2008.11.12. @ Budapest, Filter
Git Some
Szerda van. Holnap progalap gyakorlatom lesz, de semmi kedvem rá készülni. Ezért megbíztam egy barátomat, hogy csinálja meg helyettem a beadandókat, aztán este (mondjuk most, ahelyett hogy ezt a szart írnám) átnézem. Barátom nagyon rendes, meg is csinálta, amíg én elmentem a Filterbe valami koncertre. Azért írom, hogy valamire, mert a buli még annyira se volt meghírdetve, mint ahogy amúgy szokták. Tegnap csíptem talán el egy fórumos beírásban a nagy semmittevésem közepette. Mivel tényleg nagyon ráértem, gondoltam belehallgatok, mi is lehet ez. Aztán beszartam. Jézusom, ez kurva jó, ezt látnom kell!
Így hát lehívva két másik barátomat (akik sajnos nem tudtak segíteni progalap beadandóban) elindultam a koncertre. Nincs messze a hely, így gyalogoltam, mostanában amúgy se mozgok semmit sem, szóval rám fért ez a kis séta.
Lent a helyen kiderült, hogy nem lesz előzenekar, ami azért bántot, mert azért kíváncsi voltam, hogy mégis milyen lehet ez a The Another, vagy éppen kik is játszanak benne. Mindig is érdekeltek az új, még nem látott zenekarok, legyen szar vagy éppen nem.
Mindegy is, így legalább hamarabb lett vége az egésznek, tehát már viszonylag korán kezdhetett a Git Some! Csúnya szőrös emberek gyülekezete. Valahogy én is így képzelem el magam, ha tényleg „felnövök”. Egy idióta SZTK-s szemüveggel, szőrösen és büdösen, miközben koncertezgetek a barátaimmal olyan zenére, amin mindig fel tudtuk magunkat hergelni, akár csak egy-egy együttes név alapján is. Legalább úgy, hogy fröcsögő-habzó szájjal ordibáljuk a számcímeket. Azt hiszem, a Git Some elérte ezt a szintet.
Ha több ember jött volna le, biztos lett volna nagy beindulás, mókázás, hajigálás, labdázás, hisz két olyan (számomra) vagány zenekarnak a fúzióját véltem felfedezni, kik mindig is nagy hatással voltak rám. Azoknak is a jobb, és egyben befogadhatóbb pillanatait ragadták ki, megtömve a saját frusztrációjukkal és mindennapi hülyeségükkel. Most szívesen vesézgetném, hogy számomra miért is olyan fontos a Dead Kennedys és a Black Flag, de nem hiszem, hogy annak itt lenne a helye. Talán majd máskor.
A lényeg: iszonyat vadul szólt és szólaltatták meg az egészet, emellett sikerült az egésznek egy olyan hiteles képet adni, hogy én faszán elhittem mindent, amit énekeltek. Még akkor is, ha kb semmit sem lehetett érteni. Nem is biztos, hogy ez a lényeg. Mert úgy is, ha éppen érteném a szövegeket, akkor is a saját életemre reflektálva értelmezném, és nem úgy, ahogy azt éppen ők gondolták.
Haza felé menet el is gondolkoztam ezen; szenvedély, düh, tökös hozzáállás és kreativitás – tökéletes összkép, tökéletes este. Még a beadandóim is készen lettek.
http://www.myspace.com/fuckengitsome
