Minutemen - This Ain't No Picnic

A bandáról pár infó, aki nem ismerné őket.
1980-ban alakultak a Reactionaries (linkre kattintva tök legalálisan tölthetsz zenét) romjaiból. Első koncertjükön a Black Flagnek nyitottak, első lemezüknek pedig Greg Ginn volt a producere, illetve ő is adta ki az SST-nél. Be is indult az élet náluk, jöttek a lemezek, közös dzsemmelős lemez a Black Flaggel (Minuteflag), aztán az utolsó turnéjukat az REM-mel nyomták le.
Minden mehetett volna faszán tovább, csak hát az énekes meghalt egy balesetben. Így hát illedelmesen be is fejezte a zenekar a munkásságát.

Ajánlott dokumentumfilm:
We Jam Econo

Na mint ígértem, készültem mással, még pedig egy PFA interjúval. Próbáltam érdekes kérdéseket feltenni, de ez nem igazán sikerült, legalább is a válaszok hosszából ítélve. A kérdéseket a zenekar énekesének és basszerosának, illetve egyben a banda legmagasabb tagjának, Áronnak tettem fel msn-n keresztül. Aki szereti a gyors de cseles zenéket, az nézzen utána a zenekarnak, illetve olvassa az interjút!

Ma is elmarad a Saturday Night Holocaust, de csak azért, mert földrajzilag más helyen tartózkodik szerény személyem, illetve maga az adathordozó, amin a cikk van.
Holnap viszont már a távolság nem lesz akadály, úgy hogy be lesz pótolva, addig is várható ma egy másik poszt cserébe, persze még nem tudom mi, valamit csak ki találok.

Nagyon fáradt vagyok, de írnom kell.

Rég éreztem ilyen jól magam, hisz mostanában nincs is időm semmire, leginkább a saját kis faszságaimra. De még arra se, hogy jól érezzem magam.

Káosz az élet, ahogy ez az egész este is volt. Hempergés, dobálózás, részegség, másnál (mondjuk nálam) józanság. Illetve meglepődés, hogy nem vagyok vega, csak kevés húst eszek. Húha azta mindenit!

Indulás előtt aludtam egy félórácskát, hogy ne dobjam be a szunyát a csepeli héven, esetleg magában bent a teremben, ennek eredményeként viszonylat egész frissen sikerült megérkeznem szinte pont a PFA kezdésére. Mit is kéne tudni erről a zenekarról? Nem akarom lelőni a valamikor megjelenő írásomat (még nem tudom mikorra időzítsem), így csak annyit írok, hogy ezek a srácok aztán tudnak valamit. Például fejlődni és zenélni is. A szokásos szar csepeli hangzás, és az erősen illuminált állapotuk ellenére eléggé egybe volt a produkciójuk, leszámítva pár technikai malőrt, amiről nem feltétlen ők tehetnek. Ígéretes egy banda nagyon, újabban már az ének sem idegesít, ha képesek elviselni egymás hülyeségeit, egyik legfaszább magyar banda válhat belőlük.
Persze azért vannak bőven hiányosságaik, például Charles Bronson számot most sem játszottak, illetve a nem létező C.B. szám mellé beépíthetnének egy 97A-t is. Mondok is két nagyon jó számot e remek bandáktól, pl Youth Attack és Ballanced society / Kickflip. Hmm, srácok, megbeszéltük? Még szép.

Amit bírtam a PFA-ban, az már kevésbé volt meg a ForMyFriends-ben. Ez pedig az összeszedetség, tökösség és hogy a zene egésze valahogy legyen egyben.
Hát az első tulajdonság még annyira nem zavaró, inkább csak irritáló, hogy mennyit lehet szenvedni a beállásokkal és számok között. Második részben ide tartozik, illetve magához az egész fellépéshez. Jó utón vannak, de van még mit növeszteni srácok. A harmadikkal viszont egyre jobban állnak, eddig mindig úgy voltam velük, hogy baszki, mióta zenélnek ezek, és képtelenek az amúgy tök jól megírt számaikat rendesen lenyomni. Úgy látszik ezt ők is megunták és változtatni akarnak a dolgon. Ez folyamatban van, jól haladnak.
Összegezve, én már nagyon várom, hogy felvegyék a számaikat, mert van ötlet bennük, a finom kis dallamaikban és a néha már túlzó Kid Dynamite nyúlásokba átharapódzó cuccaikban is.

Na, ha a már ennél a három kritériumnál tartunk (összeszedetség, tökösség, zene legyen egyben), Plan Beer egyáltalán nem remekelt, sőt. Ellenben rájuk volt a legnagyobb hangulat, egy élmény volt. Egy időben nagyon menő volt ezt mondani, hogy "itt van XY zenekar, ők leszarnak mindent, csak az a fontos, hogy a barátaiknak zenéljenek, és ezt az XY zenekar milyen hitelesen teszi, blablabalbalbla". Na hát náluk ez koncerten megmutatkozott, hogy tényleg így van. És ez tök jó volt, igazából ez adta meg a hangulat alappilléreit, enélkül mocskosul szar lett volna az egész, mert aznap este talán ők szóltak a legszarabbul (önhibájukon kívül), ők pöcsöltek a legtöbbet beállással és egyéb faszságokkal és ők voltak a legszétesettebbek is. Más kérdés, hogy ez a szétesetség indokolható (jogosan) a hangzással, hisz ha a dobos, vagy akár bárki más nem hallja normálisan zenésztársát, mégis mi a fasz alapján haladjon? Szóval ja, ezt benézték ilyen szempontból a srácok, ellenben számomra az egyik legnagyobb hangulatot ők hozták. Ja és a legjobb feldolgozásokat is!

A Kultúrkörrel sajnos be kell, hogy valljam, mindig is úgy voltam, hogy valahogy sehogy. Ez most baszott nyomorultul hangzik, de tényleg. Kismilliószor játszottunk már együtt velük, de valahogy sose volt alkalmam teljesen végig nézni egy koncertjüket sem.  Na ezen most változtattam. És megérte. Bár az ő zenei stílusukkal a világ végére lehetne engem kergetni, mégis sikerült bent tartaniuk, hisz ők fentebb említett szentháromságnak tökéletesen megfeleltek, továbbá olyan családi hangulatot termetettek, melyet tök jó volt megélni. Oi ide, oj oda, shalom amoda, itt meg a kaloda, fasza volt nagyon, nem bántam meg, hogy még őket végig néztem.

Már csak azért sem, mert így részese lehettem a Planbeer-ForMyFriends társaságnak egy kicsit, legalább is amíg utaztunk, illetve gyorséttermi kaját vásároltunk más pénzén. Nem, nem anyuén, övét már nagyon régen elköltöttük. Legalább is én.
De erről nagyon nem szeretnék írni, mert büdös vagyok és álmos, és különben is, kit érdekel a szaros életem, amit amúgy sem szívesen osztok meg bárkivel, hmm?

Egy kis ajánló annak, aki nem ismerné:

Még több huncutság itt:
http://www.stagedivecomics.com

- Ez a te interjúd, nincs is mit kérdezned tőlem?
- Hát, akkor most ti most teljesen eladtátok magatokat?

Mostani helyzetemben kicsit nehéz rászánnom magam, hogy billentyűzetet ragadjak, de annyi minden kavarog a fejemben, hogy kénytelen vagyok ezeket mind ide a blogba vetni.

Be kell, hogy valljam, elég elbaszott egy gyerekkorom volt. Vagyis olyan kb 10-11 éves koromtól, ahogy a szüleim elkezdtek válni, jött a valóvilág, hidegzuhany, minden ahogy egy elbaszott könyvben is meg van írva. Tudni kell, hogy a válási intervallum nem egy-két hónap, esetleg év, hanem kerek 8 (nyolc) év volt, szóval ez elég sokra rányomta a bélyeget nálam. Vagyis nem is ez, mert a válás az smafu, ellenben a velejáró dolgok és egyéb kihatások már kevésbé.
Lehet ezért, de lehet, másért így hát elkúrt fiatalságomban sikerült rátalálnom valamire, ami ha többre nem is, de pár percre feledteti a hülyeségeket az életemből. Így lett tinédzserkorom egyik meghatározó eleme a Smafu, kb mint egyetlen vidám dolog, amiről tényleg azt tudtam mondani, hogy ezek a srácok nem csak szenvednek, erőlködnek, vagy esetleg majomkodnak a színpadon/lemezen, hanem ez tényleg tök hitelesen vidám, vicces és jó. Semmi erőlködés vagy izzadtság szag, adja magát az egész, még a gyengén szóló demojukon is.
Aztán jött 2003, vége lett a Smafunak. Én pedig teljesen elfeledkeztem erről az egészről, amit fentebb írtam.

Egészen mostanáig.
2008. november 22.-e, 18:17-van. Márk felhív, hogy találkozzunk valahol a Smafu buli előtt. Megegyeztünk egy „20:00 órai Stadionoknál”-ban. Ezen a napon történt pár szar dolog velem, ezért nem igen volt hangulatom semmihez, gondoltam meghallgatok pár számot a reunitáló szegedi bandától, legalább felidézem a szövegeket. És ahogy beraktam a „fiLÓZofus” című számukat, egyből 2000-be repültem vissza. Kb olyan önkívületi állapotba kerültem pár másodpercig, hogy habzó szájjal csapkodtam a térdemet örömömben. Hoppácska!

20:27, én a Stadionoknál, Márk pedig hív, hogy mégse jön, mert nem. Hát oké.

20:41, végre rájövök, hogy rossz irányba indultam el, villamosra fel, pár perc múlva a helyszínen is vagyok.

21:53. Kezd a Tragic Vision. Kellően szomorú zene, iszonyat nagy lendülettel. Néha nem értem őket, hogy kb nulla megmozdulásra is hogy képesek ennyi lelkesedéssel tolni a szekeret. Maximális respekt, már csak azért is, mert iszonyat jó arcok. Drunk Edge Revenge!

23:02, és már a Smafu nyomja. Jézusom (jaj mit írok), sose láttam ezt az együttest élőben, mégis teljesen olyan, mint azt elképzeltem lemezről. És visszarepültem minden szar ellenére 2000-be, forever vidámság a zene alatt és mint kis Balázs az üveggolyókért, én úgy ordibáltam a szövegeket. És fura, hogy minden, amit nem szeretek egy zenekarban, ők ellőtték, és mégis bejött. Miért is? Se erőltetett, se szar nem volt, csak őszinte és spontán. Na jó, nem „minden”, amit tényleg utálok egy zenekarban, igazából csak a számok közötti viccelődésre gondoltam itt, eddig bármilyen más együttes próbálta ezt nyomni, mindig olyan kibaszott szánalmas volt. Természetesen itt nem, hogy is lehetett volna az?
Fura volt, hogy ennyi idő után is szinte minden szöveget fújtam kívülről. De hisz mennyi idő telt el? Még csak 2000 van!

És akkor hirtelen vége lett. Mennyit mutatott az órám? Nem tudom, nem mutatott semmit, csak azt, hogy visszatértem 2008-ba. Itt vagyok újra a szaros életemben, na de akkor mi van? Semmi. Viszont volt egy iszonyat jó estém, köszönet érte az együttesnek.
Úgy érzem, kicsit erőt adott az egész, illetve értelmét vesztette, ha csak egy kis időre is a „Vidámság vagy punk?” teória. Ma befejezem a Saturday Night Holocaust tegnap le nem adott részét.
 

http://www.myspace.com/smafu
http://www.myspace.com/wearetragicvision
 

Figyelem: Ez nem a SaturdayNight Holocaust, de simán van olyan szar!

Jelen írásnak csak annyira van köze a színtérhez, meg a punk zenéhez, mint nekem, így végigolvasását csak azoknak ajánlom, akiknek minimum annyira tartalmatlan az élete, de legalább a szombat estéje - mint nekem.

Szombat van. Bár nem vagyok egy kifejezett társasági ember, házibulikba meg már rég nem hívnak, mióta egyszer a szaromat dobáltuk zacskóba valami lánynál, azért a szombat estéket rendszerint minimum egy haveri sörözéssel szoktam tölteni.
A mai meg eleve különleges, mert már régóta vártam, bár nagy dilemmát is jelentett, ugyanis a mai nappal kapcsolatban minden igazi (fővárosi) színtérarc felteheti magának a nagy kérdést, hogy ő most tulajdonképpen akkor pánk-e, avagy pediglen hácés - a Filterben fellép a német Something Inside a mondhatni "szokásos" magyar felhozatallal megtámogatva, míg a Simons pubban a Smafu zenekar tartja budapesti posthumus koncertjét (persze mi mind tudjuk, hogy az igazán király arcok wannabe-suicide girlöket mennek az A38 vécéjébe megerőszakolni, de mint ezt is mind tudjuk, a mi színterünkben nincsenek igazán király arcok). Szóval fel volt adva a lecke, hogy nosztalgiázzak-e, és elénekeljem a lelkemet amúgyis leginkább bántó kérdést a Smafuval (ugye most mindenki tudja, hogy miről van szó, kacsint kacsint) miközben beképzelem, hogy még mindig 15 vagyok, avagy mint posi hardcorepunk megnézzem ahogy a XVII kerületi keménymag a lelkét is szarrá alázza egy (talán) értékelhető fellépőgárda előtt, na meg előttem.

Tehát adott volt a kérdés, a válasz meg kizárólag rajtam múlott. Felmerült bennem, hogy talán benézhetnék mindkettőre. Mondjuk a végkifejletet már mindenki tudja, avagy igen, a "bőség" zavara valahogy annyira bekavart, hogy az Örs vezér terénél egyszerűen rájöttem, hogy ma nincs is kedvem koncertre menni, a "miért" még előttem is tisztázatlan. Kicsit olyan volt ez a szituáció, mint mikor egy szép lány tök ismeretlenül odajött hozzám az utcán, hogy elkérje a telefonszámomat, én meg ahelyett, hogy kihasználtam volna életem lehetőségét (haha), zavarba jöttem és nem mondtam semmit, csak tovább siettem. A kérdés az, hogy most is azért hátráltam-e meg, mint akkor, tehát szimpla hülyeségből - főleg annak fényében érdekes a dolog, hogy tök ismeretlen és még csak nem is "kecsegtető" zenekarok koncertjére meg legalább heti szinten járok, hála a Kurva Anyád bookingnak (igen most mosom magam).

Szeretnék mesélni róla, hogy milyen volt a mai napom, így talán könnyebben érthető lenne amit ki akarok fejezni, hogy milyen volt a zenekarommal próbálni, és kinézni a terem ablakán át a szállingózó hóra, meg hogy milyen volt a nagymamám 72. születésnapi zsúrjára igyekezni Archers of Loafot és Shook onest hallgatva, miközben vakítva sütött a nap, és ömlött a hó. Zenehallgatás közben néha az ember egyé tud válni az aktuális helyzettel, és érzi, hogy él. Ezért szeretjük a pánkot. Ilyen volt nekem ma.
És ezzel valahogy "eltelítődtem". Persze, mehettem volna még kocsmába, és minimum az aljas gonoszságig inni magam, vagy mehettem volna... na, szóval akárhova. De ott az Örsön fogtam magam, és visszafordultam. Pedig koncertre menni még akkoris szokott lenni kedvem, ha másnap 6-kor kelek. Lehet, hogy ez valaminek a vége (a faszt), de ma először nem volt, és ma először nem azért nem volt valamihez kedvem, mert szar a kedvem, hanem mert jó volt. És ez, na meg ahogy a buszon beszélgető 16 év körüli társaság arról beszélgetett, hogy mekkora király dolog a élet, jee basszunk, olyannyira nosztalgikus hangulatba kerített, hogy itt ülök a húgom szobájában, és gépelek.

Nem vagyok se hácés, se pánk, csak egy unatkozó gyerek, aki egy rossz világban próbál jó életet élni, és igen, ha lennék eléggé tökös, és nem eléggé balfasz, én is inkább szopatnék valami ribancot az Unearth koncerten mosholva a színpad kellős közepén.

Jújj, nekem is baromira megtetszett ez a saját fesztiválos játék, csak istenments, hogy regisztráljak portálra, de ki kell írnom magambul. A feloszlott zenekarokat is beleszámítottam, kivéve a halottat tartalmazó zenekarokat. Az undi.

1. nap

End of a Year
Iliketrains
Hot Snakes
Million Dead

2. nap

Eagles of Death Metal
Turbonegro
Motörhead
Queens of the Stone Age

3. nap

Jolana
Pina
Burzsoá Nyugdíjasok
Burzum (Varg tág segglikkal egyszerre játszik szintin és gitáron, mint a lagzikban szokta)

4. nap

duna
Polysics
Ramones Mania (a zenekar tagjai által förtelmesen interpretállt cretin hop alatt felrobban a színpad, elfelejtenek zenélni, a jövőben mégis inkább elköltöznek Grönlandra.

A fesztivál zárásaként ájtatos felolvasás Henry Rollins naplójából. Mindenki sír.
 

Mivel a beígért szombati, ifjúkorban szenvedő zenekarok degradálása elmarad (a főszerkesztőobersturmbahnhofführer technikai okokra hivatkozott, de valójában hivatalos a 14. eisenach-i homo-gokkun biennáléra), ezért úgy gondoltam szólok pár szót egy olyan zenekarról, amit egész biztosan szívből rühelltek, kedves önmegvalósításfüggő punkrokkerek. Fáj, for, frí, van, offblaszt!

Eagles of Death Metal

Ez a tündéri hobbizenekar Jesse Hughes és Josh Homme közös találmánya. Minden benne van, ami egy punkzenekarra jellemző: Primitív, bruhahás és tele van jópofa zenei ötletekkel. Az EODM ennek ellenére mégsem punkzenekar, Jesse Hughes betyáros bajsza a halvány választóvonal a zenei stílusok mezején (anyád). Mondanivalójuk nincs, rondák és még drogozni is szoktak. Vajon akkor miért keltette fel az érdeklődésemet? (szarunk rá) Ezek a fiatal és kevésbé fiatal urak úgy tudnak a közepesen híres zenekar szintjén működni, hogy közben érezhető, hogy élvezik. Vagy csak kurvajól hazudnak. Josh Homme és istenállat zenekara, a Queens of the stone age befutása minden bizonnyal levette a terhet a vöröshajú rondaság válláról, és bátran dobolhatott hülye témákat régi középiskolás haverjával. A trükk bejött, az EODM a legjobb bugyuta zenekar a piacon. Rengeteget gondolkoztam, hogy egy ilyen szar zenekar, hogy a picsába tud ennyire megfogni engem. A mai napig nem tudom, de valószínű, hogy a primitivitás és a bénaság bája fogott meg. A másik ok talán az, hogy túl sok gondolkodós, mondanivalóval rendelkező zenét hallgatok és egy idő után a gondolkodás fáj, de még mennyire. Ezt meg hallgatod, rázod a segged és kész. Jesse Hughes szexszimbólumnak van kikiáltva, bár szerintem inkább egy általános iskolai mérsékelten pedofil (fenékrecsapkodós, lányöltözőbe teljesen véletlenül benyitós) testneveléstanárra hajaz a külseje. (a bajsza miatt eszembejutott róla a Gagarin Általános Iskola nyaknálfogva fölemelős réme, Öcsi bácsi is például). Tessék velük tenni egy próbát, ha az első 15 másodpercben hányingert kapsz, akkor ne is hallgasd tovább, nem fog tetszeni.  

Eagles of Death Metal - Kiss the devil

Sziasztok!
Technikai okok miatt elmarad a mostani frissülés, amint lehet pótoljuk, bocsi!
Legalább is a részemről.

üdv, neverlivetosee

interjú Eric Marcelino-val 2001-ből,aki a The Dedication-ben és a Sex Positions-ben gitározott.ez egy fordítás,xViktorx blogján találtam a linket (District Eleven Webzine),ahol van még csomó jó interjú,pl. Carry On és Panic is.

Valahogy így kell csinálni, ez a siker titka. Semmi más!

Dead Kennedys - Forest Fire

Hála a punkportálnak, viszonylag elég jól lehet követni a szegedi történéseket már elég régóta (viszonylag). Egy időben volt egy csomó jó (és működő) zenekaruk (pl Smafu, Keserű Giliszta), aztán ahogy meghalt "a rockklubjuk", valahogy az egész kicsit elcsitult egy időre. Legalább is, mint nekem, külső szemlélő számára.

nos,még tavaly nyáron elkezdtem csinálgatni egy fanzine-t és azóta folyamatosan készül.sok dolog összegyűlt hozzá,sokat kivettem,egy rapszódikus szemétláda vagyok,aki folyton meggondolja magát mindenről.a lényeg,hogy küldtem Gibby Millernek kérdéseket,ő pedig válaszolt pár hónappal később.nem lett a legjobb,egy csomó kérdésre nem válaszolt,adhatott volna bővebb válaszokat /én is írhattam volna jobb kérdéseket/,de így is örülök,hogy egyáltalán szánt rám időt és többszöri adatvesztés traumája után mégis meglett.íme :

Kneejerk

Aki olvasott egy számot is a Hitvány fanzinból (önreklám sose árt), az már elvileg így vagy úgy találkozott a Kneejerkkel, mert mindhárom számban el-el hullajtottam némi infót róluk, szóval a fasz se fog most róluk nektek száraz infókt közölni. Viszont joggal merül fel a kérdés, hogy miért kellett az összesbe írnom velük kapcsolatban - na azért, mert akkora hatást tett rám ez a brit banda. Joggal merül fel újból a miért - de erre a válasz az, hogy nemtudom. Annyi sokkal jobb zenekar létezik náluk, ráadásul azok még talán nem is tudtak vagy tudnak zenélni, meg szartak is bele abba, hogy jók legyenek, míg a Kneejerkbe aztán van virgázás meg tört ütemek, meg nyál is, dögivel. Ha igazságos szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy sokkal jobban szeretem náluk az Embracet, a Rites of Springet, vagy a Fugazit (nyilván ezen zenekarok elég nagy hatással voltak ugye a szóban forgóra), mert ezen zenekarok tényleg jobbak, meg minden, de nem megy.

Nekem a Kneejerk egy személyes valami. Biztos azért, mert amikor elkezdtem hallgatni, épp nagy változások történtek az életemben, vagy mert akkor hallgattam a legtöbbet, amikor megismerkedtem azzal a lánnyal, akit a legjobban szerettem, és ezek a kurva elszállós dallamok, a tört ütemes, rikácsolós trappa turappapa részek, és a szomorkás-sírós énekek egybeolvadtak az akkori hangulattal. Ne értsétek félre, sok zenekar jelent többet, "mint kéne", de a Kneejerk-kel kapcsolatban ez azért nagy szó, mert mint említettem, egyáltalán nem fektet le alapokat, és nem változtatta meg az életemet. Valószínűleg a világ sem lenne semmivel kevesebb, ha Frank Turner 97-ben nem alapítja meg ezt a bandát 2 másik haverjával (Chris, és Lucas), de az én világom azt hiszem igenis kevesebb lenne. Kiadtak 3 albumot (Helpless I cry, Dont clap it starles me, The half life of kissing), melyből a középső egy split. Aztán feloszlottak.

Később a fent emlitettet fiatalember a Million Dead nevű zenekarban énekelt, azóta pedig akusztikus gitáron nyomja a folkos punkot szólóban - február 22-én a Gaslight Anthemmel lép fel bécsben, király lesz! Ja meg a negyedik Hitványban lesz vele egy interjú is. Szóval srácok, ha letöltitek a zenéjüket, valószínüleg nem lesz orgazmusotok az I saw that look basszusalapjától, és nem fog borsózni a hátatok a Wire wool végén lévő katarzis-résztől, hacsak nem szedtek fel ti is egy olyan jófej lányt a július végi napsütésben a parkban sétálva. Ó, basszameg. Hiányzol, te ribanc.

http://www.geocities.com/SunsetStrip/Hall/5322/

UPDATE: Töltsétek le a zenekar utolsó albumát>>>

Kinks - Everybody's gonna be happy

Ezt a dalt egy QOTSA átdolgozáson keresztül ismertem meg, szerintem olyan édesek a srácok. Felhívnám a figyelmet a klip végén kiteljesedő formációra, hangsúlyozandó a nóta mondanivalóját.

na,ez egy iromány lesz a freefest-es loser life buliról,nem olyan nagy dolog,de úgy gondoltam,berakom ide.

2008.07.20.

voltam az első freefest-en,a többi nem érdekelt,de a loser life felkeltette érdeklődésem,úgy gondoltam,talán értük el tudom viselni a tarisznyások állandó örjöngését,hányását meg a többi szokásos "punksági" dolgot idén nyáron.voltaképpen csak miattuk mentem,meg az utolsó nesze buli miatt,ami valamiért nekem nem okozott katarzist.a brazilokról lemaradtam,azt mondták,hogy jók voltak és nyomtak bad brains-t meg motörhead-et.de engem aznap csak a bakersfields-i vagányok érdekeltek.a hét elején megint kételyeim támadtak a társadalomban és a szcénában elfoglalt pozíciómat illetően,meg is kérdeztem magamtól,hogy mi a faszért utazok én egyáltalán el,mit jelent ez nekem,miért csinálom ezt az egészet?na,a loser life megint megadta a választ.viszonylag rövid koncertet nyomtak,2 ráadás nótát azért eltoltak márknak és nekem,ami egy szerelem kezdete volt,mert később jót beszélgettünk a dobossal,steve-vel.ja,black flag - police story-val álltak be,így már rossz nem lehetett.ment a süvítés rendesen,eléggé nagy energiabomba volt,amit műveltek.lehetett lemezt is kapni tőlük,hoztak magukkal,mert a kiadójuk nem igazán tud európába intézkedni.steve-től sok mindent megtudtam,például szereti a lányokat,a képregényeket,kedvence hulk,odavan a kiskutyákért,mellesleg szereti mutogatni a nemi szervét,imád maszturbálni és egy-egy koncert után annyi izzadtságot teker ki alsóneműjéből,amennyit én ha nem látom,nem hiszem el.ja amúgy eléggé vicces faszi,jövőre jönnek vissza,remélem így is lesz.kár,hogy nem játszották a no eye contact-et.

Ki az utcára!

Ha megjelentetnéd írásaidat egy újságban, bemutatnád zenekarod, kiélnéd kreativitásod, csatlakozhatsz a december közepén megjelenő Ki az utcára! fanzinhez.
Egyetlen megkötés van: csak saját művet küldj! Lemezkritika, rajz, (ön)interjú, koncertbeszámoló, vers, önéletrajzi töredék, filmkritika, novella, könyvajánló, koncertnaptár, toplista, blogrészlet, társadalomkritika, évértékelés, esszé, agymenés, leleplezés, könyvajánló - jöhet bármi. Nem hátrány, persze, ha ötletes, izgalmas, ösztönző, elgondolkodtató, de akár debil metálhordák is népszerűsíthetik magukat, ha nincs jobb dóguk.
Lapzárta (beküldési határidő): 2008. december 1.
Bővebb infó a Fanzinek topikban.
http://www.punkportal.hu/forum/forum.php?id=punkportal&cat=1&topic=194

Honest For Truth Fanzine - #11

Még forró, annyira új! Tartalam nem is írok, csekkoljátok a zine boritóját!

Reaction 4-5-6 - kanyarban már!

Állítólag lassan tényleg megjelenik, tartalomról viszont semmit sem tudunk, bocs.

Legendás, esetleg kevésbé legendás vizuális/audio-vizuális alkotások, melyeket látnod kell. Minimál dumával.

Red Hot Chili Peppers - Dead Kennedys - Me And My Friends

Kibaszott funky, nyomjátok ti is! Persze csak hatásvadászat kedvéért volt benne a DK neve, de azért elég kúl így is Peligroval, nem?

UPDATE: valamiért faszán nem hozza be a vidit, elsőnek Newborn jött be (ez hogy hogyan sikerült, azt nem tudom), most meg azt írja ki, hogy nem elérhető, ami nem igaz, mert itt megleshetitek:
https://www.youtube.com/watch?v=TVnfrnPFkWc

Szevasztok!
Mindenkinek kurva nagy örömmel jelenthetem be, hogy (dobpergés) új sorozatot indítunk, mely minden szombaton fog megjelenni, feltehetőleg 17:00-tól. A címet már fentebb olvashattátok, szóval nem ismételném feleslegesen magam.
Pár szót mégis írnék ehhez, hogy mégis mi ez. Ha szombat este te is vagy olyan balfasz (vagy zsidó) hogy nem mész (vagy mehetsz) bulizni (vagy dolgozni), és kénytelen vagy otthon dögleni (mint én), akkor ezt a sorozatot neked (vagy nekem) találtuk ki!
Minden héten pellengére állítunk öt zenekart egy adott stílusban, írunk róluk pár sort, csapunk hozzá egy linket meg egy képet, és voalá!
Persze megpróbálunk olyan zenekarokat megmutatni, amiket nem annyira, vagy talán EGYÁLTALÁN NEM ismertek.

Who - Can't explain

 Mivel látom, hogy a firkász-kollégák még mindíg nem szoktak le a punkról, meg a többi hülyeségről, ezért gondoltam rakok a pofátokba egy cuki klipet.

A világon létezett legjobb zenekar lehetett volna, ha a tökéletes első albumuk után nem kezdenek el szar zenét csinálni. Ettől függetlenül számomra így sem hibázhatnak. Keith Moon ezen a felvételen még meglehetősen visszafogottan működik, de az őrület pszihotikus jelei meg-megvillanak már szerencsére. Tessék többet tudni Keith Moon-ról gyerekek.

hello!csomó alkalommal úgy érzem,hogy elárultam a punk-ot,de nem akarok belemenni most a módjaiba,mégis talán a legnagyobb punkárulást a Gallows nevezetű angol bandával végzem,mert sajnos tényleg túlságosan bejön.az mtv határozottan nyomta őket egy évvel ezelőtt,mint anglia új hardcore csodáit,a guitar hero 3 nevezetű játékban is helyet kaptak egy számmal,szóval tökéletes volt ahhoz,hogy elutasítsam őket akár egy szám meghallgatása nélkül,mert én akkora király vagyok,hogy egy zenéről megmondom meghallgatás nélkül akár névről,hogy jó-e vagy sem.na,most meglehetősen ráfaragtam.egy ismerősöm átküldte egy számukat,az Orchestra Of Wolves-t,aminek a szövegét majd alább be is fogom illeszteni,amely a következő jelzőket érdemli ki : dühös,szemét,soviniszta,szexista.na,fel is keltette az érdeklődésem és gyors le is töltöttem a lemezüket.egyből megfogott,kurva jól vannak összeválogatva a számok,nagyon tudnak zenélni,érződik a dög is ennek ellenére.nagyon változatos,a káoszos részek is meglehetősen dallamosak és néhol nagyon lágy váltásokkal találkoznak (bár ez csak 3 számban tapasztalható,ott sem sokáig),faszán mixelik a rnr-t,a metálosabb riffeket,de főbb vonalként még mindig a hardcore/punk mondható el.a szövegek is egész jók,a témák a következőek például : szerelem,düh,gyűlölet,hazugság,család,számok írása a zenekarral meg a többi dolog személyes szemszögből.

Az előző postban látható egy klip. Itt van hozzá az útmutató.

Scooter - Fire

Ez a klip zseniális. A történet borzongató: Három fiatal düsselfdorfi zenész suhanc egy felhőkarcoló tetején éjszakai előadást tart a szórakozni vágyó fiataloknak. Az FBI megszimatolja ezt és üldözőbe veszi a fenegyerekeket. A zenekarnak menekülnie kell a hírszerzés elől és ennek érdekében minden eszközt bevetnek. A klip üdítően fiatalos és mégis hátborzongatóan izgalmas, mint egy vödör moncsicsi. Van benne helikopter, robbanás, néger és szikrázó gitár. Mi kell még?

H.P. Baxter (állítólag nem Házi Pálinka Baxter) és két cimborája őrült partit tartanak a tetőn, frusztrált tinédzserek csapatának. A frontember nagyon vad, és vadságát a "Fájör" szó időnkénti világba üvöltésével hozza tudomásunkra. A kezében szikrázó végű Flying V gitár van, ami egy teknóstól maga az istenkáromlás. De hát ezért is szeretjük őket, nagyon jól áll nekik ez a fiatalkori lázadás!!! Közben az FBI-osok (néger szemüveges nő és kollégája, az esti szürkület dacára is napszemüveget viselő úr) kapnak egy fülest, hogy a Scooter zenekar túl hangosan zenél egy felhőkacoló tetején. "Hohóó, ennek a fele se tréfa", láthatjuk a szövetségiek arckifejezésén.Közben a srácok és a lányok féktelenül buliznak, a sok cigarettázás miatt nem látni a füsttől és néha bizony fel-felszisszen a söröspalack is...A néger FBI-os nő erre kurvaideges lesz és beszól a központba, hogy nyomozzák le, hogy hol is folyik ez a hedonista tivornya.Ott egy másik afrikai megtalálja a gyanusítottakat, akiknek a képét kivetíti a Commodore 64-es számítógép monitorára. A fiúk még a nyilvántartásban is csak a teknónak élnek, ritmikusan bólogatnak a muzsikára. Ezután pirosan villog a "detected" felirat, fel is kiált a hölgy: "gó gó gó, megvannak a jómadarak". És elkezdődik a banzáj teknótestvéreim! Öltönyös, napszemüveges alakok lepik el a tetőt (többségük néger) és véget vetnek a sztreccsgatyás buzik és a mocskosul ocsmány keletnémet partigörlök bulijának. Na de HP Baxter se rest! Besárgul a szeme bogara és villámok cikáznak a sok dühtől a düsseldorfi narancssárga éjszakában. Ott aztán van élet, nem mondom. Szerencsére hőseink egy szellőzőn elmenekülnek, ami a klip legjobb része. Tessék csak nézni a torz arcokat! Sikerül elkötniük egy jófajta gépjárművet és közben a Scooter tagjai örülnek és pacsiznak, hogy üldözi őket a fél FBI. Már már úgy tűnik, hogy elfogják teknótestvéreinket, amikor egy hirtelen fordulat segít nekik kereket oldani, legalábbis részlegesen. Az FBI-os belerohan egy teljesen érthetetlen módon az autópályán keresztben veszteglő autóba. Ugye-ugye. a faszé kell éjjel napszemüvegben vezetni? Amatőr. A koccanás eredményeként természetesen mindkét jármű felrobban és a nyomozók halálra égnek.A Scooter tagjai ezek után elkötnek egy helikoptert is (Németország jóléti állam) és folytatódik az izgalmas hajsza! De ez nem tart sokáig, hiszen HP Baxter nem a szar helikoptert szerezte meg, hanem a lézeráramosultramegadoomgyorsat, ami gyorsabb, mint a villám, bizony. Pedíg majdnem sikerült őket elkapni. A klip végén a néger nő ideges.

Brumbrum

Mikor 13 évesen csak azért megvettem egy Bravo Superhits válogatáskezettát, mert rajta volt a Scooter - Fire című nótája, nem gondoltam volna, hogy tíz évvel később nem ekizett aggyal fogom összerókázni white sensationön a vadiúj hófehér lenvászon nadrágomat, Lada VFTS kulcsot lóbálva. Dehát jött a bohókás gimi és elkorcsosult az agyam és a zenei ízlésem. És sosem gondoltam volna, hogy olyan szavak miatt kell lúgot innom, mint, idézem "színtér" (Nógrád megyében ennek a metál-összetartás a megfelelője) vagy "trú". Merthogy ugye mindenki akar valahová tartozni. Az öreg Tonik bácsi a sakk-körbe, Magdi néni a templomba, a szomszéd serdülő kislánya az sarki éjszakai pillangókhoz, a balfaszok meg ugye az ándörgrándba. Mivel leginkább az utóbbi rasszt érintem leginkább ezért rám lehetne mondani, hogy ide tartozok. Egyetlen probléma van ezzel. Minek? Kevés ismerős, kevés probléma. Mikor free festen egy csodálatosan elbaszott koncert után odajött egy kisfiú lelkesen csillogó 58 fokban elforgatott Yankees sapiban, hogy "áhh szóó, riszpekt, totál riszpekt, hárdkór meg threat, meg megvan neked a nyolcvanhetes szikofit, megyünk béjnre, te is jössz juniti riszpekt" szöveggel, akkor csak ennyit mondtam az öt perces biblikus beszámolója után: "bocs, de én rühellem a hardkórt". Nos akkor rájöttem, hogy csodás tulajdonsággal áldott meg a jóisten: Antiszociális vagyok. Mivel nem sokan tudják elsajátítani az évek sodrása alatt ezt a tulajdonságot (nem tudom, vakok meg süketek ezek?), ezért próbálok segíteni nekik, hogyan lehet könnyen lerázni magukról néhány idegesítő trúszíntérlényt.

1. szituáció: Kedd este. Egy norvég zenekar játszik energikus svéd punkzenét, némi krosszóveres behatásokkal (magyarul kurvára mennél már haza) és egy fiatalember elszántan megszólít:

-Písz! Szerinted is Henry Rollins beszállása baszta el a Minor Threatet?
az egyetlen elfogadható válasz:
-Kurva anyád!


2. szituáció: Szerda este. Keletnémet trash-hardcore zenekar bünteti a megjelent tizenkét színtérhuligánt, kimész a vécébe sminkelni, erre meghallod, hogy egy állandóan barátkozni vágyó úriember szarás közben hozzád intézi a kövtkező kérdését:

-Szervusz! Te is rühelled Johnny Ramone-t, mert hogy ő amúgy egy jobbos fasiszta?
az egyetlen elfogadható választ:
- A kurva anyádat!


3. szituáció: Koncerten vagy megint sajnos. Egy keletnémet-norvég zenekar füllesztő svéd-trash-punk-crossover-hardcore zenéjével lök egyre közelebb a megváltó halál felé. Egy félszeg illető megszólít:

-Szerinted a Minor Threat dobosa, Johnny Ramone csak azért vette be Henry Rollins-t a Led Zeppelinbe, mert ő egy jobbos fasiszta?
az egyetlen elfogadható válasz:
- Büdös van.


Megfigyelhető tehát, hogy antiszociálisnak lenni nagyon könnyű. Egy kis gyakorlás és elhivatottság szükséges hozzá, és ne csüggedjünk, ha eleinte kedvesek vagyunk, hiszen a koncerteken több az irritáló seggfej, mint a white sensatiönön. Lehányt lenvászon gatyában.

Vaumiau.