a most következő bejegyzés nyilván nem fog senkit sem érdekelni és senki nem fogja megérteni,miért olyan fontos ez nekem (csak a többiek),de nekem az év egyik legemlékezetesebb momentumai közé tartozott a dec. 27-28-29-ei mocsokjánoskodás.
amúgy,ha listát kellene írnom az idei szupi dolgokról,valami ilyesmi lenne : säw mezőtúron,loser life,dec. 27-28-29,stúdiózás,lányok és lányok,magány,de igazából nem is akarok évértékelést,mert elszomorkodnék csomó keserű dolgon (például a säw halála),egyébként senkit nem érdekel a rinyálásom,még engem sem.

      nos,úgy alakult,hogy december 27-én és 28-án is volt egy-egy koncertünk.gondoltuk,ez tök jó dolog,mert játszunk,játszani jó.27-én szentesen léptünk fel,szar is volt,beteg voltam,nem volt kedvem az egészhez,több szót nem is nagyon érdemel az a fellépés.

        viszont a szegedi már más tészta.a német THE WEIGHT-tel mentünk oda is (úgy volt,jön a Pavilionul 32 harmadik bandának,de nem így lett),előző nap nálam aludtak a németek,kajáltunk,dvd-ztünk,dumáltunk meg ilyesmi,jól éreztük magunkat.tibiék jöttek autóval,szóval mehettünk szegedre koncertezni,ami alapból bukónak tűnt.nagyjából 10 perc kellett volna és szegedre érünk,amikor a szervező sráctól kaptuk a telefont,hogy nem tud eljönni,meghalt a kocsi,így cuccot se tudnak hozni.fasza,bementünk a tesco-ba szegeden,ott megbeszéltük,hogy leszarjuk,szerzünk cuccot és koncertezünk,még ha csak magunknak,az is oké.vettünk némi elemózsiát,michael-nek,a dobosnak lánycsalogató kabátot és mentünk a garabba.több telefon után úgy tűnt,mégis tudunk cuccot szerezni.köszönhetően dudvának (tényleg,nagyon szépen köszönjük a segítséget!) lett gitár - és basszerláda.
       el is kezdtük később a bulit,mire a németek is optimálisra állították magukat némi alkoholnak köszönhetően és műfasszal dobáltuk egymást meg ilyesmi.
körbenéztem,csomó trendi srác,tudtam,hogy ez nem fog bejönni itt senkinek és tudom,hogy gáz,de egyből a get in the van-re gondoltunk a többiekkel,mert kurvára le fog minket szarni az a pár ember,aki eljött,sőt,még fricskát is kapunk.ahogy tibi mondta : "baszd meg,itt még a lányoknak is akkora fültágítójuk van,mintha én teljesen kinyitnám a számat.úgy szeretném belerakni a faszomat!" ,szóval igazán jó bulinak ígérkezett,mindenkin látszódott,hogy ők szeged "új" vonala,az igazi mocsok mácsók,tudod,ezek a deathcore fiúcskák és lányocskák.annak ellenére,hogy egyetlen rossz szót nem szóltam még a zenéjükre (mármint erre a deathcore-nak nevezett valamire,na jó,ez nem is igaz,mert tuti elszóltam már magam,hogy ilyen rosszat én még nem hallottam),ahhoz képest mi igen nagy fikázást kaptunk,de srácok,ennél jobban nem is kellett volna csinálniuk!ugye,nekünk nincsenek trendi ruháink meg király fültágítónk meg ilyen menőségi dolgaink,viszont lenyomtuk,amit le kellett.éreztem,hogy minél szarabbul kell játszani,ezt a többiek is észlelték,a lehető legszarabbul játszottunk,végig vihogtak rajtunk,de szinte most éreztük a legjobban magunkat saját koncerten.a legnagyobb elismerés ez a reakció volt eddig nézőktől.
     
nem volt a bulinak szervezője,megszerveztük magunknak,szereztünk cuccot,játszottunk,lett bevétel,kaptunk kaját és piát is,kijött a benzinpénz a német fiúknak és nekünk is.A TI PÉNZETEKEN ETTÜNK,ITTUNK,UTAZTUNK,RÖHÖGTÜNK!kérlek,ezentúl is tartsátok meg eme szokásotokat,kedves menő ifjoncok és gyertek el röhögni máskor is!

       a németek felléptek a színpadra,beállás nélkül nyomták is,mert "we don't need a fuckin sound check!".itt már több mozgás volt és nem azért,mert a szegedi fiúcskák-lányocskák "megaláztak minket",hanem mert úgy néztem,tetszik pár arcnak,amit a németek csinálnak,bár ők ebbe pont bele is szartak,ahogy kell.a legszebb az volt,amikor egy-két betanult mozdulat ment (egy-két,egy-kétezer...) és az egyik meg nem nevezett zenekar meg nem nevezett dobosa a mosh közben elcsúszott a sörön és abba fetrengett.akkor gondoltuk úgy,hogy láttunk már mindent,amit látni kell ezen a planétán.
       ami igazán kefélt,az az afterparty volt.lealjasodás,amennyire csak lehet,dudva "kajaelterítése" francia módra,örjöngés-köpködés,vihogás,toalettpapírember,abszintozás utáni laci fej,petike pszichózisa csúnya lányokkal beszélgetés után,részeg diszkótánc (csúnya lányokkal és magunkkal) és faszmutogatás (magunknak),egy-két pillanat,amikor úgy éreztem,hogy vagy én (és mi) vagyok meleg vagy a németek vagy mindannyian, 3-kor a klubtulaj "na,mostmár ideje lesz mennetek!",mikor kezdtük szétszedni a berendezést és a bérelt dobcuccot,amiért elvileg fizetnünk kellett volna,russel crowe matematikai képletek kitalálásának imitálása az egy csodálatos elméből,német cd-tokkal (chaos bier und anarchie 3.,borzasztóan fos lemez) jéglekaparás az autóról,meleg búcsúzkodás,németek saját autójukat húgyozzák mínusz 10 fokban hajnali 3-kor.
        29-én felmentünk a németek harmadik bulijára is budapestre,összedobtuk valahogy a pénzt és nagyon örültek,hogy ott is találkoztunk (mi is,natürlich),beszélgettünk megint a koncert előtt és után.egyébként a többi zenekartól nem igazán dobtam hanyatt magam.jó volt találkozni rádi gabikával és a többiekkel együtt lenni és persze csajozni is!
        az egyetlen dolog,ami érdekel az új évben : turnézni némethonban.
       
       amúgy körvonalazódott bennem az a dolog ismételten,ami évek óta minden nap felsejlik és magabiztosan elhiteti velem,hogy ez igaz.nem is értem,mi a fasznak írom le,mikor már kezdek mindent leszarni és ez tényleg megrémít,szóval : minket (de legalább engem) tényleg mindenki utál vagy leszar,csak pár haver és/vagy barát szereti,amit csinálunk,de igazából szerintem azok sem,csak elfogultak és az mondatja velük a pár együtt eltöltött évnek köszönhetően,hogy "ja,jól csinálják ezek a srácok!".tök jó lehetne ez a zenekar nélkülem,akkor tuti többen szeretnék a srácokat,de a többieknek én kellettem,csúnya dolog,hogy nem lesz ebből minden koncert után lemezek,pólók eladása,vállveregetés és kislányok seggbebaszása marshall fejek között a kisbusz hátuljában.meg is fogannt a végső igazság erről az egészről több alkalommal,legyen ez végszó is,mert így is annyi volt a szilveszterem,hogy itthon ültem a gép előtt,játszottam és csináltam ezt a szemetet: "18. szülinapom előestéjén térden állva imádkoztam az istenhez,hogy másnap utáljam a punk-ot,másnap gyűlöljem meg az olyan király zenekarokat például,mint a red line offside.sajnos rábasztam,de le is szarom.nem növöm ki,pedig ezt jósolták."

feltöltöttem pár képet ide,alább láthatjátok őket,amúgy itt is van még,ha valakit érdekel :
http://viewmorepics.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewPicture&friendID=372212902&albumId=1253527

Na, ha már ennyire akarja a nép, hogy basszam meg magam a Fucked Up miatt, ezért gondoltam írok egy zenekarról, akiket úgy is utálni fogtok. Vagy nem.

fIREHOSE

Menjünk vissza kicsit az időben, nem sokkal a Minutemen gitáros/énekes, D Boon halála után járunk. 1986. Valahol 85. Mike Watt továbbra is maga alatt a barátja halála miatt, azonban egy, a Minutemen-en szocializálódott  22 éves egyetemista srác, egy bizonyos Ed Crowford felhívta őt, hogy szeretne egy zenekart alapítani, követve a Minutemen által lefektett alapokat, és nem-e lenne benne Mike. Hát Mike benne volt, szintúgy a volt dobostársa, George Hurley.

Kicsit jobban bejött nekik az élet, mint a Minutemen-nek, legalább is ha csak azt nézzük, hogy mennyi emberhez tudott eljutni a zenéjük (hála a három SST kiadású lemez utáni váltásnak a Colombia-hoz. Sőt, egy élő lemezt még a Sony is kiadott). Azonban szerintem annyira kultikus szerepet nem sikerült elérniük, mint elődjüknek, bár nem is hiszem, hogy ilyesmi járt volna a fejükben. Akár Minutemen, akár fIREHOSE, tök mindegy, ezek a srácok csak jól akarták érezni magukat és zenélni. Emellé persze elmésebb gondolatokat is fűzni, legalább is megpróbálni.

Fucked Up:
The Chemistry of Common Life

A Fucked Up kibaszott nagy királyság. Legalább is ezzel az új lemezükkel tényleg sikerült belopniuk magukat a szívembe. Már eddig is sikerült Lacája barátom által figyelemmel kísérnem a zenekart, azonban most elérték a The Chemistry of Common Life fantázia nevű lemezükkel azt, amit eddig nem: Még pedig azt, hogy majdnem beléjük szeressek.

Előszó

Sziasztok!
Az elkövetkező napokban 2008 legkirályabb dolgait állítjuk pellengére, természetesen teljesen szubjektív nézőponton keresztül. Szóval ne csodálkozzatok, ha számotokra teljesen hányinger dolgok kapnak majd helyet a ebben a top listában:
- Legjobb külföldi lemez
- Legjobb hazai lemez
- Legjobb általunk átélt koncert
- Az év csalódása

Szóval ilyen izgalmas és kreatív dolgot találtunk ki. Holnaptól szépen elkezdünk csorogni ezzel, hogy szépen zárjuk be a 2008-as évet.

Kiégés

Szeretek úgy belekezdeni dolgokba, hogy mindent beleadok, amim csak van. Tényleg, úgy ahogy van, még ha egy kis pöcsségről is van szó, vagy ha a feladat az, hogy fejjel menjek a falnak, hát hajrá. Aztán utólag ráérek gondolkodni, hogy mennyire is voltam hülye, hogy ilyen felfogással kezelem a dolgokat.

Évente egyszer-kétszer mindig elkap egy olyan időszak, ami teljesen kiéget belülről és kívülről egyáltalán, sokan alig ismernek rám ilyenkor. Egy átlagos balekről egy VÉRBELI balfaszra vált át ilyenkor a személyem. Napjaimat pöcslógatáson kívül nem is nagyon töltöm mással. Sikerült most is egy ilyennek telibe találnia, általában fel vagyok rá készülve, de most annyira vak voltam, hogy csak néztem, ahogy jön szembe velem, majd szépen pofán basz.

I säw that look in your eyes

Két évvel ezelőtt ilyenkor, mikor éppen csak szereztem egy dobost az akkor alakuló „indie” zenekaromba, nem is gondoltam volna, hogy mennyire komolyra fognak a dolgok válni a bandával kapcsolatosan. Nem volt még zenekarnevünk se, csak két és fél számunk, kint fagyoskodtunk egy büdös, koszos garázsban és jól éreztük magunkat. Az új év azonban sok dolgot hozott az életünkbe. Egy új tagot, illetve valahol ténylegesen egy „közös élet” kezdetét hozta. Koncertek, lemezfelvétel, rengeteg próba, megőrülés, pszichózis és új barátok szerzése.

Jött egy újabb év, mely még több élménnyel gazdagított minket, a fentebb felsoroltakat minimum megkétszereztük, illetve sikerült még egy román turnét is beiktatnunk. Viszont ezzel egy időben el is kezdtünk indulni a lejtőn. Talán pont a romániai turnéval kezdődött? Tudni illik, egy másik basszusgitárossal voltunk kénytelenek menni sajnos.
Azonban a problémák nem merültek ki itt. Kezdtünk elakadni a számírásoknál, kezdtünk nem figyelni a másikra, hogy ki mit akar, néha meg pont hogy nagyon is figyeltünk arra, hogy mit NEM akar a másik, ezért kb egy rövidebb albumnyi anyagunk el is veszett, szerintem.

El is kezdtünk beszélgetni erről, már nyár vége felé, mikor belekezdtünk az új anyag felvételébe, hogy akkor lehet, hogy gondok lesznek a tovább haladással, a zenekar jövőjével. Vicces az-az egészen, hogy amúgy szerintem szinte minden próbán nagyon jól éreztük magunkat, nem is volt bajunk annyira a másikkal, nem pikkelt senki se semmire.
De a vég elérkezett, éppen hogy kiadtuk a kislemezünket, szépen húzhattuk is le a rolót.
És ez megtört. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog, sőt, csak arra számítottam, hogy „na majd kezdek egy másik zenekart, mint bármikor máskor”, de nem, ez itt teljesen más már. Vége a közös életünknek. Már nem fogok bohócot csinálni magamból három, ötven, vagy kétszáz ember előtt, már nem fogok beleadni semmit sem koncerteken, mert már vége, ennyi volt, a dalok nem fognak szólni többet élőben.

Ez, és a szokásos magánéleti gondok, egyszerűen már túl sok volt nekem. Így hát nem is írtam mostanában a blogra. De ideje felkelnem, leporolnom magam és tovább állnom. Kezdetnek megteszi ez a poszt is.
 

 Végszó

Úgy érzem, hogy ezt csak magamnak fogom leírni, de akkor meg milyen hülye skizo dolog saját magammal megbeszélni, hogy magamnak írom. Na mindegy, így is elég nehéz belekezdenem, mert közben folyamatosan azon jár az agyam, hogy teljesen elhülyültem. Ennek a gyönyörűséges kis zenekarnak vége, az okokat nem keresem, néhányat tudok említeni. Egyetlen dologban biztos vagyok. Ezt a zenekart, mi tagok nem becsültük meg, és még bőven lett volna mit kihozni belőle, én így látom. De ezzel tovább nem akarok foglalkozni. Inkább áttekintem, hogy mi is történt velem/velünk a bő két év alatt:

Lelkes kezdeti próbák, még lelkesebb lerészegedések a garázsban, nyáron üldögélés és szotyizás az erdővel egybekötött szeméttelep szélén, a próbáról elkéső tag életvitelének teljes kivesézése, rokonainak teljes megalázása, alsógatyába izzadás, Laci hardkórzenéinek fikázása, hőbörgés a Minor Threat feldolgozás miatt, dobszerkó leépítése (okok: pszihózis, részegség), koncertre utazás kultúrált körülmények között, román turné, teljesen unalmas külföldi zenekarokkal történő fellépés, jó magyar zenekarokkal való fellépés, padlón alvás, meztelenül történő létezés meghatározatlan alkalmakkor, sör, 200 forintos román Camel, röhögve hányás, Titusz, a legkanosabb magyarvizsla, antiszociális viselkedés unalmas koncerteken, a zenekar támogatásával kapcsolatos megható köszönetnyilvánítás, burzum, Rádi kiröhögése, miután beindul, mert "ez a garázs egy szar kupleráj" és ilyen idegi magaslatokban még nagyobb rendetlenség okozása általa, metál válogatáskazetta, jófejek és szararcok megismerése, Laci gépén a háttér felvirágoztatása szigorúan homopornóval, félbehagyott slágergyanús szerzemények, jammelések a garázsban, két lemez felvétele, Ferdi "Legjobb 100 fingás" válogatása, elégedetlenség részemről, mert egyik lemezen sem hallható macskanyávogás, másfél literes Bucegi, fellépés az End of a Year-rel, buzulás, defekt haláltudjahol, teljesen komolytalan fogadkozás "többször fogunk próbálni" címen, jókedv és öröm repkedése, Laci anyukájának főztje, Ford Mondeo, Fiat Punto, Volkwsagen Transporter, Zsiguli, Suzuki Swift, egy szarvas jószándékú megfontoltsága , hogy kibasszon e velünk, mocskos szélvédő, Csank Laci, sörreggeli, románok átkozása útminőség végett, feloszlás, másnapos test, alkohol és gyomorszag, zenélés foglalt házban két kutyának, garázsbuli idegrendszeri elgyengüléssel, Kalóz és Fater beugrása, két gitáros felállással kapcsolatos spekulációk, turné utáni depresszió, kicsi a rakás, igyenkoncertek.

Én így láttam.

Jilted John - Jilted John 

2001 környékén sikerült beszereznem egy olcsó punk válogatáscédét. Tele volt fasza briton dalokkal, első számú kedvencem a Damned lavszongja volt, mindaddíg, amíg el nem jutottam a 17-es nótához. Ez vala Jilted John - Jilted John című szerelmi opusza, amikor is rájöttem, hogy előnyére válik a zenének, ha kretének játszanak a hangszeren. A baró pléjbekkes videó megtekintése közben pedig rájöttem, hogy igazán egyedi zenekarrol van szól, hiszen a dobos kivételével mindenki hülye, ez az esetek nagy részében fordítva szokott lenni. Halálbéna és zseniális...

Folytassuk akkor pár érdekes adattal, amikről BIZTOSAN nem tudtál, hogy kapcsolatba hozhatóak az oldallal. Néhánnyal még én sem.

Statisztikák
Van egy tök jó menüpont a blogon belül, melyet csak szerkesztők láthatnak, itt lehet megnézni, hogy ki hogy mennyiszer, miről és hogyan látogatta meg a blogot.
Egy csomó száraz adat van, például grafikonnal összegzés, számokkal (ezeket nem publikálnám, mert nagyon minuszban vagyunk most), vannak itt url statisztikák, azok közül talán a 2008.12.04.-eset illene megmutatnom.
Meg lehet nézni azt is, hogy honnan hivatkoztak ránk. Hát nem sok helyről, talán ez is jelzi, hogy nem éppen erős a blog, de hát nekünk már csak ez jutott.
Amire viszont inkább kiakartam térni, és tényleg, okozott is pár meglepetést, az a keresőkifejezések. Vegyük alapnak a fent írt dátumot. Nézzük miből éltünk aznapig. Kiemelném a számomra érdekes részeket, hogy mégis hogyan találtak ránk egyesek:

Bár volt szó a Scooterről, de azt mégse scOTERnek írtuk, továbbá a "css+kóddal+elég+durván" is elgondolkodtat, hisz nem éppen egy webdesign-nal foglalkozó blog vagyunk.
Na de amit egyszerüen tényleg nem tudok hova tenni, az a pinaba+gecizesek. Most komolyan, ez hogy? Szerintetek? Ötlet? Mégis melyikőnk tehet arról, hogy kétszer is ezzel találtak ránk?!

Zárásként csak annyít írnék még, hogy nagyon örülök, hogy az olvasóink 81%-a Firefox-ot használ, annak már kevésbé, hogy Operát csak 2%, de az is jobb, mint a semmi.

Kedves trenszerek! Megfigyelhettük a zenetörténet során, hogy amint egy zenész eljut egy magas technikai szintre, onnantól kezdve elfelejt zenét írni, helyette hallgathatatlan, mesterkélt végterméket gyárt. Nagyon kevés példától eltekintve ez mindíg is így volt és lesz is. Az egyik kivétel az Iwrestledabearonce, amit egészen pontosan tegnap mutatott nekem egy rút zenészkollega. Túlságosan is jól zenélnek már, de van valami perverz humorérzékük, hogy grindból váltanak hirtelen bajuszdiszkóra. Egész nap meghülyülnék az ilyentől, de hébe-hóba, és gondolom ittasan (tegnap nem volt itthon semmi, ma illene pótolnom) vagy egyszerűen csak kreténkóros állapotban üdítő a muzsikusok zenei tréfálkodása. A klippjük meg tök ari.

 iwrestledabear - Tastes like Kevin Bacon

Ja és lehet gyűlölni azt a zenekart, amelyik ilyen pólót készít a kedves fogyasztóknak?

Röff röff kishaver.

Mikulásra sikerült meglepnem magam egy cuki poppánkos koncerttel kis városomban, amiből levontam az intelligens következtetést: Még mindíg jobban szeretem a Kindert. Az első zenekart nem sikerült elérnem, helyette megérkezésem pillanatában élvezhettem a Mom's Favourite elnevezésű sztárcsapatot, akikről teljesen nyugodtan kijelenthetem, hogy szarok. Zenei tudással nincs gond, az ötleteléssel már annál inkább. Ha jól emlékszem, akkor ők nyertek régebben valami tehetségkutatót, legközelebb megkérdezem tőlük, hogy melyik faluban. És bizony kísért minket a zenetévén sokszor látott klipjük is. Gondolom sok dellát kellett annó a vivások pofájába tömködniük, hogy ismeretlenekből suhancokból egy rövid, de annál bénább szócikk legyen ez a zenekar a honi "punk" enciklopédiájában. Nem értem én ezt a világot.
Utánuk következett a Szükségállapot formáció, kik megírtak két dalt életükben és úgy tűnik egész jól megvannak velük. Zenei tudásra itt sincs panasz persze, az ötletelésre viszont bőven. Persze két egész fokkal jobb, mint az Anyád kedvence, de ez szerintem elég sovány vigasz. Fogalmam sincs, hogy ez a zene unalmas, vagy csak én szeretek köcsögösködni az ilyen vagány zenekarokkal. A madárinfluenzás dal persze még mindíg nagy kedvenc, érzitek ugye a maró gúnyt teknótestvéreim? Sajnos ők is játszanak metálos riffeket, amit szívből és őszintén rühellek, mert egyszerűen béna ehhez a zenéhez. Amúgy a pánkosabb részekkel nem lenne itt baj, csak kevés az ötlet. Mindezek ellenére sokkal inkább őket hallgatom, mint a sok beatdownos hardkóros geciszar rondaságot.
Kezdtek pállni a tangák, az undorító, füllesztő picsaszagra előkecmergett a Reflected is biztonságos barlangjából. Továbbra sem tetszik a stílus amit művelnek, de magasan előzik le az összes honi, és sok külföldi poppunk förtelmet. Az egész nagyon egyben van, és bár milliónyi női szív szakadt szarrá alattuk, ennek ellenére keményen játszottak a hangszereiken. Ja és amúgy egyre rondábbak a tagok, mert már öregek.Nem is szidnám őket, mert tényleg nagyon jól csinálják azt, amit, és néhol még ötletesnek is mondhatnám. Egy nagy kedvenc számom van tőlük, a legelső, amit komponáltak, na azt pont nem játszották. Játszottak viszont egy Ramones számot (ők ezt "As a ghost"-nak hívják). Merem remélni, hogy tribút az a bizonyos riff, tudtommal csípják a Ramonest. Ja és tök béna volt, amikor énekeltették a közönséget.

Összessezve: Régen láttam tarján első számú zenekarát, őket ismét láthattam, nem csalódtam, nem kedvelem, amit művelnek, de simán lealázzák az összes poppánkos öreget és fiatalt. Anyád kedvenceék sem volt csalódás, ők sosem voltak jók. A Szükségállapot fejlődő zenekar, róluk egy-két év múlva írok majd sok csúnyaságot, ha nem írnak egyedibb dalokat, és ha addíg nem darabol fel egy izzó öklű poppunker.

Na hejj! Újra itt, újra a szarban, újra magyarban!. Ma három metalcore-nak csúfolt zenekart fogunk kielemezni, íme.

NEHÉZÁRAM PONTOZÁS:

Definició: Nehézáram pontozásnak nevezzük azt az értékelő rendszert, mely univerzálisan írja le bármely banda zenéjének, megjelenésének és hozzáállásának a minőségét.
Jele: NÁ
Megjegyzés: 1NÁ = 1 Nehézáram zenekarnyi mocsok. Ettől feljebb még nem tudtak mérést végezni kiváló tudósaink, ám egyesek feltételezik, hogy lehet 1-nél nagyobb mértékegységet is kimutatni bizonyos zenekaroknál.

Hejj!
A héten ismét fanzine megjelenésekről adok hírcsokrot, és ez tök jó. Kezdjük is akkor:

Elég gáz, hogy NÉGYEN (4) írjuk a blogot, és már vagy három napja nem volt új poszt.
Gondoltam megtöröm a csendet, és írok úgy általánosságban a blogunkról. Nem ígérem, hogy izgalmas is lesz, de hát üresjáratként jó lesz a poszt, nem?

Bl'ast! - Surf and destroy

Ha szereted a Black Flag-et vagy ha szeretnéd a Black Flag-et, de nem elég befogadható neked, akkor ez a te zenekarod. Szuper 8-as filmes klippért külön pirospont.

Ezen az 1983-ban alakult bandán meglátszik, hogy A Black Flag a kedvencük. Adj egy kis metált és hard rock-ot a B.F.-hez, és megkapod a Bl'ast-et.
Természetesen őket is, mint a Minutement, az SST Records adta ki nagyrészt. Persze besegített a Wishingwell is  az első lemeznél, de ez csak rész infó. Még annyit, hogy a stoner arcok sokt köszönhetnek nekik, mert kb majdnem az összes ilyen zenekar alap bandának állítja be a Bl'ast-et.

Itt az idő, készen álltok a mocsokra? Fel vagytok készülve, hogy a zenei pokol újabb bugyraiba merüljünk? Ajánlom, mert ez itt újra a Saturday Night Holocaust!
Ma, mint egy, az első rész közvetlen folytatásaként, a pop-punkot vesézzük ki.
Kezdjük is pár érdekes adattal.

Minutemen - This Ain't No Picnic

A bandáról pár infó, aki nem ismerné őket.
1980-ban alakultak a Reactionaries (linkre kattintva tök legalálisan tölthetsz zenét) romjaiból. Első koncertjükön a Black Flagnek nyitottak, első lemezüknek pedig Greg Ginn volt a producere, illetve ő is adta ki az SST-nél. Be is indult az élet náluk, jöttek a lemezek, közös dzsemmelős lemez a Black Flaggel (Minuteflag), aztán az utolsó turnéjukat az REM-mel nyomták le.
Minden mehetett volna faszán tovább, csak hát az énekes meghalt egy balesetben. Így hát illedelmesen be is fejezte a zenekar a munkásságát.

Ajánlott dokumentumfilm:
We Jam Econo

Na mint ígértem, készültem mással, még pedig egy PFA interjúval. Próbáltam érdekes kérdéseket feltenni, de ez nem igazán sikerült, legalább is a válaszok hosszából ítélve. A kérdéseket a zenekar énekesének és basszerosának, illetve egyben a banda legmagasabb tagjának, Áronnak tettem fel msn-n keresztül. Aki szereti a gyors de cseles zenéket, az nézzen utána a zenekarnak, illetve olvassa az interjút!

Ma is elmarad a Saturday Night Holocaust, de csak azért, mert földrajzilag más helyen tartózkodik szerény személyem, illetve maga az adathordozó, amin a cikk van.
Holnap viszont már a távolság nem lesz akadály, úgy hogy be lesz pótolva, addig is várható ma egy másik poszt cserébe, persze még nem tudom mi, valamit csak ki találok.

Nagyon fáradt vagyok, de írnom kell.

Rég éreztem ilyen jól magam, hisz mostanában nincs is időm semmire, leginkább a saját kis faszságaimra. De még arra se, hogy jól érezzem magam.

Káosz az élet, ahogy ez az egész este is volt. Hempergés, dobálózás, részegség, másnál (mondjuk nálam) józanság. Illetve meglepődés, hogy nem vagyok vega, csak kevés húst eszek. Húha azta mindenit!

Indulás előtt aludtam egy félórácskát, hogy ne dobjam be a szunyát a csepeli héven, esetleg magában bent a teremben, ennek eredményeként viszonylat egész frissen sikerült megérkeznem szinte pont a PFA kezdésére. Mit is kéne tudni erről a zenekarról? Nem akarom lelőni a valamikor megjelenő írásomat (még nem tudom mikorra időzítsem), így csak annyit írok, hogy ezek a srácok aztán tudnak valamit. Például fejlődni és zenélni is. A szokásos szar csepeli hangzás, és az erősen illuminált állapotuk ellenére eléggé egybe volt a produkciójuk, leszámítva pár technikai malőrt, amiről nem feltétlen ők tehetnek. Ígéretes egy banda nagyon, újabban már az ének sem idegesít, ha képesek elviselni egymás hülyeségeit, egyik legfaszább magyar banda válhat belőlük.
Persze azért vannak bőven hiányosságaik, például Charles Bronson számot most sem játszottak, illetve a nem létező C.B. szám mellé beépíthetnének egy 97A-t is. Mondok is két nagyon jó számot e remek bandáktól, pl Youth Attack és Ballanced society / Kickflip. Hmm, srácok, megbeszéltük? Még szép.

Amit bírtam a PFA-ban, az már kevésbé volt meg a ForMyFriends-ben. Ez pedig az összeszedetség, tökösség és hogy a zene egésze valahogy legyen egyben.
Hát az első tulajdonság még annyira nem zavaró, inkább csak irritáló, hogy mennyit lehet szenvedni a beállásokkal és számok között. Második részben ide tartozik, illetve magához az egész fellépéshez. Jó utón vannak, de van még mit növeszteni srácok. A harmadikkal viszont egyre jobban állnak, eddig mindig úgy voltam velük, hogy baszki, mióta zenélnek ezek, és képtelenek az amúgy tök jól megírt számaikat rendesen lenyomni. Úgy látszik ezt ők is megunták és változtatni akarnak a dolgon. Ez folyamatban van, jól haladnak.
Összegezve, én már nagyon várom, hogy felvegyék a számaikat, mert van ötlet bennük, a finom kis dallamaikban és a néha már túlzó Kid Dynamite nyúlásokba átharapódzó cuccaikban is.

Na, ha a már ennél a három kritériumnál tartunk (összeszedetség, tökösség, zene legyen egyben), Plan Beer egyáltalán nem remekelt, sőt. Ellenben rájuk volt a legnagyobb hangulat, egy élmény volt. Egy időben nagyon menő volt ezt mondani, hogy "itt van XY zenekar, ők leszarnak mindent, csak az a fontos, hogy a barátaiknak zenéljenek, és ezt az XY zenekar milyen hitelesen teszi, blablabalbalbla". Na hát náluk ez koncerten megmutatkozott, hogy tényleg így van. És ez tök jó volt, igazából ez adta meg a hangulat alappilléreit, enélkül mocskosul szar lett volna az egész, mert aznap este talán ők szóltak a legszarabbul (önhibájukon kívül), ők pöcsöltek a legtöbbet beállással és egyéb faszságokkal és ők voltak a legszétesettebbek is. Más kérdés, hogy ez a szétesetség indokolható (jogosan) a hangzással, hisz ha a dobos, vagy akár bárki más nem hallja normálisan zenésztársát, mégis mi a fasz alapján haladjon? Szóval ja, ezt benézték ilyen szempontból a srácok, ellenben számomra az egyik legnagyobb hangulatot ők hozták. Ja és a legjobb feldolgozásokat is!

A Kultúrkörrel sajnos be kell, hogy valljam, mindig is úgy voltam, hogy valahogy sehogy. Ez most baszott nyomorultul hangzik, de tényleg. Kismilliószor játszottunk már együtt velük, de valahogy sose volt alkalmam teljesen végig nézni egy koncertjüket sem.  Na ezen most változtattam. És megérte. Bár az ő zenei stílusukkal a világ végére lehetne engem kergetni, mégis sikerült bent tartaniuk, hisz ők fentebb említett szentháromságnak tökéletesen megfeleltek, továbbá olyan családi hangulatot termetettek, melyet tök jó volt megélni. Oi ide, oj oda, shalom amoda, itt meg a kaloda, fasza volt nagyon, nem bántam meg, hogy még őket végig néztem.

Már csak azért sem, mert így részese lehettem a Planbeer-ForMyFriends társaságnak egy kicsit, legalább is amíg utaztunk, illetve gyorséttermi kaját vásároltunk más pénzén. Nem, nem anyuén, övét már nagyon régen elköltöttük. Legalább is én.
De erről nagyon nem szeretnék írni, mert büdös vagyok és álmos, és különben is, kit érdekel a szaros életem, amit amúgy sem szívesen osztok meg bárkivel, hmm?

Egy kis ajánló annak, aki nem ismerné:

Még több huncutság itt:
http://www.stagedivecomics.com

- Ez a te interjúd, nincs is mit kérdezned tőlem?
- Hát, akkor most ti most teljesen eladtátok magatokat?

Hejj! Amíg képtelen vagyok összekapni magam, addig itt van egy hírcsokor, fanzine megjelenésekről:

Reaction #4

Megjelent a Reaction fanzine 4. száma!
Interjúk: Amulet, Bane, Donnybrook, Earth Crisis, Go It Alone, Have Heart, In Blood We Trust, Miles Away.
Kapható a következő boltokban: Wave, Underground Store, Casual Streetwear.

Megrendelhető a reactionzine@gmail.com címen és a www.myspace.com/reaction_hc_zine honlapon. A 32 oldalas, A4-es formátum ára 200 Ft.

Emellett megrendelhető a Nothing Gold Can Stay új, „Talking to the Wall” 7”-es lemeze, 1100 Ft-ért.
A fanzine és a kislemez együtt 1200 Ft-ért kapható!

nemváltozunk #2

A borító mindent elárul, továbbá a következő hozzáfűzést kaptuk róla:
ha kell belőle: buda86 KUKAC gmail PONT com

Headshot #2

Komment nélkül érkezett. Tartalom a borítón.

Mostani helyzetemben kicsit nehéz rászánnom magam, hogy billentyűzetet ragadjak, de annyi minden kavarog a fejemben, hogy kénytelen vagyok ezeket mind ide a blogba vetni.

Be kell, hogy valljam, elég elbaszott egy gyerekkorom volt. Vagyis olyan kb 10-11 éves koromtól, ahogy a szüleim elkezdtek válni, jött a valóvilág, hidegzuhany, minden ahogy egy elbaszott könyvben is meg van írva. Tudni kell, hogy a válási intervallum nem egy-két hónap, esetleg év, hanem kerek 8 (nyolc) év volt, szóval ez elég sokra rányomta a bélyeget nálam. Vagyis nem is ez, mert a válás az smafu, ellenben a velejáró dolgok és egyéb kihatások már kevésbé.
Lehet ezért, de lehet, másért így hát elkúrt fiatalságomban sikerült rátalálnom valamire, ami ha többre nem is, de pár percre feledteti a hülyeségeket az életemből. Így lett tinédzserkorom egyik meghatározó eleme a Smafu, kb mint egyetlen vidám dolog, amiről tényleg azt tudtam mondani, hogy ezek a srácok nem csak szenvednek, erőlködnek, vagy esetleg majomkodnak a színpadon/lemezen, hanem ez tényleg tök hitelesen vidám, vicces és jó. Semmi erőlködés vagy izzadtság szag, adja magát az egész, még a gyengén szóló demojukon is.
Aztán jött 2003, vége lett a Smafunak. Én pedig teljesen elfeledkeztem erről az egészről, amit fentebb írtam.

Egészen mostanáig.
2008. november 22.-e, 18:17-van. Márk felhív, hogy találkozzunk valahol a Smafu buli előtt. Megegyeztünk egy „20:00 órai Stadionoknál”-ban. Ezen a napon történt pár szar dolog velem, ezért nem igen volt hangulatom semmihez, gondoltam meghallgatok pár számot a reunitáló szegedi bandától, legalább felidézem a szövegeket. És ahogy beraktam a „fiLÓZofus” című számukat, egyből 2000-be repültem vissza. Kb olyan önkívületi állapotba kerültem pár másodpercig, hogy habzó szájjal csapkodtam a térdemet örömömben. Hoppácska!

20:27, én a Stadionoknál, Márk pedig hív, hogy mégse jön, mert nem. Hát oké.

20:41, végre rájövök, hogy rossz irányba indultam el, villamosra fel, pár perc múlva a helyszínen is vagyok.

21:53. Kezd a Tragic Vision. Kellően szomorú zene, iszonyat nagy lendülettel. Néha nem értem őket, hogy kb nulla megmozdulásra is hogy képesek ennyi lelkesedéssel tolni a szekeret. Maximális respekt, már csak azért is, mert iszonyat jó arcok. Drunk Edge Revenge!

23:02, és már a Smafu nyomja. Jézusom (jaj mit írok), sose láttam ezt az együttest élőben, mégis teljesen olyan, mint azt elképzeltem lemezről. És visszarepültem minden szar ellenére 2000-be, forever vidámság a zene alatt és mint kis Balázs az üveggolyókért, én úgy ordibáltam a szövegeket. És fura, hogy minden, amit nem szeretek egy zenekarban, ők ellőtték, és mégis bejött. Miért is? Se erőltetett, se szar nem volt, csak őszinte és spontán. Na jó, nem „minden”, amit tényleg utálok egy zenekarban, igazából csak a számok közötti viccelődésre gondoltam itt, eddig bármilyen más együttes próbálta ezt nyomni, mindig olyan kibaszott szánalmas volt. Természetesen itt nem, hogy is lehetett volna az?
Fura volt, hogy ennyi idő után is szinte minden szöveget fújtam kívülről. De hisz mennyi idő telt el? Még csak 2000 van!

És akkor hirtelen vége lett. Mennyit mutatott az órám? Nem tudom, nem mutatott semmit, csak azt, hogy visszatértem 2008-ba. Itt vagyok újra a szaros életemben, na de akkor mi van? Semmi. Viszont volt egy iszonyat jó estém, köszönet érte az együttesnek.
Úgy érzem, kicsit erőt adott az egész, illetve értelmét vesztette, ha csak egy kis időre is a „Vidámság vagy punk?” teória. Ma befejezem a Saturday Night Holocaust tegnap le nem adott részét.
 

http://www.myspace.com/smafu
http://www.myspace.com/wearetragicvision