ANOTHER WAY

El se hiszem, hogy 2002 óta működik az egyik kedvenc hazai zenekarom. Kibaszott hét év, hol voltam én még a kezdetekkor? Valószínű egy Animal Cannibals CD és kazetta között valahol, félig elveszve a testvérem által megvett Bravo magazinokban. Na jó, akkor már talán eljutott hozzám, a Prosectura vagy az Alvin és a mókusok, de a viccesnek vélt szövegeken és neveken kívül nem igen figyeltem másra.

Azonban az Another Way már más évjárat, mint én. Emlékszem, még egy kedves barátom próbálta rám tukmálni az első anyagukat, hogy mennyire jó, hallgassam meg, de én már akkor egy akkora kibaszott pöcs voltam, talán nagyobb, mint ma, hogy bele sem hallgattam, csak vállat vonva mondtam neki, hogy ez a zenekar tré. Aztán eltelt egy év, időközben kijött még egy lemezük a srácoknak, és valahogy sikerült elkapnom pár számukat az ultrarövid koncertjükből az első FreeFesten. Máig emlékszem, hogy nyitott szájjal néztem végig azt az alig két percet, ami azt hiszem négy-öt számnak felelt meg akkor.

Így hát elkezdtem előkutatni a fentebb említett két anyagot, olvasgattam a szövegeket buzgón, mint egy kis srác, aki elsőnek kapja kézhez a haverja faterjától lenyúlt NDK-s pornó újságokat, körülbelül annyira bújtam az apám munkahelyén kinyomtatott szövegeket. Volt valami, ami megfogott benne. Úgy éreztem, végre van egy zenekar, ami úgy tud őszinte lenni felém nézve, hogy nem általánosít, de ha mégis azt tenné, olyan köntösbe tudja ezt rakni, ami máris szimpatikussá teszi az egészet. Mindazonáltal nem volt túl bonyolítva vagy cifrázva, meg volt a maga egyszerűsége, és a vele járó nyers… nyers erő? Talán így helyes, ha ezt írom.

Nem sok idő telt el, mire azon kaptam magam, hogy egy színpadon játszok ezzel a bandával, és egy új lemezt tarthattak ekkor már a kezükben. A lemez kivitelezése máig a legszimpatikusabb nekem, igazából ugyanazt tudnám leírni, amit a szövegekről: őszinte, ötletes mégis egyszerű. Viszont az új lemezzel újabb vonal is jött be a zenekar életébe: sokkal elkeseredettebb, sokkal szélsőségesebb, még több klisét széthajigáló jelenséggé vált az Another Way.

Egyszerűen sokkolt az összhatás, ilyet eddig még Magyarországon nem is hallottam sehol. Mindezt olyan színpadi energiával közvetítették koncerten akkoriban, hogy számomra az akkori hármas felállás vált klasszikussá.

Azóta mi is történt?

Csatlakozott hozzájuk egy új énekes, belekezdtek különböző projectekbe, kiadtak egy fanzine-t, blogokat indítottak hárman is… és persze koncertek-koncertek hátán. Szóval nem állt meg a zenekar egyáltalán, ezt bizton állíthatom. Pláne, hogy idén egy online kiadó által megjelent a legújabb lemezük, melyről éppen szeretnék írni. Vagyis hát ez az írás elvileg pont az legújabb lemezről kéne, hogy szólnia!

De nem igen tudok mit írni a lemezről, hisz minden szinte minden alapgondolatot bemutattam már úgy érzem, amit az Another Way dalok meghallgatása után érezhet az ember.

Ahogy telik az idő, a zenekar világa egyre szélsőségesebb és elkeseredettebb. Számomra máig az egyik legőszintébb zenekar, akárhányszor próbálok belőlük kiábrándulni, valahogy mindig visszahúznak magukhoz.

Valamit tudhatnak ezek a srácok. 

 

Linkek
http://www.myspace.com/anotherway666
http://www.myspace.com/chromechoesproduction

Letöltés
katt>>>