Gidát a zenekarról.

1. Te Gida, ha jól tudom, egy ideig azért volt inaktív a banda, mert a gitárosotok, Tomi nem volt itthon, aztán mikor hazajött, be is jelentettétek, hogy dolgoztok új lemezen, sőt, múltév szeptemberben még azt is mondtátok, hogy mentek is stúdióba már, mégis semmit sem lehetett hallani rólatok, egészen tegnapig, amikor is kiraktátok ezt az előzetest.
Mi történt eddig, miért volt pontosan inaktív, vagy inkább felhalott a zenekar, és miért húzódott el ennyire a stúdió?
Gida: Helló Gabi! Igen nem volt itthon párszor féléveket Tomi... Kapott pár ösztöndíjas lehetőséget és azokat ki is használta. Addig a Máté vette át a gitáros posztot és hárman toltuk a bulikat és egy kisebb turnét a Yack zenekarral és egy másikat a török Sakatat és a cseh Onanizer bandával. Ezek közül a Yack-el való közös portya volt a legjobb és élmény. De ahogy Tomi visszajött azonnal beállt és zúzott. Kevesebbet akartunk koncertezni mert közbe jött egy csomó más minden mindenkinek. Háttérbe szorult a zenekar, de mindig ott lebegett a szemünk előtt és forrt a düh. Gyakorlatilag a tavalyi Magrudergrind-os buli után leálltunk a koncertekkel és inkább próbáltunk. Talán 2 buli ha volt….és azok sem tetszettek. Tudtam, hogy valamerre el kell mozduljon az A.W. újra…
A lemez zenei anyagát még ősszel vettük fel,ha jól emlékszem és októberben be is fejeztük. A legnagyobb problémát a szövegek és az ének további alakulása jelentette. Máté nagyon jó szövegeket ír, de ide nem azok kellettek. Az ének stílusa amit mostanában tolt sem jött be. Ide keserűség, düh, társadalomkritika kell egyszerűen. Már sokkal hamarabb be tudtuk volna fejezni ha nincs görcsölés és ha mindenki tudja mit is akar és mi a koncepciója a lemezzel kapcsolatban.

2. Visszaalakultatok trióvá. Bár Máté az egyik legenergikusabb frontember, akivel valaha találkoztam, számomra mégis ez a hármasfogat a klasszikus AW felállás, persze én elfogult vagyok, hisz akkoriban relatíve sokat koncerteztünk együtt, és pont abban az időben jött ki a Békés Idő is, ami számomra eléggé reformszerűen hatott, hogy hogyan is gondolkozzak a punkról és zenéről. Hogy-hogy emelett a felállás mellett döntöttetek?
Gida: Igen. Újra hárman nyomjuk. Nehéz erről beszélni, mert én bírom a Mátét és semmi rosszat nem akarok és tudok róla mondani. Ő mást akart mint mi. Még elkezdtük együtt felvenni az éneket, de nem úgy sikerült ahogy azt szerettük volna. Úgy éreztük, hogy neki fontosabb a másik zenekara és nem fordít már elegendő energiát a lemezbe és a zenekarra. Ahogy mondtam, a szövegei és az énekstílusa is eltért attól az úttól amin haladni akar az A.W.. Nem tudom, nekem a koncertek sem jöttek már így be. Valami hiányzott Mátéból ami megvolt benne régebben. Sok sikert kívánunk neki a jövőben és továbbra is haverok vagyunk remélem.
Azok a közös koncertek faszák voltak! Főleg a Mátranovákos koncert. Azóta sem voltam sajnos még a Mátra közelében sem. Pedig meg akarom hódítani! Na meg a vonatozás Salgótarjánig is egy élmény és kaland. A szatír a hatvani vasútállomáson…kemény arc volt, hogy rohadna meg.


3. Mit várhatunk az új anyagtól? Az előzetes számomra az első két lemez elemi dühjét vetíti ki, persze hozva a szokott tempót. Te hogy látod így a stúdiós munkák végén az anyagot, meg vagy vele elégedve?  Persze tudom ez hülye kérdés, de engem az ilyen hülyeségek nagyon izgatnak, na!
Gida: Igen, nekem is az első kettő anyagot idézi fel. Valahogyan nem volt semmiféle szempont és meghatározott vonal amit követni szerettünk volna. Elkezdtünk a dalokat írni és addig fel sem tűnt, hogy ez az egész mennyire retró A.W. . A zenekar életében az eddigi legjobb stúdió munka volt. Gyulán vettük fel egy régi ismerősnél, Siminél a No Silence Sound Stúdióban. Tök fiatal a srác és iszonyat profin tolja ezt a hangmérnökösdit. Mivel Ő is zenél és nem állnak távol tőle a brutál zenék tökéletesen tudta mi kell ennek a tetű anyagnak. Volt régebben néhány nagyon kényelmetlen és rossz stúdiózás Békéscsabán. De akkor csak az volt és muszáj volt oda menni. Tök unott hangmérnök, aki alapból egy rakás szarnak tartja az ilyen zenét és állandóan grimaszolt meg fintorgott és fingott a csávó. Remélem soha nem hozz össze a sors vele!
Az új lemez hatását nehéz lenne így megmondani. Remélem azért be fog jönni pár embernek és a szövegek is. Még most is olyan izgi felvenni egy anyagot és elmondani benne ami foglalkoztat.
Én egyik cuccunkal sem vagyok teljesen elégedett, sőt. De ez az utóbbi már lehet hogy előidéz egy pici elégedettséget. De az majd kiderül ha pár hónap múlva meghallgatom.

4. Ki csinálta a borítót? Teljesen saját munka, nem stock fotóból lett készítve? Tetszik, hogy most is, mint ahogy eddigi lemezeiteken, valami teljesen nyugodt és letisztult formával jöttök elő, ami egy nagyon erős és jól átgondolt kontrasztot ad a zene és a grafika között. Ez koncepció amit követtek, vagy egyszerűen csak így jön össze?
Gida: A borítót Tomi csinálta mint ahogyan eddig is. Azt hogy honnan szedte nem tudom sajnos. Igazából engem is meglepett. Emlékszem amikor befejeztük az anyagot és jöttünk haza a stúdióból már sötét volt és egy rókát láttunk az úton átszaladni. A szemei villágítottak és gyönyörű volt! Itt elég gyakran lehet rókát látni. Van, amikor megyünk hajnalban dolgozni bringával és találkozunk egy-két róka komával. Egyszer még egy borzzal is összefutottunk. Jó nagy volt. Meg is ijedtem amikor kijött a bringaútra és futott előttem. Semmit nem mondott, csak intett és úgy csattogtak a karmai. Kissé elkanyarodtam a témától. De még rengeteg ilyen sztorim lenne, hehe.
Tomi mindig törekedett szerintem a letisztultabb grafikákhoz. Semmit nem szeret összecsapni gyorsan, néha sürgetni kell.

5. Várható, hogy újra aktívan fogtok koncertezni? Vagy mik a tervek a közeljövőre, pár buli aztán pihi egy új lemezig, eu turné, vagy bármi más?
Gida: Igen, lesznek bulik de nem sok. Nem is érnénk rá annyira. Mindenkinek kialakult az kis magánszférája és arra is kell időt szentelni. De szeretnénk havi egy bulit legalább és egy kisebb turnét majd valamikor. Mert van mondanivalója az A.W.-nak és éhesek vagyunk.Nem akarunk eltűnni megint ennyi időre. Na meg néhány új dalt írni.

6. Mi az, amit az Another Way mondott még Másik Oldal néven, és mi az, amit most 2013-ban mond? Mit mondanátok egymásnak, ha egy téridő kapun át sikerülne találkoznotok?
Gida: Huh,én túl negatív arc vagyok és csak azt mondta,hogy emberek itt minden egy rakás szar és kurva sok a tetű figura és ez nem fog megváltozni. A 10 év igazolt ebben a hitben. Hiszen semmi nem lett jobb a világban. A gyomrom kifordul néha az egésztől ami itt van és hogy mennyire irdatlan mennyiségű faszkalap van mindenhol. A hiszékenység és butaság elembertelenedés.
Szóval ha találkoznák a téridő kapun csak annyit tudnék mondani,hogy minden a régi.
Köszönöm az interjút és, hogy időt szántál ránk!


Követni/olvasni:

https://www.facebook.com/anotherway666

Letölteni:
http://www.myspace.com/anotherway666/blog/536573435

Koncertre elmenni:

konc.jpg

https://www.facebook.com/events/466537850073747/
https://www.facebook.com/events/466537850073747/
https://www.facebook.com/events/466537850073747/

1 komment

Címkék: ajánló interjú punk hardcore another way fastcore 2013

Punk's not dead! Vagy mégis?

2012.03.03. 20:46 - posztolta: neverlivetosee

Mostanában sűrűbben frissül ez a rovat, mint szinte bármi más, de ezzel nincs baj, nem?

Az origo.hu, vagyis inkább a quart.hu csinált egy videóriportot az AMD-ről/-vel, bár én egy kicsit többet vártam a cím láttan, de így is egy kellemes esti programnak bizonyult a kisfilm megtekintése. Csekkoljátok ti is!

Szólj hozzá!

Címkék: interjú amd hardcore 2012 jól nézd meg quart.hu videóriport sotár lőrke kiskovács

Interview vol 2. - Buda

2012.01.18. 13:52 - posztolta: Lunatic ..

Buda mi a véleményed a punkról, a hazai szintérről, magáról a zenéről, és a politikáról?

A punk klassz dolog, nagy falat lenne elkezdeni elmagyarázni. Nem azért, mert akkor az megöli, mert azért szerintem tényleg lehet róla beszélni és kell is, csak ezen külön nem szoktam elmélkedni, ha felmerül valami kérdés ezzel kapcsolatban akkor azért arról van véleményem.Legegyszerűbben azt tudom mondani, hogy nekem egy menedék, mint egy saját világ. 

A hazai színtér: Először is meg kell húznom a vonalat, hogy mi nekem a színtér, mert azért lehet sokféleképpen nézni. Szóval nekem az ilyen zenélésre munkaként tekintő, akár punk akármilyen undergroundnak mondott zenét játszó bandák nem férnek bele.Az nem punk, ennyi. Max punk vagy hardcore zene. Persze kell energiát meg időt fektetni bele, de tökre fájdalmas azt olvasni, ha valaki erről ripacskodik, akkor ne csinálja, ha ez ugyan olyan rossz neki, mintha a szalag mellett melózna. Mert a menedék alatt azt értem, hogy ebbe az ember szeret fektetni, szereti csinálni, azért teszi mert ebben jól érzi magát meg jó elmerülni benne.

…Vonal meghúzva, koncentrálok arra, ami belül van: Izgalmas a színterünk, vannak jobb meg rosszabb idők. Jó volt pl tavaly ilyenkor, amikor mindenki tenni akart valamit, de valahogy egy nagy beleülés lett helyette és az egész kicsit lelaposodott. Persze ettől még voltak jó koncertek meg kijött pár jó lemez, de sajnos eléggé hajlamos rá a közösség, hogy bele szarjon mindenbe, de olyan módon hogy az nagyon destruktív (ez önkritika is). Pedig rengeteg a jó ötlet meg a jó gondolat, jó fej ember, vannak jó zenekarok, de lehetne sokkal jobb is. Most lehet sokkal rosszabbul festettem le mint amilyen, mert azért rohadt jó ide tartozni. Most is jó. De mondjuk ha valami faszább külföldi színtérre nézek, (pl Kanada, Long Island, Portland, New Jersey, Svédország) akkor úgy tekintek rájuk, mintha ők felnőttek, mi meg még csak gyerekek lennénk. Pedig ez hülyeség, ugyan olyan srácok meg csajok ők is mint mi, nincs semmi varázsgömbjük, amitől jobb zenekarokat tudnának csinálni.Persze nem lenne az sem jó, ha majmolnánk valami más színteret, vagy annyira akarnánk valami csinálni meg annyira komolyan akarnánk venni magunkat, hogy már nem is élveznénk az egészet, de fejlődni azért lehetne simán. Szóval azért nem rossz itt, mindig jól érezzük magunkat, de lehetne sokkal királyabb is, kreativitást jóra fordítani meg nem szégyellni.

A politikáról legszívesebben azt írnám, hogy nem érdekel, de ez nem igaz, inkább csak nem szeretem, de mégis érdekel (viszont nem értek hozzá). Attól is függ milyen mélységben gondolok bele – hogy mit lehetne kihozni abból ami van, vagy hogy mi lehetne, ha bármit megtehetnének az emberek, hogy úgy éljenek ahogy jó lenne. Mert arra mondjuk nincs esély, hogy az egész mostani intézmény rendszert lerombolni és építeni egy jobbat, mert ennek az akadályozói maguk az emberek, nem a rendőrség meg nem is a kormány vagy a zsidók vagy nem tudom kiket szoktak még okolni. Szóval nem nagyon hiszek a kollektív anarchiában, legalábbis nem tartom reálisnak. Persze király lenne, de inkább hiszek a saját személyes környezetünk jobbá tételében. Az aktuálpolitikát követem valamennyire, de abban nem nagyon látok olyan lehetőséget, amitől jobb lenne bármi. Egyik párttól a másikhoz menekülnek az emberek a csalódottságuk miatt, szerintem ez mindig is így lesz. A csalódott emberekre könnyű hatni szerintem.

A politika és a punk színterünk kapcsolata elég egyértelmű, szerencsére inkább az ész és a gondolkodásjellemző mint a betanult jelszavak skandálása (van példa erre is azért) és ez a jobbik eset. Mert találkoztam már azzal is, hogy valaki mondjuk nagy antifasiszta, de a szexista meg a homofób dolgok meg mennek nála, úgy hogy észre sem veszi. Még ha a legtöbb zenekar nem is énekel politikáról, a szövegeikkel akkor is kifejeznek egyfajta liberális (kár ezért a szóért, hogy az egyik párt így bemocskolta és most már inkább szitokszó) értékrendet. 

 

 

Kik a kedvenc külföldi zenekaraid? Írhatsz klasszikust is, de azért legyen benne mostani is.

 

Hű, abból jó sok van, meg változó is. A „klasszikusok” közül talán a Minor Threat meg a HüskerDü az első számú kedvenceim, de általában újabb lemezeket szoktam hallgatni. Mostanában ezeket hallgatom legtöbbet: ArcticFlowers (szerintem tavaly ők adták ki a legjobb nagylemezt), TerribleFeelings, BurningSensation, Shoppers, Neon Piss, BlankPages (ők meg a legjobb 7”-t), Spraynard. Örök kedvenceim pl.:  Modern Life is War, PaintIt Black, Latterman, RVIVR, Witch Hunt, DING… ha tovább gondolkodnék rajta tuti eszembe jutna még egy pár. 

 

Buda Mióta van a Planbeer ? Vannak kiadatlan anyagotok? És milyen változások mentek végbe a kezdetektől mostanáig? Tagcsere, műfajváltás, szóval gondolok itt arra, hogy Indie zenekarként kezdtétek, de 2013-ra SXE Hardcore lesz a zenei profil, ilyesmi.

 

2006 nyara óta van Plan Beer.  Kiadatlan anyagok csak ilyen próbatermi felvételek vannak talán, de semmi komolyabb. Sok változás nem ment végbe, akkor is punk zenét játszottunk és most is, csak szerintem fejlődtünk sokat, jobb zenéket hallgatunk, amik hatnak ránk. Meg akkor még mindenki nagyon kezdő volt, inkább azt játszottuk, ami sikerült, most már (többnyire) megy az is, hogy amit kitalálunk, azt eljátsszuk, ez azért sokkal jobb így. Egy tagcsere volt 2009-ben, amikor Marci azt mondta, hogy nem nagyon lesz ideje erre, akkor bevettük helyette a Vilit. Már nem emlékszem pontosan, de valamiért tökre egyértelmű volt, hogy ő száll be.Remélem idén kihozunk egy lemezt, 2011-ben a turnét meg pár koncertet leszámítva nem voltunk valami aktívak, de már vannak új számok, vannak próbák, szerintem idén lesz pár jó dolog.

 

Azt mennyire gondolom jól, hogy a RLO vonalán akartok haladni? Mármint filozófiailag és hangzásilag is. Mindenki szereti az RLO-t a bandában? 

Hát nem tudom, mennyire megyünk a vonalán, de ezt már olvastam máshol is, pozitív meg negatív szemszögből is. De amúgy ezt jó hallani. Nem tudatos, ezért nem nagyon teszünk semmit, csak így négyen ezt szeretjük játszani amit. De egyébként az RLO a legalapabb közös pontnégyünknél. 

 

Mennyivel jobb az, hogy a Tomi, hang technikus, egy igazi TIMBALAND, jobban megy így a stúdiózás? 

Így egyszerűbb meg élvezetesebb is. Eddig csak a Séta EP-t vettük fel magunknak, de az fasza volt. Tomi szülei elutaztak egy hétre nyáron, náluk vettük fel a családi házban. Amíg Bence dobolt mi a Vilivel deszkáztunk az utcán, rendeltünk pizzát meg ilyenek, jó hét volt. Sokkal királyabb mint bemenni egy stúdióba. Nyilván pl. a Séta EP nem szól olyan kiválóan, de az volt Tomi első próbálkozása, meg igazából nekem nincs bajom a hangzásával, de a következő mondjuk biztos jobb lesz. Azóta a Tomi már vett pár drága cuccot, meg sok tapasztalatot szervett, szóval fejlődik. Annak örülök, hogy kb. bejött amit akart, mert frankó bandáknak vesz fel demókat meg lemezeket barátságos hangulatban. Én drukkolok neki. Bár már elterjedt a Timbaland mint poén, Vili kitalált egy király nevet a „stúdiójának”, amit azért írok le, hogy hassunk Tomira ezzel is: T.A.M.A.S. (Tom’s Anarchist Mill Against Society, de az S lehet bármi, vagy változhat is). Tomi innen már nincs választásod azt hiszem!

 

Milyen volt a Planbeer-MindYourStep turné? Olyat hallottam, hogy a MYS zenekar SXE-ként kezdte, és részegen fejezte be, meg, hogy voltak kommunista diktátoros punk srácok, akiknél laktatok, és féltetek tőlük, hogy a kutyáik összetépnek titeket. 

 

Király volt. Hát érted megyünk egy kisbusszal, dopemant hallgatunk, turistáskodunk, zenélünk, nagyon jó élet. A MYS-ben két ember nem ivott alkoholt, de Iván nem volt edge sosem, csak egy durvább részegség után azt mondta nem iszik egy ideig, szóval kb. egy 6-7 hónapig nem ivott, de Németországban megivott egy sört, aztán még párat… hehehe. A dobosuk, Greg x-es, de ő az is maradt, szóval ez rossz pletyka haver. 

A kommunizmust ott kint egész másként nézik a múltjuk miatt. Egyrészt jobban, másrészt rosszabbul.  Mivel a múltjukat nem árnyékolja úgy be, ha valaki ott azt mondja, hogy kommunizmus, akkor nem a rossz idők jutnak az emberek eszébe, hanem mondjuk Marx. De a squat, ahol voltunk tele volt pl. vörös csillagokkal meg Sztálini jelképekkel, ami viszont szar, mert ők nem tapasztalták meg a félresikerült, diktatórikus kommunizmust, ami létezett és nem tudják, vagy nem mindenki, hogy az nem ugyan az. Nem azt mondom, hogy nem voltak jó srácok ott, csak kicsit mintha egy múzeumban lettem volna, nem egy anarchista közösségben. Az egyikük, akivel dumáltam például tök jó arc volt, meg rendes volt velünk mindenki. A kutyás este Prágában volt, a Discentrumban. Én imádom a kutyákat, de nem akartam a helyükön aludni, ezért a Zolival kint aludtunk a szabad ég alatt egy ágyon. A legjobb nap pedig szerintem Berlin volt, egyrészt fasza volt a városnézés, elmentünk a Ramones múzeumba, ahol találkoztunk Descendents-es Miloval, meg NOFX tagok is voltak ott, de ezek után azt már leszartuk, hehe. Este meg megnéztük a Descendents (meg a Nofx-et, de..). Aztán meg egy kis squatban aludtunk, aminek nem tudom már a nevét, de nem a Köpi volt. Turnézni nagyon király.

 

Benne vagy a Great Lakes-be. Milyen abba a bandában? Én voltam egyszer próbátokon, ami kurva jó volt, ott az egyik arc elővett egy Spilerwoxman cigarettát, és Kb mindenki annyira kész lett, hogy nem igaz, csak te voltál józan, meg a Benemarci talán. Vágod, éppen Tekken próba után volt. És hallod akkor kurva jó volt a próbátok, meg amúgy a Koncertetek is tetszett, ami decemberben volt. Szóval mesélj róla egy kicsit, és a Demo anyagról, hogy hány szám lesz, meg ilyenek.

 

Fasza ebben a bandában, jó arcokkal vagyok benne, meg olyanokkal, akiknek szeretem a másik bandáját. (Fater – Dance or Die/Szextank, Márk - Formyfriends, Boros – PFA) igazából a próbáink meg az a koncert nem sokban különböznek, mert mindig eljátszunk blokkban azt a 6-7 számot, ami van, de ez jó, mert legalább egybe leszünk. Az a koncert emlékszem pénteki napon volt, én meg azon a héten hétfőn léptem be, szóval néha kamuztam, de azt olvastam jók voltunk. Le van már szervezve pár koncert februárra ésegy májusra is már. Demó csak azóta jött szóba, hogy Rádi említette a blogon, hogy nekünk kéne olyan, de még nem tudom mikor lesz. Eddig vagy 6 saját számunk azt hiszem, lehet ezek lesznek rajta majd, vagy még írunk és azok is, vagy pár lemarad, fogalmam sincs, én az új fiú vagyok még.

 

 

 

 

 

 

 

Milyen érzés koncertet szervezni? Emlékszem, egyszer mondtad, hogy volt, hogy mínuszba voltál a koncert után, az tuti nem lehetett jó, de gondolom van, amikor pont megtérül a konci, meg néha talán egy kis bevétel is van, ami fasza. Bár gondolom, nem arra törekedsz, hogy bevételed legyen, hanem, hogy jó rendezvényt szervezzél.

 

Koncertet megszervezni jó érzés, csak ahogy közeledik a nap mindig szétparázom magam, de ezt is megszoktam már.  Az esetek 80%-ban mínuszos a buli, van, hogy nulla, de akkor is csak azért, mert pár banda mondjuk előre mondta, hogy ha úgy alakul nem kell nekik benzin pénz, de én azért nem szeretek nem adni, de előfordult már, hogy nincs miből. Eddig egyedül a RVIVR-ből volt „bevételem”, pedig tényleg mindent kifizettem, a helyet a banda fogyasztást, minden bandát, de amúgy a bevételem is nagyrészt elvetem a zenekar merchre még aznap este, meg másnap a RVIVR-nek reggelire. Szóval ja, a bevétel egyáltalán nem érdekel, csak, hogy jól érezzem magam én is (ebben benne van hogy a barátaim is)de azért örülök, ha jönnek annyian, hogy a bandáknak se saját zsebből kelljen megtankolni a kocsit.

 

Mi a különbség, hogyha Tapolcán szervezel koncertet, vagy Pesten ? És szerveztél máshol már koncertet, a fővároson és a szülővárosodon kívül ?

 

Egész más, Tapolcára jobb. Ott ott van a cuccunk amin játszhatnak a bandák, tudjuk mire lehet számítani (ezeket együtt szervezzük a Plan Beer tagokkal), szerintem a hangulat is jobb. Sajnos ott most nem nagyon van lehetőség, bezárt a Fa-Ló kitudja meddig, vagy ha kinyit akkor milyen lesz az új bérlő.. az előző nagyon jó fej meg segítőkész volt. A Lokomotív meg egy diszkó, meg már egy gogo táncrúd is van ott ahol a nyári bulin a zenekar és a közönség közti vonal húzódott kb, szóval szar na. Arra az egy bulija volt jó szerintem. Pestre azért szervezek, mert van pár banda amit nagyon bírok és más nem szervezné le szerintem, mert vagy nem ismerik, vagy meg mert itthon amúgy is kevesen szeretik a jó poppunkot, olyanok akik szoktak szervezni is. Emiatt sokan azt hiszik, hogy nagy poppánker vagyok, pedig amúgy nem, keveset szeretek közülük, de azokat eléggé. Vékony a határvonal a nagyonfasza és a szar tucat poppunk bandák közt. Szóval pestre próbálom elhozni amit szerintem érdemes meg én megnéznék. Azért jó érzés ide is, csak több szívességet kell kérnem, mert itt nincs semmim, cuccok, szállás, kaja meg ilyenekben általában kell segítség.

 

Tapolcán milyen a punk bulik ? Punk hétvégék, amikor nincsenek koncertek, csak együtt lógtok a haverokkal ? Egyszer voltam csak eddig, és az eléggé király volt, bár csak a kocsmánál voltam végig kb, ahol a zenekarok felléptek, utána mentem is haza rögtön. Gondolom, azért vannak ott jó kis helyek, erdők, mezők, patakok, tisztások.

 

Nagyon jó bulik szoktak ott lenni, persze néha laposabb, de valahogy mindig jó az atmoszféra. Sajnos ilyen sima hétvégén már nem nagyon vannak, ha hazamegyek hétvégére, akkor max próbálunk, de este nem nagyon megyünk ki Tapolcán csak úgy. Csak pár kocsma van, régen jó sokat kijártunk együtt, úgy szedtük össze anno a Marcit is a bandába. De a hely amit régen bírtunk inkább már 16 éves náci emo rockerek, vagy 16 éves drum and bass arcok helye, a többi kocsma meg általában sima unalmas zenegépes hely. A Tópart borozó mondjuk király, meg ott van a tó is, néha megmártózunk benne sok sör után, mondjuk inkább koncertek után. Kár, hogy amikor ottvoltál nem mentünk le oda, bár azthiszem hajnali 4 után mentünk mi haza, ti meg nem is tudom hol voltatok akkor már.

 

Van a HEART-A-TACT.BLOGSPOT.COM nevű blogod, amit csinálsz, ami szerintem kurva jó, le is töltöttem ám onnan egy jó pár zenekartól anyagot. És ami fasza, hogy angolul van, így külföldről jobban megismerhetik a hazai zenekarokat. Ez blogspot ugyebár, sokan nézik ? Kik nézik ? Külföldről jöttek visszajelzések, üzenetek, vagy valami hasonló ?

 

Ja, eleve azért indítottam, hogy külföldiek felé mutogassak jó magyar bandákat, persze azért legtöbben itthonról nézik, de ez sem baj. Egyszer volt egy mélypont, akkor töröltem is a blogot, nem gondoltam volna, hogy bárkinek is feltűnik, de írtak páran, hogy mi van, hol a blog? Szóval láttam értelmét beindítani újra  – azaz folytatni, mert nem törli egyből a blogspot a tartalmat -. Azóta már Rádi is besegít, meg nemrég Iván is beszállt, de ő egyelőre nem posztolt még, szóval most fel van pörögve eléggé. Csak legyen mit kirakni. Ha gondolod, megosztok pár belső infót:

Legtöbben Magyarországról nézik, aztán Bulgária meg az USA és Ukrajna. Legtöbben a Plan Beer Séta EP posztot nézték, gondolom ez a nuskull cikk és link miatt van, utána azt, amikor a magyar defekt színtérriport volt a Maximumrockadnrollban, majd pedig a Tartuffe Plan tavalyi EP-jét. Legtöbben a Fuseism-re kerestek rá. Az, hogy sokan nézik az ugye relatív,ha van újdonság, akkor többen nézik, van, hogy pár százan is egy nap. Azt nem tudom, mennyien töltenek is le, mert a bandák linkjeit tesszük ki ahova ők feltették a cuccukat. Visszajelzés nem nagyon jön, de az ilyen blogspoton nem nagyon elterjedt a kommentezés, bár most az új PFA EP-hez van már vagy 4 komment (ebből mondjuk kettő a Rádi). Király lenne, ha kialakulna ilyen véleményezés, talán a facebook oldalon erre nagyobb az esély.Mostanában szoktam törni az agyam, hogy mivel lehetne bővíteni a blogot úgy, hogy ne vesszen el az egyszerű áttekinthetősége, de valami plusz mégis legyen. Majd fejlődik, ha eszünkbe jut valami.

 

 

Még azt megkérdezném, hogy milyen volt leszervezni a RVIVR-t ? Szülinapod volt, és az egyik kedvenc bandádat szervezted le. Gondolom tuti király volt.

Az volt szerintem életem legjobb estéje. Most ez hülyén hangzik, de kajakra, nem csak a RVIVR miatt, hanem minden jól alakult. Azzal együtt, hogy tényleg láttam őket játszani, odáig, hogy hajnalban valami kocsmában ittunk már lefáradva, király volt. 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: interjú punk hülye underground plan beer great lakes heart a tact

Interview - Sallai Laci from PayMyMilk

2012.01.17. 16:07 - posztolta: Lunatic ..

Laci, szereted a punkot ?

Mustárral és csemegeuborkával. Naná.

 

Régebben jogásznak tanultál. Ez hogy fér össze? Jogászból Punk. Bár gondolom az ügyvédi pálya megfontolása előtt is hallgattál punk zenét.

 

Ez így van, illetve még gimnazistaként szálltam be a PoulSunkba. Nem tartottam a kettőt összeférhetetlennek, elvégre mégsem rendőrnek tanultam… lehettem volna part-time punk. J De nem lettem, mert egy év után otthagytam és átjelentkeztem magyar szakra, ami az eredeti tervem volt.  Gyűlöltem a jogot, viszont elég sok dologra rádöbbentem ott és nem csak arra, hogy eszem ágában sincs jogásznak lenni. Abban viszont persze igazad van, hogy egy mintajogász pedáns, kikapcsolja az érzelmeit, amúgy meg öltönyben jár és aktatáskával szaladgál. Hát így elég nehéz lett volna engem elképzelni…

 

 

Laci, te a Pay My Milk! nevű zenekarban vagy benne, milyen cuccok jelentek meg tőletek eddig? Van egy EP anyagotok, amit youtube-on tudok hallgatni, az lemezként megjelent ? Illetve van még más anyagotok?

 

Csak 50 darabot csináltunk az első EP-ből, amit szétosztogattunk, nekem sincsen már belőle. Ha valaki jobb minőségben szeretné hallgatni, akkor a Bandcampen ingyenesen le tudja tölteni, ráadásul eggyel több számot, mint ami a cédén volt. Ez az EP 2010 elején készült, azóta kevesebbek lettünk egy gitárossal, viszont így négyen sokkal könnyebben tudtunk haladni az új dalokkal, így tavaly nyáron kezdtük el felvenni a nagylemezt, ami nagyjából egy év zenei termését összegzi. Ez februárban fog megjelenni Nospanishwax címmel. Tervben van még egy split a PoulSunkkal, ez remélhetőleg még a tavasszal elkészül.

 

 

 

A PMM nekem kicsit olyan, mintha az Adolescents-et összekeverném a NOFX-el és egy kis mocsok punkot beleraknék még fűszerként. Mennyire igaz ez?

 

Hízelgőbb, mintha az Eddához hasonlítanád, hehe… Azt hiszem, van ebben igazság. Közös zenekari kedvenc még a Hüsker Dü, a Propagandhi, a Nomeansno, a Descendents meg a Dinosaur Jr. Nem mondom, hogy mindegyik hatása feltétlenül érződik rajtunk, de valami ilyesmi az eszményünk, ha melodikus punkról van szó. Mindenesetre folyamatosan érződik egy tisztulási folyamat a zenekarban: ugyan még mindig igaz szerintem a punkkillingnoisepop kifejezés, de úgy lett idővel dallamosabb a zenénk, hogy a tesztoszteron szintünk miatt sem kell szégyenkezni. Érdekes, hogy a Pay My Milk! tagjai közül eredetileg mindenki basszusgitáros volt, talán ez is rányomja a bélyeget a megközelítésre például a ritmusok értelmezésében.

 

Tavaly nyáron felléphettetek volna Hot Water Music előtt. De mivel családi ügyek miatt nem ért rá az egyik tag, nem tudtatok játszani. És hát az ilyen esetek elkerülhetetlenek, meg hát előbbre valóak, azokat megoldani. De gondolom nem bánod már azt a napot.

 

Még mindig bánom kicsit, hogy nem játszhattunk aznap, mert nagyon sokat készültünk rá, plusz hatalmas dolog lett volna előttük bemutatkozni. De sajnos nem így alakult és fáj a szívem a mai napig, ha erre gondolok; akkor kellett is némi alkohol, hogy elfogadjam a kialakult helyzetet. Összességében viszont egy remek este volt, sok együtt érző és rendes baráttal, akik rendíthetetlenül vigasztaltak minket; a gondok pedig úgy tűnik, megoldódtak. Ehhez az estéhez fűződik még, hogy PazarNorbert jóvoltából ekkor terjedt el a koboldvicc, miszerint én tudom, hol az arany. Előtte néhányan következetesen Trockijnak hívtak az egyik számunk miatt, éles váltás van a kettő között…

 

 

A Pay My Milk! előtt milyen zenekarokban voltál ? És jelenleg milyen más zenekarod van a MILK (MILF haha, bocsi :D)  mellett ?

 

A PoulSunkban vonyítottam 2009 és 2010 között.

Változatlanul tagja vagyok a Pygmalionnak, amit még gimnázium elején kezdtünk el csinálni. A stílusunkra lehet azt mondani, hogy komplex modern rock, egy kicsi hard-funkkal, eléggé más zenei közegben mozgunk velük. Léptünk már fel a Hegyalján; a Dürer Kertben az Istenhátamögött meg a Supernem előtt is, most pedig épp készülőben van egy profi videó anyag.

Emellett van egy soloproject-szerűségem, amit még 2009-ben kezdtem el felvenni, ez a The Somersault Boy. Volt egy csomó ötletem, amik jóval poposabbak voltak annál, hogy beleférjenek a zenekarokba, ennek az első anyagát most tettem fel Bandcampre. Otthon meg a próbateremben veszegettem fel ezt a lemezt és már nem akartam többet foglalkozni ezekkel a számokkal, azért lett most ez így elengedve. Eléggé inspirált ebben amúgy a korai Eels, a Neutral Milk Hotel, a Built To Spill, a korai Beck. Ezeket a dolgokat nem igazán tudom összekötni ezzel a ma divatos singer-songwriter vonulattal, meg a lo-fi tumblr vonulattal sem. Nincs ezekkel semmi baj amúgy, csak azt hiszem, máshol vannak az inspirációk. De aztán lehet, hogy marhára nem. A következő EP nemsokára kész és eléggé más lesz: agresszívebb, kicsit keserűbb, pop és üvöltözés. Érdekes, hogy míg 2009-ben ennek semmiféle fóruma nem volt itthon, nem is gondoltam akkor, hogy valaha megmutatom bárkinek is az ismerősökön kívül; időközben lett ennek egy egész kis színtere itthon. Nem hiszem, hogy ebben a lo-fi körben bárki is hallott volna rólam, pedig kíváncsi lennék, mit gondolnak erről a projectről. Furcsa módon külföldről viszont érkezett visszajelzés, egy San Franciscoban tanuló svéd filmes srác írt, hogy szeretné betenni az egyik dalomat a készülő filmjébe.

 

Mik a tervek a jövőre nézve? Turné, valóságshow?

 

Hát a Pay My Milkkel koncertek, esetlegesen egy mini turné, de most még a legfontosabb, hogy a Nospanishwaxet kiadjuk, pörgessük és a PMM híre jusson el oda kishazánkba, ahol van rá érdeklődés. Természetesen a valóságshow sem marad el: márciusban indul a főzőműsorom Alekosszal és Mága Zolival.

 

 

Milyen koncerteket szervezni? Kezdetben még annyira nem szeretted, ahogy emlékszem, de mára már megszeretted és csinálnád is egy jó darabig ugyebár.

 

Már 2008-ban csináltam kisebb koncerteket főleg akkor még a Pygmalionnak és más baráti zenekaroknak, de aztán 2009 elején volt egy megtorpanás két ominózus eset miatt. Akkoriban még a helyek szervezőivel közösen csináltuk a bulikat és az egyik helyen ez a jóember valami egészen másféle szisztéma szerint kezdett el számolni és a rohadt sok fizető néző ellenére sem lett kifizetve a háromból két zenekar, a másik esetben pedig a Rocktogon biztonsági őre akart megverni. Jó időre elment a kedvem bárminemű szervezéstől, így csak tavaly kezdtem újra, mostanra viszont tényleg megszerettem (bizonyos részeit). Anyagilag katasztrofális a dolog ezen a szinten, ebből nem lehet pénzt csinálni, a cél a nullszaldó. Ellenben egy sikeres koncerttől napokig jó kedvem lesz és király, amikor egy külföldi bandával tényleg tök jó együtt dolgozni. És az a kellemes gesztus is jobb kedvre derít, amikor több hónappal később rád írnak, hogy mi van veled és nyugodtan nézz be hozzájuk valamikor.

 

Van a LoudandWrong Booking. Ezt csakis egyedül csinálod? Ki segít még benne neked? Ugyebár van egy facebookos profilod, népszerű lett?

 

A Loudandwrong Bookingot főleg én csinálom, illetve van egy állandó jegyszedőnk meg egy fotósunk. Az egyéb dolgokba, mint pl. promóció, plakát, videoflyer, vagy a zenekari szállás, nagyon sokan besegítettek már, nekik ezúton is köszönöm az önzetlen segítséget. Facebookon van egy lájkolható oldal is, illetve egy személy is, a hangsúly főleg az utóbbin van. A Facebook csakis arra kell, hogy akiket érdekelnek a punk/hc koncertek Pesten, azok tudjanak róla. Ha valakinek amúgy van kedve segíteni, nagyon szívesen venném! Újabb fejlemény, hogy várhatóan tavasztól az egri Emptiness Bookingos Márk is Pestre költözik és valószínűleg együtt csináljuk majd a pesti koncerteket. 

 

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Szerinted milyen a hazai szintér? Van valami probléma, és ha van mi az? Arra gondolok, hogy a király zenekarok kevesebb lehetőséget kapnak, a szarokat meg túlnépszerűsítik.

 

Ezt nem érzem problémának, mert nincsen punk Vivatévé meg punk Bravo nálunk, így ritka az, hogy itt valaki jogtalanul nagy teret kapjon. Felkapottak persze vannak, de az meg nem feltétlenül érdemtelen dolog. Szerintem elég gyorsan terjednek a hírek a közegben, a jó zenekarokról ugyanúgy, mint a rosszakról: ha valaki jó, azt úgyis megsúgja valaki, vagy olvasod a fórumon. Ha meg valaki rossz, akkor meg nem mész el minden koncertjére, ahogy mások sem fognak, mert senki nem hallgat olyat zenét, amit nem élvez. Még sznobságból sem. Gondolom én.

Amit hiányolok, az egy picivel nagyobb és nemcsak hirdetett, hanem ténylegesen megélt nyitottság, elvégre a punk valami ilyesmiről szól. Illetőleg néha feleslegesen erősnek érzem a nihilizmus szellemét. 

 

Te hogy érzed magad a hazai punk színtérben? Király szerinted?

 

Alapvetően jól, bár én nyilván a Pesten zajló eseményekről tudok nyilatkozni elsődlegesen. Elégedetlenkedni lehet persze, de tök jó érzés volt lemenni a legelső próbatermes bulira, egészen más érzés, mint egy klubban megnézni egy zenekart. A közösségnek is van egy alapvető húzása és nem is kell ehhez mindenkinek bemutatkozni. Vannak jó zinek és ugyan nem vagyok vega, de nagyon szeretem a vegabüfét is. Zenekarok frontján pedig elég jól állunk, bár vannak betömetlen lyukak a palettán, nem kell szégyenkezni a bandáink miatt, például Buda válogatását a tavalyi évről büszkén lehet mutogatni külföldnek is. Én is mutattam egy-két külföldi arcnak és őszintének tűnt a dicséret. Aminek örülnék, ha az eddigi bástyák mellett (Szabadazá, Óbuda stb.) lenne még több jó hely, ahol szívesen fogadnának minket, ne adjisten lenne egy állandó kocsma/klub, ahova folyamatosan lejárkálnának az emberek. Ez Pesten nagyon hiányzik.

 

1 komment · 1 trackback

Címkék: interjú punk 2012 booking pay my milk sallai laci loud and wrong booking

Gorilla Büfé - Interjú Jakival

2012.01.10. 08:00 - posztolta: neverlivetosee

Ebben az évben, mármint 2011-ben történt sok jó és sok rossz is, ezeket meg is próbáltuk top listákba állítani Perez barátommal, de egy valamire nem tértünk: az év legkirályabb dolgára, hogy megnyílt a Gorilla Büfé vegan étterem, melyet nem más, mint Jaki barátunk nyitott, ki amúgy csomó király bandát hozott el magyarországra, még saját turné busza is volt. Őt faggatjuk az alábbi interjúban, hogy mégis hogy tudott idáig jutni!

 

 

Szevasz Jaki, nagyon gyorsan légyszi mutasd be magadat azoknak, akik nem vágják, hogy most mit makogtam össze a fenti sorokban, és semmit sem tudnak rólad!

helló.
Jaki vagyok. 8-10 évig turné, koncert szervezőként és turné sofőrként éltem, de 2010 nyarán kaptam egy mélyvénás trombózist, így be kellett fejeznem a vezetést 2011 tavaszán… nehéz döntés volt de választani kelett… a trombózis tipikus kamionos betegség, amivel lehet még vezeteni csak aki hajlamos rá annak annyira nem ajánlott, azótta vérhígítón élek :-)
Itthon akartam munkát keresni, de erről hamar letettem, és régi álmom volt egy kis büfé megvalósítása, és a félra rakott kis pénzem meg család, barátok segítségével 3 hónap alatt kétkezi munkával felépítettük a Gorillát. irgalmatlan kemény volt, de a nyitás óta talán még keményebb… mint tudjuk itthon a kisvállalkozások támogatása csak egy gyermekmese, ebben a kibaszott országban minden fillérért kidolgozzuk a belünket, és ezt szó szerint értsétek, se éjjelünk se napaplunk mióta ezt csináljuk…. nem panaszkodunk csak kilátástalan a helyzet, és erről a politikusaink és a magyarok mentalitása tehet, szerintem…. 


Baszki Jaki, én 16 éves korom óta turnébuszt akarok a nemlétező garázsomban. Mai fejjel lebeszélnél az ilyesmi terveimről?

nem, semmiképp sem bezsélnélek le. azokat az időket sohasem felejtem el, és rengeteg tapasztalatot szerzetem ezzel. 
amiről lebeszélnélek az a vállalkozás, itthon, főleg most az államcsőd előkapujában.

 
Ha már szóbahoztam a turnébuszt, hogy tudott eljutni odáig a fiatal éned, hogy profi turnémenedzser legyél? Úgy értem most vicc nélkül, ebből te valamilyen szinten ebből te pénzt tudj szerezni és azt vissza is forgasd?

szerintem ennek is mint minden másnak a lényege az akarat, a kitartás, és a munka. amikor én elkezdtem semmiféle anyagi ambícióim nem volt ezzel a dologgal (és szerintem ez a kulcsszó, mert mindenki aki manapság ezzel a dologgal kapcsolatba kerül annak a második mondata a pénz…), az első turnémat 2002-ben szerveztem, és emlékszem, átlag 80 eurót szerettünk volna kapni koncertenként, ami persze nem jött össze, és úgymond bukta volt a turné, mármint anyagilag, ha lehet ezt mondani, hogy bukta, mivel 8-an voltunk, 1 hónapig beutaztuk európát, olyan helyeket, ahová soha nem jutnánk el, és ez belekerült a zenekartagoknak fejenként x ezer vagy 10 ezer ft-ba, ő nekik ez teljesen megérte és elégedettek voltak. mint egy nyaralás. szerintem ha egy underground kis banda úgy akar turnézni, hogy "ó nullára jöjjönk ki", akkor maradjon inkább otthon aztán nyavajogjon, hogy jajj de szar az élet. 
utána is évekig egy fillért nem kértém a turnészervezésért csak azt, hogy az én buszommal menjünk, és én vezessek ingyen, tehát csak a buszért kaptam valamennyit, ami kb arra volt elég, hogy karbantartsam, vissza fizessem az árát és éljek magam erejéből és ne a szüleim nyakán. 
később, amikor már évi sok-sok turnét csináltam, akkor kértem egy x összeget a szervezésért is, de ebből a vége felé konfliktus adódott egy pár amcsi zenekarral, akik el is érték azt, hogy abba hagyjam az egészet. ehhez javarászt két remek banda, a Grave Maker és a Trial-ös Timm Mcinthos álltal vezetett Wait In Vain járult hozzá legnagyobb részt, a végső döfést a Wait In Vain turné tette. utánuk két saját szervezésű turnéba segítettem még be ami az Unrestrained / River Card volt, de azt már többnyire ők csinálták, meg a Questions/United And Strong.
a nagy baj ezzel a hardcore dologgal manapság, hogy kibaszottul nem arról szól amiről kellene, tetovált full egós hülyegyerekek akarnak más szenvedéséből meggazdagodni, mert azt hiszik az ő munkájuk, hogy zenélnek és a színpadon pózolnak az több  mint azé aki őket segíti, szervez nekik, vezet nekik …stb…
az utóbbi pár évben többnyire 12 személyes busszal és 2 tonnás utánfutóval turnéztam, néha nagyobb kaliberű turnékon, és meg kell, hogy mondjam sok nagyobb zenekar sokkal több elismerést tett felém, mint az úgymond hű de menő kicsi hc bandák.


Mik voltak a legszebb és legrosszabb emlékeid ezzel az életmóddal kapcsolatban?

több szép emlékem van mint rossz, 90%-ban ez egy remek dolog volt, nehéz lenne felsorolni a szép emlékeket, de a legszebbek mindenképpen a tartós barátságok lehetnek, tengerentúli, európai vagy hazai emberekkel, volt „kollegákkal” akikkel együtt sok jó dolgot éltünk meg.
a legrosszabb mindig az volt, amikor kiderült a turné első pár napjában, hogy a zenekartagok irgalmatlan szar arcok, és le kell húzni velük 3-4-5 hetet egy buszban napi 24 órában, azok voltak a pokolturnék. amikor legszívesebbe kibasznád őket az útszélén, hogy gyalogoljanak hazáig.


Végül hogy sikerült odáig eljutnod, hogy éttermet tudj nyitni Budapest belvárosában? Egyáltalán milyen ötlet és elhatározás vezérelt?

ezt az elején írtam, de a főzés szeretete meg az, hogy csináljunk olyat itthon amilyen még nincs. persze ezt is rosszul gondoltam, mert itthon minden más mint máshol… itt nem azt nézi sok ember, hogy hű de jó hogy ez van, hanem azt, hogy ok, hogy van de miért nem másképp? azt pedig kevesen nézik, hogy mi, hogyan is jutottunk el addig, hogy ezt megvalósítsuk. itthon sokan inkább egy Lexus terepjárós üzletembert támogatnak mint egy ilyen kis helyet, ha nekik épp valami kifogásuk van vele, vagy tovább megyek egy multi gyorsétterem hálózatot támogat még inkább...


A büfében szinte minden általatok van elkészítve, ugye? Imádom a burgereiteket, remélem lefizettek majd egyel az interjúért. Na de vissza a kérdésre, már turnészervezőként is csomó finomságot főztél, sőt már akkor híres volt a „Jakis humusz”, ilyesmik fel fognak kerülni a palettára? Vagy már volt is, és csak én vagyok a béna, hogy nem vettem észre?

sok mindent jó volna árulni, de a kapacitásunk nem engedi, így is túlsokat vállaltunk és nehéz tartani a szintet meg az elvárásokat. 

 
Budapesten már nem olyan nagy szám, hogy vegan étterem nyílik, vidéken viszont nem hogy ritkaság, de az emberek még ki is nézik az ilyesmit. Jól megy a bolt, vannak érdeklődők rendszeresen? Azt tudom, hogy sok zenekar tagja ellátogat ide enni, de a hétköznapi ember is megengedheti ebben a kibaszott magyar válságban, hogy egyen nálad? Hisz mégis csak spórolni kell minden szaron sajnos.

jönnek átlag emberek, és sok húsevő is jön, akik szeretik a jó kajákat. a sporolásról, igen a 2012-es év a vendéglátásnak nem fog kedvezni, főleg mivel a dolgozók étkezési jegy juttatásait elvették és egy másikat hoznak amiről nem lehet tudni, hogy is lesz… a járulék és áfa emelést nem is mondjuk…. aggódunk mi is, hogyan éljünk túl.


Mennyire tudtál benne lenni idén a hardcorepunkban? Egy étterem elvezetése nem lehet könnyű, biztos kimelózzátok a lelketeket is, gondolom így annyira nem tudtad követni a dolgokat, de azért érdekel a véleményed a 2011-es dolgokról:
- magyar lemez idén?
Rivers Run Dry / Boredom split 12” (ez 2010 decemberében jelent meg azért mertem ide írni

- magyar banda idén?
River Run Dry

- külföldi lemez?
kylesa – spiral shadow 

- külföldi banda élőben?
Pulling Teeth koncert tündérgyár



Hogy értékeled úgy általánosságban 2011-et? Jött a válság, de te jól bemutattál neki, hogy elmehet a kurva anyjába, és megnyitottad a saját vegan kajáldádat, ez mennyire király már, nem? Geci kapitalisták bekaphassátok, jeee!

bárcsak így lenne…. de ez más tászta már, itt nem lehet mást csinálni csak túlélni, és kibaszottul kemény lesz. a kilátások ebben az országban nagyon rosszak. erre feltettük ez eddigi teljes életünket és nem csak a múltat a jövőt is az adóságok miatt, de kitudja mit hoz a jövő…

 
Mit vársz 2012-től? Leverjük a támadásokat, amiket hazánk ellen indítottak a nagytőkék, ugye? Na de most komolyan, bármi kilátás, terv, elvárás… ?

többször szóba hoztam az interjú alatt. az én kilátásaim rosszak, és az ország rossz nagyon rossz úton halad…. 

 
Végezetül nem tudom, elég szar vagyok befejezésekben... bármi üzenet az olvasóknak?

Köszönjük az eddigi támogatást a Gorillában! 
2012-ben is gyertek, szükésgünk van rátok!


Köszi az interjút, király vagy!

ti is királyak vagytok! én köszönöm.
 
Kontakt:
http://gorillavegabufe.blogspot.com/
facebook oldal
https://foursquare.com/venue/20315086
gorillavegabufe KUKAC gmail.com

 

Szólj hozzá!

Címkék: interjú punk hardcore vega 2011 vegan jaki fuck you 2011 gorilla büfé dreamlongdead booking

Lunatic

2012.01.01. 23:07 - posztolta: neverlivetosee

 Szevasz-szevasztok-sziasztok, mi a pálya?

Múltévben kihagytuk az évösszegzőnket, azonban idén, Perezzel a jobbomon kiegészítve új lendülettel esünk neki évértékelőnknek. Hogy mik várhatóak majd? Mindenképpen, mint ahogy a Fuck Yeah 2009-ben,  interjúk számunkra érdekes emberekkel, akik valami miatt fontos tényezők voltak az évben, zenekarok bemutatása, kik a vártnál kevesebb publicitást kapnak, továbbá egyéb agymenések, melyeknek értelmét még mi sem keresnénk.

Szóval igen, itt van velem új munkatársam is, mint említettem, így hát mi lenne jobb kezdés, mint egy bemutatós interjú? Ugye ti is izgultok, hogy végre dagadni kezd a KLUR legénysége? Hivatalosan még vannak cikkíró kollégák, de se Ricsi, se Dávid, se Ádám, se Márk nem ír már több éve. Én pedig, hát tudjátok, mikor hogy. Na de elég a rizsából, vágjunk is neki első évértékelős interjúnknak, mely idén „Fuck You 2011” névre kereszteltem!



Egy gyors bemutatkozást kérnék, mindenféle rizsa nélkül, csak a tényekra hagyatkozva, hogy ki is vagy és honnan is lehetsz nekünk ismerős!

budapesti lakos vagyok. Csak 2 éve hallgatok úgy igazán punk zenét.  Persze néha hallgatok azért mellette más műfajba kategorizálható zenét is. Szeretem a falafelt, bár ki ne szeretné, tuti sokan kedvelik, nem csak én.


Pár éve vagy benne szervesen a punk színtérben, mégis idén robbantál csak be igazán. Személyesen az emberekben a személyiséged, míg másoknak akár a fanzine-ed is ismerős lehet. Mesélnél arról, hogy mégis honnan jött az ötlet, hogy a semmiből csinálj egy fanzine-t? Kaptál bármi bíztatást bárkitől, útmutatást vagy ilyesmit?

Az egyik próbán, amikor még úgy nyár közepe volt, beszélgettem a haverommal, aki a zenekaromban, a gitáros. Azt mondtam neki, hogy unatkozok, és erre ő azt mondta, hogy írjak akkor egy fanzinet. Amúgy is rég óta írogatok már néha-néha, ezt, azt. Novellákat, filmtörténetekhez való irományokat, amit ma már nem nagyon csinálok. Tavaly csináltam egy minimál art képregényt is, meg hát néha szeretek írni, néha meg azért írók, mert unatkozok. 

 


Miért pont Lunatic? Honnan jött a név? És mi ez a sok drogos kaland? Van esetleg bármi kapcsolat a drog és a név között?

 

Amikor gondolkoztam azon, hogy mi legyen a neve, elsőnek Reddzsó volt az ötletem, de az hülyén hangzik, de nagyon. 
Azt utána eszembe jutott, hogy ez egy kicsit őrült fanzine lesz, és hát az egyik angol megfelelő név rá a Lunatic, és nem tudtam hogyan kell helyesen leírni.
Eszembe jutott, hogy van az a Dance Or Die szám, hogy I’m a hick, és annak a szövegébe benne van a lunatic szócska, és akkor gondoltam, ha már van egy ilyesfajta összefüggés, akkor, az tök jó, meg hát szeretem a DOD-ot. Meg is maradtam ennél a névnél.
A sok drogos kaland azért van benne, mert hiányoltam azokból a fanzine-ekből amiket én olvastam. Legalábbis kevés volt benne a drogos kaland.

Szóval a lényeg, hogy a fanzinom nevének és a drogos kalandoknak nincsen kapcsolata egymással.

A kábszeres novellek nagyon bejönnek,  ahogy a kalandok, fantázia, képzelet és valóság keveredik egymással.

Köszi, örülök, hogy tetszik. Egy jó része fikció, másik része az álmaim leírása, a maradék meg a valós cselekmény, ezt a hármat szoktam összekeverni, amiből vagy valami jó szokott kisülni, vagy totál nem lesz jó.
Hu Rádi, amúgy emlékszem, az tök király volt, amikor abbahagytad az edge-t, és a próbaterembe jeffryztünk egy lömbhied próba után, hehhe. De te már csak sörözgetsz, néha cigizel, te jól tolod haver. 
Ja és, ha lesz egyáltalán harmadik zinem, akkor abba talán több novella lesz, ha egyáltalán lesz harmadik rész.

 

A másodikban kevesebb hangsúlyt kapott a kábítószer, és többet a zene által ért impressziók, ezt én jól vettem nagyon. Mi ennek az oka?

 

Az első fanzine, kicsit személyesebb volt, talán azt personal zinnek lehetne nevezni, a második meg ténylegesen egy fanzine lett szerintem. Nem tudom miért lett ilyen a második, az első meg olyan. Változatosságot akartam, nem akartam ismételni magamat.

Amúgy szeretném megköszönni a sok segítséget a két fanzinem elkészítésében, ugyanis az elsőt egy Adobbe Indesign nevű programmal csinálta meg a haverom. Annyi volt, hogy elküldtem neki a szövegeket, és a képeket, hogy miket akarok, és ő azzal a programmal összeillesztette. Nem tudom mennyire volt neki kis vagy nagy meló az egész, de sokat segített vele, az egyszer biztos. A másodiknál már tudtam, hogy a képeket és a szöveget ollóval kell, kivágnom, ragasztóval összerakom és fénymásoltatom, féle módszerrel kell megcsinálnom. Szerintem ez a legjobb módszer. 

Ja és nagyon sokat segítettek nekem a nyomtatásban is, az első zinemnél, többen is nyomtattak nekem. A másodiknál, meg kétszer is odamentem a haveromhoz, és ott helybe láttam, milyen fanzinet nyomtatni, ami eléggé király látvány volt. Ja meg még terjesztésbe is segítettek, ha jól tudom Szegeden, meg Szombathelyen is megjelent, de lehet még máshol is megjelent, szóval úgy éreztem magam az egész alatt, mint a South Parkban az a rész, amikor volt a Chef bácsinak egy segély koncertje, eléggé király volt minden, szinte mindenki segített nekem.


Van egy bandád, a Tekken. Miért pont Tekken? Miért hoztátok létre? Igaz, hogy mindannyian az adott hangszeren még kezdőként szerepeltek?

Sok variáció volt a névre, és mindegyiket elmondtam mindenkinek, de az egyik tag, aki kicsit nehézkésen akart benne lenni az elején, neki tetszett a legjobban ez a név, és akkor én már megmaradtam ennél, szerettem volna, hogy ő is benne legyen, amúgy leginkább ő kezdte a semmiből az egészet, de ma már ő az egyik legjobb a basszus gitárján.
 A végén már mindenkinek megtetszett ez a név, és hát nem volt jobb ötletünk. 
Tényleg mindenki szinte a semmiből kezdte az egészet, a dobosunk a Lömbiheadből a gitáros, aki nem is tudott dobolni a zenekar előtt, de tökre jól belejött, ráadásul a Lömbi-be nagyon jól gitározik, és még énekel is mellette. Itt meg dobol, egy igazi mindenes a srác. A gitáros meg előtte két évig nem is látta a gitárját, és most megint gitározik, tökre jó számokat ír. a basszus gitárost már említettem, szöveget írni, és énekelni nem nagy cucc, üvöltözés az egész. Volt egy másik gitárosunk is, de ő sajnos kiszállt a második koncert után, ő már egy mindennap dolgozó ember, csak hétvégén van szabadideje. Meg hát ideje sem volt rá, sajnos az utolsó hónapokban lejönni próbára a munka mellet, amit megértek, hiszen a melója révén, ha egyre ügyesebb lesz, kimehet akár Svájcba, ami remélem sikerül neki.

 


Mik a tervek a Tekkennel? Egyáltalán miért hoztátok létre, volt valami célja, vagy csak az idő elütése?

 

Nem volt célunk. Akartam egy zenekart, tökre jó kedvemben voltam az egyik koncerten, odamentem négy haveromhoz külön-külön, bár lehet mind egy kört alkotva dumáltunk, már nem emlékszem. Mondtam nekik, hogy csináljunk egy bandát, és rá egy pár hónappal már el is kezdtünk próbálni. 


Mik a terveitek a jövőre nézve a Tekkennel? Demo, EP, LP, turné, bármi?

Megyünk majd stúdiózni, ha minden rendbe megy. Felveszünk 7 vagy 8 számot. És ha nem csak egy sima mediafire-es linket töltünk fel, akkor lehet lesz majd egy kis lemezecske is, ami mellé a tervek szerint írnánk egy tekken fanzient, amibe mind a négyen írnánk. Szóval ilyen mega pack, cd és egy fanzine egy csomagban.
Utána nem tudom mi lesz, lehet dobost is kéne keresnünk, mert ő ki fog szállni valószínűleg, aminek az oka eléggé egyszerű, de nem írom le mi az, a lényeg, hogy mindannyian tiszteletben tarjuk a döntését, ugyanis már szeptember óta ki szeretne szállni, és eléggé nagy szívesség tőle, hogy már 3 koncertet is eltolt velünk az óta. Amúgy lehet én is kiszállok, a fene se tudja, mi lesz. Néha olyan kedvem van, néha meg amolyan. Most úgy vagyok vele, hogy nem akarok kiszállni, toljuk ezerrel, meg minden, néha meg nem tudom, minden nap változó kedvemben vagyok. Nem tudom, hogy mi lesz.
Azt tudom, hogy imádok lejárni a próbákra, és nagyon szeretem a haverjaimat, akikkel együtt zenélhetek. Bár ezt így leírni a végén eléggé nyálas nem?

Amúgy már csak azért megérte az egész, mert kb a semmiből megtanult mindenki zenélni valamennyire, és hát a próbák kurva jók, mindannyian szeretjük csinálni azt, amit csinálunk. 


Mégis csak 2011-ről szól ez a cikksorozat, szóval felteszek pár általánosabb kérdést. Mi az, ami szerinted érdemes volt nem fejbe lőni magát az embernek 2011. január 1.-jén?

Hát nem tudom, már alapból a király koncertekért megérte lejönni. Minden hónapba volt egy két jó zenekar, amit látni lehetett, igaz a Novemberi hónap kicsit szar volt.
És aki nem is szokott lemenni koncertekre, meg sehova, az meg nézhette a Walking dead második évadának az első felét, az AMC nevű amerikai kábelcsatornáról letöltve a számítógépére a sorozatot, ami eléggé király lett. Szóval szerintem senkinek se volt oka fejbe lőni magát.


2011 negatívumai? Ne csak felsorolással, indokkal kérem!

Pogo Loco, Delírium, Bunker, meg ilyen helyek óta egyre kevesebb a jó koncertezős hely, már csak Óbuda van, ami igazán jó. Szabad az Á is király, de annak valamiért nem tetszik a légkőre, annyira, ahhoz képest, ami Óbudán van. Persze az nem rossz, az is király hely azért. Szóval kevés a hely. Van a szféra, bár az kicsit kicsike, de az is jó amúgy, hangulatos, meg minden. Dürer Kertben meg, tudjuk, hogy kik azok, akik mindig ellenőrzik, hogy van-e olyan, aki piát visz be, a helységre, ami eléggé elrontja a szórakozás élményét. Tündérgyárba meg keveset szerveznek. Bár ezt lehet, nem kéne leírnom, nem is ismerem, hogy mik az ilyen, ki a szervező tulajdonos féle dolgokat.

Még negatívumként annyi, hogy nagyon kevés szervezés volt a hazai bandáknak, mint például: Wormkids, Románia, Szextank, Lömbihead, Fuseism, Mind your Step, Kemény Henrik, Imperial Spies meg még sokan mások.


Sablonkérdések:
Mesélj nekem 2011-ről, mi az, ami a magyar punkon belül a leginkább megfogott, mint
- Koncertek?

Nagyon sok király koncertek voltak, nem tudok úgy igazán kiemelni egyet, nagyon sok jó koncert volt. Persze azét a RVIVR-ös meg az Óbudai tavasz végi undergorund szeretet koncert volt az a kettő, ami eléggé király volt, az összes hazai banda jól játszott aznap, de volt még vagy legalább 10 hasonlóan jó koncert.
Bár, hogy, ha ki kéne emelni, a külföldieket, akkor: az Illlnes, Unfun, Despite Everything, Grass Widow, Red Dons, Insane (Szlovákiából), Off With Their HEads, Samiam, Brat Pack, stb.


- Zenekarok?

Idén hazai téren főleg, a Szextank, Kemény Henrik,Wormkids, Tartuffe Plan, Rákosi, Románia, Lömbihead, Fuseism, PlanBeer hódított én nálam.


- Magyar punk helyzete?

A helyzet változatlan. Azok a zenekarok, akik koncertezni szeretnének, mindig is kevesebb esélyt kapnak, mint akik kevésbé szeretnének koncertezni. És nehezen lehet még mindig is felvenni lemezeket, igaz a helyzet már jobb, mint régen, de akkor is, kevés lemez jelenik meg, vagy csak én vagyok tájékozatlan ebben az ügyben, ami kicsit igaz is.


- fanzine-ek?

Ha ez az a kérdés, hogy kedvenc zinem, akkor a Sofa King összes és a Forward to Death második része, és az első Hitvány zine, mivel az volt az első fanzine amit olvastam, és hát az első zine mindig is a favorite zinek közt van. 
Kevesen csinálnak mostanság zine-t. Nem tudom miért. Talán mert, az internet hódit leginkább ebben a témában, blogok, mikro blogok, webzinek, wordpress, blogspot, spot, cook spot, tumblr. Amik amúgy nem rosszak, sőt eléggé királyak. Meg hát ugyebár nehéz kiadatni egy fanzinet, sok minden kell ahhoz, terjesztés, interneten nem árt, ha fent vagy, kis is kell nyomtatni, azt többszörisíteni is kell, stb…


- Legaktívabb arcok?

Mindenki aktív, akit én ismerek, persze vannak passzívak is néha, mint mindenhol, de ők is aktívak ám.


Összegzésképpen még két kérdés. Mivel foglalnád össze 2011-et?

Tavasszal beindult minden, nyáron stagnált, szeptemberbe kicsit lehervadt, de Decemberbe már kezdtek jobbak lenni a koncertek. A Hollywoodi és popcorn filmek továbbra is jó szarok. 


Mit vársz 2012-től?

Nem tudom, nem várok tőle úgy igazán sok mindent. Petőfi Sándort újra kéne éleszteni Ady Endrével együtt, és csinálni egy kulturális műsort velük az Mtv-n, a Magyar Zombik Fikázzák a Kortárs Művészetet címmel. Meg hát jöhetne koncertezni a Minor Threat, a Doors, Black Sabbath, White Lung, de az ilyenek esélytelenek.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: interjú punk 2011 tekken 2011 de 2012 re fuck you 2011

42

2010.01.24. 12:26 - posztolta: neverlivetosee

Ezt az interjút még tegnapra akartam időzíteni, de úgy látszik az a tervem, hogy lemegyek gitározni egy órára a próbaterembe, kicsit máshogy sült, például nem is gondoltam volna, hogy aznap inkább csak dobolni fogok, azt meg még kevésbé, hogy egy nappal később kerülök csak haza, és egy blues duót hallgatva fogok egy bevezetőt írni a Fuck Yeah 2009 sorozat harmadik interjújának, amit nem mással készítettem, mint az utolsó igazi vajdasági geek betyárral, Karesszel (aka Nimrod @ punktportal.hu fórum), a Spark zenekar gitárosával, aki egyben a Fáziskésés blogot vezeti.

 


Fáziskésés

1. Szervusz Karesz! Mióta is ismerjük egymást az Internet által? És mikor is sikerült végre személyesen találkoznunk? Elégdurva intervallumok ezek számomra. Talán durvább annál is, hogy mennyire szar fanzine-nal kerestelek meg, hogy terjeszd. Akik mégsem zaklatnának fanzine-ok szerbiai terjesztésével, bemutatnád magad?
Hová valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te?


Huh, 2003-2004 óta talán? Legalábbis arra az időre teszem az általad említett fanzine-es sztorit. Egyébként lelkes voltam, talán az első „élő” kapcsolatom a magyarországi színtérrel.Mármint aminek valóban lett volna értelme is.
Vajdaság északi csücskében, Magyarkanizsán élek,ami egy viszonylag nyugis kisváros, aminek néha nagyon tudok örülni, e legalább ugyanennyire tudom a pokolba kívánni.
Volt pár zenekarom, írtam néhány cikket az Elíz Csodaországban mindkét számába, amiből az elsőt manapság már csak szemlesütve merem csak átlapozni, nosztalgiából.Azért majd a gyerekeimnek egyszer megmutatom, hogy akkor éppen ez voltam én.
Hát, ha  a szabadkai Műszaki Főiskolán idén végre ideadják a diplomát, akkor a jogszerűen is a nevem alá írhatom hogy informatikus mérnök,bár hogy valóban merre tartok,arról őszintén szólva gőzöm sincs.Elképzeléseim vannak, lehetőségeim úgyérzem némileg kevésbé.Különben meg egy szakállas idealista bolond vagyok, aki úgy felejtett el felnőni, hogy nem volt sose igazán gyerek.
 


2. Anno együtt kezdtük el a Sikoly a mából blogot, ami sajnos valamiért behalt, én leginkább saját magamat hibáztatom ezért. Kár érte, mert sok lehetőséget láttam rajta, de aztán végül is nem sok lett belőle. Te hogy látod ezt? És hogy látod most, hogy egy teljesen új blogod van?

Szerettem csinálni, de például azt is megtanultam belőle hogy nem szívesen lennék hivatásos újságíró sem.Egyrészt azért mert nem tudnék például heti két alkalommal valami nagyon frappánssal előállni.Ott van a kezdeti lelkesedés meg a „fogjunk össze, csináljuk meg együtt”, amiből végül csak „csináld magad” marad.Végülis nagyképűség nélkül mondhatjuk szerintem, hogy a KLUR is ugyanezt a koncepciót viszi tovább helyjel-közzel, csak kevésbé lusta írókkal, nem? :-) Másrészt meg időről időre megváltozik az érdeklődésem egyes dolgok iránt,ami meg már nem érdekel, arról nehézkesen írok,és már azt sem szívesen.Akkor jobb szeretem abbahagyni.
Ami a fő különbség talán a Sikoly és Fáziskésés között,legalábbis a magam részéről, hogy rugalmasabb tudok lenni, ha másért nem, azért mert nem szoktam hirdetni, ha frissül.Kihagyhatok nyugodtan, pár hetet, akár hónapot is, anélkül hogy külön görcsölnöm kéne azon, hogy írjak valami teljesen semmitmondót, csak a frissülés miatt.Már a lemezkritikás/koncertbeszámolós blogomban, - mert volt egy ilyen is, még a Sikoly előtt -, sem csináltam másképp.
 

 


3. Számomra egy igazi elektronikus perzine-nek jön le a blogod. Bár foglalkozik a punkkal, de egyáltalán nem egy tematikus az egész, sokszor nem is zenéről írsz benne. Ezért, vagy pont ennek ellenére nekem nagyon tetszik az egész. Bár lehet, hogy csak a Sikoly a mából óta tanultál meg jól fogalmazni? Na jó nem, de akár hogy is, nagyon őszinte az egész, néha talán jobban beragadod az olvasót a világodba, mint azt mondjuk én merném. Hogy vagy ezzel?

(Nem mernéd? Mondod ezt te aki egyszál faszban rohangál Romániában egy mikrofonnal a kezében? Hol vagyok én ehhez képest.. :-) )
Az egész valójában papíron indult,perzine-ként.Egyik nyáron kezembe került a Lufikikötő, ami nagy hatást gyakorolt rám.Egyrészt a közvetlensége miatt, másrészt pedig teljesen újszerű volt számomra ez a fajta megszólalásmód.Mintha egy ismeretlen ismerőssel beszélgetnék, és ez tetszett.Például emiatt lett a második Eliz is személyesebb hangvételű.Sőt az egyik jóbarátom által írt Fashion Victim is eléggé meghatározó, vagyis talán inkább iránymutató volt a számomra.
Valójában papíron két számot élt meg a dolog, az első annak apropóján, hogy szakítottunk az akkori barátnőmmel, ami azért eléggé kihúzta a lábam alól a talajt és dokumentálni akartam, hogy hogyan élem meg ezt az állapotot, mindenféle túldramatizálás nélkül persze.De ez ilyen ultralimitált lett,mindössze két jóbarátom kapott belőle, és ráadásul nem is pont olyan lett, mint azt szerettem volna.A másodikat pedig lusta voltam sokszorosítani, de a blogon olvasható az összes cikk.Valójában ezen írások publikálása volt az ok amiért átnyergeltem az elektronikus platformra.
Egyébként sem akartam már zenéről írni.Volt egy időszak, amikor azt éreztem, hogy gyakorlatilag nem tudok megközelíteni másképp dolgokat, csak zenén keresztül, vagy legalábbis érintve azt, és ez zavart.Meg talán kicsit bele is untam a lemezkritika írásba.Sőt az elején ki is kötöttem magamnak ezt és elvetettem minden olyan gondolatot ami ebbe az irányba indult volna. Most már nem hadakozom annyira ellene, azt hiszem sikerült meglelni a középutat. Legalábbis egy darabig mindenképpen.
Egyébként én is perzine-szerűnek érzem, de engem mostanság nem annyira tetszik.Az utóbbi időben azt tűztem ki koncepcióként, hogy megpróbálok inkább naplószerűen írni.Sokszor például kényelmetlen, hogy címet kell adnom, mert fölöslegesnek érzem.Jó lenne például nyúlfarknyi gondolatokat leírni, úgy hogy igazából nem is próbálom megmagyarázni, hogy mi az amire ki akarok lyukadni, csak leírok valamit, aztán gondoljon mindenki arra amire akar.
Ami az írások mélységét illeti, nem tudom hogy ezek mennyire mély vagy mennyire felületes írások,ahogy példának okáért nem tudom eldönteni, hogy most a kérdéseidre adott válaszaim mennyivel árulnak el többet vagy kevesebbet rólam, mint amennyit „kellene” magamról megjelentetni egy nyilvános közegben.Ilyeneken nem szoktam gondolkodni, persze a túl személyes dolgok már nem kerülnek terítékre.Nagyon zavar a közöny, foglalkozom is vele eleget.Talán az egyik módja annak, hogy megpróbáljak szembemenni vele,hogy a blogon igyekszem nem felületes maradni.Így talán kicsit jobban megismer az, akivel egyébként ha személyesen találkoznék, sem biztos hogy eljutnék egy ilyen szintű beszélgetésig.Hadd ne idézzem a Hátsó Szándék ide vonatkozó dalának részleteit.
 


4.Szóval már tárgyaltuk, hogy nem ez az első blogod. Mi az, ami hajt, hogy új bejegyzéseket írjál, van valami cél, vagy csak pusztán egyszer elkap egy-egy valami (nevezzük impulzusnak, mert az olyan vagányul hangzik), és akkor úgy érzed, hogy ezt meg kell, hogy oszd valakivel?

Hát néha egy esemény, ami a hatása alá kerít.Vagy egy történés, vagy beszélgetés, vagy bármi amit olvasok, látok, hallok és elgondolkodtat, vagy kérdéseket vet fel bennem.Amikor sablon koncertbeszámolókat írtam, akkor is valahogy az a cél vezérelt hogy dokumentálva legyenek ezek az események, ha máshogy nem, akkor az én szememen keresztül.Most is ugyanez a cél vezérel,csak az a közeg, - ami kiváltja belőlem a reakciót - , lett más. Vagyis inkább szélesedett ki a koncerttermeken kívülre is.De például sosem írok dalszöveget. „Suszter maradjon a kaptafánál.”
 


5. Hogy értékeled 2009-et? Ha kívülről néznélek, akkor relatíve elég fasza éved volt. Ott van egy nagyon király zenekar neked, aminek nyáron hoztátok ki a lemezét, felvettetek egy új számot egy válogatásra (ami sajnos az ígértekkel ellentétben nem jött ki 2009-ben, és igazából még tudtommal a cikk publikálásáig se), mutattál próbatermiket is, engem azok is lenyűgöztek. Meg amúgy tényleg, csomót koncerteztetek.
De te ezt hogy élted meg?


Hát panaszra nincs okom, bár voltak nehéz helyzetek is, mondjuk ezek része inkább kapcsolódik a magánéletemhez, bár tény hogy ezekből azért bőven lehet táplálkozni, vagy éppenséggel levonni a maguk kis következtetéseit.
Hát csomó koncert az túlzás lenne,inkább talán az ideális, mert mindössze kilenc koncertről van szó.Valószínűleg egy kezdő banda, jobb elhelyezkedéssel, és jó kapcsolatokkal, ennyit letud egy fél év alatt is.Végülis nem mondhatom hogy a kitaposott utat járjuk végig, mármint ezt most egy vajdasági zenekar tagjaként mondom, és ez tele van izgalommal.Izgulni pedig szeretek.

 


6. Mennyi hazai termés jutott el hozzád? Követed egyáltalán a magyar kiadványokat, vagy egyáltalán a zenekarokat? Vagy csak a külföldi zenéknek élsz? Ha már külföld, milyen az internacionális 2009-es termés szerinted? Van bármi is, amit érdemes lenne kiemelni?

Hát nekem a magyarországi az simán külföldi kategóriába esik földrajzilag, mégha nem is tekintem annak.Arra lettem figyelmes, hogy egyre kevésbé követek bármit is.Hát végső soron a magyar zenekarok zenéjén nőttem fel, nekem valahol inkább efelé húz a szívem szemben a szerb zenekarokkal, akik közül sokat csak az utóbbi 3-4 évben ismertem meg,függetlenül attól, hogy jók-e vagy sem.(többségében azért jók :-))
Azoknak a zenéje, akik kb akkor fedezték fel maguknak a Black Flag-et amikor én is, nagyon tetszik,vagy mondjuk a Something Against You romjain alakuló bandák, de ebben szerintem van egy adag elfogultság is.Ezen például gondolkodtam, hogy adott egy számomra teljesen középszerű banda, aminek jófejek a tagjai, valahogy az egészet megszépíti, még akkoris ha németül énekelnek.Az Another Way továbbra is az egyik kedvenc zenekarom, a Rosa Parks és a Hiteljungend is több izgalmas, bár az előbbinek talán még jobban ki kellene forrnia szerintem.
Nem töröm magam, hogy képben legyek, és egyre nehezebb is.Nem mondom hogy több fontos lemez lett, de egyre könnyebb elveszeni bennük. Pláne ha az ember nyitott többfelé.Inkább az érdemben történő zenehallgatás mellett teszem le a voksom, például ezért nem is nagyon hallgatom nagyon sok új de régivonalas zenekar lemezért, mert számomra nem nyújt újat és emiatt nagyon egyformának tünnek. Helyette inkább „pótlom a hiányosságokat” és Weirdos, vagy Pavement lemezek közül csemegézek mostanság. De említhetném akár a Moving Targets-t, vagy az Even Worse-t is.Azért jó talán húsz évvel ezelőtti lemezeket hallgatni, mert az idő tényleg kirostálja a szemetet szerintem.Mert mondjuk az oké, hogy a Bane-re emlékezni fognak 15 év múlva is, ha másért nem legfejjebb a Holding This Moment miatt, de vajon teszemazt a Sinking Ships-ről vagy a Ceremony-ról ugyanez elmondható lesz-e?
Mindenesetre a Hex Dispensers, a Witch Hunt, Morrissey nagylemezek remekbeszabottak voltak, Nitad, Fy Fan, sőt a From The Depths is.Még akkor is tényleg olyan mintha túl sokszor nézték volna meg a Hairt.
Ahhoz képest hogy mennyi fanzine-t olvastam a bumm idején,most szinte egyáltalán nem.
A zenei vagy a környezetvédő szaklapok már nem nagyon hoznak lázba, de például a tiédre, vagy Viktor zinejére kíváncsi lettem volna, de az ilyen elosztogatós újságokból általában kimaradtok,postával szarakodni meg nincs kedvem. Azért az új Lufikikötőt például nagyon várom már.De oda „elő vagyok jegyezve”, hosszú sztori hogy miért.
 


7.Sablon kérdés!
Ha egy magyar zenekar nálad aludhatna, melyik lenne az? Mit adnál nekik enni, főznél rájuk valamit? Milyen filmet nézetnél meg velük, és milyen könyvet adnál nekik búcsúzóul?


Elég vagányul hangzana, ha valami straight edge bandát mondanék, és ők bontogatnák fel egymásnak a sört, miután jól bezabáltak tudtukon kívül a füves süteményből amit készítenék nekik, valami szadista film nézése közben, ami alatt én jól kisurranok, mert nem birom az olyat.De nem tudnék ennyire aljas lenni,Igazából inkább csak személyekkel van kapcsolatom, szóval zenekarokból hívnék személyeket. Vagy csinálnék pár szendvicset,vagy főznénk valamit közösen, aztán meg söröznénk, miközben nézzük a Sörgyári Capciccio-t, utána pedig alapíthatnánk egy zenekart is, ha másképp nem, legalább elméleti síkon.De a könyv most kifogott rajtam. Ezeket a kérdéseket valami pszichológiai tanulmányból ollóztad ki? Egyébként a Macskabölcső és a Daredevil képregények között dilemmázom és nem tudok dűlőre jutni...



8. Követted a hazai (magyar) punk blog szcéna fejlődését? Szerinted is sok indult el az idén, vagy csak ezt én akarom mindenkinek bemagyarázni? Ha igazam van, szerinted mi az oka a jelenségnek? Hogy éled meg ezeket?

Nem nagyon érzem kompetensnek magam a témában,  mert az igazat megvallva nem  követem őket rendszeresen, és inkább csak hangulatfüggő, hogy éppen mikor mire kattintok.Friss zenei hírekre nem vágyom, számomra többet jelent az, ha valamire kíváncsi vagyok, és valaki ad némi támpontot, hogy merre kutakodjak, vagy mivel próbálkozzam.Szeretem megőrizni magamnak a felfedezés örömét.
Szerintem a zenei blogok egy hányada semmiben sem más, mint régen a webzine-ek, csak most már tényleg csak az írásra kell időt szánni, a honlapszerkesztésre nem. :-) Gondolom valahol a kérdésedre a válasz ebben keresendő.
Így én inkább a személyeseket hívnám csak „blognak”, azokból viszont kevéssel találkoztam, például Anna blogja számomra teljesen új.

 


9. Mit vársz 2010-től? Lehet bármit is várni szerinted?


Hát egy,a nevemre kiállított diplomát már mindenképpen, meg valami munkát, hogy jussak egyről a kettőre.Egy albérletet, valami olcsóbbat, de otthonosat.Egy túrát bringával Vajdaságban a nyáron.Sok olyan Spark koncertet, ahol elég a többiek arcára néznem ahhoz hogy tudjam mit éreznek.De ne túl sokat, mert a rutin az megöli mindazt amit szeretek az egészben.Legalábbis ezeket szeretném, de úgyis az lesz mint legutóbb is, hogy csak sodródok,és esetleg ha valami izgalmas történik, akkor betudom annak, hogy a sors akarta így.



10. Kérek szépen 10 olyan dalt, amit most mindenképp megosztanál egy számodra kedves személynek, amit akár ért, akár nem, de most benned él, belőle táplálkozol és élsz!

Hüsker Dü – New Day Rising
Ha a tíz szám közül biztos vagyok valamiben, az az hogy a Hüsker Dü-nek szerepelnie kell.
Bár nem ez a kedvenc dalom de ha összejönne az albérlet, és csinálnék lakásavató bulit, másnap tuti ezzel ébreszteném a nálam alvó másnaposokat.Valamikor dél körül és kurva hangosan.

Milemarker – Ant Architect
Olyan az egész mint amikor rákaptam Asimov regényeire, amiben nem volt semmi köntörfalazás,csak logikai törvényekre épített történetek, amiknek valóban az utolsó mondata a csattanó.Mintha biokibernetikával foglalkozó tudósok csináltak volna egy csak negatív utópiákból táplálkozó postpunk bandát.Rideg és kimért az egész,de ott érzed mögötte az embert.

Cro-Mags – By Myself
A Cro-Mags bármilyen listán megemlítve vagány.És különben is, milyen király már a beszámolás?!

Pavement – Elevate Me Later
Sosem olvastam el a szövegét.Talán ilyen szempontból jobb lett volna valami finn hardcore banda dalát választani, mert akkor legalább mentegetőznék hogy a finn mégsem világnyelv, én pedig nem találtam fordítást.Néha nekem egy dal hangulata fontosabb, mint a téma amit mondani akar.Azokat a semmittevő másnap reggeleket juttatja eszembe, amit végig lehet dögleni úgy, hogy ne éreznék bűntudatot amiatt, hogy éppen mást kellene csinálnom.És szeretem megőrizni magamban azt a látszatot, hogy ez a dal valóban erről szól.

QSS – Külvárosi
Barangó körmönfont rímjein a mai napig ízesen tudok röhögni, annyira zseniálisak, és maguktól értendőek.Ennek a dalnak az első strófáját például sokkal szivesebben fújnám fel a városháza (vagy bármilyen adminisztrációs intézmény) falára, mint bármi más nagyon okosat, és nagyon igazat.Az egész annyira de annyira groteszk, mint annak idején a Mester maga is lehetett, miközben mattrészegen próbálgatta elszavalni az egyébként a kutyát sem érdeklő verseit.

Morrissey – Certain People I Know
Vannak emberek akiket én is gyűlölök, és szeretek rajtuk röhögni, de például sosem köpném őket le egy magas épület tetejéről.És főleg nem forgatnék az erről szóló dalomhoz egy olyan klippet, amiben a standon fetrengek zakóban, és farmerben.Morrissey-nek viszont még ez is jól áll.

Pink Floyd – Eclipse
Ennek a szövegétől mindig kiráz a hideg.Egy jóbarátom mondta, hogy 73-ban megírta a Pink Floyd ezzel a lemezzel azt amit 99-ben a Catharsis a Passion-nel. Bármikor ezt hallgatom, mindig azt érzem, hogy sokkal többet akarok az élettől mint amim van.

Motörhead – 1916
Tizennégy éves voltam, amikor a NATO bombázott, és akkoriban a fiúk, férfiak nem hagyhatták el az országot, sorban mentek a behívások, aki nagy korú volt azt vitték is. Azon gondolkodtam, hogy bolond lettem volna többnek hazudni magam, csak azért hogy fegyvert fogjak bárkire is.És mégis gondolnátok hogy Lemmy-t Grammy díjra jelölték? Pedig de.

Rival Schools – Used For Glue (eredetileg World's Fastest Car nóta - szerk.)
Egy fél éve próbálom érdemben lenyúlni a kezdőriffet úgy, hogy ne tünjön fel senkinek. Persze rendre kudarcba fullad.

Bad Brains – Sacred Love
Az mekkora már, hogy ezt HR egy telefonon keresztül énekelte fel,miközben a börtönbüntetését töltötte? Ezt is csak a napokban olvastam, és egészen eddig azt hittem hogy direkt adtak neki ilyen sistergős effektust, hogy az egész ilyen sprituális  nyávogásnak tünjön...


+1
Tudom, hogy te is Transformers rajongó vagy, ahogy én, és te is regisztrálva vagy egy bizonyos központi TF fórumon, ahova néha napján hozzá is szólsz (nem úgy, mint én).
Mivé alakulnál át, melyik frakcióhoz tartoznál és milyen beteges tulajdonsággal rendelkeznél, ha te is alakváltó lennél?


A Transformers az egy olyan kis oázisa a világnak, amit csak kevéssé fertőzött meg a punk. (lásd a Shockwave nevű bunkó hardcore bandát, vagy a straight edge Optimus Prime-ot, aki harcol a gonosz cigarettacon ellen egy ilyen képen, de az egyik Unearth klippben is vagy egyAutobot felségjelzésű póló azt hiszem) Oké, akár még röhejes is lehetne (és persze nem öltözöm szürke kamionnak, szemben a klingonnak öltöző Star Trek fanokkal), de még most is gyermeki szemmel tudom bámulni a 86-os rajzfilmet, mint húsz éve, amikor először láttam.
Azért azt tisztázzuk le hogy az Álcák jóval punkabbak, mint az Autobotok, mert ők valójában a hippinemzedék metaforái játékreklámba oltva.Érted „mindenkinek joga van a szabadsághoz”, meg hasonló neoliberális faszságok.Mégis valamilyen szinten szimpatikus ez a fajta egyenlőség, vagy legalábbis a törekvés, viszont nem tudnék csak ilyen lenni,Mint ahogyan nem is vagyok.Szóval én valami renegát Álca lennék, aki az Autobotokhoz csatlakozott, de mégis megvannak a saját módszerei.
Gyerekkoromban pilóta akartam lenni (közvetlenül a multimilliomos jótékonykodó és a feltaláló után, de  még a becsületes ügyvéd előtt), szóval szerintem valami nagyon gyors repülő lennék. Vagy időgép, amivel ugrálhatnék az időben, és helyrehozhatnám az összes általam elbaszott dolgot.És mivel a Transformers univerzumban vannak triplaváltozók, így ez akár még kivitelezhető is lenne... :-)



 

2 komment · 1 trackback

Címkék: blog blogger ajánló interjú punk hardcore szerbia transformers fanzine spark fáziskésés 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

so fucking hosszú interjú

2010.01.15. 17:35 - posztolta: neverlivetosee

Hosszú lesz

Itt a hétvége, ezért egy MEGAhosszú interjú jön, mit szóltok hozzá?
Második kliensem hazai szinten a legtermékenyebb író, aki a semmittevés ellen fordítja szabadidejét, aki több zine-t is adott már ki, illetve rendszertelen időközönként néha elég frappánsan, és akár sűrűn is frissíti főblogját. Mert van ám abból is több neki. Mint ahogy több zenekarban is megfordult már. Ebből azt hiszem, egyet semmiképpen sem kell bemutatni a nyájas olvasónak, de ha mégis, ez volt az idén feloszlott Something Against You.
Ennyiből már mindenki kitalálhatta, hogy Mr Vargyai Viktorral, vagy ahogy csak a háta mögött merik hívni, Viktorkával készítettem ezt az interjút.


SOFA KING

1.Szia Viktor, mostanában elég sűrűn váltunk levelet, legalább is sűrűbben, mint régebben. Azért aki nem levelezne veled ilyen intenzitással, annak bemutatnád magad pár sorban? Lehetőleg úgy, hogy nem félkegyelmű hazugságokat hordasz össze, amit persze sokkal élvezetesebb olvasni, de azt tartogassuk a többire, most maradjunk a szilárd tényeknél!
Hova valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te?


Budapesten születtem, de aztán Érden laktam pár évig, egy vagy paranormálisan fura lakásban vagy a bátyámnak voltak fura poénjai. Most már tizenvalahány éve Budapesten élek. Egy dombbal szemben ahol nyaranta sátánisták raknak tábortüzet, meg egész évben oda viszik az emberek a kamara erdőben felszedett prostikat. Hol vagyok most? Mert rám mindig lehet számítani ilyenekben, persze hogy otthon a szobámban. Lassan azért megpróbálom magam belepasszírozni az átlagos emberek közé, de szerintem csak az lesz a vége, hogy drága dolgokat teszek tönkre és a romjaik felett röhögök majd ezen. Nagyjából ennyi. Több dolgot nem akarok elmondani, ami igaz, mert az igazságnak elég csak egyszer elhangzania, és utána már hazudozni is béna, sajnos. 



2. Mikor döntötted el, hogy blogolni fogsz? Nem volt elég a fanzine? Mi volt az, ami akkor motivált, és mennyiben változott ez most? Változott ez egyáltalán, vagy sikerült egy kihelyezett irányhoz tartanod magad? Szerintem az ilyesmi csak az első percekben fordul meg az ember fejében, hogy na, én akkor most írok blogot X-ről és semmi másról, aztán szépen lassan jön az X-nek a járulékos hozadékai, majd becsúszik egy kis Y, és így tovább… Volt egyáltalán ilyesmi elvetemült célkitűzés?

Azt, hogy blogolni fogok gondolom olyan egy-két hónappal a legelső bejegyzés előtt dönthettem el. Viszont azon, hogy kéne csinálnom egy blogot már a fanzine előtt is gondolkodtam. Nem tudom pontosan előtte mit akartam, de ha most kéne visszaemlékeznem, akkor szerintem csak meg akartam osztani a gondolataimat a barátaim között. Erre javasolta valaki, hogy indítsak egy blogot, de én inkább csináltam egy fanzine-t. Abból blogra azt hiszem a második sofa king után válthattam. Vagy valamikor akörül. Most lusta vagyok visszakeresni és nekem az évek mindig egybe folynak. Ilyen lineáris memóriám teljesen nincs. Blogolni azért kezdtem el, mert egy csomó minden hömpölygött akkoriban a fejemben vagy csak át rajta. Ez általában így van, hogy el akarok mondani dolgokat, mert én ilyen hangos rajongó vagyok. Nem olyan, aki azt mondja, hogy „húúúúúúúúúú, ezzazzz”, hanem, hogy „nagyon tetszik ez és ez a szám, ezért meg ezért”. Először valami olyannak akartam a blogot, mint manapság pl a tumblr, vagy anno Henry Miller fürdőszobája volt. Szóval azt akartam, hogy sok kicsi dolog legyen rajta, sűrűn, akár nem is olyan tartalom, amit én állítók elő, csak javaslom. Hogy legyen egy gyűjtő helye annak, hogy mik tetszenek és ne kelljen mindent megírni a barátaimnak külön mindig, vagy azon gondolkozni, hogy nem ismétlem e ezzel magam. Azt tudtam, hogy teljesen másnak akartam, mint az akkori sofa kingeket, amik csak járulékosan foglalkoztak a zenével, és inkább arról szóltak, hogy én mit gondolok a színtérről. Persze ha azokat viszem az internetre, talán több értelme lett volna, de annyira engem sosem érdekelt, hogy minek van olyan sok értelme, csak az számított, hogy tetsszen, ami történik. Az is zavart a fanzine készítésben akkoriban, hogy nagyon nagyok voltak az átfutási idők, attól, hogy megírtam odáig, hogy akit érdekelte az szerzett belőle. És így nem tudtam mindig benne lenni valamiben. Ilyen szinten szeretem a folytonosságot. Most kicsit magam ellen beszélek, mert teljesen le vagyok eresztve azzal, hogy bármi kijöjjön belőlem, viszont akkor is, punkban mindennek olyan lassú a lefolyása, nem számít, ha már tudod mit akarsz. Ezért nekem a blogolás olyan, mint a deszkázás. Gondolok egyet és lemegyek, csinálom, amin tudom. Vagy mint a rap-ben a freestyle. Fogom magam és csinálom.
Az azonnaliságon túl úgy akartam, hogy ez szóljon a zenéről meg néha kicsit másról is, de elég korán elvetettem mindent, ami nem a zene volt. És ezt tartani is tudtam. Először ilyen mondhatni klasszikus bemutató, kritika, beszámoló formában íródtak a bejegyzések, de valamikor rájuk untam. Nekem maga a klasszikus ilyen újságírói forma sem jön be olyan témákban, amik személyesek. És az, hogy milyen egy zene, miről mit gondol valaki az szerintem már elég személyes. Meg én szinte csak a személyes dolgokat szeretem olvasni, így mondhatni sehol sem jön be ez az iskolában tanult sablonos fogalmazás. Nem bírom, ha úgy írnak valamiről, mintha egy száraz hír lenne, vagy egy dolgozat. Vagy csak szív nélkül, megpróbálják megközelíteni. Valamiért ezért elkezdtem ritkábban írni hosszabban, keverve valós és kitalált dolgokat. Egyszerűen csak szeretek elképzelni dolgokat és ezeket összeilleszteni olyan valós élményekkel, mint hogy egy szám tetszik. Tehát mondhatni a blogom annyira megtudott maradni egységesnek, hogy csak a forma változott mindig, maga a tartalom legfeljebb színesedett. Célkitűzések mindig keletkeznek, de nagyon mélyen az alap bennem az, hogy olyan legyen, mint a sniffing glue-s Clash kritika és a szüleimnek ne tetsszen, ha esetleg elolvasnák. Ha ez megvan akkor már nagyjából meg vagyok elégedve magammal.



3. Látogatottság mennyire izgat? Azt hiszem egyszer utaltál rá egyik leveledben, hogy azt sem tudod, hogy mennyien nézik a blogodat, szóval akkor nem nézel ilyen statisztikákat? Biztos rendelkezik ilyen szolgáltatással a blogspot (én nem vágom). Vagy ez ennyire hidegen hagy? Kell-e ilyesmivel foglalkozni? Persze erre mindenki nemmel válaszolna, de egy-egy nagyobb oldalletöltés mindenkinek emeli a kis dédelgetett, salakkal teli egóját. Legalább is eddig a gyakorlat ezt mutatta.

Nagyon ritkán rám jön, hogy megnézzem, mennyien olvassák, de ez mindig abba fullad, hogy nem is tudom, hogyan kell. Azt néha megnézem, hogy a profilomra hányan kattintottak rá, de az annyira nem mutat valós képet az olvasottságról. Ha meg tudnám nézni biztos gyakran tenném. Mert ilyen vagyok. Azt is gyakran nézem, hogy a mediafire-re feltöltött dolgaimat mennyien szedik le. Nem mondom azt, hogy nem örülnék neki jobban, ha többen olvasnának, mint kevesebben, de inkább, mint egy tény, csak annyira érdekelne az, hogy mekkora az olvasottságom. Szóval elmozdítani az semerre nem tudna. Igazából ezeket ígyis úgyis leírnám. És teljesen érteni meg tényleg csak az a szűk réteg tudná, aki ismeri a zenekarokat akikről szó van, vagy van valamilyen kattanásuk és nekik minden tetszik. Amikor csinálok egy fanzine-t akkor is rögtön elvesztem az érdeklődésem a sorsa iránt, amint megvan írva. Zenekarnál érdekel mennyien hallgatnak, mert ha többen akkor könnyebb elmenni turnéra. De úgy se volt olyan nehéz, hogy senki sem tudta kik vagyunk. Az talán jól tud esni, ha valaki olyannak tetszik, amit csinálok, akinek a dolgai nekem is szimpatikusak. Azt viszont sosem szerettem, amikor valaki csak úgy oda állt elém és megmondta, hogy tetszik neki, amit csinálok, aztán bámult bele az arcomba, hogy erre én mondjak valamit neki. Azt kurvára nem szeretem, ha bármilyen szinten rajonganak értem. Ilyen helyzetekkel nem nagyon tudok mit kezdeni, szerencsére ritkán fordulnak elő.
Egy kicsit elméláztam azon, hogy mennyire tenne tönkre, ha nagyon sokan olvasnának. De az a vicces, hogy engem nem tudnának nagyon sokan olvasni, mert olyanról írok, ami alig érdekel valakit és ez nekem tetszik.



4. Három blogot írsz most. Bemutatnád mind a hármat? Én úgy vettem észre, hogy a Sofa King leginkább személyes, mégis általánosságban a punk éppen téged érintett témáival foglalkozol, magyarul, a Worntapes mindenféle mixtape válogatást szed össze, amire eddig nem vitt rá a lélek sem, hogy leszedjek akár egyet is (valahogy óckodok az ilyen mp3-as válogatásoktól, nem igazán tudok rá ésszerű magyarázatot adni), míg a We do punk as… mintha a magyar punkot akarná megmutatni a világnak, csak éppen a te szemeden keresztül.
Jól vélem, vagy most egy rakás szart hoztam itt össze? Mutasd be kérlek azért a blogjaidat, hogy te szerinted mi a céljuk, miért kezdtek el létezni, mi motivált az elkészítésükben és folytatásukban, stb…


Sofa king: zenével, leginkább punk zenével foglalkozó blog. Amit hogy élvezzem írni, pár zenekart belerakok egy keretbe, hogy könnyebb legyen kötni köztük és ebben keverednek a gondolataim. Ezzel egyben kiélhetem egy kicsit a prózai vénám is, nem csak azt, hogy sok időm van zenét hallgatni.

We do punk as…: Van egy barátom Spencer aki San Francisoban él, de sokszor jár ide, és huzamosabb ideig is élt itt, csak akkoriban sajnos még nem lógtunk együtt annyit, mint mostanában szoktunk, ha itt van. Szóval szerette azt, amit lefordítottak neki a sofa kingekből és a myspace-es blogjaimat is csípte. Egyszer, amikor itt volt elkezdett győzködni, hogy írnom kéne valamit az MRR-nek, ahova ő is csinált néha lemezkritikákat, meg a magyar színtérriportból is kivette a részét. Szerintem akkor, azon a nyáron olvastam először MRR-et, és tökre tetszett, ez a rovat rész ahol emberek kb. ugyan azt csinálták, mint akkoriban én az sk-n, és koránt sem olyan statikus módon, mint ahogy hittem, hogy működik az a zine. És akkor meg is írtam elég gyorsan azt, ami az első bejegyzést lett később. Kicsit azért szól arról amiről, mert akkoriban ez foglalkoztatott (a kontraszt köztünk, magyarországiak meg akár csak bécs között), meg jó páran akkortájt mentek külföldre a barátaim közül. És bennem volt, hogy ezt a helyet legjobban csak úgy lehetne átvészelni, ha még jobban belesüppednék és mint egy helyszíni tudósító mesélnék róla a külföldi haverjaimnak, vagy akit érdekel, hogy milyen is punknak lenni erre. Magamban kicsit tervezgettem, hogy de jó lenne, ha ez mindig az mrr-ben jönne le, de aztán össze vissza voltak ilyen csúszások az írással, és egy idő után már én is leszartam mi lesz a sorsa csak örültem neki, hogy megszületett. Persze elküldhettem volna nekik én is, hátha tényleg beteszik, de inkább csináltam egy külön blogot ennek a témának. Amiből nem nagyon lett semmi. Van egy csomó jegyzetem, meg másfél oldalas sztorik, amik témába vágnának, de nem fejeztem be egyet sem. Most, hogy belezavarodtam már a web kettőbe a myspace-es blogom helyett ide írogatok olyan dolgokat, amik oda mentek eddig. Kicsit személyesebb jellegűeket. Mert végül is egy punk vagyok közép-európában, aki túl akar élni.
De tervezek egy zine-t angolul. Kíváncsi vagyok külföldön mit szólnának hozzám, meg ha esetleg kint játszunk akkor árulhatnám és akkor ebédelni is tudnék, mert azt a promoterek nem szoktak adni. 

Worn tapes: talán másfél vagy két éve nagyon rákaptam pár külföldi stand up komikusra. Akiknek a műsoraik nem olyanok, hogy „ez volt a tévében”, meg „ezt mesélte a haver, így beszélnek a suttyók”. Hanem érződik bennük egyfajta fura logika, vagy módszer, hogy hogyan születnek a viccek, egy hétköznapi helyzetből. Ez nagyon megtetszett, már a logika a viccek mögött és elkezdtem olyan mondatokat írogatni, amik furcsák, de én látok bennük egy rendszert. Vicceket kábé csattanók nélkül. És van ilyenből rengeteg egy txt fájlban, amik nekem mind leírtak egy hangulatot. Nem nagyon tudtam ezekkel mit lehetne kezdeni, aztán hirtelen beugrott, hogy komponálhatnék mindhez egy válogatást. A kazetta szabályai szerint A oldal B oldal 45-45 plusz néha ajándék perc hosszúságban. Sajnos ezzel annyi munka van néha, hogy hamar abba hagytam, vagy csak pihentetem. Jó mp3 vágó programom sincs, csak olyan, ami felveszi a számítógép hangját így amíg vesz fel nem csinálhatok semmit a gépen, mert az beleszólna, ezért se nyomom annyira. De most csináltam anyukámnak egy csomó válogatást, amiket tud hallgatni a kocsijában, amikor vezet, pont így hangulatokra felfűzve. Amit hosszú utakra csináltam állítólag veszélyes, mert túl lassúak rajta a számok és bealszik tőlük mindenki.



5. 2009 számodra elég eseménydús lehetett, legalább is amennyi a punk celeb életedet illeti, illetve amennyi a blogjaidból lejött. Feloszlott egy zenekarod, alakult egy másik, kiadtál két zine-t is… Miket emelnél ki ebből az évből? Hogy értékeled, 2009 neked fasza volt, vagy egy elbaszott fostalicska?

2009 papíron lehet eseménydús volt, de igazából nagyon nem. Vagyis olyan volt, mint a többi csak mintha kevesebbet mentem volna el. Koncertekre meg mindenfele. Mivel akkor még nem dolgoztam ezért kurva sok szabad időm volt. Persze az év első felében még lediplomáztam, aztán meg kitanultam félig meddig még egy új szakmát, de ezen kívül rohadt sok időm maradt mindenre. Az, hogy a something against you feloszlott szomorú volt, de időmet nem vette el. Az új zenekar is volt, hogy annyira lassan alakult, hogy halva születettnek látszott, most viszont már egyre jobban pörög, aminek örülök. Igazából három fanzine-t csináltam az idén csak az egyik ilyen egy darabra limitált szülinapi ajándék volt egy kedves embernek, amit egy éjszaka alatt csináltam, egy kicsit részegen. Különben ha lenne hozzá seggem akkor a legtöbb dolog amit teszek egy éjszaka alatt kivitelezhető lenne. Csak sajnos nincs. Pedig mindig szerettem volna egy éjszaka alatt végig csinálni valamit. Azok a legjobb dolgok, amik olyannak tűnnek. Állítólag John Joseph is csak egyetlen egyszer vehette fel az éneket az Age of Quarrel-hez. Ami szerintem nem igaz, de rohadt jól hangzik és ez a lényeg.
Összességében nem volt olyan fostalicska az év. Egyik sem volt annyira az, mert velem ritkán történik olyan, ami elromolhat, inkább van az, hogy hiányoznak az életemből olyan dolgok, amik ha tönkre mennek, emberek szánakoznak miattuk. Hogy végre megírtam ezt a zenés zine-t annak nagyon örülök. Annak is, hogy a fanzine kiállítás miatt ceu-s professzoroknak kellett olvasgatniuk engem. Meg úgy érzem rakódott megint olyan réteg az agyamra, aminek örülök, hogy így vagyok miatta az élettel meg a dolgokkal benne. Azt az illúziót mindig szerettem magamban éltetni, hogy egyre okosabbá válok. Ilyen szempontból nekem minden egyes év csak arról szól, hogy egy centivel mélyebben nyelem be a saját farkamat. Mondjuk, amikor a mentál higiéniám kicsit megcsappan azt annyira nem szeretem és ebben az évben volt olyan is.



6. Milyen volt a hazai termés? Elég sok lemez jelent meg, viszont sajnos kevés fanzine. Vagy csak én nem kerestem őket eléggé. És külföldi részről?

Ebben kicsit koca vagyok. Akármennyire is semmitmondó nekem a legtöbb fanzine azért szeretem őket átlapozni és érdekelnek is, így mindig reménykedek, hogy ez jó lesz, de ha nem valakitől kölcsön kapom, vagy ajándékba adják, akkor legtöbbször egyáltalán nem töröm magam értük. Nincs kedvem a postázással szarakodni és egy koncerten inkább veszek egy sört, mint legyen egy füzetecske a kezemben, ami valószínűleg nem fog tetszeni. Kár, hogy kevés jelenik meg. Ezért azt hihetik, hogy olyan jelentőségteljes kiadni egy fanzine-t. Nem tudom annyira nem nagy cucc. Persze vicces, hogy emberek elolvassák, mit gondolsz olyan nyúlfarknyi dolgokról, mint a punk zene vagy a magyar punk színtér, de ők olvasnak téged, az legyen az ő gondjuk, ha valami nem tetszik nekik. 
Ez a kocaság valamennyire meg van lemezekben is, persze a myspace-re vagy egyből a netre feltesznek sok mindent, ott meg is szoktam hallgatni. Szerintem kezdenek teljesen jó bandák lenni itthon. És az is szimpatikus, hogy sok zenekar közt alakulnak ki baráti társaságok. Az ilyen mini unity-k mindig jók. Lehet hülye kis semmiségnek tűnik, de sokat számít az, ha emberek elkezdenek akár csak egymás között is beszélni zenekarokról, ajánlani egymásnak a kedvenceket vagy leszarozni ezt azt. Nem nagyon látom át azért mások életét, de a sajátomban tapasztalhatom, hogy ilyenből igenis sokat fel lehet szedni. Meg kurva jó móka. És ha több zenét hallgatnak az emberek az csak jó. Meg tudom is én, az se rossz, ha ismersz egy csomó embert és néha nem kell egyedül bevállalnod egy buli bukóját, hanem összeszedsz három olyat, aki szereti annyira a bandát, hogy kockáztasson, áldozzon érte. Az meg még jobb, ha ez a belső kommunikáció kikerül valahogy. Ma például, ha érdekel, hogy a PFA miért szól úgy, ahogy nyomaiban meg tudom nézni. Vagy kaphatok egy kis ötletet, hogy miket hallgatnak. Azért faszább lenne, ha minden tag oldalakat írna arról, hogy miket szeretnek, de különben az se rossz, ha csak tippek vannak arra, mit kell ahhoz hallgatni, hogy egy kicsit jobban összeálljon a kép. Úgyis azokra hallgatok, akikben bízok, és aki jó zenét csinál az megérdemli a bizalmat. Most különben eszembe jutott, hogy például ott volt a Hold True, akiknek a nyomán rohadt sok zenekar alakult és nagyon sokan lettek straight edge-ek. De akkoriban még nem nagyon voltak ilyen felkapottak a blogok, meg a tagokat szerintem alapból sem nagyon érdeklik ilyenek, nem is azért mondom, mert ez ilyen kötelesség lenne. Csak vicces vagy fura volt, hogy az összes zenekar, akiknek ők voltak a példa ugyan úgy szóltak és mindenki inkább ismerte az Atari-t, mint a Minor Threat-et. Erről persze a közönség tehet csak, de a tömegek mindig hülyék, sajnos.
Annak a bagázsnak örülök, akik a klur szárnyai alá tartoznak, vagy hogy fogalmazzak, akikből mindig pénzt akarsz csinálni. Azt is bírnám, ha a saw-s Balla Laci megint zenélne. Remélem most punksági remeteségében mindent meghallgat és ír pár gyilkos riff-et. A Rivers Run Dry is nagyon jó. Kedves minden tag és sugárzik belőlük egy tenni akarás, nem pedig görcsös ragaszkodás, hogy befussanak, meg ilyen-olyan nagyok legyenek. Miközben tényleg az egyik legszínvonalasabb banda itthon.
Azért még mindig maréknyi ember aktív csak meg zenél, de különböző párosításokkal mindig lehetne színesíteni a palettát. A clorox girls is majdnem ugyan az, mint a red dons vagy az observers meg a defect defect. A legjobb dolog tavaly talán az volt, hogy modoros vagy szelid vagy Gergely Laci elkezdett koncerteket szervezni.



7. Sablon kérdés jön!
Melyik lenne az a magyar zenekar, akiket szívesen meghívnád a szobádba egy filmezés erejéig? Mit néznétek meg, és mit adnál nekik inni és/vagy enni?
Ha ingyen szereznél be könyveket, búcsúzóul mit adnál nekik, hogy azt mindenképpen olvassák el?


Nem nagyon szeretek másokkal filmeket nézni. Vagyis az nem olyan rossz, inkább filmet mutogatni másoknak úgy, hogy én is ott vagyok. Ha mégis kellene akkor a Gummo-t vetíteném a PFA-nak. Sokáig kurvára utáltam Harmony Korine-t, de miután megnéztem a Mister Lonely-t és egy jó hosszú pódiumbeszélgetést vele nagyon megtetszett a világa, és az egész évemre nagy hatással volt. Szeretném, hogy pfa-ék lássák ezt a filmet, de amit még jobban szeretnék az az lenne, hogy miközben a film megy, ők jammeljenek rá egy filmzenét. Enni csak gumicukrot adnék. Inni pedig…állítólag az alföldön van egy fűtanya ahol főznek fűpálinkát. Nem tudom, hogy létezik e ez a cucc és milyen hatással van az emberre, de ezt adnám nekik inni. Olvasni valami hosszút és komolyat adnék. Apám könyvei közül. Van egy Proustunk nem tudom az elveszett idő nyomában melyik része, de például azt.   



8. Mi a véleményed a magyar punk blog szcénáról? Jó ez most nagyon bénán hangzott, de tudod hogyan is értem én. Elég sok indult el, viszont úgy érzem, a kezdeti lelkesedés hamar alább is hagy. Vagy csak nagyobb szüneteket tartanak? Ez nálam elég sűrűn előfordul sajnos, de valahol kell is néha egy-egy szünet, hogy felfrissüljön az ember és ne égjen ki. Vagy ha már kiégett, akkor pont azért!

Szerintem olyan nagyon sok nem indult el. Vagy indulhatott volna több is. Azt szeretném a legjobban, hogy az összes barátom blogoljon. Az se lenne rossz, ha mindenki más is blogolna, és akkor találnék olyanokat, amik tetszenek.
Most mit mondjak azokról, amik vannak? Amit a legjobban szeretek az az Anna blogja. Olyan zenékről ír, amiket én is hallgatok, és úgy ilyen hirtelennek tűnnek az írásai, van bennük egy lendület mintha csak úgy leült volna egy huzamban megírni őket és ez tetszik. Meg egyébként is jobban szeretek nőktől olvasni véleményeket. A többi, amiket olvasok, inkább nevezném őket korrektnek. Tudom is én, informatívak abból a szempontból, hogy leírják mi volt egy koncerten stb, de nekem a kedvencem ez a column szerűség. A vélemények bármiről, ami érdekes. Lehet nekik pont ez nem jön be ezért csinálják azt ami nekik tetszik. Igazából egy blog sincs, aminek a léte zavarna, legfeljebb a minősége, tartalma nem nagyon érint meg. A profizmust semennyire nem szeretem ilyenekben, de az abban a punkban, amit én szeretek nem nagyon jelent még meg.
Csak azt tudom én miért szoktam néha szüneteket hagyni. Mert van, hogy kiírom magam, és mert ezért nem kapok pénzt annyira nem zavar, ha van szünet, és kicsit feltöltődhetek. Ami így zavarni szokott a szcénában talán az az egy dolog, ha valaki csak azért csinál egy blogot, mert akar egyet, és nem mert ezt a csatornát választja ahhoz, hogy elmondja mi van. A másik az, ha el akar vele valamit érni görcsösen. Úgysem fog sikerülni.



10. Sablon kérdés újra!
10 olyan dalt kérek, ami jelenleg mélybenyomással van minden cselekedetedre, és/vagy ami éppen zajlik a fejedben!


marvelous darling - ?
Ez a Ben Cook egy kis zseni. Én azt szeretném hinni, hogy azért csinál majdnem mindent jól, mert így akarja és ezért sikerül is neki. A számnak sajnos nem tudom a címét, de a legdallamosabb MD szám, olyan mintha egy brit inváziós dal lenne kicsit felpörgetve. Egy haverom szerint nem kéne erőltetnie az éneklést, de én érzem mögötte, hogy ez egy zseniális pop dal. És ki a fasz gondolta volna, hogy a no warning énekese majd zseniális pop dalokat fog írni. Sajnos pesten nem szívott velünk füvet, de ha akkor lett volna csajom, tuti megdugja, és valahol meg is értettem volna az egészet.

ramones – i don’t wanna go to the basement
Egy hónapja ezt dúdolom a fejemben, úgy hogy nem voltam benne biztos melyik ramones szám az. Zseniális, és ezt el kell mondani, akkor is, ha magától értetődő. Levonandó tanulság az, hogy néha a legegyszerűbb dolgokból lehet a legmélyebb jelentést kivenni. 

kinks – sunny afternoon
Én csak annyit szeretnék az élettől, hogy jacht kapitány sapkában, és mámorban ténferegjek anélkül, hogy bárki zavarna, és néha köpködhessek magas helyekről. Különben meg az egész szám egy nagy nihil arról, hogy a fickó mindenét elvesztette, de ettől függetlenül úgy tűnik jól van így is sörözgetve a napba bámulva. Persze ha valaki alá akarná rakni a szép életet ő benne van. Én is. Meg lehet hallgatni berúgás előtt, részegen és másnaposan is. Mindhez passzol.

young marble giants – wind in the rigging

Szeretem az olyan zenekarokat, amik úgy szólnak csak egy számmal is, ahogy zenekarok tucatjai évekkel később, mondjuk most. Nekem erről teljesen eszembe jut az összes mostani egy ember által működtetett kicsit disszonáns szoba zenék. Meg különben egy szép szám. Nem nagyon hallgatom, de amikor gondolkoztam ezen a listán az egyik első volt, ami az eszembe jutott. 

blitz – new age
Ez egy kurva jó szám, de nagyon vicces, hogy egy oi zenekar ilyen new wave-esen kezdjen egy számot, amit végig is visznek. Bárcsak lenne egy egész Blitz lemez ami ilyen. Skinheadek játszanak new wave-et. Nagy szinti szólókkal, lassú számmal és sok tánccal. Erről a számról eszembe jut az összes legendás zenekar, akik léteztek addig, hogy legyenek úgymond kései lemezeik, amiken úgy hallatszanak, mintha teljesen elment volna a józan eszük. Azért jó sok lemez tényleg szörnyű azok közül, de akkor is szeretem őket meghallgatni, mert az őrület vicces. És ez ébresztett rá egy nagyon fontos dologra, ha van időm zenét hallgatni, akkor baromira, nem kell sietnem, és bármilyen szart berakhatok a háttérbe. Meg úgy egyébként nem kell nekem erőltetnem magam azzal, hogy úgy viselkedjek a zenével, mint egy szakértő vagy valaki, akinek kötelessége mindent meghallgatni, ami állítólag jó. Elég ha csak szeretem hallgatni zenekarok dalait. A profizmust úgyis kurvára utálom. Ha nem hallgatom olyan sokat azokat a lemezeket lehet sosem jövök rá milyen fogyatékos dolog azon pattogni, hogy zenekaroknak fel kellene e oszlaniuk. Mintha egy zenekar a hallgatóért zenélne, és a hallgatónak kötelessége lenne meghallgatni egy lemezt. Akkor is, ha szar. Attól még legyen minden.

cass mccombs – sacred heart
Cass Mccombs egy zseni. Talán magányos zseni, mert tényleg az egyik legalulértékeltebb ember, és betűri az ujjatlan pólóját a fehér nadrágjába. Ez a szám elég erős Morrissey utánérzés csak sokkal telibb van gitárokkal és nekem mindig egy bentlakásos iskolában élő gyerek jut róla eszembe, akinek fasza televan minden idiótával maga körül. Lehet mert már hónapok óta csak bele beleolvasok az Ifjúkori önarcképbe, ezért látom ezt a szám mögött. Egy résznél úgy hallatszik, mintha azt énekelné Mccombs, hogy ba-a-sszameg, egy másiknál meg mintha az lenne, hogy i’m all religions’ Julien Sorel. Amit persze nem mond, de örülök, hogy az agyam képes ilyeneket félre hallani, aminek még értelme is van. És végül ezt egy deszkás videóban hallottam először, Jerry Hsu epikus menete alatt. Örülök neki, hogy már nem vagyok olyan muja, hogy elszalasszam a lehetőséget, és ha hallok valami jót egy ilyen videón azt ne szedjem le. Valahogy az egészet átjárja a bosszú. És nem a legyintés mindenkire. Cass Mccombs összes lemeze ilyen, csak megy amerre ő szeretne. Ez egy gyönyörű szám. Ne szavazzatok.

the pains of being pure at heart – higher than the stars
Egy gyönyörű szám, amiben tökéletes keveredik a shoegaze fátyolos lebegése, meg a hálószoba zene cukisága. És a kettő teljesen feszíti egymást, mert nekem a shoegaze mindig olyan nagy terű volt, a kisszobás cukiskodás meg éppen, hogy apró és ettől nagyon dübög a szám. A többi számuk úgy szól, mintha valaki kibámulna a kis albérletéből a még kisebb ablakán, arra ahogy a hó ellepi a várost, ez a szám viszont pont, hogy a hóban zajlik. A szövege meg egyszerűen zseniális. Én amúgy is bálványozva imádom a nőket, és a világukat egy igazi titoknak látom, ez a szám viszont belekeveri azt az érzést is, amikor annyit iszol és annyira rosszul leszel, hogy a téli hidegtől megvilágosodsz. Annyira szeretném, hogy ennek klipje legyen és lássam a két lányt, akik nagyon részegek, az egyikük anyja kocsijának a hátsó ülésén és szerelmesek. Nagy ballonkabátokban, kimondatlanul. Ettől a számtól nem egy nőbe szeretek bele, hanem az összesbe egyszerre.

cloak / dagger – billions millions
Ez a szám. Ez a szám teljesen jól leírja azt a lelki állapotot amiben évek óta vagyok. Akárki akármit mond a munka lélekformáló mivoltáról az csak egy ön álltató faszság. És mindenki aki azon sopánkodik, hogy miért nem dolgozom csak nekem is azt a rosszat kívánja amin ő átmegy minden nap. Ki nem akarná, hogy azért fizessék meg, mert klassz. Ráadásul aki cloak dagger-t hallgat az klassz, aki meg felismeri a kis kikacsintást a big boys-ra ebben a számban, azt tényleg fizessék ki bőrdzsekikben és napszemüvegekben. Engem a nihil éltet. Ez az egyik legpunkosabb szám. Személyes, a társadalomtól elforduló, keveset akaró, de azt nagyon.

dicks – dicks hate the police (a szerkesztőség all time favorit buzi zenekara - a szerk)
Van rengeteg zenekar, akiről mindenki tudja, hogy létezik, de sosem figyelnek rájuk. Pedig milyen szép ez a szám? Komolyan, van egy nagyon melankolikus dallam benne, amiről el sem hiszem, hogy egy hardcore zenekar játssza. Tudtam persze, hogy van ez a szám, meg hogy pár tag meleg, de mint abban a disney-s kis sorozatban Houdini-ről, amikor meg kell tanulni látni és nem csak nézni. És ez majdnem mindegyik zenekarra igaz. Tényleg, teljesen más jön ki egy-egy lemezből, ha különféle módon közelítem meg őket. Nem mondom azt, hogy egy deep wound vagy united mutation diszkográfia összes számát úgy fogom figyelni, mintha egy lány mondaná nekem, hogy miért szeret, de néha ha csak úgy vagyok velük, hogy na ne csak zsizsegés legyen akkor néha kikeveredik az egész lemez dallama. Szóval ez a szám nekem arról szól, hogy milyen elképesztő dallamok és változatosság van a punk-ban meg arról, hogyha szeretek valamit, akkor sose álljak le annak az egyre mélyebb megismerésével.  

interpol – say hello to the angels

Ez egy nagyvárosi zene. És majdnem egész életemben a fővárosban laktam az összes járadékos tünetével. Az interpol olyan, mintha Ian Curtis egy távoli rokona bosszút állna a világon, amiért tönkre tették szegény harmad unokatesóját. Minden mondatban ott van a flegma leszarom mi lesz veletek, lemondás. Hogy rákapcsolja a villanyt a világra, mert megteheti. Ez a szám viszont tisztára olyan, mint egy smiths szám. És a két világnak az elegyéből alakul ki a dal ereje. Nagyvárosról meg a szarom le életérzésről persze mindig a zabhegyező ugrik be, arról meg, hogy mindez télen történik. Ez az interpol. Télen a hidegben kóvályogni egyedül, minden lépéssel a bosszúra gondolva, és az összes kimondott bassza meget egy látszódó lehelet szignál. Meg esetleg táncolni hajnali négy után, úgy hogy sosem mosolygok. És azt is leszarom, hogy az asztalomnál hagyott kabátom ellopják e.



+bónusz kérdés
Ha te mindig felteszed, hogy mi a kedvenc dinoszaurusza az interjú alanynak, én megkérdem, hogy mivé alakulnál át, ha egy transformer lennél!


Dinoszaurusszá. Különben a transformeseknek nem az a lényegük, hogy beleolvadnak a mindennapokba? Pedig emlékszem voltak ilyen dinós transzformerszek is. És azokat nehéz volt kirakni. Ezért mindig másokra hagytam, hogy összerakják. Mert szerettem volna egyben látni őket. Nem akarja valaki megtenni ezt az életemmel?

Köszi és puszikák!


http://lets-have-a-war.blogspot.com/
http://worntapes.blogspot.com/
http://punkersblock.blogspot.com/
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest blogger interjú punk hardcore fanzine sofa king 2009 de 2010 re fuck yeah 2009 most viktor vagy viktorka?

My little blogger of the world

2010.01.09. 19:02 - posztolta: neverlivetosee

Mit kérdez?

Akartam csinálni egy sorozatot Monitor-Punkok néven, melynek az lett volna a lényege, hogy a rövid és frappáns ismertetőim után bemutatom a hazai blogger punkok oldalait közelebbről, némi véleménnyel, esetleg fikázással felvértezve. Nos, úgy döntöttem, hogy inkább beszéljenek ők maguk erről az egészről. Pár személyre szabott és néhány sorkérdésre válaszol mindegyikőjük. Szóval semmi extra, az egész valahol a saját lustaságomat prezentálja, más szemszögből viszont talán jobban megismerhetjük egy-egy blogger (phú de szar ez a név, remélem, senki se veszi sértésnek, hogy ezt a szót használtam) motiváltságát, célját és talán egy csipetnyivel közelebb leszünk a szaros életéhez, amire persze alapból senki se kíváncsi. Kivéve, ha blogot, fanzine-t vagy facebook-os üzeneteket ír róla. Ha. Ha. Ha.

Kezdésnek mit szólnátok egy lány blogolóra? Ugyan nem ő az egyetlen női punker, aki ezt műveli, viszont neki ajánlottam fel egyedül, hogy szívesen jelentetnék meg neki az írásaiból egy fanzine-t. Szóval jöjjön Annácska, a My Little Corner Of The World blognak az írója.

 

 

 

My Little Corner Of The World

1. Szia Anna, hogy vagy? Remélem tetszett a karácsonyi ajándékom, még ha ízre szar csokoládét is vettem neked. Pár általános kérdéssel kéne nyitnom, ami dögunalmas mindenki számára, viszont ha nem teszem meg ezeket a lépéseket, akkor meg majd jönnek a hurrogások, hogy mekkora egy lózer vagyok, amiért ilyen alap dolgokat nem lépek meg.
Hova valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te? Csak röviden.

Szia! Tetszett a karácsonyi ajándékod, sok mást nem mondhatok, tekintve, hogy én nem adtam neked semmit. És bár sokszor mondom, hogy „a mai naptól fogva csak finom kajákat vagyok hajlandó enni”, mégis megeszek mindent, ami a kezembe kerül. 
Szóval Annának hívnak, salgótarjáni vagyok, de általában sikerül elkerülnöm, hogy palóc tájszólásban beszéljek. 22 éves vagyok, szeretem a klassz dolgokat és most jön a jobb alsó bölcsességfogam. Általában én vagyok az a lány koncerteken, akit alig ismer valaki.

 

2. Laci anno nyár elején mondta, hogy írsz egy blogot, amit eléggé nehézkesen találtam meg, de most már elmentettem a könyvjelzőbe a dolgot, szóval nekem már nem probléma az elérés. Viszont hogyan kerülnek hozzád olvasók? Egyáltalán, kiknek írsz? Van valami „célközönséged’?  Vagy csak egyszerűen szeretsz írni, és a publikálásnak ezt a formáját látod a legegyszerűbbnek és praktikusabbnak?

A blogom már jóval előtte is létezett, csak nem volt beleírva semmi. Tudtam, hogyha elkezdem, akkor már könnyebb lesz, de mégis sokáig tartott, mire eljutottam odáig. Már a blogban is leírtam, hogy nem vagyok benne biztos, hogy mennyire jó dolog az ilyen gondolatokat kiteregetni. Másokét szívesen olvasom, de ezek mégis csak a saját kis izéim. Igazából, ha valaki megtalálja és tetszik neki, annak örülök, de én soha nem hirdettem vagy reklámoztam sehol, hogy létezik. Csak úgy elkezdtem, mint ahogy abbahagytam a cigizést: egy nap arra gondoltam, hogy „hű, már 2 napja nem gyújtottam rá, akkor most már többé nem is fogok”. Mikor úgy érzem utólag, hogy nem szar az, amit leírtam, akkor igazából örülök, hogy sikerült összehoznom. De azért is rizikós ez az egész, mert minden folyamatosan változik, és most is van olyan, amit így utólag nézve már nem írnék le. 



3. Szoktad nézni, hogy mennyien és honnan látogatják az oldalad egy-egy új poszt után? Vagy az ilyesmi nem érdekel? Kell-e az ember egójának ilyen, ha ilyesmivel foglalkozik az ember? Én általában havonta vagy két havonta nézem, de többször eszembe jut, hogy nem ártana csekkolni, hogy mennyire van értelme írni ezt, de aztán oda jutok, hogy igazából tök mindegy, amúgy is írnám. Te hogy vagy ezzel, kell mi motivál téged az írásban?

Szerintem, jobb lenne, ha nem nézném, de mégis szoktam. Nincs viszonyítási alapom, de azt hiszem az egómon nem sokat növelnek a számok, amik a statisztikában vannak. De lehet látni például a rendszeres olvasókat is, és ők most már elegen vannak ahhoz, hogy értelmét érezzem írni. Bár őszintén szólva, szerintem akkor is írnám, ha nulla lenne a látogatottság, szóval ez nem igazán befolyásol.

 

4. Leginkább a punk a főtémád, vagyis az affajta akörül írsz, ami számomra jelenti a punkot, vagy legalább is járulékos hozadékának lehet tekinteni. Ez az egésznek a koncepciója is, vagy csak így jön ki a lépés, ezek a zenék érnek manapság? Mert annyira nagy punker sose voltál, ráadásul csomószor csak Säw koncertekre jártál el, ami köztudottan minden, csak nem punk. Legtöbbek szerint csak egyszerűen egy lapát szarra lehetne hasonlítani, de ebbe ne menjünk most bele. 
Egy levelező pajtásom azt mondta egyszer, hogy az utóbbi írásaidnak már rendesen kisugárzásai vannak, hogy olyan természetességgel posztolsz egy-egy újabb bejegyzést, mintha egyszer csak gondolnál egyet, megráznád magad, aztán max egy óra alatt kész is az új poszt. Írjak még több hízelgő megjegyzéseket? Nyugi, ezeket nem tőlem kapod, én tuskó vagyok a kedveskedéshez.

Nem azért írok a zenékről, mert csak azokról szeretnék írni, hanem azért, mert legtöbbször csak ahhoz van kedvem. A „pajtásod” amúgy jól látja a helyzetet. Sokáig szoktam szenvedni azon, hogy miről kéne írni, el is kezdem, aztán kitörlöm, mert annyira béna. Máskor meg csak van valami pici ötletem, elkezdem írni, és fél óra múlva kész. Ha túl sokat agyalok rajta, akkor vagy unalmas lesz, vagy egyáltalán nem jön össze semmi. Azt hiszem minden egyes kirakott  bejegyzés írása közben valami nagyon jó zenét hallgattam.
A középiskolás éveimet meg nem érdemes egybevenni a mostaniakkal. Akkor csak olyan koncertekre jártam, amik Tarjánban voltak, és alapjában véve sem hatott olyan nagyon az életemre a punk. Túlságosan el voltam vágva a dolgoktól, és nagyon sokáig tartott mire kialakítottam magamban, hogy mi is az, ami igazán érdekel és tetszik. Meg még az otthoni koncertekkel se volt szerencsém, pont akkor betegedtem le például, mikor volt az az állítólag legendás próbatermi koncert. 
Most is sok olyan zene van, amikről ha kiderül, hogy nem ismerem őket, mások teljesen elképednek. De én úgy érzem, hogy csak az számít, hogy megvan bennem akarat meg a lelkesedés, hogy megismerjem őket.

 

5. 2009-et hogy értékeled magyar részről? Koncertek, zenekarok és lemezek? Volt valami igazán nagy, vagy legalább is nagyobb hatással rád?

Fú, hát ilyesmire elég nehéz visszaemlékezni, úgyhogy olvasgattam mások listáit, hogy mi is az, ami 2009-ben volt, és igazából szánalmas, hogy mennyire nincs egyedi véleményem.  Idén már nem volt Säw, aztán áprilistól SAY sem, pedig mindkettő olyan zenekar volt, aminek a koncertjére akkor is lejártam volna, ha nem játszott volna aznap senki más. A kettőt más dolgok miatt szerettem. A SAY-t azért, mert nagyon jók voltak, emlékszem, hogy amikor először láttam őket, kb. tátva maradt a szám; a Säw-t pedig azért, mert sok emlékem kötődik hozzá, és szeretem a tagokat. De most van PFA, Ninpulators meg Rákosi, amik a legerőteljesebbek számomra. Aztán van Dance or Die!!!, ami kicsit átvette az életemben a Säw szerepét, és szerintem rengeteget fejlődtek 2009-ben. És van még pár zenekar, akiket szívesen megnézek, de nem igazán hallgatok otthon, nem akarom felsorolni őket, mert úgyis kifelejteném a nagy részüket. Meg vannak olyanok is, amik valahogy elkerülnek, mint pl. a Spark, amit most letöltöttem a blogodról, és tetszik. Ha csak magyar zenekarokat nézünk, akkor koncerteket elég nehéz kiemelni, mert a zenekarok kedvétől is függ, hogy épp nagyon jól, vagy szarul játszanak. De néha pont azok a legjobb koncertek, ahol mindenki rosszul játszik. 

  

6. Külföldi részről?

Idén is sok olyan zenekar járt Magyarországon, akiknek nagyon örültem. A Fucked Up Bécs után a kedvenc zenekarom volt, az akkori élményt most itthon nem sikerült felülmúlni. A legjobban a Cloak/Dagger tetszett, meg a Lords. De jó volt a Brat Pack meg a Social Circkle is. És idén először voltam Fluff Fest-en, de az elég részletesen ki van fejtve a blogomban. A külföldi lemezekből meg túl sok van. Nagyon rákattantam a The Pains of Being Pure at Heart-ra, a Wavves-re meg néhány új dologra. De nekem nehéz lenne szelektálni az agyamban, hogy ezek közül melyik volt 2009-es. A Cloak/Dagger új cucca pl. nem jobb, mint a korábbiak, hanem ugyanolyan jó. Jay Reatard új lemeze viszont nem olyan jó, mint a régi. Szóval ezek csak ilyen kis porszemek, nem tudnék ilyen átfogó listákat csinálni, mint mások.

 

7. Melyik lenne az a magyar zenekar, akiket szívesen meghívnád a szobádba egy filmezés erejéig? Mit néznétek meg, és mit adnál nekik inni és/vagy enni?

Hát, te is a könnyebbik végét fogod meg a dolgoknak, és olyanokkal csinálod ezeket az interjúkat, akiket amúgy is ismersz, én is így szoktam általában. Bár az is lehet, hogy te csak egyszerűen mindenkit ismersz. Szóval szerintem a Dance or Die!!!-t hívnám el, mert hozzájuk már elég közel állok. Hogyha olyanokat hívnék el, akiket nem ismerek igazából, akkor az olyan lenne, mint egy „első randi”, márpedig én sose értettem azokat, akik mondjuk moziba mennek, mikor még kb. 2 mondatot se beszéltek. 2 óra sötétben üldögélés nem mozdítja előre a dolgokat. Bár ha belegondolok, nálam nem valószínű, hogy ilyen nagy kussolás lenne filmnézés közben, már csak azért sem, mert általában van az az idegesítő szokásom, hogy nem bírok csendben maradni, és muszáj mindenhez kommentárokat fűznöm. Valami klasszikust néznénk, mint a Pop, csajok, satöbbi és versenyeznénk, hogy ki ismer fel több lemezborítót, bár nem indulnék túl jó esélyekkel. Azt ennénk, ami otthon van, vagy ha nincs otthon semmi, akkor pizzát rendelnénk.

 

8. 2009-ben elég sok magyar blog indult el, de sorban szűnnek is meg. Mi lehet ennek az oka szerinted? Követed egyáltalán az ilyesfajta oldalakat? Van bármi jelentőségük is szerinted?

Egyre többet követek. Most már van google reader-öm, mert már nem tudtam őket észben tartani. Szerintem fontosak, mert ez is egy része ennek a nagy izének, amit most nem tudok megfogalmazni. Érdekel mások véleménye olyan dolgokról, amiket én is szeretek, meg olyanokról, amiket meg fogok szeretni, mert addig nem ismertem, de ráakadtam egy blogban. Korábban idegesített az, ha valamit nem tudtam tökéletesen megfogalmazni, és addig szenvedtem rajta, hogy a végén leírta helyettem valaki más. Most viszont már vannak, akikre inkább felnézek emiatt.
Gondolom blogok azért szűnnek meg, mert az elején mindig ott van a lendület meg a lelkesedés, ami sokaknál egy idő után átvált kötelességtudatba. És akkor már nincs is sok értelme, mert úgysem lesz olyan jó az egész, mert nem fog érződni rajta a teljes odaadás. Én is azért írok olyan ritkán, mert megpróbálok csak olyan dolgokról írni, amelyek iránt őszintén és gyerekesen rajongok. Ha kötelességemnek érezném, hogy írjak az új Blacklisted lemezről, akkor már egyszerűen nem szeretném úgy csinálni az egészet.

 

9. Mit vársz 2010-től? Fogsz valamin változtatni magaddal kapcsolatban, vagy maradsz a régi? Újévi fogadalmak?

Hülyeségnek tartom az újévi fogadalmakat, mert ha valamin változtatni akarok, azt április 10-én is megtehetem. De ilyen nagy változtatásokat amúgy se szoktam csinálni. Terveim néha vannak, de azok nem fogadalmak, és kétséges is, hogy még a következő héten is érdekelni fognak-e. Ha a zenét nézzük, akkor megpróbálom magam jobban beleásni az olyan zenekarokba, akiket már nagyon megszerettem, de nem ismerek elég átfogóan; és megpróbálok új kedvenceket is keresni. Igyekszem nem csak álmodozni koncertekről, de el is jutni rájuk.

 

10. Mondj 10 dalt, ami ebben a pillanatban hatással van minden mozdulatodra és gondolatodra, amit szívesen megosztanál másokkal, de azok úgy se fogják érteni, hogy mit is akarsz ezzel az egésszel! (a linkeket én raktam hozzá)

The Raveonettes – Bang!

The Murder City Devils – Press Gang

Elliott Smith – Say Yes

Neutral Milk Hotel – Txo-headed Boy

Minor Threat – Filler

Finally Punk – Eins Zwei

Descendents – I don’t wanna grow up

Wavves – So Bored

Dance or Die!!! – Szemeiden keresztül (ének nélkül)

Elliott Smith – 2.45 AM (mert megtanultam elgitározni)

 

Köszi az interjút!

Én meg köszönöm, hogy nem utáltál meg, mikor egyszer elhagytam a szemüveged a hóban.

 

2 komment

Címkék: blogger interjú punk salgótarján annácska 2009 de 2010 re fuck yeah 2009 my little corner of the world

"Western Rock, Surf rock? Mi a szar?" - koncertbeszámoló

2009.03.11. 18:17 - posztolta: Prichard

Cowabunga Go-Go! , Psycho Mutants, február 26. Corvintető

Nagyjából tudtam miről is fog szólni az este, mikor kiszúrtam magamnak a koncertet, amiről úgy gondoltam, hogy megadhatja a kezdő lökést e cikk megírásához. A kiszemelt esemény előadóinak már maga a neve felkelti az egyszeri zenerajongó érdeklődését; CowaBunga Go-Go! és Psycho Mutants (csak a geek arcoknak: az első, a Tininidzsa Teknőcök csatakiáltására emlékeztet). E két zenekar adott koncertet a Corvintetőn, február 26-án, este.

A mikor megérkeztem hangszerek már a hely végében elhelyezkedő színpadon voltak, enyhe fény, és enyhe zaj, amit a rezidens winamp DJ szolgáltatott a ráhangolódás elősegítésére. Jó helyem volt, beláttam a Corvintető-t, semmiről sem maradtam volna le, ha történt volna egyáltalán valami ebben a alkalmatlan, korai időpontban.

A helyről annyit, hogy nagyon ötletes és kurvára drága az egész; a belváros közepén. Egy szocialista időkre emlékeztető áruház tetőterébe egy szórakozóhelyet kialakítani mi, ha nem ötletes? A hely legolcsóbb sörének korsóját, nagyjából 500 köztársasági kreditért adni mi az, ha nem drágaság?
De végül is mindenki jól jár: a tulajok a hely sikere végett, a bulizni vágyó fiatalok meg mert van hol, és a bejárat melletti gyros-ozó is - „a helyi Ali”, már ahogy én hívom ezeket a nagyszerű ételbárokat – az elégedettséget fokozza.

Telt-múlt az első óra, majd szép lassan kezdtek gyülekezni a közönség tagjai: ránézésre 40-50 ember lézengett már a helyen. A külsőségeket a tekintve semmi extrém dolgot nem láttam, annak ellenére, hogy belőtt sérós horror-jampikra számítottam – még ők állnak legközelebb ehhez stílushoz (erről egy másik részben). Nagyrészt 20-as évek közepe fele járó, hétköznapi, de trendi öltözetű arcokat véltem felfedezni. Zenekarok barátai, és néhány eltökélt R'n'R arc. A növekvő vendégsereget volt időm jól tüzetesen végigmérni, és diskurálni egy egészségeset a WC-s nénivel; totális csúszás volt.

Teljesen stílszerű a 20-30 perces késés, de a Cowabunga Go-Go! nem állt meg itt; 10-kor történt az meg, hogy felmentek a színpadra, majd „kibiztosították fegyvereiket”. Persze, értem őket; vártak még a késésben lévő, pillanatnyilag a McDonalds-ban sültkrumpliszagra vadászó egyénekre, vagy épp az aluljáróban pillangókések elől menekülő közönségre.
Jól tették: mire a 4 tagú szörf zenekar a húrok közé csapott, úgy 70-80 fősre dagadt a közönség tagjainak száma. Ebből a megnövekedett tagságú „démoszból” 40-50 tag közvetlenül a színpad előtt „csápolt”, táncolt, és tett egyéb nem túl meglepő dolgokat.

A zene instrumentális, és hangos. Ismerős dallamok, autentikus, jóféle szörf zene. A tagokon egyenruha, ma este „inges-nyakkendős”. Ment a koncert a maga gyors ritmusában, és mindeközben közönség tovább nőt. A hangzás viszont számomra hagyott némi kívánnivalót maga után. Sajnos csak az egyik gitárt halottam, és kicsit keveselltem is a stílusra oly jellemző, a helyet totálisan betöltő visszhangot (persze, ez is zenekar függő). Zeneileg abszolút rendben volt minden, bár néha nem tudtam pontosan hányadán is állok a erősítökből érkező dallamokkal. Emellett, még valami szemet – fület - szúrt; a dob. Kétségtelen, a srác a dobolás minden csínnyát-bínnyát kisujjából kirázza, de valahogy túl „szikárnak” tűnt a ritmus. Ezt magyarázza az a tény, hogy a CBGG modern surf-öt játszik, ahol ez a rockos téma teljesen helyénvaló, attól függetlenül hogy én nem ehhez vagyok szokva.

Minden kritikám ellenére, a CowaBunga Go-Go! tagságának elidegeníthetetlen érdemei vannak; A „basszeros lány” jelenség önmagában nagyon menő dolog. Nem tudom mennyire lenne szexista az a kijelentés, hogy „tökmindegy mennyire tud játszani, akkor is cool”, de ez a lány tudott játszani. És ennél jóval fontosabb tény, hogy – tudtunkkal - ők az első zenekar Magyarországon, akiket a surf rock meghatározással illetünk.

A CBGG egy jó zenekar, és ha vevő rá a magyar, - persze a hazai viszonylatban, de - egész szép karrier előtt állnak. Hajrá!

A koncert után egy gyors interjút készítettem a CowaBunga Go-Go! gitárosával, Turkoval.

-Mi visz rá 4 srácot, itt Közép-Európa közepén, hogy szörf rock zenekart alapítson?
-Nem tudom mennyire játszik főszerepet ebben a dologban Közép-Európa, illetve az hogy itt nem lehet szörfözni; mint tudjuk Dick Dale életében nem állt szörfdeszkán, szóval ez alapvetően nem szükséges a szörf rock játszásához.

-Hogy találkoztál ezzel a stílussal?
-Az egész úgy kezdődött hogy megismertem egy szörfös-punkos Turbo a.c's nevezetű bandát, ami nagyon megtetszett. Később olvastam velük interjúkat ahol a szörf rock hatásaikról beszéltek, és ennek kapcsán kezdtem utánanézni a „dolgoknak”. Persze, találtam több szörf zenekart, elkezdtem őket hallgatni. Annyira megtetszett ez az egész, hogy úgy éreztem, hogy nekem kell egy ilyen zenekar. Pláne, Magyarországon nem is volt akkor nagyon olyan banda, aki ezt a stílust képviselte volna, ez még inkább inspirált.

-Hogy találtál ehhez embereket? Hogy alakultatok meg?
-Első lépésként vettem magamnak egy gitárt, ezt követően az egyik haverom elkezdett kicsit tanítgatni, mindeközben én mutogattam neki a szörf-rockot, és lassan ő is rákattant a témára. Végül, az egész átalakult egy közös zenélgetésbe, feldolgozásokat kezdtünk betanulni, saját számokat írtunk, majd elkezdtünk zenésztársakat keresni. Elsőnek basszusgitáros után kutattunk, de szerencsére akadt is a társaságunkban egy lány aki ezen a hangszeren játszott. Őt is megfertőztem ezzel a zenével. Dobosunk pedig amúgy is ismerős volt, ő történetesen KRSA, a Pannonia Allstars Ska Orchestra énekese.

-Mi a helyzet a magyar „surf-rock szcénával”? Beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről?
-Nem, nem igazán. Eleinte magam is azt gondoltam hogy a psycho/rockabilly-t hallgató arcokat érdekli a téma, de időközben rájöttem hogy ez abszolút nem így van. Tehát magyar, célzottan szörf rockot hallgató közönségről egyáltalán nem beszélhetünk; mindenféle stílusú ember vevő a szörfre; természetesen a garázsrock, és a punk a legmeghatározóbb, de meglepő módon sokan érkeznek a ska felől is. Egyébként, nem mi vagyunk az egyetlen surf rock zenekar; szűk egy éve tűnt fel egy pécsi formáció, a Surfing Parrots, és a budapesti Fitfat. Mind a két zenekar inkább autentikusabb, 60-as évekbeli szörfrockot játszik, míg mi inkább a modernebb vonalon mozgunk.


Miután végeztem az interjúzással, siettem vissza a Psycho Mutants előadására. Kb. 80 ember a színpad előtt, és jótékony zaj.
Tartottam ettől a koncerttől, kiindulva abból a giccses valamiből, amit előzetes informálódásom folyamán olvastam a bandáról:”Az öttagú csapatot a sötét erőtől lüktető zenekarként ismerik. Énekesük karizmája és hangja magával húzza a zenekart a homályos mélybe, onnan feltörve a mennyei magasságokig”. Ez a két mondat szerzett számomra néhány örömteli pillanatot, és meg is határozta kezdeti hozzáállásomat a „mutánsokhoz”, amit nem neveznék feltétlenül pozitívnak.

A kíváncsiság hajtott, és elkezdtem figyelni, mi folyik a színpadon. A felállás itt már kevésbé nevezhető klasszikusnak; a „szokványos rock hangszerek”-en kívül kiszúrtam egy tangóharmonikát, és a egy trombitát is. Hat fő foglalta be a színtért, és hangzás ez alkalommal szinte tökéletes volt. Mind e mellett volt egy énekes/frontember, akinél kevés tökéletesebb formát tudtam volna elképzelni egy ilyen western-swing/rock zenekar élére; mély hang, durva barkó, és olyan déli suttyó ing, amit kissrácként még a Dallas-ban láttam.

A kezdés erős volt, jó ötletek, saját dalok, tangóharmónika és trombita, tempós számok, amik így élőben ezerszer nagyobbat ütöttek, mint a lemezen. Érzékelhető hatásokat véltem felfedezni a country, rockabill

y, és psychobilly irányából, sőt némi Grinderman- Nick Cave esszeciát is, helyenként. "Balkanbilly" ez, a javából.

A Psycho Mutants egy olyan zenekar, akinek nagyon jó ötleteik vannak, csak néha „nem fejezik be időben a számokat”. Ennek köszönhetően, volt egy kis leszálló ág a koncert közepe felé, de felejtsük is el, mivel utána jött „az újbóli felemelkedés”, a dinamikus végjáték, és a torzított gitár. Meghajlás, ráadásszám, a szokványos klisék szerint.

Tévedtem a zenekarral kapcsolatosan; abszolút pozitívan csalódtam. Hogy mi lesz velük? Úgy tudom, nem nagyon számítanak a magyar western-swing/rock hallgatóság megjelenésére - teljesen jogosan - ,ezért a zenekar leginkább „kintre” kacsintgat. Lehet, ez a közép-európai íz meghozza a bandának a külföldi sikert. Kijárna nekik ,de ugye „kinek nem?”..

forrás: www.pontfm.hu

Szólj hozzá!

Címkék: blog interjú beszámoló surf 2009 cowabanga go go! psycho mutants

PFA interjú

2008.11.29. 23:43 - posztolta: neverlivetosee

Na mint ígértem, készültem mással, még pedig egy PFA interjúval. Próbáltam érdekes kérdéseket feltenni, de ez nem igazán sikerült, legalább is a válaszok hosszából ítélve. A kérdéseket a zenekar énekesének és basszerosának, illetve egyben a banda legmagasabb tagjának, Áronnak tettem fel msn-n keresztül. Aki szereti a gyors de cseles zenéket, az nézzen utána a zenekarnak, illetve olvassa az interjút!

 

4 komment

Címkék: blog interjú punk 2008 pfa

Fashion Victim - Interjú

2008.11.21. 08:00 - posztolta: neverlivetosee

Készítettem egy interjúta Fashion Victim fanzine írójával, Pedjával. Hogy miért? Mert geci érdekesnek tartom a kis lapocskáját, ráadásul tök jól esett vele beszélgetni. Persze lehet, hogy ezt olvasni már egyáltalán nem lesz az, de hát ugye, ez ki a faszomat érdekli?



 

8 komment

Címkék: interjú 2008 fanzine fashion victim

A.A.S.H. 4 - Silence screams a thousand miles away as the "I love you"-s fade...

2008.11.20. 08:00 - posztolta: lovelifetrustfaith

interjú Eric Marcelino-val 2001-ből,aki a The Dedication-ben és a Sex Positions-ben gitározott.ez egy fordítás,xViktorx blogján találtam a linket (District Eleven Webzine),ahol van még csomó jó interjú,pl. Carry On és Panic is.

1 komment

Címkék: blog interjú 2008 sex positions akikről anyád sem hallott the dedication eric marcelino

HELLO YOUNG LIONS!

2008.11.19. 09:06 - posztolta: lovelifetrustfaith

nos,még tavaly nyáron elkezdtem csinálgatni egy fanzine-t és azóta folyamatosan készül.sok dolog összegyűlt hozzá,sokat kivettem,egy rapszódikus szemétláda vagyok,aki folyton meggondolja magát mindenről.a lényeg,hogy küldtem Gibby Millernek kérdéseket,ő pedig válaszolt pár hónappal később.nem lett a legjobb,egy csomó kérdésre nem válaszolt,adhatott volna bővebb válaszokat /én is írhattam volna jobb kérdéseket/,de így is örülök,hogy egyáltalán szánt rám időt és többszöri adatvesztés traumája után mégis meglett.íme :


5 komment

Címkék: blog interjú punk hardcore panic emo 2008 boston www.makeoutclub.com louderbach harmony set the trouble strengt in solitude

A színtér magányos féllábú nácija

2008.11.13. 14:49 - posztolta: hitványzine

 Az alábbi önmagammal készült interjú ízelítő a készülő 4. Hitvány fanzinból.


Szevasz Márk! Először is mutatkozz be.

-Szevasz Márk, Márk vagyok, februárig még 18 éves budapesti fiatal, szeretem, ha egy zenekar zenéjében érződik, hogy a tagok szeretik a Minor Threatet, a Dead Kennedyst, a Kid Dynamite-ot, vagy hogy őket is leszarják a széplányok.

Ennyit tartasz fontosnak magadról?

-Hát figyelj, gondolom tuti hogy úgyis rá fogsz kérdezni, hogy tényleg minden nő kurva-e, vagy hogy miért van bennem ekkora önigazolási kényszer, vagy csak szimpla nagy adag önutálatból fakadó önimádat, hogy magamat interjúvolom meg...


 

Szólj hozzá!

Címkék: interjú punk nothing formyfriends fanzin hitványfanzin

süti beállítások módosítása