Az utóbbi időben elég sok olasz zenekart lehetett elcsípni kishazánkban, ami a földrajzi közelségen kívül azt is bizonyítja, hogy él és virul a talján színtér. Amennyiben eltekintünk Al Bano (Felicita) munkásságától és az olasz romantikus slágergyűjteményektől, akkor belátható, hogy van ízlése az olaszoknak. A hetvenes években a progresszív rock egyik védőbástyája volt Olaszország, a nyolcvanas években pedig intenzív hardcore-színtér alakult ki a Csizmában (https://www.youtube.com/watch?v=5NZCE9reItY – Declino: Scelte Imposte). Körkérdést intéztem az ottani színtér néhány (földrajzilag és némileg zeneileg is) egymástól távol eső tagjához, hogy ne csak saját benyomásaimra támaszkodjak a jelenlegi színtér bemutatásakor. Az önkény így is megmarad, mert én azt mondtam…

RAEIN

Aligha szorul bemutatásra a screamo zászlaját magasra emelő Raein, vagy ha igen, akkor aligha én vagyok a legalkalmasabb személy pályafutásuk kifogástalan elregélésére, így csak igen nagy vonalakban. A Forli városához köthető, Neil On Impression- és La Quiete-tagokkal is operáló zenekar első anyaga 2002-es, sikerült már egyszer feloszlaniuk 2005-ben, de aztán észhez tértek 2007-ben.  A tavaly júniusban itt járt és nemrég Ausztráliát is földúló zenekar legutóbbi lemeze (Sulla linea dell'orizzonte fra questa mia vita e quella di tutti) amúgy meg pont itt  http://www.raein.eu/ letölthető és támogatható. Itt pedig a lemez nyitódala:

LA CRISI

„Not a cool band!” – figyelmeztet oldalukon a milanoi illetőségű La Crisi, pedig dehogynem! Harmadik és egyben utolsó lemezüket a Converge-gitáros Kurt Ballou producerelte és az előző kettőn is elég rendes kovácsmunka folyik. Ilyenkor kicsit haragszom az amúgy nagyon dallamos olasz nyelvre, mert tök jó lenne, ha értenék egy betűt is a szövegből… de anélkül is élvezetes a La Crisi, mert elég érzékenyen lavíroznak a komplex megoldások és a parasztbunkó bólogatás között. A videót már csak a szépségben példaértékű borítóért is érdemes megnyitni, de a zenéért még inkább.  

MINUS TREE

A dél-olaszországi Bari városában székel a Minus Tree, akik tavaly novemberben jártak nálunk és iszonyat ostoba módon nem tudtam rá elmenni. A 2010 óta aktív banda két EP-t jelentetett meg (Individual és The Lake Will Bring Everything To Light), utóbbi az olasz független Chorus Of One gondozásában és távproducerelésében (úgy tűnik, ez eléggé megy most arrafelé…). A lettországig eljutott srácok dallamos hardcore-t játszanak szép, telibepengetett akkordokkal, elkeseredett kiabálásokkal. Kifejezetten kellemes hallgatnivaló mindkét anyag (ill. a Bandcampen fellelhető még két szám), nekem különösen az Individual tetszik. A Deadweight című számot pedig valami megfoghatatlan oknál fogva imádom.

LANTERN

Alig sikerült valami infot összehámozni az interneten a Lantern csapatáról, pedig több forrás is reményteli bandaként ajánlotta őket. Gondolom mindössze egy demója lehet még csak a srácoknak, legalábbis én 3 számot találtam tőlük összesen, egy Get Up Kids!-feldolgozást, meg két kimérten hömpölygő és zaklatott screamo tételt, ami viszont tényleg kellemes hallgatnivaló.

http://wearelantern.tumblr.com/

LA PROSPETTIVA

Némileg igazolva láttam saját lelkesedésemet irántuk, hogy más zenekarok is a színtér reménységének ítélték meg a régisulis hardcore vonalon mozgó srácokat. A Prospettiva tavaly szeptemberben meglátogatott minket, de éppen most indultak újabb turnéra. Cím nélküli első EP-jükről kiemelkedő dal a Cappi, ami abszolút esszenciája a 20 körüli arcok zenéjének. Talán az sem véletlen, hogy a Prospettiva énekese és dobosa helyett kapott az 1998 óta aktívan működő Contrasto nevű hácé, pici d-beat zenekarban is. A Prospettiva pedig azt ígérte, hogy szeptemberben visszatér, addig is itt egy rövid ökörködős turnéösszefoglaló:     

folytatása következik