Banda MKL
Valami mexikói(?) banda tök jó zenéje, élőben rántották fel egy stúdióban. Nem igen tudok mit hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy tökre tetszik az ének, illetve a zene is, de csak mert ilyen fasza az ének!
Valami mexikói(?) banda tök jó zenéje, élőben rántották fel egy stúdióban. Nem igen tudok mit hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy tökre tetszik az ének, illetve a zene is, de csak mert ilyen fasza az ének!
El se hiszem, hogy 2002 óta működik az egyik kedvenc hazai zenekarom. Kibaszott hét év, hol voltam én még a kezdetekkor? Valószínű egy Animal Cannibals CD és kazetta között valahol, félig elveszve a testvérem által megvett Bravo magazinokban. Na jó, akkor már talán eljutott hozzám, a Prosectura vagy az Alvin és a mókusok, de a viccesnek vélt szövegeken és neveken kívül nem igen figyeltem másra.
Azonban az Another Way már más évjárat, mint én. Emlékszem, még egy kedves barátom próbálta rám tukmálni az első anyagukat, hogy mennyire jó, hallgassam meg, de én már akkor egy akkora kibaszott pöcs voltam, talán nagyobb, mint ma, hogy bele sem hallgattam, csak vállat vonva mondtam neki, hogy ez a zenekar tré. Aztán eltelt egy év, időközben kijött még egy lemezük a srácoknak, és valahogy sikerült elkapnom pár számukat az ultrarövid koncertjükből az első FreeFesten. Máig emlékszem, hogy nyitott szájjal néztem végig azt az alig két percet, ami azt hiszem négy-öt számnak felelt meg akkor.
![]() |
Így hát elkezdtem előkutatni a fentebb említett két anyagot, olvasgattam a szövegeket buzgón, mint egy kis srác, aki elsőnek kapja kézhez a haverja faterjától lenyúlt NDK-s pornó újságokat, körülbelül annyira bújtam az apám munkahelyén kinyomtatott szövegeket. Volt valami, ami megfogott benne. Úgy éreztem, végre van egy zenekar, ami úgy tud őszinte lenni felém nézve, hogy nem általánosít, de ha mégis azt tenné, olyan köntösbe tudja ezt rakni, ami máris szimpatikussá teszi az egészet. Mindazonáltal nem volt túl bonyolítva vagy cifrázva, meg volt a maga egyszerűsége, és a vele járó nyers… nyers erő? Talán így helyes, ha ezt írom.
Nem sok idő telt el, mire azon kaptam magam, hogy egy színpadon játszok ezzel a bandával, és egy új lemezt tarthattak ekkor már a kezükben. A lemez kivitelezése máig a legszimpatikusabb nekem, igazából ugyanazt tudnám leírni, amit a szövegekről: őszinte, ötletes mégis egyszerű. Viszont az új lemezzel újabb vonal is jött be a zenekar életébe: sokkal elkeseredettebb, sokkal szélsőségesebb, még több klisét széthajigáló jelenséggé vált az Another Way.
![]() |
Csatlakozott hozzájuk egy új énekes, belekezdtek különböző projectekbe, kiadtak egy fanzine-t, blogokat indítottak hárman is… és persze koncertek-koncertek hátán. Szóval nem állt meg a zenekar egyáltalán, ezt bizton állíthatom. Pláne, hogy idén egy online kiadó által megjelent a legújabb lemezük, melyről éppen szeretnék írni. Vagyis hát ez az írás elvileg pont az legújabb lemezről kéne, hogy szólnia!
![]() |
![]() |
Linkek
http://www.myspace.com/anotherway666
http://www.myspace.com/chromechoesproduction
Letöltés
katt>>>
Hát elég sok minden, szinte belegondolni is rossz, hogy most szelektálnom kéne a sok élmény közül, de hát muszáj, mert gondolom a fasznak sincs most kedve itt olvasgatni az unalmas életemet, így hát tényleg csak azokra szorítkoznék, amik így, vagy úgy érdekfeszítők lehetnek másoknak is.
Vicces, hogy úgy kell most írnom az egyik zenekarról, hogy már nem vagyok benne, és igazából személyes okok miatt azt se akarom, hogy közöm legyen az egészhez, de a tények mellett nem akarok elmenni, mellesleg azért egy elég fasza öt számos lemezt hoztunk össze a Nothing-gal. Bár az értékén nem emel, de teljesen DIY a cucc, ez inkább gyakorlatban ott jön ki, hogy tök olcsó, 400 Ft. Jobb árban van, mint manapság elmenni egy koncertre, haha.
Továbbá van egy másik zenekar, amiben viszont jelenleg is szerepelek, ez a Libido Wins. Na a fentebb említett bandával közösen elmentünk meghágni Romániát, és erre az alkalomra készítettünk egy közös split lemezt is, melyből már tényleg alig van, szóval aki akar belőle egy példányt, az jelezze (Nothing kislemezt a zenekarnál tessék keresni, a kiadó nem foglalkozik a bandával már).
Még ami nagy hír, bár nem tudom ki az, aki értékelné: A Puszta kezd kiteljesedni. Hamarosan jön, és majd meglátjátok. Vagyis egyelőre csak hallhatjátok.
![]() |
"I don't believe in Anarchy
I don't believe in Democracy
I don't believe in Communist
I don't belive in Fascist
I walk the dark path"
A filmekben mindig minden olyan simán megy. Ha nem is bökkenő mentesen, de azért a faszi mindig megszerzi a nőt. Én elég elbaszott karakter lennék akkor egy filmben, az biztos. Legalább annyira, mint az F-Minus. Valahogy sikerült elkerülniük minden komolyabb elismerést elkerülniük, vagy csak én nem botlom beléjük, pedig ez a banda megérdemelné. Ha nem is az egész pályafutására, mert hát valljuk be, az utolsó albumuk inkább volt egy jó atmoszférájú, de túlságosan idegesítő jelenség, mint nem.
Fontosnak tartjuk a hazai remekek, illetve kevésbé remekek (but still hazai!) bemutatását, ezért a szerkesztőség egyöntetűen úgy döntött (önkényesen egyedül én), hogy elindítjuk új sikersorozatunkat, mely ezentúl erre a névre fog hallgatni: Szíp Magor Artistáink.
Jogos a kérdés! Biztos nem sikerült még rövid, de frappáns bevezetőnkből rájönnöd, ezért segítünk: csak is magyar előadókról fogunk itt beszélgetni, új hírek, pletyik, zene, labdázás-hajigálás, "meg ilyenek".
Ideje megismernünk, milyen előadókkal is rendelkezünk, hisz sokszor még ezzel sem vagyunk tisztában - bár ez lehet, nem mindig hátrány (legalább is sokan gondolhatják így).
De nem csak zenekarokról próbálunk majd írni, hanem más underground képzőművészeti ágakban jeleskedőkről is, pl rajzolókról, festőkről, de ugyan úgy írhatnám ide a hazai FANZINE írókat is, mert hát valljuk be, most újra megnőtt a kiadott zine-ok száma, ami elég nagy királyságnak örvend. Legalább is az én kis cafat szívemben.
Szégyen és gyalázat - mondotta, vagyis "írotta" nem is olyan rég gróf ó nemes Pusztai Zoltán a zenekarra. És tényleg, itt van egy tökös és gyors zenét játszó zenekar, mely valahogy (ahogy én eddig láttam, bár lehet rossz ország részben élek) eléggé kikerült a figyelem középpontjából. Pedig hé, ezek még a szép új sumer, azaz magyar nyelvünket használják, nem jöhettek azzal, hogy nem értetek egy szót sem, mert külföldiül makognak!
![]() |
A győri illetőségű brigád 2002 óta rombolja a közízlést, de már előtte is ismerhették páran Rohamosztag néven, kicsit másabb felállásban. Érdekes, hogy lemezeket eddig nem túl sokat adtak ki, ám a kiadott hanganyagokat átnézve, ez nem is baj. Inkább a minőség, mint a mennyiség.
Hamarosan ki jön az új lemezük is, szóval csekkoljátok sűrűn a bandát. Igényesebbek pedig nézzék meg most szombaton a One And The Same Festiválon őket a Dürer Kertben!
Aki pedig még igényesebb, nézzen utána a zenekar szövegeinek, érdemes! Ha másért nem, legalább megismer egy Kosztolányi művet.
Mostani felállásuk:
Toto - dobok
Dini - ének
Fefe - gitár
Norbi - basszus
"This is the end of Hardcore. We started it and we're ending it here today"
Mondta ezt egy ember 1984-ben, akit ma egykori zenekara teljesen letagad, mintha nem is létezett volna soha, és mégis, lehet igaza van. Persze nem ők kezdték, nem is ők fejezték be, de az időpontot legalább tökéletesen eltalálták.
Al Barile által alapított bostoni Society System Decontrol (béna magyar underground fejtegető könyvekben/újság cikkekben mindig lefordítják ilyenkor gyorsba' az éppen aktuális zenekar nevét, titeket is fel szokott baszni?), annyira alapvetés, hogy nagyon.
Mit kell tudni, ha valami elbaszott nagyokos kérdezne róluk, de te nem igen néznél utánuk, csak címszavakban? Például, hogy Al alapította az X-CLAIM records-ot, kiadtak két kurva jó, és két (hú mit írjak, hogy ne kövezzenek meg?) "volt már jobb is" lemezt, jóban voltak a Dischord-dal (annyira, hogy bizonyos lemezeiken megtalálható a Dischord logója is), Boston egyik legmeghatározóbb zenekara (mégsem szerepelnek a "This is Boston, not L.A." című válogatás lemezen) és 1985-ben fel is oszlottak.
![]() |
Ja és ha kérdeznék: az énekes, Springa egy köcsög. De ne próbálj belemenni, hogy miért, nem is az a lényeg. Ha mégis belecsalnának egy ilyen veszélyes beszélgetésbe, és félsz, hogy felborul eddig nehezen felállított és megszerzett scene pontjaid, válaszd a Jolly Joker lapot: mert egy WASTED.
Ezzel sokszor kihúzhatod magad a csávából, szóval raktározd el a memóriádban.
Ha érdekel a téma, akkor ajánlott online olvasmányok:
http://homepages.nyu.edu/~cch223/usa/ssd_main.html
http://en.wikipedia.org/wiki/SSD_(band)
http://en.wikipedia.org/wiki/X-Claim
http://en.wikipedia.org/wiki/Chris_Foley
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Kids_Will_Have_Their_Say
http://en.wikipedia.org/wiki/Get_It_Away
http://www.taang.com/slapshotset.html
Offline olvasmányt nem ajánlok, mert nehéz beszerezni, akinek meg van, az úgy se fog adni (ha mégis, kb ezekről az oldakról van összelopkodva minden - vagy fordítva).
Ha érdekel a zene is, nem csak a felvágás:
http://www.7inchpunk.com/?p=863
Lehet, hogy nekünk sajnos nincs időnk a blogra, azonban ez nem azt jelenti, hogy másnak se lenne! Ezért egy újabb vendég írást láthattok, köszönet érte walkingonthemoon kollégámnak a Sikoly a Mából oldalról!
The Smiths
Általában betartom az igéreteimet, még akkor is ha úgy mondok valamire rá egy “oké, ha lesz időm megcsinálom”-ot, hogy igazából át sem gondolom mi az amire vállalkozom. És már vagy két hónapja meg kéne írnom ezt a kis írást, de valahogy eddig sosem vitt rá a lélek. Pedig azért bíztam hogy ezek a hideg esték majd kedvet csinálnak ahhoz hogy a hangszórókból csendesen megszólaljon a Panic, és hogy majd én kaján vigyorral az arcomon, énekelgessem hogy Hang the dj, hang the dj...
Aztán valamiért nem így történt, helyette inkább valahogy másra éheztem,egészen mostanáig, lévén, jó néha előkeresni, leporolni a régen hallgatott albumokat, odabattyogni a polchoz és leemelni a Meat Is Murdert, hogy 43 másodperc múlva felcsendülhessen a The Headmaster Ritual.
Van egy haverom, akinek egyszer megmutattam az emlegetett lemez címadó dalát, és a hozzá készült klippet, és a faszi azóta cseszeget ezzel. Mármint a The Smiths-el. Kibaszott előitéletes. Komolyan, ha nem láttam volna rajta 15 évesen Destroy Fascism feliratú pólót, meg a raszta fejét, komolyan azt hinném hogy náci.
Na és ez a srác ma mondta hogy tegnap este elvesztette a fejét, izzadó tenyérrel,gyöngyöző homlokkal, szinte remegő térdekkel de letöltötte a Strangeways, Here We Come c. lemezt és meghallgatta. És bár nem mondta hogy maradéktalanul rajongóvá lett,és holnaptól Elvis tetkót hord majd a jobb vállán, miközben,A Rush and The Push and The Land is Ours-t fütyörészve. Elmegy a boltba cigiért., de azért teljesen mást várt, és azt mondta még meghallgatja párszor.
Érdekes volt hallani az ő véleményét is. Mert hát a sajátommal már régóta tisztában vagyok.
Én a Rank c. lemezzel barátkoztam meg elsőként, vagyis nem is a megbarátkozás a legjobb szó, hanem a Rank hallgatása közben ért a “bazdmeg, hogy lehet valami ennyire kurvajó” hátborzongatóan kellemes érzése. És mondom mindezt annak tükrében, hogy ekkoriban javarészt az American Nightmare és az általa inspirált zenekarok szerepeltek leginkább a terítéken. Részint a The Smiths-szel való barátkozás kezdete is Wes és csapatának köszönhető.
És aztán jöttek sorban a hideg telek, vegyesen a The Smiths és Morrissey lemezei, sosem felejtem el azt a kedd reggelt, amikor a téliszünetben vizsgákra való tanulás helyett elgondolkodva bámulok kifelé az ablakon, nézve a havas tájat, a háttérben meg a Viva Hate szól, zsinórban harmadszor. És néha a Margareth On The Guillotine-t hallgatva halkan felkuncogok, de a lemez utolsó másodpercei mindig arculcsapnak, még az ötvenedik meghallgatás után is. Vagy a szabadkai korzón sétálgatok, kissé lázasan,és átfagyva karácsonyi ajándékot keresve szívem választottjának, miközben háttérben először a Your Arsenal majd a Hatful of Hollow csendül fel. És a hangsúly az egyedül fogalmán van. Ez nem egy ilyen társas dolog, a Smithst egyedül kell hallgatni, esetleg egy palack, jóféle vörösbor társaságában.
A Smiths nekem valahol mindig magányt juttatja eszembe, ahogy Fenyő Miki nevének említése kapcsán vagy egy padra nyomott rágógumira vagy egy szétrohadt döglött patkányra tudok csak asszociálni.Hogy ez utóbbit miért, arra még nem jöttem rá, mindenesetre vicces.
http://www.askmeaskmeaskme.com
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Smiths
A Fucked Up kibaszott nagy királyság. Legalább is ezzel az új lemezükkel tényleg sikerült belopniuk magukat a szívembe. Már eddig is sikerült Lacája barátom által figyelemmel kísérnem a zenekart, azonban most elérték a The Chemistry of Common Life fantázia nevű lemezükkel azt, amit eddig nem: Még pedig azt, hogy majdnem beléjük szeressek.
Hála a punkportálnak, viszonylag elég jól lehet követni a szegedi történéseket már elég régóta (viszonylag). Egy időben volt egy csomó jó (és működő) zenekaruk (pl Smafu, Keserű Giliszta), aztán ahogy meghalt "a rockklubjuk", valahogy az egész kicsit elcsitult egy időre. Legalább is, mint nekem, külső szemlélő számára.
Zeneletöltés. Az Internet egyik fő mozgatórugója a pornó mellett. Én is művelem, bíztatok is erre mindenki mást, hogy így tegye. 2008-at írunk, már nem megy a kazetta másolgatás, személy szerint mindig is utáltam, amint tehettem, áttértem a cd lemezekre, arról pedig az mp3-ra. Bárki lökheti most a hülye szövegét, hogy az mp3-nak szar a minősége (az, de ha nincs jó hangcuccod, akkor alig lehet érzékelni) és hogy a kazetta másolgatás milyen romantikus időszak is volt, de igazából leszarom, ahogy ő maga is leszarja, hisz minden bizonnyal most is több albumot töltötök le egyszerre. És ezzel nincs is baj.
Ma egy ajánlót szeretnék írni, leginkább azoknak, akik nem mondhatóak rendszeres olvasónknak (ez de faszul hangzik bazdmeg), mert azok nagyrészt szinte kivétel nélkül élik azt, amiről itt regélni akarok. Még pedig a Punkportal.hu fórumjának a Letöltések topikját.
Mit találhatsz ott? Szinte mindent. Ami meg nincs, csak kérni kell, és valaki úgy is feltölti neked. Vagy éppen te töltesz fel valakinek, ami másnak nincs. Punk / hardcore / crust / noise / indie / pop / rock / fostalicska / blablabla… van tényleg minden, csak legyen jó. És tényleg, nagyrészt jók.
Szóval, ha valami eltévedt külső szemlélődő vagy, esetleg jobban érdekel ez az egész, érdemes kutatgatnod a topikban, anyag van bőven, ráadásul nagy része minőségi. A többi csak rajtad múlik.
Addig is pár ajánló, csupán csak szemezgetések a topikból:
Citizens Arrest - demo tape '89
Git Some - Cosmic rock
Swing Kids - Discography
Rival Schools - Unreleased worlds fastest car album
The First Step - What We Know LP
Rudimentary Peni - Farce 7"
Circle Takes The Square - self titled
Quicksand - Slip
...és így tovább. Tessék nézelődni és letölteni!
Ja, és ha lehet, a magyar cuccokat vegyétek meg, támogatva ezzel is őket. Külföldiek meg keresnek így is eleget, bevehetik a végét!
UPDATE: Amúgy meg a KURVA ANYÁD ARTISJUS, nem kapsz pénzt a letöltések után. Bleee.
http://index.hu/politika/belfold/slsk455/
Szevasztok!
Mindenkinek kurva nagy örömmel jelenthetem be, hogy (dobpergés) új sorozatot indítunk, mely minden szombaton fog megjelenni, feltehetőleg 17:00-tól. A címet már fentebb olvashattátok, szóval nem ismételném feleslegesen magam.
Pár szót mégis írnék ehhez, hogy mégis mi ez. Ha szombat este te is vagy olyan balfasz (vagy zsidó) hogy nem mész (vagy mehetsz) bulizni (vagy dolgozni), és kénytelen vagy otthon dögleni (mint én), akkor ezt a sorozatot neked (vagy nekem) találtuk ki!
Minden héten pellengére állítunk öt zenekart egy adott stílusban, írunk róluk pár sort, csapunk hozzá egy linket meg egy képet, és voalá!
Persze megpróbálunk olyan zenekarokat megmutatni, amiket nem annyira, vagy talán EGYÁLTALÁN NEM ismertek.
hello!csomó alkalommal úgy érzem,hogy elárultam a punk-ot,de nem akarok belemenni most a módjaiba,mégis talán a legnagyobb punkárulást a Gallows nevezetű angol bandával végzem,mert sajnos tényleg túlságosan bejön.az mtv határozottan nyomta őket egy évvel ezelőtt,mint anglia új hardcore csodáit,a guitar hero 3 nevezetű játékban is helyet kaptak egy számmal,szóval tökéletes volt ahhoz,hogy elutasítsam őket akár egy szám meghallgatása nélkül,mert én akkora király vagyok,hogy egy zenéről megmondom
meghallgatás nélkül akár névről,hogy jó-e vagy sem.na,most meglehetősen ráfaragtam.egy ismerősöm átküldte egy számukat,az Orchestra Of Wolves-t,aminek a szövegét majd alább be is fogom illeszteni,amely a következő jelzőket érdemli ki : dühös,szemét,soviniszta,szexista.na,fel is keltette az érdeklődésem és gyors le is töltöttem a lemezüket.egyből megfogott,kurva jól vannak összeválogatva a számok,nagyon tudnak zenélni,érződik a dög is ennek ellenére.nagyon változatos,a káoszos részek is meglehetősen dallamosak és néhol nagyon lágy váltásokkal találkoznak (bár ez csak 3 számban tapasztalható,ott sem sokáig),faszán mixelik a rnr-t,a metálosabb riffeket,de főbb vonalként még mindig a hardcore/punk mondható el.a szövegek is egész jók,a témák a következőek például : szerelem,düh,gyűlölet,hazugság,család,számok írása a zenekarral meg a többi dolog személyes szemszögből.
Már megint a tarjániak. Elmondom mi a helyzet itt. Csak a köcsögmetál, de az már émelyítően sok. Vagy a megszokott lezúzom az agyad metál. Sok, túl sok ez nekünk ide. De akkor vala Corrodal és megment a blőd parasztok karmai közibül. Ez nem táncikálós és nem is mozgolódós zene. Ez otthonhallgatós, nyugalmas, gondolkodós zene. Imádom a hangulatát, sötét, de mégsem annyira, hogy másnapra bekenjem magam hullaszínűre. Igazi felüdülés ez a "Lökd ide a sört" vagy az "Ülj az arcomba" mondanivalójú csapatok között. A srácok és urak, akik a zenével többet mondanak, mint egy raklap zenekar a szuperintelligens szövegeikkel. Igazából szerintem azt sem akarják, hogy a hallgató is értse az egész koncepciót, de ez így van jól. Egyszer az egyik koncertjükön néhányan elkezdték egymás bántani a moshnak elnevezett bazári baromsággal. Én azóta hiszem, hogy ez a világ menthetetlen.
Vau
Ez a rovat hivatott bemutatni azokat a zenekarokat, akikről olyan kevesen tudnak, hogy beleférnének egy félig teleszart Toi-Toi-ba.
Ez a zenekar salgótarjáni. Sajnálom is őket, amikor arra gondolok a 14:35-ös 63-as buszon, hogy ez a három tehetséges művészlélek egy városban él a 14:35-ös 63-as buszon vegetáló korcsokkal. Országunk vízfejében (ez lenne a székesfőváros) már legalább tizenhét sálas művészpicsa meghívta volna őket valami über alles kávézóba tejszínhabot szopogatni. Így belegondolva az utóbbi dolog még szarabb, mint tarjánban szutykok elől elszívni a kétüteműek füstjét.Sok a szöveg, tehát Jolana.
A zenekar nem tudom mikor alakult, ez amúgy senkit sem érdekel, engem sem. Három tagú, gitár, basszus, dob felállás, és még ének is van. A dalok nagyon popposak, de nem a tipikus andergránd popbalfaszkodás megy itt. A legjobb bennük, hogy baromira táncolhatóak és nagyon dallamosak, imádom őket. Végre nem egy kiordítom apádat anyádból zene, hanem vidám, néhol már-már aranyos nóták vannak itt hangsúlyban. A mostanság divatos agresszív butazene mellett sajnos nem rúghat labdába a poppos butazene. De ez nem az ő hibájuk. Azzal sem vagyok tisztában, hogy a zenekar aktív e még, nagyon sajnálnám, ha nem lennének azok. Ha gyakrabban játszanának, akkor végre táncot is láthatnánk a koncerteken, nem csak az egymás szarrá való ütését. Nézzétek meg a májszpészüket és kommenteljétek aztat nekik, hogy le szeretnétek nyalni Csanki lába közibül a májkrémet. Ja és egyszer kurvára megverem mindhármukat a "marmot" című dal miatt. Az valami kibaszott idegesítő. Tényleg.
Nyau