Itt az idő, készen álltok a mocsokra? Fel vagytok készülve, hogy a zenei pokol újabb bugyraiba merüljünk? Ajánlom, mert ez itt újra a Saturday Night Holocaust!
Ma, mint egy, az első rész közvetlen folytatásaként, a pop-punkot vesézzük ki.
Kezdjük is pár érdekes adattal.

Sziasztok!

Tegnap voltam koncerten. Jó volt. Persze most hazudok, na nem azért, mert a koncert olyan hűdeszar lett volna (mert amúgy az volt), hanem mert tényleg nem a szó klasszikus értelmében volt jó. Ugyanis rosszul megszervezett, pocsék, fos egy koncert volt ez, sőt, az egyik leggagyibb, amin valaha voltam. De mégis ott lebegett a levegőben a pánkszag.

Először is, nem akarok fikázni senkit, de aki csak szar bulikat tud szervezni, az inkább maradjon a seggén és csináljon inkább akármi mást, mert egy idő után kurvára idegesítő tud lenni, hogy mindig van egy XY beígért zenekar, meg nagy hype, aztán az egészből nem lesz semmi, csak a kis noname pukipánk support marad, és ehhez ezek a balfaszok még vigyorognak is, meg teszik a nagy színtérkúró szervezőarcot. Ez a tegnapi például meghirdetve sem volt sehol (!), a balfasz övcsatos trendi szervezőarc (akinek amúgy fogalma sem volt semmiről, pl kik a fellépők, meg ilyenek) mégis olyan nagy öntudattal osztotta az eszet mindenkinek, mintha mi mind a myvipes vagy faszomtudja milyenes jóbarátai lettünk volna. Na mindegy.
Leérkeztünk 7-re a Filterbe, mivel én is a fellépő zenekarok közül benne voltam az egyikbe, már voltam annyira bennfentes, hogy ne lepjen meg, hogy a beígért (direkt nem írtam, hogy leszervezett, figyelitek?) bandák közül a Kernel Panic nem lesz, a Dance or Die-nak csak a fele érkezett meg, vagy hogy csak egy gitárláda van. Mindegy, én azért szeretem a szar helyzeteket, mert azokból kiindulva szoktak megszületni a legmókásabb dolgok, és itt is ez történt, de ez csakis kizárólag a jelenlévő pár jóarcnak volt köszönhető, nem a szervezőknek.
A Lömbihead kezdett. Nem sokat tudok róluk, csak azt, hogy előző nap a Csepeli bulin ők is játszottak, és a myspace-es felvételeiket meghallgatva egy nyolcvanas évekbeli magyar punkzenekar jutott rögtön az eszembe, de nem mondom meg, hogy a Marina Revue-e az, vagy a Lenin Körút, vagy a Cirkáló, vagy a Herpesz. A produkciójuk meggyőző volt, igazi minimálzene a jobbik fajtából, Circle Jerks és egy másik feldolgozással, aminek az előadóját nem tudom, de az a szám ment a Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső című filmben, amikor a srác elveszít mindent pókeren. Csekkoljátok őket, mert a fantázia meg az erő a fos hangosítás ellenére is átjött (nekem), csak egy kicsit hosszúra nyúlt már a végére.
Utána jöttünk mi, azaz a Formyfriends, és szerintem gecijók voltunk, de komolyan.
Ezekután következett az est fénypontja, a fél Dance or Die. Gecirossz volt az egész, egy gitár-ének, és egy dob felállással, de ehhez az estéhez ez kellett, és tényleg furcsa, de működött a dolog. Persze zenei orgazmusa gondolom senkinek sem volt, de ezt nem is várta azthiszem senki, élményszámba viszont nagyon is jó volt, annyira, hogy még én is énekeltem egy picit, amíg szájba nem basztak.
A negyedik fellépő pedig a Jólvanakkor nevezetű pukipoprokk formáció, akik olyanok voltak, mintha az Alvin és a mókusok frontembere közösült volna egy 4 éves óvodással, miközben azt üvöltözi, hogy kuki, meg kaki. De legalább kedves srácok voltak, meg a barátaik jót táncoltak rájuk.
Szóval srácok, ez az egész koncert, meg minden, olyan volt, mint az élet. Nevettünk, sírtunk, küzdöttünk, lazítottunk, és a végén egy hatalmasnak ígérkező, de annál kisebbett durranó katarzissal zártunk. Mert az élet szar. Összepakoltunk, és képzeletben felégettük a magunk mögött hagyott Filtert, meg az egész rohadt várost.
Ezekután megünnepelve ezt a fergetegesen gagyi, és valahol mégis bájos szart, amin mi mind fellépők voltunk, Ócsi mindenkit meghívott egy sörre, és elmentünk az Astóriára gyrosozni, meg megbeszélni, hogy egy kapcsolatba nem szabad teljesen odaadni magad a másik félnek, mert akkor ő megrág, kiköp, majd nevetve lehugyoz téged, és hogy zokniba törölni a gecit nem is olyan ciki.
Sziasztok!   

Minutemen - This Ain't No Picnic

A bandáról pár infó, aki nem ismerné őket.
1980-ban alakultak a Reactionaries (linkre kattintva tök legalálisan tölthetsz zenét) romjaiból. Első koncertjükön a Black Flagnek nyitottak, első lemezüknek pedig Greg Ginn volt a producere, illetve ő is adta ki az SST-nél. Be is indult az élet náluk, jöttek a lemezek, közös dzsemmelős lemez a Black Flaggel (Minuteflag), aztán az utolsó turnéjukat az REM-mel nyomták le.
Minden mehetett volna faszán tovább, csak hát az énekes meghalt egy balesetben. Így hát illedelmesen be is fejezte a zenekar a munkásságát.

Ajánlott dokumentumfilm:
We Jam Econo

Na mint ígértem, készültem mással, még pedig egy PFA interjúval. Próbáltam érdekes kérdéseket feltenni, de ez nem igazán sikerült, legalább is a válaszok hosszából ítélve. A kérdéseket a zenekar énekesének és basszerosának, illetve egyben a banda legmagasabb tagjának, Áronnak tettem fel msn-n keresztül. Aki szereti a gyors de cseles zenéket, az nézzen utána a zenekarnak, illetve olvassa az interjút!

Ma is elmarad a Saturday Night Holocaust, de csak azért, mert földrajzilag más helyen tartózkodik szerény személyem, illetve maga az adathordozó, amin a cikk van.
Holnap viszont már a távolság nem lesz akadály, úgy hogy be lesz pótolva, addig is várható ma egy másik poszt cserébe, persze még nem tudom mi, valamit csak ki találok.

Nagyon fáradt vagyok, de írnom kell.

Rég éreztem ilyen jól magam, hisz mostanában nincs is időm semmire, leginkább a saját kis faszságaimra. De még arra se, hogy jól érezzem magam.

Káosz az élet, ahogy ez az egész este is volt. Hempergés, dobálózás, részegség, másnál (mondjuk nálam) józanság. Illetve meglepődés, hogy nem vagyok vega, csak kevés húst eszek. Húha azta mindenit!

Indulás előtt aludtam egy félórácskát, hogy ne dobjam be a szunyát a csepeli héven, esetleg magában bent a teremben, ennek eredményeként viszonylat egész frissen sikerült megérkeznem szinte pont a PFA kezdésére. Mit is kéne tudni erről a zenekarról? Nem akarom lelőni a valamikor megjelenő írásomat (még nem tudom mikorra időzítsem), így csak annyit írok, hogy ezek a srácok aztán tudnak valamit. Például fejlődni és zenélni is. A szokásos szar csepeli hangzás, és az erősen illuminált állapotuk ellenére eléggé egybe volt a produkciójuk, leszámítva pár technikai malőrt, amiről nem feltétlen ők tehetnek. Ígéretes egy banda nagyon, újabban már az ének sem idegesít, ha képesek elviselni egymás hülyeségeit, egyik legfaszább magyar banda válhat belőlük.
Persze azért vannak bőven hiányosságaik, például Charles Bronson számot most sem játszottak, illetve a nem létező C.B. szám mellé beépíthetnének egy 97A-t is. Mondok is két nagyon jó számot e remek bandáktól, pl Youth Attack és Ballanced society / Kickflip. Hmm, srácok, megbeszéltük? Még szép.

Amit bírtam a PFA-ban, az már kevésbé volt meg a ForMyFriends-ben. Ez pedig az összeszedetség, tökösség és hogy a zene egésze valahogy legyen egyben.
Hát az első tulajdonság még annyira nem zavaró, inkább csak irritáló, hogy mennyit lehet szenvedni a beállásokkal és számok között. Második részben ide tartozik, illetve magához az egész fellépéshez. Jó utón vannak, de van még mit növeszteni srácok. A harmadikkal viszont egyre jobban állnak, eddig mindig úgy voltam velük, hogy baszki, mióta zenélnek ezek, és képtelenek az amúgy tök jól megírt számaikat rendesen lenyomni. Úgy látszik ezt ők is megunták és változtatni akarnak a dolgon. Ez folyamatban van, jól haladnak.
Összegezve, én már nagyon várom, hogy felvegyék a számaikat, mert van ötlet bennük, a finom kis dallamaikban és a néha már túlzó Kid Dynamite nyúlásokba átharapódzó cuccaikban is.

Na, ha a már ennél a három kritériumnál tartunk (összeszedetség, tökösség, zene legyen egyben), Plan Beer egyáltalán nem remekelt, sőt. Ellenben rájuk volt a legnagyobb hangulat, egy élmény volt. Egy időben nagyon menő volt ezt mondani, hogy "itt van XY zenekar, ők leszarnak mindent, csak az a fontos, hogy a barátaiknak zenéljenek, és ezt az XY zenekar milyen hitelesen teszi, blablabalbalbla". Na hát náluk ez koncerten megmutatkozott, hogy tényleg így van. És ez tök jó volt, igazából ez adta meg a hangulat alappilléreit, enélkül mocskosul szar lett volna az egész, mert aznap este talán ők szóltak a legszarabbul (önhibájukon kívül), ők pöcsöltek a legtöbbet beállással és egyéb faszságokkal és ők voltak a legszétesettebbek is. Más kérdés, hogy ez a szétesetség indokolható (jogosan) a hangzással, hisz ha a dobos, vagy akár bárki más nem hallja normálisan zenésztársát, mégis mi a fasz alapján haladjon? Szóval ja, ezt benézték ilyen szempontból a srácok, ellenben számomra az egyik legnagyobb hangulatot ők hozták. Ja és a legjobb feldolgozásokat is!

A Kultúrkörrel sajnos be kell, hogy valljam, mindig is úgy voltam, hogy valahogy sehogy. Ez most baszott nyomorultul hangzik, de tényleg. Kismilliószor játszottunk már együtt velük, de valahogy sose volt alkalmam teljesen végig nézni egy koncertjüket sem.  Na ezen most változtattam. És megérte. Bár az ő zenei stílusukkal a világ végére lehetne engem kergetni, mégis sikerült bent tartaniuk, hisz ők fentebb említett szentháromságnak tökéletesen megfeleltek, továbbá olyan családi hangulatot termetettek, melyet tök jó volt megélni. Oi ide, oj oda, shalom amoda, itt meg a kaloda, fasza volt nagyon, nem bántam meg, hogy még őket végig néztem.

Már csak azért sem, mert így részese lehettem a Planbeer-ForMyFriends társaságnak egy kicsit, legalább is amíg utaztunk, illetve gyorséttermi kaját vásároltunk más pénzén. Nem, nem anyuén, övét már nagyon régen elköltöttük. Legalább is én.
De erről nagyon nem szeretnék írni, mert büdös vagyok és álmos, és különben is, kit érdekel a szaros életem, amit amúgy sem szívesen osztok meg bárkivel, hmm?

Egy kis ajánló annak, aki nem ismerné:

Még több huncutság itt:
http://www.stagedivecomics.com

- Ez a te interjúd, nincs is mit kérdezned tőlem?
- Hát, akkor most ti most teljesen eladtátok magatokat?

Hejj! Amíg képtelen vagyok összekapni magam, addig itt van egy hírcsokor, fanzine megjelenésekről:

Reaction #4

Megjelent a Reaction fanzine 4. száma!
Interjúk: Amulet, Bane, Donnybrook, Earth Crisis, Go It Alone, Have Heart, In Blood We Trust, Miles Away.
Kapható a következő boltokban: Wave, Underground Store, Casual Streetwear.

Megrendelhető a reactionzine@gmail.com címen és a www.myspace.com/reaction_hc_zine honlapon. A 32 oldalas, A4-es formátum ára 200 Ft.

Emellett megrendelhető a Nothing Gold Can Stay új, „Talking to the Wall” 7”-es lemeze, 1100 Ft-ért.
A fanzine és a kislemez együtt 1200 Ft-ért kapható!

nemváltozunk #2

A borító mindent elárul, továbbá a következő hozzáfűzést kaptuk róla:
ha kell belőle: buda86 KUKAC gmail PONT com

Headshot #2

Komment nélkül érkezett. Tartalom a borítón.