Ha a klasszikus, 80-as Hardcore cuccot vizsgáljuk, és olyan bandák szóba jönnek mint pl az MDC, a Circle Jerks, vagy akár a 7 seconds, akkor már végképp nem értem, hogy miért esik ki ennyire a perifériából a Big Boys.
Vidáman böffentő texasi suttyók, halacska deszkákon, sörhassal, izzadtan egy ujj nélküli p
ólóban. A zene egyszerű punk, és kőkemény, kellően puritán funky hibrid, mely leginkább az RHCP legelső albumára emlékeztet, csak éppen texasi felfogásban. A srácok feltehetőleg sok Sex pistols-t, Iggy pop-ot, Cool and the Gang-et, és George Clinton-t hallgattak, de ott vigyorog a háttérben a Gang of Four savazós funkja is. Minden tag profi módon bánik a hangszerével ( érdemes külön figyelni a funk-os basszertémákra) , úgy, hogy a korra jellemző sebességi mókából ők sem maradtak ki.
Az első hangzóanyaguk '80-ban látott napvilágot; ez egy split lemez volt a the Dicks-el. A két redneck együttes jó kapcsolatot ápolt. 1984-ig bezárólag évente jelent meg lemezük, de a legkézenfekvőbb a „Skinny Elvis, fat Elvis” gyűjteményt beszerezni tőlük, amin kb. 60 szám van. Ez bőven elég az általános informálódáshoz.
Igazán basz ez a zenekar, érdemes lenne számolni velük.
