Kids like us records

Minden, ami underground.

Zenekarok













Keresés

Keress cikket nálunk és baráti oldalainkon egyaránt!

Sorozataink

FUCK YOU 2011

2011-es rinyálás

FUCK YEAH 2009

2009, a kurva anyád!

Akikről anyád sem hallott

Bemutatni azokat a zenekarokat, akikről olyan kevesen tudnak, hogy beleférnének egy félig teleszart Toi-Toi-ba.

Szíp Magor Artistáink

Csak a hazai, more!

Saturday night holocaust

Minden szombaton 17:00-kor a zenei pokol bugyraiba merülünk.

Jól nézd meg

Videók. Klipek. Satöbbi.

Zenekarok, amiket utálni fogsz

Zenekarok, amik egész biztosan szívből rühelltek, kedves önmegvalósításfüggő punkrokkerek.
Fáj, for, frí, van, offblaszt!

------------------------------------



Amit eddig nem tudtál az oldalról

FAQ, GYIK, és egyéb érdekes adatok az oldalról.

Kommentelők

Bringing Up Baby

Nincs megjeleníthető elem

Solidarity Webzine

Nincs megjeleníthető elem

Agyampokla

Nincs megjeleníthető elem

One Chord Wonders

Nincs megjeleníthető elem

Heart-A-Tact

Nincs megjeleníthető elem

Címkék

14alien (1) 1977 (1) 2008 (53) 2009 (35) 2009 de 2010 re (8) 2010 (21) 2011 (12) 2011 de 2012 re (3) 2012 (21) 2013 (1) 3/4hét (1) 36 óra pogó (1) 43. magyar filmszemle (1) 77 (1) a (1) adatlap (7) adorno (1) after classes (1) agyampokla (1) ajánló (40) akikről anyád sem hallott (6) aktuális (2) amd (1) amit eddig nem tudtál az oldalról (4) análdugó (1) ana never (1) anglia (1) angol (1) annácska (1) another way (4) antares (1) anyád (4) anyád kedvence (1) ashes of atlantis (1) avatar (1) a bit of braindead (1) a part (1) baader brains (1) bacon (1) bakony (1) banda mkl (1) barangó (1) baszás (1) béna (1) best of 2008 (2) beszámoló (24) big boys (1) billie joe armstrong (1) bio (6) black flag (4) blast (2) blind idiot god (1) blog (83) blogger (4) bobbánowich (1) bohócok (6) bombs (1) booking (1) boredom (1) boston (2) bread and circuits (1) brutal knights (1) budapest (19) bugazziiieee (1) byrne (1) calm before the storm (1) cloak/dagger (2) colbom (1) corrodal (1) cowabanga go go! (1) crisi (1) crust (4) csepel (2) csermanek lakótelep (1) csúnya (1) csurkapityesz (1) cvlt of grace (1) dagadt (1) damned (1) dance or die (10) dance or die!!! (1) david (1) dead boys (1) dead kennedys (2) deathcore (1) depresszió (1) descendents (1) devo (1) discharge (1) discriminated (1) dk (1) dreamlongdead booking (1) drogospunkfilm (1) duna (1) dürer kert (3) dzsukhell (1) eagles of death metal (1) eater (1) ebullition records (2) eger (3) egrix (1) egyszemélyes randevú (1) első (1) emo (9) end of a year (1) eric ayotte (1) eric marcelino (1) értelmetlen hülye kérdések (1) everything falls apart (1) evés (1) fallen into ashes (1) fanzin (1) fanzine (6) fashion victim (1) fastcore (3) fáziskésés (1) feldolgozás (1) fél x (1) fényes adolf utcai próbaterem (1) ferdi (1) fesztivál (1) fikázás (1) film (2) filmszemle (1) filter (1) firehose (2) flavov flav (1) flood has come (1) fogkrém (1) food (1) forgiveness denied (1) formyfriends (9) freefest (1) fucklikebunnies (1) fuck the kids like us minitour (2) fuck yeah 2009 (7) fuck your pride booking (1) fuck you 2011 (8) fuel (1) fültágító (1) funk (1) fuseism (7) f minus (1) gag a horse (1) gallows (1) geek (2) germs (2) ghetto prophets (1) git some (1) gokkun (1) gone (1) gördeszka (3) gorilla büfé (1) great lakes (2) green day (1) grindcore (1) gyalázat (2) győr (2) hands off! (1) hanoi (1) harc áldozatok nélkül (1) hardcore (38) harmony set (1) ha isten punkzenekart alapítana (1) headshot (1) heart a tact (1) herbelando (1) highsocks (1) hip hop (1) hírek (7) hiteljugend (1) hitványfanzin (1) homo (1) hughes (1) hülye (1) hülye underground (20) human error (2) ian curtis (1) imperial spies (1) interjú (15) intonarumori (1) intro (1) írás (1) iszonyat (1) iwrestledabear (1) jaki (1) jégrakéta (1) jesse (1) jesse hughes (1) jet market (1) jfa (1) jilted (1) john (1) john henry west (1) jolana (1) jól nézd meg (20) jótékonyság (1) joy division (1) juggaknots (1) junkies (2) k.o.c. (1) kakimaki (1) kalambó kutyája (1) kanagawa (1) kang (1) karst (2) kegyelemkettes (1) keith moon (1) kemenyhenrik (1) képregény (1) kernel panic (7) kevin (1) kex (1) kids like us records (1) killah priest (1) kinks (1) kiskovács (1) kiss the devil (1) klip (1) klur (16) kneejerk (1) kokakóla (1) koncert (13) koncertszervezés (3) kool keith (1) kovászos (1) közjó (1) kritika (9) kritikus kedd (6) kultúrkör (1) kurva (5) kurva internet (1) la (1) lantern (1) lányok (1) larry cubiac (1) látványnépség (1) leftöver crack (1) lemmy (1) less than zero (1) letöltés (28) liberal youth (2) libido wins (10) life (1) light up (1) link x (1) lömbihead (7) lookout records (1) look its a giraffe (1) lords (1) lori carson (1) lőrke (1) loser (1) louderbach (1) loud and wrong booking (1) lyon estates (1) macaulay culkin (1) magyar (1) magyarország 2011 (1) male nurses (1) marionette id (1) maszturbáció (1) mediafire (1) megamosh (1) megjelenés (1) melbisonplusszdeszkamen (1) metal (1) metál (1) metalcore (1) mexico (1) mike kirsch (4) mike watt (1) mind your step (1) minus (1) minutemen (4) molotov koktélt a mal zrt re (1) monitor punkok (1) mosh (1) most viktor vagy viktorka? (1) mothercountry motherfuckers (1) motörhead (1) mtv (1) my little corner of the world (1) nácik (1) nagymama (1) natas kaupas (1) nature boy jim kelly (1) navio forge (1) nazde (1) nec pluribus implar (1) nehézáram (1) nehézáram pontozási rendszer definiciója (1) nehéz áram (1) nembírodmegnézni (1) nempop (1) nemulass! (1) nemváltozunk (1) new (1) new dead project (7) new order (1) new wave (1) nikson (1) ninpulators (3) nokedli (1) not (1) nothing (7) not this time (1) nyálmirigy (1) olasz (1) one and the same (1) opus null (1) összefoglaló (1) padkarosda (2) pailhead (1) panic (1) path we tread (1) pavilionul 32 (1) pay my milk (2) penalty kick (1) pfa (12) pinhead gunpowder (2) piresian beach (1) pisscrystals (1) plan beer (5) platón (1) please inform the captian this is a hijack (1) pogó (1) pogo loco (2) pop (1) popunk (1) pop punk (2) pörkölt (1) post punk (1) prewiev (1) prospettiva (1) psycho mutants (1) pucok (1) punk (80) punkattitude (1) punk filmek (4) punk films (4) punk rock (1) puszta (2) quart.hu (1) questions (2) r.vomisa caasi (1) raein (1) rákosi (2) ramellzee (1) ramones (1) rancid (1) random chords (1) rap (1) reaction (2) reatards (1) red dons (1) reflected (2) rész (1) rhcp (1) richard hell and the (1) rivers run dry (2) románia (2) rosa parks (2) salgótarján (3) sallai laci (1) santa cruz (1) saturday night holocaust (5) säw (5) saw (1) sawhorse (2) say (2) scooter (2) screamo (1) seattle (1) sell out (1) semmi komoly (2) sex pistols (1) sex positions (1) shook ones (1) silver bearing (1) sixteen bullets (1) skatecore (1) skatepunk (5) skaterock (1) skinflutes (1) smafu (2) social circkle (1) sofa king (2) solidarity webzine (1) something against you (2) sonic youth (2) sotár (1) spark (6) ssd (1) sst (2) step on memories (1) steve (1) streets on fire (1) strengt in solitude (1) suburbia (1) surf (2) swa (1) szabad az á (1) szarás (1) szarfilmek (2) szar év (1) szar filmek (2) szeged (5) székesfehérvár (1) személyes (3) szentes (2) szerbia (2) szextank (3) szex tank (1) színtér (1) szíp magor artistáink (6) szolgálati közlemény (1) szomorúság (2) szükségállapot (1) talking heads (1) tapolca (1) tarr béla (1) tekken (2) téveszme (2) the clash (1) the dedication (1) the hated (1) the las vegas tragedy (1) the real kids (1) the screamers (1) the smiths (1) the static age (1) the stranglers (1) the tartuffe plan (2) the trouble (1) the wax museums (1) think again (4) this is bihar (1) this perfect nightmare (1) thrash (1) tisztán a cél felé (1) top 5 magyar lemez (1) torches to rome (1) tour (4) tragédia (2) tragic vision (1) transformers (1) tree (1) trusting (1) tűréshatár (1) tyrells owl (1) uborka (4) united and strong (2) urinals (1) usa (1) utazás (4) vargyai viktor (1) vega (1) vegan (1) vélemény (2) veszprém (1) vetkőzz (1) video (6) videóriport (1) világválság (1) voidoids (1) voodoo allen (1) vormkids (1) vörösiszap (1) wasted (1) wave (1) wbtmfs (1) who (1) who sows violence reaps storm (2) wire (1) witkin (4) wolfshapedclouds (1) wolf shaped clouds (4) wormkids (1) www.makeoutclub.com (1) yaphet kotto (1) young arsenal (1) youth violence (1) zach hill (1) zaj (1) zenekarok amiket utálni fogsz (3) zero tolerance (1) Címkefelhő

Big Boys

2009.03.11. 19:02 - posztolta: Prichard

 

 

Ha a klasszikus, 80-as Hardcore cuccot vizsgáljuk, és olyan bandák szóba jönnek mint pl az MDC, a Circle Jerks, vagy akár a 7 seconds, akkor már végképp nem értem, hogy miért esik ki ennyire a perifériából a Big Boys.

 

Vidáman böffentő texasi suttyók, halacska deszkákon, sörhassal, izzadtan egy ujj nélküli pólóban. A zene egyszerű punk, és kőkemény, kellően puritán funky hibrid, mely leginkább az RHCP legelső albumára emlékeztet, csak éppen texasi felfogásban. A srácok feltehetőleg sok Sex pistols-t, Iggy pop-ot, Cool and the Gang-et, és George Clinton-t hallgattak, de ott vigyorog a háttérben a Gang of Four savazós funkja is. Minden tag profi módon bánik a hangszerével ( érdemes külön figyelni a funk-os basszertémákra) , úgy, hogy a korra jellemző sebességi mókából ők sem maradtak ki.

 

Az első hangzóanyaguk '80-ban látott napvilágot; ez egy split lemez volt a the Dicks-el. A két redneck együttes jó kapcsolatot ápolt. 1984-ig bezárólag évente jelent meg lemezük, de a legkézenfekvőbb a „Skinny Elvis, fat Elvis” gyűjteményt beszerezni tőlük, amin kb. 60 szám van. Ez bőven elég az általános informálódáshoz.

 

Igazán basz ez a zenekar, érdemes lenne számolni velük.

 

  

2 komment

Címkék: funk punk big boys 2009 akikről anyád sem hallott

"Western Rock, Surf rock? Mi a szar?" - koncertbeszámoló

2009.03.11. 18:17 - posztolta: Prichard

Cowabunga Go-Go! , Psycho Mutants, február 26. Corvintető

Nagyjából tudtam miről is fog szólni az este, mikor kiszúrtam magamnak a koncertet, amiről úgy gondoltam, hogy megadhatja a kezdő lökést e cikk megírásához. A kiszemelt esemény előadóinak már maga a neve felkelti az egyszeri zenerajongó érdeklődését; CowaBunga Go-Go! és Psycho Mutants (csak a geek arcoknak: az első, a Tininidzsa Teknőcök csatakiáltására emlékeztet). E két zenekar adott koncertet a Corvintetőn, február 26-án, este.

A mikor megérkeztem hangszerek már a hely végében elhelyezkedő színpadon voltak, enyhe fény, és enyhe zaj, amit a rezidens winamp DJ szolgáltatott a ráhangolódás elősegítésére. Jó helyem volt, beláttam a Corvintető-t, semmiről sem maradtam volna le, ha történt volna egyáltalán valami ebben a alkalmatlan, korai időpontban.

A helyről annyit, hogy nagyon ötletes és kurvára drága az egész; a belváros közepén. Egy szocialista időkre emlékeztető áruház tetőterébe egy szórakozóhelyet kialakítani mi, ha nem ötletes? A hely legolcsóbb sörének korsóját, nagyjából 500 köztársasági kreditért adni mi az, ha nem drágaság?
De végül is mindenki jól jár: a tulajok a hely sikere végett, a bulizni vágyó fiatalok meg mert van hol, és a bejárat melletti gyros-ozó is - „a helyi Ali”, már ahogy én hívom ezeket a nagyszerű ételbárokat – az elégedettséget fokozza.

Telt-múlt az első óra, majd szép lassan kezdtek gyülekezni a közönség tagjai: ránézésre 40-50 ember lézengett már a helyen. A külsőségeket a tekintve semmi extrém dolgot nem láttam, annak ellenére, hogy belőtt sérós horror-jampikra számítottam – még ők állnak legközelebb ehhez stílushoz (erről egy másik részben). Nagyrészt 20-as évek közepe fele járó, hétköznapi, de trendi öltözetű arcokat véltem felfedezni. Zenekarok barátai, és néhány eltökélt R'n'R arc. A növekvő vendégsereget volt időm jól tüzetesen végigmérni, és diskurálni egy egészségeset a WC-s nénivel; totális csúszás volt.

Teljesen stílszerű a 20-30 perces késés, de a Cowabunga Go-Go! nem állt meg itt; 10-kor történt az meg, hogy felmentek a színpadra, majd „kibiztosították fegyvereiket”. Persze, értem őket; vártak még a késésben lévő, pillanatnyilag a McDonalds-ban sültkrumpliszagra vadászó egyénekre, vagy épp az aluljáróban pillangókések elől menekülő közönségre.
Jól tették: mire a 4 tagú szörf zenekar a húrok közé csapott, úgy 70-80 fősre dagadt a közönség tagjainak száma. Ebből a megnövekedett tagságú „démoszból” 40-50 tag közvetlenül a színpad előtt „csápolt”, táncolt, és tett egyéb nem túl meglepő dolgokat.

A zene instrumentális, és hangos. Ismerős dallamok, autentikus, jóféle szörf zene. A tagokon egyenruha, ma este „inges-nyakkendős”. Ment a koncert a maga gyors ritmusában, és mindeközben közönség tovább nőt. A hangzás viszont számomra hagyott némi kívánnivalót maga után. Sajnos csak az egyik gitárt halottam, és kicsit keveselltem is a stílusra oly jellemző, a helyet totálisan betöltő visszhangot (persze, ez is zenekar függő). Zeneileg abszolút rendben volt minden, bár néha nem tudtam pontosan hányadán is állok a erősítökből érkező dallamokkal. Emellett, még valami szemet – fület - szúrt; a dob. Kétségtelen, a srác a dobolás minden csínnyát-bínnyát kisujjából kirázza, de valahogy túl „szikárnak” tűnt a ritmus. Ezt magyarázza az a tény, hogy a CBGG modern surf-öt játszik, ahol ez a rockos téma teljesen helyénvaló, attól függetlenül hogy én nem ehhez vagyok szokva.

Minden kritikám ellenére, a CowaBunga Go-Go! tagságának elidegeníthetetlen érdemei vannak; A „basszeros lány” jelenség önmagában nagyon menő dolog. Nem tudom mennyire lenne szexista az a kijelentés, hogy „tökmindegy mennyire tud játszani, akkor is cool”, de ez a lány tudott játszani. És ennél jóval fontosabb tény, hogy – tudtunkkal - ők az első zenekar Magyarországon, akiket a surf rock meghatározással illetünk.

A CBGG egy jó zenekar, és ha vevő rá a magyar, - persze a hazai viszonylatban, de - egész szép karrier előtt állnak. Hajrá!

A koncert után egy gyors interjút készítettem a CowaBunga Go-Go! gitárosával, Turkoval.

-Mi visz rá 4 srácot, itt Közép-Európa közepén, hogy szörf rock zenekart alapítson?
-Nem tudom mennyire játszik főszerepet ebben a dologban Közép-Európa, illetve az hogy itt nem lehet szörfözni; mint tudjuk Dick Dale életében nem állt szörfdeszkán, szóval ez alapvetően nem szükséges a szörf rock játszásához.

-Hogy találkoztál ezzel a stílussal?
-Az egész úgy kezdődött hogy megismertem egy szörfös-punkos Turbo a.c's nevezetű bandát, ami nagyon megtetszett. Később olvastam velük interjúkat ahol a szörf rock hatásaikról beszéltek, és ennek kapcsán kezdtem utánanézni a „dolgoknak”. Persze, találtam több szörf zenekart, elkezdtem őket hallgatni. Annyira megtetszett ez az egész, hogy úgy éreztem, hogy nekem kell egy ilyen zenekar. Pláne, Magyarországon nem is volt akkor nagyon olyan banda, aki ezt a stílust képviselte volna, ez még inkább inspirált.

-Hogy találtál ehhez embereket? Hogy alakultatok meg?
-Első lépésként vettem magamnak egy gitárt, ezt követően az egyik haverom elkezdett kicsit tanítgatni, mindeközben én mutogattam neki a szörf-rockot, és lassan ő is rákattant a témára. Végül, az egész átalakult egy közös zenélgetésbe, feldolgozásokat kezdtünk betanulni, saját számokat írtunk, majd elkezdtünk zenésztársakat keresni. Elsőnek basszusgitáros után kutattunk, de szerencsére akadt is a társaságunkban egy lány aki ezen a hangszeren játszott. Őt is megfertőztem ezzel a zenével. Dobosunk pedig amúgy is ismerős volt, ő történetesen KRSA, a Pannonia Allstars Ska Orchestra énekese.

-Mi a helyzet a magyar „surf-rock szcénával”? Beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről?
-Nem, nem igazán. Eleinte magam is azt gondoltam hogy a psycho/rockabilly-t hallgató arcokat érdekli a téma, de időközben rájöttem hogy ez abszolút nem így van. Tehát magyar, célzottan szörf rockot hallgató közönségről egyáltalán nem beszélhetünk; mindenféle stílusú ember vevő a szörfre; természetesen a garázsrock, és a punk a legmeghatározóbb, de meglepő módon sokan érkeznek a ska felől is. Egyébként, nem mi vagyunk az egyetlen surf rock zenekar; szűk egy éve tűnt fel egy pécsi formáció, a Surfing Parrots, és a budapesti Fitfat. Mind a két zenekar inkább autentikusabb, 60-as évekbeli szörfrockot játszik, míg mi inkább a modernebb vonalon mozgunk.


Miután végeztem az interjúzással, siettem vissza a Psycho Mutants előadására. Kb. 80 ember a színpad előtt, és jótékony zaj.
Tartottam ettől a koncerttől, kiindulva abból a giccses valamiből, amit előzetes informálódásom folyamán olvastam a bandáról:”Az öttagú csapatot a sötét erőtől lüktető zenekarként ismerik. Énekesük karizmája és hangja magával húzza a zenekart a homályos mélybe, onnan feltörve a mennyei magasságokig”. Ez a két mondat szerzett számomra néhány örömteli pillanatot, és meg is határozta kezdeti hozzáállásomat a „mutánsokhoz”, amit nem neveznék feltétlenül pozitívnak.

A kíváncsiság hajtott, és elkezdtem figyelni, mi folyik a színpadon. A felállás itt már kevésbé nevezhető klasszikusnak; a „szokványos rock hangszerek”-en kívül kiszúrtam egy tangóharmonikát, és a egy trombitát is. Hat fő foglalta be a színtért, és hangzás ez alkalommal szinte tökéletes volt. Mind e mellett volt egy énekes/frontember, akinél kevés tökéletesebb formát tudtam volna elképzelni egy ilyen western-swing/rock zenekar élére; mély hang, durva barkó, és olyan déli suttyó ing, amit kissrácként még a Dallas-ban láttam.

A kezdés erős volt, jó ötletek, saját dalok, tangóharmónika és trombita, tempós számok, amik így élőben ezerszer nagyobbat ütöttek, mint a lemezen. Érzékelhető hatásokat véltem felfedezni a country, rockabill

y, és psychobilly irányából, sőt némi Grinderman- Nick Cave esszeciát is, helyenként. "Balkanbilly" ez, a javából.

A Psycho Mutants egy olyan zenekar, akinek nagyon jó ötleteik vannak, csak néha „nem fejezik be időben a számokat”. Ennek köszönhetően, volt egy kis leszálló ág a koncert közepe felé, de felejtsük is el, mivel utána jött „az újbóli felemelkedés”, a dinamikus végjáték, és a torzított gitár. Meghajlás, ráadásszám, a szokványos klisék szerint.

Tévedtem a zenekarral kapcsolatosan; abszolút pozitívan csalódtam. Hogy mi lesz velük? Úgy tudom, nem nagyon számítanak a magyar western-swing/rock hallgatóság megjelenésére - teljesen jogosan - ,ezért a zenekar leginkább „kintre” kacsintgat. Lehet, ez a közép-európai íz meghozza a bandának a külföldi sikert. Kijárna nekik ,de ugye „kinek nem?”..

forrás: www.pontfm.hu

Szólj hozzá!

Címkék: blog interjú beszámoló surf 2009 cowabanga go go! psycho mutants

Division Of Joy

2009.02.14. 22:19 - posztolta: neverlivetosee

Joy Division

Valentin nap. A haza virágárusok második kedvenc időszaka a Halottak napja után, de vajon egy magamfajta szaros pank, mit kezdhet magával ilyenkor azon kívül, hogy otthon ül és büdösödik?
Sok mindent nem, leszámítva, hogy ez egy kiváló nap arra, hogy felidézzem, mennyire, illetve miért is szeretem ezt a zenekart - pláne ilyenkor, mikor az emberek többsége virágokat töm kedves párja orcájába. Esetleg mást is.

1 komment

Címkék: punk letöltés 2009 new order joy division ian curtis post punk

Elszállt egy hajó a szélben

2009.02.13. 12:58 - posztolta: neverlivetosee

KEX

1969 és ’71 között járunk. Virágzik a Három T, mégis volt egy csapat, ami képes volt ebben a nagy külföldi másolási őrületben valami egyedit alkotni. Ha jelen lettem volna fellépéseiken, most valószínüleg azokról áradoznék ódákat, de mivel koromból adódóan erre lehetőségem nem igen volt, ezért ezt most kihagyom. Megtették ezt már úgy is jó páran.
Rétegzene, szürreális-bluesrock, aljas felforgatók, sok szóval emlegették már a zenekart, mégis leírni, mikor a zongora bevezetője után beüt a basszus a fejedbe, hát kérem szépen, nem könnyű.


34 komment

Címkék: blog letöltés 2009 kex szíp magor artistáink

Egy jó koncert a Ciprusban!

2009.02.08. 01:56 - posztolta: hitványzine

Rég voltam már jó koncerten! Mondjuk egy percig sem vaciláltam, hogy a Ciprusba vagy a Dürerbe menjek-e, hehe, ti buzik. Szóval már myspacen persze korábban lecsekkoltam a Third Memory-t, és bár nem magoltam be a szövegeiket, meg nem szereztem be a szürke pólójukat, amin sokszor ilyen korhadó betűtípussal van felírva a nevük egymás alá, éreztem, hogy ez fasza lesz, mert ez az a fajta zene, ami élőben dugja meg az ember fülét leginkább, és még csak kosarasgatyát sem kell vennem hozzá (de bunkó viszont ugyanúgy lehetek). Ez a nekem való.

Este 8-ra volt kiírva a kezdés, természetesen még háromnegyed 9-kor is csak a dob összeszerelése zajlott, nembaj, legalább ihattam mások söréből (nekem nem volt pézem :-( ), meg nézegethettem a franciák merchét. Na meg a Ciprust, magát, ahol most voltam először életemben. Na de a helyről majd később.
Kezdett a Dance or Die. Fasza volt, volt benne ilyen dög vagy mi a geci. Szeretem ezt a zenekart. De nekem szar az ízlésem. Na de tényleg jó volt, pont annyit játszottak, amennyit kellett, és nem pofáztak fölöslegesen. Utánuk jött a Kernel Panic.
Szerintem ez volt az egyik legjobb eddigi sójuk, király volt, ahogy Kalóz ugrált, meg hogy úgy is hallottam, hogy üvölt, hogy alig szólt az a kibaszott mikrofon. Na itt kitérnék a helyre, azon belül is a hangosításra. Nem annyira jó. A hely maga még tetszik, azt leszámítva, hogy kicsi, meg nem elég pánk (hiányoznak a grefitik), de a hangosítás nem tetszett, mert a dob nagyon kutyául szólt, meg hát na, így minden hangszer külön volt, és ez rányomta a bélyegét az estre. Meg szar a sör, ami nem baj, de akkor ne legyen 350 :-(. Visszatérve a Kernel Panicra, én örülök, hogy van ez a zenekar a színtéren, még ha sokkal menőbb is mondjuk a pampapa hárdkór, mint a lalala emópánk.
Az Ashes of Atlantis-re kíváncsi voltam már, és kellemesen csalódtam, mert bevallom, azthittem, hogy szar lesz. Teljesen jó ilyen tipikus-deazért tetszik screamo a teknikásabb fajtából, szomorú kamaszokkal, olyanokkal, mint én! Kicsit több dallam, meg kicsit kevesebb ilyen húdeszétbasz-azérzelem ugrándozás, és szerintem ez egy nagyon jó zenekar lesz. 
Kicsit hosszasra sikeredett pakolászás után következett a Third Memory, akik nagyon szimpatikus borostás-répanadrágos fiatalemberkből álltak. És itt bebizonyosodott, hogy faszán is belehet lőni a hangosítást, mert náluk már nagyon egybe szólt minden, és tényleg odabasztak rendesen. Törtek a zúzós részek, meg szálltak a dallamok, baszdmeg! Meg a konfetti is. Tetszett nekem nagyon ez a koncert, pontos volt, meg grúvis, meg minden, amit a koncertbeszámolókban szoktak írni a dícsérő-részeknél a zenei honlapokon.
Jó érzés volt hazaéjszakaizni egy ilyen este után, aki nem jött el, az bánhatja, és kapja is be a faszt, mert jobb zenei ízlése van, mint nekem.

Szólj hozzá!

Címkék: punk koncert beszámoló emo 2009 dance or die kernel panic ashes of atlantis

Egy és ugyanaz a cél

2009.02.03. 16:39 - posztolta: neverlivetosee

Felakarsz vágni a haverok előtt? Szóld le az összes magyar kezdeményezést! „Én nem megyek FreeFestre, már az első óta csak egyre rosszabb!” vagy „One and the same? Hagyjad már! Esetleg One and the SHAME!”. Persze ezeket cifrázhatja a kedves olvasó, nem nehéz, csak kis idő és kreativitás kell hozzá. Időt persze nyerünk bőven azzal, hogy az említett rendezvényekre nem megyünk el.
Ha mégis, érdemes valami indokot kitalálnod, amiért kibaszol ezer forintot egy O.A.T.S.-ra. De mit mondhatnál a haveroknak, hogy ne égjél be? Hát pofon egyszerű: üzletelni, bizniszelni mész! Így még talán büszkék is lesznek vagányságodra.
Én mondjuk kicsit máshogy állok ezzel a dologgal, hisz haverjaim nincsenek. Na jó, vannak, csak most pont felakartam vágni. De ő előttük aligha tudnék beégni, minket nem igazán érdekelnek ilyen dolgok, bőven elég, ha jól érezzük magunkat valahol. Mondjuk az elmúlt szombaton a (számolja valaki, hogy hanyadik?) One And The Same-n!

4 komment

Címkék: blog budapest punk beszámoló hardcore 2009 one and the same dürer kert hülye underground

Szíp Magor Artistáink!

2009.01.28. 08:35 - posztolta: neverlivetosee

Kedves mindenki!

Fontosnak tartjuk a hazai remekek, illetve kevésbé remekek (but still hazai!) bemutatását, ezért a szerkesztőség egyöntetűen úgy döntött (önkényesen egyedül én), hogy elindítjuk új sikersorozatunkat, mely ezentúl erre a névre fog hallgatni: Szíp Magor Artistáink.

Miről fog szólni?

Jogos a kérdés! Biztos nem sikerült még rövid, de frappáns bevezetőnkből rájönnöd, ezért segítünk: csak is magyar előadókról fogunk itt beszélgetni, új hírek, pletyik, zene, labdázás-hajigálás, "meg ilyenek".
Ideje megismernünk, milyen előadókkal is rendelkezünk, hisz sokszor még ezzel sem vagyunk tisztában - bár ez lehet, nem mindig hátrány (legalább is sokan gondolhatják így).
De nem csak zenekarokról próbálunk majd írni, hanem más underground képzőművészeti ágakban jeleskedőkről is, pl rajzolókról, festőkről, de ugyan úgy írhatnám ide a hazai FANZINE írókat is, mert hát valljuk be, most újra megnőtt a kiadott zine-ok száma, ami elég nagy királyságnak örvend. Legalább is az én kis cafat szívemben.

Gyalázat

Szégyen és gyalázat - mondotta, vagyis "írotta" nem is olyan rég gróf ó nemes Pusztai Zoltán a zenekarra. És tényleg, itt van egy tökös és gyors zenét játszó zenekar, mely valahogy (ahogy én eddig láttam, bár lehet rossz ország részben élek) eléggé kikerült a figyelem középpontjából. Pedig hé, ezek még a szép új sumer, azaz magyar nyelvünket használják, nem jöhettek azzal, hogy nem értetek egy szót sem, mert külföldiül makognak!

A győri illetőségű brigád 2002 óta rombolja a közízlést, de már előtte is ismerhették páran Rohamosztag néven, kicsit másabb felállásban. Érdekes, hogy lemezeket eddig nem túl sokat adtak ki, ám a kiadott hanganyagokat átnézve, ez nem is baj. Inkább a minőség, mint a mennyiség.
Hamarosan ki jön az új lemezük is, szóval csekkoljátok sűrűn a bandát. Igényesebbek pedig nézzék meg most szombaton a One And The Same Festiválon őket a Dürer Kertben!
Aki pedig még igényesebb, nézzen utána a zenekar szövegeinek, érdemes! Ha másért nem, legalább megismer egy Kosztolányi művet.

Mostani felállásuk:
Toto - dobok
Dini - ének
Fefe - gitár
Norbi - basszus

www.myspace.com/gyalazat

4 komment

Címkék: blog ajánló punk győr crust 2009 gyalázat thrash szíp magor artistáink

This is the end of Hardcore

2009.01.28. 01:47 - posztolta: neverlivetosee

SSD - Get It Away

"This is the end of Hardcore. We started it and we're ending it here today"
Mondta ezt egy ember 1984-ben, akit ma egykori zenekara teljesen letagad, mintha nem is létezett volna soha, és mégis, lehet igaza van. Persze nem ők kezdték, nem is ők fejezték be, de az időpontot legalább tökéletesen eltalálták.

Al Barile által alapított bostoni Society System Decontrol (béna magyar underground fejtegető könyvekben/újság cikkekben mindig lefordítják ilyenkor gyorsba' az éppen aktuális zenekar nevét, titeket is fel szokott baszni?), annyira alapvetés, hogy nagyon.

Mit kell tudni, ha valami elbaszott nagyokos kérdezne róluk, de te nem igen néznél utánuk, csak címszavakban? Például, hogy Al alapította az X-CLAIM records-ot, kiadtak két kurva jó, és két (hú mit írjak, hogy ne kövezzenek meg?) "volt már jobb is" lemezt, jóban voltak a Dischord-dal (annyira, hogy bizonyos lemezeiken megtalálható a Dischord logója is), Boston egyik legmeghatározóbb zenekara (mégsem szerepelnek a "This is Boston, not L.A." című válogatás lemezen) és 1985-ben fel is oszlottak.

Ja és ha kérdeznék: az énekes, Springa egy köcsög. De ne próbálj belemenni, hogy miért, nem is az a lényeg. Ha mégis belecsalnának egy ilyen veszélyes beszélgetésbe, és félsz, hogy felborul eddig nehezen felállított és megszerzett scene pontjaid, válaszd a Jolly Joker lapot: mert egy WASTED.
Ezzel sokszor kihúzhatod magad a csávából, szóval raktározd el a memóriádban.

Ha érdekel a téma, akkor ajánlott online olvasmányok:
http://homepages.nyu.edu/~cch223/usa/ssd_main.html
http://en.wikipedia.org/wiki/SSD_(band)
http://en.wikipedia.org/wiki/X-Claim
http://en.wikipedia.org/wiki/Chris_Foley
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Kids_Will_Have_Their_Say
http://en.wikipedia.org/wiki/Get_It_Away
http://www.taang.com/slapshotset.html
Offline olvasmányt nem ajánlok, mert nehéz beszerezni, akinek meg van, az úgy se fog adni (ha mégis, kb ezekről az oldakról van összelopkodva minden - vagy fordítva).

Ha érdekel a zene is, nem csak a felvágás:
http://www.7inchpunk.com/?p=863

5 komment

Címkék: ajánló punk letöltés hardcore 2009 boston ssd hülye underground jól nézd meg

Show for the deaf

2009.01.25. 02:21 - posztolta: neverlivetosee

Régen voltam már olyan koncerten, ami igazán lázba hozott volna, hát a mai nap sem mondható ilyennek. Ellenben mégis kíváncsivá tett legalább annyira, hogy eltoljam a lusta pofámat a Filterig.

Kezdés hétre volt meghirdetve, de jól tettem, hogy csak nyolcra értem le, mivel még akkor sem kezdett az első zenekar, a Kids Of Cracatau. Nem igen tudtam hova tenni az egészet, mert hát értem, vagy legalább is kapizsgálom, mit akarnának, de nem egészen jött át valahogy. Talán a rossz hangosítás, a kedvtelenségem, franc se tudja. Egy biztos, nem hiába nem értük jöttem le a bulira.

http://img8.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733061_cf35407dcbb5d1af50b7d0422b38f796_m.jpg

 


Kalambo Kutyája viszont annál inkább foglalkoztatta fantáziámat, mégis csak egy olyan ember van benne, mint Barangó, akit ma a fél ország kiirtana, és aki olyan zenekarokkal írta be magát a magyar punk történelmébe, mint a QSS, vagy személyes kedvencem, a Rettegett Iván (méltatlanul alulértékelt zenekar). Szóval ha másért nem, legalább azért megérte eljönni, hogy kipipáljam: igen, láttam és hallottam az új együttesével. Ennél persze jóval többről volt szó, hisz egy elég fasza koncertet adtak Kalambóék, helyenként táncolós, máshol meg tök dögös zenéjükkel meggyőztek. Jó ez az együttes, jobban rájuk kéne figyelnem szerintem a jövőben. A Század hallatán persze megfájdult a szívem, hisz rögtön arra gondoltam, hogy no, azért egy Rettegett Iván koncert nagyon atom lenne. Addig is viszont érjük be Kalambo Kutyájával.

http://img2.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733071_49260038c3358e96d02d60d608978493_m.jpg

 


Ogli G egykori osztálytársának a zenekara, a Voodoo Allen volt az est egyik legszerencsétlenebb zenekara. Persze erről ők nem tehetnek, de a technika teljes erővel összeesküdött ellenük. Elsőnek az egyik gitáros pedálja, később a nagybőgős hangszedő rendszere adta be az unalmast. Mindemellett végig iszonyat szarul szólt a bőgő, semmi mély nem volt, pedig azért ilyen zenekarnál (is) iszonyat fontos kelléke az egésznek, hogy legyen benne elég dög. Az sajnos most elmaradt, remélem február 3.-án a Dürer kertben mind ezt bepótolják. Szerintem így is lesz.

http://img6.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733081_21547e8a80f5da6876fedd1ef659c89a_m.jpg

 


Az est sztárvendége, a Csermanek Lakótelep, kikért még Pozsonyi úr is képes volt kiszakadni az otthon melegéből, hogy megnézze őket. Sajnos a kései kezdés és a zenekarok közti hosszú átszereléseknek köszönhetően alig maradt idejük játszani. Ami mondjuk egy hardcorepunk zenekarnál egyáltalán nem gáz, sőt, inkább előny, addig náluk ez nem egészen jött ki jól, én legalább is szívesen néztem volna még a koncertjüket. Szerencsére kárpótolták egy táncoslánnyal a közönséget, aki szellemnek öltözött be, mint ahogy azt a képek is mutatják. Közben egy remek szakácskönyvet is reklámozott az illető, ajánlotta a kötet beszerzését.

http://img2.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733087_05f002e7c6e397d3d75096064fa500fe_m.jpg



A koncert viszont nagyon rövid volt, és ahogy többen megjegyezték, még verekedés se történt, ezért amint végzett  a zenekar (kik ellen szintén összeeskedett a technika ördöge, egyszerűen kikapcsolta magát az énekerősítés), kalapot emeltem, és elindultam hazafelé.

KÉPEK MÉG:


UPDATE:
Az estéről további beszámoló: http://madafaka.blog.hu/2009/01/27/meg_akarsz_olni

 

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest punk beszámoló barangó 2009 voodoo allen csermanek lakótelep kalambó kutyája k.o.c.

Bigmouth strikes again

2009.01.19. 19:24 - posztolta: neverlivetosee

Lehet, hogy nekünk sajnos nincs időnk a blogra, azonban ez nem azt jelenti, hogy másnak se lenne! Ezért egy újabb vendég írást láthattok, köszönet érte walkingonthemoon kollégámnak a Sikoly a Mából oldalról!

The Smiths

Általában betartom az igéreteimet, még akkor is ha úgy mondok valamire rá egy “oké, ha lesz időm megcsinálom”-ot, hogy igazából át sem gondolom mi az amire vállalkozom. És már vagy két hónapja meg kéne írnom ezt a kis írást, de valahogy eddig sosem vitt rá a lélek. Pedig azért bíztam hogy ezek a hideg esték majd kedvet csinálnak ahhoz hogy a hangszórókból csendesen megszólaljon a Panic, és hogy majd én kaján vigyorral az arcomon, énekelgessem hogy Hang the dj, hang the dj...

Aztán valamiért nem így történt, helyette inkább valahogy másra éheztem,egészen mostanáig, lévén, jó néha előkeresni, leporolni a régen hallgatott albumokat, odabattyogni a polchoz és leemelni a Meat Is Murdert, hogy 43 másodperc múlva felcsendülhessen a The Headmaster Ritual.
Van egy haverom, akinek egyszer megmutattam az emlegetett lemez címadó dalát, és a hozzá készült klippet, és a faszi azóta cseszeget ezzel. Mármint a The Smiths-el. Kibaszott előitéletes. Komolyan, ha nem láttam volna rajta 15 évesen Destroy Fascism feliratú pólót, meg a raszta fejét, komolyan azt hinném hogy náci.
Na és ez a srác ma mondta hogy tegnap este elvesztette a fejét, izzadó tenyérrel,gyöngyöző homlokkal, szinte remegő térdekkel de letöltötte a Strangeways, Here We Come c. lemezt és meghallgatta. És bár nem mondta hogy maradéktalanul rajongóvá lett,és holnaptól Elvis tetkót hord majd a jobb vállán, miközben,A Rush and The Push and The Land is Ours-t fütyörészve.  Elmegy a boltba cigiért., de azért teljesen mást várt, és azt mondta még meghallgatja párszor.
Érdekes volt hallani az ő véleményét is. Mert hát a sajátommal már régóta tisztában vagyok.
Én a Rank c. lemezzel barátkoztam meg elsőként, vagyis nem is a megbarátkozás a legjobb szó, hanem a Rank hallgatása közben ért a “bazdmeg, hogy lehet valami ennyire kurvajó” hátborzongatóan kellemes érzése. És mondom mindezt annak tükrében, hogy ekkoriban javarészt az American Nightmare és az általa inspirált zenekarok szerepeltek leginkább a terítéken. Részint a The Smiths-szel való barátkozás kezdete is Wes és csapatának köszönhető.
És aztán jöttek sorban a hideg telek, vegyesen a The Smiths és Morrissey lemezei, sosem felejtem el azt a kedd reggelt, amikor a téliszünetben vizsgákra való tanulás helyett elgondolkodva bámulok kifelé az ablakon, nézve a havas tájat, a háttérben meg a Viva Hate szól, zsinórban harmadszor. És néha a Margareth On The Guillotine-t hallgatva halkan felkuncogok, de a lemez utolsó másodpercei mindig arculcsapnak, még az ötvenedik meghallgatás után is. Vagy a szabadkai korzón sétálgatok, kissé lázasan,és átfagyva karácsonyi ajándékot keresve szívem választottjának, miközben háttérben először a Your Arsenal majd a Hatful of Hollow csendül fel. És a hangsúly az egyedül fogalmán van. Ez nem egy ilyen társas dolog, a Smithst egyedül kell hallgatni, esetleg egy palack, jóféle vörösbor társaságában.


A Smiths nekem valahol mindig magányt juttatja eszembe, ahogy Fenyő Miki nevének említése kapcsán vagy egy padra nyomott rágógumira vagy egy szétrohadt döglött patkányra tudok csak asszociálni.Hogy ez utóbbit miért, arra még nem jöttem rá, mindenesetre vicces.

http://www.askmeaskmeaskme.com
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Smiths

3 komment

Címkék: blog ajánló the smiths 2009

Messze még a purim!

2009.01.11. 15:39 - posztolta: neverlivetosee

Van, hogy elkapja a kedvetlenség az embert. Van, hogy ez a hangulat nem csak pár napig marad rajta az emberen, hanem kicsit tovább, mint azt szeretné. Ezen próbáltunk most tovább lépni Márk pajtásommal, több-kevesebb sikerrel.

Számomra elég kedvetlenül indult az este, bár a baráti beszélgetések azért jót tettek, mégse tudtak olyan szintre hozni, hogy komolyabban lázba hozzam magam az este folyamán. Ezt tovább erősítette a Nec Pluribus Implar, vagy micsoda. Én már egy jó ideje intoleráns vagyok szinte mindennel, aminek köze van a „metal” gyűjtőszóhoz, szóval itt se fogadtam jobban az éppen zenélő bandát. Pláne amit az énekes leművelt.  Szeretem azt, mikor egy énekesnek lehet hinni. Még ha nem is értem a szöveget, el tudom hinni neki azt, amit bele böfög a mikrofonba. Itt? Lófasz. Persze mondta számok között, hogy szeretne vérfürdőt, illetve azt is, hogy szét legyen szedve a színpad, de azért ne szarjunk és hugyozzunk a színpadra. Ezt meg is fogadtuk a tanácsát, és ki is mentünk a teremből. Hugyozni persze csak később.

A This Perfect Nightmare hozta el számomra a várt változást, végre kezdtem élvezni az estet. Legalább is élvezni valamilyen szinten. Bár kicsit hosszabbak a számaik a kelleténél, mégis van bennük elég kraft, hogy bennem tartsa a lelket, legalább addig, hogy ne menjek ki a teremből. És hozzá a teljesen elragadó nőiének?  Iszonyat kellemes időtöltés. Volt lemezük is, amire majdnem beruháztam, aztán valahogy ez mégse jött össze.
www.myspace.com/wearenightmare

Az este meglepetése számomra a New Dead Project volt. Eddig nem igazán tudtam hova tenni őket, leginkább egy „kis Nesze”, „kis Semmi Komoly” vagy esetleg a kettő keveréke jutott róluk eszembe. Mindez úgy, hogy a fent nevezett együttesek energiájukból elveszünk, nem is keveset. Szóval nem vártam valami sokat most se a zenekartól, erre egy olyan koncertet nyomtak le nekem, ami igazán arcon baszott, de nagyon keményen. Ez igen, minimum így kérem legközelebb is, fasza volt!
www.myspace.com/newdeadproject

Semmi Komoly-t várni már kicsit kezdett kellemetlen lenni, pedig erről nem ők tehetnek, egyáltalán nem volt pöcsölés, egyszerűen csak kezdett annyira elegem lenni a tömegből, hogy már kényelmetlenné vált a helyzet számomra. Szóval kissé kellemetlen szájízzel vágtam neki megnézni a srácok műsorát, amit talán csak az egyik régebbi számuk tudta igazán elfejeltetni velem, hogy szar kedvem van. Ők mindenesetre jók voltak nagyon, szinte mindenki faszán érezte magát, úgyhogy biztos sikerként könyvelhetik ez az estét.
www.myspace.com/skpunx

Én viszont nem bírtam tovább a helyet, ezért úgy döntöttem, ideje távoznom. 

Akit érdekelnek fotók, az itt találhat (ha tölt fel az illető):
www.flickr.com/photos/xtamasx/

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest beszámoló semmi komoly 2009 bohócok new dead project dürer kert hülye underground this perfect nightmare nec pluribus implar

süti beállítások módosítása