Kids like us records

Minden, ami underground.

Zenekarok













Keresés

Keress cikket nálunk és baráti oldalainkon egyaránt!

Sorozataink

FUCK YOU 2011

2011-es rinyálás

FUCK YEAH 2009

2009, a kurva anyád!

Akikről anyád sem hallott

Bemutatni azokat a zenekarokat, akikről olyan kevesen tudnak, hogy beleférnének egy félig teleszart Toi-Toi-ba.

Szíp Magor Artistáink

Csak a hazai, more!

Saturday night holocaust

Minden szombaton 17:00-kor a zenei pokol bugyraiba merülünk.

Jól nézd meg

Videók. Klipek. Satöbbi.

Zenekarok, amiket utálni fogsz

Zenekarok, amik egész biztosan szívből rühelltek, kedves önmegvalósításfüggő punkrokkerek.
Fáj, for, frí, van, offblaszt!

------------------------------------



Amit eddig nem tudtál az oldalról

FAQ, GYIK, és egyéb érdekes adatok az oldalról.

Kommentelők

Bringing Up Baby

Nincs megjeleníthető elem

Solidarity Webzine

Nincs megjeleníthető elem

Agyampokla

Nincs megjeleníthető elem

One Chord Wonders

Nincs megjeleníthető elem

Heart-A-Tact

Nincs megjeleníthető elem

Címkék

14alien (1) 1977 (1) 2008 (53) 2009 (35) 2009 de 2010 re (8) 2010 (21) 2011 (12) 2011 de 2012 re (3) 2012 (21) 2013 (1) 3/4hét (1) 36 óra pogó (1) 43. magyar filmszemle (1) 77 (1) a (1) adatlap (7) adorno (1) after classes (1) agyampokla (1) ajánló (40) akikről anyád sem hallott (6) aktuális (2) amd (1) amit eddig nem tudtál az oldalról (4) análdugó (1) ana never (1) anglia (1) angol (1) annácska (1) another way (4) antares (1) anyád (4) anyád kedvence (1) ashes of atlantis (1) avatar (1) a bit of braindead (1) a part (1) baader brains (1) bacon (1) bakony (1) banda mkl (1) barangó (1) baszás (1) béna (1) best of 2008 (2) beszámoló (24) big boys (1) billie joe armstrong (1) bio (6) black flag (4) blast (2) blind idiot god (1) blog (83) blogger (4) bobbánowich (1) bohócok (6) bombs (1) booking (1) boredom (1) boston (2) bread and circuits (1) brutal knights (1) budapest (19) bugazziiieee (1) byrne (1) calm before the storm (1) cloak/dagger (2) colbom (1) corrodal (1) cowabanga go go! (1) crisi (1) crust (4) csepel (2) csermanek lakótelep (1) csúnya (1) csurkapityesz (1) cvlt of grace (1) dagadt (1) damned (1) dance or die (10) dance or die!!! (1) david (1) dead boys (1) dead kennedys (2) deathcore (1) depresszió (1) descendents (1) devo (1) discharge (1) discriminated (1) dk (1) dreamlongdead booking (1) drogospunkfilm (1) duna (1) dürer kert (3) dzsukhell (1) eagles of death metal (1) eater (1) ebullition records (2) eger (3) egrix (1) egyszemélyes randevú (1) első (1) emo (9) end of a year (1) eric ayotte (1) eric marcelino (1) értelmetlen hülye kérdések (1) everything falls apart (1) evés (1) fallen into ashes (1) fanzin (1) fanzine (6) fashion victim (1) fastcore (3) fáziskésés (1) feldolgozás (1) fél x (1) fényes adolf utcai próbaterem (1) ferdi (1) fesztivál (1) fikázás (1) film (2) filmszemle (1) filter (1) firehose (2) flavov flav (1) flood has come (1) fogkrém (1) food (1) forgiveness denied (1) formyfriends (9) freefest (1) fucklikebunnies (1) fuck the kids like us minitour (2) fuck yeah 2009 (7) fuck your pride booking (1) fuck you 2011 (8) fuel (1) fültágító (1) funk (1) fuseism (7) f minus (1) gag a horse (1) gallows (1) geek (2) germs (2) ghetto prophets (1) git some (1) gokkun (1) gone (1) gördeszka (3) gorilla büfé (1) great lakes (2) green day (1) grindcore (1) gyalázat (2) győr (2) hands off! (1) hanoi (1) harc áldozatok nélkül (1) hardcore (38) harmony set (1) ha isten punkzenekart alapítana (1) headshot (1) heart a tact (1) herbelando (1) highsocks (1) hip hop (1) hírek (7) hiteljugend (1) hitványfanzin (1) homo (1) hughes (1) hülye (1) hülye underground (20) human error (2) ian curtis (1) imperial spies (1) interjú (15) intonarumori (1) intro (1) írás (1) iszonyat (1) iwrestledabear (1) jaki (1) jégrakéta (1) jesse (1) jesse hughes (1) jet market (1) jfa (1) jilted (1) john (1) john henry west (1) jolana (1) jól nézd meg (20) jótékonyság (1) joy division (1) juggaknots (1) junkies (2) k.o.c. (1) kakimaki (1) kalambó kutyája (1) kanagawa (1) kang (1) karst (2) kegyelemkettes (1) keith moon (1) kemenyhenrik (1) képregény (1) kernel panic (7) kevin (1) kex (1) kids like us records (1) killah priest (1) kinks (1) kiskovács (1) kiss the devil (1) klip (1) klur (16) kneejerk (1) kokakóla (1) koncert (13) koncertszervezés (3) kool keith (1) kovászos (1) közjó (1) kritika (9) kritikus kedd (6) kultúrkör (1) kurva (5) kurva internet (1) la (1) lantern (1) lányok (1) larry cubiac (1) látványnépség (1) leftöver crack (1) lemmy (1) less than zero (1) letöltés (28) liberal youth (2) libido wins (10) life (1) light up (1) link x (1) lömbihead (7) lookout records (1) look its a giraffe (1) lords (1) lori carson (1) lőrke (1) loser (1) louderbach (1) loud and wrong booking (1) lyon estates (1) macaulay culkin (1) magyar (1) magyarország 2011 (1) male nurses (1) marionette id (1) maszturbáció (1) mediafire (1) megamosh (1) megjelenés (1) melbisonplusszdeszkamen (1) metal (1) metál (1) metalcore (1) mexico (1) mike kirsch (4) mike watt (1) mind your step (1) minus (1) minutemen (4) molotov koktélt a mal zrt re (1) monitor punkok (1) mosh (1) most viktor vagy viktorka? (1) mothercountry motherfuckers (1) motörhead (1) mtv (1) my little corner of the world (1) nácik (1) nagymama (1) natas kaupas (1) nature boy jim kelly (1) navio forge (1) nazde (1) nec pluribus implar (1) nehézáram (1) nehézáram pontozási rendszer definiciója (1) nehéz áram (1) nembírodmegnézni (1) nempop (1) nemulass! (1) nemváltozunk (1) new (1) new dead project (7) new order (1) new wave (1) nikson (1) ninpulators (3) nokedli (1) not (1) nothing (7) not this time (1) nyálmirigy (1) olasz (1) one and the same (1) opus null (1) összefoglaló (1) padkarosda (2) pailhead (1) panic (1) path we tread (1) pavilionul 32 (1) pay my milk (2) penalty kick (1) pfa (12) pinhead gunpowder (2) piresian beach (1) pisscrystals (1) plan beer (5) platón (1) please inform the captian this is a hijack (1) pogó (1) pogo loco (2) pop (1) popunk (1) pop punk (2) pörkölt (1) post punk (1) prewiev (1) prospettiva (1) psycho mutants (1) pucok (1) punk (80) punkattitude (1) punk filmek (4) punk films (4) punk rock (1) puszta (2) quart.hu (1) questions (2) r.vomisa caasi (1) raein (1) rákosi (2) ramellzee (1) ramones (1) rancid (1) random chords (1) rap (1) reaction (2) reatards (1) red dons (1) reflected (2) rész (1) rhcp (1) richard hell and the (1) rivers run dry (2) románia (2) rosa parks (2) salgótarján (3) sallai laci (1) santa cruz (1) saturday night holocaust (5) saw (1) säw (5) sawhorse (2) say (2) scooter (2) screamo (1) seattle (1) sell out (1) semmi komoly (2) sex pistols (1) sex positions (1) shook ones (1) silver bearing (1) sixteen bullets (1) skatecore (1) skatepunk (5) skaterock (1) skinflutes (1) smafu (2) social circkle (1) sofa king (2) solidarity webzine (1) something against you (2) sonic youth (2) sotár (1) spark (6) ssd (1) sst (2) step on memories (1) steve (1) streets on fire (1) strengt in solitude (1) suburbia (1) surf (2) swa (1) szabad az á (1) szarás (1) szarfilmek (2) szar év (1) szar filmek (2) szeged (5) székesfehérvár (1) személyes (3) szentes (2) szerbia (2) szextank (3) szex tank (1) színtér (1) szíp magor artistáink (6) szolgálati közlemény (1) szomorúság (2) szükségállapot (1) talking heads (1) tapolca (1) tarr béla (1) tekken (2) téveszme (2) the clash (1) the dedication (1) the hated (1) the las vegas tragedy (1) the real kids (1) the screamers (1) the smiths (1) the static age (1) the stranglers (1) the tartuffe plan (2) the trouble (1) the wax museums (1) think again (4) this is bihar (1) this perfect nightmare (1) thrash (1) tisztán a cél felé (1) top 5 magyar lemez (1) torches to rome (1) tour (4) tragédia (2) tragic vision (1) transformers (1) tree (1) trusting (1) tűréshatár (1) tyrells owl (1) uborka (4) united and strong (2) urinals (1) usa (1) utazás (4) vargyai viktor (1) vega (1) vegan (1) vélemény (2) veszprém (1) vetkőzz (1) video (6) videóriport (1) világválság (1) voidoids (1) voodoo allen (1) vormkids (1) vörösiszap (1) wasted (1) wave (1) wbtmfs (1) who (1) who sows violence reaps storm (2) wire (1) witkin (4) wolfshapedclouds (1) wolf shaped clouds (4) wormkids (1) www.makeoutclub.com (1) yaphet kotto (1) young arsenal (1) youth violence (1) zach hill (1) zaj (1) zenekarok amiket utálni fogsz (3) zero tolerance (1) Címkefelhő

Monitor Punkok

2012.02.25. 15:26 - posztolta: neverlivetosee

Mint punkok, nem sokan csövelünk már hidak alatt, így egyre többen írunk fanzine mellett/helyett blogot is. Hogy most jó-e, hogy a blog átvette az irányítást a fanzine felett, ebbe nem mennék bele inkább, hosszú oldalakat lehetne ezzel megtölteni...
Most sokkal inkább egy ajánlót és kedvcsinálót szeretnék adni a közelmúltban elindult (mikro)blogokhoz, de a sorozat további részeiben szó lesz még régebbi oldalakról is, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül, többjük feedje amúgy a KLUR blog jobb oldalán is olvasható/követhető!



Tél a tanyán

Aki még emlékszik kicsit a Red Line Offside weboldalára, volt ott egy olyan rész, hogy Evangéliumok, Borics úr egyéb mélyenszántásait szánta, de sajnos túl sok minden nem került ki. Ezt próbálja, pár év késéssel ugyan de orvosolni az új blogja, melyben nem restell politikáról sem beszélni, illetve bármiről, ami éppen az eszébe jut, vagy érdekes témát mondanak neki. 
Rendszertelen frissítés, minimál dizájn, minőségi tartalom, kell több?
http://telatanyan.blogspot.com/



ramblin' boy of pleasure

Tudjátok ki az a Rédi? Hát nem Rádi, haha. Szóval ő írja ezt a remeknek ígérkező blogot, benyomásait zenéről és a punk/hardcore színtérről, valószínű némi lokál-patrionizmussal megfűszerezve. Egyetlen negatívum, vagy inkább fura dolog számomra, az a név választás, mármint én bírom a The Lawrence Arms-ot, még pólóm is van tőlük, de hát nem tudom... persze ki vagyok én, hogy ítélkezzek, nem?
Kíváncsian várjuk az elkövetkező posztokat!
http://ramblinboyofpleasure.blogspot.com/ 
 


No Life Crew

Szeretsz olyan bandákról olvasni, melyekről nem, vagy csak alig hallottál? Bírod a gyúrást (bleee)? Szeretnél közvetlen és laza hangnemben olvasni minőségi tartalmat a straight edge-ről, gyors punk zenékről, vagy csak úgy simán fasza lemezekről? Mert ha már csak egy igennel is válaszoltál a sok kérdés közül, ezt a mikroblogot neked találta fel xViktorx barátunk, aki ígérete szerint nem rebloggol, úgy hogy a fentieket nézve én azt hiszem, egy MUSZÁJ-KÖVETNI mikrobloggal van dolgunk.
http://no-life-crew.tumblr.com/

 

And What Is It

Nem jellemző, hogy itthon aktívak lennének a punk színtéren a lányok. Sőt, maguk a lánya se nagyon jellemző, már ha a mennyiségre gondolunk! Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne születne minőségi tartalom lányok által, sőt: itt van Vera, a Think Again dobosa, aki már egy jó ideje rendületlenül frissíti fotóblogját. Ez a blog nem azért érdekes számomra, mert szinte csak analóg fotókkal dolgozik, és  nem is azért, mert "hú végre egy csaj is csinál blogot", de még csak nem is azért, mert ez egy kibaszott fotóblog, rengeteg fotóblog van, nagy részük csak koncertképekkel operál, és az hamar unalmas lesz. Ez a blog sokkal inkább azért érdekes, mert rendkívül személyes élményeket oszt meg a képeivel keresztül, rengeteg punk és kevésbé punk témát felölelve, és ami a legjobb, hogy ezeken a képeken nincsen felesleges póz és macera, ezek a képek a maga ösztönösségével és természetességével készültek, senki sem akar többnek vagy jobbnak látszani rajtuk, és ez lejön a képeken.
http://andwhatisit.tumblr.com/ 
 

 

2 komment

Címkék: blog blogger ajánló 2012 monitor punkok

Action 36

2012.02.24. 13:54 - posztolta: neverlivetosee

Geci nagy válság van, minden valamire magára adó punknak meg kell gondolnia, hogy mire költi a pénzét, hiába van szinte minden nap koncert Budapesten, igazából a kutya sem megy el külföldi bandákra, pláne ha már 1000Ft+ a beugró. Na de hé srácok, ezt skubizzátok, itt egy alkalom, ahol 800Ft-ért 36 zenekart nézhetsz meg a Nempop Közösség jóvoltából. Wow, ez aztán nem is sok pénz, és ha átszámolom, ez annyi mint: 800/36=22,22222... oh oké, kerekítsünk felfelé, tekintsük adónak azt a kis pénzt, hisz úgy is meg kell segíteni mindenféle gálával az állambácsit, nem? Szóval maradjunk 25 Ft / zenekarnál. JÉZUSMETÉLETLENFASZA, ez az év üzlete, kevés pénz, sok banda, jeeeeee, jeeeeee!

Mi mást kívánhatna az ember? Tudjátok a punkban is, mint mindenhol máshol sokat számít a tekintélyelv, mert ismeretlen hülye HCMC bandákra ugye a kutya sem megy el, nem? Hát akkor 800Ft-ból inkább kannást veszünk, mint beugrót :-(((( De kérem szépen, vannak itt nevek, és nevek alatt nem obszkúros bandákra vagy középkategóriás szarokra gondolok, most itt az igazán sláger nevekre utazok: első nap például lesz a.... hát ööö... Na jó, ott nem lesz semmi érdekes, és ahogy nézem az esemény facebook event-jét, mindenki azt jelzi, hogy csak másnap megy fel. Hibáztassuk őket? Minek, úgy is a slágerek a fontosak, nem?
Szóval második nap: Linx, Fegyelmező (hu, ez most egy külön banda, ami „Fegyelmező” néven megy, vagy ez a Fegyelmező Részleg? Elég zavaró a dolog) – és persze az est, vagyis a rendezvény fénypontja, amiért igazából elmennek az emberek: QSS!


Na ez mind szép és mind jó, de tényleg ekkora üzlet lenne ez a harminchatórás tortúra? Úgy látszik igen, csak a facebook előrejelzések szerint 372-en lesznek ott, és ha ebből levonjuk magukat a zenekar tagokat, akik feljelentkeztek, ami mondjuk legyen átlaggal számolva négy fős egy banda, tehát 4*36=144, így az is látszik, hogy még így is lesznek vagy 228-an. Ez nagyon sok, már csak azért is, mert mostanság köztudott, hogy nem nagyon járnak el az emberek koncertekre, pláne punkra. És itt nem csak arról van szó, hogy az én általam favorizált punkra járnak kevesen, szerintem ha összetesszük azt a nagy szeletet, amit én szeretek, még azok összességében is alig tesznek ki ennyi embert: hardcore, sxe hardcore, defekt punk, „bucó féle” punk, crust... szóval ezeket a halmazokat összekapcsolva TALÁN lenni annyi ember, mint itt. Ez nagy szó, de vajon a fent említett slágerzenekarok hoznának ennyi embert? Mikor legutóbb voltam QSS-n, nem azt mondom, hogy kevesen voltak, de azért biztos, hogy nem +200-ban volt mérhető a közönség. A Linx és Fegyelmező Részlegnek van egy stabil tábora, de szerintem a QSS-sal összerakva se lenne ennyi, pláne hogy biztos van azért bőven átfedés a kettő között.
Akkor hol lehet a kutya elásva? A szervezők nagyon okosan gondolkodtak, ugyan is itt van 33 kevésbé, vagy még annyira sem ismert banda. Ha csak mindegyikük elhoz 5-10 havert a bulira, legyenek azok punkok, fősulis dilis spanok, vagy éppen valakinek a dílere, már akkor elég nagy közönséggel lehet számolni. Számoljunk 5-tel, legyünk pesszimisták: ez összesen 33*5=165 ember, tehát a legrosszabb forgatókönyv szerint is csak a kevésbé ismert bandák elhoznak ennyit (itt feltételeztem, hogy egy középkategóriás bandára eljöhetnek 20-30-an is, de azt is, hogy egy még általam sem hallott zenekarra meg 0 ember kíváncsi, illetve az áthajlásokat is próbáltam beleszámítani).

Ami elgondolkodtató ebben számomra, hogy akkor tényleg ennyire csak a nevek számítanak nekünk, a már úgy mondott márkák, amikben úgy sem lehet csalódni? Úgy látszik igen, pedig a punk többek között pont a kísérletezésekről is szólna, és hogy őszinte legyek, most, hogy ránézek a fellépők listájára, engem névről sokkal jobban izgat a „Nyűg” vagy a „Riherongy”, mint a három fő banda. Miért? Mert talán képesek valami újat nyújtani és ott van körülöttük az a misztikus köd, hogy baszki én még egyszer sem láttam ezeket a bandákat, talán itt lenne az alkalom utánuk nézni. És most csak randomra kiemeltem két zenekart a 33-ból, többet is tudnék, sokkal többet.
Ennek tanulsága képpen elhatároztam, hogy kutató munkát fogok végezni a közeljövőben, hogy felszínre hozzam azt a sok szinte titkos dolgot, amit a magyar punk legmélyebb bugyrai tartogat a jövőnek. 

 

https://www.facebook.com/events/334896789871900/
http://nempop.hungarianforum.net/

2 komment

Címkék: blog vélemény punk 2012 36 óra pogó nempop

Nem látjuk ki merre tart a lépcsőkön át vezető utakon

2011.12.27. 23:52 - posztolta: Lunatic ..

 

 

Ha egy másik világban élnénk, ahol nem találták volna fel az internetet, akkor nem ide írnék, hanem éppen egy taxisofőr lennék, és éppen szállítanám a külföldieket az 5. kerületből a 13. kerületbe. De a valóság az, hogy ezt a blogot, totál szét lehetne népszerűsíteni, lehetne angolul írni, vagy átrakni angolba ezt az egészet, lehet, akkor külföldön jobban ismernék az itteni underground zenekarokat, és írhatna ide más is, nem csak a blog tulajdonos meg én, bár nem hinném, hogy sokat fogok, lehet csak ezt az egy kis blog bejegyzést csinálom, és kész. Nem is értem miért nem írnak ide többen.

Bár írták ezt az egészet többen is ahogy nézegettem, és feltűnt az, hogy ide egy csaj sem is írt, lehet ezzel van a baj. Vagy talán csak az, hogy már csak egy arc írja, már rég az egészet, és ez a blog nem arról szól, hogy egy valakinek a belső gondolatai, hanem hogy többen is írják ezt az egészet.

Kids Like us Records

A címből arra következtetek, hogy ez egy olyan blog, amit tizenéves srácok és csajok írnak, hogy milyen jó kis medence parti volt a hétvégén, és milyen jó kis dizájnér drogokat tolhattak, mert elmentek a szülők éppen azon a kis szombati napon, és nem csak hogy házibulit csinálnak már akkor, hanem jó sok droggal tele fossák az egész szart, ahogy kell.  Még meg is nézik azok a kis emberkék, hogy az öregek milyen régi lemezeket, albumokat hagytak az üres öreg lejárt szagú szobába, és azokat teszik föl a lemezlejátszóra, amit este 11-kor az egyik ismeretlen arc, akiről senki sem tudja, hogy kicsoda,és ki hívta őt meg a jacuzzis buliba,  szétbassza. De úgy rendesen az egészet, és még sört is borít rá, mert egy totál fasz.

De a valóság az, hogy ez nem egy ilyen jó kis buli volt a hétvégén, szülők nem vágják, hogy katit tolnak, van jacuzzis ismerősöm blog, hanem ez valami underground oldal, jó kis zenékkel és történetekkel, cikkekkel, banda promotálással meg más egyéb dolgokkal foglalkozó kis blog, ami szerintem király.

Az egyik király dolog itt, hogy egy csomó ember ismerhet meg ezen az oldalon keresztül , bármilyen műfajba kategorizálható zenét, mint például:

psychedelic raw hippi zenét

underground punkot


vagy egy fasza hc bandát 

 

1 komment

Címkék: blog klur hülye underground

Hidden gems

2011.11.23. 02:42 - posztolta: neverlivetosee

Az utóbbi időben nem igen csináltam semmit se. Vagyis de, ha ténylegesen „az utóbbi időt” nézzük, vagyis az elmúlt pár hetet, akkor elkezdtem végre tanulni. Mármint úgy tényleg. Ezt sosem gyakoroltam, úgy véltem, elég, ha figyelek és élezem az eszem. Hát ez gimiben még bejött, de egyetemen nem igen, és most, hogy harmadszor vágok neki a szakomnak, tényleg realizálódott bennem, hogy mennyi mindent kell megtenni bizonyos dolgokért, hogy azokat miként kezdjük el, hogyan tartsuk magunkat az utunkon, na meg ilyen Coelho-hoz illő baromságok. Csak az a gond, hogy a kedves klisé gyáros néha beletrafálhat. Hogy pontosan mibe, azt igazából nem tudom, de maradjunk inkább ott, hogy a kijelölt út.
 
Ez a kijelölt út Mike Kirsch számára a minőségi és szívből jövő punk zene. Lehet, nem emeltem ki eddig kellően az előző cikkekben, de mindig oda tette magát a lehetőségeihez mérten, bármilyen munkafolyamatból is kellett eddig kivennie a részét, és ez nagy dolog, pláne ha olyan rejtett gyöngyszemek mellett megyünk el, mint a Sixteen Bullets vagy a Silver Bearing.
 

Sixteen Bullets

Húúúúú ember, ez akár a legkirályabb Mike Kirsch banda is lehetne. Sőt, számomra az is, pedig csak egy eléggé rossz minőségű koncertfelvétel maradt meg utánuk, ami amúgy a nagyon kevés élő szereplésük egyike volt – talán ettől is csillog annyira ez a kis csiszolatlan drágakő, hiába hallani, hogy néha húzza a szalagot a magnó, hogy a minőség koncepciós lo-fi bandákat aláz, ez az egész mégis nagyon szép, és ami fontos: szívből jön, tele szenvedéllyel, indulattal és lehengerlő erővel, mely mint egy úthenger, úgy hajt át a kellően figyelmes ember fülén. Ilyennek kéne lennie egy jó hardcore punk bandának.
Ez valami gyönyörű amúgy, tényleg.
Szóval mint utaltam rá, eléggé tiszavirág élethű volt a banda, kb egy évet működhetett '94 körül, aztán (nyílvános) demo felvétel nélkül fel is oszlottak.
 

Silver Bearing

[Flash 9 is required to listen to audio.]

Nos ez egy kicsit kilóg a sorból, mert bár szokás úgy nevezni, mint egy teljes értékű Kirsch bandát, és akár még igazuk is lenne azoknak, akik ezt állítják, mert a '91-ben kiadott Moss Icon-os spliten lévő dalok hangzása és dallamai akár még Mike-nak is lehetne tulajdonítani... ám az igazság az, hogy hivatalosan Mike nem volt benne a bandában, csak kisegített két dalnál vokálban, illetve ügyelte a stúdiós felvételeket, mivel a banda tagok igazából még előtte életükben maximum magazinokban láttak ilyen dolgokat (pletyka van arról is, hogy egy-két dalban gitározott, de ez aztán tényleg nincs megerősítve semmilyen forrásból sem). Talán ezért és a (és itt tényleg egy nagy TALÁN) közös zenei gyökereknek köszönhető a hangzásbeli hasonlóság. Ettől függetlenül ez egy eléggé ritka cucc, mind a fizikai formátumot (150 dolcsi alatt nem igen megy el egy példány sem), mind a digitális verziót tekintve. 
A legjobb az ebben a lemezben, hogy tényleg olyan, mintha Mike játszana a pajtásaival szörfösített DC hardcore dalokat.
 
 
A letöltés szabadság:
http://www.mediafire.com/?u5mymwozymg - 16 Bullets - Live @ Gilman Street
http://www.mediafire.com/?nn1yzyzuv4z - Moss Icon/Silver Bearing split

Szólj hozzá!

Címkék: blog punk letöltés hardcore 2011 mike kirsch silver bearing sixteen bullets

Alive and well

2011.05.01. 20:14 - posztolta: neverlivetosee

 A múltkor eszembe jutott, hogy frissítenem kéne a blogot, mert egyesek azt feltételezik, hogy meg van halva. Aztán arra is gondoltam, hogy valamit kéne már kezdeni magával a kiadóval is. Majd arra jutottam, hogy ha lesz végre szabadidőm, ezeket mind végre fogom hajtani.

Azért pár terv, tény, esemény, vagy mi:
- következő KLUR kiadvány egyelőre még nem tudom, mi lesz
- folytatódik a Mike Kirsch sorozat persze
- a télen írtam egy zine-t, amit mára már sikerült sokszorosítanom is, szóval nem igaz a hír, hogy már nem írok, vagy ilyesmi. Írok, csak máshova. Ugye.
- csinálok egy tumblr oldalt is, ahol viszonylag elég rendszeresen posztolok röviden és tömören zenéről. Meg angolul, vagyis amilyen az angol tudásom. Ugye.
- a Red Dons koncert kurva jó volt
- jó lenne újra valami ilyesmi
- remélem a Tragedy hasonlóan jó lesz
- továbbra is lehet jelentkezni cikkírónak, már akit vonz az ilyesmi.
- van facebook oldalunk!

Szólj hozzá!

Címkék: blog aktuális 2011 klur hülye underground amit eddig nem tudtál az oldalról

Kirsch hónap

2010.10.13. 00:02 - posztolta: neverlivetosee

 Az ismerőseim nagy része azért vesz nagyobb kapacitású HDD lemezeket, hogy elférjen mind az, amit letölt: játékok, filmek, pornó. Nekem inkább a zene jut. Sajnos abból is csak a letöltés, annyira nincs időm meghallgatni az új szerzeményeket. Pedig megfogadtam, hogy naponta 1-2  új zenekart mindig befogok csekkolni. Az nem sok. Mégsem tudok rájuk időt szakítani, amiről ugyan nagy részt a restségem tehet, másfelől viszont a kedvenc előadóim sem hagyják, hogy ezt véghez vigyem.

Hogy vehetném el tőlök legféltettebb szabadidőmet, hogy csak még egy számot ne hallgassak meg tőlük? Újra és újra elcsábítanak magukkal. Ha tehetném, egyszerre csapnék velük egy kibaszott orgiát, ömlesztve zúdítanám magamba azt a sok dallamot. Egyszerre jönne mind, mégis kivenném külön-külön, hogy mi és hogyan szól. Na meg miért is. Mostanában azon gondolkozom, hogy a legjobb talán mégis az lenne, ha egy tálba beleönthetném a Baader Brains-től kezdve Bread and Circuits-ön át a Fuel-ig mindent, aztán fognék két tőrt, bele mártanám ebbe a kotyvaszba, és üvöltve szúrnám bele a fülembe, jól megforgatva. Picsába is, azért tudhat valamit Mike Kirsch, hogy ilyen jó bandái voltak.

Innen loptuk a képet:
http://www.flickr.com/photos/65967630@N00/2219282543/

Most egy cikk sorozat első, illetve úgy is mondhatni, bevezető részét olvashatod, melyben leginkább Mike bandáiról fogok írni, de lesz itt azonkívül sok minden más is, mint például Spitboy, Struggle, Former Members Of Alfonsín és még a már egyszer emlegetett Yaphet Kotto is.

Próbálok majd egy időrendi sorrendet tartani, illetve minden bandát megemlíteni, még a kevésbé érdekeseket is. Itt tessék érteni zene alatt, mert van olyan is, aminek inkább a háttér információi jók, mint maga az egész produktum. Na de a bandák!
Lesz itt szó kérem szépen az erősen revolution summer-es Fuel-ről, mint egyik kedvesemről, áthaladunk majd a Sawhorse/Pinhead Gunpowder korszakon is, majd a Navio Forge-ra kitérünk, talán kicsit többet is, mint kéne, mert azért hat dalról most mit lehet egy cikket megírni, nem? De mégis egy egész poszt lesz úgy vélem, mint ahogy a John Henry faking West is, bár náluk aktuális a dolog, ugyan is hamarosan kijön a diszkógráfia lemezük. 
Az igazi gyémántnak, ha tehetném, több posztot is szánnék, de minek a dolgokat túl splizáni? Szóval igen, a Torches To Rome-ra gondolok, számomra ez az, ami elsőre anno rabul ejtett, hála Karesz barátomnak. Igazi szenvedély, élegedetlenség és düh az arcba – mindezt olyan formában komponálva, amit mai napig nem nagyon hallok. 
Hasonlókat tudnék írni a Bread & Circuits-ről, de ők sokaknak csak egy Torches To Rome v2.0, pedig ez nem igaz! De tulajdonságaiban nagyon hasonlít, talán annyiban több, hogy sokkal gonoszabb, sokkal jobban ki van a fasza a dolgokkal, mintha úgy tényleg cselekvésre hívna, hogy elvágjuk a torkát valakinek.
Igazi forradalmi hangulatra próbálok majd hangolni mindenkit a Please Inform The Captian This Is A Hijack által, bár kétlem, hogy bárki is pokolgépek készítésére adná majd a fejét, vagy molotov-koktél órákat venne. Ami talán annyira nem is baj, bőven elég egyelőre, ha a banda megmozgatja a fantáziánkat és gondolatainkat.
Végül azt hiszem egy posztban fogom tárgyalni a Baader Brains-t, kiknek nemsokára fog kijönni az új lemezük, illetve a Mothercountry Motherfuckers-t is, kiktől lassan szintén várható egy kiadvány – bár egyelőre csak élőfelvételekkel kell beérnünk a youtube-ról.
 
Tudom, van jó pár, amit a felsorolásból kihagytam, mint például a Fifteen, Silver Bearing vagy a Colbom, de ne féljetek, róluk is szó lesz. Apropó, Colbom az első banda, akiktől sikerült egy test-press lemezt beszereznem, elég nevetséges áron (talán 10-20 dolcsi közt volt az egész, már nem emlékszem).
 
Mit is mondhatnék még? A héten még jelentkezek!

 

3 komment

Címkék: blog punk hardcore 2010 ebullition records mike kirsch baader brains please inform the captian this is a hijack colbom mothercountry motherfuckers torches to rome navio forge sawhorse john henry west pinhead gunpowder bread and circuits

KATT

2010.08.11. 22:30 - posztolta: neverlivetosee

 Azon kaptam magamat, hogy az utóbbi időben meglepően sokat írok. Ami meglepő számomra, az-az, hogy papírra. Ez azért vicces, mert az írásom még számomra is megfejthetetlen néha, nem hiába vagyok híve a gépelésnek. Gyorsabban is megy, mint az írás. Volt egy idő, amikor megfogadtam, hogy ha lehet, soha többé nem írok papírra, hogy így száműzzem azt a nyomort az életemből, hogy képtelen voltam megtanulni nem hogy szépen, de úgy egyáltalán normálisan írni. Úgy fogom a tollat, mint ahogy egy balkezesnek kéne, csak én ezt a jobbal teszem. Próbálkoztak mindenféle műanyagot hegeszteni a tollaimra a tanárok, de nem igen jártak sikerrel, pedig én tényleg akartam, hogy ez ne így legyen.

Sok mindent akartam máshogy. Például ebben az évben jó sokat dolgozni, hogy legyen pénzem erre-arra. Leginkább zenélésre, végül is mi másra? Hangszer, erősítő, és hozzá minden bisz-basz. Ebből leginkább annyi valósult meg, hogy semennyi. Dolgoztam mindenfelé, de sehol sem tartósan. Vagy szar körülmények, vagy egyszerűen a határozott munkaidő addig tart, ameddig meg van az határozva. És nem tovább. Pedig az ember igyekszik mindig, mégis milyen könnyen kicsúsznak a kezei közül a dolgok.

Mostanában a zeneletöltéssel is így vagyok. Mondjuk az legalább megy, de egyáltalán nem tudom rávenni magam, hogy nem hogy belemélyedjek, de úgy általában meghallgassam azokat, amiket megszereztem. Pedig jó pár gyémántot gyűjtöttem a sok selejt mellé, még sem érzem azt a kéztetést, hogy mindet be kéne vizsgálnom. Majd ha olyanok lesznek a körülmények. De mikor?

Úgy vagyok ezzel, hogy végül is tök mindegy, ha úgy érzem, úgy is átrágom magam rajtuk. Mint a sok lopott vagy talált könyvet, amit az utóbbi időben felhalmoztam. Ahol most élek, egyszerűen lehetetlen bármit is olvasni. Úgy tényleg olvasni, mert itt csak ülök és nézek. Betűket látok, amik szavakat formálnak, amik szép lassan mondatokká alakulnak, míg az egész egy teljes szöveggé folyik össze. Valahogy mégis annyira folyékony állapotú lesz az egész, hogy képtelen vagyok befogadni.

Az esték, habár semmi különbség nincs este és nappal között a szobámban, annyira sötét, mégis valahogy átszellemítenek, már ha zenehallgatásról, gitározásról vagy rajzolásról van szó. Egyik pillanatról a másikra: „KATT!”, és már szívom is magamba az eszenciát. Vagy éppen adom ki. 


Sikerült olyan autentikus hip-hop válogatást beszereznem, hála Ricsinek, hogy miután elhangzik ez a „KATT!”, azonnal magukba szívnak az alapok. Ahogy egyesek mesélik a füves / haskás spirituális élményüket, néha úgy érzem, én is hasonló mélységekbe tudok süllyedni, ha ezt a válogatást hallgatom. 

A letöltés szabadság:
http://www.mediafire.com/?tylyzdnlfwl

Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló rap hip hop 2010 killah priest ramellzee intonarumori kool keith juggaknots lori carson nature boy jim kelly flavov flav ghetto prophets

Hol vannak a legények a gátrul?!

2010.08.11. 21:49 - posztolta: neverlivetosee

 2009, mint ahogy azt már megírtam, szerintem kurva jól sikerült. Legalábbis, ha a magyar punkzenét nézzük, volt pár olyan teljesítmény, amire érdemes volt odafigyelni. 2010-ben ezek a dolgok viszont rejtőzködnek, és ez nagyon idegesít. Persze a jó, minőségi munkát nem szabad elsietni, de hé, jó lenne valami jelet kapni ezekről a klassz dolgokról!

 

BoricsMátéAndris Band

Kezdjük elsőnek is a máig névtelennek beállított bandával, amiben Borics Attila (Red Line Offside, Something Against You, Rákosi, etc), Virág Máté (The Strength Inside, Rákosi) és Schrejner Bandi (Nothing Ever, félmeztelenül rohangáló gyerkőc Budapest utcáin mozgalom alapítója) jeleskedik.
 

 Amit tudunk: 

- ígéretes élőfellépések (most ez úgy hangzik, mintha olyan sok lett volna)
- magyar/angol dalok
- szuper feldolgozások (Drive Like Jehu, Mission Of Burma)
- jó zenészek, jó referenciákkal
...és nagyjából ennyi. Demo, rendes név, és további koncertek... Hát most a hétvégén fognak játszani Szatymazon, illetve talán a Cloak/Dagger előtt ősszel, de aztán ennyi. Szóval pótolni kéne a hiányosságokat mihamarabb, mert hiányolok már valami izgalmat 2010-ből, és lassan vége az évnek. Nem gyorsan, de lassan mindeképpen!
 

 

Lömbihead

Aztán ott van az ország leglömbibb zenekara, a Lömbihead. Hihetetlen, hogy 2010-ben három fiatal suhanc ennyire meg tudja osztani a magyar punk színteret. Mégis mivel is? Mert a zenekar tagjainál kicsit többen beirkálták punkportál fórumra, hogy tetszett nekik az éppen aktuális koncertjük? Hát durva, de ez igaz. Úgy érzem, ehhez valamit tudni kell. Titkon szerintem a srácok el is tervezték az egészet, hogy hogyan kapjanak egy kis hírverést a hamarosan megjelenő, most már rendes körülmények között rögzített hanganyagukhoz.
 

Amit tudunk:

- ígéretes élőfellépések (nagyon kevés kivételével mindegyik szuper volt, minden szempontból)
- magyar dalok
- szuper feldolgozások (Hüsker Dü, Wipers, Fugazi, etc)
- jó zenészek
- hamarosan megjelenő, normális minőségű demo
- legaranyosabb és legőszintébb hazazenekar
Kíváncsian várom a következő pár hónap eredményét. Srácok, ne hozzatok rám szégyent!
http://www.myspace.com/lombihead
 
 
 
UPDATE: ezt az egy bandát kihagytam, pedig muszáj megemlítenem:

Egy újabb noname project band

Tök véletlenül került a látóterembe ez a banda, ami igazából még nem is banda, csak szeptemberben fog összeállni. Eddig volt egy dobos és gitáros, aki ráhalandzsázott az ötletekre, ám a következő hónap teljes változást fog hozni a banda életében. Remélem még idén ki tudnak erőltetni magukból egy demót, mert amit eddig hallottam próbatermiket, igazán ígéretesnek tűnt! Persze náluk az se baj, ha minden 2011-re csúszik, inkább dolgozzák ki nagyon faszán a témákat, mert van bennük kraft és lehetőség, nekem elhihetitek!

Amit tudunk:

- ígéretes próbatermi demo (nem publikus)
- jó fej tagság (kit érdekel?)
- jó hatások (Hot Snakes, Drive Like Jehu, Dinosaur Jr)
Na ez tényleg nem sok. De mondom, ami kiszivárgott az projectből, az nagyon ígéretes volt, szóval remélem nem bénázza el a tagság és hamarosan koncertekkel meg egy demóval ajándékoznak meg minket!
 
 
 
Most gondolkozok, hogy mit írhatnék, mire érdemes várni, de basszus, nem tudok mit írni. Saját zenekart/projectet nem ajánlok, számomra amúgy is minden aktuális projectem tök jó (aztán utólag szokásom megutálni őket, kevés kivétellel).
 
A kérdés az, hogy ti mit vártok 2010 hátralevő részétől? Mire érdemes odafigyelni, lesz-e valami figyelemre méltó dolog, vagy ez az év a magyar punk recessziós éve lesz?

 

8 komment

Címkék: blog ajánló punk hardcore 2010 hülye underground lömbihead szíp magor artistáink

F.A.Q.

2010.05.26. 16:24 - posztolta: neverlivetosee

 

Pár Gyakran Ismételt Kérdésre válaszolnék. 

 

Most szünetel a blog?
Nyílván nem frissül, szóval valami ilyesmi van.

Akkor most meg fog szűnni? Vagy már meg is szűnt?
Nem. Most csak ez van. Inspiráció gyűjtés, pihenés, rendszerezés.

De többen írjátok a blogot, nem? Akkor mit szaroztok?
Igen, több szerzője is van a blognak, de egy jó ideje már csak én írom.
- Ádámnak kisebbségi komplexusai vannak nem tetszett a blogosdi, de néha ír még, leginkább csak reklámozás céljából. Amúgy viszi a Libido Wins-et.
- Dávid már nagyon rég nem ír ide, ellenben állítólag egy könyvön dolgozik. Jó a stílusa, szóval bízok benne, hogy meg is írja. Aki unja az életét, itt utána nézhet az írásainak: katt1>>> illetve katt2>>>
- Márk a rajzblogját viszi már egy jó ideje.
- Ricsi saját zenei blogot csinál, illetve tervez egy geekpunk cuccot is.
- Én pedig inkább a zenekaraimra koncentrálok, illetve ha írok, akkor azt nem ide írom. Bár azt sem tudom, hogy hova máshová írok, általában sehova.

Lehetne csatlakozni hozzátok? Én sűrűbben és faszábban írnék, mint ti!
Na ez fasza lenne, még szép, hogy lehet. Gábor, a Lömbihead mestergitárosa már fel is ajánlotta szolgálatait, csak valahol elvesztettük az egésznek a fonalát, hogy hol is tartottunk a beavatási szertartásban. De amúgy igen, lehet, örülünk mindenkinek. Ide írjatok: sthc KUKAC vipmail PONT hu

 

Szólj hozzá!

Címkék: blog 2010 amit eddig nem tudtál az oldalról

Utórezgések

2010.03.25. 12:38 - posztolta: neverlivetosee

Csak remélni tudom, hogy pár blog olvasónak tetszett annó az, amit a Säw-val műveltünk. Vagy hogy legalább némi fantáziát láttak benne.

Akit érdekel, a zenekar volt basszerosa, "Ferdi gyereknek" most fog megjelenni az első könyve a Magvető kiadó gondozásában április 7.-én, pont az End Of A Year koncert előtt egy nappal. Elég izgatott vagyok a dolog miatt, mert Dáviddal anno csak azt hittük, hogy majd Ferdi az aluljárókban fogja árulgatni saját maga által felvett "vangelisz" lemezeit, erre tessék, Nádasdy Ádám mond majd laudációt aznap. Bármit is jelentsen ez.

Szóval örülök, hogy valakinek vannak tervei is közülünk. Remélem legközelebb Balla "Faszarcú Béla" Laci szólólemezének az estjére leszek hivatalos. 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: blog säw 2010 hülye underground ferdi

Híreink következnek

2010.02.25. 00:39 - posztolta: neverlivetosee

Igazából az van, hogy lenne tök sok leírni valóm, de az utóbbi időben annyit beszéltem, hogy néha kételkedek abban, hogy bármi mondandóm is lenne, hisz már miről nem volt szó?
Aztán persze idővel ez a dolog lemorzsolódik, hisz rájövök, hogy mindig van miről beszélni, ha máshogy nem, legalább új köntösben.
De addig is, a szavak helyett a tetteknek jött el az ideje.

Mostanában elég sok kiadvány fog napvilágot látni, többek között:

Fuseism 

Ez most a legújabb szenvedélyem, igaz, hivatalosan csak áprilisban lesz kézzel fogható a korong, de addig is szépen lassan ki fog szívárogni az egész lemez. Szóval ez most az egyetlen életképes zenekarom, itt próbálok meg énekelni, és beleadni mindenem, amim van, hogy meztelenül álljak újra mindenki előtt. De legalább egy herét villantva.
Ajánlom azoknak, akik szeretik vegyíteni a Sonic Youth-ot a korai Hüsker Dü-vel.
 

Dance Or Die

Na ez nagyon nagy faszaság lesz. Igaz, érezni lehet majd a házifelvétel ízét, de ki nem szarja le? Azok után, hogy valaki azt mondta nekem, hogy a Rákosi anyaga mennyire durván szól, igazából én nem tudok meglepődni. Tényleg, Rákosi koncerten meg mit csinál az ilyen, szívrohamot kap? Mert ott aztán meg is szólal az egész.
Mindegy, aki éli a Betercore és Hátsó Szándékot, annak be fog jönni a lemez!
http://www.myspace.com/cschc


Puszta

Ha már szóba jött a Rákosi egyszer, hozzuk szóba újra! Igazából gerilla marketinget végzek a zenekarnak titokban, de ezt ne mondjátok el senkinek. Szóval mi fasz van, már előre hallom, hogy "jujj, hát itt van végre az első rákosi klón zenekar", én meg az akciós ráma light margarinnal megkent piritóssal a számban fogom nekik válaszolni, hogy a jó kurva anyád!
Ha valaki éri az AMD demós dolgokat, meg úgy a korai magyar punkot, amin fiatalok ordibálnak, hogy a rendszer elnyomja őket (itt most ne ilyen anarchista hablatyra tessék gondolni), azoknak melegen javallott a zenekar (Puszta) hallgatása. Naponta háromszor, három kanállal.
 

Libido Wins

Ha a modernebb screamo-nak valami vállalható és egyénibb fajtáját kéne keresni, akkor mindenképp ezzel a zenekarral hozakodnék elő. Ugyan már számomra nem elég nyers, de még mindig van annyi potenciál az egészbe, hogy ne egy megjátszott faszságnak tűnjön az egész, akik kliséket puffogtatva próbálnak eredményt elérni.
Éled az egyéni megoldásokat? Ez a banda akkor a tiéd!
http://www.myspace.com/libidowins


Vormkids

Ezek de hülyék, nem is olyan rég még Wormkids név alatt futottak. Vagy most direkt engem szivatnak? Tök mindegy, ez egy instrumentális surf-punk zenekar, és most ennél többet nem tudok mondani, mert látni kell őket, nem pedig ilyen faszfej ajánlókat olvasni!
JFA, Dead Kennedys, surf rock? Ha igen, akkor igen!
http://www.myspace.com/wormkids
 

Lömbihead

A srácoknak végre volt annyi tökük, hogy közzé tegyék felvételeiket! Nem rossz, de ezeknél SOKKAL jobbak tudnak lenni, és igazából azok is. Mindenki bíztassa őket, hogy húzzanak már végre a retkes picsába stúdiózni, különben irgum-burzum lesz!
Akinek kicsit is van ízlése, az szereti a Lömbiheadet. Aki nem, az egy béna fasz. De legalább is egy gyökér.
http://www.myspace.com/lombihead

 

 

 

 

Hát akkor ennyit mára. Annyit szeretnék elmondani, hogy blogot írni nagyon szép dolog, elmélkedni és nagy dolgokon gondolkozni pedig igencsak nemes, de ha nem teszel soha semmit a dolgokért, akkor ne csodálkozz, hogy ott vagy, ahol.
Ezért hát mától itt a KLUR blogon is beszéljenek a szavak helyett a tettek.

 

Oi, fontos infók, pár kép innen lett lopva:
http://www.flickr.com/photos/44462241@N02/ meg a barátnőjétől, akinek nem tudom az oldal címét, de ha feltünteti valaki egy kedves kommentben, akkor kirakom.
 

 

5 komment

Címkék: blog ajánló punk hardcore kurva puszta 2010 dance or die libido wins klur hülye underground lömbihead wormkids fuseism vormkids

New Wave Disasters

2010.01.30. 09:25 - posztolta: neverlivetosee

Kezdetben vala...

Amikor 12 éves voltam, azért kezdtem punk zenét hallgatni, mert „a nagyobbak” azt mondták, hogy a deszkások ezt a stílust szeretik. Akkoriban kezdtem el gurulgatni a frissen kapott, Pécskő áruházos 2500Ft-os hallap deszkámon. Tudjátok, ezeknek a lapoknak az alján mindig ilyen tök vagány grefiti vagy szörny volt ábrázolva, műanyag felfüggőkkel ellátva és olyan csapágyakkal, amik még elvi alapon sem működtek, nem hogy gyakorlatban. Szóval ilyen minőségi szar volt, úgy rendesen. Viszont szerettem nagyon, mert klassz volt a hülye sárga színe ellenére is a hónom alá vennem és járkálni vele a városban. Ennél csak az volt vagányabb, mikor a lejtőkön száguldoztam vele, hol ráülve, hol pedig ráállva. A legkirályabb mégis az volt, mikor az újonnan szerzett zenéimet képzeltem rá, ahogy gurulgatok. Eleinte NOFX és Blink182 játszott, mert hát ezeket tudták adni nekem a srácok a lakótelepen a másolt kazikon, azonban nem sokkal később, ahogy lett Internetem, sikerült megismerkednem a Dead Kennedys nevezetű csudával.
A DK volt az, ami elindított azon az úton, hogy a punk igen is nem csak, hogy kikacsinthat, hanem kacsintson is ki a klisé halmazokból, próbáljon valami újszerűt felmutatni, vagy legalább is olyannak ható köntösben. Ugyan akkoriban nem néztem a szövegeket annyira, és hát a neten is igen kevés volt fent belőlük, de már a számcímekből lejött, hogy ennek a zenekarnak van töke, nem csak zenei téren, de szövegeknél is. Holiday in Cambodia? Forward to death? Too drunk to fuck? Nagyon angolul sem kell tudni ahhoz, hogy felfogja az ember ezeket, egytől-egyig zseniális az összes!

2009-ben két zenekart tudnék mondani, akik mindenképp úgy gondolták, hogy a punkot a saját képmásukra formálják. Olyan formára, ami itthon alig, vagy talán egyáltalán nincs is. Érdekes adatként mindenképp megemlítem, hogy ez a két zenekar bizony egy városból való, még pedig Szegedről. Valamiért ezek a szegedi srácok nekem mindig olyan hálátlannak és hitetlennek tűnnek, ha a saját zenei színterükről van szó, pedig kettő ennyire dög zenekartól és ennyi jó koncerttel, amiket oda szerveztek: mi többet kívánhatnának már, de most komolyan, nem? Bár lehet, hogy csak én nőttem fel ingerszegény környezetben, és túlságosan lelkesen áradozok minden próbálkozásról, mert hát nálunk, Salgótarjánban aztán nagyon kevés jó dolog volt… pedig a zenei élet elég klafa, még relatíve most is (mondjuk pár éve meglepően sok zenekar volt. Kár, hogy számomra szinte mind értékelhetetlen volt).

 

Hiteljugend

photo by bt

Hiteljugend. Már a név is arról áradozik, hogy ez egy über nagy királyság, ebben tuti van valami… és tényleg!
Ez a zenekar egy nagyon egyedi jelenség ebben az országban, mindenképpen egy olyan dolog, amit meg kell becsülni, kedveskedni kell neki, talán még becézgetni is, hogy lássa, mennyire is jó az, amit csinálnak. Olyan egyveleget sikerült csinálniuk a srácoknak, ami a new wave számomra hányingert keltő tulajdonságait finom édes falatokra cseréli, és mindezt a maga punk hozzáállásával megfűszerezve aztán tényleg ellenállhatatlanná teszi bárki számára, hisz a végeredmény egy valahol különös (vagy talán csak szokatlan?) megszólalású, mégis teljesen befogadható zenei világ, frappáns szövegekkel. Apropó szövegelés. Még ugyan nem állt módomban olvasni az összeset, de úgy érzem, a február ötödikén lemezt bemutatni készülő zenekar nem csak, hogy 2009, de talán 2010 legjobb szövegeire is pályázhatna. Remélem ez a véleményem azután sem fog változni, hogy kezembe vettem a lemez bookletjét.

 

A Párt

photo by bt

A Párt nevű jelenséghez azonban már gyomor kell. Na nem erős, de én mindenképpen ínyenceknek ajánlanám elsősorban, legalább is ami az eddigi hanganyagaikat illeti. Apropó, megjelent már 3 kislemez is a zenekarnak úgy, hogy csak idén (2010-ben) koncerteztek elsőnek. Az már döfi, nem? Persze mind csak digitális kiadásban, és igazából ezek elég gyenge minőségű próbatermiknek minősülnek, de tudjátok mit? Amennyire zajos és befogadhatatlan az egész, számomra annyival több, mint az állítólag hú de jú hangzású Rákosi demó. Meg ez érdekes, míg a Rákosi csak koncerten élmény (ott mondjuk azért oda rakják magukat persze, leginkább Csoki. Szóval aki értesül hogy Rákosi koncert van a közelében, feltétlen látogasson el a helyszínre). Ez foglalkoztat A Párttal kapcsolatban is, hogy vajon milyen lehet élőben? Meg van a maga zajossága, mégis végig lehet élvezni az egész műsort? Vagy öt perc után már a hajamat tépve rohannék ki a teremből? Mielőtt meg kell tudnom mindezt!


A tudás hatalom:
http://www.myspace.com/hiteljugend
http://www.myspace.com/sztalinfule

A letöltés szabadság:
http://www.sendspace.com/file/rvqs0f  - A Párt összes három EP-je.

A képek szépek:
http://www.flickr.com/photos/44462241@N02/ - fotókat innen loptuk

 

4 komment

Címkék: blog ajánló punk new wave szeged hiteljugend 2009 de 2010 re fuck yeah 2009 a part

42

2010.01.24. 12:26 - posztolta: neverlivetosee

Ezt az interjút még tegnapra akartam időzíteni, de úgy látszik az a tervem, hogy lemegyek gitározni egy órára a próbaterembe, kicsit máshogy sült, például nem is gondoltam volna, hogy aznap inkább csak dobolni fogok, azt meg még kevésbé, hogy egy nappal később kerülök csak haza, és egy blues duót hallgatva fogok egy bevezetőt írni a Fuck Yeah 2009 sorozat harmadik interjújának, amit nem mással készítettem, mint az utolsó igazi vajdasági geek betyárral, Karesszel (aka Nimrod @ punktportal.hu fórum), a Spark zenekar gitárosával, aki egyben a Fáziskésés blogot vezeti.

 


Fáziskésés

1. Szervusz Karesz! Mióta is ismerjük egymást az Internet által? És mikor is sikerült végre személyesen találkoznunk? Elégdurva intervallumok ezek számomra. Talán durvább annál is, hogy mennyire szar fanzine-nal kerestelek meg, hogy terjeszd. Akik mégsem zaklatnának fanzine-ok szerbiai terjesztésével, bemutatnád magad?
Hová valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te?


Huh, 2003-2004 óta talán? Legalábbis arra az időre teszem az általad említett fanzine-es sztorit. Egyébként lelkes voltam, talán az első „élő” kapcsolatom a magyarországi színtérrel.Mármint aminek valóban lett volna értelme is.
Vajdaság északi csücskében, Magyarkanizsán élek,ami egy viszonylag nyugis kisváros, aminek néha nagyon tudok örülni, e legalább ugyanennyire tudom a pokolba kívánni.
Volt pár zenekarom, írtam néhány cikket az Elíz Csodaországban mindkét számába, amiből az elsőt manapság már csak szemlesütve merem csak átlapozni, nosztalgiából.Azért majd a gyerekeimnek egyszer megmutatom, hogy akkor éppen ez voltam én.
Hát, ha  a szabadkai Műszaki Főiskolán idén végre ideadják a diplomát, akkor a jogszerűen is a nevem alá írhatom hogy informatikus mérnök,bár hogy valóban merre tartok,arról őszintén szólva gőzöm sincs.Elképzeléseim vannak, lehetőségeim úgyérzem némileg kevésbé.Különben meg egy szakállas idealista bolond vagyok, aki úgy felejtett el felnőni, hogy nem volt sose igazán gyerek.
 


2. Anno együtt kezdtük el a Sikoly a mából blogot, ami sajnos valamiért behalt, én leginkább saját magamat hibáztatom ezért. Kár érte, mert sok lehetőséget láttam rajta, de aztán végül is nem sok lett belőle. Te hogy látod ezt? És hogy látod most, hogy egy teljesen új blogod van?

Szerettem csinálni, de például azt is megtanultam belőle hogy nem szívesen lennék hivatásos újságíró sem.Egyrészt azért mert nem tudnék például heti két alkalommal valami nagyon frappánssal előállni.Ott van a kezdeti lelkesedés meg a „fogjunk össze, csináljuk meg együtt”, amiből végül csak „csináld magad” marad.Végülis nagyképűség nélkül mondhatjuk szerintem, hogy a KLUR is ugyanezt a koncepciót viszi tovább helyjel-közzel, csak kevésbé lusta írókkal, nem? :-) Másrészt meg időről időre megváltozik az érdeklődésem egyes dolgok iránt,ami meg már nem érdekel, arról nehézkesen írok,és már azt sem szívesen.Akkor jobb szeretem abbahagyni.
Ami a fő különbség talán a Sikoly és Fáziskésés között,legalábbis a magam részéről, hogy rugalmasabb tudok lenni, ha másért nem, azért mert nem szoktam hirdetni, ha frissül.Kihagyhatok nyugodtan, pár hetet, akár hónapot is, anélkül hogy külön görcsölnöm kéne azon, hogy írjak valami teljesen semmitmondót, csak a frissülés miatt.Már a lemezkritikás/koncertbeszámolós blogomban, - mert volt egy ilyen is, még a Sikoly előtt -, sem csináltam másképp.
 

 


3. Számomra egy igazi elektronikus perzine-nek jön le a blogod. Bár foglalkozik a punkkal, de egyáltalán nem egy tematikus az egész, sokszor nem is zenéről írsz benne. Ezért, vagy pont ennek ellenére nekem nagyon tetszik az egész. Bár lehet, hogy csak a Sikoly a mából óta tanultál meg jól fogalmazni? Na jó nem, de akár hogy is, nagyon őszinte az egész, néha talán jobban beragadod az olvasót a világodba, mint azt mondjuk én merném. Hogy vagy ezzel?

(Nem mernéd? Mondod ezt te aki egyszál faszban rohangál Romániában egy mikrofonnal a kezében? Hol vagyok én ehhez képest.. :-) )
Az egész valójában papíron indult,perzine-ként.Egyik nyáron kezembe került a Lufikikötő, ami nagy hatást gyakorolt rám.Egyrészt a közvetlensége miatt, másrészt pedig teljesen újszerű volt számomra ez a fajta megszólalásmód.Mintha egy ismeretlen ismerőssel beszélgetnék, és ez tetszett.Például emiatt lett a második Eliz is személyesebb hangvételű.Sőt az egyik jóbarátom által írt Fashion Victim is eléggé meghatározó, vagyis talán inkább iránymutató volt a számomra.
Valójában papíron két számot élt meg a dolog, az első annak apropóján, hogy szakítottunk az akkori barátnőmmel, ami azért eléggé kihúzta a lábam alól a talajt és dokumentálni akartam, hogy hogyan élem meg ezt az állapotot, mindenféle túldramatizálás nélkül persze.De ez ilyen ultralimitált lett,mindössze két jóbarátom kapott belőle, és ráadásul nem is pont olyan lett, mint azt szerettem volna.A másodikat pedig lusta voltam sokszorosítani, de a blogon olvasható az összes cikk.Valójában ezen írások publikálása volt az ok amiért átnyergeltem az elektronikus platformra.
Egyébként sem akartam már zenéről írni.Volt egy időszak, amikor azt éreztem, hogy gyakorlatilag nem tudok megközelíteni másképp dolgokat, csak zenén keresztül, vagy legalábbis érintve azt, és ez zavart.Meg talán kicsit bele is untam a lemezkritika írásba.Sőt az elején ki is kötöttem magamnak ezt és elvetettem minden olyan gondolatot ami ebbe az irányba indult volna. Most már nem hadakozom annyira ellene, azt hiszem sikerült meglelni a középutat. Legalábbis egy darabig mindenképpen.
Egyébként én is perzine-szerűnek érzem, de engem mostanság nem annyira tetszik.Az utóbbi időben azt tűztem ki koncepcióként, hogy megpróbálok inkább naplószerűen írni.Sokszor például kényelmetlen, hogy címet kell adnom, mert fölöslegesnek érzem.Jó lenne például nyúlfarknyi gondolatokat leírni, úgy hogy igazából nem is próbálom megmagyarázni, hogy mi az amire ki akarok lyukadni, csak leírok valamit, aztán gondoljon mindenki arra amire akar.
Ami az írások mélységét illeti, nem tudom hogy ezek mennyire mély vagy mennyire felületes írások,ahogy példának okáért nem tudom eldönteni, hogy most a kérdéseidre adott válaszaim mennyivel árulnak el többet vagy kevesebbet rólam, mint amennyit „kellene” magamról megjelentetni egy nyilvános közegben.Ilyeneken nem szoktam gondolkodni, persze a túl személyes dolgok már nem kerülnek terítékre.Nagyon zavar a közöny, foglalkozom is vele eleget.Talán az egyik módja annak, hogy megpróbáljak szembemenni vele,hogy a blogon igyekszem nem felületes maradni.Így talán kicsit jobban megismer az, akivel egyébként ha személyesen találkoznék, sem biztos hogy eljutnék egy ilyen szintű beszélgetésig.Hadd ne idézzem a Hátsó Szándék ide vonatkozó dalának részleteit.
 


4.Szóval már tárgyaltuk, hogy nem ez az első blogod. Mi az, ami hajt, hogy új bejegyzéseket írjál, van valami cél, vagy csak pusztán egyszer elkap egy-egy valami (nevezzük impulzusnak, mert az olyan vagányul hangzik), és akkor úgy érzed, hogy ezt meg kell, hogy oszd valakivel?

Hát néha egy esemény, ami a hatása alá kerít.Vagy egy történés, vagy beszélgetés, vagy bármi amit olvasok, látok, hallok és elgondolkodtat, vagy kérdéseket vet fel bennem.Amikor sablon koncertbeszámolókat írtam, akkor is valahogy az a cél vezérelt hogy dokumentálva legyenek ezek az események, ha máshogy nem, akkor az én szememen keresztül.Most is ugyanez a cél vezérel,csak az a közeg, - ami kiváltja belőlem a reakciót - , lett más. Vagyis inkább szélesedett ki a koncerttermeken kívülre is.De például sosem írok dalszöveget. „Suszter maradjon a kaptafánál.”
 


5. Hogy értékeled 2009-et? Ha kívülről néznélek, akkor relatíve elég fasza éved volt. Ott van egy nagyon király zenekar neked, aminek nyáron hoztátok ki a lemezét, felvettetek egy új számot egy válogatásra (ami sajnos az ígértekkel ellentétben nem jött ki 2009-ben, és igazából még tudtommal a cikk publikálásáig se), mutattál próbatermiket is, engem azok is lenyűgöztek. Meg amúgy tényleg, csomót koncerteztetek.
De te ezt hogy élted meg?


Hát panaszra nincs okom, bár voltak nehéz helyzetek is, mondjuk ezek része inkább kapcsolódik a magánéletemhez, bár tény hogy ezekből azért bőven lehet táplálkozni, vagy éppenséggel levonni a maguk kis következtetéseit.
Hát csomó koncert az túlzás lenne,inkább talán az ideális, mert mindössze kilenc koncertről van szó.Valószínűleg egy kezdő banda, jobb elhelyezkedéssel, és jó kapcsolatokkal, ennyit letud egy fél év alatt is.Végülis nem mondhatom hogy a kitaposott utat járjuk végig, mármint ezt most egy vajdasági zenekar tagjaként mondom, és ez tele van izgalommal.Izgulni pedig szeretek.

 


6. Mennyi hazai termés jutott el hozzád? Követed egyáltalán a magyar kiadványokat, vagy egyáltalán a zenekarokat? Vagy csak a külföldi zenéknek élsz? Ha már külföld, milyen az internacionális 2009-es termés szerinted? Van bármi is, amit érdemes lenne kiemelni?

Hát nekem a magyarországi az simán külföldi kategóriába esik földrajzilag, mégha nem is tekintem annak.Arra lettem figyelmes, hogy egyre kevésbé követek bármit is.Hát végső soron a magyar zenekarok zenéjén nőttem fel, nekem valahol inkább efelé húz a szívem szemben a szerb zenekarokkal, akik közül sokat csak az utóbbi 3-4 évben ismertem meg,függetlenül attól, hogy jók-e vagy sem.(többségében azért jók :-))
Azoknak a zenéje, akik kb akkor fedezték fel maguknak a Black Flag-et amikor én is, nagyon tetszik,vagy mondjuk a Something Against You romjain alakuló bandák, de ebben szerintem van egy adag elfogultság is.Ezen például gondolkodtam, hogy adott egy számomra teljesen középszerű banda, aminek jófejek a tagjai, valahogy az egészet megszépíti, még akkoris ha németül énekelnek.Az Another Way továbbra is az egyik kedvenc zenekarom, a Rosa Parks és a Hiteljungend is több izgalmas, bár az előbbinek talán még jobban ki kellene forrnia szerintem.
Nem töröm magam, hogy képben legyek, és egyre nehezebb is.Nem mondom hogy több fontos lemez lett, de egyre könnyebb elveszeni bennük. Pláne ha az ember nyitott többfelé.Inkább az érdemben történő zenehallgatás mellett teszem le a voksom, például ezért nem is nagyon hallgatom nagyon sok új de régivonalas zenekar lemezért, mert számomra nem nyújt újat és emiatt nagyon egyformának tünnek. Helyette inkább „pótlom a hiányosságokat” és Weirdos, vagy Pavement lemezek közül csemegézek mostanság. De említhetném akár a Moving Targets-t, vagy az Even Worse-t is.Azért jó talán húsz évvel ezelőtti lemezeket hallgatni, mert az idő tényleg kirostálja a szemetet szerintem.Mert mondjuk az oké, hogy a Bane-re emlékezni fognak 15 év múlva is, ha másért nem legfejjebb a Holding This Moment miatt, de vajon teszemazt a Sinking Ships-ről vagy a Ceremony-ról ugyanez elmondható lesz-e?
Mindenesetre a Hex Dispensers, a Witch Hunt, Morrissey nagylemezek remekbeszabottak voltak, Nitad, Fy Fan, sőt a From The Depths is.Még akkor is tényleg olyan mintha túl sokszor nézték volna meg a Hairt.
Ahhoz képest hogy mennyi fanzine-t olvastam a bumm idején,most szinte egyáltalán nem.
A zenei vagy a környezetvédő szaklapok már nem nagyon hoznak lázba, de például a tiédre, vagy Viktor zinejére kíváncsi lettem volna, de az ilyen elosztogatós újságokból általában kimaradtok,postával szarakodni meg nincs kedvem. Azért az új Lufikikötőt például nagyon várom már.De oda „elő vagyok jegyezve”, hosszú sztori hogy miért.
 


7.Sablon kérdés!
Ha egy magyar zenekar nálad aludhatna, melyik lenne az? Mit adnál nekik enni, főznél rájuk valamit? Milyen filmet nézetnél meg velük, és milyen könyvet adnál nekik búcsúzóul?


Elég vagányul hangzana, ha valami straight edge bandát mondanék, és ők bontogatnák fel egymásnak a sört, miután jól bezabáltak tudtukon kívül a füves süteményből amit készítenék nekik, valami szadista film nézése közben, ami alatt én jól kisurranok, mert nem birom az olyat.De nem tudnék ennyire aljas lenni,Igazából inkább csak személyekkel van kapcsolatom, szóval zenekarokból hívnék személyeket. Vagy csinálnék pár szendvicset,vagy főznénk valamit közösen, aztán meg söröznénk, miközben nézzük a Sörgyári Capciccio-t, utána pedig alapíthatnánk egy zenekart is, ha másképp nem, legalább elméleti síkon.De a könyv most kifogott rajtam. Ezeket a kérdéseket valami pszichológiai tanulmányból ollóztad ki? Egyébként a Macskabölcső és a Daredevil képregények között dilemmázom és nem tudok dűlőre jutni...



8. Követted a hazai (magyar) punk blog szcéna fejlődését? Szerinted is sok indult el az idén, vagy csak ezt én akarom mindenkinek bemagyarázni? Ha igazam van, szerinted mi az oka a jelenségnek? Hogy éled meg ezeket?

Nem nagyon érzem kompetensnek magam a témában,  mert az igazat megvallva nem  követem őket rendszeresen, és inkább csak hangulatfüggő, hogy éppen mikor mire kattintok.Friss zenei hírekre nem vágyom, számomra többet jelent az, ha valamire kíváncsi vagyok, és valaki ad némi támpontot, hogy merre kutakodjak, vagy mivel próbálkozzam.Szeretem megőrizni magamnak a felfedezés örömét.
Szerintem a zenei blogok egy hányada semmiben sem más, mint régen a webzine-ek, csak most már tényleg csak az írásra kell időt szánni, a honlapszerkesztésre nem. :-) Gondolom valahol a kérdésedre a válasz ebben keresendő.
Így én inkább a személyeseket hívnám csak „blognak”, azokból viszont kevéssel találkoztam, például Anna blogja számomra teljesen új.

 


9. Mit vársz 2010-től? Lehet bármit is várni szerinted?


Hát egy,a nevemre kiállított diplomát már mindenképpen, meg valami munkát, hogy jussak egyről a kettőre.Egy albérletet, valami olcsóbbat, de otthonosat.Egy túrát bringával Vajdaságban a nyáron.Sok olyan Spark koncertet, ahol elég a többiek arcára néznem ahhoz hogy tudjam mit éreznek.De ne túl sokat, mert a rutin az megöli mindazt amit szeretek az egészben.Legalábbis ezeket szeretném, de úgyis az lesz mint legutóbb is, hogy csak sodródok,és esetleg ha valami izgalmas történik, akkor betudom annak, hogy a sors akarta így.



10. Kérek szépen 10 olyan dalt, amit most mindenképp megosztanál egy számodra kedves személynek, amit akár ért, akár nem, de most benned él, belőle táplálkozol és élsz!

Hüsker Dü – New Day Rising
Ha a tíz szám közül biztos vagyok valamiben, az az hogy a Hüsker Dü-nek szerepelnie kell.
Bár nem ez a kedvenc dalom de ha összejönne az albérlet, és csinálnék lakásavató bulit, másnap tuti ezzel ébreszteném a nálam alvó másnaposokat.Valamikor dél körül és kurva hangosan.

Milemarker – Ant Architect
Olyan az egész mint amikor rákaptam Asimov regényeire, amiben nem volt semmi köntörfalazás,csak logikai törvényekre épített történetek, amiknek valóban az utolsó mondata a csattanó.Mintha biokibernetikával foglalkozó tudósok csináltak volna egy csak negatív utópiákból táplálkozó postpunk bandát.Rideg és kimért az egész,de ott érzed mögötte az embert.

Cro-Mags – By Myself
A Cro-Mags bármilyen listán megemlítve vagány.És különben is, milyen király már a beszámolás?!

Pavement – Elevate Me Later
Sosem olvastam el a szövegét.Talán ilyen szempontból jobb lett volna valami finn hardcore banda dalát választani, mert akkor legalább mentegetőznék hogy a finn mégsem világnyelv, én pedig nem találtam fordítást.Néha nekem egy dal hangulata fontosabb, mint a téma amit mondani akar.Azokat a semmittevő másnap reggeleket juttatja eszembe, amit végig lehet dögleni úgy, hogy ne éreznék bűntudatot amiatt, hogy éppen mást kellene csinálnom.És szeretem megőrizni magamban azt a látszatot, hogy ez a dal valóban erről szól.

QSS – Külvárosi
Barangó körmönfont rímjein a mai napig ízesen tudok röhögni, annyira zseniálisak, és maguktól értendőek.Ennek a dalnak az első strófáját például sokkal szivesebben fújnám fel a városháza (vagy bármilyen adminisztrációs intézmény) falára, mint bármi más nagyon okosat, és nagyon igazat.Az egész annyira de annyira groteszk, mint annak idején a Mester maga is lehetett, miközben mattrészegen próbálgatta elszavalni az egyébként a kutyát sem érdeklő verseit.

Morrissey – Certain People I Know
Vannak emberek akiket én is gyűlölök, és szeretek rajtuk röhögni, de például sosem köpném őket le egy magas épület tetejéről.És főleg nem forgatnék az erről szóló dalomhoz egy olyan klippet, amiben a standon fetrengek zakóban, és farmerben.Morrissey-nek viszont még ez is jól áll.

Pink Floyd – Eclipse
Ennek a szövegétől mindig kiráz a hideg.Egy jóbarátom mondta, hogy 73-ban megírta a Pink Floyd ezzel a lemezzel azt amit 99-ben a Catharsis a Passion-nel. Bármikor ezt hallgatom, mindig azt érzem, hogy sokkal többet akarok az élettől mint amim van.

Motörhead – 1916
Tizennégy éves voltam, amikor a NATO bombázott, és akkoriban a fiúk, férfiak nem hagyhatták el az országot, sorban mentek a behívások, aki nagy korú volt azt vitték is. Azon gondolkodtam, hogy bolond lettem volna többnek hazudni magam, csak azért hogy fegyvert fogjak bárkire is.És mégis gondolnátok hogy Lemmy-t Grammy díjra jelölték? Pedig de.

Rival Schools – Used For Glue (eredetileg World's Fastest Car nóta - szerk.)
Egy fél éve próbálom érdemben lenyúlni a kezdőriffet úgy, hogy ne tünjön fel senkinek. Persze rendre kudarcba fullad.

Bad Brains – Sacred Love
Az mekkora már, hogy ezt HR egy telefonon keresztül énekelte fel,miközben a börtönbüntetését töltötte? Ezt is csak a napokban olvastam, és egészen eddig azt hittem hogy direkt adtak neki ilyen sistergős effektust, hogy az egész ilyen sprituális  nyávogásnak tünjön...


+1
Tudom, hogy te is Transformers rajongó vagy, ahogy én, és te is regisztrálva vagy egy bizonyos központi TF fórumon, ahova néha napján hozzá is szólsz (nem úgy, mint én).
Mivé alakulnál át, melyik frakcióhoz tartoznál és milyen beteges tulajdonsággal rendelkeznél, ha te is alakváltó lennél?


A Transformers az egy olyan kis oázisa a világnak, amit csak kevéssé fertőzött meg a punk. (lásd a Shockwave nevű bunkó hardcore bandát, vagy a straight edge Optimus Prime-ot, aki harcol a gonosz cigarettacon ellen egy ilyen képen, de az egyik Unearth klippben is vagy egyAutobot felségjelzésű póló azt hiszem) Oké, akár még röhejes is lehetne (és persze nem öltözöm szürke kamionnak, szemben a klingonnak öltöző Star Trek fanokkal), de még most is gyermeki szemmel tudom bámulni a 86-os rajzfilmet, mint húsz éve, amikor először láttam.
Azért azt tisztázzuk le hogy az Álcák jóval punkabbak, mint az Autobotok, mert ők valójában a hippinemzedék metaforái játékreklámba oltva.Érted „mindenkinek joga van a szabadsághoz”, meg hasonló neoliberális faszságok.Mégis valamilyen szinten szimpatikus ez a fajta egyenlőség, vagy legalábbis a törekvés, viszont nem tudnék csak ilyen lenni,Mint ahogyan nem is vagyok.Szóval én valami renegát Álca lennék, aki az Autobotokhoz csatlakozott, de mégis megvannak a saját módszerei.
Gyerekkoromban pilóta akartam lenni (közvetlenül a multimilliomos jótékonykodó és a feltaláló után, de  még a becsületes ügyvéd előtt), szóval szerintem valami nagyon gyors repülő lennék. Vagy időgép, amivel ugrálhatnék az időben, és helyrehozhatnám az összes általam elbaszott dolgot.És mivel a Transformers univerzumban vannak triplaváltozók, így ez akár még kivitelezhető is lenne... :-)



 

2 komment · 1 trackback

Címkék: blog blogger ajánló interjú punk hardcore szerbia transformers fanzine spark fáziskésés 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

Veszprém County Underground Network

2010.01.21. 13:06 - posztolta: neverlivetosee

Van, hogy néha minden reménytelennek tűnik. Az évemet egy ilyen hónappal sikerült zárni, egyszerűen nem tudtam kiemelkedni a (sokszor saját magam által termelt) mocsokból. Tudom-tudom, egy kibaszott vesztes vagyok, de ezen túl lépve, mikor már az ember teljesen betelitődik salakkal kívülről és belülről is egyaránt, akkor a szarral teli szájával üvölti, hogy „baszd meg, most már kurvára elég!” És innentől kezdve a nyomás hiába nagyobbodik, más tendenciát kezd mutatni az egész, egyre jobban és szenvedélyesebben üt vissza az életnek. Vagy a saját ürülékének, ami persze az ütéstől egy jó nagyot csobban, és rendszerint a körülöttünk lévők körüliek is kapnak belőle, Mindegy, a lényeg, hogy már végre kimondta: elég volt!

Plan Beer

Ilyesmi elbaszottul reménytelen romantikus zenekarnak ismertem meg a Plan Beer-t. Az egyszerűbbnél is egyszerűbb srácokat képzeljetek el, akiknek óvódás mosolyuk mögött igen is ott rejlik nem is olyan mélyen a düh, az akarni vágyás, hogy valami végre más legyen, még ha tudjuk, hogy kurvára értelmetlen is neki állni megváltani a világot – vagy éppen a világnak a ránk eső részét. De ők ilyenek, az ő részüket igen is át akarják formálni. Nem csak várnak és néznek, hogy majd jobb lesz, tesznek a dolgokért. Pár évvel ezelőtt hallott valaki is olyasmiket, hogy legendásan szuper koncertek történtek volna Tapolcán? Én nem. Persze ettől még lehet, hogy voltak, csak én vagyok nagyon hülye (valószínű), de ezeknek a száma, leginkább talán a Break The Silence rendezvény sorozat elindításával mindenképp megnövekedett. Valami komoly elkezdődött, amit mindenképpen a Plan Beer és az Iszonyat-os srácokhoz tudok kötni, ami Magyarországnak azt a részét illeti.


A Plan Beer idén adta ki az első komolyabb hangzó anyagát, ami az előzőekhez képest iszonyat nagy fejlődésen esett át, mind szövegileg, mind zeneileg. Emlékszem, mikor elsőnek hallgattam a régi dalokat, a hajamat téptem, hogy ezek mennyire kibaszott szarok. De semmi baj, így voltam anno a PFA-val is, de 2009 úgy látszik ebben változást hozott. Ami pozitív, az mindenképpen az erősen érezhető Hátsó Szándék hatás mind a szövegeken, mind a zenén. Bár inkább a zenén, ha jobban belegondolok, mégis az éneken itt ugyanúgy érzem azt a kétségbe esetséget, ami valahogy átjött rengeteg Hátsó Szándék dalból is. És ez eddig emlékeim szerint kevés zenekarnak sikerült, legalább is úgy előadni, hogy hinni is tudjak nekik.

 

Iszonyat

Az Iszonyat is idén adott ki egy olyan lemezt, amire még én is felfigyeltem, hogy no srácok, ez már végre valami! Ugyan is hogy őszinte legyek, eddig egyáltalán nem fogott meg a zenekar, maximum koncerteken, ott is Zsoleszkának a lendülete és odaadása, amit az egész iránt tanúsított (nem mintha a többi tag annyira beleszarósan csinálná, csak hát ugye egy énekesnek mindig könnyebb eladnia magát ilyen téren). Persze még mindig nem szerepel a winamp playlistemben a zenekar lemeze, de ezzel semmi baj szerintem, ugyan is 80-as évekbeli magyar punkon és Red Line Offside-on kívül nem is szoktam mást beletenni, már ha magyar zenekarról van szó. Kivéve persze, ha elsőnek hallgatok bele az adott lemezbe.




Szóval oda akartam kilyukadni, hogy 2009 minden szarsága ellenére úgy érzem, hogy sikeres volt mind a Plan Beer-nek, mind az Iszonyatnak egyaránt. Legalább ilyen teljesítményt várnék el tőlük 2010-ben, rosszul biztos nem járnának vele.


A tudás hatalom:
http://www.myspace.com/breakthesilenceshows
http://www.myspace.com/iszonyat
http://www.myspace.com/planbeer
 

A letöltés szabadság:
http://www.sendspace.com/file/ogddqt - plan beer

 

Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló punk bakony hardcore iszonyat tapolca plan beer 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

Kevin!!!

2010.01.19. 08:00 - posztolta: neverlivetosee

A Sonic Youth-ról nem hiszem, hogy bárkinek is kéne akár egy sort is írnom, így vagy úgy biztos találkozott a zenekarral. Nem feltétlen azért, mert annyira jó (az amúgy is szubjektív), hanem mert egyszerűen aki jobban beletemetkezik az olyan zenék hallgatásába, amivel például ez a blog is foglalkozik, akkor nem tud elmenni úgy mellette, hogy legalább észre ne vegye, hogy ez is létezik a világon.

Foglalkozzunk inkább Kevin Kibaszott Macellister-rel. Nem vágjátok, hogy ki ő? Pedig őt tényleg mindenki ismeri, még az is, aki hírből se hallott a Sonic Youth-ról. Jól van, akkor hívjuk a polgári nevén, Macaulay Culkin-nak. Valamiért minden zenekarnak a korai hanganyagaik tudnak a legjobban megfogni, igen kevés kivétellel, ez jelenesetben is igaz természetesen. Viszont egy olyan zseniális húzás mellett nem lehet elmenni, hogy Culkin-nal egy klipben szerepelni, rázni a fejünket és nézni, ahogy a reménytelen baba szemeivel bambán néz a kamerába, és közbe csücsörít, mintha Maria Geronazzo hasonmás versenyre készülne. Belegondolva Culkin általam megismert karrierjére, és ahogy a szereplésével összevetem a klipben, mintha saját szerencsétlenségünk mosolyogna vissza, miközben a megszokott vasárnapi kínos semmittevésünkből próbálnánk kitörni úgy, hogy állandóan egy görbe tükröt tartanak elénk.
Egy elég bizarr és elbaszott tükröt, amit ha jobban megnéznénk, talán rájönnénk, hogy nem is a tükörrel van a baj.

 

3 komment

Címkék: blog video sonic youth 2010 macaulay culkin jól nézd meg

REPOST: Agyampokla party no.1.

2010.01.18. 15:09 - posztolta: neverlivetosee

Repost következik az agyampoklás srácoktól:

2010. február 10-én megszállják (remélhetőleg) a punkok Székesfehérvár utcáit, no meg a Pucok kocsmát. Oké szerdai nap, de akkor mi van? Az utolsó éjféli buszt, vagy vonatot így is simán eléred, ha másnap dolgozni kell menni. Ha meg suliba jársz, akkor legfeljebb fájni fog a fejed a másnapi matekórán, na bumm. Ha egyetemista/főiskolás vagy akkor meg eleve mindegy az időpont, a vizsgaidőszaknak addigra vége... Minden punkzenét kedvelő egyén megtalálja a számítását ezen az estén, hisz lesz itt a d-beat-től elkezdve a hardcorepunkig minden. A bandák magyar részről különösebb bemutatást nem igényelnek, mindegyik a maga műfajának az élvonalában áll, név szerint ezek a Semmi komoly, a Rivers run Dry és a New Dead Project. Az osztrák Boredom, pedig már járt nálunk tavaly is; a Killin it!-tel toltak egy faszántos bulit Ajkán. A zenéjük húzós dark crustpunk. Itt meghallgathatod 3 számukat: http://www.myspace.com/lifeaintnopicnic. A kezdés kábé 20:00-kor lesz, embertelen 800 forintos belépő mellett. Up the punx!

Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló punk koncert hardcore székesfehérvár crust semmi komoly 2010 new dead project rivers run dry boredom agyampokla pucok

so fucking hosszú interjú

2010.01.15. 17:35 - posztolta: neverlivetosee

Hosszú lesz

Itt a hétvége, ezért egy MEGAhosszú interjú jön, mit szóltok hozzá?
Második kliensem hazai szinten a legtermékenyebb író, aki a semmittevés ellen fordítja szabadidejét, aki több zine-t is adott már ki, illetve rendszertelen időközönként néha elég frappánsan, és akár sűrűn is frissíti főblogját. Mert van ám abból is több neki. Mint ahogy több zenekarban is megfordult már. Ebből azt hiszem, egyet semmiképpen sem kell bemutatni a nyájas olvasónak, de ha mégis, ez volt az idén feloszlott Something Against You.
Ennyiből már mindenki kitalálhatta, hogy Mr Vargyai Viktorral, vagy ahogy csak a háta mögött merik hívni, Viktorkával készítettem ezt az interjút.


SOFA KING

1.Szia Viktor, mostanában elég sűrűn váltunk levelet, legalább is sűrűbben, mint régebben. Azért aki nem levelezne veled ilyen intenzitással, annak bemutatnád magad pár sorban? Lehetőleg úgy, hogy nem félkegyelmű hazugságokat hordasz össze, amit persze sokkal élvezetesebb olvasni, de azt tartogassuk a többire, most maradjunk a szilárd tényeknél!
Hova valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te?


Budapesten születtem, de aztán Érden laktam pár évig, egy vagy paranormálisan fura lakásban vagy a bátyámnak voltak fura poénjai. Most már tizenvalahány éve Budapesten élek. Egy dombbal szemben ahol nyaranta sátánisták raknak tábortüzet, meg egész évben oda viszik az emberek a kamara erdőben felszedett prostikat. Hol vagyok most? Mert rám mindig lehet számítani ilyenekben, persze hogy otthon a szobámban. Lassan azért megpróbálom magam belepasszírozni az átlagos emberek közé, de szerintem csak az lesz a vége, hogy drága dolgokat teszek tönkre és a romjaik felett röhögök majd ezen. Nagyjából ennyi. Több dolgot nem akarok elmondani, ami igaz, mert az igazságnak elég csak egyszer elhangzania, és utána már hazudozni is béna, sajnos. 



2. Mikor döntötted el, hogy blogolni fogsz? Nem volt elég a fanzine? Mi volt az, ami akkor motivált, és mennyiben változott ez most? Változott ez egyáltalán, vagy sikerült egy kihelyezett irányhoz tartanod magad? Szerintem az ilyesmi csak az első percekben fordul meg az ember fejében, hogy na, én akkor most írok blogot X-ről és semmi másról, aztán szépen lassan jön az X-nek a járulékos hozadékai, majd becsúszik egy kis Y, és így tovább… Volt egyáltalán ilyesmi elvetemült célkitűzés?

Azt, hogy blogolni fogok gondolom olyan egy-két hónappal a legelső bejegyzés előtt dönthettem el. Viszont azon, hogy kéne csinálnom egy blogot már a fanzine előtt is gondolkodtam. Nem tudom pontosan előtte mit akartam, de ha most kéne visszaemlékeznem, akkor szerintem csak meg akartam osztani a gondolataimat a barátaim között. Erre javasolta valaki, hogy indítsak egy blogot, de én inkább csináltam egy fanzine-t. Abból blogra azt hiszem a második sofa king után válthattam. Vagy valamikor akörül. Most lusta vagyok visszakeresni és nekem az évek mindig egybe folynak. Ilyen lineáris memóriám teljesen nincs. Blogolni azért kezdtem el, mert egy csomó minden hömpölygött akkoriban a fejemben vagy csak át rajta. Ez általában így van, hogy el akarok mondani dolgokat, mert én ilyen hangos rajongó vagyok. Nem olyan, aki azt mondja, hogy „húúúúúúúúúú, ezzazzz”, hanem, hogy „nagyon tetszik ez és ez a szám, ezért meg ezért”. Először valami olyannak akartam a blogot, mint manapság pl a tumblr, vagy anno Henry Miller fürdőszobája volt. Szóval azt akartam, hogy sok kicsi dolog legyen rajta, sűrűn, akár nem is olyan tartalom, amit én állítók elő, csak javaslom. Hogy legyen egy gyűjtő helye annak, hogy mik tetszenek és ne kelljen mindent megírni a barátaimnak külön mindig, vagy azon gondolkozni, hogy nem ismétlem e ezzel magam. Azt tudtam, hogy teljesen másnak akartam, mint az akkori sofa kingeket, amik csak járulékosan foglalkoztak a zenével, és inkább arról szóltak, hogy én mit gondolok a színtérről. Persze ha azokat viszem az internetre, talán több értelme lett volna, de annyira engem sosem érdekelt, hogy minek van olyan sok értelme, csak az számított, hogy tetsszen, ami történik. Az is zavart a fanzine készítésben akkoriban, hogy nagyon nagyok voltak az átfutási idők, attól, hogy megírtam odáig, hogy akit érdekelte az szerzett belőle. És így nem tudtam mindig benne lenni valamiben. Ilyen szinten szeretem a folytonosságot. Most kicsit magam ellen beszélek, mert teljesen le vagyok eresztve azzal, hogy bármi kijöjjön belőlem, viszont akkor is, punkban mindennek olyan lassú a lefolyása, nem számít, ha már tudod mit akarsz. Ezért nekem a blogolás olyan, mint a deszkázás. Gondolok egyet és lemegyek, csinálom, amin tudom. Vagy mint a rap-ben a freestyle. Fogom magam és csinálom.
Az azonnaliságon túl úgy akartam, hogy ez szóljon a zenéről meg néha kicsit másról is, de elég korán elvetettem mindent, ami nem a zene volt. És ezt tartani is tudtam. Először ilyen mondhatni klasszikus bemutató, kritika, beszámoló formában íródtak a bejegyzések, de valamikor rájuk untam. Nekem maga a klasszikus ilyen újságírói forma sem jön be olyan témákban, amik személyesek. És az, hogy milyen egy zene, miről mit gondol valaki az szerintem már elég személyes. Meg én szinte csak a személyes dolgokat szeretem olvasni, így mondhatni sehol sem jön be ez az iskolában tanult sablonos fogalmazás. Nem bírom, ha úgy írnak valamiről, mintha egy száraz hír lenne, vagy egy dolgozat. Vagy csak szív nélkül, megpróbálják megközelíteni. Valamiért ezért elkezdtem ritkábban írni hosszabban, keverve valós és kitalált dolgokat. Egyszerűen csak szeretek elképzelni dolgokat és ezeket összeilleszteni olyan valós élményekkel, mint hogy egy szám tetszik. Tehát mondhatni a blogom annyira megtudott maradni egységesnek, hogy csak a forma változott mindig, maga a tartalom legfeljebb színesedett. Célkitűzések mindig keletkeznek, de nagyon mélyen az alap bennem az, hogy olyan legyen, mint a sniffing glue-s Clash kritika és a szüleimnek ne tetsszen, ha esetleg elolvasnák. Ha ez megvan akkor már nagyjából meg vagyok elégedve magammal.



3. Látogatottság mennyire izgat? Azt hiszem egyszer utaltál rá egyik leveledben, hogy azt sem tudod, hogy mennyien nézik a blogodat, szóval akkor nem nézel ilyen statisztikákat? Biztos rendelkezik ilyen szolgáltatással a blogspot (én nem vágom). Vagy ez ennyire hidegen hagy? Kell-e ilyesmivel foglalkozni? Persze erre mindenki nemmel válaszolna, de egy-egy nagyobb oldalletöltés mindenkinek emeli a kis dédelgetett, salakkal teli egóját. Legalább is eddig a gyakorlat ezt mutatta.

Nagyon ritkán rám jön, hogy megnézzem, mennyien olvassák, de ez mindig abba fullad, hogy nem is tudom, hogyan kell. Azt néha megnézem, hogy a profilomra hányan kattintottak rá, de az annyira nem mutat valós képet az olvasottságról. Ha meg tudnám nézni biztos gyakran tenném. Mert ilyen vagyok. Azt is gyakran nézem, hogy a mediafire-re feltöltött dolgaimat mennyien szedik le. Nem mondom azt, hogy nem örülnék neki jobban, ha többen olvasnának, mint kevesebben, de inkább, mint egy tény, csak annyira érdekelne az, hogy mekkora az olvasottságom. Szóval elmozdítani az semerre nem tudna. Igazából ezeket ígyis úgyis leírnám. És teljesen érteni meg tényleg csak az a szűk réteg tudná, aki ismeri a zenekarokat akikről szó van, vagy van valamilyen kattanásuk és nekik minden tetszik. Amikor csinálok egy fanzine-t akkor is rögtön elvesztem az érdeklődésem a sorsa iránt, amint megvan írva. Zenekarnál érdekel mennyien hallgatnak, mert ha többen akkor könnyebb elmenni turnéra. De úgy se volt olyan nehéz, hogy senki sem tudta kik vagyunk. Az talán jól tud esni, ha valaki olyannak tetszik, amit csinálok, akinek a dolgai nekem is szimpatikusak. Azt viszont sosem szerettem, amikor valaki csak úgy oda állt elém és megmondta, hogy tetszik neki, amit csinálok, aztán bámult bele az arcomba, hogy erre én mondjak valamit neki. Azt kurvára nem szeretem, ha bármilyen szinten rajonganak értem. Ilyen helyzetekkel nem nagyon tudok mit kezdeni, szerencsére ritkán fordulnak elő.
Egy kicsit elméláztam azon, hogy mennyire tenne tönkre, ha nagyon sokan olvasnának. De az a vicces, hogy engem nem tudnának nagyon sokan olvasni, mert olyanról írok, ami alig érdekel valakit és ez nekem tetszik.



4. Három blogot írsz most. Bemutatnád mind a hármat? Én úgy vettem észre, hogy a Sofa King leginkább személyes, mégis általánosságban a punk éppen téged érintett témáival foglalkozol, magyarul, a Worntapes mindenféle mixtape válogatást szed össze, amire eddig nem vitt rá a lélek sem, hogy leszedjek akár egyet is (valahogy óckodok az ilyen mp3-as válogatásoktól, nem igazán tudok rá ésszerű magyarázatot adni), míg a We do punk as… mintha a magyar punkot akarná megmutatni a világnak, csak éppen a te szemeden keresztül.
Jól vélem, vagy most egy rakás szart hoztam itt össze? Mutasd be kérlek azért a blogjaidat, hogy te szerinted mi a céljuk, miért kezdtek el létezni, mi motivált az elkészítésükben és folytatásukban, stb…


Sofa king: zenével, leginkább punk zenével foglalkozó blog. Amit hogy élvezzem írni, pár zenekart belerakok egy keretbe, hogy könnyebb legyen kötni köztük és ebben keverednek a gondolataim. Ezzel egyben kiélhetem egy kicsit a prózai vénám is, nem csak azt, hogy sok időm van zenét hallgatni.

We do punk as…: Van egy barátom Spencer aki San Francisoban él, de sokszor jár ide, és huzamosabb ideig is élt itt, csak akkoriban sajnos még nem lógtunk együtt annyit, mint mostanában szoktunk, ha itt van. Szóval szerette azt, amit lefordítottak neki a sofa kingekből és a myspace-es blogjaimat is csípte. Egyszer, amikor itt volt elkezdett győzködni, hogy írnom kéne valamit az MRR-nek, ahova ő is csinált néha lemezkritikákat, meg a magyar színtérriportból is kivette a részét. Szerintem akkor, azon a nyáron olvastam először MRR-et, és tökre tetszett, ez a rovat rész ahol emberek kb. ugyan azt csinálták, mint akkoriban én az sk-n, és koránt sem olyan statikus módon, mint ahogy hittem, hogy működik az a zine. És akkor meg is írtam elég gyorsan azt, ami az első bejegyzést lett később. Kicsit azért szól arról amiről, mert akkoriban ez foglalkoztatott (a kontraszt köztünk, magyarországiak meg akár csak bécs között), meg jó páran akkortájt mentek külföldre a barátaim közül. És bennem volt, hogy ezt a helyet legjobban csak úgy lehetne átvészelni, ha még jobban belesüppednék és mint egy helyszíni tudósító mesélnék róla a külföldi haverjaimnak, vagy akit érdekel, hogy milyen is punknak lenni erre. Magamban kicsit tervezgettem, hogy de jó lenne, ha ez mindig az mrr-ben jönne le, de aztán össze vissza voltak ilyen csúszások az írással, és egy idő után már én is leszartam mi lesz a sorsa csak örültem neki, hogy megszületett. Persze elküldhettem volna nekik én is, hátha tényleg beteszik, de inkább csináltam egy külön blogot ennek a témának. Amiből nem nagyon lett semmi. Van egy csomó jegyzetem, meg másfél oldalas sztorik, amik témába vágnának, de nem fejeztem be egyet sem. Most, hogy belezavarodtam már a web kettőbe a myspace-es blogom helyett ide írogatok olyan dolgokat, amik oda mentek eddig. Kicsit személyesebb jellegűeket. Mert végül is egy punk vagyok közép-európában, aki túl akar élni.
De tervezek egy zine-t angolul. Kíváncsi vagyok külföldön mit szólnának hozzám, meg ha esetleg kint játszunk akkor árulhatnám és akkor ebédelni is tudnék, mert azt a promoterek nem szoktak adni. 

Worn tapes: talán másfél vagy két éve nagyon rákaptam pár külföldi stand up komikusra. Akiknek a műsoraik nem olyanok, hogy „ez volt a tévében”, meg „ezt mesélte a haver, így beszélnek a suttyók”. Hanem érződik bennük egyfajta fura logika, vagy módszer, hogy hogyan születnek a viccek, egy hétköznapi helyzetből. Ez nagyon megtetszett, már a logika a viccek mögött és elkezdtem olyan mondatokat írogatni, amik furcsák, de én látok bennük egy rendszert. Vicceket kábé csattanók nélkül. És van ilyenből rengeteg egy txt fájlban, amik nekem mind leírtak egy hangulatot. Nem nagyon tudtam ezekkel mit lehetne kezdeni, aztán hirtelen beugrott, hogy komponálhatnék mindhez egy válogatást. A kazetta szabályai szerint A oldal B oldal 45-45 plusz néha ajándék perc hosszúságban. Sajnos ezzel annyi munka van néha, hogy hamar abba hagytam, vagy csak pihentetem. Jó mp3 vágó programom sincs, csak olyan, ami felveszi a számítógép hangját így amíg vesz fel nem csinálhatok semmit a gépen, mert az beleszólna, ezért se nyomom annyira. De most csináltam anyukámnak egy csomó válogatást, amiket tud hallgatni a kocsijában, amikor vezet, pont így hangulatokra felfűzve. Amit hosszú utakra csináltam állítólag veszélyes, mert túl lassúak rajta a számok és bealszik tőlük mindenki.



5. 2009 számodra elég eseménydús lehetett, legalább is amennyi a punk celeb életedet illeti, illetve amennyi a blogjaidból lejött. Feloszlott egy zenekarod, alakult egy másik, kiadtál két zine-t is… Miket emelnél ki ebből az évből? Hogy értékeled, 2009 neked fasza volt, vagy egy elbaszott fostalicska?

2009 papíron lehet eseménydús volt, de igazából nagyon nem. Vagyis olyan volt, mint a többi csak mintha kevesebbet mentem volna el. Koncertekre meg mindenfele. Mivel akkor még nem dolgoztam ezért kurva sok szabad időm volt. Persze az év első felében még lediplomáztam, aztán meg kitanultam félig meddig még egy új szakmát, de ezen kívül rohadt sok időm maradt mindenre. Az, hogy a something against you feloszlott szomorú volt, de időmet nem vette el. Az új zenekar is volt, hogy annyira lassan alakult, hogy halva születettnek látszott, most viszont már egyre jobban pörög, aminek örülök. Igazából három fanzine-t csináltam az idén csak az egyik ilyen egy darabra limitált szülinapi ajándék volt egy kedves embernek, amit egy éjszaka alatt csináltam, egy kicsit részegen. Különben ha lenne hozzá seggem akkor a legtöbb dolog amit teszek egy éjszaka alatt kivitelezhető lenne. Csak sajnos nincs. Pedig mindig szerettem volna egy éjszaka alatt végig csinálni valamit. Azok a legjobb dolgok, amik olyannak tűnnek. Állítólag John Joseph is csak egyetlen egyszer vehette fel az éneket az Age of Quarrel-hez. Ami szerintem nem igaz, de rohadt jól hangzik és ez a lényeg.
Összességében nem volt olyan fostalicska az év. Egyik sem volt annyira az, mert velem ritkán történik olyan, ami elromolhat, inkább van az, hogy hiányoznak az életemből olyan dolgok, amik ha tönkre mennek, emberek szánakoznak miattuk. Hogy végre megírtam ezt a zenés zine-t annak nagyon örülök. Annak is, hogy a fanzine kiállítás miatt ceu-s professzoroknak kellett olvasgatniuk engem. Meg úgy érzem rakódott megint olyan réteg az agyamra, aminek örülök, hogy így vagyok miatta az élettel meg a dolgokkal benne. Azt az illúziót mindig szerettem magamban éltetni, hogy egyre okosabbá válok. Ilyen szempontból nekem minden egyes év csak arról szól, hogy egy centivel mélyebben nyelem be a saját farkamat. Mondjuk, amikor a mentál higiéniám kicsit megcsappan azt annyira nem szeretem és ebben az évben volt olyan is.



6. Milyen volt a hazai termés? Elég sok lemez jelent meg, viszont sajnos kevés fanzine. Vagy csak én nem kerestem őket eléggé. És külföldi részről?

Ebben kicsit koca vagyok. Akármennyire is semmitmondó nekem a legtöbb fanzine azért szeretem őket átlapozni és érdekelnek is, így mindig reménykedek, hogy ez jó lesz, de ha nem valakitől kölcsön kapom, vagy ajándékba adják, akkor legtöbbször egyáltalán nem töröm magam értük. Nincs kedvem a postázással szarakodni és egy koncerten inkább veszek egy sört, mint legyen egy füzetecske a kezemben, ami valószínűleg nem fog tetszeni. Kár, hogy kevés jelenik meg. Ezért azt hihetik, hogy olyan jelentőségteljes kiadni egy fanzine-t. Nem tudom annyira nem nagy cucc. Persze vicces, hogy emberek elolvassák, mit gondolsz olyan nyúlfarknyi dolgokról, mint a punk zene vagy a magyar punk színtér, de ők olvasnak téged, az legyen az ő gondjuk, ha valami nem tetszik nekik. 
Ez a kocaság valamennyire meg van lemezekben is, persze a myspace-re vagy egyből a netre feltesznek sok mindent, ott meg is szoktam hallgatni. Szerintem kezdenek teljesen jó bandák lenni itthon. És az is szimpatikus, hogy sok zenekar közt alakulnak ki baráti társaságok. Az ilyen mini unity-k mindig jók. Lehet hülye kis semmiségnek tűnik, de sokat számít az, ha emberek elkezdenek akár csak egymás között is beszélni zenekarokról, ajánlani egymásnak a kedvenceket vagy leszarozni ezt azt. Nem nagyon látom át azért mások életét, de a sajátomban tapasztalhatom, hogy ilyenből igenis sokat fel lehet szedni. Meg kurva jó móka. És ha több zenét hallgatnak az emberek az csak jó. Meg tudom is én, az se rossz, ha ismersz egy csomó embert és néha nem kell egyedül bevállalnod egy buli bukóját, hanem összeszedsz három olyat, aki szereti annyira a bandát, hogy kockáztasson, áldozzon érte. Az meg még jobb, ha ez a belső kommunikáció kikerül valahogy. Ma például, ha érdekel, hogy a PFA miért szól úgy, ahogy nyomaiban meg tudom nézni. Vagy kaphatok egy kis ötletet, hogy miket hallgatnak. Azért faszább lenne, ha minden tag oldalakat írna arról, hogy miket szeretnek, de különben az se rossz, ha csak tippek vannak arra, mit kell ahhoz hallgatni, hogy egy kicsit jobban összeálljon a kép. Úgyis azokra hallgatok, akikben bízok, és aki jó zenét csinál az megérdemli a bizalmat. Most különben eszembe jutott, hogy például ott volt a Hold True, akiknek a nyomán rohadt sok zenekar alakult és nagyon sokan lettek straight edge-ek. De akkoriban még nem nagyon voltak ilyen felkapottak a blogok, meg a tagokat szerintem alapból sem nagyon érdeklik ilyenek, nem is azért mondom, mert ez ilyen kötelesség lenne. Csak vicces vagy fura volt, hogy az összes zenekar, akiknek ők voltak a példa ugyan úgy szóltak és mindenki inkább ismerte az Atari-t, mint a Minor Threat-et. Erről persze a közönség tehet csak, de a tömegek mindig hülyék, sajnos.
Annak a bagázsnak örülök, akik a klur szárnyai alá tartoznak, vagy hogy fogalmazzak, akikből mindig pénzt akarsz csinálni. Azt is bírnám, ha a saw-s Balla Laci megint zenélne. Remélem most punksági remeteségében mindent meghallgat és ír pár gyilkos riff-et. A Rivers Run Dry is nagyon jó. Kedves minden tag és sugárzik belőlük egy tenni akarás, nem pedig görcsös ragaszkodás, hogy befussanak, meg ilyen-olyan nagyok legyenek. Miközben tényleg az egyik legszínvonalasabb banda itthon.
Azért még mindig maréknyi ember aktív csak meg zenél, de különböző párosításokkal mindig lehetne színesíteni a palettát. A clorox girls is majdnem ugyan az, mint a red dons vagy az observers meg a defect defect. A legjobb dolog tavaly talán az volt, hogy modoros vagy szelid vagy Gergely Laci elkezdett koncerteket szervezni.



7. Sablon kérdés jön!
Melyik lenne az a magyar zenekar, akiket szívesen meghívnád a szobádba egy filmezés erejéig? Mit néznétek meg, és mit adnál nekik inni és/vagy enni?
Ha ingyen szereznél be könyveket, búcsúzóul mit adnál nekik, hogy azt mindenképpen olvassák el?


Nem nagyon szeretek másokkal filmeket nézni. Vagyis az nem olyan rossz, inkább filmet mutogatni másoknak úgy, hogy én is ott vagyok. Ha mégis kellene akkor a Gummo-t vetíteném a PFA-nak. Sokáig kurvára utáltam Harmony Korine-t, de miután megnéztem a Mister Lonely-t és egy jó hosszú pódiumbeszélgetést vele nagyon megtetszett a világa, és az egész évemre nagy hatással volt. Szeretném, hogy pfa-ék lássák ezt a filmet, de amit még jobban szeretnék az az lenne, hogy miközben a film megy, ők jammeljenek rá egy filmzenét. Enni csak gumicukrot adnék. Inni pedig…állítólag az alföldön van egy fűtanya ahol főznek fűpálinkát. Nem tudom, hogy létezik e ez a cucc és milyen hatással van az emberre, de ezt adnám nekik inni. Olvasni valami hosszút és komolyat adnék. Apám könyvei közül. Van egy Proustunk nem tudom az elveszett idő nyomában melyik része, de például azt.   



8. Mi a véleményed a magyar punk blog szcénáról? Jó ez most nagyon bénán hangzott, de tudod hogyan is értem én. Elég sok indult el, viszont úgy érzem, a kezdeti lelkesedés hamar alább is hagy. Vagy csak nagyobb szüneteket tartanak? Ez nálam elég sűrűn előfordul sajnos, de valahol kell is néha egy-egy szünet, hogy felfrissüljön az ember és ne égjen ki. Vagy ha már kiégett, akkor pont azért!

Szerintem olyan nagyon sok nem indult el. Vagy indulhatott volna több is. Azt szeretném a legjobban, hogy az összes barátom blogoljon. Az se lenne rossz, ha mindenki más is blogolna, és akkor találnék olyanokat, amik tetszenek.
Most mit mondjak azokról, amik vannak? Amit a legjobban szeretek az az Anna blogja. Olyan zenékről ír, amiket én is hallgatok, és úgy ilyen hirtelennek tűnnek az írásai, van bennük egy lendület mintha csak úgy leült volna egy huzamban megírni őket és ez tetszik. Meg egyébként is jobban szeretek nőktől olvasni véleményeket. A többi, amiket olvasok, inkább nevezném őket korrektnek. Tudom is én, informatívak abból a szempontból, hogy leírják mi volt egy koncerten stb, de nekem a kedvencem ez a column szerűség. A vélemények bármiről, ami érdekes. Lehet nekik pont ez nem jön be ezért csinálják azt ami nekik tetszik. Igazából egy blog sincs, aminek a léte zavarna, legfeljebb a minősége, tartalma nem nagyon érint meg. A profizmust semennyire nem szeretem ilyenekben, de az abban a punkban, amit én szeretek nem nagyon jelent még meg.
Csak azt tudom én miért szoktam néha szüneteket hagyni. Mert van, hogy kiírom magam, és mert ezért nem kapok pénzt annyira nem zavar, ha van szünet, és kicsit feltöltődhetek. Ami így zavarni szokott a szcénában talán az az egy dolog, ha valaki csak azért csinál egy blogot, mert akar egyet, és nem mert ezt a csatornát választja ahhoz, hogy elmondja mi van. A másik az, ha el akar vele valamit érni görcsösen. Úgysem fog sikerülni.



10. Sablon kérdés újra!
10 olyan dalt kérek, ami jelenleg mélybenyomással van minden cselekedetedre, és/vagy ami éppen zajlik a fejedben!


marvelous darling - ?
Ez a Ben Cook egy kis zseni. Én azt szeretném hinni, hogy azért csinál majdnem mindent jól, mert így akarja és ezért sikerül is neki. A számnak sajnos nem tudom a címét, de a legdallamosabb MD szám, olyan mintha egy brit inváziós dal lenne kicsit felpörgetve. Egy haverom szerint nem kéne erőltetnie az éneklést, de én érzem mögötte, hogy ez egy zseniális pop dal. És ki a fasz gondolta volna, hogy a no warning énekese majd zseniális pop dalokat fog írni. Sajnos pesten nem szívott velünk füvet, de ha akkor lett volna csajom, tuti megdugja, és valahol meg is értettem volna az egészet.

ramones – i don’t wanna go to the basement
Egy hónapja ezt dúdolom a fejemben, úgy hogy nem voltam benne biztos melyik ramones szám az. Zseniális, és ezt el kell mondani, akkor is, ha magától értetődő. Levonandó tanulság az, hogy néha a legegyszerűbb dolgokból lehet a legmélyebb jelentést kivenni. 

kinks – sunny afternoon
Én csak annyit szeretnék az élettől, hogy jacht kapitány sapkában, és mámorban ténferegjek anélkül, hogy bárki zavarna, és néha köpködhessek magas helyekről. Különben meg az egész szám egy nagy nihil arról, hogy a fickó mindenét elvesztette, de ettől függetlenül úgy tűnik jól van így is sörözgetve a napba bámulva. Persze ha valaki alá akarná rakni a szép életet ő benne van. Én is. Meg lehet hallgatni berúgás előtt, részegen és másnaposan is. Mindhez passzol.

young marble giants – wind in the rigging

Szeretem az olyan zenekarokat, amik úgy szólnak csak egy számmal is, ahogy zenekarok tucatjai évekkel később, mondjuk most. Nekem erről teljesen eszembe jut az összes mostani egy ember által működtetett kicsit disszonáns szoba zenék. Meg különben egy szép szám. Nem nagyon hallgatom, de amikor gondolkoztam ezen a listán az egyik első volt, ami az eszembe jutott. 

blitz – new age
Ez egy kurva jó szám, de nagyon vicces, hogy egy oi zenekar ilyen new wave-esen kezdjen egy számot, amit végig is visznek. Bárcsak lenne egy egész Blitz lemez ami ilyen. Skinheadek játszanak new wave-et. Nagy szinti szólókkal, lassú számmal és sok tánccal. Erről a számról eszembe jut az összes legendás zenekar, akik léteztek addig, hogy legyenek úgymond kései lemezeik, amiken úgy hallatszanak, mintha teljesen elment volna a józan eszük. Azért jó sok lemez tényleg szörnyű azok közül, de akkor is szeretem őket meghallgatni, mert az őrület vicces. És ez ébresztett rá egy nagyon fontos dologra, ha van időm zenét hallgatni, akkor baromira, nem kell sietnem, és bármilyen szart berakhatok a háttérbe. Meg úgy egyébként nem kell nekem erőltetnem magam azzal, hogy úgy viselkedjek a zenével, mint egy szakértő vagy valaki, akinek kötelessége mindent meghallgatni, ami állítólag jó. Elég ha csak szeretem hallgatni zenekarok dalait. A profizmust úgyis kurvára utálom. Ha nem hallgatom olyan sokat azokat a lemezeket lehet sosem jövök rá milyen fogyatékos dolog azon pattogni, hogy zenekaroknak fel kellene e oszlaniuk. Mintha egy zenekar a hallgatóért zenélne, és a hallgatónak kötelessége lenne meghallgatni egy lemezt. Akkor is, ha szar. Attól még legyen minden.

cass mccombs – sacred heart
Cass Mccombs egy zseni. Talán magányos zseni, mert tényleg az egyik legalulértékeltebb ember, és betűri az ujjatlan pólóját a fehér nadrágjába. Ez a szám elég erős Morrissey utánérzés csak sokkal telibb van gitárokkal és nekem mindig egy bentlakásos iskolában élő gyerek jut róla eszembe, akinek fasza televan minden idiótával maga körül. Lehet mert már hónapok óta csak bele beleolvasok az Ifjúkori önarcképbe, ezért látom ezt a szám mögött. Egy résznél úgy hallatszik, mintha azt énekelné Mccombs, hogy ba-a-sszameg, egy másiknál meg mintha az lenne, hogy i’m all religions’ Julien Sorel. Amit persze nem mond, de örülök, hogy az agyam képes ilyeneket félre hallani, aminek még értelme is van. És végül ezt egy deszkás videóban hallottam először, Jerry Hsu epikus menete alatt. Örülök neki, hogy már nem vagyok olyan muja, hogy elszalasszam a lehetőséget, és ha hallok valami jót egy ilyen videón azt ne szedjem le. Valahogy az egészet átjárja a bosszú. És nem a legyintés mindenkire. Cass Mccombs összes lemeze ilyen, csak megy amerre ő szeretne. Ez egy gyönyörű szám. Ne szavazzatok.

the pains of being pure at heart – higher than the stars
Egy gyönyörű szám, amiben tökéletes keveredik a shoegaze fátyolos lebegése, meg a hálószoba zene cukisága. És a kettő teljesen feszíti egymást, mert nekem a shoegaze mindig olyan nagy terű volt, a kisszobás cukiskodás meg éppen, hogy apró és ettől nagyon dübög a szám. A többi számuk úgy szól, mintha valaki kibámulna a kis albérletéből a még kisebb ablakán, arra ahogy a hó ellepi a várost, ez a szám viszont pont, hogy a hóban zajlik. A szövege meg egyszerűen zseniális. Én amúgy is bálványozva imádom a nőket, és a világukat egy igazi titoknak látom, ez a szám viszont belekeveri azt az érzést is, amikor annyit iszol és annyira rosszul leszel, hogy a téli hidegtől megvilágosodsz. Annyira szeretném, hogy ennek klipje legyen és lássam a két lányt, akik nagyon részegek, az egyikük anyja kocsijának a hátsó ülésén és szerelmesek. Nagy ballonkabátokban, kimondatlanul. Ettől a számtól nem egy nőbe szeretek bele, hanem az összesbe egyszerre.

cloak / dagger – billions millions
Ez a szám. Ez a szám teljesen jól leírja azt a lelki állapotot amiben évek óta vagyok. Akárki akármit mond a munka lélekformáló mivoltáról az csak egy ön álltató faszság. És mindenki aki azon sopánkodik, hogy miért nem dolgozom csak nekem is azt a rosszat kívánja amin ő átmegy minden nap. Ki nem akarná, hogy azért fizessék meg, mert klassz. Ráadásul aki cloak dagger-t hallgat az klassz, aki meg felismeri a kis kikacsintást a big boys-ra ebben a számban, azt tényleg fizessék ki bőrdzsekikben és napszemüvegekben. Engem a nihil éltet. Ez az egyik legpunkosabb szám. Személyes, a társadalomtól elforduló, keveset akaró, de azt nagyon.

dicks – dicks hate the police (a szerkesztőség all time favorit buzi zenekara - a szerk)
Van rengeteg zenekar, akiről mindenki tudja, hogy létezik, de sosem figyelnek rájuk. Pedig milyen szép ez a szám? Komolyan, van egy nagyon melankolikus dallam benne, amiről el sem hiszem, hogy egy hardcore zenekar játssza. Tudtam persze, hogy van ez a szám, meg hogy pár tag meleg, de mint abban a disney-s kis sorozatban Houdini-ről, amikor meg kell tanulni látni és nem csak nézni. És ez majdnem mindegyik zenekarra igaz. Tényleg, teljesen más jön ki egy-egy lemezből, ha különféle módon közelítem meg őket. Nem mondom azt, hogy egy deep wound vagy united mutation diszkográfia összes számát úgy fogom figyelni, mintha egy lány mondaná nekem, hogy miért szeret, de néha ha csak úgy vagyok velük, hogy na ne csak zsizsegés legyen akkor néha kikeveredik az egész lemez dallama. Szóval ez a szám nekem arról szól, hogy milyen elképesztő dallamok és változatosság van a punk-ban meg arról, hogyha szeretek valamit, akkor sose álljak le annak az egyre mélyebb megismerésével.  

interpol – say hello to the angels

Ez egy nagyvárosi zene. És majdnem egész életemben a fővárosban laktam az összes járadékos tünetével. Az interpol olyan, mintha Ian Curtis egy távoli rokona bosszút állna a világon, amiért tönkre tették szegény harmad unokatesóját. Minden mondatban ott van a flegma leszarom mi lesz veletek, lemondás. Hogy rákapcsolja a villanyt a világra, mert megteheti. Ez a szám viszont tisztára olyan, mint egy smiths szám. És a két világnak az elegyéből alakul ki a dal ereje. Nagyvárosról meg a szarom le életérzésről persze mindig a zabhegyező ugrik be, arról meg, hogy mindez télen történik. Ez az interpol. Télen a hidegben kóvályogni egyedül, minden lépéssel a bosszúra gondolva, és az összes kimondott bassza meget egy látszódó lehelet szignál. Meg esetleg táncolni hajnali négy után, úgy hogy sosem mosolygok. És azt is leszarom, hogy az asztalomnál hagyott kabátom ellopják e.



+bónusz kérdés
Ha te mindig felteszed, hogy mi a kedvenc dinoszaurusza az interjú alanynak, én megkérdem, hogy mivé alakulnál át, ha egy transformer lennél!


Dinoszaurusszá. Különben a transformeseknek nem az a lényegük, hogy beleolvadnak a mindennapokba? Pedig emlékszem voltak ilyen dinós transzformerszek is. És azokat nehéz volt kirakni. Ezért mindig másokra hagytam, hogy összerakják. Mert szerettem volna egyben látni őket. Nem akarja valaki megtenni ezt az életemmel?

Köszi és puszikák!


http://lets-have-a-war.blogspot.com/
http://worntapes.blogspot.com/
http://punkersblock.blogspot.com/
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest blogger interjú punk hardcore fanzine sofa king 2009 de 2010 re fuck yeah 2009 most viktor vagy viktorka?

Sometimes silence is all I need

2010.01.14. 18:52 - posztolta: neverlivetosee

Érzem ahogy fekszek az ágyamon, a mellkasomban minden pillanat ott tombol. Mintha egy kibaszott fogoly lenne, a bordáim a rácsok, a húsom meg maga a fal, mintha kiakarna törni, de mást nem tud, csak kétségbe esetten jelezni, hogy hé, állj fel, nem teheted ezt. Pedig csak néha a csendre lenne szükségem. Nem, akkor sem, kurva gyorsan álljál fel, nem hagylak pihenni... és csak zakatol, tovább zakatol. Tényleg nem hagy. Pedig az órámat is beállítottam, csak egy harminc perce feküdtem le, de már nem tudom elviselni ezt a folytonos kalapálást. Tudja, hogy nem vagyok gyenge, akármennyire is szeretek a saját saramban patetikusan vergődni, ő igazából átlát rajtam, neki nem tudok hazudni, pedig folyamatosan azt teszem.

Yaphet Kotto

Fel tudod sorolni a kedvenc punk zenekaraidat, amik Y-nal kezdődnek? Nem sok van, mi? Számomra nem csak ebben különleges a Yaphet Kotto. Kevés zenekar van, ahol ennyire érezni tudom minden beütés és minden pengetésnek a hangját, talán csak az End Of A Year pár dalával vagyok így, amik ennyire szenvedélyesen tudnak megszólalni, hogy ennyire odaadják magukat, még ha cserébe nem kapnak, de igazából nem is várnak semmit, mert mit is várhatnának? Ez nem egy kibaszott adok-kapok játék. A zenekar csak adni tud, a közönség pedig elvenni. Persze, ha pénzről van szó, akkor már más a helyzet, de nem hinném, hogy a Yaphet Kotto valaha is jól megtudta tömni a saját zsebeit a jól megérdemelt zsidó arannyal.


Akárhányszor meghallom a Syncopated Synthetic Laments for Love elejét, ahogy a gitárok lassan begerjednek és nem csak, hogy emlékeztetnek frusztráltságaidra, de egyenesen arányosan növelik is azt a gitárok zúgásának hangerejével, felnézel az égre, a plafonra vagy csak kétségbe esetten nézel magad körül, a szád nyítva, mintha sikítanál: mert sikítanál, ordítanál, de nem megy, nem. Majd a dobverő megszólal, egy-kettő-három-négy. Kezdődik. Jöhet bármi.
Igazából bármelyik számot kiemelhetném, ami az urbánus világunk okozta közönyösséget, kétségbe esettséget és paranoiát vetíti ránk, szinte mindegyiknek van olyan pillanata, ami annyira őszinte tud lenni, hogy ha még a dalnak a többi részében elbaszott lassú részek is következnek, amik néha inkább jönnek le hatásvadászként, mint őszinte kirohanásként, még akkor is.


Mindenképpen fontosnak tartom kiemelni, hogy a Yaphet Kotto nem csak érzelmi, de politikai síkon is futtatta az üzeneteit, és bár ezek számunkra nem feltétlen mondanak sokat, egy bevándorló amerikai számára sokszor magát a világot jelenthették, amiben kénytelenek élni. „Politikai emo”, ilyesmi jelzőt is hallottam már a zenekarra, de milyen lenne egy punk zenekar, ha nem „emo”? Úgy értem, egy punk zenekarban most akkor kajak nincsenek érzelmek, emotional dolgok? Nagyon nem szeretem ezt a jelzőt, bár lehet csak azért, ami a kétezres években lement ámokfutást az MTV-ben jellemezte, és sokan emo, emocore, screamo meg metalcore-nak nevezték. Vagy a franc sem tudja, igazából szarok is bele, egyáltalán nem érdekel, ahogy az sem, hogy egyesek szerint idegesítő a néger csóka hangja a Yaphet Kotto-ból, pedig szerintem pont az (is) emeli ki az átlagból, hisz számomra egy teljesen egyedi énekstílust mutatott be, hogy tessék, így is lehet csinálni.


Ma kezdtem el több, mint 400 rar és zip fájt kicsomagolgatni, nézni, hogy ugyan milyen zenék lehetnek ezek. Nagy részük új számomra, valószínűleg ebből 60% teljesen közönyös, vagy még rosszabb lesz, de azért mindenképpen beléjük hallgatok legalább egyszer. Igazából a diszkógráfiákat utálom a legjobban, mert ugyan ott minden dal ott van, de egy helyen vannak a legszarabbak és a legjobbak is. És azért a szart hamarabb észreveszem, mint a jót. Sajnos.
Nem azért gyűlt össze ennyi zene, mert annyira nagy letöltő guru lennék, egyszerűen lassan haladok, mert szívesebben hallgatok és elemzek számomra kedves példányokat még az „előző fogásokból”. Kettővel ezelőtti fogásom a Yaphet Kotto volt, utána pedig a Former Members Of Alfonsin és a Spitboy jött. De ez a két együttes már egy másik sztori, a lényeg itt, hogy ha találok valami kavicsot a kőtengerben, ami számomra fénylik, addig-addig fogdosom és nézem, amíg gyémánttá nem válik. Vagy el nem kopik.

Most pedig jobb, ha elindulok Karak és Ninpulators koncertre, őket még soha nem láttam. Pedig már voltam Ninpulators koncerten, írtam is róluk! Csak hát úgy nézni, őket, hogy közben egy fél szinttel lejjebb vagyok és egy fal takarja a zenekart, mialatt én meg jegyet szedek... hát úgy nem volt egy nagy élmény. Talán majd ma.

A tudás hatalom:
http://www.last.fm/music/Yaphet+Kotto
http://www.councilrecords.com/ykotto/ykotto.html
http://www.ebullition.com/catalog43.html
http://www.bandtoband.com/index.php?Page=Search&BandId=5735


A letöltés szabadás:
http://www.mediafire.com/?fcpemlwdbz5
http://www.mediafire.com/?12mtabgjyyw
 

 

1 komment

Címkék: blog ajánló video punk letöltés usa hardcore emo 2010 yaphet kotto hülye underground

"this is our fuck you"

2010.01.14. 00:36 - posztolta: neverlivetosee

SALAK

Nem nagyon szoktam lányokat megnézni az utcán. Ott ahol felnőttem, kettő dolog mindenképp kellett ahhoz, hogy látszólag egy igazi über macsónak tűnjön egy ember. Sőt, hogy igazán férfinak tekintsenek különböző kultúrtársaságokban! Az egyik ilyen, hogy mindenképp feltűnően nézzél meg minden csajt, tök mindegy, hogy mennyire rusnya vagy éppen egy kivénhedt lotyó. A másik, hogy mindig jól bebasszon az ember. Ez Salgótarjánban nem nehéz, ugyan is minden negyedik ház egy kocsma. Somoskőújfalu, ami egykor Salgótarján része volt, na az még jobb hely ilyen szempontból, ugyan is ott minden második az. Onnan tudom, hogy egy volt osztálytársamnak is van egy kocsmája, akihez párszor eljártam leckét bepótolni, de mindig az lett a vége, hogy a két házzal arrébb lévő kocsmában kötöttünk ki. Persze akkor még ittam, ma meg már ez se menti meg a férfiasságomat. Mondhatjuk, hogy az összes földim aligha tekint felnőtt férfinak.
Szóval a szép lányokra visszatérve, azért néha nekem is megakad a szemem egy-két leányzón, akinek a kisugárzása akár egy 11 órás meló utáni bevásárlás végeztével is fejbe csap, hogy hé, ott ez a törékeny lány, ártatlan mosollyal az arcán, kiről a valóságban persze kiderülne, hogy egy perverz állat, de ott abban a pillanatban, abban az egy másodpercben akár maga a tökély is lehetne. Ilyenkor, mikor ez átüti a lehangoló közönyömet, még ha csak arra a kevés intervallumra is, teljesen le tudok blokkolni, és szolid zárt mosolyommal próbálom leplezni szédülésemet. 
Azonban ez a másodperc addig tart, ameddig, utána minden megy a maga folyamában, lendületemen sem vesztek, úgy lépek ki a boltnak az ajtaján.
 

For My Friends

A ForMyFriends zenéje sokszor ezt a közönyösséget adja vissza nekem, hogy szeretne kitörni, hogy elege van a szarból, hogy képes a romantikus ábrándozásokra, de emlékeztet, hogy hé, az életed egy szar, egy kupis szobában élsz, szabadidődben olyan lemezeket gyűjtesz, amiket az országban talán többen hallgatnak hárommal, mint ahány ujjad van, hogy boldogan fizetsz benzin pénzt azért, hogy 15-20 perceket zenélhess otthonodtól több száz kilométerre is a szaros gitárodon, amit még egy kezdő tufa rokker is kinevetne, hogy mekkora egy szar, de te azért is csinálod. 
A totális beleszarás abba a szarba, amit az élet szart neked, hogy jó szar legyen neked. Ám ezek a srácok saját szarjukkal keverve édesítik ezt a szart, amitől persze a szar még szar marad, de legalább nagyobb részben a sajátjuké. Olyan hitelesen csinálták mind ezt, hogy kettő stúdiózás után sem sikerült egy lemezt sem kiadniuk kézzel fogható formában, ráadásul úgy tűnik, hogy egymás szarjuk már zavarja néha a másikat, ezért a zenekar hivatalosan is téli szüneten van. Tudtommal.  Ami azért kár, viszont így tényleg teljesen hiteles az egész banda. Még ha sokszor ez is rontotta el az összképet, hogy arra nem voltak képesek, hogy normálisan begyakorolják a számokat koncertekre, azért igen is jó zenét hoztak össze. Mindenképpen olyat, ami eléggé alul van értékelve, és nem érdemes csak úgy elmenni mellette. A sok hiteles ember végre hitelt adhatna ennek a zenekarnak, akár hosszú lejáratút is! Mert minden szó és hang őszinte, a saját maguk módján. Kevés dolog tetszett 2009-ben, de az mindenképpen bejött, hogy a zenekarok többsége végre eljutott erre a szintre, hogy ezt előtérbe szorítsa, és inkább háttérbe azt, hogy megfeleljenek bizonyos dolgoknak, vagy inkább embereknek. Jó lenne több ilyen zenekarral együtt bulizni 2010-ben.
 
 

http://www.myspace.com/formyfriendspunk

A letöltés szabadság:
fast as fuck
 


UPDATE:
Bár be vannak írva pár koncertre, hogy fognak játszani, azért egyszer már biztos feloszlottak úgylászik. 
 

 

1 komment

Címkék: blog budapest ajánló punk letöltés formyfriends 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

Got a brain?

2010.01.07. 09:32 - posztolta: neverlivetosee

EATER

 

Van egy elég tipikus 77-es brit banda, akik viszonylag elég jól tudtak még zenélni a maguk idejében, és néha a koncertjeiket azzal dobták fel, hogy malac fejeket vertek szét a közönség előtt kalapáccsal, próbálva mutatni ezzel, hogy a rendszer is így bánik az emberekkel. Vagy csak túlságosan be voltak stone-ulva szinte mindig, és így jófejségnek tartották az egészet. Pimaszul fiatalok voltak a kezdetekkor, 76-os megjelenésükkor a dobos még csak 13 volt, míg a többiek csak 15. Hogy mennyire verték el őket otthon a punkoskodásért, abba most ne menjünk bele, viszont abba igen, hogy a mai szemmel nézett „tipikusságuk” ellenére ez egy igen is fasza zenekar, tökös számokkal. Még az idióta becenevek se rontanak az összképen, amit gondolom 15 évesen rendkívül viccesnek találtak. De hát 14 évesen számomra is menőnek tűnt a „Szatyor” punk név, van ez így.
A banda még párszor újra alakult meg felbomlott, de azokról most nem tennék említést, mert kit érdekel, neh'? (Ja, és az E.A.T.E.R. -rel sem összekeverni)

 

A letöltés szabadság:

Eater - 1977 - Outside View 7''
http://www.megaupload.com/?d=7BE59JXX

 

A tudás hatalom:
http://en.wikipedia.org/wiki/Eater
http://www.last.fm/music/Eater
http://www.punk77.co.uk/groups/eater.htm

1 komment

Címkék: blog anglia punk letöltés 2010 77 jól nézd meg eater

Fuck Yeah 2009! - Spark

2010.01.06. 22:30 - posztolta: neverlivetosee

MI EZ?!

Valamiért mindig is utáltam a top listákat. Nem tudom, de számomra valahogy mindig is bénák voltak, hogy kényszeresen megversenyeztessek számomra kedvelt dolgokat, hogy most no akkor melyik bírom jobban és melyiket kevésbé. Nem szeretem ezeket egymás elé helyezni, egyszerűen nem megy. Ha valaki azt mondaná, hogy írjak egy Top5 2009-es koncert listát, akkor maximum olyat tudnék neki összehozni, hogy na, akkor itt volt öt darab party, ami tutira nem volt szar. De még ez is nehezen menne szerintem, mert mindegyik élmény más és más dolgok miatt tetszett, és már a listakészítés elején feljönne bennem, hogy baszki ennek kurvára nincs semmi értelme.
Így hát a KLUR nem állít ki most semmilyen BEST OF dolgot, se TOP FASZOM picsáját, nem lesz semmi ilyesmi.
Ellenben megpróbáljuk sorra venni az idén megjelent magyar kiadványokat, amik egy kicsit is számítanak. Hogy mi számít? Aminek a híre eljutott hozzánk, nem felejtettük el, hogy létezett, illetve ami szerintünk ezen a blogon helye van. Legalább két szó erejéig. Pl „kurva szar”.
A sorrend sem időrendi, sem máshogy nem lesz, egyszerűen ami eszünkbe jut, vagy éppen kedves indurka-pindurka kicsi szívünknek, azzal kezdjük. Vagy éppen a legszarabbal. Végül is mindegy, mert a véleményünket úgy is bele fogjuk foglalni mindegyik írásba.
 

SPARK

Azért ha valamilyen díjat kioszthatnék a zenekarok között, biztos lenne egy olyan, hogy a legkreatívabb banda. Ilyen szempontból mindenképpen a Spark-ra raknám a voksomat.
Vegyük az első benyomást, ami nem más egy lemeznél, mint a boritó. A srácok eléggé újra gondolták a dolgokat, teljesen újszerű megoldásokat hozva - ha máshova nem is, legalább kishazánkra nézve. Ami elég vicces, tekintve, hogy szerb állampolgárságú magyar csávókról beszélünk ám. Engem annyira lenyűgözött az egésznek a koncepciója… hát komolyan, nem igen tudok mit írni. Magáról a borító milyenségéről se, mert nehéz szavakkal leírni a látványt. Nem is a látványt, talán azt az örömet, ami a lemez átvételekor olyan kaján vigyort hozott a pofámnak. Egyetlen dologba tudok csak belekötni, az pedig az, hogy az ember kénytelen lenne két példányt venni magán, az egyiket nézegeti, hajtogatja és bambulja, másikat pedig a gyűjteményébe teszi. Mind erre azért van szükség, mert könnyen gyűrődik az egyedi megoldások miatt a borító, nekem három kihajtogatás után már úgy nézett ki sajnos, mintha a nem létező kisöcsémnek adtam volna kölcsön 5 percre, hogy ezzel játsszon az üveggolyók helyett.

Másik ok, amiért idén mindenképp ötöst érdemel a zenekar kreativitásból, az maga a produkciójuk. Bár az újabb próbatermi felvételeikhez képest hasonlítva azért elbújhatnak a dalok, mégis az idei felhozatalt úgy érzem, hogy lazaszerrel lekörözik, pár zenekart leszámítva. Még az olyan agyonrágott csont, mint a Kid Dynamite-ra hajazó ének is jól sül el szerintem, tovább nyúl a főhatásán, bár erre a legnagyobb ösztönzője mindenképpen maga a zene. Adott négy srác, szinte teljesen más zenei háttértörténettel, adj hozzá rengeteg mókát, csipetnyi ötletet és némi huncut gonoszságot, és máris megkapod a Spark egyik alkotó elemét.
Számomra ők voltak 2009 legfontosabb nem magyar magyar zenekara.

http://www.last.fm/music/Spark
http://www.myspace.com/spark024

 

<<<download>>>

Képek a fasza borítóhoz>>>
 

Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló kritika punk letöltés hardcore szerbia spark 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

The Hated Avatars!

2009.12.31. 10:02 - posztolta: neverlivetosee

Nagyon sok okos ismerősöm prédikált már arról nekem, hogy egy dalban, egy írásban, vagy bármilyen más alkotásban az üzenet, a tartalom a fontos, nem a forma. Még eszesebb barátaim viszont arra esküsznek, hogy inkább olvasnak el egy tök közhelyes könyvet vagy hallgatnak meg egy agyonrágott témáról szóló dalt, ha olyan köntösben van, ami valami újat, vagy legalább is érdekes formáját mutatja meg az éppen lerágott csontnak. Ilyen témák szólhatnak a háborúkról, szerelmekről vagy bármilyen drámáról, tök hétköznapi dolgokról. Lényeg, hogy rendelkezzen egy olyan kisugárzással, ami kölcsönöz egy bizonyos bájat az egésznek, amitől szerethető vagy legalább befogadható lesz az egész. Én amondó vagyok, hogy a második opció éljen, ha már választanom kell a kettő közül.
 

Tegnap megnéztük Ricsiékkel az Avatar-t, melyről vegyes érzelmekkel távoztunk.

Elsőnek is a beígért 3D inkább térhatású 2D volt, másodszor meg azért mindannyian emlékeztünk még azokra az időkre, mikor az isivel mentünk rendszertelenül moziba mindenféle B-kategóriás gyerekfilmeket megnézni. Ilyen volt többek között a Pocahontas is, melynek a cselekménye szinte tökéletesen megegyezett az Avatar-éval, csak itt kék indiánok ugráltak és dőlöngéltek goa party fényhatású őrületre. A gonosz betolakodóktól a szépséges hős a még szépségesebb lánnyal kavart, aki véletlenségből itt is a főfejesnek a gyermeke, akárcsak rézbőrű Disney barátainknál.
Most még hosszan sorolhatnám, hogy milyen kellemetlen dolgokban volt részem a moziban, de úgy érzem, felesleges, mert alapvetően egy bájos-bárgyú mosollyal az arcomon távoztam a moziból. Még ha a beígért fantasztikummal átitatott katarzist nem is sikerült átélnem, úgy érzem, ez most így a helyén volt tényleg. Kellemes érzés tölt el, ha az átéltekre gondolok, és ez a köntös, ami szakmabeliek szerint nagyon újszerű – én nem értek hozzá, szóval csak bénán bólogatva megpróbálok úgy tenni, mintha hinnék nekik – olyan összhatást tett rám, ami valahol a kátránnyal teli szívem egyik elbaszott csücskét igencsak dédelgeti.
.
..
...

THE HATED

Így vagyok a The Hated ’86-os demojával is. Akárhányszor hallgatom, szinte mindig magával tud ragadni, pedig semmi forradalmi nincs benne. Na jó, ha úgy nézzük, akkor  „formailag” elég sok ma működő zenekarnak adott alapot, bár biztos nem ők voltak az elsők, akik ezt a gyorsabb, édes-bús dallamokkal operáló punk zenét a világra öntötték volna. Szerintem.
Szóval a forradalom, azt hiszem mondhatjuk, hogy itt is elmaradt, ha a tartalmat nézzük: kesergés az élet általános szarságairól, a lánykák miatt, akiknek semmit nem ér még az sem, ha hegyeket mozgatunk meg akár a saját életünk árán is, hogy még mindig szar az énekes élete, stb stb stb…
Mégis, ez a köntös annyira király, hogy például a Never Is Always-t akár órákon át el tudnám hallgatni úgy, hogy még véletlenül sem unnék rá. Miért? Mert ez az igazság: az én igazságom, hogy ez jó, nekem való, az én képzelgéseimet vetíti a fejemben az egész zene.
 És ez csak egy dal a lemezről, van még sok másik, persze nem mindegyik ennyire jó, de attól még az összkép meg van. Ami mindennél fontosabb még, és ez mondjuk az Avatar megnézésénél hiányzott, hogy hinni tudok ennek az egésznek. Mintha nekem szólna minden egyes félrepengetett hang is, emlékeztetve, hogy igen, ez az a jelenség, ami után kell néznem.

Nézzetek ti is.

http://www.mediafire.com/?yibdeh2mhmz
 

http://www.last.fm/music/The+Hated
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Hated

3 komment · 1 trackback

Címkék: blog film punk avatar letöltés 2009 akikről anyád sem hallott the hated

Still wasted

2009.09.27. 17:51 - posztolta: neverlivetosee

Szeptember tele volt fasza koncertekkel. Már-már túl sokkkal. Ezzel még nem is lett volna gond, viszont mindegyiken volt legalább egy olyan fellépő, aki miatt érdemesnek éreztem volna a pénzemet pazarolni. Viszont a válság nálam is beütött, ráadásul a legutóbbi romániai kirándulásom is hazavágott anyagilag (amit nem bántam meg, azt viszont igen, hogy utána több mint egy hónapig nem volt munkám…).

Szóval tök klafa volt, hogy ennyi atom zenekar látogat el hozzánk, csak valahogy rosszul jött ki időben…
 
Valószínű ezért is voltak oly kevesen a keddi Cloak/Dagger koncerten. Emlékszem, 2007-ben azért nagyobb számban jelentek meg érdeklődök, bár az is tény, hogy akkor a magukat ügyeletesnek tekintő szakértők nem írtak oldalas leveleket a szervezőknek, hogy milyen vállalhatatlanok, ráadásul még zsidók is. Bár nem hiszem, hogy ez egy fél embernél is többet érdekelt volna, de hát sosem tudni…

Mindenesetre meglepődtem, mert nagyon azt vártam, hogy hát nem lesz az igazi, amúgy is a fellépők nagy része zeneileg engem hidegen hagy, a C/D-től meg alig fogok felismerni pár számot, mert csak új számokat fognak játszani. De tényleg, ettől az estétől alig vártam valamit, aztán mégis csak pofán csapott. Fontos, hogy nem baszott, csak csapott, amolyan pajkosan.
 
A Think Again számomra még mindig inkább metálság, ám egyre jobban kezdem azt érezni, hogy ez király metálság, amolyan jó fajta döngölős, ráadásul mindig fasza feldolgozásokat játszanak, ami meghozza az ember kedvét a szteppelésre. A végén még megkedvelem a zenekart, szóval jobb, ha vigyázok velük.




A Pavilionul 32-t mindenki szidja. Vagy zeneileg, vagy emberileg. Hát nem tudom, nekem az este folyamán egészen bejött. Bár muzikálisan kevésbé, de a koncertjük úgy érzem teljesen rendben volt. Ha megtoldottuk volna őket pár román barátjukkal, akik tudták volna a szövegeiket is ordítani, akkor élőben lehetett volna nézni a román Hold X True jelenséget. De ez most nem adatott meg, mindesetre fasza volt, szerecsére nem nyomtak sokat, így mire kezdtem volna megunni, már vége is lett az egésznek.

 


A Questions és a United and Strong még ékesebb példája annak, hogy ha nincs jobb dolga az embernek, akkor tök szívesen elnéz olyan zenekarokat, akik korrekten elő tudák adni saját zenéjüket, miközben a nézelődőt (jelenesetben engem) kurvára nem érdekli az adott zenekar zenéje. Mindenesetre kellemes volt őket végig nézni, ez tény, akármennyire is tiltakoznék, ha valaki a lejátszómba szeretné berakni a két zenekar bármelyik dalát.




Két évvel ezelőtt iszonyat megőrülést csináltunk a Cloak/Dagger-re. Bár most kevesebb olyan potenciális ember volt, aki hajlamos a mókázásra, azért azt hiszem mégis kitettünk magunkért rendesen. Már amennyire lehetett. Volt pár dolog, amin meglepődtem: a "nagy hype" ellenére milyen kevesen voltak; két év után is tök jól tudtam a szövegeket; még a Dürer KIS terem is nagynak számít itthon egy ilyen zenekarnak.




Hát most ennyire tellett, igazából csak azért írtam beszámolót, mert csináltam pár képet a koncertről, gondoltam alájuk böffentek pár dolgot. Viszont ha valami tartalmasabbat szeretnétek olvasni, szívesen ajánlom figyelmetekbe Annácska blogjából az idetartozó bejegyzését!
http://feel-my-atmosphere.blogspot.com/2009/09/teen-spirit.html

Itt meg képek:
http://indafoto.hu/neverlivetosee/tag/ka_booking_szulinap/slideshow/1

1 komment

Címkék: blog budapest punk beszámoló hardcore 2009 questions dürer kert hülye underground think again cloak/dagger united and strong

SURF UP!

2009.09.18. 08:11 - posztolta: neverlivetosee

Banda MKL

Valami mexikói(?) banda tök jó zenéje, élőben rántották fel egy stúdióban. Nem igen tudok mit hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy tökre tetszik az ének, illetve a zene is, de csak mert ilyen fasza az ének!

 

1 komment

Címkék: blog ajánló video punk surf 2009 mexico jól nézd meg banda mkl

Egy másik út

2009.09.17. 16:19 - posztolta: neverlivetosee

ANOTHER WAY

El se hiszem, hogy 2002 óta működik az egyik kedvenc hazai zenekarom. Kibaszott hét év, hol voltam én még a kezdetekkor? Valószínű egy Animal Cannibals CD és kazetta között valahol, félig elveszve a testvérem által megvett Bravo magazinokban. Na jó, akkor már talán eljutott hozzám, a Prosectura vagy az Alvin és a mókusok, de a viccesnek vélt szövegeken és neveken kívül nem igen figyeltem másra.

Azonban az Another Way már más évjárat, mint én. Emlékszem, még egy kedves barátom próbálta rám tukmálni az első anyagukat, hogy mennyire jó, hallgassam meg, de én már akkor egy akkora kibaszott pöcs voltam, talán nagyobb, mint ma, hogy bele sem hallgattam, csak vállat vonva mondtam neki, hogy ez a zenekar tré. Aztán eltelt egy év, időközben kijött még egy lemezük a srácoknak, és valahogy sikerült elkapnom pár számukat az ultrarövid koncertjükből az első FreeFesten. Máig emlékszem, hogy nyitott szájjal néztem végig azt az alig két percet, ami azt hiszem négy-öt számnak felelt meg akkor.

 


Így hát elkezdtem előkutatni a fentebb említett két anyagot, olvasgattam a szövegeket buzgón, mint egy kis srác, aki elsőnek kapja kézhez a haverja faterjától lenyúlt NDK-s pornó újságokat, körülbelül annyira bújtam az apám munkahelyén kinyomtatott szövegeket. Volt valami, ami megfogott benne. Úgy éreztem, végre van egy zenekar, ami úgy tud őszinte lenni felém nézve, hogy nem általánosít, de ha mégis azt tenné, olyan köntösbe tudja ezt rakni, ami máris szimpatikussá teszi az egészet. Mindazonáltal nem volt túl bonyolítva vagy cifrázva, meg volt a maga egyszerűsége, és a vele járó nyers… nyers erő? Talán így helyes, ha ezt írom.

Nem sok idő telt el, mire azon kaptam magam, hogy egy színpadon játszok ezzel a bandával, és egy új lemezt tarthattak ekkor már a kezükben. A lemez kivitelezése máig a legszimpatikusabb nekem, igazából ugyanazt tudnám leírni, amit a szövegekről: őszinte, ötletes mégis egyszerű. Viszont az új lemezzel újabb vonal is jött be a zenekar életébe: sokkal elkeseredettebb, sokkal szélsőségesebb, még több klisét széthajigáló jelenséggé vált az Another Way.


Egyszerűen sokkolt az összhatás, ilyet eddig még Magyarországon nem is hallottam sehol. Mindezt olyan színpadi energiával közvetítették koncerten akkoriban, hogy számomra az akkori hármas felállás vált klasszikussá.

Azóta mi is történt?

Csatlakozott hozzájuk egy új énekes, belekezdtek különböző projectekbe, kiadtak egy fanzine-t, blogokat indítottak hárman is… és persze koncertek-koncertek hátán. Szóval nem állt meg a zenekar egyáltalán, ezt bizton állíthatom. Pláne, hogy idén egy online kiadó által megjelent a legújabb lemezük, melyről éppen szeretnék írni. Vagyis hát ez az írás elvileg pont az legújabb lemezről kéne, hogy szólnia!


De nem igen tudok mit írni a lemezről, hisz minden szinte minden alapgondolatot bemutattam már úgy érzem, amit az Another Way dalok meghallgatása után érezhet az ember.

Ahogy telik az idő, a zenekar világa egyre szélsőségesebb és elkeseredettebb. Számomra máig az egyik legőszintébb zenekar, akárhányszor próbálok belőlük kiábrándulni, valahogy mindig visszahúznak magukhoz.

Valamit tudhatnak ezek a srácok. 


 

Linkek
http://www.myspace.com/anotherway666
http://www.myspace.com/chromechoesproduction

Letöltés
katt>>>

3 komment

Címkék: blog ajánló kritika punk hardcore 2009 fastcore grindcore szíp magor artistáink

süti beállítások módosítása