hello!csomó alkalommal úgy érzem,hogy elárultam a punk-ot,de nem akarok belemenni most a módjaiba,mégis talán a legnagyobb punkárulást a Gallows nevezetű angol bandával végzem,mert sajnos tényleg túlságosan bejön.az mtv határozottan nyomta őket egy évvel ezelőtt,mint anglia új hardcore csodáit,a guitar hero 3 nevezetű játékban is helyet kaptak egy számmal,szóval tökéletes volt ahhoz,hogy elutasítsam őket akár egy szám meghallgatása nélkül,mert én akkora király vagyok,hogy egy zenéről megmondom meghallgatás nélkül akár névről,hogy jó-e vagy sem.na,most meglehetősen ráfaragtam.egy ismerősöm átküldte egy számukat,az Orchestra Of Wolves-t,aminek a szövegét majd alább be is fogom illeszteni,amely a következő jelzőket érdemli ki : dühös,szemét,soviniszta,szexista.na,fel is keltette az érdeklődésem és gyors le is töltöttem a lemezüket.egyből megfogott,kurva jól vannak összeválogatva a számok,nagyon tudnak zenélni,érződik a dög is ennek ellenére.nagyon változatos,a káoszos részek is meglehetősen dallamosak és néhol nagyon lágy váltásokkal találkoznak (bár ez csak 3 számban tapasztalható,ott sem sokáig),faszán mixelik a rnr-t,a metálosabb riffeket,de főbb vonalként még mindig a hardcore/punk mondható el.a szövegek is egész jók,a témák a következőek például : szerelem,düh,gyűlölet,hazugság,család,számok írása a zenekarral meg a többi dolog személyes szemszögből.

megpróbálván sminkelni előző,fals szépségű firkálmányomat szeretném kiegészíteni egy kis demoralizáló, "jól megmondom neked,te!" köcsögséggel kiegészíteni az egészet,meg különben is,túl sok időm van mostanában ahhoz,hogy azzal foglalkozzak,hogy túl sok kevés időm van valójában.elolvasva márk komikus öninterjúját arra lettem figyelmes,hogy jól szórakoztam,ami attól tartok abból ered,hogy talán még én is azon a szinten mozgom.eszembe jutott,amikor még én voltam fiatalabb és milyen üde élmény volt minden (szinte) minden koncert,mert örültem neki,hogy elhihetem,hogy tartozom valahova.úgy gondoltam,hogy majd én itt megtalálom a helyem,a barátaim és vígan élünk,amíg meg nem halunk.a hiba ezzel csak annyi,hogy vígan halok meg és nem lesz ott senki,mert míg az "igazi életben" sem szeretnek,itt sem fognak (ja,ez most színtéresdi),mert ez is csak egy miniatűrizált világ.nincs ezzel semmi probléma,csak kicsit többet képzeltem el erről az egészről.rájöttem,hogy jól van ez így.én sem szívesen vállalok közösséget minden jött-ment mtv-s hülyével,kannás részeg rokkerrel,de ezt sorolhatnám a végtelenségig.itt nem arról van szó,hogy ki milyen címkét kap,mert az már rég elbaszott "kutyafája" dolog,ha csak ezt nézed,mert ennyi erővel rám kellene lökni egy zongorát,mert ma a mouthpiece mellett hallgattam egy kis my bloody valentine-t.nem is tudom,mit akarok kihozni ebből az egészből,mert nincs mit bizonygatnom senkinek,még saját magamnak sem.előző post-ban még szinte rimánkodtam,hogy nem jönnek emberek a koncertekre,de most meg úgy gondolom,hogy nem is kell.sőt,koncertek sem kellenek,mert az emberek érdektelenek.tehát,kedves koncertszervezők : FEJEZZÉTEK BE A KONCERTSZERVEZÉST!
amíg embereken múlik ez az egész,pusztába kiáltott szó minden próbálkozás.
ez sem más (mármint a színtéresdi),mint önigazolási kényszer.mindenki szeretné megmutatni,hogy ő mennyire nem olyan,amilyen.mindenki kemény,szívós,érett,tapasztalt,nagy szavakat használunk,de az élet ugyanolyan elbaszott marad akkor is,ha elénekelsz egy american nightmare - please die!-t.nem fogsz megváltozni,az emberek nem változnak,mert a változás iránti vágyakozás sosem lesz más,mint a bánat keserű gyümölcse.
eszembe jutott ma az is - többek közt -,hogy teljesen becsavarodom ettől az egésztől,legyen a neve élet,punk,hardcore,szemét,bánat,szerelem,hívd,aminek akarod.mindenki csak megy az utcán,élvezi az egészet és néha úgy érzem,tényleg csak én vagyok az a "fiatal vagyok,bár úgy érzem öreg" arc,aki képtelen akármit is érezni az egészből a fájdalmon kívül.azt hiszem,túlságosan sok szomorú zenét hallgatok és túl nagy hatással van rám rollins könyve.
AZ ÉLET KÍN!

 Az alábbi önmagammal készült interjú ízelítő a készülő 4. Hitvány fanzinból.

Szevasz Márk! Először is mutatkozz be.

-Szevasz Márk, Márk vagyok, februárig még 18 éves budapesti fiatal, szeretem, ha egy zenekar zenéjében érződik, hogy a tagok szeretik a Minor Threatet, a Dead Kennedyst, a Kid Dynamite-ot, vagy hogy őket is leszarják a széplányok.

Ennyit tartasz fontosnak magadról?

-Hát figyelj, gondolom tuti hogy úgyis rá fogsz kérdezni, hogy tényleg minden nő kurva-e, vagy hogy miért van bennem ekkora önigazolási kényszer, vagy csak szimpla nagy adag önutálatból fakadó önimádat, hogy magamat interjúvolom meg...

az elmúlt másfél-kétévben jelentősen visszaesett a csongrád megyei koncertek látogatottsága (kivételt képez az évente megrendezett Last Chance To Dance Fest),pedig a hajdan dicsőségben fürdő,egekig magasztalt hardcorepunk mekkában akár százak is megfordultak egy-egy bulin,de mostanában....
október 23-án volt egy koncert szentesen,3 punk zenekar jött : egy brazil csapat (Juventude Maldita),akik '77-es  punk-ot toltak,volt egy finn (Heartbreak Stereo) és egy belga tinipunk zenekar is (Heartattack Radio),akik engem leginkább korai Rancid-re emlékeztettek.biztosan az ünnep miatt (így legalább van mire fogni) nem jöttek sokan,de sosem gondolná az ember,hogy egy ilyen bulira nem jön el 13 fizetőnél több!mindhárom zenekar lenyomta a műsort,nem is volt olyan rossz,de mégis elszomorító,hogy az underground hősök ilyenkor sehol sincsenek.persze,hiába ugatok egy buli után,hogy "hol voltál,te idióta?",mert nem érdekel és nincs is közöm hozzá,csak nem tudom felfogni az emberek viselkedését.nem ez volt az egyetlen ilyen buli a térségben mostanában.
friss élményként írok a tegnapi szegedi buliról,amin szeged új üdvöskéi,a Forgiveness Denied lépett fel két külföldi bandával,a brazil Paura-val és az olasz Straight Opposition-nel.a szegedieket nem néztem meg,mert nem tartom olyan produkciónak,ami nálam megütné a mércét.habár én is voltam fiatal és bohóc,de ez a venszmoshmetál - amit "hardcore"-nak adnak el - nagyjából annyira tudja megérinteni az elcsökevényesedett lelkem,mint a....ide nem is tudok kitalálni hasonlatot,ami passzolna.a lényeg,hogy direkt lekéstem és inkább csajoztam,mert ha választani kell a punk és a pina között,néha még én is bajban vagyok.tehát beléptem a klubba és kezdtek is a brazilok.elég jó volt...mondjuk úgy 5 számig,utána már kezdett kurvára unalmas lenni az egész attól függetlenül,hogy jót nevettem az énekesen,aki szerintem direkt Leonidas-nak néz ki.ha definiálni kellene a zenéjüket,akkor metalcore-t mondanék (gyűlölöm ezt a kifejezést) trash elemekkel.nem néztem utánuk,de tuti voltak ilyen témájú szövegeik : bosszú,állatvédelem,unity meg minden baromság.20 perc elég lett volna belőlük,de úgy gondolták,dupláznak.utána a digók jöttek,őket talán egyszer hallgattam meg a gépen,de nem igazán győzött meg.az énekes black flag pólójából kiindulva vártam valamit,de gyors beigazolódott a gyanúm,hogy ismét reménykedem csak.megint jött a metalcore,amitől kezdtem lassan rohamot kapni,közben pedig egy részeg gyerek ráesett a sörével a kabátomra.náluk az egyetlen pozitívum egy utolsó számként eljátszott slapshot feldolgozás volt,talán arra volt a legnagyobb megőrülés annak ellenére,hogy a 80 fős közönségből ismerte maximum 10%-a.
összevetve az egészet : 500 ft-ot éppen megért az egész,így legalább elmondhatom,hogy nem a koliszobában kuksoltam egész héten és hallgattam szomorú dalokat egyedül,de semmi több.
meghatározhatatlanul idióta időrendi sorrendben visszatérnék pár mondatra a szegedi dead vows-os bulira.volt hírverés csapva a bulinak,mégis ismételten csak 11 fizető volt jelen a bulin.azt hiszem,mindenkinek deathcore-t kellene játszania (fogalmam sincs,hogy mi ez a meghatározás és a kettő hogy kapcsolódik egymáshoz,majd valaki világosítson fel) és nem lenne probléma azzal,hogy hányan jönnek el.
a picsába is,trendibbnek kellene lennünk,nem pedig eljátszani a punk-ot ennyi idősen! :o(
 

2008.11.12. @ Budapest, Filter

Git Some

Szerda van. Holnap progalap gyakorlatom lesz, de semmi kedvem rá készülni. Ezért megbíztam egy barátomat, hogy csinálja meg helyettem a beadandókat, aztán este (mondjuk most, ahelyett hogy ezt a szart írnám) átnézem. Barátom nagyon rendes, meg is csinálta, amíg én elmentem a Filterbe valami koncertre. Azért írom, hogy valamire, mert a buli még annyira se volt meghírdetve, mint ahogy amúgy szokták. Tegnap csíptem talán el egy fórumos beírásban a nagy semmittevésem közepette. Mivel tényleg nagyon ráértem, gondoltam belehallgatok, mi is lehet ez. Aztán beszartam. Jézusom, ez kurva jó, ezt látnom kell!

Így hát lehívva két másik barátomat (akik sajnos nem tudtak segíteni progalap beadandóban) elindultam a koncertre. Nincs messze a hely, így gyalogoltam, mostanában amúgy se mozgok semmit sem, szóval rám fért ez a kis séta.

Lent a helyen kiderült, hogy nem lesz előzenekar, ami azért bántot, mert azért kíváncsi voltam, hogy mégis milyen lehet ez a The Another, vagy éppen kik is játszanak benne. Mindig is érdekeltek az új, még nem látott zenekarok, legyen szar vagy éppen nem.

Mindegy is, így legalább hamarabb lett vége az egésznek, tehát már viszonylag korán kezdhetett a Git Some! Csúnya szőrös emberek gyülekezete. Valahogy én is így képzelem el magam, ha tényleg „felnövök”. Egy idióta SZTK-s szemüveggel, szőrösen és büdösen, miközben koncertezgetek a barátaimmal olyan zenére, amin mindig fel tudtuk magunkat hergelni, akár csak egy-egy együttes név alapján is. Legalább úgy, hogy fröcsögő-habzó szájjal ordibáljuk a számcímeket. Azt hiszem, a Git Some elérte ezt a szintet.

Ha több ember jött volna le, biztos lett volna nagy beindulás, mókázás, hajigálás, labdázás, hisz két olyan (számomra) vagány zenekarnak a fúzióját véltem felfedezni, kik mindig is nagy hatással voltak rám. Azoknak is a jobb, és egyben befogadhatóbb pillanatait ragadták ki, megtömve a saját frusztrációjukkal és mindennapi hülyeségükkel. Most szívesen vesézgetném, hogy számomra miért is olyan fontos a Dead Kennedys és a Black Flag, de nem hiszem, hogy annak itt lenne a helye. Talán majd máskor.

A lényeg: iszonyat vadul szólt és szólaltatták meg az egészet, emellett sikerült az egésznek egy olyan hiteles képet adni, hogy én faszán elhittem mindent, amit énekeltek. Még akkor is, ha kb semmit sem lehetett érteni. Nem is biztos, hogy ez a lényeg. Mert úgy is, ha éppen érteném a szövegeket, akkor is a saját életemre reflektálva értelmezném, és nem úgy, ahogy azt éppen ők gondolták.

Haza felé menet el is gondolkoztam ezen; szenvedély, düh, tökös hozzáállás és kreativitás – tökéletes összkép, tökéletes este. Még a beadandóim is készen lettek.

http://www.myspace.com/fuckengitsome