Az utóbbi időben nem igen csináltam semmit se. Vagyis de, ha ténylegesen „az utóbbi időt” nézzük, vagyis az elmúlt pár hetet, akkor elkezdtem végre tanulni. Mármint úgy tényleg. Ezt sosem gyakoroltam, úgy véltem, elég, ha figyelek és élezem az eszem. Hát ez gimiben még bejött, de egyetemen nem igen, és most, hogy harmadszor vágok neki a szakomnak, tényleg realizálódott bennem, hogy mennyi mindent kell megtenni bizonyos dolgokért, hogy azokat miként kezdjük el, hogyan tartsuk magunkat az utunkon, na meg ilyen Coelho-hoz illő baromságok. Csak az a gond, hogy a kedves klisé gyáros néha beletrafálhat. Hogy pontosan mibe, azt igazából nem tudom, de maradjunk inkább ott, hogy a kijelölt út.

 

Ez a kijelölt út Mike Kirsch számára a minőségi és szívből jövő punk zene. Lehet, nem emeltem ki eddig kellően az előző cikkekben, de mindig oda tette magát a lehetőségeihez mérten, bármilyen munkafolyamatból is kellett eddig kivennie a részét, és ez nagy dolog, pláne ha olyan rejtett gyöngyszemek mellett megyünk el, mint a Sixteen Bullets vagy a Silver Bearing.

 

Húúúúú ember, ez akár a legkirályabb Mike Kirsch banda is lehetne. Sőt, számomra az is, pedig csak egy eléggé rossz minőségű koncertfelvétel maradt meg utánuk, ami amúgy a nagyon kevés élő szereplésük egyike volt – talán ettől is csillog annyira ez a kis csiszolatlan drágakő, hiába hallani, hogy néha húzza a szalagot a magnó, hogy a minőség koncepciós lo-fi bandákat aláz, ez az egész mégis nagyon szép, és ami fontos: szívből jön, tele szenvedéllyel, indulattal és lehengerlő erővel, mely mint egy úthenger, úgy hajt át a kellően figyelmes ember fülén. Ilyennek kéne lennie egy jó hardcore punk bandának.

Ez valami gyönyörű amúgy, tényleg.

Szóval mint utaltam rá, eléggé tiszavirág élethű volt a banda, kb egy évet működhetett '94 körül, aztán (nyílvános) demo felvétel nélkül fel is oszlottak.

 

Nos ez egy kicsit kilóg a sorból, mert bár szokás úgy nevezni, mint egy teljes értékű Kirsch bandát, és akár még igazuk is lenne azoknak, akik ezt állítják, mert a '91-ben kiadott Moss Icon-os spliten lévő dalok hangzása és dallamai akár még Mike-nak is lehetne tulajdonítani... ám az igazság az, hogy hivatalosan Mike nem volt benne a bandában, csak kisegített két dalnál vokálban, illetve ügyelte a stúdiós felvételeket, mivel a banda tagok igazából még előtte életükben maximum magazinokban láttak ilyen dolgokat (pletyka van arról is, hogy egy-két dalban gitározott, de ez aztán tényleg nincs megerősítve semmilyen forrásból sem). Talán ezért és a (és itt tényleg egy nagy TALÁN) közös zenei gyökereknek köszönhető a hangzásbeli hasonlóság. Ettől függetlenül ez egy eléggé ritka cucc, mind a fizikai formátumot (150 dolcsi alatt nem igen megy el egy példány sem), mind a digitális verziót tekintve. 

A legjobb az ebben a lemezben, hogy tényleg olyan, mintha Mike játszana a pajtásaival szörfösített DC hardcore dalokat.

 

 

A letöltés szabadság:
http://www.mediafire.com/?u5mymwozymg - 16 Bullets - Live @ Gilman Street

http://www.mediafire.com/?nn1yzyzuv4z - Moss Icon/Silver Bearing split