Ebben az évben, mármint 2011-ben történt sok jó és sok rossz is, ezeket meg is próbáltuk top listákba állítani Perez barátommal, de egy valamire nem tértünk: az év legkirályabb dolgára, hogy megnyílt a Gorilla Büfé vegan étterem, melyet nem más, mint Jaki barátunk nyitott, ki amúgy csomó király bandát hozott el magyarországra, még saját turné busza is volt. Őt faggatjuk az alábbi interjúban, hogy mégis hogy tudott idáig jutni!
Szevasz Jaki, nagyon gyorsan légyszi mutasd be magadat azoknak, akik nem vágják, hogy most mit makogtam össze a fenti sorokban, és semmit sem tudnak rólad!
helló.
Jaki vagyok. 8-10 évig turné, koncert szervezőként és turné sofőrként éltem, de 2010 nyarán kaptam egy mélyvénás trombózist, így be kellett fejeznem a vezetést 2011 tavaszán… nehéz döntés volt de választani kelett… a trombózis tipikus kamionos betegség, amivel lehet még vezeteni csak aki hajlamos rá annak annyira nem ajánlott, azótta vérhígítón élek :-)
Itthon akartam munkát keresni, de erről hamar letettem, és régi álmom volt egy kis büfé megvalósítása, és a félra rakott kis pénzem meg család, barátok segítségével 3 hónap alatt kétkezi munkával felépítettük a Gorillát. irgalmatlan kemény volt, de a nyitás óta talán még keményebb… mint tudjuk itthon a kisvállalkozások támogatása csak egy gyermekmese, ebben a kibaszott országban minden fillérért kidolgozzuk a belünket, és ezt szó szerint értsétek, se éjjelünk se napaplunk mióta ezt csináljuk…. nem panaszkodunk csak kilátástalan a helyzet, és erről a politikusaink és a magyarok mentalitása tehet, szerintem….
Baszki Jaki, én 16 éves korom óta turnébuszt akarok a nemlétező garázsomban. Mai fejjel lebeszélnél az ilyesmi terveimről?
nem, semmiképp sem bezsélnélek le. azokat az időket sohasem felejtem el, és rengeteg tapasztalatot szerzetem ezzel.
amiről lebeszélnélek az a vállalkozás, itthon, főleg most az államcsőd előkapujában.
 |
Ha már szóbahoztam a turnébuszt, hogy tudott eljutni odáig a fiatal éned, hogy profi turnémenedzser legyél? Úgy értem most vicc nélkül, ebből te valamilyen szinten ebből te pénzt tudj szerezni és azt vissza is forgasd?
szerintem ennek is mint minden másnak a lényege az akarat, a kitartás, és a munka. amikor én elkezdtem semmiféle anyagi ambícióim nem volt ezzel a dologgal (és szerintem ez a kulcsszó, mert mindenki aki manapság ezzel a dologgal kapcsolatba kerül annak a második mondata a pénz…), az első turnémat 2002-ben szerveztem, és emlékszem, átlag 80 eurót szerettünk volna kapni koncertenként, ami persze nem jött össze, és úgymond bukta volt a turné, mármint anyagilag, ha lehet ezt mondani, hogy bukta, mivel 8-an voltunk, 1 hónapig beutaztuk európát, olyan helyeket, ahová soha nem jutnánk el, és ez belekerült a zenekartagoknak fejenként x ezer vagy 10 ezer ft-ba, ő nekik ez teljesen megérte és elégedettek voltak. mint egy nyaralás. szerintem ha egy underground kis banda úgy akar turnézni, hogy "ó nullára jöjjönk ki", akkor maradjon inkább otthon aztán nyavajogjon, hogy jajj de szar az élet.
utána is évekig egy fillért nem kértém a turnészervezésért csak azt, hogy az én buszommal menjünk, és én vezessek ingyen, tehát csak a buszért kaptam valamennyit, ami kb arra volt elég, hogy karbantartsam, vissza fizessem az árát és éljek magam erejéből és ne a szüleim nyakán.
később, amikor már évi sok-sok turnét csináltam, akkor kértem egy x összeget a szervezésért is, de ebből a vége felé konfliktus adódott egy pár amcsi zenekarral, akik el is érték azt, hogy abba hagyjam az egészet. ehhez javarászt két remek banda, a Grave Maker és a Trial-ös Timm Mcinthos álltal vezetett Wait In Vain járult hozzá legnagyobb részt, a végső döfést a Wait In Vain turné tette. utánuk két saját szervezésű turnéba segítettem még be ami az Unrestrained / River Card volt, de azt már többnyire ők csinálták, meg a Questions/United And Strong.
a nagy baj ezzel a hardcore dologgal manapság, hogy kibaszottul nem arról szól amiről kellene, tetovált full egós hülyegyerekek akarnak más szenvedéséből meggazdagodni, mert azt hiszik az ő munkájuk, hogy zenélnek és a színpadon pózolnak az több mint azé aki őket segíti, szervez nekik, vezet nekik …stb…
az utóbbi pár évben többnyire 12 személyes busszal és 2 tonnás utánfutóval turnéztam, néha nagyobb kaliberű turnékon, és meg kell, hogy mondjam sok nagyobb zenekar sokkal több elismerést tett felém, mint az úgymond hű de menő kicsi hc bandák.
Mik voltak a legszebb és legrosszabb emlékeid ezzel az életmóddal kapcsolatban?
több szép emlékem van mint rossz, 90%-ban ez egy remek dolog volt, nehéz lenne felsorolni a szép emlékeket, de a legszebbek mindenképpen a tartós barátságok lehetnek, tengerentúli, európai vagy hazai emberekkel, volt „kollegákkal” akikkel együtt sok jó dolgot éltünk meg.
a legrosszabb mindig az volt, amikor kiderült a turné első pár napjában, hogy a zenekartagok irgalmatlan szar arcok, és le kell húzni velük 3-4-5 hetet egy buszban napi 24 órában, azok voltak a pokolturnék. amikor legszívesebbe kibasznád őket az útszélén, hogy gyalogoljanak hazáig.
 |
Végül hogy sikerült odáig eljutnod, hogy éttermet tudj nyitni Budapest belvárosában? Egyáltalán milyen ötlet és elhatározás vezérelt?
ezt az elején írtam, de a főzés szeretete meg az, hogy csináljunk olyat itthon amilyen még nincs. persze ezt is rosszul gondoltam, mert itthon minden más mint máshol… itt nem azt nézi sok ember, hogy hű de jó hogy ez van, hanem azt, hogy ok, hogy van de miért nem másképp? azt pedig kevesen nézik, hogy mi, hogyan is jutottunk el addig, hogy ezt megvalósítsuk. itthon sokan inkább egy Lexus terepjárós üzletembert támogatnak mint egy ilyen kis helyet, ha nekik épp valami kifogásuk van vele, vagy tovább megyek egy multi gyorsétterem hálózatot támogat még inkább...
A büfében szinte minden általatok van elkészítve, ugye? Imádom a burgereiteket, remélem lefizettek majd egyel az interjúért. Na de vissza a kérdésre, már turnészervezőként is csomó finomságot főztél, sőt már akkor híres volt a „Jakis humusz”, ilyesmik fel fognak kerülni a palettára? Vagy már volt is, és csak én vagyok a béna, hogy nem vettem észre?
sok mindent jó volna árulni, de a kapacitásunk nem engedi, így is túlsokat vállaltunk és nehéz tartani a szintet meg az elvárásokat.
Budapesten már nem olyan nagy szám, hogy vegan étterem nyílik, vidéken viszont nem hogy ritkaság, de az emberek még ki is nézik az ilyesmit. Jól megy a bolt, vannak érdeklődők rendszeresen? Azt tudom, hogy sok zenekar tagja ellátogat ide enni, de a hétköznapi ember is megengedheti ebben a kibaszott magyar válságban, hogy egyen nálad? Hisz mégis csak spórolni kell minden szaron sajnos.
jönnek átlag emberek, és sok húsevő is jön, akik szeretik a jó kajákat. a sporolásról, igen a 2012-es év a vendéglátásnak nem fog kedvezni, főleg mivel a dolgozók étkezési jegy juttatásait elvették és egy másikat hoznak amiről nem lehet tudni, hogy is lesz… a járulék és áfa emelést nem is mondjuk…. aggódunk mi is, hogyan éljünk túl.
Mennyire tudtál benne lenni idén a hardcorepunkban? Egy étterem elvezetése nem lehet könnyű, biztos kimelózzátok a lelketeket is, gondolom így annyira nem tudtad követni a dolgokat, de azért érdekel a véleményed a 2011-es dolgokról:
- magyar lemez idén?
Rivers Run Dry / Boredom split 12” (ez 2010 decemberében jelent meg azért mertem ide írni
- magyar banda idén?
River Run Dry
- külföldi lemez?
kylesa – spiral shadow
- külföldi banda élőben?
Pulling Teeth koncert tündérgyár
Hogy értékeled úgy általánosságban 2011-et? Jött a válság, de te jól bemutattál neki, hogy elmehet a kurva anyjába, és megnyitottad a saját vegan kajáldádat, ez mennyire király már, nem? Geci kapitalisták bekaphassátok, jeee!
bárcsak így lenne…. de ez más tászta már, itt nem lehet mást csinálni csak túlélni, és kibaszottul kemény lesz. a kilátások ebben az országban nagyon rosszak. erre feltettük ez eddigi teljes életünket és nem csak a múltat a jövőt is az adóságok miatt, de kitudja mit hoz a jövő…
Mit vársz 2012-től? Leverjük a támadásokat, amiket hazánk ellen indítottak a nagytőkék, ugye? Na de most komolyan, bármi kilátás, terv, elvárás… ?
többször szóba hoztam az interjú alatt. az én kilátásaim rosszak, és az ország rossz nagyon rossz úton halad….
Végezetül nem tudom, elég szar vagyok befejezésekben... bármi üzenet az olvasóknak?
Köszönjük az eddigi támogatást a Gorillában!
2012-ben is gyertek, szükésgünk van rátok!
Köszi az interjút, király vagy!
ti is királyak vagytok! én köszönöm.
Kontakt:
http://gorillavegabufe.blogspot.com/
facebook oldal
https://foursquare.com/venue/20315086
gorillavegabufe KUKAC gmail.com
Szögezzük le, hogy zeneileg én nagyon szoktam húzni a számat, ha ez a banda szóba jön, mert nem igazán az a fajta hardcorepunk, amit én szeretek. Ettől függetlenül a banda hírneve, sőt, talán már inkább a neve megelőzi az összes zeneiségüket. Ami valahol vicces, valahol viszont kár, mert egy eléggé belsős poénnak köszönhetően egész nyarát „áthanojozta” jó pár barátom. De a lényegre térve, iszonyat sokat koncertezik, szervez és mozgolódik ez a banda, és ez bőven felülírja azt, amit az én ízlésem diktál. Sokan példát vehetnének róluk.
Az tuti, hogy nem a legújabb lemezükkel kerültek fel ide :-DDD Oké ez parasztság volt, bocs srácok, de nem csak hogy nem szól jól a lemez, egyszerűen hiányzik belőle sok minden, hogy jó legyen… na de az csak egy szaros lemez, sőt, igazából inkább mondható egy reprezentatív útmutatónak, hogy hol tart most a banda az új dalok írásában. Ami sokkal inkább számít, az-az, hogy a Liberal Youth még mindig kurva jó élőben, és továbbra is magyarország egyik legkarizmatikusabb frontemberével büszkélkedhet. De komolyan, csinálja valaki Berci után, hogy aztán majd olyan idősen is legalább feleannyi energiával ossza az igazat, mint ő.
Első ránézésre: az ügyetlen kis emo szökevény srácok felállnak a színpadra, akik számára ismeretlenek lennének, talán még röhögni is elkezdenének, hogy kik ezek a szerencsétlenek, aztán elkezdik a szettjüket, és… hát a kurva életbe, ha most azt írnám, hogy „BUUUM”, az gecire nem írna le semmit sem, mert annál sokkal nagyobb robbanás történik, annyi energia, düh és kreativitás szorult ebbe a bandába. Az okosan váltogatott káosz és dallamok harmóniáját még a sokszor túlságosan rájátszó énekes sem tudja elrontani, de szerencsére ebből a szokásából takarékra vett, meg hát a dalok alatt mégis csak tudja bizonyítani ő is, hogy nem csak a hangszereseké az érdem ebben a zenekarban. És tényleg nem csak az övéké.
Oké, itt egyre szorosabb a mezőny, mert bizony sokszor van, hogy lekörözi a DOD-os arcokat a Wolf Shaped Clouds, mégis akkor hogy lehetnek ők a másodikok? Egyszerű, sokkal aktívabb zenekarról lévén szó, idén kiadtak kettő split lemezt is, egyet kazin és egyet bakeliten, továbbá körbe turnézták európát a PFA társaságában, és itthon is a nevük egyet jelent a garantált jó koncerttel: mert igazából idén a DOD nem igen adott rossz koncertet. Hiába emlékszek még arra az időre, mikor még csetlett-botlott a banda, azoknak már rég vége, annyira durván és valahol gyorsan lett megreformálva a zenekar, hogy pár köcsög nosztalgia kurván kívül senki sem emlékszik, hogy mi is volt régen, csak arra, hogy mennyire egyben van az, amit a DOD csinál, és hogy mennyire üt.
Na jó, itt aztán tényleg nehéz volt eldönteni, hogy kié is legyen az első hely, még ha ez csak amolyan szimbolikus lista is (és semmi komolyabb súlya sincsen). PFA olyan szinten aktív banda, hogy akár azt is hihetné az ember, hogy ezek a srácok a zenélésen kívül nem is csinálnak semmi mást. Három split lemez, egy diszkógráfia kazetta és rengeteg (úgy értem TÉNYLEG RENGETEG) koncert, azért egész jó, nem? Ami a legjobb, hogy mindemellett tartanak is egy jófajta minőségi szintet, mely alá nem adnak. Szóval mi ez kérdem, ha nem egy bérelt első hely ezen a listán?
Lömbihead az a banda, ami nagyon megosztja az embereket: vagy szeretik, vagy utálják, valamiért mindenkiből kivált reakciókat, és elég szélsőségeket. Ez azért teljesítmény, nem? Akár a listán is szerepelhetett volna a banda, ha nem bénázzák el az egészet az első lemezükkel, amit végül mondjuk szerencsére ki sem adtak, de addig húzták az emberek agyát vele, hogy az már szerintem nekik is fáj. Cserébe 2011 végén elkezdtek felvenni egy újabb lemezt, aminek csak az instrumentális részét hallottam, de arra csak azt tudom mondani, hogy fenomenális. Ha nem basszák el a vokálokkal, akkor tuti ők fognak 2012-ben tarolni mindent, és még talán Sebő is felkerül a Cool Listára!
Bár nem a legjobban szóló lemezről beszélünk közelről sem, mégis bűn lenne, ha lemaradna erről a listáról. Nem annyira punk, mégis zeneileg és a dolgok hozzáállásában annál inkább mondható annak, ami nem csak a szövegek frankó kivitelezésére hat ki.
Szerintem idén, mindenképpen érdemes megemlíteni a PFA/DOD split kijövetelét. Nem is azért, mert annyira lenyűgöző lenne a korong, hisz nem renget meg se eget, se földet, de még egy parízerért sorban álló kisnyugdíjast sem – persze csak akkor, ha feltételezzük, hogy Gizi néni már ismerte eddig a DOD/PFA munkásságát. Sokkal inkább azért illik szerepeltetni ezt a lemezt ezen a top 10-en, mert az egyik legremekebb példa arra, hogy barátság, összefogás és egymás támogatása miket képes létrehozni: ez esetben ezt a gyönyörű bakelitet. És nem azért gyönyörű, mert esztétikailag annyira király dizájn lett hozzádobva (azért persze megveregetem a saját vállam), sokkal inkább azért, mert mint mondottam, a két zenekar, barátaik és a három kiadó, köztük a Dzsukhell sem időt sem pénzt nem sajnálva oldotta meg, hogy ez a lemez egyáltalán létezhessen. Követendő példa mindenki számára 2012-ben.
Egy dolgot mondjon valaki, ami nem jó a Rosa Parksban. Egyet! Ugye nincs semmi, mi? Hát már csak ennyit leírva is bőven elég lenne szerepeltetnem ezt a bandát, de most lemezekről beszélünk, oké? Így hát kicsit megosztva kell írnom erről a splitről, mert elfogultság ide vagy oda, nekem bizony a győri brigád oldala az, ami idén is bizonyította, hogy ezek a srácok kurvára tudnak valamit. 
Ha tökösségi top listát szeretnék állítani, tuti, hogy bérelt helye lenne a Human Errornak. Nem csak az miatt, mert a hazai mezőnyben az egyik legjobbra megkevert lemezét tudhatja magáénak, sokkal inkább a banda céltudatosságának, hogy mennyire lejön, mit és hogyan is akarnak, és hogy őszinte legyek, az idei sok új banda ellenére kevés ilyen öntudatossággal találkoztam, ami ekkora elhatározottsággal párosult volna.
Oké tudom, ezért most a fél punk közösség meg fog vetni, de attól még nem mehetünk el a tény mellett, hogy ez a lemez akkor is királyság, még akkor is, ha az úgy nevezett lo-fi együttesek 99%-a még képről sem látott fuzz pedált, Piresian Beach valahogy mindig is egy üdítő kivétel tud lenni.
