megpróbálván sminkelni előző,fals szépségű firkálmányomat szeretném kiegészíteni egy kis demoralizáló, "jól megmondom neked,te!" köcsögséggel kiegészíteni az egészet,meg különben is,túl sok időm van mostanában ahhoz,hogy azzal foglalkozzak,hogy túl sok kevés időm van valójában.elolvasva márk komikus öninterjúját arra lettem figyelmes,hogy jól szórakoztam,ami attól tartok abból ered,hogy talán még én is azon a szinten mozgom.eszembe jutott,amikor még én voltam fiatalabb és milyen üde élmény volt minden (szinte) minden koncert,mert örültem neki,hogy elhihetem,hogy tartozom valahova.úgy gondoltam,hogy majd én itt megtalálom a helyem,a barátaim és vígan élünk,amíg meg nem halunk.a hiba ezzel csak annyi,hogy vígan halok meg és nem lesz ott senki,mert míg az "igazi életben" sem szeretnek,itt sem fognak (ja,ez most színtéresdi),mert ez is csak egy miniatűrizált világ.nincs ezzel semmi probléma,csak kicsit többet képzeltem el erről az egészről.rájöttem,hogy jól van ez így.én sem szívesen vállalok közösséget minden jött-ment mtv-s hülyével,kannás részeg rokkerrel,de ezt sorolhatnám a végtelenségig.itt nem arról van szó,hogy ki milyen címkét kap,mert az már rég elbaszott "kutyafája" dolog,ha csak ezt nézed,mert ennyi erővel rám kellene lökni egy zongorát,mert ma a mouthpiece mellett hallgattam egy kis my bloody valentine-t.nem is tudom,mit akarok kihozni ebből az egészből,mert nincs mit bizonygatnom senkinek,még saját magamnak sem.előző post-ban még szinte rimánkodtam,hogy nem jönnek emberek a koncertekre,de most meg úgy gondolom,hogy nem is kell.sőt,koncertek sem kellenek,mert az emberek érdektelenek.tehát,kedves koncertszervezők : FEJEZZÉTEK BE A KONCERTSZERVEZÉST!
amíg embereken múlik ez az egész,pusztába kiáltott szó minden próbálkozás.
ez sem más (mármint a színtéresdi),mint önigazolási kényszer.mindenki szeretné megmutatni,hogy ő mennyire nem olyan,amilyen.mindenki kemény,szívós,érett,tapasztalt,nagy szavakat használunk,de az élet ugyanolyan elbaszott marad akkor is,ha elénekelsz egy american nightmare - please die!-t.nem fogsz megváltozni,az emberek nem változnak,mert a változás iránti vágyakozás sosem lesz más,mint a bánat keserű gyümölcse.
eszembe jutott ma az is - többek közt -,hogy teljesen becsavarodom ettől az egésztől,legyen a neve élet,punk,hardcore,szemét,bánat,szerelem,hívd,aminek akarod.mindenki csak megy az utcán,élvezi az egészet és néha úgy érzem,tényleg csak én vagyok az a "fiatal vagyok,bár úgy érzem öreg" arc,aki képtelen akármit is érezni az egészből a fájdalmon kívül.azt hiszem,túlságosan sok szomorú zenét hallgatok és túl nagy hatással van rám rollins könyve.
AZ ÉLET KÍN!