A számomra már évek óta inaktívnak számító Another Way a napokban jelentkezett be végre egy új dallal a májusban megjelenő új lemezükről, ami kellőképp meglepett, hisz az egykor egyik legaktívabban koncertező banda az utóbbi években szinte az egyik pillanatról a másikra vedlett át haldokló állatba, hogy aztán most felfrissülve és új erővel újra betörjön a magyar punkba. Az új lemez apropóján késztetést éreztem arra, hogy faggassam kicsit Gidát a zenekarról.

1. Te Gida, ha jól tudom, egy ideig azért volt inaktív a banda, mert a gitárosotok, Tomi nem volt itthon, aztán mikor hazajött, be is jelentettétek, hogy dolgoztok új lemezen, sőt, múltév szeptemberben még azt is mondtátok, hogy mentek is stúdióba már, mégis semmit sem lehetett hallani rólatok, egészen tegnapig, amikor is kiraktátok ezt az előzetest.
Mi történt eddig, miért volt pontosan inaktív, vagy inkább felhalott a zenekar, és miért húzódott el ennyire a stúdió?
Gida: Helló Gabi! Igen nem volt itthon párszor féléveket Tomi... Kapott pár ösztöndíjas lehetőséget és azokat ki is használta. Addig a Máté vette át a gitáros posztot és hárman toltuk a bulikat és egy kisebb turnét a Yack zenekarral és egy másikat a török Sakatat és a cseh Onanizer bandával. Ezek közül a Yack-el való közös portya volt a legjobb és élmény. De ahogy Tomi visszajött azonnal beállt és zúzott. Kevesebbet akartunk koncertezni mert közbe jött egy csomó más minden mindenkinek. Háttérbe szorult a zenekar, de mindig ott lebegett a szemünk előtt és forrt a düh. Gyakorlatilag a tavalyi Magrudergrind-os buli után leálltunk a koncertekkel és inkább próbáltunk. Talán 2 buli ha volt….és azok sem tetszettek. Tudtam, hogy valamerre el kell mozduljon az A.W. újra…
A lemez zenei anyagát még ősszel vettük fel,ha jól emlékszem és októberben be is fejeztük. A legnagyobb problémát a szövegek és az ének további alakulása jelentette. Máté nagyon jó szövegeket ír, de ide nem azok kellettek. Az ének stílusa amit mostanában tolt sem jött be. Ide keserűség, düh, társadalomkritika kell egyszerűen. Már sokkal hamarabb be tudtuk volna fejezni ha nincs görcsölés és ha mindenki tudja mit is akar és mi a koncepciója a lemezzel kapcsolatban.

2. Visszaalakultatok trióvá. Bár Máté az egyik legenergikusabb frontember, akivel valaha találkoztam, számomra mégis ez a hármasfogat a klasszikus AW felállás, persze én elfogult vagyok, hisz akkoriban relatíve sokat koncerteztünk együtt, és pont abban az időben jött ki a Békés Idő is, ami számomra eléggé reformszerűen hatott, hogy hogyan is gondolkozzak a punkról és zenéről. Hogy-hogy emelett a felállás mellett döntöttetek?
Gida: Igen. Újra hárman nyomjuk. Nehéz erről beszélni, mert én bírom a Mátét és semmi rosszat nem akarok és tudok róla mondani. Ő mást akart mint mi. Még elkezdtük együtt felvenni az éneket, de nem úgy sikerült ahogy azt szerettük volna. Úgy éreztük, hogy neki fontosabb a másik zenekara és nem fordít már elegendő energiát a lemezbe és a zenekarra. Ahogy mondtam, a szövegei és az énekstílusa is eltért attól az úttól amin haladni akar az A.W.. Nem tudom, nekem a koncertek sem jöttek már így be. Valami hiányzott Mátéból ami megvolt benne régebben. Sok sikert kívánunk neki a jövőben és továbbra is haverok vagyunk remélem.
Azok a közös koncertek faszák voltak! Főleg a Mátranovákos koncert. Azóta sem voltam sajnos még a Mátra közelében sem. Pedig meg akarom hódítani! Na meg a vonatozás Salgótarjánig is egy élmény és kaland. A szatír a hatvani vasútállomáson…kemény arc volt, hogy rohadna meg.

3. Mit várhatunk az új anyagtól? Az előzetes számomra az első két lemez elemi dühjét vetíti ki, persze hozva a szokott tempót. Te hogy látod így a stúdiós munkák végén az anyagot, meg vagy vele elégedve?  Persze tudom ez hülye kérdés, de engem az ilyen hülyeségek nagyon izgatnak, na!
Gida: Igen, nekem is az első kettő anyagot idézi fel. Valahogyan nem volt semmiféle szempont és meghatározott vonal amit követni szerettünk volna. Elkezdtünk a dalokat írni és addig fel sem tűnt, hogy ez az egész mennyire retró A.W. . A zenekar életében az eddigi legjobb stúdió munka volt. Gyulán vettük fel egy régi ismerősnél, Siminél a No Silence Sound Stúdióban. Tök fiatal a srác és iszonyat profin tolja ezt a hangmérnökösdit. Mivel Ő is zenél és nem állnak távol tőle a brutál zenék tökéletesen tudta mi kell ennek a tetű anyagnak. Volt régebben néhány nagyon kényelmetlen és rossz stúdiózás Békéscsabán. De akkor csak az volt és muszáj volt oda menni. Tök unott hangmérnök, aki alapból egy rakás szarnak tartja az ilyen zenét és állandóan grimaszolt meg fintorgott és fingott a csávó. Remélem soha nem hozz össze a sors vele!
Az új lemez hatását nehéz lenne így megmondani. Remélem azért be fog jönni pár embernek és a szövegek is. Még most is olyan izgi felvenni egy anyagot és elmondani benne ami foglalkoztat.
Én egyik cuccunkal sem vagyok teljesen elégedett, sőt. De ez az utóbbi már lehet hogy előidéz egy pici elégedettséget. De az majd kiderül ha pár hónap múlva meghallgatom.

4. Ki csinálta a borítót? Teljesen saját munka, nem stock fotóból lett készítve? Tetszik, hogy most is, mint ahogy eddigi lemezeiteken, valami teljesen nyugodt és letisztult formával jöttök elő, ami egy nagyon erős és jól átgondolt kontrasztot ad a zene és a grafika között. Ez koncepció amit követtek, vagy egyszerűen csak így jön össze?
Gida: A borítót Tomi csinálta mint ahogyan eddig is. Azt hogy honnan szedte nem tudom sajnos. Igazából engem is meglepett. Emlékszem amikor befejeztük az anyagot és jöttünk haza a stúdióból már sötét volt és egy rókát láttunk az úton átszaladni. A szemei villágítottak és gyönyörű volt! Itt elég gyakran lehet rókát látni. Van, amikor megyünk hajnalban dolgozni bringával és találkozunk egy-két róka komával. Egyszer még egy borzzal is összefutottunk. Jó nagy volt. Meg is ijedtem amikor kijött a bringaútra és futott előttem. Semmit nem mondott, csak intett és úgy csattogtak a karmai. Kissé elkanyarodtam a témától. De még rengeteg ilyen sztorim lenne, hehe.
Tomi mindig törekedett szerintem a letisztultabb grafikákhoz. Semmit nem szeret összecsapni gyorsan, néha sürgetni kell.

5. Várható, hogy újra aktívan fogtok koncertezni? Vagy mik a tervek a közeljövőre, pár buli aztán pihi egy új lemezig, eu turné, vagy bármi más?
Gida: Igen, lesznek bulik de nem sok. Nem is érnénk rá annyira. Mindenkinek kialakult az kis magánszférája és arra is kell időt szentelni. De szeretnénk havi egy bulit legalább és egy kisebb turnét majd valamikor. Mert van mondanivalója az A.W.-nak és éhesek vagyunk.Nem akarunk eltűnni megint ennyi időre. Na meg néhány új dalt írni.

6. Mi az, amit az Another Way mondott még Másik Oldal néven, és mi az, amit most 2013-ban mond? Mit mondanátok egymásnak, ha egy téridő kapun át sikerülne találkoznotok?
Gida: Huh,én túl negatív arc vagyok és csak azt mondta,hogy emberek itt minden egy rakás szar és kurva sok a tetű figura és ez nem fog megváltozni. A 10 év igazolt ebben a hitben. Hiszen semmi nem lett jobb a világban. A gyomrom kifordul néha az egésztől ami itt van és hogy mennyire irdatlan mennyiségű faszkalap van mindenhol. A hiszékenység és butaság elembertelenedés.
Szóval ha találkoznák a téridő kapun csak annyit tudnék mondani,hogy minden a régi.
Köszönöm az interjút és, hogy időt szántál ránk!

Követni/olvasni:
https://www.facebook.com/anotherway666

Letölteni:
http://www.myspace.com/anotherway666/blog/536573435

Koncertre elmenni:

https://www.facebook.com/events/466537850073747/
https://www.facebook.com/events/466537850073747/
https://www.facebook.com/events/466537850073747/

ANOTHER WAY

El se hiszem, hogy 2002 óta működik az egyik kedvenc hazai zenekarom. Kibaszott hét év, hol voltam én még a kezdetekkor? Valószínű egy Animal Cannibals CD és kazetta között valahol, félig elveszve a testvérem által megvett Bravo magazinokban. Na jó, akkor már talán eljutott hozzám, a Prosectura vagy az Alvin és a mókusok, de a viccesnek vélt szövegeken és neveken kívül nem igen figyeltem másra.

Azonban az Another Way már más évjárat, mint én. Emlékszem, még egy kedves barátom próbálta rám tukmálni az első anyagukat, hogy mennyire jó, hallgassam meg, de én már akkor egy akkora kibaszott pöcs voltam, talán nagyobb, mint ma, hogy bele sem hallgattam, csak vállat vonva mondtam neki, hogy ez a zenekar tré. Aztán eltelt egy év, időközben kijött még egy lemezük a srácoknak, és valahogy sikerült elkapnom pár számukat az ultrarövid koncertjükből az első FreeFesten. Máig emlékszem, hogy nyitott szájjal néztem végig azt az alig két percet, ami azt hiszem négy-öt számnak felelt meg akkor.

Így hát elkezdtem előkutatni a fentebb említett két anyagot, olvasgattam a szövegeket buzgón, mint egy kis srác, aki elsőnek kapja kézhez a haverja faterjától lenyúlt NDK-s pornó újságokat, körülbelül annyira bújtam az apám munkahelyén kinyomtatott szövegeket. Volt valami, ami megfogott benne. Úgy éreztem, végre van egy zenekar, ami úgy tud őszinte lenni felém nézve, hogy nem általánosít, de ha mégis azt tenné, olyan köntösbe tudja ezt rakni, ami máris szimpatikussá teszi az egészet. Mindazonáltal nem volt túl bonyolítva vagy cifrázva, meg volt a maga egyszerűsége, és a vele járó nyers… nyers erő? Talán így helyes, ha ezt írom.

Nem sok idő telt el, mire azon kaptam magam, hogy egy színpadon játszok ezzel a bandával, és egy új lemezt tarthattak ekkor már a kezükben. A lemez kivitelezése máig a legszimpatikusabb nekem, igazából ugyanazt tudnám leírni, amit a szövegekről: őszinte, ötletes mégis egyszerű. Viszont az új lemezzel újabb vonal is jött be a zenekar életébe: sokkal elkeseredettebb, sokkal szélsőségesebb, még több klisét széthajigáló jelenséggé vált az Another Way.

Egyszerűen sokkolt az összhatás, ilyet eddig még Magyarországon nem is hallottam sehol. Mindezt olyan színpadi energiával közvetítették koncerten akkoriban, hogy számomra az akkori hármas felállás vált klasszikussá.

Azóta mi is történt?

Csatlakozott hozzájuk egy új énekes, belekezdtek különböző projectekbe, kiadtak egy fanzine-t, blogokat indítottak hárman is… és persze koncertek-koncertek hátán. Szóval nem állt meg a zenekar egyáltalán, ezt bizton állíthatom. Pláne, hogy idén egy online kiadó által megjelent a legújabb lemezük, melyről éppen szeretnék írni. Vagyis hát ez az írás elvileg pont az legújabb lemezről kéne, hogy szólnia!

De nem igen tudok mit írni a lemezről, hisz minden szinte minden alapgondolatot bemutattam már úgy érzem, amit az Another Way dalok meghallgatása után érezhet az ember.

Ahogy telik az idő, a zenekar világa egyre szélsőségesebb és elkeseredettebb. Számomra máig az egyik legőszintébb zenekar, akárhányszor próbálok belőlük kiábrándulni, valahogy mindig visszahúznak magukhoz.

Valamit tudhatnak ezek a srácok. 

 

Linkek
http://www.myspace.com/anotherway666
http://www.myspace.com/chromechoesproduction

Letöltés
katt>>>

Mostanában elég inaktívnak tűnünk, de ez kurvára nem igaz. Na jó, blogügyileg azok vagyunk, mert hát mikor frissítettünk már, de azért mindenkinek meg van a kis saját dolga. Hogy a többiekkel mi van, nem tudom, ezért csak a magam hülyeségét írom le:
- ki kellett adnom egy fanzine-t három hónap csúszás után
- folytatnom kellett a fanzine második részét (ez továbbra is folyamatban)
- zenekaros, koncertszervezősdi teendők (ezek dögunalmasak, ezért nem is írom le részletesebben, hogy mire is gondolok)
Szóval ja, emellett próbálok élni, új lakótársakat szereztem magam mellé, akiket amúgy nagyon szeretek, és tulajdonképpen nagyon örülök, hogy velük hozott össze a sors. Soha a büdös életben nem is gondoltam volna, hogy így alakulnak a dolgok. De tényleg, pont velük? Egy szóval lehetne jól körül írni az egészet: KIRÁLYSÁG.
Mint ahogy a tegnap estém is az volt Afterben.