Közeledik az idő, hogy ráncfelvarrás történjen a KLUR blogon, amíg nem jön el az idő, addig is frissülünk és bővülünk folyamatosan, például most már hetente fogunk jelentkezni lemezajánlókkal.
Ha van bármi anyagod, amiről szeretnél, hogy írjunk, jelezd nekünk nyugodtan facebook-on vagy e-mailen: neverlivetosee KUKAC gmail PONT com
Tisztán a cél felé - Darsana
Tisztán a cél felé: Hát nekem ez nem tetszett, de azért nem, mert nem szeretem az olyan hc zenét, ami kb ugyanarról szól, mint a tipikus magyar hc punk kb 1990-ben, most ugyanaz a téma, csak 2011, vagy 2012-ben vagy 2013-ban.. erről a bandáról kéne írni, de inkább nem írok róla se jót se rosszat, nem fogok olyan lemezeket meghallgatni, amelyek nem tetszenek. Kb minden számnak belehallgattam az elejébe, és nekem ennyi elég volt. Van a Liberal Youtnak egy új anyaga, na az hardcore, az fasza.
De ez nem is Hardcore, a Harcdocre a Ninpualtors itthon, külföldön a Punch, klasszikusként meg a Minor Threat. De ez nem Hardcore. Nem érzek benne semmit, ami igazi hc lenne.
És a Ninpualtorst azért kellet, hogy ide írjam, mert az tényleg Hc banda, ugyanis ők a hc-n kívül másfajta stílust is belekevertek, de leginkább a hardcore volt rá jellemző szerintem.
Legalábbis úgy képzelem el a király hc-t, amit a Ninpu nyom. Olyan egy igazi hc banda, ami attól lesz az, hogy nem csak azt az adott stílust írják a szövegekben, tolják a zenébe, de mégis az a fő tényezője, szóval van egy kis fűszer a bandába, ami különlegesség teszi.
Letöltés
- Lunatic
Kegyelemkettes: Zsolozsmák
Egy szörnyű lemezcímmel nehezíti meg az ismerkedést a viccespánkot játszó Kegyelemkettes, amit csak súlyosbít az aktuális Mohában megjelent közepesen vicces interjújuk. Viszont örömmel láttam, hogy a lemez végén egy QSS-feldolgozás van, így kiváncsi voltam, mit alkotnak a srácok. A hangzás tök jó, a zene értelemszerűen nincs túlbonyolítva, nyilván itt a fő nyomás a szövegen és az éneken van. Sajnos az első öt szám a nem nagyon működik (koncerten biztos jobban, de simán le lehetett volna hagyni innen), a poénok nem nagyon ülnek, vagy nincsenek (pl. a random „kurva anyád!” nem vicces már 2012-ben, szerintem). Ezen a többnyire 2 soros szövegek sem nagyon segítenek (kivétel a Hamutartó, ami jó), viszont a Rap c. daltól kezdve kicsit emelkedik a színvonal. A tematika elég aktuális (dubstep, csillámpóni, Hoffman Rózsa, Kovács Ákos), illetőleg a nők. A lemezzel az a gond, hogy sajnos nem nagyon tudom magamat rávenni, hogy újrahallgassam, illetve Burzsoá nyugdíjasok-jellegű szállóigék sem fognak származni ezekből a dalokból. Kicsit olyasmi érzésem van, mintha nagyon egy lendületből lett volna megírva a lemez Az EADA című dal talán a legerősebb, remélem inkább ezt a vonalat erőltetik a srácok a későbbiekben. Mert ebből simán lehet valami nagyon jó is, de ez most még így kevés.
Bandcamp
- saltydog
Liberal Youth - Mindenki nézi, senki sem látja
Nagyon szeretem a Liberal Youth-ot. Jó oké, anno mikor megalapították, nem a legkirályabb nevet választották maguknak, de kit érdekel ez, mikor szinte mindegyik koncertjeiken bizonyítják, hogy ők azon kívül, hogy az egyik legkirályabb hardcore banda itthon, még ráadásként az egyik legőszintébb és vélemény formálóbb is?
Hasonlóan voltam a lemezeikkel, egészen mostanáig. Nagyon nem vagyok a jó megszólalás pártfogoltja, vájtfülünek sem tartom magam, és kurva sok „szar” felvételű zenét olyan becsben tudok tartani, mintha arany gecit dörzsölnék a mellszőrzetemre.
De ebben az esetben az a nagy igazságra kellett rájönnöm, hogy vannak zenék és zenekarok, amihez igen is kell az, hogy rendesen, sőt, keményen szólaljon meg, pláne miután kijöttek egy szinte kifogásolhatatlan nagylemezzel előtte. A Liberal Youth - Mindenki nézi, senki sem látja... lemezének ez az egyik fő problémája, sőt, talán ez az egyetlen igazi gondja, viszont ez annyira beárnyékolja a korong jó dalait, hogy egyszerűen képtelen vagyok rendesen végig hallgatni anélkül, hogy szentségelnék pár sort a minőség miatt. Az utóbbi lemezhez képest a boritó is sokkal ötlettelenebb lett, de igazából komoly probléma nincs vele, csak egyszerűen kicsit semmilyen.
Letöltés
- neverlivetosee
( Mellesleg, ha akarod, hogy rakjunk ki képeket a macskádról, akkor dobj egy mailt ide, és majd a legjobbakat, kisorsolva kirakjuk - lunaticzin KUKAC gmail PONT com )
Oké, átvettük tegnap, hogy mely bandák adták ki a legjobb lemezeket múltévben, de most vegyük sorra azt, ki mit tud nyújtani élőben. Nem csak az koncertek teljesítményét próbáljuk most kiemelni, bevesszük ebbe az általános aktivitásukat, ami lehet lemezkiadás, de akár aktív koncertezés is, stb. Leginkább mégis az élő teljesítményre próbálunk majd koncentrálni. Kezdődjön a visszaszámlálás!
Szögezzük le, hogy zeneileg én nagyon szoktam húzni a számat, ha ez a banda szóba jön, mert nem igazán az a fajta hardcorepunk, amit én szeretek. Ettől függetlenül a banda hírneve, sőt, talán már inkább a neve megelőzi az összes zeneiségüket. Ami valahol vicces, valahol viszont kár, mert egy eléggé belsős poénnak köszönhetően egész nyarát „áthanojozta” jó pár barátom. De a lényegre térve, iszonyat sokat koncertezik, szervez és mozgolódik ez a banda, és ez bőven felülírja azt, amit az én ízlésem diktál. Sokan példát vehetnének róluk.
Az tuti, hogy nem a legújabb lemezükkel kerültek fel ide :-DDD Oké ez parasztság volt, bocs srácok, de nem csak hogy nem szól jól a lemez, egyszerűen hiányzik belőle sok minden, hogy jó legyen… na de az csak egy szaros lemez, sőt, igazából inkább mondható egy reprezentatív útmutatónak, hogy hol tart most a banda az új dalok írásában. Ami sokkal inkább számít, az-az, hogy a Liberal Youth még mindig kurva jó élőben, és továbbra is magyarország egyik legkarizmatikusabb frontemberével büszkélkedhet. De komolyan, csinálja valaki Berci után, hogy aztán majd olyan idősen is legalább feleannyi energiával ossza az igazat, mint ő.
Első ránézésre: az ügyetlen kis emo szökevény srácok felállnak a színpadra, akik számára ismeretlenek lennének, talán még röhögni is elkezdenének, hogy kik ezek a szerencsétlenek, aztán elkezdik a szettjüket, és… hát a kurva életbe, ha most azt írnám, hogy „BUUUM”, az gecire nem írna le semmit sem, mert annál sokkal nagyobb robbanás történik, annyi energia, düh és kreativitás szorult ebbe a bandába. Az okosan váltogatott káosz és dallamok harmóniáját még a sokszor túlságosan rájátszó énekes sem tudja elrontani, de szerencsére ebből a szokásából takarékra vett, meg hát a dalok alatt mégis csak tudja bizonyítani ő is, hogy nem csak a hangszereseké az érdem ebben a zenekarban. És tényleg nem csak az övéké.
Oké, itt egyre szorosabb a mezőny, mert bizony sokszor van, hogy lekörözi a DOD-os arcokat a Wolf Shaped Clouds, mégis akkor hogy lehetnek ők a másodikok? Egyszerű, sokkal aktívabb zenekarról lévén szó, idén kiadtak kettő split lemezt is, egyet kazin és egyet bakeliten, továbbá körbe turnézták európát a PFA társaságában, és itthon is a nevük egyet jelent a garantált jó koncerttel: mert igazából idén a DOD nem igen adott rossz koncertet. Hiába emlékszek még arra az időre, mikor még csetlett-botlott a banda, azoknak már rég vége, annyira durván és valahol gyorsan lett megreformálva a zenekar, hogy pár köcsög nosztalgia kurván kívül senki sem emlékszik, hogy mi is volt régen, csak arra, hogy mennyire egyben van az, amit a DOD csinál, és hogy mennyire üt.
Na jó, itt aztán tényleg nehéz volt eldönteni, hogy kié is legyen az első hely, még ha ez csak amolyan szimbolikus lista is (és semmi komolyabb súlya sincsen). PFA olyan szinten aktív banda, hogy akár azt is hihetné az ember, hogy ezek a srácok a zenélésen kívül nem is csinálnak semmi mást. Három split lemez, egy diszkógráfia kazetta és rengeteg (úgy értem TÉNYLEG RENGETEG) koncert, azért egész jó, nem? Ami a legjobb, hogy mindemellett tartanak is egy jófajta minőségi szintet, mely alá nem adnak. Szóval mi ez kérdem, ha nem egy bérelt első hely ezen a listán?
Lömbihead az a banda, ami nagyon megosztja az embereket: vagy szeretik, vagy utálják, valamiért mindenkiből kivált reakciókat, és elég szélsőségeket. Ez azért teljesítmény, nem? Akár a listán is szerepelhetett volna a banda, ha nem bénázzák el az egészet az első lemezükkel, amit végül mondjuk szerencsére ki sem adtak, de addig húzták az emberek agyát vele, hogy az már szerintem nekik is fáj. Cserébe 2011 végén elkezdtek felvenni egy újabb lemezt, aminek csak az instrumentális részét hallottam, de arra csak azt tudom mondani, hogy fenomenális. Ha nem basszák el a vokálokkal, akkor tuti ők fognak 2012-ben tarolni mindent, és még talán Sebő is felkerül a Cool Listára!