Az ismerőseim nagy része azért vesz nagyobb kapacitású HDD lemezeket, hogy elférjen mind az, amit letölt: játékok, filmek, pornó. Nekem inkább a zene jut. Sajnos abból is csak a letöltés, annyira nincs időm meghallgatni az új szerzeményeket. Pedig megfogadtam, hogy naponta 1-2 új zenekart mindig befogok csekkolni. Az nem sok. Mégsem tudok rájuk időt szakítani, amiről ugyan nagy részt a restségem tehet, másfelől viszont a kedvenc előadóim sem hagyják, hogy ezt véghez vigyem.
Hogy vehetném el tőlök legféltettebb szabadidőmet, hogy csak még egy számot ne hallgassak meg tőlük? Újra és újra elcsábítanak magukkal. Ha tehetném, egyszerre csapnék velük egy kibaszott orgiát, ömlesztve zúdítanám magamba azt a sok dallamot. Egyszerre jönne mind, mégis kivenném külön-külön, hogy mi és hogyan szól. Na meg miért is. Mostanában azon gondolkozom, hogy a legjobb talán mégis az lenne, ha egy tálba beleönthetném a Baader Brains-től kezdve Bread and Circuits-ön át a Fuel-ig mindent, aztán fognék két tőrt, bele mártanám ebbe a kotyvaszba, és üvöltve szúrnám bele a fülembe, jól megforgatva. Picsába is, azért tudhat valamit Mike Kirsch, hogy ilyen jó bandái voltak.
Innen loptuk a képet:
http://www.flickr.com/photos/65967630@N00/2219282543/
Most egy cikk sorozat első, illetve úgy is mondhatni, bevezető részét olvashatod, melyben leginkább Mike bandáiról fogok írni, de lesz itt azonkívül sok minden más is, mint például Spitboy, Struggle, Former Members Of Alfonsín és még a már egyszer emlegetett Yaphet Kotto is.
Próbálok majd egy időrendi sorrendet tartani, illetve minden bandát megemlíteni, még a kevésbé érdekeseket is. Itt tessék érteni zene alatt, mert van olyan is, aminek inkább a háttér információi jók, mint maga az egész produktum. Na de a bandák!
Lesz itt szó kérem szépen az erősen revolution summer-es Fuel-ről, mint egyik kedvesemről, áthaladunk majd a Sawhorse/Pinhead Gunpowder korszakon is, majd a Navio Forge-ra kitérünk, talán kicsit többet is, mint kéne, mert azért hat dalról most mit lehet egy cikket megírni, nem? De mégis egy egész poszt lesz úgy vélem, mint ahogy a John Henry faking West is, bár náluk aktuális a dolog, ugyan is hamarosan kijön a diszkógráfia lemezük.
Az igazi gyémántnak, ha tehetném, több posztot is szánnék, de minek a dolgokat túl splizáni? Szóval igen, a Torches To Rome-ra gondolok, számomra ez az, ami elsőre anno rabul ejtett, hála Karesz barátomnak. Igazi szenvedély, élegedetlenség és düh az arcba – mindezt olyan formában komponálva, amit mai napig nem nagyon hallok.
Hasonlókat tudnék írni a Bread & Circuits-ről, de ők sokaknak csak egy Torches To Rome v2.0, pedig ez nem igaz! De tulajdonságaiban nagyon hasonlít, talán annyiban több, hogy sokkal gonoszabb, sokkal jobban ki van a fasza a dolgokkal, mintha úgy tényleg cselekvésre hívna, hogy elvágjuk a torkát valakinek.
Igazi forradalmi hangulatra próbálok majd hangolni mindenkit a Please Inform The Captian This Is A Hijack által, bár kétlem, hogy bárki is pokolgépek készítésére adná majd a fejét, vagy molotov-koktél órákat venne. Ami talán annyira nem is baj, bőven elég egyelőre, ha a banda megmozgatja a fantáziánkat és gondolatainkat.
Végül azt hiszem egy posztban fogom tárgyalni a Baader Brains-t, kiknek nemsokára fog kijönni az új lemezük, illetve a Mothercountry Motherfuckers-t is, kiktől lassan szintén várható egy kiadvány – bár egyelőre csak élőfelvételekkel kell beérnünk a youtube-ról.
Tudom, van jó pár, amit a felsorolásból kihagytam, mint például a Fifteen, Silver Bearing vagy a Colbom, de ne féljetek, róluk is szó lesz. Apropó, Colbom az első banda, akiktől sikerült egy test-press lemezt beszereznem, elég nevetséges áron (talán 10-20 dolcsi közt volt az egész, már nem emlékszem).
Mit is mondhatnék még? A héten még jelentkezek!
