Röff röff kishaver.

Mikulásra sikerült meglepnem magam egy cuki poppánkos koncerttel kis városomban, amiből levontam az intelligens következtetést: Még mindíg jobban szeretem a Kindert. Az első zenekart nem sikerült elérnem, helyette megérkezésem pillanatában élvezhettem a Mom's Favourite elnevezésű sztárcsapatot, akikről teljesen nyugodtan kijelenthetem, hogy szarok. Zenei tudással nincs gond, az ötleteléssel már annál inkább. Ha jól emlékszem, akkor ők nyertek régebben valami tehetségkutatót, legközelebb megkérdezem tőlük, hogy melyik faluban. És bizony kísért minket a zenetévén sokszor látott klipjük is. Gondolom sok dellát kellett annó a vivások pofájába tömködniük, hogy ismeretlenekből suhancokból egy rövid, de annál bénább szócikk legyen ez a zenekar a honi "punk" enciklopédiájában. Nem értem én ezt a világot.
Utánuk következett a Szükségállapot formáció, kik megírtak két dalt életükben és úgy tűnik egész jól megvannak velük. Zenei tudásra itt sincs panasz persze, az ötletelésre viszont bőven. Persze két egész fokkal jobb, mint az Anyád kedvence, de ez szerintem elég sovány vigasz. Fogalmam sincs, hogy ez a zene unalmas, vagy csak én szeretek köcsögösködni az ilyen vagány zenekarokkal. A madárinfluenzás dal persze még mindíg nagy kedvenc, érzitek ugye a maró gúnyt teknótestvéreim? Sajnos ők is játszanak metálos riffeket, amit szívből és őszintén rühellek, mert egyszerűen béna ehhez a zenéhez. Amúgy a pánkosabb részekkel nem lenne itt baj, csak kevés az ötlet. Mindezek ellenére sokkal inkább őket hallgatom, mint a sok beatdownos hardkóros geciszar rondaságot.
Kezdtek pállni a tangák, az undorító, füllesztő picsaszagra előkecmergett a Reflected is biztonságos barlangjából. Továbbra sem tetszik a stílus amit művelnek, de magasan előzik le az összes honi, és sok külföldi poppunk förtelmet. Az egész nagyon egyben van, és bár milliónyi női szív szakadt szarrá alattuk, ennek ellenére keményen játszottak a hangszereiken. Ja és amúgy egyre rondábbak a tagok, mert már öregek.Nem is szidnám őket, mert tényleg nagyon jól csinálják azt, amit, és néhol még ötletesnek is mondhatnám. Egy nagy kedvenc számom van tőlük, a legelső, amit komponáltak, na azt pont nem játszották. Játszottak viszont egy Ramones számot (ők ezt "As a ghost"-nak hívják). Merem remélni, hogy tribút az a bizonyos riff, tudtommal csípják a Ramonest. Ja és tök béna volt, amikor énekeltették a közönséget.

Összessezve: Régen láttam tarján első számú zenekarát, őket ismét láthattam, nem csalódtam, nem kedvelem, amit művelnek, de simán lealázzák az összes poppánkos öreget és fiatalt. Anyád kedvenceék sem volt csalódás, ők sosem voltak jók. A Szükségállapot fejlődő zenekar, róluk egy-két év múlva írok majd sok csúnyaságot, ha nem írnak egyedibb dalokat, és ha addíg nem darabol fel egy izzó öklű poppunker.