Készítettem egy interjúta Fashion Victim fanzine írójával, Pedjával. Hogy miért? Mert geci érdekesnek tartom a kis lapocskáját, ráadásul tök jól esett vele beszélgetni. Persze lehet, hogy ezt olvasni már egyáltalán nem lesz az, de hát ugye, ez ki a faszomat érdekli?

Bár elég elcsépelt dolog, de légyszíves mutatkozz be gyorsan, pár általános infó, amik amúgy senkit sem érdekelnek, mégis megszólnak, ha nem szerepel. So?
So: Pedja a nevem 21 éves múltam,Magyarkanizsán születtem és Újvidéken tanulok.


Tudtommal nagy trash fan vagy. Elég mélyen benne vagy ebben, vagy csak a Slayer volt rád túl nagy hatással?
Ötödikes általánosban vágtam a Master Of Puppets egész szövegét és gyakorta firkáltam rá az iskolai padokra.Ez mellett ugye ott volt a Motörhead,Megadeth,Iron Maiden, Pantera na és persze a Slayer.Ezt az egészet hitelesítette pár nagyobb koncert meglátogatása (slayer,metallica,maiden).Szóval igen,mondhatnám ezeket nagy kedvenceknek bár nem tartom magam kifejezetten "thrashernek".


Hát kár, pedig szívesen rákérdeztem volna, hogy milyen is ott a trasherek élete, vagy éppen a trash színtér (van-e ilyen?). Na majd akkor máskor.
Hogy-hogy mégis valami olyan elbaszott dolog mellett kötöttél ki, mint a punk? Vagy ez csak egy állomás szerinted az élet tengerén?
Hehe.Fene tudja.Zenéltem egy metál bandában.Közös volt a próbatermünk pár zenekarral.Naszóval ott összeismerkedtem egy sráccal akivel azóta is intenzíven tartjuk a kapcsolatot.Na ők elmondásuk szerinte hardcore-t játszottak.Fogalmam sem volt róla hogy az mi.De azt tudom hogy elejében nem tudtam végighallgatni egy egész próbájukat.Később elkezdtünk zenéket cserélgetni Karesszel,én adtam neki motörheadet panterát,slayert.Ő meg nekem misfitset,ramones,és catharsis-t.A Catharsis és a Misfits keltette fel az érdeklődésem punk iránt.Ezek máig nagy kedvencek.Szóval praktikusan kölcsönhatás volt az egész.

Hogy csak egy állomás e az egész? Nem tudom, de látok a dologban fantáziát.Habár gyűlölöm a matricázást."ez punk,az punk" meg a témának a körbetáncolását és a határainak vitatását..


Ha már megemlítetted a zenélést, játszol most egy punk zenekarban, tudtommal. Mit is kell tudni erről? (tagok, lemez, koncertek, kilátások, jövőkép, etc)
Igen,játszom a Spark nevű bandában.Régebb óta dumáltuk Karesszel hogy kéne valamit közösen csinálni,de kizártuk egymást révén mindketten basszusgitározunk eredetileg.Végül ő átállt gitárra.Tamás-t megkérte hogy énekeljen,ő belement.Én pedig megkérdeztem Ákos-t (Ő a dobosunk) hogy lenne a kedve velünk zenélni.Így alakultunk.

Lemez terén annyit tudok mondani hogy tervben van a saját dalaink rögzítése valamikor a jövő év elején.De erről mi sem tudunk többet : ) December 12.-én debütálunk Topolyán a New Dead Project-el és a Csókai Kontaminátorral osztva a színpadot.Lázasan megy a készülődés.Kilátások terén nem tudok semmit mondani,kilátásaink nincsenek.Szeretnénk folytatni a zenélést amíg jól érezzük magunkat egymás társaságában.Szóval semmi konkrét elképzelés.A zenei stílust nem tudnám meghatározni.Van benne Kid Dynamite,Fugazi,Tragedy,Minor Threat,Black Flag meg isten tudja mi még...


Na a következő kérdésem sehogy sem kapcsolódik az előzőhöz. Vagyis közvetetten igen. Készítesz egy fanzine-t, leginkább ez miatt is akartam veled ezt az interjút csinálni. Ez a Fashion Victim perzine lenne. Pár szóba bemutatnád? utána feltennék pár frankó, fogós-ravasz kérdést!
Igen,írok egy zine-t aminek magán jellege van.Talán jobban mint azt az emberek hinnék.Pár éve dühömben elkezdtem írogatni dolgokról amik foglalkoztattak akkoriban.Szokássá vált hogy ami frusztrált azt ily módon adtam ki magamból.Valamilyen szinten ez egy "terápia" lett.Amit kiírtam magamból az már kevésbé folgalkoztatott.Aztán kezembe került Pöpe Peristarticja,ami nagy hatással volt rám.

Úgy döntöttem bassza fene csinálok egy valami hasonlót.Így szétvagdostam a bátyám ckmjeit és egy top gun-t és kinyomtattam a szövegeimet.Összeragaszottam legjobb belátásom szerint és ez volt az első fashion victim.Messze nem olyan személyes mint a Peristartic.Inkább csak eszmefuttatássok egyvelege.


Hogy jött az ötlet, mármint maga a forma? Mármint a méret, mert nem szabvány, és még az ember zsebében is elfér, ami eléggé kúl, leszámítva, hogy így a nyomtatás hamar lekophat. És a klasszikus "cut 'n paste" módszer? Ma már nem trendi ezzel csinálni!
A formát illetően kényszerülve voltam.Ugyanis csak A4-es méretű fénymásoló állt a rendelkezésemre.volt a kezemben pár A5-ös méretű,és azok valamiért nagyoknak tűntek.Nem beszélve az A4-ről.Fogalmam sincs miért lett ekkora.Talán intuíció.

A kopást én is megfigyeltem,de sajnos nem tudok vele mit kezdeni.ez szerintem azért van mert egy "házi" méretű -és minőségű- fénymásolón tudom sokszorosítani.

Láttam néhány számítógéppel elkészített zine-t,és azok nem tetszettek annyira.Úgy gondoltam hogy kevés benne az élet.Túl pontosan vannak összevágva a képek meg a szöveg.Így maradt az hogy újságból kinéztem egy fasza hátteret,kivágtam a szöveget a papírjaimról,és aztán ezt összepárosítottam.Aztán meg ide-oda hozzávágam még dolgokat,kézzel kijavítottam a gépelési hibákat.gyakran nem olyanra sikerült mint szerettem  volna,mert így a szöveg eltakarja a hátteret,de mégis jó megoldásnak tűnt.Így lett belőle egyfajta rendezett káosz,ahogy szoktam mondani : )


Néha úgy érzem, több, mint személyes lett a fanzine, legalább is az első példánya, ami a kezembe került. Karesz elmondása szerint a második még inkább. Nem érzed, hogy valahogy ilyenkor mintha meztelenre vetkőzve állnál a világ előtt? Mégis csak valahol eléggé olyan dolgokat tárgyalsz ki, amit én lehet nem tennék. Jó persze én is teszek olyanokat, amit normális ember nem, például verem a fejem random tárgyakba, de az mégiscsak valahol külsőség, te meg valahol magadból mutatsz meg többet. Mi a véleményed erről?
A fashion victim első számának anyagát egy "hoppá" után írtam,kb két éve.Az első kicsit deviánsabb lett a leszármazottainál,bár nem bánom,mert egy tökéletes leírás rólam abból az időből.A kettes és hármas szerintem is személyesebb lett az elsőnél.

Az egész kibontakozáson agyaltam sokat.Vannak dolgok amiket tényleg nem írok meg.Hehe,pontosabban nem vágom bele a victimbe,de ugyanúgy megírom őket.Valamelyest igazad van,mert ez tényleg egy darab belőlem.Úgy gondolom hogy akihez eljut,annak nagyrésze nem kihasználni akarja azt amit én ott kiírtam és képletesen szólva megsebezni engem. Általában aki ír nekem hogy érdekelné a zine az tudja is hogy ezek személyes dolgok,vagy ha mégsem akkor tájékoztatom hogy ennek semmi köze a punkhoz vagy a zenéhez,és megint csak szűkül a kör. Másrészt nem tartom semmivel sem nagyobb kitárulkozásnak mint egy elgondolást megírni és egy könyvben megjelentetni.Voltak az ismeretségi körömből akik hülyének néztek hogy ilyeneket írok,és hogy ezt megmutatom annak akit ez érdekel.Nem érzem magam emiatt meztelennek.Azért nem,mert úgy gondolom hogy mindenkiben megfordulnak ezek a gondolatok amiket én leírok,és hogy mindenki érez hasonlóképpen.Valószínűleg csak nem veszik észre,vagy tagadják,nem foglalkoznak vele annyira,vagy nem fogalmazódik meg bennük úgy mint bennem.Vagy ami a legvalószínűbb,nem beszélnek róla.

Szerintem túlzottan be vagyunk gubózva. Félünk olyan dolgokról beszélni amiket talán mások nem úgy gondolnak,és ezért talán kinevethetnek minket vagy valami.Ez baromság.Biztos vagyok benne hogy mindenkiben vannak hasonló gondolatok mint amiket én leírtam a zinekben,és hogy rohadt sok közös van bennünk emberekben.De a nehezebb része mindezeket felvállalni,és megosztani másokkal.A fashion victim talán egy nyitás a világ felé és egy hangos "kapjátok be!" is egyben.Igazából a zine-t egy maroknyi embernek készítettem,akikben megbízom és szeretnék nekik többet adni magamból.Aztán valami folytán nagyobb lett a szórása.

Ez tetszik amit írtál, hogy túlságosan be vagyunk gubózva. Bár lehet én gondolom rosszul, de akkor a megfelelő mennyiségű és minőségű komminikációra gondolsz, ugye? Egy közösségen belül, vagy bármilyen kapcsolaton belül (legyen az szerelmi vagy egy zenekari) szerintem nagyon fontos ez a dolog.
Pontosan a megfelelő minőségű kommunikációra gondolok.Persze hogy az embernek nincs mindig kedve az életét vesézgetni,de azért néha többet szeretnék megtudni egy régen nem látott ismerőstől mint hogy éppen "semmi különös" nincs az életében.Remélem érted mire gondolok,jó néha a felszínes csacsogás is,de gyakran csak az van.Fontosnak tartom hogy az emberekkel akik körülveszenk el tudjak beszélgetni.

Csini ruhákba öltözünk meg szlogeneket követünk,hagyjuk hogy ők definiáljanak minket.Mindenféle önkifejezési formát keresünk,de magunkból igazából sosem adunk.Ahogy egy barátom mondta: "Manapság többet jelent milyen benyomást keltesz,mint hogy milyen vagy valójában".Talán azért van ez,mert hagyjuk hogy minden más beszéljen rólunk,magunk helyett.Fura módon kommunikálunk egymással,az biztos!


Visszatérve a példányszámra, nem gondoltad sosem, hogy azért talán "nagyobb közönség" is megérdemelné a dolgok? pl nem 20-30 példányt csinálnál, hanem dupláját, ne adj isten tripláját. Vagy túl sok a meló vele? Szerintem simán megérné.
De ha már megjelenés, mikorra várható a következő szám? Várható egyáltalán?

A példányszám csak az érdeklődéstől függ.nem szabok határokat.Viszont erőszakolni sem fogom senkire a lapot,jól esik hogy páran írtok róla bemutatót meg ilyeneket.Jó látni hogy intrigál.Néha felírom a punk portálra hogy kapható és ekkor jelentkeznek páran.Hogy őszinte legyek nincs semmiféle tuti módszerem a sokszorosításra,forgatom a lapokat egyenként a neoncső felett,és ez gyakran kibaszott munka,de nem siránkozok!Örülök hogyha van rá érdeklődés.Macerás felpostáznom magyarországon,mert ugye én relatíve ritkán járok át,így marad az hogy valaki jelentkezik hétközben leküldi a megbeszélt összeget,a hétvégén megcsinálom és odaadom annak,aki nekem felpostázza magyarországon (szeretném neki számtalan plussz egyedszerre megköszönni hogy megteszi nekem minden egyes alkalommal) a következő héten.Szóval annyira kibaszott a dolog amennyire lehet,de lelkesen csinálom és minden érdeklődést várok. Ezenfelül nem vagyok benne biztos hogy szeretném hogy mindenkihez eljusson... Hogy miért? Nem tudom elmagyarázni,de nem azért mert félek kitárulkozni,hiszen ez mostmár teljesen mindegy ebből a szempontból.Már megtörtént! : )

Következő szám? Ez mindig rejtély.Hogy lesz e egyáltalán és hogy mikor lesz.Általában írogatok,aztán belenézek a mappámba.Következtetek hogy ez elég e vagy nem meg hogy mi mehetne.Aztán összállítom a tartalmat,és rászánom magam hogy össze állítsam magát a zinet.Itt hozzáfűzném hogy a cut 'n paste előnye hogy tényleg gőzöm sincs hogy a végén mi hogy fog kinézni.Csak csinálom általában egy héten keresztül és a végeredmény engem is rendre meglep.Szóval mindemellett szórakoztató is az összeállítása

Mennyire tartod fontosan a lokálpatriotizmust? Úgy értem, számodra mennyire fontos, hogy része légy a saját városod underground zenei életének? Van ilyen? Nálunk tarjánban nem volt, így hát csináltunk egyet. Nálatok hogy van ez, van rá igény, van rá lehetőség vagy egyáltalán kedvetek ilyesmivel foglalkozni?
Nem is hinnéd hogy ez mennyire aktuális kérdés. Fontosnak tartom hogy ne üljek a seggemen és nyugodjak bele abba hogy Kanizsa ilyen téren halott,mondván hogy "nem rajtam múlik". Mint ahogy sok másban igyekszem elkerülni ezt a fajta felfogást.Kanizsának a művészi neve "A Csend Városa".Képzelheted.Szóval itt az van hogy néha van koncert az is ingyen.Ami egyáltalán nem underground. Mondhatni az agyonjátszott rockslágereket játszák heti rendszerességgel a bandák. Vagyunk páran,mondjuk úgy hogy maga a Spark,akik igyekeznénk valamit fellendíteni ebben a "kibaszott nekropoliszban" hogy idézzek valakit. Az a baj hogy az emberek nem hajlandóak belépőt fizetni,mert megszokták hogy ingyen nézhetnek koncertet,és ez eleve megkeseríti a koncertszervezést.Tavasszal sikerült leszerveznünk az Újvidéki Ground Zero-t és Refelction Of Internal Rain-t,ami nagyon jó buli volt. Ezt is csak belépőmentesen tudtuk megcsinálni.Mostanra terveztünk Kanizsára egy koncertet,ahol ugye játszott volna a Säw is,de nem tudtuk megcsinálni mert praktikusan jogilak nincs rá esély. Mostanában az ellenőrök hajnalban járják a lebujokat és bűntetnek borsosan.És nemtudom nálatok ez hogy van,de itt egy helynek úgymond regisztárlnia kell magát hogy belépőt szedhessen. Na ahova mi szerettük volna annak a helynek ilyenje nincs.A helynek aminek van oda meg a büdös életben nem szerveznék koncertet,külömböző okok miatt.Körbejártuk a problémát és tényleg az lett hogy praktikusan nem tudjuk megcsinálni.Jól hangzanak a deviáns ötletek hogy pincében koncertet szervezni,de senkit sem érdekelne kanizsán ez.Pláne azért mert nem megszokott helyen van. Egyszóval itt ha valami nem ingyen van az emberek segge alá van rakva akkor az veszett ötlet.Így ezt a bulit is máshová szerveztük,ez lesz az a bizonyos Topolyai buli az NDP-vel. Szóval a szándék megvan,de a.) nincs közönség b.) nincs hely ahová lehetne és nem őszülnénk meg a koncert ideje alatt hogy jönnek e az ellenőrök. Ezért egyszer majd elmeséled nekem hogy ti hogy csináljátok ; )

Zárásként pár jövőbeli tervedről mesélnél? például a zine-nal, zenekarral, vagy bármi érdekessel kapcsolatban, ami publikus.
Szeretném folytatni az írást és a zenélést,élvezni a kék eget és napsütést.Tervezem befejezni az egyetemet.És talán egy másik zine-t is készíteni,de ez még odébb van.

Ha érdekel a zine, vagy csak kérdésed lenne:pedjaster KUKAC gmail PONT com