A számomra már évek óta inaktívnak számító Another Way a napokban jelentkezett be végre egy új dallal a májusban megjelenő új lemezükről, ami kellőképp meglepett, hisz az egykor egyik legaktívabban koncertező banda az utóbbi években szinte az egyik pillanatról a másikra vedlett át haldokló állatba, hogy aztán most felfrissülve és új erővel újra betörjön a magyar punkba. Az új lemez apropóján késztetést éreztem arra, hogy faggassam kicsit Gidát a zenekarról.

1. Te Gida, ha jól tudom, egy ideig azért volt inaktív a banda, mert a gitárosotok, Tomi nem volt itthon, aztán mikor hazajött, be is jelentettétek, hogy dolgoztok új lemezen, sőt, múltév szeptemberben még azt is mondtátok, hogy mentek is stúdióba már, mégis semmit sem lehetett hallani rólatok, egészen tegnapig, amikor is kiraktátok ezt az előzetest.
Mi történt eddig, miért volt pontosan inaktív, vagy inkább felhalott a zenekar, és miért húzódott el ennyire a stúdió?
Gida: Helló Gabi! Igen nem volt itthon párszor féléveket Tomi... Kapott pár ösztöndíjas lehetőséget és azokat ki is használta. Addig a Máté vette át a gitáros posztot és hárman toltuk a bulikat és egy kisebb turnét a Yack zenekarral és egy másikat a török Sakatat és a cseh Onanizer bandával. Ezek közül a Yack-el való közös portya volt a legjobb és élmény. De ahogy Tomi visszajött azonnal beállt és zúzott. Kevesebbet akartunk koncertezni mert közbe jött egy csomó más minden mindenkinek. Háttérbe szorult a zenekar, de mindig ott lebegett a szemünk előtt és forrt a düh. Gyakorlatilag a tavalyi Magrudergrind-os buli után leálltunk a koncertekkel és inkább próbáltunk. Talán 2 buli ha volt….és azok sem tetszettek. Tudtam, hogy valamerre el kell mozduljon az A.W. újra…
A lemez zenei anyagát még ősszel vettük fel,ha jól emlékszem és októberben be is fejeztük. A legnagyobb problémát a szövegek és az ének további alakulása jelentette. Máté nagyon jó szövegeket ír, de ide nem azok kellettek. Az ének stílusa amit mostanában tolt sem jött be. Ide keserűség, düh, társadalomkritika kell egyszerűen. Már sokkal hamarabb be tudtuk volna fejezni ha nincs görcsölés és ha mindenki tudja mit is akar és mi a koncepciója a lemezzel kapcsolatban.

2. Visszaalakultatok trióvá. Bár Máté az egyik legenergikusabb frontember, akivel valaha találkoztam, számomra mégis ez a hármasfogat a klasszikus AW felállás, persze én elfogult vagyok, hisz akkoriban relatíve sokat koncerteztünk együtt, és pont abban az időben jött ki a Békés Idő is, ami számomra eléggé reformszerűen hatott, hogy hogyan is gondolkozzak a punkról és zenéről. Hogy-hogy emelett a felállás mellett döntöttetek?
Gida: Igen. Újra hárman nyomjuk. Nehéz erről beszélni, mert én bírom a Mátét és semmi rosszat nem akarok és tudok róla mondani. Ő mást akart mint mi. Még elkezdtük együtt felvenni az éneket, de nem úgy sikerült ahogy azt szerettük volna. Úgy éreztük, hogy neki fontosabb a másik zenekara és nem fordít már elegendő energiát a lemezbe és a zenekarra. Ahogy mondtam, a szövegei és az énekstílusa is eltért attól az úttól amin haladni akar az A.W.. Nem tudom, nekem a koncertek sem jöttek már így be. Valami hiányzott Mátéból ami megvolt benne régebben. Sok sikert kívánunk neki a jövőben és továbbra is haverok vagyunk remélem.
Azok a közös koncertek faszák voltak! Főleg a Mátranovákos koncert. Azóta sem voltam sajnos még a Mátra közelében sem. Pedig meg akarom hódítani! Na meg a vonatozás Salgótarjánig is egy élmény és kaland. A szatír a hatvani vasútállomáson…kemény arc volt, hogy rohadna meg.

3. Mit várhatunk az új anyagtól? Az előzetes számomra az első két lemez elemi dühjét vetíti ki, persze hozva a szokott tempót. Te hogy látod így a stúdiós munkák végén az anyagot, meg vagy vele elégedve?  Persze tudom ez hülye kérdés, de engem az ilyen hülyeségek nagyon izgatnak, na!
Gida: Igen, nekem is az első kettő anyagot idézi fel. Valahogyan nem volt semmiféle szempont és meghatározott vonal amit követni szerettünk volna. Elkezdtünk a dalokat írni és addig fel sem tűnt, hogy ez az egész mennyire retró A.W. . A zenekar életében az eddigi legjobb stúdió munka volt. Gyulán vettük fel egy régi ismerősnél, Siminél a No Silence Sound Stúdióban. Tök fiatal a srác és iszonyat profin tolja ezt a hangmérnökösdit. Mivel Ő is zenél és nem állnak távol tőle a brutál zenék tökéletesen tudta mi kell ennek a tetű anyagnak. Volt régebben néhány nagyon kényelmetlen és rossz stúdiózás Békéscsabán. De akkor csak az volt és muszáj volt oda menni. Tök unott hangmérnök, aki alapból egy rakás szarnak tartja az ilyen zenét és állandóan grimaszolt meg fintorgott és fingott a csávó. Remélem soha nem hozz össze a sors vele!
Az új lemez hatását nehéz lenne így megmondani. Remélem azért be fog jönni pár embernek és a szövegek is. Még most is olyan izgi felvenni egy anyagot és elmondani benne ami foglalkoztat.
Én egyik cuccunkal sem vagyok teljesen elégedett, sőt. De ez az utóbbi már lehet hogy előidéz egy pici elégedettséget. De az majd kiderül ha pár hónap múlva meghallgatom.

4. Ki csinálta a borítót? Teljesen saját munka, nem stock fotóból lett készítve? Tetszik, hogy most is, mint ahogy eddigi lemezeiteken, valami teljesen nyugodt és letisztult formával jöttök elő, ami egy nagyon erős és jól átgondolt kontrasztot ad a zene és a grafika között. Ez koncepció amit követtek, vagy egyszerűen csak így jön össze?
Gida: A borítót Tomi csinálta mint ahogyan eddig is. Azt hogy honnan szedte nem tudom sajnos. Igazából engem is meglepett. Emlékszem amikor befejeztük az anyagot és jöttünk haza a stúdióból már sötét volt és egy rókát láttunk az úton átszaladni. A szemei villágítottak és gyönyörű volt! Itt elég gyakran lehet rókát látni. Van, amikor megyünk hajnalban dolgozni bringával és találkozunk egy-két róka komával. Egyszer még egy borzzal is összefutottunk. Jó nagy volt. Meg is ijedtem amikor kijött a bringaútra és futott előttem. Semmit nem mondott, csak intett és úgy csattogtak a karmai. Kissé elkanyarodtam a témától. De még rengeteg ilyen sztorim lenne, hehe.
Tomi mindig törekedett szerintem a letisztultabb grafikákhoz. Semmit nem szeret összecsapni gyorsan, néha sürgetni kell.

5. Várható, hogy újra aktívan fogtok koncertezni? Vagy mik a tervek a közeljövőre, pár buli aztán pihi egy új lemezig, eu turné, vagy bármi más?
Gida: Igen, lesznek bulik de nem sok. Nem is érnénk rá annyira. Mindenkinek kialakult az kis magánszférája és arra is kell időt szentelni. De szeretnénk havi egy bulit legalább és egy kisebb turnét majd valamikor. Mert van mondanivalója az A.W.-nak és éhesek vagyunk.Nem akarunk eltűnni megint ennyi időre. Na meg néhány új dalt írni.

6. Mi az, amit az Another Way mondott még Másik Oldal néven, és mi az, amit most 2013-ban mond? Mit mondanátok egymásnak, ha egy téridő kapun át sikerülne találkoznotok?
Gida: Huh,én túl negatív arc vagyok és csak azt mondta,hogy emberek itt minden egy rakás szar és kurva sok a tetű figura és ez nem fog megváltozni. A 10 év igazolt ebben a hitben. Hiszen semmi nem lett jobb a világban. A gyomrom kifordul néha az egésztől ami itt van és hogy mennyire irdatlan mennyiségű faszkalap van mindenhol. A hiszékenység és butaság elembertelenedés.
Szóval ha találkoznák a téridő kapun csak annyit tudnék mondani,hogy minden a régi.
Köszönöm az interjút és, hogy időt szántál ránk!

Követni/olvasni:
https://www.facebook.com/anotherway666

Letölteni:
http://www.myspace.com/anotherway666/blog/536573435

Koncertre elmenni:

https://www.facebook.com/events/466537850073747/
https://www.facebook.com/events/466537850073747/
https://www.facebook.com/events/466537850073747/

Ez a blog anno azért jött létre, hogy az egykor szebb napokat is megélt Kids Like Us Records bandáit, kiadványait és egyéb dolgait promótálja. Eléggé elkanyarodtunk a dologtól, szerintem szerencsére, hisz tök jó és tök sok fajta cikk született a blog elindulása óta. De most szeretném arra használni a blogot, amire kitaláltuk: egy kis önreklámra.

A Young Arsenal romjaiból alakult R. Vomisa Caasi demója, vagy EP-je, csúfoljuk bárminek, az utóbbi évek pangása után az első Kids Like Us Records kiadvány. Nem fog sok példányban megjelenni, mert a kézzelfogható, fizikai formátumnak már nem látjuk sok értelmét, de digitálisan elérhető, teljes booklettel. Véleményeket, meglátásokat és egyéb megfejtéseket is szívesen vár a zenekar.
neverlivetosee KUKAC gmail PONT com

http://rvomisacaasi.bandcamp.com/
http://rvomisacaasi.bandcamp.com/
http://rvomisacaasi.bandcamp.com/

Hát tartottunk egy kisebb szünetet a működésben az utóbbi időben, de egy blognál már csak így mennek a dolgok, hogy ha mindenki csak szabadidejében csinálja, nem? Akármennyire is fáj ilyenkor az ember szíve... szóval az utóbbi bő egy hónapban elég sok lemezről maradtunk le, de azért próbáljuk felvenni a ritmust.

Gyalázat – Utópia vagy valóság (2012)
A Gyalázatra mindig is az volt a jellemző, hogy nem tököltek, sosem volt náluk mellébeszéd, ahogy kell egy crust/grind bandánál. Mikor Dénes énekelt benne, akkor is nagyon tetszett, párszor játszottunk is velük együtt, de Mihály is teljesen jó frontember egyébként. Az idei lemezük is természetesen 100%-ig a régivonalas, gyors, erőteljes crust/grind/d-beat őrület. Erről van szó! Simán lehetnének egy '80-as évek beli crust banda is, egyáltalán nem lógnának ki a sorból sem zeneileg, sem szövegileg. A riffek jó sötétek amúgy, de ilyen punkosan sötétek blast beat-tel meg d-beat-tel megfejelve.. Abszolút beléjük lehet mélyülni. Legjobban a zenéjüket az Anti-Cimex-hez, Discharge-hoz, Disclose-hoz, Mob 47-hez, Totalitär-hoz és a Driller Killer-hez tudnám hasonlítani. Most hirtelen ez a pár példa jutott eszembe. Amikor hallgatom ezt a 4 számos lemezt rendesen bepörgök meg így visz magával, és az jó, ha magával tud ragadni a zene. Aki szereti a régi vonalas d-beat-et/tökös crüst/grind-ot, az mindenképpen szedje le ezt a lemezt, ha esetleg még nem tette volna meg, nem fog csalódni az tuti.
Letöltés

- ramblinboyofpleasure

EGYOLDALÚ RANDEVÚ – romantikus EP
Kicsit hálátlan dolog egy olyan zenekarról kritikát írni, amelyik a legkevésbé sem számol azzal, hogy egyszer valaki bármit is ír róluk. A legelső koncertem annak idején egy vidéki tehetségkutatón volt, ahol az utolsó fellépő a helyi punk zenekar volt, akik a műsoruk végén hozzátették, hogy köszönik a zsűrinek, hogy végigülték a koncertjüket, de ők maguk is tisztában vannak vele, hogy értékelhetetlen volt a produkciójuk, szóval felesleges pontozni őket. Hát valami ilyen hozzáállást sugall a számomra teljesen ismeretlen Egyoldalú Randevú ars poeticája is: „vállalhatatlan punk zene, először féltünk, hogy nem lesz elég szar, de elég szar lett.” Ez a szlogen egyébként hibátlan. Ugyanakkor a szarnak is vannak dimenziói, melyik részébe tartozik hát a Randevú? A műfaj ismét vicces szövegű punk, van stílusparódia (hardcore és rockballada), önfeldolgozás, fenékszex. Az oldalukon linkeltek amúgy Kegyelemkettest, nekem gyanús, hogy akár valami tagegyezés is lehet a kettő között (bár aztán lehet, hogy csak az inspiráció jött onnan…), mindenesetre ízre kicsit hasonló a Randevú. A szövegek azért szórakoztatóbbak és elmésebbek, bár egy-két helyen fárasztóak. Egyelőre az Egyoldalú Randevút sem fenyegeti a veszély, hogy újra és újra meghallgatom, ugyanakkor eseti szórakozásnak nem rossz. Ha nem akarnak többet nyújtani, akkor jó úton járnak.
Hallgatás / Letöltés

- saltydog

Padkarosda – S/T (2012)

Többször is bizonyította rátermettségét nálam a banda, hol koncerten, hol a múltévben megjelent demójukkal, most sem történt ez másként a legutóbb kiadott lemezükkel, ahol javították a demó hangzásbeli hiányosságait pár dalt újra felvéve, és fokozták az egészet új számok hozatalával. Az eredmény? Mondanom sem kell, pazar. Bár a borító végtelenül egyszerű stílusa elsőre fura képet vágott az arcomra, így sokadszorra ránézve mégis tökre szerethető az egész, hisz én amúgy is pártolom azt, mikor a vizualitás és maga a zene valamiféle kontrasztban van egymással, ezt amúgy itthon az Another Way szereti alkalmazni (és teszi azt egy elég magas szinten).

Ha most a metalhammerbe kéne írnom ezt a kritikát, akkor olyan klisékket lövögetnék, mint „a zene az klasszikus punk, megfűszerezve némi őrülettel a kórus (?) pedálnak hála”, de ezt inkább kihagyom. Inkább azt mondanám, hogy aki éli a 80-as évek magyar, kicsit sötétebb világképpel élő magyar punkot, az nem nagyon fog csalódni a zenekarban.
De akitől ez az egész távol áll, az is adjon egy próbát a lemeznek, megéri!

Hallgatás

- neverlivetosee

Majdnem szerdán jelent meg a Kritikus Kedd című népszerű sorozatunk, de szerencsére pont éjfél előtt sikerült publikálni a cikket úgy látszik. Hogy mit várhatunk most? Három olyan zenekart, mert valamiért szeretnek az emberek bekategorizálni a "defekt színtér jelenségbe". Hogy miért, az most minket kurvára nem érdekel, mert lemezekről jöttünk írni, nem pedig hülyeségről, ugye?
 

Fuseism – Faith EP (2012)
Jó ideje meghallgatható és hamarosan letölthetővé is válik az új Fuseism EP, ami már a harmadik kétszámos anyaga a zenekarnak. Ez a kétszámos rendszer elég jól követhetővé teszi a Fuseism útját, ráadásul hangulatilag is eléggé elválnak egymástól az eddigi anyagok. Az új EP látszólag halad a megszokott úton – az ismerős gitárhangzással, kétségbeesett kiabálással, punk/shoegaze vonalon. A Downloading Is Freedomra már készült is egy videó, amin az ACTA-ellenes megmozdulásokat láthatjuk, ez a hagyományosabb Fuseism-dal a lemezen, ez akár az előző EP-n is lehetett volna. Elég hálás koncertdal és az üzenettel is nehéz nem egyetérteni. Azonban a címadó dal kicsit trükkösebb, elsőre ez nem nagyon tetszett – holott elég erős atmoszférája van a számnak, ha egyszer valami mocsárban fogok gázolni, valami ilyen háttérzenét kérnék hozzá. Nem az a fogós darab, mint mondjuk a He’s Dead Jim meg lassabb is, mint az eddigi számok voltak, de ez semmit nem von le az értékéből sőt. Egyszóval király cucc ez ismét, eddig (a demotape-t leszámítva, amit csak utólag hallottam és amúgy is csak demo) nem okozott csalódást a Fuseism, remélem hamar jön a következő is, lassacskán kijön egy nagylemeznyi mennyiségű dal az EP-kből.
Hallgatás

- saltydog

Pay My Milk – Nospanishwax (2012)
Mielőtt meghallgattam volna ezt a lemezt igazából semmit nem is gondoltam róla, mert még nem láttam őket élőben, de persze leszedtem, mert kíváncsi voltam. Aztán pozitívan csalódtam, mert már az első számnál tudtam, hogy ez egy király lemez lesz. Nem szoktam ennyiből ilyeneket gondolni, de most valahogy mégis és be is jött. Mert az idei év egyik legjobb hazai punk rock lemeze ez, csak úgy megjegyzem. Érezhetőek az erős Hüsker Dü hatások, keverve a Descendents-szel. Pár riff meg tökre a Dag Nasty Can I Say lemezét juttatja eszembe, ami szintén nagyon jó, mondanom sem kell. Sőt, én úgy érzem, hogy a los angeles-i Youth Brigade-re is hajaz kicsit a Pay My Milk. A The Gárda Took My Baby Away-ért meg külön respekt. Szóval ez tényleg egy király, dallamos, ügyes, fülbemászó riffekkel tűzdelt lemez, ami pop-os is, de punkosan pop-os. Tökéletes bulizásra, deszkázásra vagy mondjuk léggitározással kísért sétálásra. Mondjuk a hangzás nekem túl letisztult, lehetne kicsit koszosabb, és ettől tökösebb is lenne, de ez a koszos hangzás már csak az én mániám egyébként. Remélem látom majd őket élőben is, és azt is remélem, hogy majd úgy is meg fognak győzni.
Hallgatás / Letöltés

- ramblinboyofpleasure

Lömbihead - Aszkéta halála (2012)
Hogy mi a jó a Lömbiheadben? Hát tuti nem a stúdiófelvételeik. A gond az, hogy most mégis arról, vagyis a legutóbbiról kéne értekezzek, de kicsit feleslegesnek érzem. De azért megpróbálok komolyabban hozzáálni ehhez a meglepően sokakat megosztó zenekarhoz. Hát amúgy erről is lehetne írni ódákat, hogy miért is oszt meg három egyszerű gyerek megjelenése egy egész színteret, de erről inkább majd talán máskor.
Szóval kezdjük a jó dolgokkal. A zene azt úgy érzem, rendben van, sőt, én hallottam még vokál nélkül is a dalokat, talán valamikor még decemberben, és már akkor azt mondtam, hogy ezt az anyagot csak a vokál baszhatja el. Na de ne rohanjunk ennyire előre még. Szóval a zene, aki nem ismerné a bandát, az számítson egy Minutemen, Fugazi, Wipers és némi régebbi magyar punk fúziójára. Ez azért elég jól hangzik, nem? Kár, hogy lemezen ez csak zeneileg valósul meg.
Mégis mit kezdjen az ember egy olyan hanganyaggal, amit az ének szinte 200%-osan hazavág? Igazából nem is a borzasztó minőség az, ami engem felbasz, sokkal inkább az, hogy mennyi jó koncertet adott a Lömbihead (volt persze szar is bőven, de ahhoz képest, amennyire jók voltak a jók...), és mégsem voltak képesek valahogy rögzíteni mindazt, amit adni tudtak. Ebben a bandában sokkal több volt, de ez a beleszaromság nagyon megérződik a lemezen, leginkább az éneken. Sőt, inkább csak azon, mert aki kicsit is muzikális , az azért kiveheti, hogy a hangszerek mögött olyanok vannak, akik teljes szenvedéllyel tudnak zenélni, ha akarnak.
Nagyon kár, hogy ez most nem jött össze. És úgy látszik, már soha nem is fog, így csak azoknak az emlékezetében fog szépként élni a Lömbi, akik tudják és tartották azt a kis titkot, amit megosztott velünk a zenekar.
Hallgatás / Letöltés

- neverlivetosee

A héten csak két kollégánk ért rá kritikákat írni, de ez nem állít meg abban, hogy kiadjunk egy újabb részt ebből a sorozatunkból! Mivel ma egyel kevesebb író lesz, ezért két lemezről lesz szó, ám azonban az egyik ebből egy split korong, így lényegében három bandáról fogunk értekezni továbbra is, ahogy szoktunk.

Románia – s/t LP (2012)
Ez az a lemez, amit valaki vagy utál vagy szeret vagy csak simán poénra vesz. Nekem tetszik ez az egyszerű minimalista stílus, amit amúgy lehet nagyon rosszul is csinálni persze, és akkor már nem tetszene, de a lényeg, hogy nekem most bejön ez a lemez. Szóval elég minimalisták a szövegek meg a zene sincs túl bonyolítva. De az egyszerű zene egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy az rossz is legyen. Szóval hangzásra jó zajos, olyan, mintha egy garázsban vették volna fel. Keveredik a zenében a klasszikus punk rock lendülete, a proto-punk zajossága és nihilizmusa, és a rock n roll bugija. Szóval a Románia 2012-ben visszahozta a '70-es éveket. A „ne haragudj” című szám meg annyira energikus az erőteljes középtempójával, hogy tatárokat lehetne kergetni vele. A „no sexy” nyitó riffje, ami többször is előjön a számban, meg teljesen a proto-punkra emlékeztet. Egészen pontosan a Stooges-ra. Tényleg nagyon atom az a riff. Ez meg egy jó bemutatkozó lemez. Ha nem tetszene a Románia, akkor biztos vagyok benne, hogy legalább ennyi rosszat is tudtam volna írni, sőt még sokkal többet is, mert kritizálni mindig könnyebb.
Letöltés / Hallgatás

- ramblinboyofpleasure

 
Fucklikebunnies / Tragédia split (2012)
Áh! Hogy lehet ennyire béna nevet kitalálni? Fucklikebunnies? Most komoly? Ne már!
Ha végre túl lép ezen az ember, akkor sikeresen magába fogadhatja a lemezt, ami kicsit olyan, mintha a Hátsó Szándék ma alakult volna. Az biztos, hogy a dalírókra nagy hatással voltak, az Elbukott című daluk akár egy modern H.Sz. szám is lehetne. Nagyon meggyőző a lemeznek a rájuk eső része, talán csak annyi negatívumot tudnék kiemelni, hogy mintha néha nem lenne pontos az ének, ezeket igazán helyre lehetett volna húzni. Ezt leszámítva elég király cuccot sikerült összehozniuk, gratula!
A Tragédiáról mindig az jut eszembe, hogy ahányszor láttam őket, akkor konstatáltam, hogy milyen találó nevet választottak maguknak, mert tényleg kurva szarok voltak. Úgy kb mindig. Tragédia volt a koncertjük. Értitek a poént, háháhá. 
Na ez a régi Tragédia volt, ezzel az új cuccukkal tesznek most azért, hogy máshogy gondolkodjunk a bandáról, és hogy őszinte legyek, elég jól sikerül nekik. Bár a split rájuk eső része egyáltalán nem olyan erős és hatásos, mint a Fucklikebunnies-é, ez többek közt azért is lehet, mert kevésbé személyes és „hatásvadász”, sokkal egyszerűbb és célratörőbb zenét próbál meg csinálni a Tragédia. Kicsit olyan, mintha egy oi-punk banda kezdene el korai Hold X True dalokat írni.
Összegezve, ez egy elég jó split, pedig első hallgatásra nagyon ellenszenves volt, de az csak a bandákkal való előítéletem miatt, így csak annyit tudok mondani, hogy mindenki tegyen egy próbát a lemezzel, valószínűleg nem fog csalódni!
Letöltés

- neverlivetosee

nem nehéz kitalálni a címből, hogy miről is fog szólni a második posztom. A 77-es punkról, vagyis pontosabban pár lemezről, ami 1977-ben jelent meg. Biztos sok lemezt ki fogok hagyni, de nem is az a célom, hogy mindenről említést tegyek, csak pár mondat egy-két kedvencemről.

Egy kicsit elöljáróban: Szinte fogalommá vált az ehhez az évhez fűződő punk. Ez valamiféle mérföldkő volt akkoriban. Mert azért a protopunk még érezhetően jelen volt a levegőben és meg is látszott a bandák hangzásán még picit(persze nem az összesen), gondolok itt a garázs-zajos felvételekre, koncertekre stb, de már érezni lehetett a levegőben a változást. A fiatalos lendületet, dühöt, dinamikát, gyorsabb/rövidebb számokat. Voltak persze még a régebbi érából is bőven. Például a Richard Hell a Voidoids-szal. Azért az halkan jegyzem meg, hogy a biztostűk összevissza szurkálását és ruha anyagok összefogatását vele Richard Hell használta először. Vagyis inkább az elsők között még Amerikában a 70-es évek elején. Malcolm Mclaren pedig importálta szépen Angliába. Szóval a Voidoids ebben az évben kiadta a Blank Generation-t. Ami pont, hogy a proto punk, a rocknroll és a punk rock egyvelege. Nem rossz lemez, de semmi több. Nem volt korszakalkotó. És ha már a nyúlásokkal előhozakodtam, akkor a Sex Pistols a blank generation riffjéből csinálta a pretty vacant-et. És akkor még egy kis nyúlás. Steve Jones a gitározás közbeni mozdulatait, fejrángásait meg Johnny Thunders-től koppintotta. Ejj-jajj. Egyébként Johhny Thunders is olyan figura, mint Richard Hell. Csak ő a glam rock-ból jött és a New York Dolls bukása után megalapította Jerry Nolan(aki amúgy fasza dobos volt) cimborájával a Heartbreakers-t. 77-ben adtak is ki lemezt, a L.A.M.F.-et. A recept hasonló mint kortársánál Richard Hellnél, csak itt még több a rocknroll. Semmi extra, nem rossz lemez, de tényleg nem több. Nem is róluk szól elsődlegesen ez a poszt, csak egy kis felvezető volt ez.

Ha már a Sex Pistols-t felhoztam, akkor kezdem is a Never Mind The Bollocks, Here's The Sex Pistols-szal. Jó, persze alap lemez, nincs olyan punk a világon, aki ne hallgatta volna. Jó lemez ez, de inkább nagyobb volt a füstje, mint a lángja. De minden korszakban vannak futtatott zenekarok, teljesen természetes. Lemmy egyébként azt mondta a Pistolsról, hogy nagyon jó rocknroll zenekar. Nem punk, hanem rockandroll, mert a punk szerinte a Damned meg az Adverts. Ennyi baszki. Lemmy mindig is megmondta a frankót, nincs kecmec! És akkor már Adverts.

77-ben jött ki a one chord wonders ep. Mennyire zseniális egy lemez ez is tőlük. Meg van benne minden, ami kell a punkban. Kellőképpen lendületes, fogós, korához mérten megfelelően újszerű, és dallamos, különösen jó basszer témákkal. A tipikus '77-es punknál kiemelkedőbb is az Adverts. Imádom. Most pedig jöjjön egy kis Damned. A Damned Damned Damned lemez egész pontosan.

Captain Sensible-ék lemezét is nagyon szeretem és ha nem is annyira mint az Adverts-et, akkor is ez egy nagyon meghatározó lemez volt 1977-ben. Akörül meg, hogy a Damnedé volt a világ legelső punk ep-je, sokan vitatkoztak annó. Ugye a New Rose-ról van szó. Na de ez év áprilisában kijött a The Clash első nagylemeze. A lemez. Imádom a Clash-t. Sokan nem szeretik és nem tartják fontosnak, de én igen. Amúgy meg mindenki azt tart fontosnak amit csak akar. Ez a lemez annyira egyedi hangzással bír, teljesen egyedi számokkal. Joe Strummer zseni volt. Ez a lemez még dühös, pörgős, de azért közben technikás is és előben is hozták mindig a lendületet és a punkkal foglalkoztak nem pedig a pózokkal. Hate and War!

a The Stranglers sem csak faszhuzkodással töltötte 1977-et, ugyanis kiadtak 2 lemezt is(csak úgy, mint a Ramones). a stranglers kihozta a Rattus Norvegicust és a No More heroest! Én a no more heroest jobban bírom egyébként. Ők keverték a punkot a new wavvel. és nekem ez a korai időszak kifejezetten bejön. fasza slágerek szintivel megfejelve+erőteljes és király basszer témákkal. ez volt a korai stranglers titka. Ha már szinti, akkor Screamers. nagyon nagyon király banda volt a screamers. egyedi, dühös és gonosz szintipunk volt az övék. 1977-78-ban pedig kiadták a demoikat. zseniális számok.

Ezévben jött ki a szintén egyik legmeghatározóbb punk zenekar demója. A zenekar pedig a Discharge. Nagyon érződik a demón, hogy az első hangzóanyaga a zenekarnak. Komolyan van, hogy még dallamos is, de persze kurvajó demo ez. Jó tökös. Milyen is lenne más. A Discharge az Discharge baszki. Ráadásul a demó utolsó száma a No future. Miért nem beszélt 77-ben inkább mindenki a Discharge no future-jéről?

Buzzcocks. Mondom BUZZCOCKS. Na ezt a zenekart is imádom kiskorom óta. Kár, hogy a Singles Going Steady 79-ben jött ki, mert az a kedvenc lemezem tőlük. De szerencsére 77 elején kijött tőlük a Spiral Scratch. Atyaég, mekkora lemez ez is. Punk rock lendület+egy kis powerpop, itt még eléggé nyersen. Király! Amúgy azért is kár, hogy az első Siouxsie and the Banshees lemez, a scream 78ban jött ki. Zseniális post punk lemez!! meg a Joy Division an Ideal for Livingje is 78as, kár, na de mindegy, most 1977 van héjj.

Egyébként az Oi! Is bontogatta már szárnyait. Pl a Cock Sparrer ez évben kihozta a Running Riot singles-t seven inchen.

WIRE! Úú mekkora zsenialitást hoztak létre azzal, hogy 77-ben kiadták a Pink Flag-et. Tökéletes lemez. Most meg is hallgatom. Az egyik legnagyobb alapvetés ezévből. Amúgy a Mind Your Step-pel király lenne feldolgozni tőlük a Mr.Suit-ot. Nagyot csapnánk vele asszem.

evezzünk egy kicsit pop-osabb vizekre, és más kontinensre. Amerika. The Real Kids. 77ben jött ki az első lp-jük(meg az all kindsa girls 7-es is.) abszolút bugis (power)pop-os, kis rnr beütésű bostoni punk rock volt. jeee! az all kindsa girls a legjobb szám. és ez már csak az én teóriám, de meg vagyok róla győződve, hogy 2 évvel később a The Knack tőlük lopta a receptet és a get the knack lemezük azért lett olyan jó.

Most meg mondjuk legyen egy kis Dead Boys. Nagyon imádom a dead boys-t is. Az ő lemezük pedig a Young, Loud and Snotty. Atom lemezről van szó ugye nem is kell mondanom. New yorki banda voltak, de nekem valahogy mégis

kicsit a dead boys-hoz képest pár évvel későbbi a nyugati parti korai punk/hardcore-t juttatják eszembe egy kis proto-punkkal nyakonöntve. A Dead Boys király, ennyi.

Darby-ék a Germs-szel meg ezévben kiadtak egy élő felvételű 7”-et a formingot. Itt már azért lehetett sejteni, hogy nemsokára megérkezik a még lendületesebb hardcore-punk. A Germs meg nagyon zseniális. Most pedig újra New York, jöjjön a legjobb, a Ramones. 1977-ben 2 lemezt is összehoztak. A Leave Home-ot és a Rocket to Russia-t. KIRÁLYSÁG! Zakatoló, lendületes, lefelé pengető punk rock örvény! Aki nem szereti a Ramones-t

az nem is punk. És a végére egy bónusz. vissza Angliába. Az 1977-es év egyik legtökösebb punkrock lemeze, a Motörhead – Motörhead. Biztos páran felhördülnek most, hogy”mivan? a motörhead nem is punk!”

Már hogyne lenne punk! Mivel Lemmy punk és ő alapította a zenekart ezért az. Az meg már más kérdés, hogy én imádom a Motörheadet is. Ez a lemez a punk, a rocknroll és egy kicsit a metál keveredése. Abszolút csibész, tökös, laza, lendületes és ütős. Király év volt ez az 1977.

biztos sok alapvetést kihagytam, de ez csak egy kis szösszenet volt. Yo!

Hát a legutóbbi Kritikus Kedd részeket annyi kritika érte Lunatic végett, hogy végül inkább kilépett ennek a sorozatnak az írásából, így helyébe Rédi kolléga vette át a staféta botot. Történt pár komment törlés is Lunatic részéről, de ez csak hirtelen felindulásból, többet nem fordul elő, különben jön a seggre pacsi! 
Addig is, amíg nem kezdődik el a pacsi-party, fogadjátok szeretettel a sorozat következő részét!

The Las Vegas Tragedy – Self Titled EP (2012)
Nagyon ígéretesen indul a lemez, egy borús screamo/emo-s riffel, ének nélkül. Aztán hirtelen átváltanak gyors fokozatba, énekkel. Ami egyszerre megütötte a fülemet az énekkel kapcsolatban, hogy nagyon hasonlít a Hold True énekesének a hangjára. A lemezen érződik, hogy a srácok nem vetik meg a melodic hardcore-t, a metalcore-t és a punk rock-ot sem. Vannak csordavokálos részek, amik viszont kicsit ilyen 90-es évek old school hardcore-ját juttatják eszembe. És az jó, mármint, hogy jönnek a különféle impulzusok a zenéből. Mondhatni változatos. Nagyon sok jó és technikás gitárral. Viszont amik kifejezetten nem tetszenek, azok az üvöltözés és éneklős részek váltogatása. Inkább maradjon csak az üvöltözés, mert az sokkal jobban áll nekik. Persze egy szóval nem mondom azt, hogy nem szeretem azt, mikor a zenében kiabálás/éneklés váltogatás van. Csak ezt nagyon kevés zenekar tudja jól csinálni. De tudok példát mondani. Ott van például a Breathe In, akik ezt (is) nagyon zseniálisan megoldották. És ezt csak a váltogatós részek miatt hoztam fel példának, nehogy valaki félre értse, mert a The Las Vegas Tragedy zenéje nem hasonlít a Breathe In-re, amúgy meg egy nagyon jó kis bemutatkozó ep ez és biztos vagyok abban, hogy Ádiék a következő lemezre már sokkal jobban fogják kezelni a dolgokat.
Letöltés

- ramblinboyofpleasure

Less Than Zero – Nullánál is kevesebb EP (2012)
Megint egy debütáló anyag, ezúttal a Veszprém-Várpalota tengelyről. Sokat nem tudtam meg a srácokról a neten, azon felül, hogy szeretnek haloptikás bandafotókat csinálni magukról. A borítón egy igen hatásos kép egy szétvert toalettről (aha!), amúgy meg három dal, átlagosan kétpercesek. Az első hallgatásnál meglepően konstatáltam, hogy hiába várom a basszusgitár belépését, mert nincsen. Ezért sír az egyik szemem, mert nagyon hiányzik a dinamikához időnként a basszus (remélem csak a kényszer szülte ezt így). A másik viszont nevet, mert a számok elég erősek és az ékes magyar nyelven írt szövegek is nagyon tetszetősek. Nem tudom, mennyire van értelme a három számozott dalból kiemelni egyet is, mert elég egyenletes színvonalú a cucc, de a 3. tétel annyira megfogott, hogy hadd ajánljam külön! Valami távoli szellemi rokonságot érzek a formyfriends irányába a Less Than Zeroval kapcsolatban, akik Egerben és Pesten is játszanak szűkebb pátriájukon kívül a közeljövőben. Nagyon kíváncsi vagyok, mit produkálnak a srácok élőben és remélem, hogy mihamarabb horgásznak valahonnan egy basszusgitárost, a veszprémi basszerosok helyében versenyt futnék a srácok próbaterméig. Ha sok olyan fasza dalt és szöveget írnak, mint ami ezen az anyagon van, akkor nagyon fogjuk őket szeretni!
Hallgatás

- saltydog

Opus Null: Alkotmányos Anarchia (2012)
Mikor elsőnek hallgattam a lemezt, nagyon tetszett. Megfogott a ma már kissé elhanyagolt forma, amiben a srácok megzenésítik a saját punkjukat. Azt a punkot, amit ők szeretnek és próbálnak fejleszteni, és hogy őszinte legyek, az ilyet mindig tudom értékelni.
Aztán ahogy teltek a napok és nőttek a lemezhallgatások is, egyre kevésbé éreztem erősnek a lemezt. Nem mintha rosszabbnak éreznem, egyszerűen csak talán elmúlt az újdonság ereje, ami amúgy a srácok első demójánál nagyon erős volt. 
Voltak, vagyis vannak más problémáim is a lemezzel, például vannak dalok, vagy inkább hogy pontosabb legyek, van egy dal, amiről nem tudom eldönteni, hogy most egy ma divatos olcsó magyarkodás, vagy inkább „a hülye antifáknak egy nagy odamondás”. Szóval ez, a Szabad Idők, igazából úgy érzem, hogy tökre kilóg, mert zeneileg se valami izgalmas, meg úgy sehogy se, legalábbis számomra, szerintem ennél sokkal jobbat is tudnak.
Ettől függetlenül örülök ennek a lemeznek, hisz ezzel is változatosabb a magyar punk.
Letöltés

 - neverlivetosee

Folytassuk hát zenés-videós, kevésbeszédes körutazásunkat az olasz csizmán fel s alá.

ANTARES

Pp-Cumi mester egy olasz bandával turnézott idén és az ő élményanyagából loptam ezt a kellemes hangvételű zenekart. A valószínűsíthetően Beastie Boys-fétises és sebességmániás srácok elviekben jönnek is majd május környékén Magyarországra, remélem, hogy tényleg így lesz, mert az állítólag fergeteges színpadi produkciót nyújtó srácokat jó lenne látni.

STEP ON MEMORIES

Newschool hardcore bandaként aposztrofálja magát a Step On Memories Vicenzából, bár számaik alapján a régisulival sem lehetnek különösebb gondjai a srácoknak. Az ének engem eléggé emlékeztet a Haunted mindenkori énekeseire, aztán ki tudja, lehet, hogy baromira utálják a csávók. A klipben sajnos senki nem szereti őket, kivéve a deszkás faszagyerek rajongóikat - egyszóval igazi imageklip. Március végén 3 magyar állomást is érint a turnéjuk, úgyhogy frissiben el is lehet kapni az elsőn nagylemezt gyúró srácokat.

LIGHT UP

A milánói zenekar legutóbbi kiadványa egy 7” split, a szintén olasz és figyelemre méltó Crop Circles nevű társasággal. Mivel értelmes videót nem találtam, ezért itt egy bandcamp-link a durván 5 perces, 4 számos anyagról, meddő viták során felgyülemlett agressziót alighanem könnyen és gyorsan le lehet vezetni a srácok segítségével.

http://lightup.bandcamp.com/album/split-with-crop-circles

LYON ESTATES

Kiváló szintis stadionrockkal indul ez a dal (ami amúgy - mint másodszorra rájöttem - a Power Of Love szintiriffje, Vissza a jövőbe c. filmből), ami elég hamar átmegy straight edge igehirdetésbe. A bolognai fiúk alighanem minden romanisztika-szakos hardcore-bölcsész  kedvence lehet, állítólag ugyanis irodalmi igényű dalszövegeik vannak, amiből én egy betűt nem értek, Google Translate segítségével még annyit sem, mindenesetre nagyon jó dara.

JET MARKET

És végül, de nem utolsósorban, hogy ne csak mindig a kiabálásról legyen szó, itt a dallamos olasz punk állócsillaga, az 1998 óta működő római Jet Market. A Japánban is járt srácok jó pár anyagon túl vannak már és a jelek szerint igencsak népszerűek hazájukban is. 2003-as lemezüket kísérte ez a videóklip, amiből könnyen leszűrhetőek a srácok inspirációi és kvalitásai, király banda lehet élőben is.

Mostanában sűrűbben frissül ez a rovat, mint szinte bármi más, de ezzel nincs baj, nem?

Az origo.hu, vagyis inkább a quart.hu csinált egy videóriportot az AMD-ről/-vel, bár én egy kicsit többet vártam a cím láttan, de így is egy kellemes esti programnak bizonyult a kisfilm megtekintése. Csekkoljátok ti is!

Something Against You meg van? Ninpulators, hm? Na és a Szextank?
A nap kérdése, hogy mi a közös ezekben és a gördeszkázásban? Hát Vargyai Viktor!
A sok hülye fasz mindenféle blabla gagyi szöveggel benyomta őt a saját béna listájukra, miközben nem is tudják, hogy itt tényleg szó legszebb értelmébe vett kúlságról van szó, még pedig arról, hogy Viktor hőskorszakáról készült egy tök jó videó, melyet nem szégyelt megosztani, így mi sem állíthatunk falat a nagy igazságnak: Viktor kikúrt menőségét talán csak Tanyabuli-Vendel tudja majd egy napon megelőzni, ha róla is előkerülnek egyszer majd a deszkásvideói!

Rádler Gabi szólt, hogy van-e kedvem néha-néha írni ide. és hát persze, hogy van.

szóval jó pár hónapja az akkori munkatársaim kérdezték tőlem, hogy milyen zenéket hallgatok. mondtam, hogy punkot és mivel kíváncsiak voltak, adtam nekik pár zenét. nem tetszett nekik, mondhatni szenvedtek tőle. de úgy mégis mire számítottak? dolly roll-ra? legalább annyira szenvedtek, mintha például azt mondanám mark mccoy-nak, hogy ezentúl csak és kizárólag early reggae-t játszhatsz és hallgathatsz. attól a ponttól fogva ő lenne a világ legszomorúbb embere, az tuti. sőt adnék mellé még egy dobost is. zach hill-t. nem is tudom melyikük utálná jobban. amúgy én mindkettőjüket respektálom, mccoy urat nem is részletezem, hogy miért, mert mindenki tudja, hogy mit tett le a punk "asztalára". zach hillt meg azért mert rendkívül jó dobos. amikor rövid időre beszállt nathan mellé, akkor volt például a legjobb a wavves. a legjobb számot együtt csinálták, a hula hoop-ot. "goin' insane and i can't take it!" ez után a szám után fel is kellett volna oszolnia a zenekarnak. zach úgyis kiszállt. a wavves meg egyre csak szarabb lett. na de mindegy is mert a wavves nem punk zenekar, sosem volt az. szóval zach rendkívül jól dobol és ha valaki mondjuk nem szereti az őrült dobosokat, akkor csak annyi jönne le belőle, hogy egy hosszú hajú, feltehetőleg metálos beállítottságú forma rángatózva üt ver, dobverőkkel a kezében, és egész véletlenül egy dobszerkó mögött. holott egyáltalán nem erről van szó. biztos sokat rögtönöz is, de attól csak még jobb az egész, mert a rögtönzés az a dolog, amit nem lehet tanítani és megtanulni SEM. meg biztos jó arc is lehet. biztos szeretné a pálinkát, persze ha még nem ivott. szóval ő a XXI. század keith moon-ja, persze a maga módján.

keith moon is simán meghaladta korát. leginkább miatta mondták/mondják azt a who-ra, hogy húúú! még akkor is jól dobolt, amikor már nagyon csak különféle cuccokon meg pián konzerválta magát. ja más téma, de ugye mennyire hasonlít a reatards - i won't make it refrénje a germs - we must bleed refrénjéhez? hát nagyon. egyébként ma meghallgattam az új gyalázatot és nagyon kemény. tökös! nekem ők a magyar mob 47 meg anti-cimex. az új pay my milk is nagyon jó. most hallgatom sokadszorra. meg ami még biztos nagyon jó lesz idén az a great lakes, alldead, szextank lemez. ja, szombathelyen lesz egy új punk project, maciék csinálják hazaárulók néven. atom lesz az is!

majd csinálni akarok én is olyan zenekart, mint a germs, kicsit felpörgetve. mint pl a male nurses. de csak majd, mert most van 2 bandám, amikre fókuszálok. énekelnék vagy dobolnék benne. meg olyat is csinálnék, mint a wax museums. a zenéjüket úgy tudnám leírni, ha kertész lennék, hogy ramones fa beoltva buzzcocks-szal. kell ennél több? nem hinném.

 utolsó rész, persze, hogy angolba 

......................................................................................................................

And now I can't write, really. The point is, that this is film is cool. Really cool. Dude's !!!!

https://www.youtube.com/watch?v=EzNa51s3i8Y

Fugazi: Instrument:

And now, I can’t really write anything, really, this is the punk film. Fucking yes it is Dude. This is the film. I don’t want to write that you are a loser, if you don’t watch it, but if you like punk or fugazi, or you just like to watch fucking good documentary films, then I think you could watch this.

Punk or not punk, with punk love, or with punk hate, or dubstep fate, I think this is even a good film, without the punk stuff. 

I really fuckin meant it. This film shows, how fugazi works, who they don’t give a fuck about promotion, they’re self-working DIY punk shows, booking, concerts and everything. Ian Muthe fuckin Mc Kay, without that Mc fuckin Donald’s shit brother.

 George Scotto. Oh sorry, I meant Guy Picciotto. Joe Lally, and Brendan. They are the Fugazi. 

They know how to make a film, how to do music, how to play rock and roll music, how to organize shows, how to book, how to sell tickets, how to do or not to do t-shirts.

Listen to them, they’re music are fucking cool. And the documentary film is really fancy too.

https://www.youtube.com/watch?v=3jTjALyY8NM

 Megint egy angol szöveg, utolsó előtti részecske 

Santa Cruz – Streets on fire

And now, I cant really write anything. The best skate punk film ever made, dudes! Even for that fucking soundtrack, it’s the best skate punk film of all time. Black fucking flag, Descen-fucking-dents, Minutemen, Sonic Youth, everything, which is cool . 

I just wonder, why it doesn’t haves JFA in it ? Maybe JFA doesn’t existed, when the film arrived to the theatres or to the cinemas. Maybe this film wasn’t showed to the cinemas ? It was an underground film ? 

 http://video.google.com/videoplay?docid=185684487227316357&hl=en-GB

mad max – 1-3

So Mel motherfuckin Gibson guitar. This is the heaven for all them fucking crazy bitches of Zombie fanatic film and raw punk music. Mel mothefucke Gibson rocks in this film. He kilss, he destroy everything, what he needs to, to save the hopeless people. This is such a fucking crazy world in it. Its like listening to drive like Jehu in a burning forest. No hope for all of them, just one task left only. To survive this fucking hell of flame. No way out, no way to hide, no way to seek, no way to peek, just the fucking machine guns and the car driving drunk driving and chasing oursels to death is left, nothing all. No really hope above our heads, just that motherfucking racist Mel Gibson is left, who can save us all. Can he help us ? If you watch this bad ass trilogy film, than you will know.

 

A KLUR blog megújulás alatt, bővülni fogunk sok mindennel, többek között filmes rovattal is, és ehhez hozzáértő írókkal. Na most én nem értek semmihez, mégis csak egy szaros punk vagyok, de a lentebb olvasható véleményemet egyszerűen nem tudtam magamban tartani, így kénytelen voltam blogra vetni.

 

 

 

 
További olvasmányok:
- Interjú Szabó Simonnal
- Tarr Béla: az elkeseredés szülte a filmeket

 itt van a második rész. természetesen most is angolul. A harmadik rész folytatása holnap. lehet még a negyedik rész is kijön

 ( film review, article again, by: Lunatic )

The psychedelic punk film:

Holy Mountain ( 1973 ) 

Like we don’t care about the story itself, just the 3D effects, violation, no tolerance, hard stuff endless crap. We don’t care about our life, just the shitty hard-not healthy drugs, and that kind of nothing in it. We just sell those films as profit, not to make art, and nothing really serious, like to discuss social problems…                                                                                         

The film was produced by Abacko films, and the member of The Beatles, John Lennon, and his wife Yoko Ono. 

Jodorowsky directed the film in Mexico, because of its nature, and landscape, which is the perfect scene for the story.  The fucking amazing and creepy story is about a Thief, who looks like Jesus Christ, and he has no real meaning in his life, he suffers a lot, until he meets a midget, who has no arms, and the midget shows a way for him, to start something, which is really good, and adventures, and dangerous.

The Thief, goes to a church, where he saws twelve prostitutes, which is the meaning that, the twelve prophet in the bible is a lie, in the director’s opinion. (Maybe)

 One of the Prostitutes shows the next way to the Thief, to go to another church, where corrupted soldiers are dancing with drunken priests. The thief finds a way to a building, where the Mighty Master lives, who knows, who the world really works. The Master speaks to the thief, and he says, that he knows a place, where the Immortals live, and if he kills the immortals, then he can became an immortal too.

 The weird Master and the thief, recounting a civilian rich aristocratic group, which is so shameful, because of their sins.

The bastards burn all of their money; they are forsaken of the comfortable life, of being rich, because, that is the task, and the only way, to go to the adventure. It’s a requirement of The Master.

When this Super A-team group arrives at The Holy Mountain, they discover that it’s a really strange place, and they can’t really decide, what to do.

Everybody, each one of them at there is high on drugs, or just stupid, or the (Inland persons) housekeepers just want to cross their ways of this Super A-Team. In the end, the Thief and the team finds they way of the truth, and the way, where the immortals live.  But there is not a real ending, because the director doesn’t wants the film to end in a real story way, because he doesn’t want to make an opinion of religion, or capitalism, communism, or there is another life after we die, or not.

Or just go to a coffee shop. ( If you are in Amsterdam or in a highly recommended society living country.)

check this out yooo

https://www.youtube.com/watch?v=V_k8oaeHsnc 

Elkezdtem írni egy nem tudom hány részes cikket angolul. A legelső blog bejegyzésemben megemlítettem, hogy miért nincs itt angol szöveg, hát most itt van.

( This is a film review, article, by: David, the author of Lunatic )

 Punk Attitude

Suburbia 

So yeah, Suburbia, this is fuckin rocks dude.

This is Bihar! - Skateboarding Vs. Music 

Húha, azt hiszem Bihar feladta a leckét minden lokálisabb színtérnek ezzel a videóval! Nagyon szeretem a videóriportokat, és ez a montázs is kicsit hasonlót szolgál. Kiváncsi vagy, milyen feléjük az élet? Csekkold a videót!

Hát majdnem lemaradt itt egy bevezető, de így utólag pótoljuk, úgy se veszi észre senki, nem? Szóval szevasztok, újabb kedd, újabb lemezajánló a KLUR TEAM által, ezen a héten három olyan magyar hardcore lemezbe próbálunk bele mélyedni, mely mind-mind a maga módján próbálja megközelíteni és értelmezni a hardcore/punk-ot.

Ha van bármi anyagod, amiről szeretnél, hogy írjunk, jelezd nekünk nyugodtanfacebook-on vagy e-mailen: neverlivetosee KUKAC gmail PONT com 

PFA / New Dead Project split 
Szóval van ez a pfa new dead project féle split. Azt hinné az ember, mi a fasz, két szám ennyi,  de nem, a számok hosszúsága olyan, hogy kárpótol minket a kevés track-ért. A New Dead  Project faszán játszik. A Pfa is. Király a lemez, jó is a borítója. Igaz ezektől a bandáktól  Megszokhattuk azt, hogy rövidebb számokat játszanak, főleg a Pfa-tól, de nem bántam, hogy  most több ideig játszanak, bírom amúgy is ezeknek a bandáknak a zenéjét, és hát tényleg nem árt a változatosság, főleg a mostani időkben. 7 perces számok, ami jók állnak ezeknek a  bandáknak, végre egy olyan lemez, ami felülírja azt, hogy nem csak egy metal bandáknak lehet több mint 6 perces száma. Kíváncsi vagyok, biztos fura lenne amúgy élőbe hallgatni ilyen hosszúságú számokat tőlük, de ki tudja, majd koncerten kiderül. Remélem folytatják tovább a  szórakozást, ami alatt azt értem, hogy egyre több lemezt adnak majd ki és koncertet adnak majd. Csak így tovább NDP és szuperhős shíva punk disznó (PFA). 
Letöltés

- Lunatic

CVLT OF GRACE – S/T
A puritán kiállítású borító a pécsi Cvlt Of Grace debütáló anyagát takarja, amely kicsit több mint negyedórában tartalmaz 5 dalt. Az egyik koncertplakáton hardcore felirat szerepelt a nevük alatt, de hallhatóan a metált és a szkrímót sem vetik meg a srácok. Persze a hasonlítgatás és a műfaji problémák helyett érdemesebb az anyagra koncentrálni. 

Trusting - Through All Ages
Még pár éve láttam a srácokat valami random balatoni koncerten, és már ott szembetűnt, hogy a banda próbálja magát komolyan venni. Komolyan venni, a legjobb értelemben, valami pluszt, valami gondolatot átnyújtani a koncertjeik alatt. Ezt azért szeretném kiemelni, mert az utóbbi években inkább volt jellemző a zenekarokra az üres, vagy éppen csak önsajnáltató mondanivaló, ez azonban itt szóba sem jöhet.
Bár a lemez egy kicsit bukdácsoló spokenword-del indít, a dalok a továbbiakban mindenképpen kellő magabiztossággal szólalnak meg. Kivéve a dobot, én allergiás vagyok az effajta hangzásra, ezzel az erővel elég lett volna midiben megírni az egészet és arra rágitározni. Ezt leszámítva viszont meggyőzött a lemez, hogy erre a bandára még oda kell figyelni, mert van bennük potenciál és van elképzelésük a világról, illetve arról is, hogy mit akarnak ezzel a bandával csinálni.
Letöltés
 

Mint punkok, nem sokan csövelünk már hidak alatt, így egyre többen írunk fanzine mellett/helyett blogot is. Hogy most jó-e, hogy a blog átvette az irányítást a fanzine felett, ebbe nem mennék bele inkább, hosszú oldalakat lehetne ezzel megtölteni...
Most sokkal inkább egy ajánlót és kedvcsinálót szeretnék adni a közelmúltban elindult (mikro)blogokhoz, de a sorozat további részeiben szó lesz még régebbi oldalakról is, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül, többjük feedje amúgy a KLUR blog jobb oldalán is olvasható/követhető!

Tél a tanyán

Aki még emlékszik kicsit a Red Line Offside weboldalára, volt ott egy olyan rész, hogy Evangéliumok, Borics úr egyéb mélyenszántásait szánta, de sajnos túl sok minden nem került ki. Ezt próbálja, pár év késéssel ugyan de orvosolni az új blogja, melyben nem restell politikáról sem beszélni, illetve bármiről, ami éppen az eszébe jut, vagy érdekes témát mondanak neki. 
Rendszertelen frissítés, minimál dizájn, minőségi tartalom, kell több?
http://telatanyan.blogspot.com/

ramblin' boy of pleasure

Tudjátok ki az a Rédi? Hát nem Rádi, haha. Szóval ő írja ezt a remeknek ígérkező blogot, benyomásait zenéről és a punk/hardcore színtérről, valószínű némi lokál-patrionizmussal megfűszerezve. Egyetlen negatívum, vagy inkább fura dolog számomra, az a név választás, mármint én bírom a The Lawrence Arms-ot, még pólóm is van tőlük, de hát nem tudom... persze ki vagyok én, hogy ítélkezzek, nem?
Kíváncsian várjuk az elkövetkező posztokat!
http://ramblinboyofpleasure.blogspot.com/ 
 

No Life Crew

Szeretsz olyan bandákról olvasni, melyekről nem, vagy csak alig hallottál? Bírod a gyúrást (bleee)? Szeretnél közvetlen és laza hangnemben olvasni minőségi tartalmat a straight edge-ről, gyors punk zenékről, vagy csak úgy simán fasza lemezekről? Mert ha már csak egy igennel is válaszoltál a sok kérdés közül, ezt a mikroblogot neked találta fel xViktorx barátunk, aki ígérete szerint nem rebloggol, úgy hogy a fentieket nézve én azt hiszem, egy MUSZÁJ-KÖVETNI mikrobloggal van dolgunk.
http://no-life-crew.tumblr.com/

And What Is It

 EZ EGY NOVELLA AMI NEM LESZ BENNE A LUNA 3-ban, de benne lett volna, csak túl hosszú lett volna, ezért  promonak mondhatni 

Mega-City-Underground

Terepgyakorlaton Mindig az ezüst-bányába kellet mennünk, ugyanis valami olyat találtak föl ezek a tudósok, hogy ezüstből kurva jó fegyvereket lehet gyártani, olcsóbb, egyszerűbb, és így nincsen fegyverkeresleti maffia sem. Élveztük a terepgyakorlatot, tök király volt. A főnökünk Rogerbenspencer, kurva nagy oltós arc, olyan Doktor House féle ember, leoltok mindenkit a picsába-típusú öreg srác. Minden terep gyakorlat után, ami heti rendszerességgel többször is előfordult, mindig bementünk a helyi kocsmába, ott olyan volt, hogy megszűnt nekünk az idő fogalma, elfelejtettünk mindent, a háborút, a zsarolást, hogy el vagyunk szigetelve az otthonunktól, de mégis új otthont találtunk ezen a helyen. Megacity Undergorund 3-as körzetében járkáltunk általában, nem is nagyon mentünk máshova, mert nem volt szükségünk rá. Ott volt minden. A kocsmák, a szórakozóhelyek, a bordélyházak, a parkok, a Bázis központ, és az ezüst-bánya is közel volt, na meg a kocsma is természetesen. 

A titkos utasításokat, mindig e-mailbe küldték el nekünk, amit a terepgyakorlat után a laptopunkon már rögtön meg is tudtuk nézni. Ez az egy fasza dolog, azért megvolt az egész kibaszott háború alatt, hogy legalább volt internet. Kurva jó volt, ugyanis mindannyian internet függők voltunk, a pornótól kezdve a blogokon át a koncertes oldalakon túl a letöltős oldalakig mindent néztünk. 

Egyik nap, már kicsit meguntuk az egészet, és kigondoltuk, hogy csináljunk egy rakétát, ami olyan erős lesz, ha majd elszívjuk, hogy úgy készen leszünk, és kiszárad a pofánk, mint a sivatag. Kimentünk egy folyóhoz, amivel szembe láttuk a hegyeket, a többi katonai bázist, a többi egységet, de másra is figyelmes lettünk. Mintha azon túl a szabadság lett volna. Egy olyan hatalmas végig tisztán erdős hely volt, ahol nem tudtuk elképzelni, hogy ott ne legyen rendes körülmény, mintha el lenne szigetleve az a hely, és ott nincsen háború, és nem is lehet azon a zónán belül semmilyen féle atrocitás.

Nagyon durván beállva visszamentünk a bázisra, és bementünk egy kötelező előadásra, ahol a fegyver-kereskedelem és haditechnika gazdaság és takarékosság tanárunk adott elő valamit az középkori keresztes hadjáratokról, hogy mi köze volt annak a gazdaság kialakulásához egész addig, hogy a külföldi országok milyen viszonylatban vannak még ma is miatta. 

Közbe neteztünk volna, éppen egy tudósítást a háborúról, de azt eszünkbe jutott:

( Persze az interneten, a youtubon nem lehetett nézni tudósítást a frontvonalról, ugyanis ez az egy dolog cenzúrázva volt nekünk, az internet elvesztette a szabadságát. ) 

A parancsnok észrevette, hogy mintha kicsit készen lennék, azonnal kifutottunk az előadásról, ugyanis a városban, ha drogozik valaki, annak megölik a családját, és a gyanúsított személyt örökre börtönbe zárhatják. Annyira készen voltunk, hogy mindenkin azt láttuk, hogy úgy néznek ki a többiek, mintha disznók kurtak volna majmokkal és azok kurtak volna emberekkel, és ebből a 3-ból lett volna egy fuzionálás, és egybeolvadtak volna, olyan kibaszott fura lényeknek hallucináltunk be mindenkit. Rejtőzködtünk össze vissza, míg megvártuk, hogy kijózanodjunk, hogy nehogy észrevegyék a főnökök, amit szerencsére meg is úsztunk. 

Mega city-ben tök jó volt járkálni, minden utca csak pezsgett, mindenhol volt valami kis bolt, ahol mindenféle kaját, üdítőt, szart lehetett venni, és volt egy park, ahol szabad volt joyázni a tépésre vágyóknak, ugyanis volt ott egy őr, akit le lehetett fizetni, persze csak kurva sok pénzért.

És jött a rossz hír, hogy a tél végeztével el fogunk menni a hadjáratra, a többi csapattal együtt, és készüljünk fel arra, hogy lehet mind megahalunk. Még szerencse, hogy csináltunk még a tél vége felé egy olyan napot, hogy elmentünk szórakozóhelyekre, kocsmákba, bordélyházakba, és egy föld alatti titkos drogos helyre, ahol egy egészen jót drogoztunk, mindenféle egészséges, növényirtó és dopping szer nélküli , csak természetes narkókat szívtunk és ettünk.

Mindenki kurva depressziós volt, senki sem tudott már mit kezdeni magával az utolsó hónapban, tudtuk, hogy ebből kurva nagy gáz lehet, minden este már csak könyveket olvasgatunk, faszt vertünk és cigarettáztunk és neteztünk. 

Jött a főnök, és szólt egyből, hogy pakoljuk össze, az összes cuccainkat, felejtsünk el, mindent, ami eddig történt velünk, és csak egymásra vigyázzunk és koncentráljunk arra, nehogy összeszarjuk majd magunkat a millió darab számra elesett hullák láttán, és folyamatosan csak keressük a célpontokat. 

Az első nap tök durva volt, mindenki kinyírt valakit, én nem is tudtam ki kit nyírt ki,én kit lőttem le, csak bűntudatom volt miatta. A második nap szar volt, ugyanis kiderítettük, hogy akiket kinyírtunk, be sem töltötték a 19-et. Kurva rohadt diktátorok, a saját büdös gecis pofátok száradjon rátok.

A második nap volt a legrosszabb, ami csak meg történhetett volna, az mind el lett játszva. Sajnos, nagyon sok katonával találtuk szembe magunkat az ellenséges vonalról. Nem tudtunk mit csinálni, csak rohantunk össze vissza, ahogy csak tudunk. Elsőként a főnökünket Rogerbenspencer-t lőtték fejbe a szemem előtt. Szétloccsant az agya, mint egy szaros zsíros szák, ami tele van folyadékkal, csak úgy fröccsent, mint valami kis fingó táska, amibe épp bele akar valaki hugyozni egy jót. Utána engem lábon találtak, és nem tudtam sajnos beájulni, és be sem tudtam csukni a szememet, csak ott feküdtem elesve, fel nem tudtam állni. Végignéztem, ahogy az összes arcot kinyírják, az összes bajtársamat, kinyírták, és mind odaveszett. Végignéztem akkor, sok elesett katonával együtt, ahogy mind a 20 embert kinyírják, az ellenséges oldalon álló emberek zaja. Olyan volt, mint amikor a Menyusnak az összes haverja felakasztotta magát, mert ők nem mehettek ki Norvégiába, Ludwig díjjal együtt. A kibaszott életbe, de durva látvány volt. Utána valahogy sikerült bekómázni, és egy katonai sport korházban tértem magamhoz, ahol azt mondták, hogy egy hétig nem lehetett semelyik balesetet szenvedett hadisérülttel kommunikálni, állítólag, vagy több százan voltak, akik a lábukra, vagy a kezükre megsérültek, és mind valami szimbiózis rohamot kapott. 

Abban az egyben reménykedtünk, hogy lehet, megtaláljuk azt az erdőt, amit az elesett bajtársaimmal láttam, mindenkinek elmondtam, hogy van egy hely, ami úgy néz ki, hogy el van szigetelve, és ott talán biztonságba lennénk. 

Felépülésünk után, persze, hogy még azt a szar rehabilitációs helyet is lebombázták ezek az rohadékok, el kellelt még onnan is menekülni, olyan volt, mintha az egész világ meghalt volna. 

Geci nagy válság van, minden valamire magára adó punknak meg kell gondolnia, hogy mire költi a pénzét, hiába van szinte minden nap koncert Budapesten, igazából a kutya sem megy el külföldi bandákra, pláne ha már 1000Ft+ a beugró. Na de hé srácok, ezt skubizzátok, itt egy alkalom, ahol 800Ft-ért 36 zenekart nézhetsz meg a Nempop Közösség jóvoltából. Wow, ez aztán nem is sok pénz, és ha átszámolom, ez annyi mint: 800/36=22,22222... oh oké, kerekítsünk felfelé, tekintsük adónak azt a kis pénzt, hisz úgy is meg kell segíteni mindenféle gálával az állambácsit, nem? Szóval maradjunk 25 Ft / zenekarnál. JÉZUSMETÉLETLENFASZA, ez az év üzlete, kevés pénz, sok banda, jeeeeee, jeeeeee!

Na ez mind szép és mind jó, de tényleg ekkora üzlet lenne ez a harminchatórás tortúra? Úgy látszik igen, csak a facebook előrejelzések szerint 372-en lesznek ott, és ha ebből levonjuk magukat a zenekar tagokat, akik feljelentkeztek, ami mondjuk legyen átlaggal számolva négy fős egy banda, tehát 4*36=144, így az is látszik, hogy még így is lesznek vagy 228-an. Ez nagyon sok, már csak azért is, mert mostanság köztudott, hogy nem nagyon járnak el az emberek koncertekre, pláne punkra. És itt nem csak arról van szó, hogy az én általam favorizált punkra járnak kevesen, szerintem ha összetesszük azt a nagy szeletet, amit én szeretek, még azok összességében is alig tesznek ki ennyi embert: hardcore, sxe hardcore, defekt punk, „bucó féle” punk, crust... szóval ezeket a halmazokat összekapcsolva TALÁN lenni annyi ember, mint itt. Ez nagy szó, de vajon a fent említett slágerzenekarok hoznának ennyi embert? Mikor legutóbb voltam QSS-n, nem azt mondom, hogy kevesen voltak, de azért biztos, hogy nem +200-ban volt mérhető a közönség. A Linx és Fegyelmező Részlegnek van egy stabil tábora, de szerintem a QSS-sal összerakva se lenne ennyi, pláne hogy biztos van azért bőven átfedés a kettő között.

https://www.facebook.com/events/334896789871900/
http://nempop.hungarianforum.net/

Közeledik az idő, hogy ráncfelvarrás történjen a KLUR blogon, amíg nem jön el az idő, addig is frissülünk és bővülünk folyamatosan, például most már hetente  fogunk jelentkezni lemezajánlókkal.

Ha van bármi anyagod, amiről szeretnél, hogy írjunk, jelezd nekünk nyugodtan facebook-on vagy e-mailen: neverlivetosee KUKAC gmail PONT com

Tisztán a cél felé - Darsana
Tisztán a cél felé: Hát nekem ez nem tetszett, de azért nem, mert nem szeretem az olyan hc  zenét, ami kb ugyanarról szól, mint a tipikus magyar hc punk kb 1990-ben, most ugyanaz a  téma, csak 2011, vagy 2012-ben vagy 2013-ban.. erről a bandáról kéne írni, de inkább nem írok róla se jót se rosszat, nem fogok olyan lemezeket meghallgatni, amelyek nem tetszenek.  Kb minden számnak belehallgattam az elejébe, és nekem ennyi elég volt. Van a Liberal Youtnak egy új anyaga, na az hardcore, az fasza. 
De ez nem is Hardcore, a Harcdocre a Ninpualtors itthon, külföldön a Punch, klasszikusként meg a Minor Threat. De ez nem Hardcore. Nem érzek benne semmit, ami igazi hc lenne. 
És a  Ninpualtorst azért kellet, hogy ide írjam, mert az tényleg Hc banda, ugyanis ők a hc-n kívül másfajta stílust is belekevertek, de leginkább a hardcore volt rá jellemző szerintem. 
Legalábbis úgy képzelem el a király hc-t, amit a Ninpu nyom. Olyan egy igazi hc banda, ami attól lesz az, hogy nem csak azt az adott stílust írják a szövegekben, tolják a zenébe, de mégis az a fő tényezője, szóval van egy kis fűszer a bandába, ami különlegesség teszi.
Letöltés

- Lunatic 

Kegyelemkettes: Zsolozsmák
Egy szörnyű lemezcímmel nehezíti meg az ismerkedést a viccespánkot játszó Kegyelemkettes, amit csak súlyosbít az aktuális Mohában megjelent közepesen vicces interjújuk. Viszont örömmel láttam, hogy a lemez végén egy QSS-feldolgozás van, így kiváncsi voltam, mit alkotnak a srácok. A hangzás tök jó, a zene értelemszerűen nincs túlbonyolítva, nyilván itt a fő nyomás a szövegen és az éneken van. Sajnos az első öt szám a nem nagyon működik (koncerten biztos jobban, de simán le lehetett volna hagyni innen), a poénok nem nagyon ülnek, vagy nincsenek (pl. a random „kurva anyád!” nem vicces már 2012-ben, szerintem). Ezen a többnyire 2 soros szövegek sem nagyon segítenek (kivétel a Hamutartó, ami jó), viszont a Rap c. daltól kezdve kicsit emelkedik a színvonal. A tematika elég aktuális (dubstep, csillámpóni, Hoffman Rózsa, Kovács Ákos), illetőleg a nők. A lemezzel az a gond, hogy sajnos nem nagyon tudom magamat rávenni, hogy újrahallgassam, illetve Burzsoá nyugdíjasok-jellegű szállóigék sem fognak származni ezekből a dalokból. Kicsit olyasmi érzésem van, mintha nagyon egy lendületből lett volna megírva a lemez Az EADA című dal talán a legerősebb, remélem inkább ezt a vonalat erőltetik a srácok a későbbiekben. Mert ebből simán lehet valami nagyon jó is, de ez most még így kevés.
Bandcamp

- saltydog

Liberal Youth - Mindenki nézi, senki sem látja
Nagyon szeretem a Liberal Youth-ot. Jó oké, anno mikor megalapították, nem a legkirályabb nevet választották maguknak, de kit érdekel ez, mikor szinte mindegyik koncertjeiken bizonyítják, hogy ők azon kívül, hogy az egyik legkirályabb hardcore banda itthon, még ráadásként az egyik legőszintébb és vélemény formálóbb is?
Hasonlóan voltam a lemezeikkel, egészen mostanáig. Nagyon nem vagyok a jó megszólalás pártfogoltja, vájtfülünek sem tartom magam, és kurva sok „szar” felvételű zenét olyan becsben tudok tartani, mintha arany gecit dörzsölnék a mellszőrzetemre.
De ebben az esetben az a nagy igazságra kellett rájönnöm, hogy vannak zenék és zenekarok, amihez igen is kell az, hogy rendesen, sőt, keményen szólaljon meg, pláne miután kijöttek egy szinte kifogásolhatatlan nagylemezzel előtte. A Liberal Youth - Mindenki nézi, senki sem látja... lemezének ez az egyik fő problémája, sőt, talán ez az egyetlen igazi gondja, viszont ez annyira beárnyékolja a korong jó dalait, hogy egyszerűen képtelen vagyok rendesen végig hallgatni anélkül, hogy szentségelnék pár sort a minőség miatt. Az utóbbi lemezhez képest a boritó is sokkal ötlettelenebb lett, de igazából komoly probléma nincs vele, csak egyszerűen kicsit semmilyen.
Letöltés

- neverlivetosee

( Mellesleg, ha akarod, hogy rakjunk ki képeket a macskádról, akkor dobj egy mailt ide, és majd a legjobbakat, kisorsolva kirakjuk - lunaticzin KUKAC gmail PONT com )

 Az utóbbi időben elég sok olasz zenekart lehetett elcsípni kishazánkban, ami a földrajzi közelségen kívül azt is bizonyítja, hogy él és virul a talján színtér. Amennyiben eltekintünk Al Bano (Felicita) munkásságától és az olasz romantikus slágergyűjteményektől, akkor belátható, hogy van ízlése az olaszoknak. A hetvenes években a progresszív rock egyik védőbástyája volt Olaszország, a nyolcvanas években pedig intenzív hardcore-színtér alakult ki a Csizmában (https://www.youtube.com/watch?v=5NZCE9reItY – Declino: Scelte Imposte). Körkérdést intéztem az ottani színtér néhány (földrajzilag és némileg zeneileg is) egymástól távol eső tagjához, hogy ne csak saját benyomásaimra támaszkodjak a jelenlegi színtér bemutatásakor. Az önkény így is megmarad, mert én azt mondtam…

RAEIN

Aligha szorul bemutatásra a screamo zászlaját magasra emelő Raein, vagy ha igen, akkor aligha én vagyok a legalkalmasabb személy pályafutásuk kifogástalan elregélésére, így csak igen nagy vonalakban. A Forli városához köthető, Neil On Impression- és La Quiete-tagokkal is operáló zenekar első anyaga 2002-es, sikerült már egyszer feloszlaniuk 2005-ben, de aztán észhez tértek 2007-ben.  A tavaly júniusban itt járt és nemrég Ausztráliát is földúló zenekar legutóbbi lemeze (Sulla linea dell'orizzonte fra questa mia vita e quella di tutti) amúgy meg pont itt  http://www.raein.eu/ letölthető és támogatható. Itt pedig a lemez nyitódala:

LA CRISI

„Not a cool band!” – figyelmeztet oldalukon a milanoi illetőségű La Crisi, pedig dehogynem! Harmadik és egyben utolsó lemezüket a Converge-gitáros Kurt Ballou producerelte és az előző kettőn is elég rendes kovácsmunka folyik. Ilyenkor kicsit haragszom az amúgy nagyon dallamos olasz nyelvre, mert tök jó lenne, ha értenék egy betűt is a szövegből… de anélkül is élvezetes a La Crisi, mert elég érzékenyen lavíroznak a komplex megoldások és a parasztbunkó bólogatás között. A videót már csak a szépségben példaértékű borítóért is érdemes megnyitni, de a zenéért még inkább.  

MINUS TREE

A dél-olaszországi Bari városában székel a Minus Tree, akik tavaly novemberben jártak nálunk és iszonyat ostoba módon nem tudtam rá elmenni. A 2010 óta aktív banda két EP-t jelentetett meg (Individual és The Lake Will Bring Everything To Light), utóbbi az olasz független Chorus Of One gondozásában és távproducerelésében (úgy tűnik, ez eléggé megy most arrafelé…). A lettországig eljutott srácok dallamos hardcore-t játszanak szép, telibepengetett akkordokkal, elkeseredett kiabálásokkal. Kifejezetten kellemes hallgatnivaló mindkét anyag (ill. a Bandcampen fellelhető még két szám), nekem különösen az Individual tetszik. A Deadweight című számot pedig valami megfoghatatlan oknál fogva imádom.

LANTERN

Alig sikerült valami infot összehámozni az interneten a Lantern csapatáról, pedig több forrás is reményteli bandaként ajánlotta őket. Gondolom mindössze egy demója lehet még csak a srácoknak, legalábbis én 3 számot találtam tőlük összesen, egy Get Up Kids!-feldolgozást, meg két kimérten hömpölygő és zaklatott screamo tételt, ami viszont tényleg kellemes hallgatnivaló.

http://wearelantern.tumblr.com/

LA PROSPETTIVA

Némileg igazolva láttam saját lelkesedésemet irántuk, hogy más zenekarok is a színtér reménységének ítélték meg a régisulis hardcore vonalon mozgó srácokat. A Prospettiva tavaly szeptemberben meglátogatott minket, de éppen most indultak újabb turnéra. Cím nélküli első EP-jükről kiemelkedő dal a Cappi, ami abszolút esszenciája a 20 körüli arcok zenéjének. Talán az sem véletlen, hogy a Prospettiva énekese és dobosa helyett kapott az 1998 óta aktívan működő Contrasto nevű hácé, pici d-beat zenekarban is. A Prospettiva pedig azt ígérte, hogy szeptemberben visszatér, addig is itt egy rövid ökörködős turnéösszefoglaló:     

folytatása következik