Igazából az van, hogy lenne tök sok leírni valóm, de az utóbbi időben annyit beszéltem, hogy néha kételkedek abban, hogy bármi mondandóm is lenne, hisz már miről nem volt szó?
Aztán persze idővel ez a dolog lemorzsolódik, hisz rájövök, hogy mindig van miről beszélni, ha máshogy nem, legalább új köntösben.
De addig is, a szavak helyett a tetteknek jött el az ideje.

Mostanában elég sok kiadvány fog napvilágot látni, többek között:

Fuseism 

Ez most a legújabb szenvedélyem, igaz, hivatalosan csak áprilisban lesz kézzel fogható a korong, de addig is szépen lassan ki fog szívárogni az egész lemez. Szóval ez most az egyetlen életképes zenekarom, itt próbálok meg énekelni, és beleadni mindenem, amim van, hogy meztelenül álljak újra mindenki előtt. De legalább egy herét villantva.
Ajánlom azoknak, akik szeretik vegyíteni a Sonic Youth-ot a korai Hüsker Dü-vel.
 

Dance Or Die

Na ez nagyon nagy faszaság lesz. Igaz, érezni lehet majd a házifelvétel ízét, de ki nem szarja le? Azok után, hogy valaki azt mondta nekem, hogy a Rákosi anyaga mennyire durván szól, igazából én nem tudok meglepődni. Tényleg, Rákosi koncerten meg mit csinál az ilyen, szívrohamot kap? Mert ott aztán meg is szólal az egész.
Mindegy, aki éli a Betercore és Hátsó Szándékot, annak be fog jönni a lemez!
http://www.myspace.com/cschc

Puszta

Ha már szóba jött a Rákosi egyszer, hozzuk szóba újra! Igazából gerilla marketinget végzek a zenekarnak titokban, de ezt ne mondjátok el senkinek. Szóval mi fasz van, már előre hallom, hogy "jujj, hát itt van végre az első rákosi klón zenekar", én meg az akciós ráma light margarinnal megkent piritóssal a számban fogom nekik válaszolni, hogy a jó kurva anyád!
Ha valaki éri az AMD demós dolgokat, meg úgy a korai magyar punkot, amin fiatalok ordibálnak, hogy a rendszer elnyomja őket (itt most ne ilyen anarchista hablatyra tessék gondolni), azoknak melegen javallott a zenekar (Puszta) hallgatása. Naponta háromszor, három kanállal.
 

Libido Wins

Ha a modernebb screamo-nak valami vállalható és egyénibb fajtáját kéne keresni, akkor mindenképp ezzel a zenekarral hozakodnék elő. Ugyan már számomra nem elég nyers, de még mindig van annyi potenciál az egészbe, hogy ne egy megjátszott faszságnak tűnjön az egész, akik kliséket puffogtatva próbálnak eredményt elérni.
Éled az egyéni megoldásokat? Ez a banda akkor a tiéd!
http://www.myspace.com/libidowins

Vormkids

Ezek de hülyék, nem is olyan rég még Wormkids név alatt futottak. Vagy most direkt engem szivatnak? Tök mindegy, ez egy instrumentális surf-punk zenekar, és most ennél többet nem tudok mondani, mert látni kell őket, nem pedig ilyen faszfej ajánlókat olvasni!
JFA, Dead Kennedys, surf rock? Ha igen, akkor igen!
http://www.myspace.com/wormkids
 

Lömbihead

A srácoknak végre volt annyi tökük, hogy közzé tegyék felvételeiket! Nem rossz, de ezeknél SOKKAL jobbak tudnak lenni, és igazából azok is. Mindenki bíztassa őket, hogy húzzanak már végre a retkes picsába stúdiózni, különben irgum-burzum lesz!
Akinek kicsit is van ízlése, az szereti a Lömbiheadet. Aki nem, az egy béna fasz. De legalább is egy gyökér.
http://www.myspace.com/lombihead

Hát akkor ennyit mára. Annyit szeretnék elmondani, hogy blogot írni nagyon szép dolog, elmélkedni és nagy dolgokon gondolkozni pedig igencsak nemes, de ha nem teszel soha semmit a dolgokért, akkor ne csodálkozz, hogy ott vagy, ahol.
Ezért hát mától itt a KLUR blogon is beszéljenek a szavak helyett a tettek.

Oi, fontos infók, pár kép innen lett lopva:
http://www.flickr.com/photos/44462241@N02/ meg a barátnőjétől, akinek nem tudom az oldal címét, de ha feltünteti valaki egy kedves kommentben, akkor kirakom.
 

Spark - s/t

Fura dolog olyan lemezről kritikát vagy inkább beszámolót írni, amit - akit érdekelni fog talán maga a kritika - már régen meghallgatta, és véleményt formált róla. Aki meg nem tette még, azt úgysem szeretném meggyőzni semmiről. Úgyhogy legyen ez a rövid írásocska (hihi) inkább egyfajta béna tisztelgés a zenekar és lemeze előtt. Na ennyit a seggnyalásról, ígérem. Persze, egyből pluszponttal idítottak nálam, mert azért valamennyire sejteni lehetett, hogy itt olyan srácok zenéjéről lesz szó, akiknek a zenei ízlése, vagy legalábbis azon belül egy nagyobb halmaz, szóval megegyezik az enyémmel. Gyors, dallamos számok, szenvedélyjel kirángatott hangok a gitárokból, és rekedtes kiabálás arról, hogy az élet igazából nem is szar - na ez az amivel engem tök könnyen meglehet fogni, mert fogékony vagyok a jóra, meg a giccsre is. És ez utóbbi még el is halványul, mert házistúdiós felvételről van szó, így jó koszos is az egész. 8 dal található a lemezen, egy rövid séta alatt végig lehethallgatni az egészet. Tedd meg.

letöltés:

http://www.mediafire.com/?gzxzj31zwk0

Plan Beer - s/t

Van egy olyan sejtésem, hogy ezt a lemezt kevesebben hallgatták meg, mint a Sparkot. Biztosan belejátszik ebbe a zenekar szar neve is, meg a kevésbé jól sikerült demójuk, de szerintem nagyobbrészt az a fránya magyaros apátia az oka. Meg az, hogy amit itthon nem hájpolnak a jófejek, arra a többség is feltűnően szarik. Pedig ha a Plan Beer pár évvel korábban alakul meg, simán lehetett volna őket a kicsi HSZ-nek is nevezni. Mégis legtöbben csak annyira asszociálnak a nevük kapcsán, hogy "ja, tapolcatapolca!!" Pedig ez a négy dude olyan fasza pánkrokklemezt rittyentett össze, amíg te otthon a nájkidat suvickoltad, hogy csuhajj. Ideális hallgatnivaló nyárestékre, amikor nincs hova menned, csak pár söröd van, de ha merészebb vagy, házibuliba is viheted, csak akkor számolj vele, hogy ha szararcok között vagy, hamar ki lesz lőve a hifi, mert kevesen szeretik a dühös ámde melankolikus hardkórpánkot.

letöltés:

http://www.sendspace.com/file/ogddqt

Sziasztok!

Tegnap voltam koncerten. Jó volt. Persze most hazudok, na nem azért, mert a koncert olyan hűdeszar lett volna (mert amúgy az volt), hanem mert tényleg nem a szó klasszikus értelmében volt jó. Ugyanis rosszul megszervezett, pocsék, fos egy koncert volt ez, sőt, az egyik leggagyibb, amin valaha voltam. De mégis ott lebegett a levegőben a pánkszag.

Először is, nem akarok fikázni senkit, de aki csak szar bulikat tud szervezni, az inkább maradjon a seggén és csináljon inkább akármi mást, mert egy idő után kurvára idegesítő tud lenni, hogy mindig van egy XY beígért zenekar, meg nagy hype, aztán az egészből nem lesz semmi, csak a kis noname pukipánk support marad, és ehhez ezek a balfaszok még vigyorognak is, meg teszik a nagy színtérkúró szervezőarcot. Ez a tegnapi például meghirdetve sem volt sehol (!), a balfasz övcsatos trendi szervezőarc (akinek amúgy fogalma sem volt semmiről, pl kik a fellépők, meg ilyenek) mégis olyan nagy öntudattal osztotta az eszet mindenkinek, mintha mi mind a myvipes vagy faszomtudja milyenes jóbarátai lettünk volna. Na mindegy.
Leérkeztünk 7-re a Filterbe, mivel én is a fellépő zenekarok közül benne voltam az egyikbe, már voltam annyira bennfentes, hogy ne lepjen meg, hogy a beígért (direkt nem írtam, hogy leszervezett, figyelitek?) bandák közül a Kernel Panic nem lesz, a Dance or Die-nak csak a fele érkezett meg, vagy hogy csak egy gitárláda van. Mindegy, én azért szeretem a szar helyzeteket, mert azokból kiindulva szoktak megszületni a legmókásabb dolgok, és itt is ez történt, de ez csakis kizárólag a jelenlévő pár jóarcnak volt köszönhető, nem a szervezőknek.
A Lömbihead kezdett. Nem sokat tudok róluk, csak azt, hogy előző nap a Csepeli bulin ők is játszottak, és a myspace-es felvételeiket meghallgatva egy nyolcvanas évekbeli magyar punkzenekar jutott rögtön az eszembe, de nem mondom meg, hogy a Marina Revue-e az, vagy a Lenin Körút, vagy a Cirkáló, vagy a Herpesz. A produkciójuk meggyőző volt, igazi minimálzene a jobbik fajtából, Circle Jerks és egy másik feldolgozással, aminek az előadóját nem tudom, de az a szám ment a Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső című filmben, amikor a srác elveszít mindent pókeren. Csekkoljátok őket, mert a fantázia meg az erő a fos hangosítás ellenére is átjött (nekem), csak egy kicsit hosszúra nyúlt már a végére.
Utána jöttünk mi, azaz a Formyfriends, és szerintem gecijók voltunk, de komolyan.
Ezekután következett az est fénypontja, a fél Dance or Die. Gecirossz volt az egész, egy gitár-ének, és egy dob felállással, de ehhez az estéhez ez kellett, és tényleg furcsa, de működött a dolog. Persze zenei orgazmusa gondolom senkinek sem volt, de ezt nem is várta azthiszem senki, élményszámba viszont nagyon is jó volt, annyira, hogy még én is énekeltem egy picit, amíg szájba nem basztak.
A negyedik fellépő pedig a Jólvanakkor nevezetű pukipoprokk formáció, akik olyanok voltak, mintha az Alvin és a mókusok frontembere közösült volna egy 4 éves óvodással, miközben azt üvöltözi, hogy kuki, meg kaki. De legalább kedves srácok voltak, meg a barátaik jót táncoltak rájuk.
Szóval srácok, ez az egész koncert, meg minden, olyan volt, mint az élet. Nevettünk, sírtunk, küzdöttünk, lazítottunk, és a végén egy hatalmasnak ígérkező, de annál kisebbett durranó katarzissal zártunk. Mert az élet szar. Összepakoltunk, és képzeletben felégettük a magunk mögött hagyott Filtert, meg az egész rohadt várost.
Ezekután megünnepelve ezt a fergetegesen gagyi, és valahol mégis bájos szart, amin mi mind fellépők voltunk, Ócsi mindenkit meghívott egy sörre, és elmentünk az Astóriára gyrosozni, meg megbeszélni, hogy egy kapcsolatba nem szabad teljesen odaadni magad a másik félnek, mert akkor ő megrág, kiköp, majd nevetve lehugyoz téged, és hogy zokniba törölni a gecit nem is olyan ciki.
Sziasztok!   

na,ez egy iromány lesz a freefest-es loser life buliról,nem olyan nagy dolog,de úgy gondoltam,berakom ide.

2008.07.20.

voltam az első freefest-en,a többi nem érdekelt,de a loser life felkeltette érdeklődésem,úgy gondoltam,talán értük el tudom viselni a tarisznyások állandó örjöngését,hányását meg a többi szokásos "punksági" dolgot idén nyáron.voltaképpen csak miattuk mentem,meg az utolsó nesze buli miatt,ami valamiért nekem nem okozott katarzist.a brazilokról lemaradtam,azt mondták,hogy jók voltak és nyomtak bad brains-t meg motörhead-et.de engem aznap csak a bakersfields-i vagányok érdekeltek.a hét elején megint kételyeim támadtak a társadalomban és a szcénában elfoglalt pozíciómat illetően,meg is kérdeztem magamtól,hogy mi a faszért utazok én egyáltalán el,mit jelent ez nekem,miért csinálom ezt az egészet?na,a loser life megint megadta a választ.viszonylag rövid koncertet nyomtak,2 ráadás nótát azért eltoltak márknak és nekem,ami egy szerelem kezdete volt,mert később jót beszélgettünk a dobossal,steve-vel.ja,black flag - police story-val álltak be,így már rossz nem lehetett.ment a süvítés rendesen,eléggé nagy energiabomba volt,amit műveltek.lehetett lemezt is kapni tőlük,hoztak magukkal,mert a kiadójuk nem igazán tud európába intézkedni.steve-től sok mindent megtudtam,például szereti a lányokat,a képregényeket,kedvence hulk,odavan a kiskutyákért,mellesleg szereti mutogatni a nemi szervét,imád maszturbálni és egy-egy koncert után annyi izzadtságot teker ki alsóneműjéből,amennyit én ha nem látom,nem hiszem el.ja amúgy eléggé vicces faszi,jövőre jönnek vissza,remélem így is lesz.kár,hogy nem játszották a no eye contact-et.

megpróbálván sminkelni előző,fals szépségű firkálmányomat szeretném kiegészíteni egy kis demoralizáló, "jól megmondom neked,te!" köcsögséggel kiegészíteni az egészet,meg különben is,túl sok időm van mostanában ahhoz,hogy azzal foglalkozzak,hogy túl sok kevés időm van valójában.elolvasva márk komikus öninterjúját arra lettem figyelmes,hogy jól szórakoztam,ami attól tartok abból ered,hogy talán még én is azon a szinten mozgom.eszembe jutott,amikor még én voltam fiatalabb és milyen üde élmény volt minden (szinte) minden koncert,mert örültem neki,hogy elhihetem,hogy tartozom valahova.úgy gondoltam,hogy majd én itt megtalálom a helyem,a barátaim és vígan élünk,amíg meg nem halunk.a hiba ezzel csak annyi,hogy vígan halok meg és nem lesz ott senki,mert míg az "igazi életben" sem szeretnek,itt sem fognak (ja,ez most színtéresdi),mert ez is csak egy miniatűrizált világ.nincs ezzel semmi probléma,csak kicsit többet képzeltem el erről az egészről.rájöttem,hogy jól van ez így.én sem szívesen vállalok közösséget minden jött-ment mtv-s hülyével,kannás részeg rokkerrel,de ezt sorolhatnám a végtelenségig.itt nem arról van szó,hogy ki milyen címkét kap,mert az már rég elbaszott "kutyafája" dolog,ha csak ezt nézed,mert ennyi erővel rám kellene lökni egy zongorát,mert ma a mouthpiece mellett hallgattam egy kis my bloody valentine-t.nem is tudom,mit akarok kihozni ebből az egészből,mert nincs mit bizonygatnom senkinek,még saját magamnak sem.előző post-ban még szinte rimánkodtam,hogy nem jönnek emberek a koncertekre,de most meg úgy gondolom,hogy nem is kell.sőt,koncertek sem kellenek,mert az emberek érdektelenek.tehát,kedves koncertszervezők : FEJEZZÉTEK BE A KONCERTSZERVEZÉST!
amíg embereken múlik ez az egész,pusztába kiáltott szó minden próbálkozás.
ez sem más (mármint a színtéresdi),mint önigazolási kényszer.mindenki szeretné megmutatni,hogy ő mennyire nem olyan,amilyen.mindenki kemény,szívós,érett,tapasztalt,nagy szavakat használunk,de az élet ugyanolyan elbaszott marad akkor is,ha elénekelsz egy american nightmare - please die!-t.nem fogsz megváltozni,az emberek nem változnak,mert a változás iránti vágyakozás sosem lesz más,mint a bánat keserű gyümölcse.
eszembe jutott ma az is - többek közt -,hogy teljesen becsavarodom ettől az egésztől,legyen a neve élet,punk,hardcore,szemét,bánat,szerelem,hívd,aminek akarod.mindenki csak megy az utcán,élvezi az egészet és néha úgy érzem,tényleg csak én vagyok az a "fiatal vagyok,bár úgy érzem öreg" arc,aki képtelen akármit is érezni az egészből a fájdalmon kívül.azt hiszem,túlságosan sok szomorú zenét hallgatok és túl nagy hatással van rám rollins könyve.
AZ ÉLET KÍN!