Régen voltam már olyan koncerten, ami igazán lázba hozott volna, hát a mai nap sem mondható ilyennek. Ellenben mégis kíváncsivá tett legalább annyira, hogy eltoljam a lusta pofámat a Filterig.

Kezdés hétre volt meghirdetve, de jól tettem, hogy csak nyolcra értem le, mivel még akkor sem kezdett az első zenekar, a Kids Of Cracatau. Nem igen tudtam hova tenni az egészet, mert hát értem, vagy legalább is kapizsgálom, mit akarnának, de nem egészen jött át valahogy. Talán a rossz hangosítás, a kedvtelenségem, franc se tudja. Egy biztos, nem hiába nem értük jöttem le a bulira.

Kalambo Kutyája viszont annál inkább foglalkoztatta fantáziámat, mégis csak egy olyan ember van benne, mint Barangó, akit ma a fél ország kiirtana, és aki olyan zenekarokkal írta be magát a magyar punk történelmébe, mint a QSS, vagy személyes kedvencem, a Rettegett Iván (méltatlanul alulértékelt zenekar). Szóval ha másért nem, legalább azért megérte eljönni, hogy kipipáljam: igen, láttam és hallottam az új együttesével. Ennél persze jóval többről volt szó, hisz egy elég fasza koncertet adtak Kalambóék, helyenként táncolós, máshol meg tök dögös zenéjükkel meggyőztek. Jó ez az együttes, jobban rájuk kéne figyelnem szerintem a jövőben. A Század hallatán persze megfájdult a szívem, hisz rögtön arra gondoltam, hogy no, azért egy Rettegett Iván koncert nagyon atom lenne. Addig is viszont érjük be Kalambo Kutyájával.

Ogli G egykori osztálytársának a zenekara, a Voodoo Allen volt az est egyik legszerencsétlenebb zenekara. Persze erről ők nem tehetnek, de a technika teljes erővel összeesküdött ellenük. Elsőnek az egyik gitáros pedálja, később a nagybőgős hangszedő rendszere adta be az unalmast. Mindemellett végig iszonyat szarul szólt a bőgő, semmi mély nem volt, pedig azért ilyen zenekarnál (is) iszonyat fontos kelléke az egésznek, hogy legyen benne elég dög. Az sajnos most elmaradt, remélem február 3.-án a Dürer kertben mind ezt bepótolják. Szerintem így is lesz.

Az est sztárvendége, a Csermanek Lakótelep, kikért még Pozsonyi úr is képes volt kiszakadni az otthon melegéből, hogy megnézze őket. Sajnos a kései kezdés és a zenekarok közti hosszú átszereléseknek köszönhetően alig maradt idejük játszani. Ami mondjuk egy hardcorepunk zenekarnál egyáltalán nem gáz, sőt, inkább előny, addig náluk ez nem egészen jött ki jól, én legalább is szívesen néztem volna még a koncertjüket. Szerencsére kárpótolták egy táncoslánnyal a közönséget, aki szellemnek öltözött be, mint ahogy azt a képek is mutatják. Közben egy remek szakácskönyvet is reklámozott az illető, ajánlotta a kötet beszerzését.

A koncert viszont nagyon rövid volt, és ahogy többen megjegyezték, még verekedés se történt, ezért amint végzett  a zenekar (kik ellen szintén összeeskedett a technika ördöge, egyszerűen kikapcsolta magát az énekerősítés), kalapot emeltem, és elindultam hazafelé.

KÉPEK MÉG:

UPDATE:
Az estéről további beszámoló: http://madafaka.blog.hu/2009/01/27/meg_akarsz_olni