Kezdetben vala...

Amikor 12 éves voltam, azért kezdtem punk zenét hallgatni, mert „a nagyobbak” azt mondták, hogy a deszkások ezt a stílust szeretik. Akkoriban kezdtem el gurulgatni a frissen kapott, Pécskő áruházos 2500Ft-os hallap deszkámon. Tudjátok, ezeknek a lapoknak az alján mindig ilyen tök vagány grefiti vagy szörny volt ábrázolva, műanyag felfüggőkkel ellátva és olyan csapágyakkal, amik még elvi alapon sem működtek, nem hogy gyakorlatban. Szóval ilyen minőségi szar volt, úgy rendesen. Viszont szerettem nagyon, mert klassz volt a hülye sárga színe ellenére is a hónom alá vennem és járkálni vele a városban. Ennél csak az volt vagányabb, mikor a lejtőkön száguldoztam vele, hol ráülve, hol pedig ráállva. A legkirályabb mégis az volt, mikor az újonnan szerzett zenéimet képzeltem rá, ahogy gurulgatok. Eleinte NOFX és Blink182 játszott, mert hát ezeket tudták adni nekem a srácok a lakótelepen a másolt kazikon, azonban nem sokkal később, ahogy lett Internetem, sikerült megismerkednem a Dead Kennedys nevezetű csudával.
A DK volt az, ami elindított azon az úton, hogy a punk igen is nem csak, hogy kikacsinthat, hanem kacsintson is ki a klisé halmazokból, próbáljon valami újszerűt felmutatni, vagy legalább is olyannak ható köntösben. Ugyan akkoriban nem néztem a szövegeket annyira, és hát a neten is igen kevés volt fent belőlük, de már a számcímekből lejött, hogy ennek a zenekarnak van töke, nem csak zenei téren, de szövegeknél is. Holiday in Cambodia? Forward to death? Too drunk to fuck? Nagyon angolul sem kell tudni ahhoz, hogy felfogja az ember ezeket, egytől-egyig zseniális az összes!

2009-ben két zenekart tudnék mondani, akik mindenképp úgy gondolták, hogy a punkot a saját képmásukra formálják. Olyan formára, ami itthon alig, vagy talán egyáltalán nincs is. Érdekes adatként mindenképp megemlítem, hogy ez a két zenekar bizony egy városból való, még pedig Szegedről. Valamiért ezek a szegedi srácok nekem mindig olyan hálátlannak és hitetlennek tűnnek, ha a saját zenei színterükről van szó, pedig kettő ennyire dög zenekartól és ennyi jó koncerttel, amiket oda szerveztek: mi többet kívánhatnának már, de most komolyan, nem? Bár lehet, hogy csak én nőttem fel ingerszegény környezetben, és túlságosan lelkesen áradozok minden próbálkozásról, mert hát nálunk, Salgótarjánban aztán nagyon kevés jó dolog volt… pedig a zenei élet elég klafa, még relatíve most is (mondjuk pár éve meglepően sok zenekar volt. Kár, hogy számomra szinte mind értékelhetetlen volt).

Hiteljugend

photo by bt

Hiteljugend. Már a név is arról áradozik, hogy ez egy über nagy királyság, ebben tuti van valami… és tényleg!
Ez a zenekar egy nagyon egyedi jelenség ebben az országban, mindenképpen egy olyan dolog, amit meg kell becsülni, kedveskedni kell neki, talán még becézgetni is, hogy lássa, mennyire is jó az, amit csinálnak. Olyan egyveleget sikerült csinálniuk a srácoknak, ami a new wave számomra hányingert keltő tulajdonságait finom édes falatokra cseréli, és mindezt a maga punk hozzáállásával megfűszerezve aztán tényleg ellenállhatatlanná teszi bárki számára, hisz a végeredmény egy valahol különös (vagy talán csak szokatlan?) megszólalású, mégis teljesen befogadható zenei világ, frappáns szövegekkel. Apropó szövegelés. Még ugyan nem állt módomban olvasni az összeset, de úgy érzem, a február ötödikén lemezt bemutatni készülő zenekar nem csak, hogy 2009, de talán 2010 legjobb szövegeire is pályázhatna. Remélem ez a véleményem azután sem fog változni, hogy kezembe vettem a lemez bookletjét.

A Párt

photo by bt

A Párt nevű jelenséghez azonban már gyomor kell. Na nem erős, de én mindenképpen ínyenceknek ajánlanám elsősorban, legalább is ami az eddigi hanganyagaikat illeti. Apropó, megjelent már 3 kislemez is a zenekarnak úgy, hogy csak idén (2010-ben) koncerteztek elsőnek. Az már döfi, nem? Persze mind csak digitális kiadásban, és igazából ezek elég gyenge minőségű próbatermiknek minősülnek, de tudjátok mit? Amennyire zajos és befogadhatatlan az egész, számomra annyival több, mint az állítólag hú de jú hangzású Rákosi demó. Meg ez érdekes, míg a Rákosi csak koncerten élmény (ott mondjuk azért oda rakják magukat persze, leginkább Csoki. Szóval aki értesül hogy Rákosi koncert van a közelében, feltétlen látogasson el a helyszínre). Ez foglalkoztat A Párttal kapcsolatban is, hogy vajon milyen lehet élőben? Meg van a maga zajossága, mégis végig lehet élvezni az egész műsort? Vagy öt perc után már a hajamat tépve rohannék ki a teremből? Mielőtt meg kell tudnom mindezt!

A tudás hatalom:
http://www.myspace.com/hiteljugend
http://www.myspace.com/sztalinfule

A letöltés szabadság:
http://www.sendspace.com/file/rvqs0f  - A Párt összes három EP-je.

A képek szépek:
http://www.flickr.com/photos/44462241@N02/ - fotókat innen loptuk