Ha már megemlítettem Románia meghágását… hát az igazság az, hogy kedves szomszédunk baszott inkább meg minket. De úgy az összes lehetséges testnyílásunkat szerette volna kihasználni, azt hiszem majdnem sikerült is neki.

Azt hiszem a 10-11 napos és 10 állomásos turnénk lerövidült egy 6 napos, 3 állomásos kirándulásra, melynek minden napja tartogatott valami meglepetést. Kezdjük is ott, hogy már az előkészületeknél kijött pár IGENCSAK NEM KÓSER DOLOG, amit inkább nem részleteznék. Legyen annyi elég, hogy a kisbusz, amire azt hittük, hogy le van foglalva, indulás előtt derült ki, hogy még sincs (és nem a mi hibánkból, pedig az előleg már májusban nem volt a zsebünkben). Már egy intő jel volt, talán egy előjel, hogy nem kéne elindulnunk. Ennek ellenére Szentes után Temesváron találtuk magunkat, egy roncshajón játszottunk. Többek között a Have Heart-tal, akik biztos tök jók voltak, csak én nem láttam őket. Ellenben jó volt megnézni a Rise And Fall-t, és hogy mennyire szeretik Romániában a Pavilonul 32-t, kb mintha itthon néztem volna a Hold X True-t.

Másnapra egy harcos feminista ígért nekünk szállást Kolozsváron, ám annyi turpisság derült ki az üggyel kapcsolatban, hogy végül is kénytelen voltunk a város melletti erdőben aludni. Ez a szopás viszont, hát mondjuk úgy, egy jó menet volt teljesen, pláne a patakban fürdés, és egymás pöcs méretének diszkrét felmérése, hát elég priceless volt.

Pöcs mérésre készülés, illetve fürdés a Román vadvilágban

Másnap ugyanott koncert, ahol meghaltam, majd újjászülettem röpke félóra alatt. Újjászületésemmel annyira el voltam foglalva, hogy még az sem érdekelt amikor a velünk majdnem párhuzamosan turnézó Think Again-nel nézeteltérések miatt majdnem balhé alakult ki. Igazából leszartam, pedig nem kellett volna, akkor most biztos okosabban bólogatnánk a monitorok mögött, legalább is az a pár ember, akinek köze volt ehhez az egészhez, az biztos. De ez van, bután halunk meg.

Itt láttam a Kingdom-ot először Reagan Youth-ot játszani, és hát meg kell hagyni, iszonyat jó cover-t hoztak össze, ha ilyen vonalon mennének tovább, és hagynák a keménykedős mosher vonalat a picsába, kajak a kedvenc bandámmá válhatnának!

Nothing @ Cluj

Amikor kezdtünk hozzászokni, hogy szopni nem is szar dolog, akkor eljutottunk Bukarestbe. A kajáig minden oké volt, azért aranyos volt, ahogy a szervező lányka elvitt minket egy étterembe, ahol vegetáriánus menü kimerült a salátákban. Amit nem értek, hogy az egész olyan drága volt, mintha az összes fellépő zenekarnak maga csinált volna három fogásos vacsorát. Gesztusként is jobb lett volna, illetve az ő pénztárcáját is kímélte volna a dolog. Bár ki tudja, lehet hogy igazából rokonáé az étterem, így ingyen volt az egész, haha. Szóval ez nem volt egyáltalán szar, egy puccos étteremben megjelenni, mint egy leélt, összeizzadt és dzsuvázott turnézó zenekar, elég király élmény.

Ám a bajok azután kezdődtek, hogy Steaua drukkerei megtaláltak minket, és a járműveinket. Mert ugye másnap Újpest – Steaua meccs volt, és hát ilyenkor egyértelmű, hogy minden, ami magyar, az Újpest drukker, illetve a román államot jött elfoglalni, ha lehet, egészen az Kínáig! Két barátomat ezért megverték, két autónkat súlyosan megrongálták, és innentől kezdve folyamatosan ugattak be a kultúrált szurkolók. Persze ezek nem ultrák, mert az  ultrák jók és kedvesek, egyáltalán nem balhéznak soha, meg nem viselnek „Nationalist” pólókat. Igazából az is mindegy volt nekik, hogy az egyik helyi TV kijött interjút készíteni velünk és a klubbal, hogy mi történt, ők akkor is lazán ordibáltak és bele-bele rúgtak (persze úgy téve, mintha véletlenül úgy fordultak volna) az autóinkba.

Ettől kezdve az egész csapat morálja olyan szinten megromlott, hogy szerintem nem volt olyan személy, aki legalább egyszer ne akarta volna beverni a másiknak a képét valami apró hülyeség miatt. Sokan teljesen bepánikoltak, hogy juj most mi lesz, a szervezők is igazából nécik, és hogy ők is majd jól csapdába csalnak minket meg hasonlók… szóval a félelem nem éppen gerjeszt a logikus gondolkodásra sok embert, pedig csak az kell. Érdekes, hogy pont a megvert barátaim erősítettek meg engem is abban, hogy maradni kell (szerintem teljesen hülyeség lett volna hazamenni), legalább a koncertig. A többit pedig meglátjuk.

Life's hard so · I gotta be hard too

Másnap koncert, ami tök jól sikerült, még szép fotócskák is készültek rólunk, amin nem tűnünk olyan bénának, mint amilyenek amúgy lennénk. Viszont, mivel a kocsikat hiába próbáltuk álcázni (magyar rendszám levétele, matrica letakarása, stb), megrepesztették a bérelt kisbusz szélvédőjét, a másiknak pedig valamifajta savat öntöttek a motorháztetőre… egyértelmű volt már ilyenkor, hogy nem mehetünk tovább, annyira mínuszban vagyunk. Mind anyagilag, mind a harci morálban.

Így hát másnap könnyes búcsút vettünk a szervezőktől, és teljes gőzzel haza… ahol még egy vasúti átkelőn nekünk jött egy öreg mammer a hátsónkba! Ennyire szerencsétlenek nem lehetünk! De voltunk mégis.

Libido Wins @ Bucuresti

Tanulság nincs nagyon, a társaság fele nem akar többé hallani sem Romániáról, a másik fele (köztük én is) viszont mihamarabb vissza akar menni, látni az ott lévő barátokat, arcokat és turnézni egy jót… Ez van, kikaptuk a legnagyobb szopó vonalat, de ez benne van.

Jó volt újra Romániába megmártózni, várom a következő alkalmat!