Kids like us records

Minden, ami underground.

Zenekarok













Keresés

Keress cikket nálunk és baráti oldalainkon egyaránt!

Sorozataink

FUCK YOU 2011

2011-es rinyálás

FUCK YEAH 2009

2009, a kurva anyád!

Akikről anyád sem hallott

Bemutatni azokat a zenekarokat, akikről olyan kevesen tudnak, hogy beleférnének egy félig teleszart Toi-Toi-ba.

Szíp Magor Artistáink

Csak a hazai, more!

Saturday night holocaust

Minden szombaton 17:00-kor a zenei pokol bugyraiba merülünk.

Jól nézd meg

Videók. Klipek. Satöbbi.

Zenekarok, amiket utálni fogsz

Zenekarok, amik egész biztosan szívből rühelltek, kedves önmegvalósításfüggő punkrokkerek.
Fáj, for, frí, van, offblaszt!

------------------------------------



Amit eddig nem tudtál az oldalról

FAQ, GYIK, és egyéb érdekes adatok az oldalról.

Kommentelők

Bringing Up Baby

Nincs megjeleníthető elem

Solidarity Webzine

Nincs megjeleníthető elem

Agyampokla

Nincs megjeleníthető elem

One Chord Wonders

Nincs megjeleníthető elem

Heart-A-Tact

Nincs megjeleníthető elem

Címkék

14alien (1) 1977 (1) 2008 (53) 2009 (35) 2009 de 2010 re (8) 2010 (21) 2011 (12) 2011 de 2012 re (3) 2012 (21) 2013 (1) 3/4hét (1) 36 óra pogó (1) 43. magyar filmszemle (1) 77 (1) a (1) adatlap (7) adorno (1) after classes (1) agyampokla (1) ajánló (40) akikről anyád sem hallott (6) aktuális (2) amd (1) amit eddig nem tudtál az oldalról (4) análdugó (1) ana never (1) anglia (1) angol (1) annácska (1) another way (4) antares (1) anyád (4) anyád kedvence (1) ashes of atlantis (1) avatar (1) a bit of braindead (1) a part (1) baader brains (1) bacon (1) bakony (1) banda mkl (1) barangó (1) baszás (1) béna (1) best of 2008 (2) beszámoló (24) big boys (1) billie joe armstrong (1) bio (6) black flag (4) blast (2) blind idiot god (1) blog (83) blogger (4) bobbánowich (1) bohócok (6) bombs (1) booking (1) boredom (1) boston (2) bread and circuits (1) brutal knights (1) budapest (19) bugazziiieee (1) byrne (1) calm before the storm (1) cloak/dagger (2) colbom (1) corrodal (1) cowabanga go go! (1) crisi (1) crust (4) csepel (2) csermanek lakótelep (1) csúnya (1) csurkapityesz (1) cvlt of grace (1) dagadt (1) damned (1) dance or die (10) dance or die!!! (1) david (1) dead boys (1) dead kennedys (2) deathcore (1) depresszió (1) descendents (1) devo (1) discharge (1) discriminated (1) dk (1) dreamlongdead booking (1) drogospunkfilm (1) duna (1) dürer kert (3) dzsukhell (1) eagles of death metal (1) eater (1) ebullition records (2) eger (3) egrix (1) egyszemélyes randevú (1) első (1) emo (9) end of a year (1) eric ayotte (1) eric marcelino (1) értelmetlen hülye kérdések (1) everything falls apart (1) evés (1) fallen into ashes (1) fanzin (1) fanzine (6) fashion victim (1) fastcore (3) fáziskésés (1) feldolgozás (1) fél x (1) fényes adolf utcai próbaterem (1) ferdi (1) fesztivál (1) fikázás (1) film (2) filmszemle (1) filter (1) firehose (2) flavov flav (1) flood has come (1) fogkrém (1) food (1) forgiveness denied (1) formyfriends (9) freefest (1) fucklikebunnies (1) fuck the kids like us minitour (2) fuck yeah 2009 (7) fuck your pride booking (1) fuck you 2011 (8) fuel (1) fültágító (1) funk (1) fuseism (7) f minus (1) gag a horse (1) gallows (1) geek (2) germs (2) ghetto prophets (1) git some (1) gokkun (1) gone (1) gördeszka (3) gorilla büfé (1) great lakes (2) green day (1) grindcore (1) gyalázat (2) győr (2) hands off! (1) hanoi (1) harc áldozatok nélkül (1) hardcore (38) harmony set (1) ha isten punkzenekart alapítana (1) headshot (1) heart a tact (1) herbelando (1) highsocks (1) hip hop (1) hírek (7) hiteljugend (1) hitványfanzin (1) homo (1) hughes (1) hülye (1) hülye underground (20) human error (2) ian curtis (1) imperial spies (1) interjú (15) intonarumori (1) intro (1) írás (1) iszonyat (1) iwrestledabear (1) jaki (1) jégrakéta (1) jesse (1) jesse hughes (1) jet market (1) jfa (1) jilted (1) john (1) john henry west (1) jolana (1) jól nézd meg (20) jótékonyság (1) joy division (1) juggaknots (1) junkies (2) k.o.c. (1) kakimaki (1) kalambó kutyája (1) kanagawa (1) kang (1) karst (2) kegyelemkettes (1) keith moon (1) kemenyhenrik (1) képregény (1) kernel panic (7) kevin (1) kex (1) kids like us records (1) killah priest (1) kinks (1) kiskovács (1) kiss the devil (1) klip (1) klur (16) kneejerk (1) kokakóla (1) koncert (13) koncertszervezés (3) kool keith (1) kovászos (1) közjó (1) kritika (9) kritikus kedd (6) kultúrkör (1) kurva (5) kurva internet (1) la (1) lantern (1) lányok (1) larry cubiac (1) látványnépség (1) leftöver crack (1) lemmy (1) less than zero (1) letöltés (28) liberal youth (2) libido wins (10) life (1) light up (1) link x (1) lömbihead (7) lookout records (1) look its a giraffe (1) lords (1) lori carson (1) lőrke (1) loser (1) louderbach (1) loud and wrong booking (1) lyon estates (1) macaulay culkin (1) magyar (1) magyarország 2011 (1) male nurses (1) marionette id (1) maszturbáció (1) mediafire (1) megamosh (1) megjelenés (1) melbisonplusszdeszkamen (1) metál (1) metal (1) metalcore (1) mexico (1) mike kirsch (4) mike watt (1) mind your step (1) minus (1) minutemen (4) molotov koktélt a mal zrt re (1) monitor punkok (1) mosh (1) most viktor vagy viktorka? (1) mothercountry motherfuckers (1) motörhead (1) mtv (1) my little corner of the world (1) nácik (1) nagymama (1) natas kaupas (1) nature boy jim kelly (1) navio forge (1) nazde (1) nec pluribus implar (1) nehézáram (1) nehézáram pontozási rendszer definiciója (1) nehéz áram (1) nembírodmegnézni (1) nempop (1) nemulass! (1) nemváltozunk (1) new (1) new dead project (7) new order (1) new wave (1) nikson (1) ninpulators (3) nokedli (1) not (1) nothing (7) not this time (1) nyálmirigy (1) olasz (1) one and the same (1) opus null (1) összefoglaló (1) padkarosda (2) pailhead (1) panic (1) path we tread (1) pavilionul 32 (1) pay my milk (2) penalty kick (1) pfa (12) pinhead gunpowder (2) piresian beach (1) pisscrystals (1) plan beer (5) platón (1) please inform the captian this is a hijack (1) pogó (1) pogo loco (2) pop (1) popunk (1) pop punk (2) pörkölt (1) post punk (1) prewiev (1) prospettiva (1) psycho mutants (1) pucok (1) punk (80) punkattitude (1) punk filmek (4) punk films (4) punk rock (1) puszta (2) quart.hu (1) questions (2) r.vomisa caasi (1) raein (1) rákosi (2) ramellzee (1) ramones (1) rancid (1) random chords (1) rap (1) reaction (2) reatards (1) red dons (1) reflected (2) rész (1) rhcp (1) richard hell and the (1) rivers run dry (2) románia (2) rosa parks (2) salgótarján (3) sallai laci (1) santa cruz (1) saturday night holocaust (5) saw (1) säw (5) sawhorse (2) say (2) scooter (2) screamo (1) seattle (1) sell out (1) semmi komoly (2) sex pistols (1) sex positions (1) shook ones (1) silver bearing (1) sixteen bullets (1) skatecore (1) skatepunk (5) skaterock (1) skinflutes (1) smafu (2) social circkle (1) sofa king (2) solidarity webzine (1) something against you (2) sonic youth (2) sotár (1) spark (6) ssd (1) sst (2) step on memories (1) steve (1) streets on fire (1) strengt in solitude (1) suburbia (1) surf (2) swa (1) szabad az á (1) szarás (1) szarfilmek (2) szar év (1) szar filmek (2) szeged (5) székesfehérvár (1) személyes (3) szentes (2) szerbia (2) szextank (3) szex tank (1) színtér (1) szíp magor artistáink (6) szolgálati közlemény (1) szomorúság (2) szükségállapot (1) talking heads (1) tapolca (1) tarr béla (1) tekken (2) téveszme (2) the clash (1) the dedication (1) the hated (1) the las vegas tragedy (1) the real kids (1) the screamers (1) the smiths (1) the static age (1) the stranglers (1) the tartuffe plan (2) the trouble (1) the wax museums (1) think again (4) this is bihar (1) this perfect nightmare (1) thrash (1) tisztán a cél felé (1) top 5 magyar lemez (1) torches to rome (1) tour (4) tragédia (2) tragic vision (1) transformers (1) tree (1) trusting (1) tűréshatár (1) tyrells owl (1) uborka (4) united and strong (2) urinals (1) usa (1) utazás (4) vargyai viktor (1) vega (1) vegan (1) vélemény (2) veszprém (1) vetkőzz (1) video (6) videóriport (1) világválság (1) voidoids (1) voodoo allen (1) vormkids (1) vörösiszap (1) wasted (1) wave (1) wbtmfs (1) who (1) who sows violence reaps storm (2) wire (1) witkin (4) wolfshapedclouds (1) wolf shaped clouds (4) wormkids (1) www.makeoutclub.com (1) yaphet kotto (1) young arsenal (1) youth violence (1) zach hill (1) zaj (1) zenekarok amiket utálni fogsz (3) zero tolerance (1) Címkefelhő

The sparks in your heart

2011.01.23. 09:05 - posztolta: neverlivetosee

 Na megpróbálok érdemben írni a próbatermi buliról.

 

Kicsit megfeledkeztem, hogy mivel is jár egy szervezés, ha saját terembe, saját cuccokkal, stb szervez az ember, hogy mennyi felelősséggel jár, és hogy mennyire nincs időm, és egy idő után annyira kedvem se kivenni a részem a mókából.

 

Eleinte a dolog nem zavart, ezért a Wolf Shaped Clouds-ot még tök nyugodtan tudtam végig nézni, szerintem az este legjobb zenekara volt, nem is azért, mert bejönne zeneileg, igazából lemezről hallgatva az ilyeneket nekem kibaszott sok, pedig tök nyílt vagyok 90-es és 00-ás évek emo/screamo/emoviolence témái iránt, de az biztos, hogy soha a büdös életben nem tudnám otthon ülve hallgatni az ilyesmit. Ellenben koncerten, ennyire összeszedetten és egyben nagyon jó látni az ilyesmit. Szóval élmény volt és meglepő, mert eddig ahányszor láttam őket, vagy kurva vékony volt az egész, vagyc csak béna. Ehhez képest most meg úgy mentek átrajtam, mint egy úthenger, ami még vissza is tolat rajtam, hogy megnézze, elütöttt-e, majd mint aki jól végezte dolgát, újra áthajt.

 

Ami még nagy faszság volt a részemről, hogy nem szerveztem be magam mellé segítő embereket. Ez tudom, hogy bénaság, de van bennem egy olyasmi érzés, hogy "nem fogadhatok el segítséget", biztos valami visszamaradott kisebbségi komplexusból maradhatott ez vissza. A másik pedig, hogy jobban szeretem a teljes irányítást a kezembe tudni, mert ha én baszok el valamit, akkor azt tudom, hogy a balfaszságom miatt történik, más lebaszásában viszont nem vagyok jó. Szóval így a jegyszedés feladata is rám maradt, továbbá fogalmam sincs miért, de a vegan gárdaságból is kivettem a részem, pedig arra tényleg nem lett volna szükség.

Ennek hatására a PFA-nak már elég nyűgösen állítottam be a dolgait és néztem őket végig. Amúgy remekek voltak, mint mindig, nem is tudom mit írhatnék róluk, amit eddig bármelyik koncertjükről nem írtam le. Talán azt, hogy mikor megkérdeztem Borost, hogy mennyi pénzt adjak nekik, akkor ő tök komolyan rám néz, kicsit közelít a fejével, felemeli a kezét és ennyit mond "KÉTSZÁZ FORINT". Azért a végén ennyinél többet kaptak. Remélem legközelebb már szintivel fogják nyomni az ipart!

 

Azt hiszem a gyógyszerem valahol itt gurulhatott el de nagyon csúnyán, leginkább a jegyszedés és a cuccok állítgatása miatt, de legalább nagyon minimális szinten sikerült szocializálódnom, bár távolról sem annyira, mint azt kívánta volna a kicsiny piszkos lelkecském.

Viszont időközben megjött Shit, így lassan el is kezdődhetett a For My Friends. Hát náluk valami elég borzalmasan szólt minden, bár lehet csak a "máshol állás" miatt, de úgy legalább koncert alatt is folytathattam némi beszélgetést emberekkel. Azért móka volt nagyon, és ezt mindig is bírtam a zenekarban, hogy akármennyire bénák vagy szólhatnak bármennyire szarul, áttudják adni azt a baráti varázst, amire kevés zenekar képes. Sátán, móka, faszverés, ilyesmi. És persze ezt mind izzadtság szag nélkül. Hát nem szuper?

 

Időközben meg jött Pszichó Dávid, akit akármennyire is szeretek, valahogy mindig akkor talál be, mikor a legkevésbé vagyok vevő arra, hogy basztassanak. Talán itt volt a tetőfokán az egész, hogy mennyire kurvára elegem van mindenből, miért nem oldják meg a zenekarok vagy bárki más az egészet, engem hagyjanak már a kurva életbe.

Lehet ez miatt, vagy inkább azért, mert pár nappal ezelőtt láttam Szex tankék próbáját, de a koncert nem számomra kicsit csalódás volt. Próbán nagyon feszes volt, amin meg is lepődtem, mert emlékeimben kb ennyi élt még régről, hogy "ez szar", erre mégis tök jót produkálnak. Kár, hogy nem koncerten adták ezt. Persze azért a feszesség itt is meg volt, Dávid nagyon jó dobos, és a kellően hangos basszussal együtt legalább ez megmaradt. Viszont nem tudom. Most így Fucked Up-ot hallgatva azon gondolkoztam, hogy kéne nekik egy nagyon csúnya, nagyon dagadt és nagyon szőrös énekes, aki az üres járatok alatt embereket ölelgetne. Na akkor a Szex tank lehetne a magyar Fucked Up, ami azért elég zsír lenne. A feldolgozások gyalázatosra sikerültek amúgy, de a saját számok rendben voltak.

 

Nem tudom miért van a Spark zenekar ennyire a szívemben. Talán a szerethető tagok miatt? Vagy a már-már sátáni, de mégis teljesen őszintén kedves és huncutságba átmerülő atmoszféra miatt, amit produkálnak, legyen szó koncertről vagy lemezről? Tényleg nem tudom, biztos elfogult vagyok a barátság miatt, de miattuk tényleg megérte a sok szenvedést. Bár ezt tegnap még képtelen lettem volna leírni, ma viszont már lenyugodva teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy ez így van. Megérte. Úgy érzem, ezt maga a közönség is érezte és jutalmazta is. Ugyan nagy részt csak fényképeztem a mókát, de a végén nem bírtam magammal, és én is kimentem bukfencezni, labdázni és hajigálni a többiekhez, annyira magával ragadott az egész, amit ebből a zajmasszából kihoztak a szerb barátaink.

Srácok, nagyon szeretlek titeket. Mindenféle értelemben.

 

Az after party kicsit nehezen indult be számomra, bár talán valahol ott kezdődött, ahol Sebőt megütötte Dávid (teljesen jogosan), de sajnos csak Balla Bencéékig tartott, a tőlük való távozás után a sok stressz, fáradtság és az elfogyasztott sörök teljesen hazavágtak, szóval a harmadik helyen egyből ki is dőltem.

 

Összegezve, sok értelemben nem azt kaptam az egész estétől, amit vártam. Ez elég degradáló.

De ha azt néham, hogy része voltam a barátaim boldogságának, és lényegében annak kinyilatkoztatásának (vagyis koncertjüknek), akkor igen is megérte. A veszteségeket elkönyvelem, amit nyertem, azokat viszont nehezen felejtem.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest punk beszámoló hardcore emo 2011 spark pfa formyfriends wolf shaped clouds szex tank

Life. Love. Don't Need Regret

2010.08.01. 22:35 - posztolta: neverlivetosee

Nem rég értem haza egy két hetes stoppolási túráról, amiről néha úgy érzem, lehetetlenség normálisan bármit is írni. Pedig jobban belegondolva, nem nagy extra volt, fogtuk magunkat, elmentünk, majd vissza. Semmi új, semmi túl komplikált dolog, mégis az életemet igencsak sikerült végre feldobni. Vagy talán inkább úgy mondom, sikerült újra élnem.

 
Ezt az élet szagot sikerült éreznem tegnap este a Fényes Adolf utcai próbatermes koncerten. Három olyan zenekar lépett fel (és most bocsánat, hogy a saját seggem nyalom), ami teljes valójában adta át mind azt a felgyülemlett frusztrációkat, élményeket, gondolatokat, amik az életük során esett meg velük. Mindegyik kicsit másképpen, a saját elgondolása szerint csomagolta és adta át azt, amit a hétköznapi életben nem feltétlen értékelnek az emberek, sőt, elég menő egy rakás szarnak is nevezni. Végül is, hogy hogyan nevezzük, szerintem teljesen mindegy, de akkor maradjunk a szarnál. Pontosítva, a saját szarunknál. Végül is elménk végtermékéről van szó, melynek szaga, állaga van és kézzel lehet fogni. Bizonyos értelmezésben legalábbis ilyen nekem egy jó koncert. Már nem szar, hanem inkább amit utána írtam.
 
Több, mint egy hónapja nem próbáltunk a Fuseism-mel, mégis meglepődtem, mennyire tökösen sikerült prezentálnunk mindazt, ami bennünk van. Illetve ami bennem van, végre sikerült dalok között normális, egybefüggő mondatokat képeznem. Hát már amennyire, de azért szeretem ezt haladásnak megélni. Mindazt az impressziót, ami a fejemben volt éppen, sikerült kiadnom, még ha nem is teljesen olyan hosszúságban és úgy, ahogy szerettem volna. Ami a legjobb volt, hogy figyeltek az emberek. Legalábbis az első sorból négy ember, ameddig ugye elláttam szemüveg nélkül, ők igen, és ez jól esett, biztosítottak, hogy nem mondok hülyeséget, vagy ha mégis, legalább úgy tálalom, hogy érdemes rá egy picit figyelni. Ez az önbecsülésnek azért tud adni egy kis löketett. Úgy érzem, ez által sikerült nekünk is úgy kiadnunk magunkból a dalokat, hogy azok úgy szólaljanak meg, ahogy annak rendje és módja szerint meg van írva.
 

Hasonlóan éreztem a Libido Wins-nél is, kivéve az átkötő szövegek, mert az nem annyira volt, maximum reklám az éppen megjelent CD-jükről, ami egész jóra sikerült szerintem. Érdekes volt végre úgy hallani őket, hogy normálisan szólt az egész zenekar, na meg hogy mindent lehetett hallani. A legjobb, hogy az egyetlen egy gitár ellenére is teljesnek tűnt a zenéjük, nem éreztem hiányát egy másodiknak. Persze biztosan vastagabb lenne többel, de hé, volt ami volt és kész. Az pedig bizony jó volt.

 
Eric Ayotte. Erről inkább nem is írok. Teljesítménybe jó volt, de ez annyira nem az én világom, hogy most csak csúnya sorokat tudnék írni, legalább annyit, amennyit eddig írtam összesen, belefoglalva, hogy miért felesleges egy ilyen kiállás, miért béna, miért nem kötik fel magukat az ilyenek, stb. Úgy hogy skippeljünk
 
Meglepődtem, mikor három gitárral állt fel az Adorno, kiderült, hogy ez eléggé ilyen új és átmeneti dolog, nekem bejött, jó zajos és kicsit post-rockos hatást keltet. Apropó hatások, nagyon jó disztrót hoztak a srácok, kár, hogy semmi pénzem nem volt, pedig simán ott hagytam volna 10-15.000 Ft-ot könyvekre és lemezekre... Mindegy is, mert a koncertjük minden pénzt megért. Főleg a Theoretically Driven, amit utolsónak játszottak ráadásként. Ennyi odaadást és intenzitást zenekartól legutóbb talán az End Of A Year-től éreztem koncerten, nem hittem volna, hogy lesz még hasonló idén. Hát tessék. Nem hiába van mondjuk közös split lemezük.
 
 
Érdekes volt látni a közönség összetételét. Kissé olyan volt, mintha a 90-es évek amerikájában lennék, ahol Ebullition Records-ös bandák adnak koncertet egy garázsban vagy pincében. Rengeteg lelkes fiatal. Persze 2010 van, és ez Magyarország, ahol ez inkább másoknak a szemét szúrja, de kit érdekel? Az egész este, szinte minden pillanata őszinte volt. Még Eric is a maga módján. Akkor is, ha egy szavát se hittem el.
 
  
Kultúra és hallgatni való:

Szólj hozzá!

Címkék: budapest punk beszámoló 2010 libido wins hülye underground fuseism fényes adolf utcai próbaterem adorno eric ayotte

Kávé, cukor nélkül

2009.12.13. 15:56 - posztolta: neverlivetosee

Elég ciki, mikor egy közepesen-erősen várt koncertről úgy kell hazajönnöm, hogy a keserűség szájízét adogatjuk át  egymás között a metrón a barátaimmal/utazótársaimmal. Mindezt persze úgy, hogy tökéletesen tisztában vagyunk, hogy az este fellépett zenekarok igazából kurvára királyak voltak, egy rossz szavunk sem lehetne rájuk. Ezzel a tudattal különösen szar volt.

Nagyon izgatott voltam aznap, 19:56 körül a melóhelyemen már előre elterveztem, hogy gyorsba’ megiszok még egy ingyen kávét (szigorúan cukor nélkül), átkapom a cuccomat és rohanunk is Matyival a Pogo Loco-ba, hogy elérjük a PFA  kezdését. A  metrón és az utcán egymás hergelésével szórakoztunk, készülve a srácok zenéjére, mégis csak illik átszellemülten megjelenni a koncertjeikre.
Lehet, pont itt basztam el, hogy annyira vártam valamit az egésztől, hogy hiába voltak szokás szerint tök klasszak, valahogy nem adta meg az egész azt a lökést, azt az impulzust, amit meg szerettem volna kapni. Pedig tényleg, egy rossz szót se tudok mondani a produkciójukra.

Képünk csak félig illusztráció

Gondoltam, majd a Rivers Run Dry segít ezen a helyzeten. Egész kellemesen improvizálnak a srácok amúgy, míg egy húrszakadás történt, a dobos és gitáros kollégák egy kellemes dzsemmeléssel ütötték el az időt. Jobban belegondolva, ez egész jó pontja volt az estének.
Bár itt nem vártam semmit sem a bandától, mármint olyan értelemben, hogy soha nem is láttamőket, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Mégis, az ötödik szám környékén azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon vegyek-e most pizza-t, hogy ne halljak éhen 11 óra meló után, vagy majd este hulla fáradtan lesz-e még erőm valamit összeütni. Mivel előző nap kaptam meg a fizetésem, gondoltam illene kipróbálni a Pogo Loco-t ilyen téren is. Volt még vagy 3-4 számuk, de azt már nem vártam meg, pedig ők is kedvemre való zenét nyomtak, ráadásul tök jól.

Emiatt a dolgok miatt kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam, hogy ennyire azért csak nem lehetek elbaszva, de hát ha nem a zenekarokban van a hiba, akkor biztos bennem. Azért Annácskával és Matyival jó volt pizzázni, illetve találkoztunk egy helyi celebbel, Ricardo-val.

Képünk csak illusztráció

A Lords néha eléggé egy öncélú, különböző vastagságú és formájú darabokra vágott masszára emlékeztetett, ami három és fél lábon állva fröcskölte ránk absztrakt agyszüleményeit, amit nem mindig tudtam hova tenni. Ennek ellenére azért tök jó volt a tudat, hogy láthatom ezt a bandát élőben. Meg úgy a számok közötti megjegyzéseik is voltak annyira szarkasztikusak, hogy jól essenek egy ilyen csalódott estén. Rajtuk látszott nagyon, hogy milyen régóta is zenélnek: jó cucc, kiváló tudás, és a legfontosabb, hogy egy ilyen semmilyen estén is mennyire szeretik azt csinálni, amit. Még akkor is, ha a legnagyobb megmozdulás kimerült fej és gyengéd lábráncigálásban.

Ahogy végeztek, kénytelen voltam gyors léptekkel és kellemetlen érzéssel távoznom a helyről, és tudva, hogy a barátaimmal való pizzázás, beszélgetés és metrózás dobott fel igazán három kurva jó és szépen teljesítő zenekar helyett. Ez valahol elég nagy csalódással töltött el, kurvára egy frusztráló dolog tud lenni.

http://www.myspace.com/kabooking
http://www.myspace.com/lordsoflouisville
http://www.myspace.com/riversrundrydbeat
http://www.myspace.com/pfapunk
 

Szólj hozzá!

Címkék: budapest punk beszámoló hardcore crust 2009 pfa lords rivers run dry pogo loco

Pogo Pogo Pogo Pogo

2009.12.08. 02:50 - posztolta: neverlivetosee

Ez az írás eléggé elmaradt az idővel, de mikor ma megtaláltam újra, úgy gondoltam, azért érdemes publikálnom, ha már szenvedtem vele legalább 10 percet, nem?

 

Szóval megint ott vagyok, hogy az a hülye Blitzkrieg Bop szól. Komolyan mondom, ütni tudnék érte, ennél elcsépeltebb dolgot nem rakhat be egy diszkdzsokéj. Fogni kéne a hülye cd-jét, darabokra törni, feldugni a seggébe, úgy emberesen egész vállal, majd miután kihánytattuk vele a lemez szeleteket, szépen a saját ürülékébe belemártogatva meg etetjük vele az egészet. Onnantól kezdve nem csak kétszer gondolná meg, hogy berakja-e a közönség kedvencét a lejátszóba, az biztos!

Eddig a munkanélküliség és a kilátástalanság tette tönkre idegeimet. Mióta dolgozok, a pattogi ügyfelek teszik ezt. Most, hogy élveznem kéne a egy afterparty-t, a Ramones követi el ezt. Az ember mindig megtalálja a módját ahhoz, hogy kinyírja magát, bármilyenek is a körülmények. Tegnap a koncertet a jegyszedéssel sikerült hazavágnom. Nem szeretek mások pénzével játszani. Egyszerűen fel basz maga a gondolat, hogy azután el kell számolnom, ha valami történik. Bármi megeshet, elég, ha egy kigyúrt fasz elém áll, beveri a képemet, majd zsebre vágja a zsozsót. Vagy a franc se tudja, igazából jobban szeretek csak a saját dolgaim után nézni, nem hiányzik, hogy mások után felbasszam magam.
Igaz, nem történt semmi sem tegnap, kívülről is remekül lehetett hallani a zenekarokat, amiket azért nem lett volna rossz megnézni, mert még soha nem láttam a Ninpulators-t. Engem mindig is sokkal jobban izgattak az ismeretlen zenekarok, amiktől nem tudni, mit várhat az ember. Mint mikor viccesen, vagy szimpatikusan hangzó zenekarnevek alapján töltesz le zenét. Meg van a maga varázsa, maga az ismeretlen, hogy nem tudod, mire számíthatsz.

Ez a varázs ugyan nem volt már meg teljesen a Witkin előtt, de már olyan rég láttam őket, és akkor is csak egy alkalommal, rohadt szar hangzással, hogy öröm volt végig nézni a koncertjüket. Tipikus lakótelepi zenekar, de nehogy bárki is rosszul értse, a szó legpozitívabb értelmében írom ezt! Az énekes kissé megjátszós, de mégis azért őszintén beleszarós stílusával sokan nem tudtak mit kezdeni, szerintem viszont egy ilyen zenéhez nem hogy illik, de kell is némi egészséges ripacsság. Mint ahogy az egyszerűbb felépítésű dalok mellé a (ma sajnos akár) kísérletezősnek hallatszó gitárhangzás és szólók tömkelege. Egy nálam okosabb és nyílván tapasztaltabb ismerősöm azt mondta, hogy a jó punk gitárosnak le vannak fűrészelve az ujjai, nehogy szólózni tudjon. Ezek a gitártémákért viszont kár lenne, ha ujjakat vágnánk, bár lefogadom, akkor is ugyanúgy megszólalnának, maximum kevésbé ügyesen. A lényeg, hogy ne forduljon öncélú magamutogatásba egy ilyen dolog, hogy el tudjam hinni, minden hang nekem szólal meg, nem pedig a gitáros saját pöcs méretét próbálja kompenzálni megahosszúsgá és –bénaságú szólócskáival.

Képünk csak illusztráció

Külföldi zenekarok koncertjére mindig megpróbálok úgy elmenni, hogy ha eddig nem ismertem pket, akkor direkt nem is hallgatok beléjük. Maximum egyszer, de azt a buliig úgy is elfelejtem, szóval tök mindegy az egész. Így aztán néha tök jó meglepetések értek. Pl számomra az év legkellemesebb ilyen csodálkozását a Seasick adta, nem is akármekkorát. De ez most nem róluk szól, hanem a Social Circkle-ről. Hogy mi is volt? Végre egy olyan buli, ahol senki sem azt nézte, hogy na ki és hogyan mozdul meg éppen a zenekarra, hanem barátok, ismerősök, vagy akár totál ismeretlenek érezték együtt jól magukat, ahogy ilyen zenére igazán illik, az önkontroll teljes hiánya, minden elbaszott frusztráltság vidám kiadása, vérző orral vigyorgás egy-egy rég látott arcra, pogó, egy-egy számközti gyors pihenők, levegő beszív majd kienged...

Nem adta a zenekar az év koncertjét, nem is volt olyan jó a zenéjük, mégis ebben az évben az egyik legjobb hangulatú bulit tudták összehozni, és ezt tök jó érzés volt megélni. Még a velük való együtt lógást is, meg bemutatni nekik farkaséhesen és hullafáradtan Budapest érdekesebb pontjait, a kisbuszukban kazettáról, majd itthon pedig youtube-ról Ramones válogatásokat hallgatni... és már megint az a szájbabaszott Blitzkrieg Bop ment le. De a picsába is, ennél jobban, mint akkor velük, úgy érzem, nem szólhatna soha.

http://www.last.fm/music/witkin
http://www.last.fm/music/Social+Circkle
http://www.last.fm/music/Ninpulators
 

Szólj hozzá!

Címkék: punk koncert beszámoló hardcore 2009 say witkin social circkle ninpulators

Still wasted

2009.09.27. 17:51 - posztolta: neverlivetosee

Szeptember tele volt fasza koncertekkel. Már-már túl sokkkal. Ezzel még nem is lett volna gond, viszont mindegyiken volt legalább egy olyan fellépő, aki miatt érdemesnek éreztem volna a pénzemet pazarolni. Viszont a válság nálam is beütött, ráadásul a legutóbbi romániai kirándulásom is hazavágott anyagilag (amit nem bántam meg, azt viszont igen, hogy utána több mint egy hónapig nem volt munkám…).

Szóval tök klafa volt, hogy ennyi atom zenekar látogat el hozzánk, csak valahogy rosszul jött ki időben…
 
Valószínű ezért is voltak oly kevesen a keddi Cloak/Dagger koncerten. Emlékszem, 2007-ben azért nagyobb számban jelentek meg érdeklődök, bár az is tény, hogy akkor a magukat ügyeletesnek tekintő szakértők nem írtak oldalas leveleket a szervezőknek, hogy milyen vállalhatatlanok, ráadásul még zsidók is. Bár nem hiszem, hogy ez egy fél embernél is többet érdekelt volna, de hát sosem tudni…

Mindenesetre meglepődtem, mert nagyon azt vártam, hogy hát nem lesz az igazi, amúgy is a fellépők nagy része zeneileg engem hidegen hagy, a C/D-től meg alig fogok felismerni pár számot, mert csak új számokat fognak játszani. De tényleg, ettől az estétől alig vártam valamit, aztán mégis csak pofán csapott. Fontos, hogy nem baszott, csak csapott, amolyan pajkosan.
 
A Think Again számomra még mindig inkább metálság, ám egyre jobban kezdem azt érezni, hogy ez király metálság, amolyan jó fajta döngölős, ráadásul mindig fasza feldolgozásokat játszanak, ami meghozza az ember kedvét a szteppelésre. A végén még megkedvelem a zenekart, szóval jobb, ha vigyázok velük.




A Pavilionul 32-t mindenki szidja. Vagy zeneileg, vagy emberileg. Hát nem tudom, nekem az este folyamán egészen bejött. Bár muzikálisan kevésbé, de a koncertjük úgy érzem teljesen rendben volt. Ha megtoldottuk volna őket pár román barátjukkal, akik tudták volna a szövegeiket is ordítani, akkor élőben lehetett volna nézni a román Hold X True jelenséget. De ez most nem adatott meg, mindesetre fasza volt, szerecsére nem nyomtak sokat, így mire kezdtem volna megunni, már vége is lett az egésznek.

 


A Questions és a United and Strong még ékesebb példája annak, hogy ha nincs jobb dolga az embernek, akkor tök szívesen elnéz olyan zenekarokat, akik korrekten elő tudák adni saját zenéjüket, miközben a nézelődőt (jelenesetben engem) kurvára nem érdekli az adott zenekar zenéje. Mindenesetre kellemes volt őket végig nézni, ez tény, akármennyire is tiltakoznék, ha valaki a lejátszómba szeretné berakni a két zenekar bármelyik dalát.




Két évvel ezelőtt iszonyat megőrülést csináltunk a Cloak/Dagger-re. Bár most kevesebb olyan potenciális ember volt, aki hajlamos a mókázásra, azért azt hiszem mégis kitettünk magunkért rendesen. Már amennyire lehetett. Volt pár dolog, amin meglepődtem: a "nagy hype" ellenére milyen kevesen voltak; két év után is tök jól tudtam a szövegeket; még a Dürer KIS terem is nagynak számít itthon egy ilyen zenekarnak.




Hát most ennyire tellett, igazából csak azért írtam beszámolót, mert csináltam pár képet a koncertről, gondoltam alájuk böffentek pár dolgot. Viszont ha valami tartalmasabbat szeretnétek olvasni, szívesen ajánlom figyelmetekbe Annácska blogjából az idetartozó bejegyzését!
http://feel-my-atmosphere.blogspot.com/2009/09/teen-spirit.html

Itt meg képek:
http://indafoto.hu/neverlivetosee/tag/ka_booking_szulinap/slideshow/1

1 komment

Címkék: blog budapest punk beszámoló hardcore 2009 questions dürer kert hülye underground think again cloak/dagger united and strong

Mi történt a nyáron? #2 - Románia

2009.09.09. 10:35 - posztolta: neverlivetosee

Ha már megemlítettem Románia meghágását… hát az igazság az, hogy kedves szomszédunk baszott inkább meg minket. De úgy az összes lehetséges testnyílásunkat szerette volna kihasználni, azt hiszem majdnem sikerült is neki.

1 komment

Címkék: blog punk utazás beszámoló 2009 uborka tour nothing libido wins think again

Shook Ones koncert Bécsben

2009.05.25. 10:33 - posztolta: hitványzine

Vannak azok a koncertek, amikről utálok beszámolót írni. Ez is ilyen volt. Nem azért, mert olyan fergeteges és durva lett volna, hogy "aki nem volt ott, az úgyse értheti", hanem mert nekem személyesen többet jelentett/jelent mint egy "koncert", és ezt írásban úgysem tudom visszaadni - de most mégis megpróbálom szóval az előző két mondat kamu volt. Ezelőtt sosem voltam még külföldön pánkkoncerten, mert valahogy mindig volt bennem egy erős lustaság, hogy ha mohamed nem jön a hegyhez, akkor bassza is meg magát ott ahol van, na a Shook Ones nekem egy olyan zenekar, aki miatt ezt simán leküzdöttem. Nem mintha korábban nem tudtam volna jó külföldi bulikról, amiktől tökre belelkesülhettem volna, csak egyszerűen mindig épp balfasz voltam, vagy csóró. Ketten mentünk busszal Bt-vel a Népligetből, a röpke 3-4 órás busz utat elitista diskurálással töltöttük azokról a kibaszott király zenekarokról, akiket mindketten nagyon szeretünk, meg hogy mekkora hülye, aki nem jön el egy ilyen koncertre, meg hogy kiket ölnénk meg ha tehetnénk, stb stb. Bécs tök fura hely, ha az ember egész életét Pesten töltötte. Mondjuk korábban már kétszer jártam arra, de mindig tök máshogy néz ki, ha nem tudnám hogy akkor is ott voltam, azt hinném hogy teljesen más városban jártam. Hamar megtaláltuk az Arénát, amit persze megint másképp képzeltem el. Odabent már igazi gruppiként viselkedtünk, gyorsba lecsekkoltuk, hogy hol gengelnek a kedvenc punkcelebritieink, meg hogy mennyi a sör (3 juró, 1800 ft-ot fizettünk tehát fejenként a két sörünkért, KHIRRÁLY). Elég fura volt, hogy szimultánban 2 másik koncertre is készültek az emberek, így elég vegyes volt a felhozatal nép szempontjából. Viszont csomó magyar volt még ott, csak ők mind Addictsre jöttek. Velük beszélgettünk a csepeli gettóról, közben eleredt az eső, igazi király tavaszi idő volt, ami a legalkalmasabb egy Shook Ones koncertre. Vagy legalábbis amikor őket hallgatom, akkor mindig ilyen tavaszi eső áztatta suburban utcákon támad kedvem sétálni (mondjuk az új album már inkább ilyen vakító-napszítta aszfalton sétálós). Kemény amúgy, hogy magyar roadjuk volt a srácoknak, és egyedül Magyarországra nem jöttek el a turnéval, haha, még a turnébuszuknak is magor rendszámja volt.


 

 

Na végül benyomultunk a kisszínpadhoz, amin egy darab hangszer nem volt még amúgy kint, csak egy fehér mekintos. Wattafakk? - Mondtuk mindketten érdeklődve, de amúgy én egészen a koncert végéig nem kaptam választ: a The Show Is The Rainbow név ugyanis egy egy emberes banda, aminek/akinek a produkciója abból áll, hogy egy elhízott jézushoz hasonlító csávó ócska ámde tök kúl diszkózenére ugrándozik és táncol és playbackre énekel rá a mikrofonba, számok között meg vicceseket mond. És ez tök király volt. Miután felocsúdtunk, csekkoltuk a merchpultot, ami amúgy elég hiányos volt (nem voltak lemezek) sajnos. Ami még szintén meglepett, hogy az emberek alig gyűltek, max 30-an voltunk asszem. A Red Tape Parade-et a netről leszedett trackek alapján egy kellemes kis zenekarnak könyveltem el, ők már igazi hangszereken játszottak, haha, de ez a koncert egy kicsit laposnak tűnt nekem. Bár a rövid számaik kurvajók voltak. Ekkor már sejteni lehetett, hogy az egész este ilyen langyoska hangulatban fog eltelni, senki se táncolt, meg ilyenek. Meg mondjuk a zenekaroknak is ez volt az utolsó állomásuk, nemtudom, hogy ilyenkor az van-e bennük, hogy még egy utolsó nagy odabaszást akarnak, vagy már csak felülni a repülőre minél hamarabb. Szerencsére a Shook Oneson az előbbi látszott.
Az osztrákok még mindig a bólogatós táncot akarták csak ropni, akárhogy ugrándoztunk meg kiabáltunk Bétével, mindenesetre ha az az arcleszakítós katarzisélmény el is maradt, azért az a belülről bizsergetős rajongós öröm nagyon megvolt, nekem főleg a Panic attack on terrace, Order form, Jersey beach pail meg stb számok alatt. Apropó, király volt a számlista, most így nem is jut eszembe olyan nóta, amit nem játszottak, és hiányérzet maradt volna helyette (még one more songként a Descendents-Im the oneját is eljátszották - youtubeon néztem mindig a felvételt ahogy ezt nyomják, és kirázott tőle a hideg, kurva király volt hogy itt is ezzel zártak). Persze érezni lehetett rajtuk, hogy fáradtak, 2 gitár is beszart, de ezek a stiklik csak újabb kis poénforrásokká lettek.


Kicsit kiégve sétáltunk a metrófelé az esőben, amit először meg sem találtunk, majd az EKH-t sem, ahol aludni szerettünk volna, de végül minden meglett, és tök király helyet kaptunk egy chilei crustpunk zenekar két tagja mellett. Elaludni még vagy 2 óráig nem tudtam amúgy, mert agyonnyomott az élmények súlya, meg mert elakartam olvasni az összes írást a plafonon és a falon. Reggel felkeltünk, és a 7 órás busszal hazajöttünk az anarki in de júkéjes hazánkfiaival. A hazaúton zenéket mutogattunk egymásnak, meg meghallgattuk szövegkönyvvel az új S.O. albumot. Na, most jön az a lezárós rész, amit a legjobban utálok ezekben a beszámolókban, de ez a lezárás már akkor megszületett a fejemben, amikor még azt figyeltem ahogy pakolnak le a színpadról a zenekarok:  Asszem megérte 30 percért 8 órát utazni.

4 komment

Címkék: koncert beszámoló 2009 kakimaki shook ones

Do You Want New Wave Or Do You Want The Truth?

2009.04.23. 15:32 - posztolta: neverlivetosee

Mostanában elég inaktívnak tűnünk, de ez kurvára nem igaz. Na jó, blogügyileg azok vagyunk, mert hát mikor frissítettünk már, de azért mindenkinek meg van a kis saját dolga. Hogy a többiekkel mi van, nem tudom, ezért csak a magam hülyeségét írom le:
- ki kellett adnom egy fanzine-t három hónap csúszás után
- folytatnom kellett a fanzine második részét (ez továbbra is folyamatban)
- zenekaros, koncertszervezősdi teendők (ezek dögunalmasak, ezért nem is írom le részletesebben, hogy mire is gondolok)
Szóval ja, emellett próbálok élni, új lakótársakat szereztem magam mellé, akiket amúgy nagyon szeretek, és tulajdonképpen nagyon örülök, hogy velük hozott össze a sors. Soha a büdös életben nem is gondoltam volna, hogy így alakulnak a dolgok. De tényleg, pont velük? Egy szóval lehetne jól körül írni az egészet: KIRÁLYSÁG.
Mint ahogy a tegnap estém is az volt Afterben.

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest punk személyes beszámoló 2009 another way fastcore random chords

Done with myself, avagy F.T.K.L.U. mini turnéról #2

2009.03.27. 04:39 - posztolta: neverlivetosee

Második fejezet

Azt hiszem kettő után feküdtünk le bőven. Én legalább is akkor még ettem és fogat mostam. Arra számítottam, hogy olyan 11 körül elkezd kelni a társaság. Sokat nem tévedtem azt hiszem. Vagy is de. Mert 7-kor (hét óra, reggelről) már ki is hámoztuk igen sokan magunkat a retekmester szivacsok és hálózsákok közül.
Bevásárlás, reggeli, nagytakarítás, „nem tudjuk mi történt” magyarázása a tulajnak arra az apropóra, hogy elszakított valamelyikünk egy láncot (itt egy ilyen díszláncra kell amúgy gondolni, annyira kemény csávók azért még nem vagyunk). A tulajról jut eszembe, nagyon rendesek voltak, pláne hogy eltűrtek ennyi szerencsétlen hülyét a helyen, pusziljuk is őket innen a távolból.

Szólj hozzá!

Címkék: letöltés utazás beszámoló eger salgótarján 2009 uborka tour nothing junkies dance or die kernel panic new dead project libido wins klur formyfriends fuck the kids like us minitour

Done with myself, avagy F.T.K.L.U. mini turnéról #1

2009.03.26. 00:58 - posztolta: neverlivetosee

Prológus

Egyszer meghívott minket a Spark zenekar Magyarkanizsára játszani. Minket, mint anno Säw-t. Természetesen ebből semmi sem lett, leginkább a mi balfaszságunk végett, de hát van ez így néha. Nálunk mondjuk többször volt, mint kéne.
Aztán gondoltam, viszonzom szívességüket, de legalább is szándékukat. Jöjjenek ők hozzánk! Na igen ám, de ha már feljönnek a hideg északi hegyvidékre, azért nem ártana jól körbe utaztatni őket, lássák milyen palócföld és szomszédjainak környéke. Hát ebből aztán az lett, hogy a Spark ugyan nem, de helyette 7 másik zenekart sikerült kisebb-nagyobb sikerrel körbe utaztatnom Eger-Salgótarján-Hatvan által bezárt háromszögben. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
 

Első fejezet

Csütörtökön fáradtan jöttem haza munkából, mikor felhív Lacája barátom, hogy nem lesz dob Egerben. A problémát orvosoltam, sikeresen lebeszéltem a frissen feltöltött telefonom összes pénzét az ügy érdekében.
Másnap ZH, pakolás, hálózsákszerzés és óráról való elkéredzkedés után már a úton voltam Marky Nothing-gal Eger városa felé. Annak ellenére, hogy nem aludtam szinte semmit, elég vidáman elbeszélgettük az utat, minden aktuális pletykát kitárgyaltunk szerintem, amit a magyar hárkórpank színtér ki tudott termelni magából. Vagy legalább is ami eljutott hozzánk.
Lent a helyen a megbeszéltekkel ellentétben szereztünk egy másik dobot, így lényegében tök feleslegesen kidobtam az ablakon pár ezer forintot, de a tudat, hogy próbáltam tenni az egészért valamit, megnyugtatott. De pénz jobban boldogítana!
A dob ugyan meg lett, viszont a dobos hozzá teljesen eltűnt. Vagyis a mi (most Nothing) dobosunk. Azt hiszem, súlyos fejezeteket szentelhetnék annak, hogy hogyan is jutott le, hogyan sikerült rátalálnunk és hasonlók. Végül is maradjunk annyiban, hogy nehezen, de sikerült összeszedni az egész csapatot, pont a koncertek kezdésére.
A zenekarokról most nem írnék, majd inkább a második fejezetben tagalom őket, ott úgy is mindegyik banda meg tudott jelenni. Ja tényleg, a New.Dead.Project betegség miatt elmaradt Egerben és Hatvanban sajnos.
Míg bent ment a party, kint deszkáztak a vállalkozó kedvűek, az igazán vagányak pedig a szomszédos klubban, Junkies-ra mentek. Én is benéztem, de rájöttem, hogy azért ennyire király arc még én se lehetek, hogy huzamosabb ideig benn tartózkodjak. Azt hiszem oda 1500 Ft körül volt a jegy, természetesen tőlem egy fillért nem húzott ki senki sem.
A koncerteket nagyon hamar befejeztük amúgy, mindent időben lezavartunk, még kicsivel éjfél előtt vége lett a hat zenekaros hepajnak. Leszámítva, hogy az emberek 80%-a leragadt a klub résznél (ez 800 embernél ugye nem kevés), szerintem király hangulata volt az egésznek. Pláne mikor ’88-as náczik kezdtek el beszivárogni a helyre, majd nem sokkal utánuk behúzós képű cigányok, akikről kiderült, hogy amúgy tök jó arcok, mi meg már kevésbé vagyunk azok. Ezért fogtuk is magunkat, a penészes szivacsokat és a fáradtságunkat, és el is tettük magunkat másnapra benti fedett félcsöveknél.

Folytatás holnap.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás beszámoló eger 2009 uborka tour nothing junkies dance or die kernel panic new dead project libido wins klur formyfriends fuck the kids like us minitour

"Western Rock, Surf rock? Mi a szar?" - koncertbeszámoló

2009.03.11. 18:17 - posztolta: Prichard

Cowabunga Go-Go! , Psycho Mutants, február 26. Corvintető

Nagyjából tudtam miről is fog szólni az este, mikor kiszúrtam magamnak a koncertet, amiről úgy gondoltam, hogy megadhatja a kezdő lökést e cikk megírásához. A kiszemelt esemény előadóinak már maga a neve felkelti az egyszeri zenerajongó érdeklődését; CowaBunga Go-Go! és Psycho Mutants (csak a geek arcoknak: az első, a Tininidzsa Teknőcök csatakiáltására emlékeztet). E két zenekar adott koncertet a Corvintetőn, február 26-án, este.

A mikor megérkeztem hangszerek már a hely végében elhelyezkedő színpadon voltak, enyhe fény, és enyhe zaj, amit a rezidens winamp DJ szolgáltatott a ráhangolódás elősegítésére. Jó helyem volt, beláttam a Corvintető-t, semmiről sem maradtam volna le, ha történt volna egyáltalán valami ebben a alkalmatlan, korai időpontban.

A helyről annyit, hogy nagyon ötletes és kurvára drága az egész; a belváros közepén. Egy szocialista időkre emlékeztető áruház tetőterébe egy szórakozóhelyet kialakítani mi, ha nem ötletes? A hely legolcsóbb sörének korsóját, nagyjából 500 köztársasági kreditért adni mi az, ha nem drágaság?
De végül is mindenki jól jár: a tulajok a hely sikere végett, a bulizni vágyó fiatalok meg mert van hol, és a bejárat melletti gyros-ozó is - „a helyi Ali”, már ahogy én hívom ezeket a nagyszerű ételbárokat – az elégedettséget fokozza.

Telt-múlt az első óra, majd szép lassan kezdtek gyülekezni a közönség tagjai: ránézésre 40-50 ember lézengett már a helyen. A külsőségeket a tekintve semmi extrém dolgot nem láttam, annak ellenére, hogy belőtt sérós horror-jampikra számítottam – még ők állnak legközelebb ehhez stílushoz (erről egy másik részben). Nagyrészt 20-as évek közepe fele járó, hétköznapi, de trendi öltözetű arcokat véltem felfedezni. Zenekarok barátai, és néhány eltökélt R'n'R arc. A növekvő vendégsereget volt időm jól tüzetesen végigmérni, és diskurálni egy egészségeset a WC-s nénivel; totális csúszás volt.

Teljesen stílszerű a 20-30 perces késés, de a Cowabunga Go-Go! nem állt meg itt; 10-kor történt az meg, hogy felmentek a színpadra, majd „kibiztosították fegyvereiket”. Persze, értem őket; vártak még a késésben lévő, pillanatnyilag a McDonalds-ban sültkrumpliszagra vadászó egyénekre, vagy épp az aluljáróban pillangókések elől menekülő közönségre.
Jól tették: mire a 4 tagú szörf zenekar a húrok közé csapott, úgy 70-80 fősre dagadt a közönség tagjainak száma. Ebből a megnövekedett tagságú „démoszból” 40-50 tag közvetlenül a színpad előtt „csápolt”, táncolt, és tett egyéb nem túl meglepő dolgokat.

A zene instrumentális, és hangos. Ismerős dallamok, autentikus, jóféle szörf zene. A tagokon egyenruha, ma este „inges-nyakkendős”. Ment a koncert a maga gyors ritmusában, és mindeközben közönség tovább nőt. A hangzás viszont számomra hagyott némi kívánnivalót maga után. Sajnos csak az egyik gitárt halottam, és kicsit keveselltem is a stílusra oly jellemző, a helyet totálisan betöltő visszhangot (persze, ez is zenekar függő). Zeneileg abszolút rendben volt minden, bár néha nem tudtam pontosan hányadán is állok a erősítökből érkező dallamokkal. Emellett, még valami szemet – fület - szúrt; a dob. Kétségtelen, a srác a dobolás minden csínnyát-bínnyát kisujjából kirázza, de valahogy túl „szikárnak” tűnt a ritmus. Ezt magyarázza az a tény, hogy a CBGG modern surf-öt játszik, ahol ez a rockos téma teljesen helyénvaló, attól függetlenül hogy én nem ehhez vagyok szokva.

Minden kritikám ellenére, a CowaBunga Go-Go! tagságának elidegeníthetetlen érdemei vannak; A „basszeros lány” jelenség önmagában nagyon menő dolog. Nem tudom mennyire lenne szexista az a kijelentés, hogy „tökmindegy mennyire tud játszani, akkor is cool”, de ez a lány tudott játszani. És ennél jóval fontosabb tény, hogy – tudtunkkal - ők az első zenekar Magyarországon, akiket a surf rock meghatározással illetünk.

A CBGG egy jó zenekar, és ha vevő rá a magyar, - persze a hazai viszonylatban, de - egész szép karrier előtt állnak. Hajrá!

A koncert után egy gyors interjút készítettem a CowaBunga Go-Go! gitárosával, Turkoval.

-Mi visz rá 4 srácot, itt Közép-Európa közepén, hogy szörf rock zenekart alapítson?
-Nem tudom mennyire játszik főszerepet ebben a dologban Közép-Európa, illetve az hogy itt nem lehet szörfözni; mint tudjuk Dick Dale életében nem állt szörfdeszkán, szóval ez alapvetően nem szükséges a szörf rock játszásához.

-Hogy találkoztál ezzel a stílussal?
-Az egész úgy kezdődött hogy megismertem egy szörfös-punkos Turbo a.c's nevezetű bandát, ami nagyon megtetszett. Később olvastam velük interjúkat ahol a szörf rock hatásaikról beszéltek, és ennek kapcsán kezdtem utánanézni a „dolgoknak”. Persze, találtam több szörf zenekart, elkezdtem őket hallgatni. Annyira megtetszett ez az egész, hogy úgy éreztem, hogy nekem kell egy ilyen zenekar. Pláne, Magyarországon nem is volt akkor nagyon olyan banda, aki ezt a stílust képviselte volna, ez még inkább inspirált.

-Hogy találtál ehhez embereket? Hogy alakultatok meg?
-Első lépésként vettem magamnak egy gitárt, ezt követően az egyik haverom elkezdett kicsit tanítgatni, mindeközben én mutogattam neki a szörf-rockot, és lassan ő is rákattant a témára. Végül, az egész átalakult egy közös zenélgetésbe, feldolgozásokat kezdtünk betanulni, saját számokat írtunk, majd elkezdtünk zenésztársakat keresni. Elsőnek basszusgitáros után kutattunk, de szerencsére akadt is a társaságunkban egy lány aki ezen a hangszeren játszott. Őt is megfertőztem ezzel a zenével. Dobosunk pedig amúgy is ismerős volt, ő történetesen KRSA, a Pannonia Allstars Ska Orchestra énekese.

-Mi a helyzet a magyar „surf-rock szcénával”? Beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről?
-Nem, nem igazán. Eleinte magam is azt gondoltam hogy a psycho/rockabilly-t hallgató arcokat érdekli a téma, de időközben rájöttem hogy ez abszolút nem így van. Tehát magyar, célzottan szörf rockot hallgató közönségről egyáltalán nem beszélhetünk; mindenféle stílusú ember vevő a szörfre; természetesen a garázsrock, és a punk a legmeghatározóbb, de meglepő módon sokan érkeznek a ska felől is. Egyébként, nem mi vagyunk az egyetlen surf rock zenekar; szűk egy éve tűnt fel egy pécsi formáció, a Surfing Parrots, és a budapesti Fitfat. Mind a két zenekar inkább autentikusabb, 60-as évekbeli szörfrockot játszik, míg mi inkább a modernebb vonalon mozgunk.


Miután végeztem az interjúzással, siettem vissza a Psycho Mutants előadására. Kb. 80 ember a színpad előtt, és jótékony zaj.
Tartottam ettől a koncerttől, kiindulva abból a giccses valamiből, amit előzetes informálódásom folyamán olvastam a bandáról:”Az öttagú csapatot a sötét erőtől lüktető zenekarként ismerik. Énekesük karizmája és hangja magával húzza a zenekart a homályos mélybe, onnan feltörve a mennyei magasságokig”. Ez a két mondat szerzett számomra néhány örömteli pillanatot, és meg is határozta kezdeti hozzáállásomat a „mutánsokhoz”, amit nem neveznék feltétlenül pozitívnak.

A kíváncsiság hajtott, és elkezdtem figyelni, mi folyik a színpadon. A felállás itt már kevésbé nevezhető klasszikusnak; a „szokványos rock hangszerek”-en kívül kiszúrtam egy tangóharmonikát, és a egy trombitát is. Hat fő foglalta be a színtért, és hangzás ez alkalommal szinte tökéletes volt. Mind e mellett volt egy énekes/frontember, akinél kevés tökéletesebb formát tudtam volna elképzelni egy ilyen western-swing/rock zenekar élére; mély hang, durva barkó, és olyan déli suttyó ing, amit kissrácként még a Dallas-ban láttam.

A kezdés erős volt, jó ötletek, saját dalok, tangóharmónika és trombita, tempós számok, amik így élőben ezerszer nagyobbat ütöttek, mint a lemezen. Érzékelhető hatásokat véltem felfedezni a country, rockabill

y, és psychobilly irányából, sőt némi Grinderman- Nick Cave esszeciát is, helyenként. "Balkanbilly" ez, a javából.

A Psycho Mutants egy olyan zenekar, akinek nagyon jó ötleteik vannak, csak néha „nem fejezik be időben a számokat”. Ennek köszönhetően, volt egy kis leszálló ág a koncert közepe felé, de felejtsük is el, mivel utána jött „az újbóli felemelkedés”, a dinamikus végjáték, és a torzított gitár. Meghajlás, ráadásszám, a szokványos klisék szerint.

Tévedtem a zenekarral kapcsolatosan; abszolút pozitívan csalódtam. Hogy mi lesz velük? Úgy tudom, nem nagyon számítanak a magyar western-swing/rock hallgatóság megjelenésére - teljesen jogosan - ,ezért a zenekar leginkább „kintre” kacsintgat. Lehet, ez a közép-európai íz meghozza a bandának a külföldi sikert. Kijárna nekik ,de ugye „kinek nem?”..

forrás: www.pontfm.hu

Szólj hozzá!

Címkék: blog interjú beszámoló surf 2009 cowabanga go go! psycho mutants

Egy jó koncert a Ciprusban!

2009.02.08. 01:56 - posztolta: hitványzine

Rég voltam már jó koncerten! Mondjuk egy percig sem vaciláltam, hogy a Ciprusba vagy a Dürerbe menjek-e, hehe, ti buzik. Szóval már myspacen persze korábban lecsekkoltam a Third Memory-t, és bár nem magoltam be a szövegeiket, meg nem szereztem be a szürke pólójukat, amin sokszor ilyen korhadó betűtípussal van felírva a nevük egymás alá, éreztem, hogy ez fasza lesz, mert ez az a fajta zene, ami élőben dugja meg az ember fülét leginkább, és még csak kosarasgatyát sem kell vennem hozzá (de bunkó viszont ugyanúgy lehetek). Ez a nekem való.

Este 8-ra volt kiírva a kezdés, természetesen még háromnegyed 9-kor is csak a dob összeszerelése zajlott, nembaj, legalább ihattam mások söréből (nekem nem volt pézem :-( ), meg nézegethettem a franciák merchét. Na meg a Ciprust, magát, ahol most voltam először életemben. Na de a helyről majd később.
Kezdett a Dance or Die. Fasza volt, volt benne ilyen dög vagy mi a geci. Szeretem ezt a zenekart. De nekem szar az ízlésem. Na de tényleg jó volt, pont annyit játszottak, amennyit kellett, és nem pofáztak fölöslegesen. Utánuk jött a Kernel Panic.
Szerintem ez volt az egyik legjobb eddigi sójuk, király volt, ahogy Kalóz ugrált, meg hogy úgy is hallottam, hogy üvölt, hogy alig szólt az a kibaszott mikrofon. Na itt kitérnék a helyre, azon belül is a hangosításra. Nem annyira jó. A hely maga még tetszik, azt leszámítva, hogy kicsi, meg nem elég pánk (hiányoznak a grefitik), de a hangosítás nem tetszett, mert a dob nagyon kutyául szólt, meg hát na, így minden hangszer külön volt, és ez rányomta a bélyegét az estre. Meg szar a sör, ami nem baj, de akkor ne legyen 350 :-(. Visszatérve a Kernel Panicra, én örülök, hogy van ez a zenekar a színtéren, még ha sokkal menőbb is mondjuk a pampapa hárdkór, mint a lalala emópánk.
Az Ashes of Atlantis-re kíváncsi voltam már, és kellemesen csalódtam, mert bevallom, azthittem, hogy szar lesz. Teljesen jó ilyen tipikus-deazért tetszik screamo a teknikásabb fajtából, szomorú kamaszokkal, olyanokkal, mint én! Kicsit több dallam, meg kicsit kevesebb ilyen húdeszétbasz-azérzelem ugrándozás, és szerintem ez egy nagyon jó zenekar lesz. 
Kicsit hosszasra sikeredett pakolászás után következett a Third Memory, akik nagyon szimpatikus borostás-répanadrágos fiatalemberkből álltak. És itt bebizonyosodott, hogy faszán is belehet lőni a hangosítást, mert náluk már nagyon egybe szólt minden, és tényleg odabasztak rendesen. Törtek a zúzós részek, meg szálltak a dallamok, baszdmeg! Meg a konfetti is. Tetszett nekem nagyon ez a koncert, pontos volt, meg grúvis, meg minden, amit a koncertbeszámolókban szoktak írni a dícsérő-részeknél a zenei honlapokon.
Jó érzés volt hazaéjszakaizni egy ilyen este után, aki nem jött el, az bánhatja, és kapja is be a faszt, mert jobb zenei ízlése van, mint nekem.

Szólj hozzá!

Címkék: punk koncert beszámoló emo 2009 dance or die kernel panic ashes of atlantis

Egy és ugyanaz a cél

2009.02.03. 16:39 - posztolta: neverlivetosee

Felakarsz vágni a haverok előtt? Szóld le az összes magyar kezdeményezést! „Én nem megyek FreeFestre, már az első óta csak egyre rosszabb!” vagy „One and the same? Hagyjad már! Esetleg One and the SHAME!”. Persze ezeket cifrázhatja a kedves olvasó, nem nehéz, csak kis idő és kreativitás kell hozzá. Időt persze nyerünk bőven azzal, hogy az említett rendezvényekre nem megyünk el.
Ha mégis, érdemes valami indokot kitalálnod, amiért kibaszol ezer forintot egy O.A.T.S.-ra. De mit mondhatnál a haveroknak, hogy ne égjél be? Hát pofon egyszerű: üzletelni, bizniszelni mész! Így még talán büszkék is lesznek vagányságodra.
Én mondjuk kicsit máshogy állok ezzel a dologgal, hisz haverjaim nincsenek. Na jó, vannak, csak most pont felakartam vágni. De ő előttük aligha tudnék beégni, minket nem igazán érdekelnek ilyen dolgok, bőven elég, ha jól érezzük magunkat valahol. Mondjuk az elmúlt szombaton a (számolja valaki, hogy hanyadik?) One And The Same-n!

4 komment

Címkék: blog budapest punk beszámoló hardcore 2009 one and the same dürer kert hülye underground

Show for the deaf

2009.01.25. 02:21 - posztolta: neverlivetosee

Régen voltam már olyan koncerten, ami igazán lázba hozott volna, hát a mai nap sem mondható ilyennek. Ellenben mégis kíváncsivá tett legalább annyira, hogy eltoljam a lusta pofámat a Filterig.

Kezdés hétre volt meghirdetve, de jól tettem, hogy csak nyolcra értem le, mivel még akkor sem kezdett az első zenekar, a Kids Of Cracatau. Nem igen tudtam hova tenni az egészet, mert hát értem, vagy legalább is kapizsgálom, mit akarnának, de nem egészen jött át valahogy. Talán a rossz hangosítás, a kedvtelenségem, franc se tudja. Egy biztos, nem hiába nem értük jöttem le a bulira.

http://img8.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733061_cf35407dcbb5d1af50b7d0422b38f796_m.jpg

 


Kalambo Kutyája viszont annál inkább foglalkoztatta fantáziámat, mégis csak egy olyan ember van benne, mint Barangó, akit ma a fél ország kiirtana, és aki olyan zenekarokkal írta be magát a magyar punk történelmébe, mint a QSS, vagy személyes kedvencem, a Rettegett Iván (méltatlanul alulértékelt zenekar). Szóval ha másért nem, legalább azért megérte eljönni, hogy kipipáljam: igen, láttam és hallottam az új együttesével. Ennél persze jóval többről volt szó, hisz egy elég fasza koncertet adtak Kalambóék, helyenként táncolós, máshol meg tök dögös zenéjükkel meggyőztek. Jó ez az együttes, jobban rájuk kéne figyelnem szerintem a jövőben. A Század hallatán persze megfájdult a szívem, hisz rögtön arra gondoltam, hogy no, azért egy Rettegett Iván koncert nagyon atom lenne. Addig is viszont érjük be Kalambo Kutyájával.

http://img2.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733071_49260038c3358e96d02d60d608978493_m.jpg

 


Ogli G egykori osztálytársának a zenekara, a Voodoo Allen volt az est egyik legszerencsétlenebb zenekara. Persze erről ők nem tehetnek, de a technika teljes erővel összeesküdött ellenük. Elsőnek az egyik gitáros pedálja, később a nagybőgős hangszedő rendszere adta be az unalmast. Mindemellett végig iszonyat szarul szólt a bőgő, semmi mély nem volt, pedig azért ilyen zenekarnál (is) iszonyat fontos kelléke az egésznek, hogy legyen benne elég dög. Az sajnos most elmaradt, remélem február 3.-án a Dürer kertben mind ezt bepótolják. Szerintem így is lesz.

http://img6.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733081_21547e8a80f5da6876fedd1ef659c89a_m.jpg

 


Az est sztárvendége, a Csermanek Lakótelep, kikért még Pozsonyi úr is képes volt kiszakadni az otthon melegéből, hogy megnézze őket. Sajnos a kései kezdés és a zenekarok közti hosszú átszereléseknek köszönhetően alig maradt idejük játszani. Ami mondjuk egy hardcorepunk zenekarnál egyáltalán nem gáz, sőt, inkább előny, addig náluk ez nem egészen jött ki jól, én legalább is szívesen néztem volna még a koncertjüket. Szerencsére kárpótolták egy táncoslánnyal a közönséget, aki szellemnek öltözött be, mint ahogy azt a képek is mutatják. Közben egy remek szakácskönyvet is reklámozott az illető, ajánlotta a kötet beszerzését.

http://img2.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733087_05f002e7c6e397d3d75096064fa500fe_m.jpg



A koncert viszont nagyon rövid volt, és ahogy többen megjegyezték, még verekedés se történt, ezért amint végzett  a zenekar (kik ellen szintén összeeskedett a technika ördöge, egyszerűen kikapcsolta magát az énekerősítés), kalapot emeltem, és elindultam hazafelé.

KÉPEK MÉG:


UPDATE:
Az estéről további beszámoló: http://madafaka.blog.hu/2009/01/27/meg_akarsz_olni

 

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest punk beszámoló barangó 2009 voodoo allen csermanek lakótelep kalambó kutyája k.o.c.

Messze még a purim!

2009.01.11. 15:39 - posztolta: neverlivetosee

Van, hogy elkapja a kedvetlenség az embert. Van, hogy ez a hangulat nem csak pár napig marad rajta az emberen, hanem kicsit tovább, mint azt szeretné. Ezen próbáltunk most tovább lépni Márk pajtásommal, több-kevesebb sikerrel.

Számomra elég kedvetlenül indult az este, bár a baráti beszélgetések azért jót tettek, mégse tudtak olyan szintre hozni, hogy komolyabban lázba hozzam magam az este folyamán. Ezt tovább erősítette a Nec Pluribus Implar, vagy micsoda. Én már egy jó ideje intoleráns vagyok szinte mindennel, aminek köze van a „metal” gyűjtőszóhoz, szóval itt se fogadtam jobban az éppen zenélő bandát. Pláne amit az énekes leművelt.  Szeretem azt, mikor egy énekesnek lehet hinni. Még ha nem is értem a szöveget, el tudom hinni neki azt, amit bele böfög a mikrofonba. Itt? Lófasz. Persze mondta számok között, hogy szeretne vérfürdőt, illetve azt is, hogy szét legyen szedve a színpad, de azért ne szarjunk és hugyozzunk a színpadra. Ezt meg is fogadtuk a tanácsát, és ki is mentünk a teremből. Hugyozni persze csak később.

A This Perfect Nightmare hozta el számomra a várt változást, végre kezdtem élvezni az estet. Legalább is élvezni valamilyen szinten. Bár kicsit hosszabbak a számaik a kelleténél, mégis van bennük elég kraft, hogy bennem tartsa a lelket, legalább addig, hogy ne menjek ki a teremből. És hozzá a teljesen elragadó nőiének?  Iszonyat kellemes időtöltés. Volt lemezük is, amire majdnem beruháztam, aztán valahogy ez mégse jött össze.
www.myspace.com/wearenightmare

Az este meglepetése számomra a New Dead Project volt. Eddig nem igazán tudtam hova tenni őket, leginkább egy „kis Nesze”, „kis Semmi Komoly” vagy esetleg a kettő keveréke jutott róluk eszembe. Mindez úgy, hogy a fent nevezett együttesek energiájukból elveszünk, nem is keveset. Szóval nem vártam valami sokat most se a zenekartól, erre egy olyan koncertet nyomtak le nekem, ami igazán arcon baszott, de nagyon keményen. Ez igen, minimum így kérem legközelebb is, fasza volt!
www.myspace.com/newdeadproject

Semmi Komoly-t várni már kicsit kezdett kellemetlen lenni, pedig erről nem ők tehetnek, egyáltalán nem volt pöcsölés, egyszerűen csak kezdett annyira elegem lenni a tömegből, hogy már kényelmetlenné vált a helyzet számomra. Szóval kissé kellemetlen szájízzel vágtam neki megnézni a srácok műsorát, amit talán csak az egyik régebbi számuk tudta igazán elfejeltetni velem, hogy szar kedvem van. Ők mindenesetre jók voltak nagyon, szinte mindenki faszán érezte magát, úgyhogy biztos sikerként könyvelhetik ez az estét.
www.myspace.com/skpunx

Én viszont nem bírtam tovább a helyet, ezért úgy döntöttem, ideje távoznom. 

Akit érdekelnek fotók, az itt találhat (ha tölt fel az illető):
www.flickr.com/photos/xtamasx/

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest beszámoló semmi komoly 2009 bohócok new dead project dürer kert hülye underground this perfect nightmare nec pluribus implar

punk tour

2008.12.29. 11:30 - posztolta: lovelifetrustfaith

      a most következő bejegyzés nyilván nem fog senkit sem érdekelni és senki nem fogja megérteni,miért olyan fontos ez nekem (csak a többiek),de nekem az év egyik legemlékezetesebb momentumai közé tartozott a dec. 27-28-29-ei mocsokjánoskodás.
amúgy,ha listát kellene írnom az idei szupi dolgokról,valami ilyesmi lenne : säw mezőtúron,loser life,dec. 27-28-29,stúdiózás,lányok és lányok,magány,de igazából nem is akarok évértékelést,mert elszomorkodnék csomó keserű dolgon (például a säw halála),egyébként senkit nem érdekel a rinyálásom,még engem sem.



      nos,úgy alakult,hogy december 27-én és 28-án is volt egy-egy koncertünk.gondoltuk,ez tök jó dolog,mert játszunk,játszani jó.27-én szentesen léptünk fel,szar is volt,beteg voltam,nem volt kedvem az egészhez,több szót nem is nagyon érdemel az a fellépés.

       
viszont a szegedi már más tészta.a német THE WEIGHT-tel mentünk oda is (úgy volt,jön a Pavilionul 32 harmadik bandának,de nem így lett),előző nap nálam aludtak a németek,kajáltunk,dvd-ztünk,dumáltunk meg ilyesmi,jól éreztük magunkat.tibiék jöttek autóval,szóval mehettünk szegedre koncertezni,ami alapból bukónak tűnt.nagyjából 10 perc kellett volna és szegedre érünk,amikor a szervező sráctól kaptuk a telefont,hogy nem tud eljönni,meghalt a kocsi,így cuccot se tudnak hozni.fasza,bementünk a tesco-ba szegeden,ott megbeszéltük,hogy leszarjuk,szerzünk cuccot és koncertezünk,még ha csak magunknak,az is oké.vettünk némi elemózsiát,michael-nek,a dobosnak lánycsalogató kabátot és mentünk a garabba.több telefon után úgy tűnt,mégis tudunk cuccot szerezni.köszönhetően dudvának (tényleg,nagyon szépen köszönjük a segítséget!) lett gitár - és basszerláda.
       el is kezdtük később a bulit,mire a németek is optimálisra állították magukat némi alkoholnak köszönhetően és műfasszal dobáltuk egymást meg ilyesmi.
körbenéztem,csomó trendi srác,tudtam,hogy ez nem fog bejönni itt senkinek és tudom,hogy gáz,de egyből a get in the van-re gondoltunk a többiekkel,mert kurvára le fog minket szarni az a pár ember,aki eljött,sőt,még fricskát is kapunk.ahogy tibi mondta : "baszd meg,itt még a lányoknak is akkora fültágítójuk van,mintha én teljesen kinyitnám a számat.úgy szeretném belerakni a faszomat!" ,szóval igazán jó bulinak ígérkezett,mindenkin látszódott,hogy ők szeged "új" vonala,az igazi mocsok mácsók,tudod,ezek a deathcore fiúcskák és lányocskák.annak ellenére,hogy egyetlen rossz szót nem szóltam még a zenéjükre (mármint erre a deathcore-nak nevezett valamire,na jó,ez nem is igaz,mert tuti elszóltam már magam,hogy ilyen rosszat én még nem hallottam),ahhoz képest mi igen nagy fikázást kaptunk,de srácok,ennél jobban nem is kellett volna csinálniuk!ugye,nekünk nincsenek trendi ruháink meg király fültágítónk meg ilyen menőségi dolgaink,viszont lenyomtuk,amit le kellett.éreztem,hogy minél szarabbul kell játszani,ezt a többiek is észlelték,a lehető legszarabbul játszottunk,végig vihogtak rajtunk,de szinte most éreztük a legjobban magunkat saját koncerten.a legnagyobb elismerés ez a reakció volt eddig nézőktől.
     
nem volt a bulinak szervezője,megszerveztük magunknak,szereztünk cuccot,játszottunk,lett bevétel,kaptunk kaját és piát is,kijött a benzinpénz a német fiúknak és nekünk is.A TI PÉNZETEKEN ETTÜNK,ITTUNK,UTAZTUNK,RÖHÖGTÜNK!kérlek,ezentúl is tartsátok meg eme szokásotokat,kedves menő ifjoncok és gyertek el röhögni máskor is!

     
  a németek felléptek a színpadra,beállás nélkül nyomták is,mert "we don't need a fuckin sound check!".itt már több mozgás volt és nem azért,mert a szegedi fiúcskák-lányocskák "megaláztak minket",hanem mert úgy néztem,tetszik pár arcnak,amit a németek csinálnak,bár ők ebbe pont bele is szartak,ahogy kell.a legszebb az volt,amikor egy-két betanult mozdulat ment (egy-két,egy-kétezer...) és az egyik meg nem nevezett zenekar meg nem nevezett dobosa a mosh közben elcsúszott a sörön és abba fetrengett.akkor gondoltuk úgy,hogy láttunk már mindent,amit látni kell ezen a planétán.
       ami igazán kefélt,az az afterparty volt.lealjasodás,amennyire csak lehet,dudva "kajaelterítése" francia módra,örjöngés-köpködés,vihogás,toalettpapírember,abszintozás utáni laci fej,petike pszichózisa csúnya lányokkal beszélgetés után,részeg diszkótánc (csúnya lányokkal és magunkkal) és faszmutogatás (magunknak),egy-két pillanat,amikor úgy éreztem,hogy vagy én (és mi) vagyok meleg vagy a németek vagy mindannyian, 3-kor a klubtulaj "na,mostmár ideje lesz mennetek!",mikor kezdtük szétszedni a berendezést és a bérelt dobcuccot,amiért elvileg fizetnünk kellett volna,russel crowe matematikai képletek kitalálásának imitálása az egy csodálatos elméből,német cd-tokkal (chaos bier und anarchie 3.,borzasztóan fos lemez) jéglekaparás az autóról,meleg búcsúzkodás,németek saját autójukat húgyozzák mínusz 10 fokban hajnali 3-kor.
        29-én felmentünk a németek harmadik bulijára is budapestre,összedobtuk valahogy a pénzt és nagyon örültek,hogy ott is találkoztunk (mi is,natürlich),beszélgettünk megint a koncert előtt és után.egyébként a többi zenekartól nem igazán dobtam hanyatt magam.jó volt találkozni rádi gabikával és a többiekkel együtt lenni és persze csajozni is!
        az egyetlen dolog,ami érdekel az új évben : turnézni némethonban.
       
       amúgy körvonalazódott bennem az a dolog ismételten,ami évek óta minden nap felsejlik és magabiztosan elhiteti velem,hogy ez igaz.nem is értem,mi a fasznak írom le,mikor már kezdek mindent leszarni és ez tényleg megrémít,szóval : minket (de legalább engem) tényleg mindenki utál vagy leszar,csak pár haver és/vagy barát szereti,amit csinálunk,de igazából szerintem azok sem,csak elfogultak és az mondatja velük a pár együtt eltöltött évnek köszönhetően,hogy "ja,jól csinálják ezek a srácok!".tök jó lehetne ez a zenekar nélkülem,akkor tuti többen szeretnék a srácokat,de a többieknek én kellettem,csúnya dolog,hogy nem lesz ebből minden koncert után lemezek,pólók eladása,vállveregetés és kislányok seggbebaszása marshall fejek között a kisbusz hátuljában.meg is fogannt a végső igazság erről az egészről több alkalommal,legyen ez végszó is,mert így is annyi volt a szilveszterem,hogy itthon ültem a gép előtt,játszottam és csináltam ezt a szemetet: "18. szülinapom előestéjén térden állva imádkoztam az istenhez,hogy másnap utáljam a punk-ot,másnap gyűlöljem meg az olyan király zenekarokat például,mint a red line offside.sajnos rábasztam,de le is szarom.nem növöm ki,pedig ezt jósolták."

feltöltöttem pár képet ide,alább láthatjátok őket,amúgy itt is van még,ha valakit érdekel :
http://viewmorepics.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewPicture&friendID=372212902&albumId=1253527


3 komment

Címkék: punk utazás beszámoló evés szeged 2008 csúnya baszás lányok szarás tour dagadt szentes fültágító bohócok wasted vetkőzz deathcore

Kajakra nem tudtad, hogy a piros télapót a kokakóla találta ki?

2008.12.07. 14:26 - posztolta: Dav

Röff röff kishaver.

Mikulásra sikerült meglepnem magam egy cuki poppánkos koncerttel kis városomban, amiből levontam az intelligens következtetést: Még mindíg jobban szeretem a Kindert. Az első zenekart nem sikerült elérnem, helyette megérkezésem pillanatában élvezhettem a Mom's Favourite elnevezésű sztárcsapatot, akikről teljesen nyugodtan kijelenthetem, hogy szarok. Zenei tudással nincs gond, az ötleteléssel már annál inkább. Ha jól emlékszem, akkor ők nyertek régebben valami tehetségkutatót, legközelebb megkérdezem tőlük, hogy melyik faluban. És bizony kísért minket a zenetévén sokszor látott klipjük is. Gondolom sok dellát kellett annó a vivások pofájába tömködniük, hogy ismeretlenekből suhancokból egy rövid, de annál bénább szócikk legyen ez a zenekar a honi "punk" enciklopédiájában. Nem értem én ezt a világot.
Utánuk következett a Szükségállapot formáció, kik megírtak két dalt életükben és úgy tűnik egész jól megvannak velük. Zenei tudásra itt sincs panasz persze, az ötletelésre viszont bőven. Persze két egész fokkal jobb, mint az Anyád kedvence, de ez szerintem elég sovány vigasz. Fogalmam sincs, hogy ez a zene unalmas, vagy csak én szeretek köcsögösködni az ilyen vagány zenekarokkal. A madárinfluenzás dal persze még mindíg nagy kedvenc, érzitek ugye a maró gúnyt teknótestvéreim? Sajnos ők is játszanak metálos riffeket, amit szívből és őszintén rühellek, mert egyszerűen béna ehhez a zenéhez. Amúgy a pánkosabb részekkel nem lenne itt baj, csak kevés az ötlet. Mindezek ellenére sokkal inkább őket hallgatom, mint a sok beatdownos hardkóros geciszar rondaságot.
Kezdtek pállni a tangák, az undorító, füllesztő picsaszagra előkecmergett a Reflected is biztonságos barlangjából. Továbbra sem tetszik a stílus amit művelnek, de magasan előzik le az összes honi, és sok külföldi poppunk förtelmet. Az egész nagyon egyben van, és bár milliónyi női szív szakadt szarrá alattuk, ennek ellenére keményen játszottak a hangszereiken. Ja és amúgy egyre rondábbak a tagok, mert már öregek.Nem is szidnám őket, mert tényleg nagyon jól csinálják azt, amit, és néhol még ötletesnek is mondhatnám. Egy nagy kedvenc számom van tőlük, a legelső, amit komponáltak, na azt pont nem játszották. Játszottak viszont egy Ramones számot (ők ezt "As a ghost"-nak hívják). Merem remélni, hogy tribút az a bizonyos riff, tudtommal csípják a Ramonest. Ja és tök béna volt, amikor énekeltették a közönséget.

Összessezve: Régen láttam tarján első számú zenekarát, őket ismét láthattam, nem csalódtam, nem kedvelem, amit művelnek, de simán lealázzák az összes poppánkos öreget és fiatalt. Anyád kedvenceék sem volt csalódás, ők sosem voltak jók. A Szükségállapot fejlődő zenekar, róluk egy-két év múlva írok majd sok csúnyaságot, ha nem írnak egyedibb dalokat, és ha addíg nem darabol fel egy izzó öklű poppunker.

2 komment

Címkék: blog beszámoló 2008 reflected szükségállapot anyád kedvence popunk kokakóla jégrakéta

A koncert, amiről senki nem fog tudni soha semmit

2008.11.30. 13:43 - posztolta: hitványzine

Sziasztok!

Tegnap voltam koncerten. Jó volt. Persze most hazudok, na nem azért, mert a koncert olyan hűdeszar lett volna (mert amúgy az volt), hanem mert tényleg nem a szó klasszikus értelmében volt jó. Ugyanis rosszul megszervezett, pocsék, fos egy koncert volt ez, sőt, az egyik leggagyibb, amin valaha voltam. De mégis ott lebegett a levegőben a pánkszag.

Először is, nem akarok fikázni senkit, de aki csak szar bulikat tud szervezni, az inkább maradjon a seggén és csináljon inkább akármi mást, mert egy idő után kurvára idegesítő tud lenni, hogy mindig van egy XY beígért zenekar, meg nagy hype, aztán az egészből nem lesz semmi, csak a kis noname pukipánk support marad, és ehhez ezek a balfaszok még vigyorognak is, meg teszik a nagy színtérkúró szervezőarcot. Ez a tegnapi például meghirdetve sem volt sehol (!), a balfasz övcsatos trendi szervezőarc (akinek amúgy fogalma sem volt semmiről, pl kik a fellépők, meg ilyenek) mégis olyan nagy öntudattal osztotta az eszet mindenkinek, mintha mi mind a myvipes vagy faszomtudja milyenes jóbarátai lettünk volna. Na mindegy.
Leérkeztünk 7-re a Filterbe, mivel én is a fellépő zenekarok közül benne voltam az egyikbe, már voltam annyira bennfentes, hogy ne lepjen meg, hogy a beígért (direkt nem írtam, hogy leszervezett, figyelitek?) bandák közül a Kernel Panic nem lesz, a Dance or Die-nak csak a fele érkezett meg, vagy hogy csak egy gitárláda van. Mindegy, én azért szeretem a szar helyzeteket, mert azokból kiindulva szoktak megszületni a legmókásabb dolgok, és itt is ez történt, de ez csakis kizárólag a jelenlévő pár jóarcnak volt köszönhető, nem a szervezőknek.
A Lömbihead kezdett. Nem sokat tudok róluk, csak azt, hogy előző nap a Csepeli bulin ők is játszottak, és a myspace-es felvételeiket meghallgatva egy nyolcvanas évekbeli magyar punkzenekar jutott rögtön az eszembe, de nem mondom meg, hogy a Marina Revue-e az, vagy a Lenin Körút, vagy a Cirkáló, vagy a Herpesz. A produkciójuk meggyőző volt, igazi minimálzene a jobbik fajtából, Circle Jerks és egy másik feldolgozással, aminek az előadóját nem tudom, de az a szám ment a Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső című filmben, amikor a srác elveszít mindent pókeren. Csekkoljátok őket, mert a fantázia meg az erő a fos hangosítás ellenére is átjött (nekem), csak egy kicsit hosszúra nyúlt már a végére.
Utána jöttünk mi, azaz a Formyfriends, és szerintem gecijók voltunk, de komolyan.
Ezekután következett az est fénypontja, a fél Dance or Die. Gecirossz volt az egész, egy gitár-ének, és egy dob felállással, de ehhez az estéhez ez kellett, és tényleg furcsa, de működött a dolog. Persze zenei orgazmusa gondolom senkinek sem volt, de ezt nem is várta azthiszem senki, élményszámba viszont nagyon is jó volt, annyira, hogy még én is énekeltem egy picit, amíg szájba nem basztak.
A negyedik fellépő pedig a Jólvanakkor nevezetű pukipoprokk formáció, akik olyanok voltak, mintha az Alvin és a mókusok frontembere közösült volna egy 4 éves óvodással, miközben azt üvöltözi, hogy kuki, meg kaki. De legalább kedves srácok voltak, meg a barátaik jót táncoltak rájuk.
Szóval srácok, ez az egész koncert, meg minden, olyan volt, mint az élet. Nevettünk, sírtunk, küzdöttünk, lazítottunk, és a végén egy hatalmasnak ígérkező, de annál kisebbett durranó katarzissal zártunk. Mert az élet szar. Összepakoltunk, és képzeletben felégettük a magunk mögött hagyott Filtert, meg az egész rohadt várost.
Ezekután megünnepelve ezt a fergetegesen gagyi, és valahol mégis bájos szart, amin mi mind fellépők voltunk, Ócsi mindenkit meghívott egy sörre, és elmentünk az Astóriára gyrosozni, meg megbeszélni, hogy egy kapcsolatba nem szabad teljesen odaadni magad a másik félnek, mert akkor ő megrág, kiköp, majd nevetve lehugyoz téged, és hogy zokniba törölni a gecit nem is olyan ciki.
Sziasztok!   

3 komment

Címkék: koncert beszámoló kurva dance or die kernel panic formyfriends koncertszervezés lömbihead

Plan Csepel

2008.11.29. 02:08 - posztolta: neverlivetosee

Nagyon fáradt vagyok, de írnom kell.

Rég éreztem ilyen jól magam, hisz mostanában nincs is időm semmire, leginkább a saját kis faszságaimra. De még arra se, hogy jól érezzem magam.

Káosz az élet, ahogy ez az egész este is volt. Hempergés, dobálózás, részegség, másnál (mondjuk nálam) józanság. Illetve meglepődés, hogy nem vagyok vega, csak kevés húst eszek. Húha azta mindenit!

Indulás előtt aludtam egy félórácskát, hogy ne dobjam be a szunyát a csepeli héven, esetleg magában bent a teremben, ennek eredményeként viszonylat egész frissen sikerült megérkeznem szinte pont a PFA kezdésére. Mit is kéne tudni erről a zenekarról? Nem akarom lelőni a valamikor megjelenő írásomat (még nem tudom mikorra időzítsem), így csak annyit írok, hogy ezek a srácok aztán tudnak valamit. Például fejlődni és zenélni is. A szokásos szar csepeli hangzás, és az erősen illuminált állapotuk ellenére eléggé egybe volt a produkciójuk, leszámítva pár technikai malőrt, amiről nem feltétlen ők tehetnek. Ígéretes egy banda nagyon, újabban már az ének sem idegesít, ha képesek elviselni egymás hülyeségeit, egyik legfaszább magyar banda válhat belőlük.
Persze azért vannak bőven hiányosságaik, például Charles Bronson számot most sem játszottak, illetve a nem létező C.B. szám mellé beépíthetnének egy 97A-t is. Mondok is két nagyon jó számot e remek bandáktól, pl Youth Attack és Ballanced society / Kickflip. Hmm, srácok, megbeszéltük? Még szép.

Amit bírtam a PFA-ban, az már kevésbé volt meg a ForMyFriends-ben. Ez pedig az összeszedetség, tökösség és hogy a zene egésze valahogy legyen egyben.
Hát az első tulajdonság még annyira nem zavaró, inkább csak irritáló, hogy mennyit lehet szenvedni a beállásokkal és számok között. Második részben ide tartozik, illetve magához az egész fellépéshez. Jó utón vannak, de van még mit növeszteni srácok. A harmadikkal viszont egyre jobban állnak, eddig mindig úgy voltam velük, hogy baszki, mióta zenélnek ezek, és képtelenek az amúgy tök jól megírt számaikat rendesen lenyomni. Úgy látszik ezt ők is megunták és változtatni akarnak a dolgon. Ez folyamatban van, jól haladnak.
Összegezve, én már nagyon várom, hogy felvegyék a számaikat, mert van ötlet bennük, a finom kis dallamaikban és a néha már túlzó Kid Dynamite nyúlásokba átharapódzó cuccaikban is.

Na, ha a már ennél a három kritériumnál tartunk (összeszedetség, tökösség, zene legyen egyben), Plan Beer egyáltalán nem remekelt, sőt. Ellenben rájuk volt a legnagyobb hangulat, egy élmény volt. Egy időben nagyon menő volt ezt mondani, hogy "itt van XY zenekar, ők leszarnak mindent, csak az a fontos, hogy a barátaiknak zenéljenek, és ezt az XY zenekar milyen hitelesen teszi, blablabalbalbla". Na hát náluk ez koncerten megmutatkozott, hogy tényleg így van. És ez tök jó volt, igazából ez adta meg a hangulat alappilléreit, enélkül mocskosul szar lett volna az egész, mert aznap este talán ők szóltak a legszarabbul (önhibájukon kívül), ők pöcsöltek a legtöbbet beállással és egyéb faszságokkal és ők voltak a legszétesettebbek is. Más kérdés, hogy ez a szétesetség indokolható (jogosan) a hangzással, hisz ha a dobos, vagy akár bárki más nem hallja normálisan zenésztársát, mégis mi a fasz alapján haladjon? Szóval ja, ezt benézték ilyen szempontból a srácok, ellenben számomra az egyik legnagyobb hangulatot ők hozták. Ja és a legjobb feldolgozásokat is!

A Kultúrkörrel sajnos be kell, hogy valljam, mindig is úgy voltam, hogy valahogy sehogy. Ez most baszott nyomorultul hangzik, de tényleg. Kismilliószor játszottunk már együtt velük, de valahogy sose volt alkalmam teljesen végig nézni egy koncertjüket sem.  Na ezen most változtattam. És megérte. Bár az ő zenei stílusukkal a világ végére lehetne engem kergetni, mégis sikerült bent tartaniuk, hisz ők fentebb említett szentháromságnak tökéletesen megfeleltek, továbbá olyan családi hangulatot termetettek, melyet tök jó volt megélni. Oi ide, oj oda, shalom amoda, itt meg a kaloda, fasza volt nagyon, nem bántam meg, hogy még őket végig néztem.

Már csak azért sem, mert így részese lehettem a Planbeer-ForMyFriends társaságnak egy kicsit, legalább is amíg utaztunk, illetve gyorséttermi kaját vásároltunk más pénzén. Nem, nem anyuén, övét már nagyon régen elköltöttük. Legalább is én.
De erről nagyon nem szeretnék írni, mert büdös vagyok és álmos, és különben is, kit érdekel a szaros életem, amit amúgy sem szívesen osztok meg bárkivel, hmm?

1 komment

Címkék: blog budapest beszámoló kultúrkör 2008 csepel pfa formyfriends plan beer

Vidámság vagy punk?!

2008.11.23. 03:03 - posztolta: neverlivetosee

Mostani helyzetemben kicsit nehéz rászánnom magam, hogy billentyűzetet ragadjak, de annyi minden kavarog a fejemben, hogy kénytelen vagyok ezeket mind ide a blogba vetni.

Be kell, hogy valljam, elég elbaszott egy gyerekkorom volt. Vagyis olyan kb 10-11 éves koromtól, ahogy a szüleim elkezdtek válni, jött a valóvilág, hidegzuhany, minden ahogy egy elbaszott könyvben is meg van írva. Tudni kell, hogy a válási intervallum nem egy-két hónap, esetleg év, hanem kerek 8 (nyolc) év volt, szóval ez elég sokra rányomta a bélyeget nálam. Vagyis nem is ez, mert a válás az smafu, ellenben a velejáró dolgok és egyéb kihatások már kevésbé.
Lehet ezért, de lehet, másért így hát elkúrt fiatalságomban sikerült rátalálnom valamire, ami ha többre nem is, de pár percre feledteti a hülyeségeket az életemből. Így lett tinédzserkorom egyik meghatározó eleme a Smafu, kb mint egyetlen vidám dolog, amiről tényleg azt tudtam mondani, hogy ezek a srácok nem csak szenvednek, erőlködnek, vagy esetleg majomkodnak a színpadon/lemezen, hanem ez tényleg tök hitelesen vidám, vicces és jó. Semmi erőlködés vagy izzadtság szag, adja magát az egész, még a gyengén szóló demojukon is.
Aztán jött 2003, vége lett a Smafunak. Én pedig teljesen elfeledkeztem erről az egészről, amit fentebb írtam.

Egészen mostanáig.
2008. november 22.-e, 18:17-van. Márk felhív, hogy találkozzunk valahol a Smafu buli előtt. Megegyeztünk egy „20:00 órai Stadionoknál”-ban. Ezen a napon történt pár szar dolog velem, ezért nem igen volt hangulatom semmihez, gondoltam meghallgatok pár számot a reunitáló szegedi bandától, legalább felidézem a szövegeket. És ahogy beraktam a „fiLÓZofus” című számukat, egyből 2000-be repültem vissza. Kb olyan önkívületi állapotba kerültem pár másodpercig, hogy habzó szájjal csapkodtam a térdemet örömömben. Hoppácska!

20:27
, én a Stadionoknál, Márk pedig hív, hogy mégse jön, mert nem. Hát oké.

20:41
, végre rájövök, hogy rossz irányba indultam el, villamosra fel, pár perc múlva a helyszínen is vagyok.

21:53
. Kezd a Tragic Vision. Kellően szomorú zene, iszonyat nagy lendülettel. Néha nem értem őket, hogy kb nulla megmozdulásra is hogy képesek ennyi lelkesedéssel tolni a szekeret. Maximális respekt, már csak azért is, mert iszonyat jó arcok. Drunk Edge Revenge!

23:02
, és már a Smafu nyomja. Jézusom (jaj mit írok), sose láttam ezt az együttest élőben, mégis teljesen olyan, mint azt elképzeltem lemezről. És visszarepültem minden szar ellenére 2000-be, forever vidámság a zene alatt és mint kis Balázs az üveggolyókért, én úgy ordibáltam a szövegeket. És fura, hogy minden, amit nem szeretek egy zenekarban, ők ellőtték, és mégis bejött. Miért is? Se erőltetett, se szar nem volt, csak őszinte és spontán. Na jó, nem „minden”, amit tényleg utálok egy zenekarban, igazából csak a számok közötti viccelődésre gondoltam itt, eddig bármilyen más együttes próbálta ezt nyomni, mindig olyan kibaszott szánalmas volt. Természetesen itt nem, hogy is lehetett volna az?
Fura volt, hogy ennyi idő után is szinte minden szöveget fújtam kívülről. De hisz mennyi idő telt el? Még csak 2000 van!


És akkor hirtelen vége lett. Mennyit mutatott az órám? Nem tudom, nem mutatott semmit, csak azt, hogy visszatértem 2008-ba. Itt vagyok újra a szaros életemben, na de akkor mi van? Semmi. Viszont volt egy iszonyat jó estém, köszönet érte az együttesnek.
Úgy érzem, kicsit erőt adott az egész, illetve értelmét vesztette, ha csak egy kis időre is a „Vidámság vagy punk?” teória. Ma befejezem a Saturday Night Holocaust tegnap le nem adott részét.
 

http://www.myspace.com/smafu
http://www.myspace.com/wearetragicvision
 

1 komment

Címkék: blog beszámoló 2008 smafu tragic vision

Pánk legyek, vagy hácés?

2008.11.22. 23:27 - posztolta: hitványzine

Figyelem: Ez nem a SaturdayNight Holocaust, de simán van olyan szar!

Jelen írásnak csak annyira van köze a színtérhez, meg a punk zenéhez, mint nekem, így végigolvasását csak azoknak ajánlom, akiknek minimum annyira tartalmatlan az élete, de legalább a szombat estéje - mint nekem.

Szombat van. Bár nem vagyok egy kifejezett társasági ember, házibulikba meg már rég nem hívnak, mióta egyszer a szaromat dobáltuk zacskóba valami lánynál, azért a szombat estéket rendszerint minimum egy haveri sörözéssel szoktam tölteni.
A mai meg eleve különleges, mert már régóta vártam, bár nagy dilemmát is jelentett, ugyanis a mai nappal kapcsolatban minden igazi (fővárosi) színtérarc felteheti magának a nagy kérdést, hogy ő most tulajdonképpen akkor pánk-e, avagy pediglen hácés - a Filterben fellép a német Something Inside a mondhatni "szokásos" magyar felhozatallal megtámogatva, míg a Simons pubban a Smafu zenekar tartja budapesti posthumus koncertjét (persze mi mind tudjuk, hogy az igazán király arcok wannabe-suicide girlöket mennek az A38 vécéjébe megerőszakolni, de mint ezt is mind tudjuk, a mi színterünkben nincsenek igazán király arcok). Szóval fel volt adva a lecke, hogy nosztalgiázzak-e, és elénekeljem a lelkemet amúgyis leginkább bántó kérdést a Smafuval (ugye most mindenki tudja, hogy miről van szó, kacsint kacsint) miközben beképzelem, hogy még mindig 15 vagyok, avagy mint posi hardcorepunk megnézzem ahogy a XVII kerületi keménymag a lelkét is szarrá alázza egy (talán) értékelhető fellépőgárda előtt, na meg előttem.

Tehát adott volt a kérdés, a válasz meg kizárólag rajtam múlott. Felmerült bennem, hogy talán benézhetnék mindkettőre. Mondjuk a végkifejletet már mindenki tudja, avagy igen, a "bőség" zavara valahogy annyira bekavart, hogy az Örs vezér terénél egyszerűen rájöttem, hogy ma nincs is kedvem koncertre menni, a "miért" még előttem is tisztázatlan. Kicsit olyan volt ez a szituáció, mint mikor egy szép lány tök ismeretlenül odajött hozzám az utcán, hogy elkérje a telefonszámomat, én meg ahelyett, hogy kihasználtam volna életem lehetőségét (haha), zavarba jöttem és nem mondtam semmit, csak tovább siettem. A kérdés az, hogy most is azért hátráltam-e meg, mint akkor, tehát szimpla hülyeségből - főleg annak fényében érdekes a dolog, hogy tök ismeretlen és még csak nem is "kecsegtető" zenekarok koncertjére meg legalább heti szinten járok, hála a Kurva Anyád bookingnak (igen most mosom magam).

Szeretnék mesélni róla, hogy milyen volt a mai napom, így talán könnyebben érthető lenne amit ki akarok fejezni, hogy milyen volt a zenekarommal próbálni, és kinézni a terem ablakán át a szállingózó hóra, meg hogy milyen volt a nagymamám 72. születésnapi zsúrjára igyekezni Archers of Loafot és Shook onest hallgatva, miközben vakítva sütött a nap, és ömlött a hó. Zenehallgatás közben néha az ember egyé tud válni az aktuális helyzettel, és érzi, hogy él. Ezért szeretjük a pánkot. Ilyen volt nekem ma.
És ezzel valahogy "eltelítődtem". Persze, mehettem volna még kocsmába, és minimum az aljas gonoszságig inni magam, vagy mehettem volna... na, szóval akárhova. De ott az Örsön fogtam magam, és visszafordultam. Pedig koncertre menni még akkoris szokott lenni kedvem, ha másnap 6-kor kelek. Lehet, hogy ez valaminek a vége (a faszt), de ma először nem volt, és ma először nem azért nem volt valamihez kedvem, mert szar a kedvem, hanem mert jó volt. És ez, na meg ahogy a buszon beszélgető 16 év körüli társaság arról beszélgetett, hogy mekkora király dolog a élet, jee basszunk, olyannyira nosztalgikus hangulatba kerített, hogy itt ülök a húgom szobájában, és gépelek.

Nem vagyok se hácés, se pánk, csak egy unatkozó gyerek, aki egy rossz világban próbál jó életet élni, és igen, ha lennék eléggé tökös, és nem eléggé balfasz, én is inkább szopatnék valami ribancot az Unearth koncerten mosholva a színpad kellős közepén.


 

4 komment

Címkék: blog budapest kritika punk személyes koncert beszámoló 2008 nagymama szomorúság koncertszervezés hülye underground saturday night holocaust

I HAVE GHOSTS

2008.11.17. 17:55 - posztolta: lovelifetrustfaith

na,ez egy iromány lesz a freefest-es loser life buliról,nem olyan nagy dolog,de úgy gondoltam,berakom ide.

2008.07.20.

voltam az első freefest-en,a többi nem érdekelt,de a loser life felkeltette érdeklődésem,úgy gondoltam,talán értük el tudom viselni a tarisznyások állandó örjöngését,hányását meg a többi szokásos "punksági" dolgot idén nyáron.voltaképpen csak miattuk mentem,meg az utolsó nesze buli miatt,ami valamiért nekem nem okozott katarzist.a brazilokról lemaradtam,azt mondták,hogy jók voltak és nyomtak bad brains-t meg motörhead-et.de engem aznap csak a bakersfields-i vagányok érdekeltek.a hét elején megint kételyeim támadtak a társadalomban és a szcénában elfoglalt pozíciómat illetően,meg is kérdeztem magamtól,hogy mi a faszért utazok én egyáltalán el,mit jelent ez nekem,miért csinálom ezt az egészet?na,a loser life megint megadta a választ.viszonylag rövid koncertet nyomtak,2 ráadás nótát azért eltoltak márknak és nekem,ami egy szerelem kezdete volt,mert később jót beszélgettünk a dobossal,steve-vel.ja,black flag - police story-val álltak be,így már rossz nem lehetett.ment a süvítés rendesen,eléggé nagy energiabomba volt,amit műveltek.lehetett lemezt is kapni tőlük,hoztak magukkal,mert a kiadójuk nem igazán tud európába intézkedni.steve-től sok mindent megtudtam,például szereti a lányokat,a képregényeket,kedvence hulk,odavan a kiskutyákért,mellesleg szereti mutogatni a nemi szervét,imád maszturbálni és egy-egy koncert után annyi izzadtságot teker ki alsóneműjéből,amennyit én ha nem látom,nem hiszem el.ja amúgy eléggé vicces faszi,jövőre jönnek vissza,remélem így is lesz.kár,hogy nem játszották a no eye contact-et.

Szólj hozzá!

Címkék: blog punk személyes beszámoló maszturbáció írás life anyád kurva 2008 steve freefest loser

dél-kelet bástyája

2008.11.13. 11:34 - posztolta: lovelifetrustfaith

az elmúlt másfél-kétévben jelentősen visszaesett a csongrád megyei koncertek látogatottsága (kivételt képez az évente megrendezett Last Chance To Dance Fest),pedig a hajdan dicsőségben fürdő,egekig magasztalt hardcorepunk mekkában akár százak is megfordultak egy-egy bulin,de mostanában....
október 23-án volt egy koncert szentesen,3 punk zenekar jött : egy brazil csapat (Juventude Maldita),akik '77-es  punk-ot toltak,volt egy finn (Heartbreak Stereo) és egy belga tinipunk zenekar is (Heartattack Radio),akik engem leginkább korai Rancid-re emlékeztettek.biztosan az ünnep miatt (így legalább van mire fogni) nem jöttek sokan,de sosem gondolná az ember,hogy egy ilyen bulira nem jön el 13 fizetőnél több!mindhárom zenekar lenyomta a műsort,nem is volt olyan rossz,de mégis elszomorító,hogy az underground hősök ilyenkor sehol sincsenek.persze,hiába ugatok egy buli után,hogy "hol voltál,te idióta?",mert nem érdekel és nincs is közöm hozzá,csak nem tudom felfogni az emberek viselkedését.nem ez volt az egyetlen ilyen buli a térségben mostanában.
friss élményként írok a tegnapi szegedi buliról,amin szeged új üdvöskéi,a Forgiveness Denied lépett fel két külföldi bandával,a brazil Paura-val és az olasz Straight Opposition-nel.a szegedieket nem néztem meg,mert nem tartom olyan produkciónak,ami nálam megütné a mércét.habár én is voltam fiatal és bohóc,de ez a venszmoshmetál - amit "hardcore"-nak adnak el - nagyjából annyira tudja megérinteni az elcsökevényesedett lelkem,mint a....ide nem is tudok kitalálni hasonlatot,ami passzolna.a lényeg,hogy direkt lekéstem és inkább csajoztam,mert ha választani kell a punk és a pina között,néha még én is bajban vagyok.tehát beléptem a klubba és kezdtek is a brazilok.elég jó volt...mondjuk úgy 5 számig,utána már kezdett kurvára unalmas lenni az egész attól függetlenül,hogy jót nevettem az énekesen,aki szerintem direkt Leonidas-nak néz ki.ha definiálni kellene a zenéjüket,akkor metalcore-t mondanék (gyűlölöm ezt a kifejezést) trash elemekkel.nem néztem utánuk,de tuti voltak ilyen témájú szövegeik : bosszú,állatvédelem,unity meg minden baromság.20 perc elég lett volna belőlük,de úgy gondolták,dupláznak.utána a digók jöttek,őket talán egyszer hallgattam meg a gépen,de nem igazán győzött meg.az énekes black flag pólójából kiindulva vártam valamit,de gyors beigazolódott a gyanúm,hogy ismét reménykedem csak.megint jött a metalcore,amitől kezdtem lassan rohamot kapni,közben pedig egy részeg gyerek ráesett a sörével a kabátomra.náluk az egyetlen pozitívum egy utolsó számként eljátszott slapshot feldolgozás volt,talán arra volt a legnagyobb megőrülés annak ellenére,hogy a 80 fős közönségből ismerte maximum 10%-a.
összevetve az egészet : 500 ft-ot éppen megért az egész,így legalább elmondhatom,hogy nem a koliszobában kuksoltam egész héten és hallgattam szomorú dalokat egyedül,de semmi több.
meghatározhatatlanul idióta időrendi sorrendben visszatérnék pár mondatra a szegedi dead vows-os bulira.volt hírverés csapva a bulinak,mégis ismételten csak 11 fizető volt jelen a bulin.azt hiszem,mindenkinek deathcore-t kellene játszania (fogalmam sincs,hogy mi ez a meghatározás és a kettő hogy kapcsolódik egymáshoz,majd valaki világosítson fel) és nem lenne probléma azzal,hogy hányan jönnek el.
a picsába is,trendibbnek kellene lennünk,nem pedig eljátszani a punk-ot ennyi idősen! :o(
 

Szólj hozzá!

Címkék: blog punk koncert beszámoló hardcore szeged 2008 szentes

Git Some shit!

2008.11.13. 00:50 - posztolta: neverlivetosee

2008.11.12. @ Budapest, Filter

Git Some

Szerda van. Holnap progalap gyakorlatom lesz, de semmi kedvem rá készülni. Ezért megbíztam egy barátomat, hogy csinálja meg helyettem a beadandókat, aztán este (mondjuk most, ahelyett hogy ezt a szart írnám) átnézem. Barátom nagyon rendes, meg is csinálta, amíg én elmentem a Filterbe valami koncertre. Azért írom, hogy valamire, mert a buli még annyira se volt meghírdetve, mint ahogy amúgy szokták. Tegnap csíptem talán el egy fórumos beírásban a nagy semmittevésem közepette. Mivel tényleg nagyon ráértem, gondoltam belehallgatok, mi is lehet ez. Aztán beszartam. Jézusom, ez kurva jó, ezt látnom kell!

Így hát lehívva két másik barátomat (akik sajnos nem tudtak segíteni progalap beadandóban) elindultam a koncertre. Nincs messze a hely, így gyalogoltam, mostanában amúgy se mozgok semmit sem, szóval rám fért ez a kis séta.

Lent a helyen kiderült, hogy nem lesz előzenekar, ami azért bántot, mert azért kíváncsi voltam, hogy mégis milyen lehet ez a The Another, vagy éppen kik is játszanak benne. Mindig is érdekeltek az új, még nem látott zenekarok, legyen szar vagy éppen nem.

Mindegy is, így legalább hamarabb lett vége az egésznek, tehát már viszonylag korán kezdhetett a Git Some! Csúnya szőrös emberek gyülekezete. Valahogy én is így képzelem el magam, ha tényleg „felnövök”. Egy idióta SZTK-s szemüveggel, szőrösen és büdösen, miközben koncertezgetek a barátaimmal olyan zenére, amin mindig fel tudtuk magunkat hergelni, akár csak egy-egy együttes név alapján is. Legalább úgy, hogy fröcsögő-habzó szájjal ordibáljuk a számcímeket. Azt hiszem, a Git Some elérte ezt a szintet.

Ha több ember jött volna le, biztos lett volna nagy beindulás, mókázás, hajigálás, labdázás, hisz két olyan (számomra) vagány zenekarnak a fúzióját véltem felfedezni, kik mindig is nagy hatással voltak rám. Azoknak is a jobb, és egyben befogadhatóbb pillanatait ragadták ki, megtömve a saját frusztrációjukkal és mindennapi hülyeségükkel. Most szívesen vesézgetném, hogy számomra miért is olyan fontos a Dead Kennedys és a Black Flag, de nem hiszem, hogy annak itt lenne a helye. Talán majd máskor.

A lényeg: iszonyat vadul szólt és szólaltatták meg az egészet, emellett sikerült az egésznek egy olyan hiteles képet adni, hogy én faszán elhittem mindent, amit énekeltek. Még akkor is, ha kb semmit sem lehetett érteni. Nem is biztos, hogy ez a lényeg. Mert úgy is, ha éppen érteném a szövegeket, akkor is a saját életemre reflektálva értelmezném, és nem úgy, ahogy azt éppen ők gondolták.

Haza felé menet el is gondolkoztam ezen; szenvedély, düh, tökös hozzáállás és kreativitás – tökéletes összkép, tökéletes este. Még a beadandóim is készen lettek.

 

http://www.myspace.com/fuckengitsome

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest punk filter beszámoló black flag 2008 dk git some

süti beállítások módosítása