Második fejezet

Azt hiszem kettő után feküdtünk le bőven. Én legalább is akkor még ettem és fogat mostam. Arra számítottam, hogy olyan 11 körül elkezd kelni a társaság. Sokat nem tévedtem azt hiszem. Vagy is de. Mert 7-kor (hét óra, reggelről) már ki is hámoztuk igen sokan magunkat a retekmester szivacsok és hálózsákok közül.
Bevásárlás, reggeli, nagytakarítás, „nem tudjuk mi történt” magyarázása a tulajnak arra az apropóra, hogy elszakított valamelyikünk egy láncot (itt egy ilyen díszláncra kell amúgy gondolni, annyira kemény csávók azért még nem vagyunk). A tulajról jut eszembe, nagyon rendesek voltak, pláne hogy eltűrtek ennyi szerencsétlen hülyét a helyen, pusziljuk is őket innen a távolból.
Megtudtuk, hogy a közelben van egy Tesco, ezért Jenniferékkel rögtön be is lőttük a helyes irányt. Bent kihasználtuk az ingyenes és zenélő WC előnyeit, én szinte egy rendes fürdőt vettem, hála a funkcionáló csapnak és az ingyen szappannak. Ja, és egy érdekes jelenségre is felfigyeltünk: a csapok alatt egy akkora lyuk van a férfi és női mosdó között, hogy lazán át lehetne mászni. Annyira persze vagyunk tájékozottak, hogy tisztában legyünk ezzel a ténnyel: semmi érdekes nincs a másik helyiségben. Leszámítva azt pár koszos pankot, akik meg mi voltunk. Mi meg amúgy is láthatjuk egymást az elkövetkezendő napokban, minek szenvedjünk akkor egy átmászással, nem?
Tescoban bevásárlás, termékek felborítása és árakon való felháborodás utána visszatértünk az Egrix skateparkjába. Pont időben, mert Normannak éppen akkor tört el a Minor Threat-es deszkája. Volt szerencsém nekem is tépni belőle egy darabot! Kis szenvedés és pakolás után végre elindultunk Salgótarjánba. Mi (Libido Wins és Nothing) busszal, többiek személyautóval.

A buszozásokban azt szeretem, hogy nagyokat lehet bandázni. Bár nem akkorákat, mint vonaton, de azért meg van ennek is a varázsa. Mert bár kényelmetlen, drága és nyűgössé tesz az út, mégis ha olyan emberekkel vészeled át ezt az egészet, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva közel állnak hozzád, akkor a távolság megrövidül, a nyűg elcsendesedik, arcunkra bárgyú mosoly fagy és jókat beszélgetünk a nagy zötykölődésekre fittyet hányva. Egy újabb szeletet ismerhetsz meg a másikból, esetleg te is megnyílhatsz, eddig akár tagadott magadat mutathatod be puszta egyszerűséggel és könnyedséggel olyan embernek, akivel lehet, hogy felszállás előtt még vitád volt valami pitiáner kiborulás miatt. Vagy hasonló. Vagy mi.
Vagy már meg is érkeztünk Salgótarjánba, én azon kaptam magam, hogy a társaság kétfelé szakadva elindult egymással teljesen ellentétes irányba: egyik a helyi mekibe ugrott be, a másik meg nem tudom hova készült, de hogy nem jó helyre, az biztos. Szerencsére ezt ők is hamar konstatálták, és visszatértek hozzám, aki szinte egyedül a két csapat között maradt.
Cuccolás, vásárlás, meleg kínai kaja rendelés, beérkezés a helyre, színapdra pakolás, kezdés.

For My Friends

Máig nem tudom eldönteni, hogy akkor ezek most, hogy is írják a nevüket. Végig kisbetűvel? Egybe? Külön? Szerintem ezzel ők sincsenek tisztában, mint ahogy azzal sem, hogy keveset próbálnak. Pedig bassza meg, ez fasza zene lenne. Elhanyagolnák a lopott Kid Dynamite témákat, ráállnának a szomorúságra és bum, meg is lenne a siker. Ja, meg ha el tudnák játszani a számaikat pontosan, az sem lenne hátrány. De jól haladnak azért, ezen a napon speciel alig rontottak. Sőt Egerben is klafák voltak. Állítólag Hatvanban is, de az már egy másik fejezet. Most fog megjelenni amúgy demójuk, ennek a ratyi kiadónak a gondozásában, csekkoljátok:
http://www.myspace.com/formyfriendspunk

Dance Or Die

Tudtátok, hogy a dobos, Ócsi balkezes? Vagy ballábas? Ajaj, ebbe inkább nem megyek bele. A lényeg, hogy az egyik miatt az egész dobot át kellett rendezni, amivel viszonylag elment egy kis idő, de annyira nem volt vészes a csúszás. Az egyre több részeg és jófejkedő ember már igen. Volt valami helyi figura, sose járt koncertekre, soha a büdös életben nem láttam sehol, aztán már itt elkezdett keménykedni. Annyira irritáló volt, hogy a DOD-ról teljesen elvette a figyelmemet. Pedig biztos faszák voltak. Ha ’tarjánban nem is, de Hatvanban tuti ők voltak a legjobbak, ott nagyon együtt ment az egész. Akkor kicsit el is gondolkoztam, hogy miért nem fut ez a zenekar itthon? Vagy bárhol máshol? Remélem nem a fos kiadójuk miatt ragadtak le ott ahol...
Volt egy vicces jelenet azért, feldolgozták a Pina – Johnny Rotten című klasszikust, és Generationx barátom  meg nem vágta, hogy mi is ez az együttes. Azért itt egy kicsit csalódtam benne. 

Kernel Panic

Shit, a Nothing dobosa jegyezte meg Egerben, hogy van benne egy kellemes klasszikus dallamos punk életérzés az egészben. És tényleg, ahhoz képest, hogy anno mennyire mentek a Circle Takes The Square vonal felé, mára kissé inkább kényelmessé vált az egész zene, mint inkább komplexé. Pláne az  új számuk. Ja, részeg hülyegyerek itt is alkotott, megint csak jó fejnek hitte magát. Kár, hogy nem volt az.

Libido Wins

Most szívesen idézném azokat a sorokat, amiket a jövőhéten megjelenő fanzine-omba írtam róluk, de akkor rájönnétek, hogy nem szól semmiről se a zine és nem szedném meg magamat rajtatok. Az meg nekem nem lenne túl jó.
Mindegy, próbálok kicsit kreatív lenni és újat írni róluk. Mint ahogy ők is próbálkoznak kicsit mást csinálni. Valami újabbat, de legalább is eddig szokatlanabb formában. Persze nem akarnak ők se kitörni saját kereteik közül, de ezt nem jelenti azt, hogy a határokat ne rajzolhatnák újra. Faszom se akar még egy tipikus zenekart. Faszomöccsének se kell egy felesleges „kurva jól nyomják, csak ötlet nincs benne” banda. Nem kell, húzzanak a véres faszba az ilyenek erre a pár percre amíg ezeket a sorokat írom. Ez a banda többet érdemelne. Kár, hogy nem fog kapni semmit.

Nothing

Kis átszerelés után mi jöttünk. Hát kb mint egy Hold X True koncert, hangolás majdnem minden dal után. Ez eléggé visszavett az egészből, de legalább is a morálomból biztos. Más moráljából inkább Generationx részegsége, hisz annyira belelendült a pogózásba, illetve saját illuminált állapotába, hogy félpercenként esett a földre és az körülötte lévő emberekre. Azért móka volt. Ha ’tarjánban nem is, de Hatvanban megmutattuk, hogy tudunk jól is játszani, ha akarunk. Kár, hogy általában nem, haha.

New Dead Project

Na már ezek is! Most akkor hogy kell írni a nevüket? Áh, micsoda bagázs ez! És micsoda party volt! A három napból sajnos csak Salgótarjánba tudtak eljönni a dobos, Benji betegsége miatt, de azt hiszem ezen az egy napon bele adtak annyit, amennyit tudtak. Fura, mert eddig szinte egyáltalán nem tetszett a zenekar, aztán 2008 őszétől egyre jobban kezdtem szimpatizálni a bandával, míg végül mára azt kell, hogy mondjam, az egyik legfaszább magyar csapatról írok most sorokat. Ötletes, jól megírt dalok, hiteles és odaadó előadással. Velünk ellentétben ők nem csak el tudják játszani a dalaikat, de még jól is nyomják azokat.

PFA

Vegyél elő egy stoppert. Meg van? Ok, most írj egy dalt, amiben van minimum 6-7 téma. Van egy perced, hogy ezeket elnyomd, hajrá. Valahogy így írnám le a PFA tevékenységét.
Mikor legutóbb láttam őket, már akkor mondtam és írtam róluk, hogy nagy reménységnek számítanak ők. Hát ha másnál nem, nálam azért igen. Azonban a tarjáni koncertjükre sikerült annyira beszédült állapotba kerülniük, hogy árnyékuk se voltak önmaguknak. Ami durva, hogy még így is jól nyomták azért. Csak hát na, egyszer már feltették a lécet egy szép magasságra, amit Salgótarjánban maximum lábujjhegyen értek volna el. De, és ez fontos, még így is fasza koncertet voltak képesek nyomni. Azt hiszem ez azért nagy szó.

Na, ennyit a seggnyalásról, remélem mindegyik zenekar vesz nekem 1-1 kiló narancsot cserébe. Azt ugyan is nagyon szeretem. A party végéről csak annyit, hogy három felé oszlott a csapat, egyik fele Balla Lacosnál, másik édesapámnál, harmadik része pedig édesanyámnál aludt. Kifelé menet még kiosztottam a viszonylag józanabb tagoknak egy-egy üres sörösüveget, hogy ha kell, használják. Mondjuk úgy, volt egy nem kívánatos személy (talán már volt is róla szó előbb?), aki annyira kereste a bajt, hogy akár hozzánk is benézett volna érte, amit nem volt kedvem csak úgy ölbe tett kézzel várni. Szerencsére semmi balhé nem történt, amúgy se vagyok az erőszak híve, de semmi pénzért nem hagynám, hogy a barátaimat bántsák.
Szóval a harmadik brigád mondta, hogy ők megvárnak, mert ellentétes irányba kellett menniük, addig a kettes csapatot befektettem apámhoz, onnan gyors futás a hármashoz. Hát mit látok, oszolni akar az egész zenekar (ebbe a titokzatos harmadik krúban igazából csak a PFA volt benne). Ez igazából sajnos az én hibám volt nagyrészt, mert hagytam őket, hogy maradjanak és fagyoskodjanak ahelyett, hogy velem jöttek volna vagy beraktam volna őket valami kocsmába melegedni. Ezúton is bocs fiúk!
Szóval részegek, nyűgösek és fagyosak voltak, ezért kicsit összebalhéztak, de végül el lett felejtve a dolog. Nem úgy a hazaút, mire felértünk a lakásba, a kezemben lévő flakonban a víz jégkásásra fagyott! Elég vagányul nézett ki.

Otthon gyors kajálás (almás rétes, mmmmm...), arc- és fogmosás, majd alvás. Hosszú, de szép nap volt nagyon, öröm volt minden pillanata a számomra.

Folytatás holnap.