Prológus
Egyszer meghívott minket a Spark zenekar Magyarkanizsára játszani. Minket, mint anno Säw-t. Természetesen ebből semmi sem lett, leginkább a mi balfaszságunk végett, de hát van ez így néha. Nálunk mondjuk többször volt, mint kéne.
Aztán gondoltam, viszonzom szívességüket, de legalább is szándékukat. Jöjjenek ők hozzánk! Na igen ám, de ha már feljönnek a hideg északi hegyvidékre, azért nem ártana jól körbe utaztatni őket, lássák milyen palócföld és szomszédjainak környéke. Hát ebből aztán az lett, hogy a Spark ugyan nem, de helyette 7 másik zenekart sikerült kisebb-nagyobb sikerrel körbe utaztatnom Eger-Salgótarján-Hatvan által bezárt háromszögben. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Első fejezet
Csütörtökön fáradtan jöttem haza munkából, mikor felhív Lacája barátom, hogy nem lesz dob Egerben. A problémát orvosoltam, sikeresen lebeszéltem a frissen feltöltött telefonom összes pénzét az ügy érdekében.
Másnap ZH, pakolás, hálózsákszerzés és óráról való elkéredzkedés után már a úton voltam Marky Nothing-gal Eger városa felé. Annak ellenére, hogy nem aludtam szinte semmit, elég vidáman elbeszélgettük az utat, minden aktuális pletykát kitárgyaltunk szerintem, amit a magyar hárkórpank színtér ki tudott termelni magából. Vagy legalább is ami eljutott hozzánk.
Lent a helyen a megbeszéltekkel ellentétben szereztünk egy másik dobot, így lényegében tök feleslegesen kidobtam az ablakon pár ezer forintot, de a tudat, hogy próbáltam tenni az egészért valamit, megnyugtatott. De pénz jobban boldogítana!
A dob ugyan meg lett, viszont a dobos hozzá teljesen eltűnt. Vagyis a mi (most Nothing) dobosunk. Azt hiszem, súlyos fejezeteket szentelhetnék annak, hogy hogyan is jutott le, hogyan sikerült rátalálnunk és hasonlók. Végül is maradjunk annyiban, hogy nehezen, de sikerült összeszedni az egész csapatot, pont a koncertek kezdésére.
A zenekarokról most nem írnék, majd inkább a második fejezetben tagalom őket, ott úgy is mindegyik banda meg tudott jelenni. Ja tényleg, a New.Dead.Project betegség miatt elmaradt Egerben és Hatvanban sajnos.
Míg bent ment a party, kint deszkáztak a vállalkozó kedvűek, az igazán vagányak pedig a szomszédos klubban, Junkies-ra mentek. Én is benéztem, de rájöttem, hogy azért ennyire király arc még én se lehetek, hogy huzamosabb ideig benn tartózkodjak. Azt hiszem oda 1500 Ft körül volt a jegy, természetesen tőlem egy fillért nem húzott ki senki sem.
A koncerteket nagyon hamar befejeztük amúgy, mindent időben lezavartunk, még kicsivel éjfél előtt vége lett a hat zenekaros hepajnak. Leszámítva, hogy az emberek 80%-a leragadt a klub résznél (ez 800 embernél ugye nem kevés), szerintem király hangulata volt az egésznek. Pláne mikor ’88-as náczik kezdtek el beszivárogni a helyre, majd nem sokkal utánuk behúzós képű cigányok, akikről kiderült, hogy amúgy tök jó arcok, mi meg már kevésbé vagyunk azok. Ezért fogtuk is magunkat, a penészes szivacsokat és a fáradtságunkat, és el is tettük magunkat másnapra benti fedett félcsöveknél.
Folytatás holnap.
