Van, hogy néha minden reménytelennek tűnik. Az évemet egy ilyen hónappal sikerült zárni, egyszerűen nem tudtam kiemelkedni a (sokszor saját magam által termelt) mocsokból. Tudom-tudom, egy kibaszott vesztes vagyok, de ezen túl lépve, mikor már az ember teljesen betelitődik salakkal kívülről és belülről is egyaránt, akkor a szarral teli szájával üvölti, hogy „baszd meg, most már kurvára elég!” És innentől kezdve a nyomás hiába nagyobbodik, más tendenciát kezd mutatni az egész, egyre jobban és szenvedélyesebben üt vissza az életnek. Vagy a saját ürülékének, ami persze az ütéstől egy jó nagyot csobban, és rendszerint a körülöttünk lévők körüliek is kapnak belőle, Mindegy, a lényeg, hogy már végre kimondta: elég volt!

Plan Beer

Ilyesmi elbaszottul reménytelen romantikus zenekarnak ismertem meg a Plan Beer-t. Az egyszerűbbnél is egyszerűbb srácokat képzeljetek el, akiknek óvódás mosolyuk mögött igen is ott rejlik nem is olyan mélyen a düh, az akarni vágyás, hogy valami végre más legyen, még ha tudjuk, hogy kurvára értelmetlen is neki állni megváltani a világot – vagy éppen a világnak a ránk eső részét. De ők ilyenek, az ő részüket igen is át akarják formálni. Nem csak várnak és néznek, hogy majd jobb lesz, tesznek a dolgokért. Pár évvel ezelőtt hallott valaki is olyasmiket, hogy legendásan szuper koncertek történtek volna Tapolcán? Én nem. Persze ettől még lehet, hogy voltak, csak én vagyok nagyon hülye (valószínű), de ezeknek a száma, leginkább talán a Break The Silence rendezvény sorozat elindításával mindenképp megnövekedett. Valami komoly elkezdődött, amit mindenképpen a Plan Beer és az Iszonyat-os srácokhoz tudok kötni, ami Magyarországnak azt a részét illeti.

A Plan Beer idén adta ki az első komolyabb hangzó anyagát, ami az előzőekhez képest iszonyat nagy fejlődésen esett át, mind szövegileg, mind zeneileg. Emlékszem, mikor elsőnek hallgattam a régi dalokat, a hajamat téptem, hogy ezek mennyire kibaszott szarok. De semmi baj, így voltam anno a PFA-val is, de 2009 úgy látszik ebben változást hozott. Ami pozitív, az mindenképpen az erősen érezhető Hátsó Szándék hatás mind a szövegeken, mind a zenén. Bár inkább a zenén, ha jobban belegondolok, mégis az éneken itt ugyanúgy érzem azt a kétségbe esetséget, ami valahogy átjött rengeteg Hátsó Szándék dalból is. És ez eddig emlékeim szerint kevés zenekarnak sikerült, legalább is úgy előadni, hogy hinni is tudjak nekik.

 

Iszonyat

Az Iszonyat is idén adott ki egy olyan lemezt, amire még én is felfigyeltem, hogy no srácok, ez már végre valami! Ugyan is hogy őszinte legyek, eddig egyáltalán nem fogott meg a zenekar, maximum koncerteken, ott is Zsoleszkának a lendülete és odaadása, amit az egész iránt tanúsított (nem mintha a többi tag annyira beleszarósan csinálná, csak hát ugye egy énekesnek mindig könnyebb eladnia magát ilyen téren). Persze még mindig nem szerepel a winamp playlistemben a zenekar lemeze, de ezzel semmi baj szerintem, ugyan is 80-as évekbeli magyar punkon és Red Line Offside-on kívül nem is szoktam mást beletenni, már ha magyar zenekarról van szó. Kivéve persze, ha elsőnek hallgatok bele az adott lemezbe.

Szóval oda akartam kilyukadni, hogy 2009 minden szarsága ellenére úgy érzem, hogy sikeres volt mind a Plan Beer-nek, mind az Iszonyatnak egyaránt. Legalább ilyen teljesítményt várnék el tőlük 2010-ben, rosszul biztos nem járnának vele.


A tudás hatalom:
http://www.myspace.com/breakthesilenceshows
http://www.myspace.com/iszonyat
http://www.myspace.com/planbeer
 

A letöltés szabadság:
http://www.sendspace.com/file/ogddqt - plan beer