Kids like us records

Minden, ami underground.

Zenekarok













Keresés

Keress cikket nálunk és baráti oldalainkon egyaránt!

Sorozataink

FUCK YOU 2011

2011-es rinyálás

FUCK YEAH 2009

2009, a kurva anyád!

Akikről anyád sem hallott

Bemutatni azokat a zenekarokat, akikről olyan kevesen tudnak, hogy beleférnének egy félig teleszart Toi-Toi-ba.

Szíp Magor Artistáink

Csak a hazai, more!

Saturday night holocaust

Minden szombaton 17:00-kor a zenei pokol bugyraiba merülünk.

Jól nézd meg

Videók. Klipek. Satöbbi.

Zenekarok, amiket utálni fogsz

Zenekarok, amik egész biztosan szívből rühelltek, kedves önmegvalósításfüggő punkrokkerek.
Fáj, for, frí, van, offblaszt!

------------------------------------



Amit eddig nem tudtál az oldalról

FAQ, GYIK, és egyéb érdekes adatok az oldalról.

Kommentelők

Bringing Up Baby

  • Harbor Yes, yes és még egyszer yes! Egy ideje már érlelgetem magamban a gondolatot, hogy megejtek egy (tovább)
  • Where Next Columbus? Anothers hope, anothers game, Anothers loss, anothers gain, Anothers lies, anothers truth, (tovább)
  • Ghost Ghost Gum . Magyarul kísértetfa vagy kísértet eukaliptusz ( Corymbia aparrerinja , esetleg (tovább)

One Chord Wonders

  • Hibás feed URL.

Címkék

14alien (1) 1977 (1) 2008 (56) 2009 (35) 2009 de 2010 re (8) 2010 (21) 2011 (12) 2011 de 2012 re (3) 2012 (21) 2013 (1) 3/4hét (1) 36 óra pogó (1) 43. magyar filmszemle (1) 77 (1) a (1) adatlap (7) adorno (1) after classes (1) agyampokla (1) ajánló (41) akikről anyád sem hallott (6) aktuális (2) amd (1) amit eddig nem tudtál az oldalról (4) análdugó (2) ana never (1) anglia (1) angol (1) annácska (1) another way (4) antares (1) anyád (5) anyád kedvence (1) ashes of atlantis (1) avatar (1) a bit of braindead (1) a part (1) baader brains (1) bacon (1) bakony (1) banda mkl (1) barangó (1) baszás (1) béna (1) best of 2008 (2) beszámoló (24) big boys (1) billie joe armstrong (1) bio (6) black flag (4) blast (2) blind idiot god (1) blog (86) blogger (4) bobbánowich (1) bohócok (7) bombs (1) booking (1) boredom (1) boston (2) bread and circuits (1) brutal knights (1) budapest (19) bugazziiieee (1) byrne (1) calm before the storm (1) cloak/dagger (2) colbom (1) corrodal (1) cowabanga go go! (1) crisi (1) crust (4) csepel (2) csermanek lakótelep (1) csúnya (1) csurkapityesz (1) cvlt of grace (1) dagadt (1) damned (1) dance or die (10) dance or die!!! (1) david (1) dead boys (1) dead kennedys (2) deathcore (1) depresszió (1) descendents (1) devo (1) discharge (1) discriminated (1) diy (1) dk (1) dreamlongdead booking (1) drogospunkfilm (1) duna (1) dürer kert (3) dzsukhell (1) eagles of death metal (1) eater (1) ebullition records (2) eger (3) egrix (1) egyszemélyes randevú (1) első (1) emo (9) end of a year (1) eric ayotte (1) eric marcelino (1) értelmetlen hülye kérdések (1) everything falls apart (1) evés (1) fallen into ashes (1) fanzin (1) fanzine (6) fashion victim (1) fastcore (3) fáziskésés (1) feldolgozás (1) fél x (1) fényes adolf utcai próbaterem (1) ferdi (1) fesztivál (1) fikázás (2) film (2) filmszemle (1) filter (1) firehose (2) flavov flav (1) flood has come (1) fogkrém (1) food (1) forgiveness denied (1) formyfriends (9) freefest (1) fucklikebunnies (1) fuck the kids like us minitour (2) fuck yeah 2009 (7) fuck your pride booking (1) fuck you 2011 (8) fuel (1) fültágító (1) funk (1) fuseism (7) f minus (1) gag a horse (1) gallows (1) geek (2) germs (2) ghetto prophets (1) gibby miller (1) git some (1) gokkun (1) gone (1) gördeszka (3) gorilla büfé (1) great lakes (2) green day (1) grindcore (1) gyalázat (2) győr (2) hands off! (1) hanoi (1) harc áldozatok nélkül (1) hardcore (38) harmony set (1) ha isten punkzenekart alapítana (1) headshot (1) heart a tact (1) herbelando (1) highsocks (1) hip hop (1) hírek (7) hiteljugend (1) hitványfanzin (1) homo (1) hughes (1) hülye (1) hülye underground (22) human error (2) ian curtis (1) imperial spies (1) interjú (15) intonarumori (1) intro (1) írás (1) iszonyat (1) iwrestledabear (1) jaki (1) jégrakéta (1) jesse (1) jesse hughes (1) jet market (1) jfa (1) jilted (1) john (1) john henry west (1) jolana (1) jól nézd meg (20) jótékonyság (1) joy division (1) juggaknots (1) junkies (2) k.o.c. (1) kakimaki (1) kalambó kutyája (1) kanagawa (1) kang (1) karst (2) kegyelemkettes (1) keith moon (1) kemenyhenrik (1) képregény (1) kernel panic (7) kevin (1) kex (1) kids like us records (1) killah priest (1) kinks (1) kiskovács (1) kiss the devil (1) klip (1) klur (16) kneejerk (1) kokakóla (1) koncert (13) koncertszervezés (3) kool keith (1) kovászos (1) közjó (1) kritika (9) kritikus kedd (6) kultúrkör (1) kurva (5) kurva internet (1) la (1) lantern (1) lányok (1) larry cubiac (1) látványnépség (1) leftöver crack (1) lemmy (1) less than zero (1) letöltés (28) liberal youth (2) libido wins (10) life (1) light up (1) link x (1) lömbihead (7) lookout records (1) look its a giraffe (1) lords (1) lori carson (1) lőrke (1) loser (1) louderbach (1) loud and wrong booking (1) lyon estates (1) macaulay culkin (1) magyar (1) magyarország 2011 (1) male nurses (1) marionette id (1) maszturbáció (1) mediafire (1) megamosh (1) megjelenés (1) melbisonplusszdeszkamen (1) metal (1) metál (1) metalcore (1) mexico (1) mike kirsch (4) mike watt (1) mind your step (1) minus (1) minutemen (4) molotov koktélt a mal zrt re (1) monitor punkok (1) mosh (1) most viktor vagy viktorka? (1) mothercountry motherfuckers (1) motörhead (1) mtv (1) muse (1) myspace (1) my little corner of the world (1) nácik (1) nagymama (1) natas kaupas (1) nature boy jim kelly (1) navio forge (1) nazde (1) nec pluribus implar (1) nehézáram (1) nehézáram pontozási rendszer definiciója (1) nehéz áram (1) nembírodmegnézni (1) nempop (1) nemulass! (1) nemváltozunk (1) new (1) new dead project (7) new order (1) new wave (1) nikson (1) ninpulators (3) nokedli (1) not (1) nothing (7) not this time (1) nyálmirigy (1) olasz (1) one and the same (1) opus null (1) összefoglaló (1) padkarosda (2) pailhead (1) panic (1) path we tread (1) pavilionul 32 (1) pay my milk (2) penalty kick (1) pfa (12) pinhead gunpowder (2) piresian beach (1) pisscrystals (1) plan beer (5) platón (1) please inform the captian this is a hijack (1) pogó (1) pogo loco (2) pop (1) popunk (1) pop punk (2) pörkölt (1) post punk (1) prewiev (1) prospettiva (1) psycho mutants (1) pucok (1) punk (80) punkattitude (1) punk filmek (4) punk films (4) punk rock (1) puszta (2) quart.hu (1) questions (2) r.vomisa caasi (1) raein (1) rákosi (2) ramellzee (1) ramones (1) rancid (1) random chords (1) rap (1) reaction (2) reatards (1) red dons (1) reflected (2) rész (1) rhcp (1) richard hell and the (1) rivers run dry (2) románia (2) rosa parks (2) salgótarján (3) sallai laci (1) santa cruz (1) saturday night holocaust (5) saw (1) säw (5) sawhorse (2) say (2) scooter (2) screamo (1) seattle (1) sell out (1) semmi komoly (2) sex pistols (1) sex positions (1) shook ones (1) silver bearing (1) sixteen bullets (1) skatecore (1) skatepunk (5) skaterock (1) skinflutes (1) smafu (2) social circkle (1) social networking (1) sofa king (2) solidarity webzine (1) something against you (2) sonic youth (2) sotár (1) spark (6) ssd (1) sst (2) step on memories (1) steve (1) streets on fire (1) strengt in solitude (1) suburbia (1) surf (2) swa (1) szabad az á (1) szarás (1) szarfilmek (2) szar év (1) szar filmek (2) szeged (5) székesfehérvár (1) személyes (3) szentes (2) szerbia (2) szextank (3) szex tank (1) színtér (1) szíp magor artistáink (6) szolgálati közlemény (1) szomorúság (2) szükségállapot (1) talking heads (1) tapolca (1) tarr béla (1) tekken (2) téveszme (2) the clash (1) the dedication (1) the hated (1) the las vegas tragedy (1) the real kids (1) the screamers (1) the smiths (1) the static age (1) the stranglers (1) the tartuffe plan (2) the trouble (1) the wax museums (1) think again (4) this is bihar (1) this perfect nightmare (1) thrash (1) tisztán a cél felé (1) top 5 magyar lemez (1) torches to rome (1) tour (4) tragédia (2) tragic vision (1) transformers (1) tree (1) trusting (1) tűréshatár (1) tyrells owl (1) uborka (4) united and strong (2) urinals (1) usa (1) utazás (4) vargyai viktor (1) vega (1) vegan (1) vélemény (2) vendégírás (1) veszprém (1) vetkőzz (1) video (7) videóriport (1) világválság (1) voidoids (1) voodoo allen (1) vormkids (1) vörösiszap (1) wasted (1) wave (1) wbtmfs (1) who (1) who sows violence reaps storm (2) wire (1) witkin (4) wolfshapedclouds (1) wolf shaped clouds (4) wormkids (1) www.makeoutclub.com (1) yaphet kotto (1) young arsenal (1) youth violence (1) zach hill (1) zaj (1) zenekarok amiket utálni fogsz (3) zero tolerance (1) Címkefelhő

Háttérbe szorult a zenekar, de mindig ott lebegett a szemünk előtt és forrt a düh

2013.05.02. 08:50 - posztolta: neverlivetosee

aw.jpgA számomra már évek óta inaktívnak számító Another Way a napokban jelentkezett be végre egy új dallal a májusban megjelenő új lemezükről, ami kellőképp meglepett, hisz az egykor egyik legaktívabban koncertező banda az utóbbi években szinte az egyik pillanatról a másikra vedlett át haldokló állatba, hogy aztán most felfrissülve és új erővel újra betörjön a magyar punkba. Az új lemez apropóján késztetést éreztem arra, hogy faggassam kicsit Gidát a zenekarról.

1. Te Gida, ha jól tudom, egy ideig azért volt inaktív a banda, mert a gitárosotok, Tomi nem volt itthon, aztán mikor hazajött, be is jelentettétek, hogy dolgoztok új lemezen, sőt, múltév szeptemberben még azt is mondtátok, hogy mentek is stúdióba már, mégis semmit sem lehetett hallani rólatok, egészen tegnapig, amikor is kiraktátok ezt az előzetest.
Mi történt eddig, miért volt pontosan inaktív, vagy inkább felhalott a zenekar, és miért húzódott el ennyire a stúdió?
Gida: Helló Gabi! Igen nem volt itthon párszor féléveket Tomi... Kapott pár ösztöndíjas lehetőséget és azokat ki is használta. Addig a Máté vette át a gitáros posztot és hárman toltuk a bulikat és egy kisebb turnét a Yack zenekarral és egy másikat a török Sakatat és a cseh Onanizer bandával. Ezek közül a Yack-el való közös portya volt a legjobb és élmény. De ahogy Tomi visszajött azonnal beállt és zúzott. Kevesebbet akartunk koncertezni mert közbe jött egy csomó más minden mindenkinek. Háttérbe szorult a zenekar, de mindig ott lebegett a szemünk előtt és forrt a düh. Gyakorlatilag a tavalyi Magrudergrind-os buli után leálltunk a koncertekkel és inkább próbáltunk. Talán 2 buli ha volt….és azok sem tetszettek. Tudtam, hogy valamerre el kell mozduljon az A.W. újra…
A lemez zenei anyagát még ősszel vettük fel,ha jól emlékszem és októberben be is fejeztük. A legnagyobb problémát a szövegek és az ének további alakulása jelentette. Máté nagyon jó szövegeket ír, de ide nem azok kellettek. Az ének stílusa amit mostanában tolt sem jött be. Ide keserűség, düh, társadalomkritika kell egyszerűen. Már sokkal hamarabb be tudtuk volna fejezni ha nincs görcsölés és ha mindenki tudja mit is akar és mi a koncepciója a lemezzel kapcsolatban.

2. Visszaalakultatok trióvá. Bár Máté az egyik legenergikusabb frontember, akivel valaha találkoztam, számomra mégis ez a hármasfogat a klasszikus AW felállás, persze én elfogult vagyok, hisz akkoriban relatíve sokat koncerteztünk együtt, és pont abban az időben jött ki a Békés Idő is, ami számomra eléggé reformszerűen hatott, hogy hogyan is gondolkozzak a punkról és zenéről. Hogy-hogy emelett a felállás mellett döntöttetek?
Gida: Igen. Újra hárman nyomjuk. Nehéz erről beszélni, mert én bírom a Mátét és semmi rosszat nem akarok és tudok róla mondani. Ő mást akart mint mi. Még elkezdtük együtt felvenni az éneket, de nem úgy sikerült ahogy azt szerettük volna. Úgy éreztük, hogy neki fontosabb a másik zenekara és nem fordít már elegendő energiát a lemezbe és a zenekarra. Ahogy mondtam, a szövegei és az énekstílusa is eltért attól az úttól amin haladni akar az A.W.. Nem tudom, nekem a koncertek sem jöttek már így be. Valami hiányzott Mátéból ami megvolt benne régebben. Sok sikert kívánunk neki a jövőben és továbbra is haverok vagyunk remélem.
Azok a közös koncertek faszák voltak! Főleg a Mátranovákos koncert. Azóta sem voltam sajnos még a Mátra közelében sem. Pedig meg akarom hódítani! Na meg a vonatozás Salgótarjánig is egy élmény és kaland. A szatír a hatvani vasútállomáson…kemény arc volt, hogy rohadna meg.


3. Mit várhatunk az új anyagtól? Az előzetes számomra az első két lemez elemi dühjét vetíti ki, persze hozva a szokott tempót. Te hogy látod így a stúdiós munkák végén az anyagot, meg vagy vele elégedve?  Persze tudom ez hülye kérdés, de engem az ilyen hülyeségek nagyon izgatnak, na!
Gida: Igen, nekem is az első kettő anyagot idézi fel. Valahogyan nem volt semmiféle szempont és meghatározott vonal amit követni szerettünk volna. Elkezdtünk a dalokat írni és addig fel sem tűnt, hogy ez az egész mennyire retró A.W. . A zenekar életében az eddigi legjobb stúdió munka volt. Gyulán vettük fel egy régi ismerősnél, Siminél a No Silence Sound Stúdióban. Tök fiatal a srác és iszonyat profin tolja ezt a hangmérnökösdit. Mivel Ő is zenél és nem állnak távol tőle a brutál zenék tökéletesen tudta mi kell ennek a tetű anyagnak. Volt régebben néhány nagyon kényelmetlen és rossz stúdiózás Békéscsabán. De akkor csak az volt és muszáj volt oda menni. Tök unott hangmérnök, aki alapból egy rakás szarnak tartja az ilyen zenét és állandóan grimaszolt meg fintorgott és fingott a csávó. Remélem soha nem hozz össze a sors vele!
Az új lemez hatását nehéz lenne így megmondani. Remélem azért be fog jönni pár embernek és a szövegek is. Még most is olyan izgi felvenni egy anyagot és elmondani benne ami foglalkoztat.
Én egyik cuccunkal sem vagyok teljesen elégedett, sőt. De ez az utóbbi már lehet hogy előidéz egy pici elégedettséget. De az majd kiderül ha pár hónap múlva meghallgatom.

4. Ki csinálta a borítót? Teljesen saját munka, nem stock fotóból lett készítve? Tetszik, hogy most is, mint ahogy eddigi lemezeiteken, valami teljesen nyugodt és letisztult formával jöttök elő, ami egy nagyon erős és jól átgondolt kontrasztot ad a zene és a grafika között. Ez koncepció amit követtek, vagy egyszerűen csak így jön össze?
Gida: A borítót Tomi csinálta mint ahogyan eddig is. Azt hogy honnan szedte nem tudom sajnos. Igazából engem is meglepett. Emlékszem amikor befejeztük az anyagot és jöttünk haza a stúdióból már sötét volt és egy rókát láttunk az úton átszaladni. A szemei villágítottak és gyönyörű volt! Itt elég gyakran lehet rókát látni. Van, amikor megyünk hajnalban dolgozni bringával és találkozunk egy-két róka komával. Egyszer még egy borzzal is összefutottunk. Jó nagy volt. Meg is ijedtem amikor kijött a bringaútra és futott előttem. Semmit nem mondott, csak intett és úgy csattogtak a karmai. Kissé elkanyarodtam a témától. De még rengeteg ilyen sztorim lenne, hehe.
Tomi mindig törekedett szerintem a letisztultabb grafikákhoz. Semmit nem szeret összecsapni gyorsan, néha sürgetni kell.

5. Várható, hogy újra aktívan fogtok koncertezni? Vagy mik a tervek a közeljövőre, pár buli aztán pihi egy új lemezig, eu turné, vagy bármi más?
Gida: Igen, lesznek bulik de nem sok. Nem is érnénk rá annyira. Mindenkinek kialakult az kis magánszférája és arra is kell időt szentelni. De szeretnénk havi egy bulit legalább és egy kisebb turnét majd valamikor. Mert van mondanivalója az A.W.-nak és éhesek vagyunk.Nem akarunk eltűnni megint ennyi időre. Na meg néhány új dalt írni.

6. Mi az, amit az Another Way mondott még Másik Oldal néven, és mi az, amit most 2013-ban mond? Mit mondanátok egymásnak, ha egy téridő kapun át sikerülne találkoznotok?
Gida: Huh,én túl negatív arc vagyok és csak azt mondta,hogy emberek itt minden egy rakás szar és kurva sok a tetű figura és ez nem fog megváltozni. A 10 év igazolt ebben a hitben. Hiszen semmi nem lett jobb a világban. A gyomrom kifordul néha az egésztől ami itt van és hogy mennyire irdatlan mennyiségű faszkalap van mindenhol. A hiszékenység és butaság elembertelenedés.
Szóval ha találkoznák a téridő kapun csak annyit tudnék mondani,hogy minden a régi.
Köszönöm az interjút és, hogy időt szántál ránk!


Követni/olvasni:

https://www.facebook.com/anotherway666

Letölteni:
http://www.myspace.com/anotherway666/blog/536573435

Koncertre elmenni:

konc.jpg

https://www.facebook.com/events/466537850073747/
https://www.facebook.com/events/466537850073747/
https://www.facebook.com/events/466537850073747/

1 komment

Címkék: ajánló interjú punk hardcore another way fastcore 2013

TALJÁNOK - MÁSODIK RÉSZ

2012.03.04. 20:22 - posztolta: saltydog


Folytassuk hát zenés-videós, kevésbeszédes körutazásunkat az olasz csizmán fel s alá.

 

ANTARES

Pp-Cumi mester egy olasz bandával turnézott idén és az ő élményanyagából loptam ezt a kellemes hangvételű zenekart. A valószínűsíthetően Beastie Boys-fétises és sebességmániás srácok elviekben jönnek is majd május környékén Magyarországra, remélem, hogy tényleg így lesz, mert az állítólag fergeteges színpadi produkciót nyújtó srácokat jó lenne látni.

STEP ON MEMORIES

Newschool hardcore bandaként aposztrofálja magát a Step On Memories Vicenzából, bár számaik alapján a régisulival sem lehetnek különösebb gondjai a srácoknak. Az ének engem eléggé emlékeztet a Haunted mindenkori énekeseire, aztán ki tudja, lehet, hogy baromira utálják a csávók. A klipben sajnos senki nem szereti őket, kivéve a deszkás faszagyerek rajongóikat - egyszóval igazi imageklip. Március végén 3 magyar állomást is érint a turnéjuk, úgyhogy frissiben el is lehet kapni az elsőn nagylemezt gyúró srácokat.

 

LIGHT UP

A milánói zenekar legutóbbi kiadványa egy 7” split, a szintén olasz és figyelemre méltó Crop Circles nevű társasággal. Mivel értelmes videót nem találtam, ezért itt egy bandcamp-link a durván 5 perces, 4 számos anyagról, meddő viták során felgyülemlett agressziót alighanem könnyen és gyorsan le lehet vezetni a srácok segítségével.

http://lightup.bandcamp.com/album/split-with-crop-circles

LYON ESTATES

Kiváló szintis stadionrockkal indul ez a dal (ami amúgy - mint másodszorra rájöttem - a Power Of Love szintiriffje, Vissza a jövőbe c. filmből), ami elég hamar átmegy straight edge igehirdetésbe. A bolognai fiúk alighanem minden romanisztika-szakos hardcore-bölcsész  kedvence lehet, állítólag ugyanis irodalmi igényű dalszövegeik vannak, amiből én egy betűt nem értek, Google Translate segítségével még annyit sem, mindenesetre nagyon jó dara.

JET MARKET

És végül, de nem utolsósorban, hogy ne csak mindig a kiabálásról legyen szó, itt a dallamos olasz punk állócsillaga, az 1998 óta működő római Jet Market. A Japánban is járt srácok jó pár anyagon túl vannak már és a jelek szerint igencsak népszerűek hazájukban is. 2003-as lemezüket kísérte ez a videóklip, amiből könnyen leszűrhetőek a srácok inspirációi és kvalitásai, király banda lehet élőben is.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló punk magyar hardcore antares 2012 lyon estates jet market step on memories light up

Punk's not dead! Vagy mégis?

2012.03.03. 20:46 - posztolta: neverlivetosee

Mostanában sűrűbben frissül ez a rovat, mint szinte bármi más, de ezzel nincs baj, nem?

Az origo.hu, vagyis inkább a quart.hu csinált egy videóriportot az AMD-ről/-vel, bár én egy kicsit többet vártam a cím láttan, de így is egy kellemes esti programnak bizonyult a kisfilm megtekintése. Csekkoljátok ti is!

Szólj hozzá!

Címkék: interjú amd hardcore 2012 jól nézd meg quart.hu videóriport sotár lőrke kiskovács

első

2012.03.01. 20:33 - posztolta: ramblinboyofpleasure

Rádler Gabi szólt, hogy van-e kedvem néha-néha írni ide. és hát persze, hogy van.

szóval jó pár hónapja az akkori munkatársaim kérdezték tőlem, hogy milyen zenéket hallgatok. mondtam, hogy punkot és mivel kíváncsiak voltak, adtam nekik pár zenét. nem tetszett nekik, mondhatni szenvedtek tőle. de úgy mégis mire számítottak? dolly roll-ra? legalább annyira szenvedtek, mintha például azt mondanám mark mccoy-nak, hogy ezentúl csak és kizárólag early reggae-t játszhatsz és hallgathatsz. attól a ponttól fogva ő lenne a világ legszomorúbb embere, az tuti. sőt adnék mellé még egy dobost is. zach hill-t. nem is tudom melyikük utálná jobban. amúgy én mindkettőjüket respektálom, mccoy urat nem is részletezem, hogy miért, mert mindenki tudja, hogy mit tett le a punk "asztalára". zach hillt meg azért mert rendkívül jó dobos. amikor rövid időre beszállt nathan mellé, akkor volt például a legjobb a wavves. a legjobb számot együtt csinálták, a hula hoop-ot. "goin' insane and i can't take it!" ez után a szám után fel is kellett volna oszolnia a zenekarnak. zach úgyis kiszállt. a wavves meg egyre csak szarabb lett. na de mindegy is mert a wavves nem punk zenekar, sosem volt az. szóval zach rendkívül jól dobol és ha valaki mondjuk nem szereti az őrült dobosokat, akkor csak annyi jönne le belőle, hogy egy hosszú hajú, feltehetőleg metálos beállítottságú forma rángatózva üt ver, dobverőkkel a kezében, és egész véletlenül egy dobszerkó mögött. holott egyáltalán nem erről van szó. biztos sokat rögtönöz is, de attól csak még jobb az egész, mert a rögtönzés az a dolog, amit nem lehet tanítani és megtanulni SEM. meg biztos jó arc is lehet. biztos szeretné a pálinkát, persze ha még nem ivott. szóval ő a XXI. század keith moon-ja, persze a maga módján.

keith moon is simán meghaladta korát. leginkább miatta mondták/mondják azt a who-ra, hogy húúú! még akkor is jól dobolt, amikor már nagyon csak különféle cuccokon meg pián konzerválta magát. ja más téma, de ugye mennyire hasonlít a reatards - i won't make it refrénje a germs - we must bleed refrénjéhez? hát nagyon. egyébként ma meghallgattam az új gyalázatot és nagyon kemény. tökös! nekem ők a magyar mob 47 meg anti-cimex. az új pay my milk is nagyon jó. most hallgatom sokadszorra. meg ami még biztos nagyon jó lesz idén az a great lakes, alldead, szextank lemez. ja, szombathelyen lesz egy új punk project, maciék csinálják hazaárulók néven. atom lesz az is!

majd csinálni akarok én is olyan zenekart, mint a germs, kicsit felpörgetve. mint pl a male nurses. de csak majd, mert most van 2 bandám, amikre fókuszálok. énekelnék vagy dobolnék benne. meg olyat is csinálnék, mint a wax museums. a zenéjüket úgy tudnám leírni, ha kertész lennék, hogy ramones fa beoltva buzzcocks-szal. kell ennél több? nem hinném.

Szólj hozzá!

Címkék: punk hardcore 2012 reatards the wax museums germs zach hill male nurses

That's Bihar!

2012.02.29. 08:00 - posztolta: neverlivetosee

 

This is Bihar! - Skateboarding Vs. Music 


Húha, azt hiszem Bihar feladta a leckét minden lokálisabb színtérnek ezzel a videóval! Nagyon szeretem a videóriportokat, és ez a montázs is kicsit hasonlót szolgál. Kiváncsi vagy, milyen feléjük az élet? Csekkold a videót!

Szólj hozzá!

Címkék: hardcore 2012 jól nézd meg this is bihar

Kritikus Kedd #2 - Hardcore őrület

2012.02.28. 08:00 - posztolta: neverlivetosee

Hát majdnem lemaradt itt egy bevezető, de így utólag pótoljuk, úgy se veszi észre senki, nem? Szóval szevasztok, újabb kedd, újabb lemezajánló a KLUR TEAM által, ezen a héten három olyan magyar hardcore lemezbe próbálunk bele mélyedni, mely mind-mind a maga módján próbálja megközelíteni és értelmezni a hardcore/punk-ot.

Ha van bármi anyagod, amiről szeretnél, hogy írjunk, jelezd nekünk nyugodtanfacebook-on vagy e-mailen: neverlivetosee KUKAC gmail PONT com 

PFA / New Dead Project split 
Szóval van ez a pfa new dead project féle split. Azt hinné az ember, mi a fasz, két szám ennyi,  de nem, a számok hosszúsága olyan, hogy kárpótol minket a kevés track-ért. A New Dead  Project faszán játszik. A Pfa is. Király a lemez, jó is a borítója. Igaz ezektől a bandáktól  Megszokhattuk azt, hogy rövidebb számokat játszanak, főleg a Pfa-tól, de nem bántam, hogy  most több ideig játszanak, bírom amúgy is ezeknek a bandáknak a zenéjét, és hát tényleg nem árt a változatosság, főleg a mostani időkben. 7 perces számok, ami jók állnak ezeknek a  bandáknak, végre egy olyan lemez, ami felülírja azt, hogy nem csak egy metal bandáknak lehet több mint 6 perces száma. Kíváncsi vagyok, biztos fura lenne amúgy élőbe hallgatni ilyen hosszúságú számokat tőlük, de ki tudja, majd koncerten kiderül. Remélem folytatják tovább a  szórakozást, ami alatt azt értem, hogy egyre több lemezt adnak majd ki és koncertet adnak majd. Csak így tovább NDP és szuperhős shíva punk disznó (PFA). 
Letöltés

- Lunatic

 
 
CVLT OF GRACE – S/T
A puritán kiállítású borító a pécsi Cvlt Of Grace debütáló anyagát takarja, amely kicsit több mint negyedórában tartalmaz 5 dalt. Az egyik koncertplakáton hardcore felirat szerepelt a nevük alatt, de hallhatóan a metált és a szkrímót sem vetik meg a srácok. Persze a hasonlítgatás és a műfaji problémák helyett érdemesebb az anyagra koncentrálni. 
A hangzás többé-kevésbé okés, a dob kicsit hátul van, néha csak a cinek hallhatóak. És bár ilyen dolgokat nem szeretek megtippelni csak felvétel alapján, de kivételesen véleményezném a gitárhangzást. Nem tudom eldönteni, hogy multi-effekt, vagy erősítőn átjátszás miatt szól olyan sterilen néha a gitár; bár lehet, hogy csak a keverés miatt, mindenesetre egy nyersebb hangzású és inkább overdrive-jellegű gitár szerintem jobban értelmezhető lenne ebben a zenében. 
Az anyag a facebook-generáció által újrafelfedezett és ezerszer megosztott Chaplin-szónoklat részletével indul, ami annak ellenére, hogy szép gesztus, egy kicsit hatásvadász fogás. Az ebből kibontakozó első dal egy hagyományosabb hardcore-dal, az anyag igazi erőssége viszont furcsa módon a kísérletezősebb, rétegzettebb dalokban van. Ilyen a Valley Of Death, aminek a disszonáns bevezetője után egy nagyon jól felépített zúzás következik, ez élőben elég király lehet. Hasonló jellegű a záródal, a Nowhere/Nobody, amiben még némi göteborgi death metal íz is van, bár lehet, hogy ezért a kijelentésért a srácok átlagos nagyságú kistelepüléseken átkergetnének... 
Egy szóval reménykeltő anyaggal van dolgunk, mert az hallható, hogy a srácok tudnak dalokat írni és emlékezetes témákat varázsolni. Nem vagyok a lezárások embere, mindenesetre bátran ajánlom minden a COG debütjét minden ismeretlen ismerősnek!
Letöltés

- saltydog


Trusting - Through All Ages

Még pár éve láttam a srácokat valami random balatoni koncerten, és már ott szembetűnt, hogy a banda próbálja magát komolyan venni. Komolyan venni, a legjobb értelemben, valami pluszt, valami gondolatot átnyújtani a koncertjeik alatt. Ezt azért szeretném kiemelni, mert az utóbbi években inkább volt jellemző a zenekarokra az üres, vagy éppen csak önsajnáltató mondanivaló, ez azonban itt szóba sem jöhet.
Bár a lemez egy kicsit bukdácsoló spokenword-del indít, a dalok a továbbiakban mindenképpen kellő magabiztossággal szólalnak meg. Kivéve a dobot, én allergiás vagyok az effajta hangzásra, ezzel az erővel elég lett volna midiben megírni az egészet és arra rágitározni. Ezt leszámítva viszont meggyőzött a lemez, hogy erre a bandára még oda kell figyelni, mert van bennük potenciál és van elképzelésük a világról, illetve arról is, hogy mit akarnak ezzel a bandával csinálni.
Letöltés
 

- neverlivetosee

 

Szólj hozzá!

Címkék: punk hardcore 2012 new dead project pfa trusting kritikus kedd cvlt of grace

Kritikus Kedd #1

2012.02.19. 02:36 - posztolta: Lunatic ..

Közeledik az idő, hogy ráncfelvarrás történjen a KLUR blogon, amíg nem jön el az idő, addig is frissülünk és bővülünk folyamatosan, például most már hetente  fogunk jelentkezni lemezajánlókkal.

Ha van bármi anyagod, amiről szeretnél, hogy írjunk, jelezd nekünk nyugodtan
facebook-on vagy e-mailen: neverlivetosee KUKAC gmail PONT com

 

Tisztán a cél felé - Darsana
Tisztán a cél felé: Hát nekem ez nem tetszett, de azért nem, mert nem szeretem az olyan hc  zenét, ami kb ugyanarról szól, mint a tipikus magyar hc punk kb 1990-ben, most ugyanaz a  téma, csak 2011, vagy 2012-ben vagy 2013-ban.. erről a bandáról kéne írni, de inkább nem írok róla se jót se rosszat, nem fogok olyan lemezeket meghallgatni, amelyek nem tetszenek.  Kb minden számnak belehallgattam az elejébe, és nekem ennyi elég volt. Van a Liberal Youtnak egy új anyaga, na az hardcore, az fasza. 
De ez nem is Hardcore, a Harcdocre a Ninpualtors itthon, külföldön a Punch, klasszikusként meg a Minor Threat. De ez nem Hardcore. Nem érzek benne semmit, ami igazi hc lenne. 
És a  Ninpualtorst azért kellet, hogy ide írjam, mert az tényleg Hc banda, ugyanis ők a hc-n kívül másfajta stílust is belekevertek, de leginkább a hardcore volt rá jellemző szerintem. 
Legalábbis úgy képzelem el a király hc-t, amit a Ninpu nyom. Olyan egy igazi hc banda, ami attól lesz az, hogy nem csak azt az adott stílust írják a szövegekben, tolják a zenébe, de mégis az a fő tényezője, szóval van egy kis fűszer a bandába, ami különlegesség teszi.
Letöltés

- Lunatic 

 

Kegyelemkettes: Zsolozsmák
Egy szörnyű lemezcímmel nehezíti meg az ismerkedést a viccespánkot játszó Kegyelemkettes, amit csak súlyosbít az aktuális Mohában megjelent közepesen vicces interjújuk. Viszont örömmel láttam, hogy a lemez végén egy QSS-feldolgozás van, így kiváncsi voltam, mit alkotnak a srácok. A hangzás tök jó, a zene értelemszerűen nincs túlbonyolítva, nyilván itt a fő nyomás a szövegen és az éneken van. Sajnos az első öt szám a nem nagyon működik (koncerten biztos jobban, de simán le lehetett volna hagyni innen), a poénok nem nagyon ülnek, vagy nincsenek (pl. a random „kurva anyád!” nem vicces már 2012-ben, szerintem). Ezen a többnyire 2 soros szövegek sem nagyon segítenek (kivétel a Hamutartó, ami jó), viszont a Rap c. daltól kezdve kicsit emelkedik a színvonal. A tematika elég aktuális (dubstep, csillámpóni, Hoffman Rózsa, Kovács Ákos), illetőleg a nők. A lemezzel az a gond, hogy sajnos nem nagyon tudom magamat rávenni, hogy újrahallgassam, illetve Burzsoá nyugdíjasok-jellegű szállóigék sem fognak származni ezekből a dalokból. Kicsit olyasmi érzésem van, mintha nagyon egy lendületből lett volna megírva a lemez Az EADA című dal talán a legerősebb, remélem inkább ezt a vonalat erőltetik a srácok a későbbiekben. Mert ebből simán lehet valami nagyon jó is, de ez most még így kevés.
Bandcamp

- saltydog

 

Liberal Youth - Mindenki nézi, senki sem látja
Nagyon szeretem a Liberal Youth-ot. Jó oké, anno mikor megalapították, nem a legkirályabb nevet választották maguknak, de kit érdekel ez, mikor szinte mindegyik koncertjeiken bizonyítják, hogy ők azon kívül, hogy az egyik legkirályabb hardcore banda itthon, még ráadásként az egyik legőszintébb és vélemény formálóbb is?
Hasonlóan voltam a lemezeikkel, egészen mostanáig. Nagyon nem vagyok a jó megszólalás pártfogoltja, vájtfülünek sem tartom magam, és kurva sok „szar” felvételű zenét olyan becsben tudok tartani, mintha arany gecit dörzsölnék a mellszőrzetemre.
De ebben az esetben az a nagy igazságra kellett rájönnöm, hogy vannak zenék és zenekarok, amihez igen is kell az, hogy rendesen, sőt, keményen szólaljon meg, pláne miután kijöttek egy szinte kifogásolhatatlan nagylemezzel előtte. A Liberal Youth - Mindenki nézi, senki sem látja... lemezének ez az egyik fő problémája, sőt, talán ez az egyetlen igazi gondja, viszont ez annyira beárnyékolja a korong jó dalait, hogy egyszerűen képtelen vagyok rendesen végig hallgatni anélkül, hogy szentségelnék pár sort a minőség miatt. Az utóbbi lemezhez képest a boritó is sokkal ötlettelenebb lett, de igazából komoly probléma nincs vele, csak egyszerűen kicsit semmilyen.
Letöltés

- neverlivetosee

 

( Mellesleg, ha akarod, hogy rakjunk ki képeket a macskádról, akkor dobj egy mailt ide, és majd a legjobbakat, kisorsolva kirakjuk - lunaticzin KUKAC gmail PONT com )

 

2 komment

Címkék: kritika punk letöltés hardcore 2012 liberal youth tisztán a cél felé kegyelemkettes kritikus kedd

A TALJÁNOK - Első rész

2012.02.06. 12:00 - posztolta: saltydog

 Az utóbbi időben elég sok olasz zenekart lehetett elcsípni kishazánkban, ami a földrajzi közelségen kívül azt is bizonyítja, hogy él és virul a talján színtér. Amennyiben eltekintünk Al Bano (Felicita) munkásságától és az olasz romantikus slágergyűjteményektől, akkor belátható, hogy van ízlése az olaszoknak. A hetvenes években a progresszív rock egyik védőbástyája volt Olaszország, a nyolcvanas években pedig intenzív hardcore-színtér alakult ki a Csizmában (http://www.youtube.com/watch?v=5NZCE9reItY – Declino: Scelte Imposte). Körkérdést intéztem az ottani színtér néhány (földrajzilag és némileg zeneileg is) egymástól távol eső tagjához, hogy ne csak saját benyomásaimra támaszkodjak a jelenlegi színtér bemutatásakor. Az önkény így is megmarad, mert én azt mondtam…

 

RAEIN

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aligha szorul bemutatásra a screamo zászlaját magasra emelő Raein, vagy ha igen, akkor aligha én vagyok a legalkalmasabb személy pályafutásuk kifogástalan elregélésére, így csak igen nagy vonalakban. A Forli városához köthető, Neil On Impression- és La Quiete-tagokkal is operáló zenekar első anyaga 2002-es, sikerült már egyszer feloszlaniuk 2005-ben, de aztán észhez tértek 2007-ben.  A tavaly júniusban itt járt és nemrég Ausztráliát is földúló zenekar legutóbbi lemeze (Sulla linea dell'orizzonte fra questa mia vita e quella di tutti) amúgy meg pont itt  http://www.raein.eu/ letölthető és támogatható. Itt pedig a lemez nyitódala:

LA CRISI

„Not a cool band!” – figyelmeztet oldalukon a milanoi illetőségű La Crisi, pedig dehogynem! Harmadik és egyben utolsó lemezüket a Converge-gitáros Kurt Ballou producerelte és az előző kettőn is elég rendes kovácsmunka folyik. Ilyenkor kicsit haragszom az amúgy nagyon dallamos olasz nyelvre, mert tök jó lenne, ha értenék egy betűt is a szövegből… de anélkül is élvezetes a La Crisi, mert elég érzékenyen lavíroznak a komplex megoldások és a parasztbunkó bólogatás között. A videót már csak a szépségben példaértékű borítóért is érdemes megnyitni, de a zenéért még inkább.  

MINUS TREE

A dél-olaszországi Bari városában székel a Minus Tree, akik tavaly novemberben jártak nálunk és iszonyat ostoba módon nem tudtam rá elmenni. A 2010 óta aktív banda két EP-t jelentetett meg (Individual és The Lake Will Bring Everything To Light), utóbbi az olasz független Chorus Of One gondozásában és távproducerelésében (úgy tűnik, ez eléggé megy most arrafelé…). A lettországig eljutott srácok dallamos hardcore-t játszanak szép, telibepengetett akkordokkal, elkeseredett kiabálásokkal. Kifejezetten kellemes hallgatnivaló mindkét anyag (ill. a Bandcampen fellelhető még két szám), nekem különösen az Individual tetszik. A Deadweight című számot pedig valami megfoghatatlan oknál fogva imádom.

LANTERN

Alig sikerült valami infot összehámozni az interneten a Lantern csapatáról, pedig több forrás is reményteli bandaként ajánlotta őket. Gondolom mindössze egy demója lehet még csak a srácoknak, legalábbis én 3 számot találtam tőlük összesen, egy Get Up Kids!-feldolgozást, meg két kimérten hömpölygő és zaklatott screamo tételt, ami viszont tényleg kellemes hallgatnivaló.

http://wearelantern.tumblr.com/

LA PROSPETTIVA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Némileg igazolva láttam saját lelkesedésemet irántuk, hogy más zenekarok is a színtér reménységének ítélték meg a régisulis hardcore vonalon mozgó srácokat. A Prospettiva tavaly szeptemberben meglátogatott minket, de éppen most indultak újabb turnéra. Cím nélküli első EP-jükről kiemelkedő dal a Cappi, ami abszolút esszenciája a 20 körüli arcok zenéjének. Talán az sem véletlen, hogy a Prospettiva énekese és dobosa helyett kapott az 1998 óta aktívan működő Contrasto nevű hácé, pici d-beat zenekarban is. A Prospettiva pedig azt ígérte, hogy szeptemberben visszatér, addig is itt egy rövid ökörködős turnéösszefoglaló:     

folytatása következik

Szólj hozzá!

Címkék: budapest punk olasz hardcore első összefoglaló la minus 2012 tree rész lantern raein színtér crisi prospettiva

Gorilla Büfé - Interjú Jakival

2012.01.10. 08:00 - posztolta: neverlivetosee

Ebben az évben, mármint 2011-ben történt sok jó és sok rossz is, ezeket meg is próbáltuk top listákba állítani Perez barátommal, de egy valamire nem tértünk: az év legkirályabb dolgára, hogy megnyílt a Gorilla Büfé vegan étterem, melyet nem más, mint Jaki barátunk nyitott, ki amúgy csomó király bandát hozott el magyarországra, még saját turné busza is volt. Őt faggatjuk az alábbi interjúban, hogy mégis hogy tudott idáig jutni!

 

 

Szevasz Jaki, nagyon gyorsan légyszi mutasd be magadat azoknak, akik nem vágják, hogy most mit makogtam össze a fenti sorokban, és semmit sem tudnak rólad!

helló.
Jaki vagyok. 8-10 évig turné, koncert szervezőként és turné sofőrként éltem, de 2010 nyarán kaptam egy mélyvénás trombózist, így be kellett fejeznem a vezetést 2011 tavaszán… nehéz döntés volt de választani kelett… a trombózis tipikus kamionos betegség, amivel lehet még vezeteni csak aki hajlamos rá annak annyira nem ajánlott, azótta vérhígítón élek :-)
Itthon akartam munkát keresni, de erről hamar letettem, és régi álmom volt egy kis büfé megvalósítása, és a félra rakott kis pénzem meg család, barátok segítségével 3 hónap alatt kétkezi munkával felépítettük a Gorillát. irgalmatlan kemény volt, de a nyitás óta talán még keményebb… mint tudjuk itthon a kisvállalkozások támogatása csak egy gyermekmese, ebben a kibaszott országban minden fillérért kidolgozzuk a belünket, és ezt szó szerint értsétek, se éjjelünk se napaplunk mióta ezt csináljuk…. nem panaszkodunk csak kilátástalan a helyzet, és erről a politikusaink és a magyarok mentalitása tehet, szerintem…. 


Baszki Jaki, én 16 éves korom óta turnébuszt akarok a nemlétező garázsomban. Mai fejjel lebeszélnél az ilyesmi terveimről?

nem, semmiképp sem bezsélnélek le. azokat az időket sohasem felejtem el, és rengeteg tapasztalatot szerzetem ezzel. 
amiről lebeszélnélek az a vállalkozás, itthon, főleg most az államcsőd előkapujában.

 
Ha már szóbahoztam a turnébuszt, hogy tudott eljutni odáig a fiatal éned, hogy profi turnémenedzser legyél? Úgy értem most vicc nélkül, ebből te valamilyen szinten ebből te pénzt tudj szerezni és azt vissza is forgasd?

szerintem ennek is mint minden másnak a lényege az akarat, a kitartás, és a munka. amikor én elkezdtem semmiféle anyagi ambícióim nem volt ezzel a dologgal (és szerintem ez a kulcsszó, mert mindenki aki manapság ezzel a dologgal kapcsolatba kerül annak a második mondata a pénz…), az első turnémat 2002-ben szerveztem, és emlékszem, átlag 80 eurót szerettünk volna kapni koncertenként, ami persze nem jött össze, és úgymond bukta volt a turné, mármint anyagilag, ha lehet ezt mondani, hogy bukta, mivel 8-an voltunk, 1 hónapig beutaztuk európát, olyan helyeket, ahová soha nem jutnánk el, és ez belekerült a zenekartagoknak fejenként x ezer vagy 10 ezer ft-ba, ő nekik ez teljesen megérte és elégedettek voltak. mint egy nyaralás. szerintem ha egy underground kis banda úgy akar turnézni, hogy "ó nullára jöjjönk ki", akkor maradjon inkább otthon aztán nyavajogjon, hogy jajj de szar az élet. 
utána is évekig egy fillért nem kértém a turnészervezésért csak azt, hogy az én buszommal menjünk, és én vezessek ingyen, tehát csak a buszért kaptam valamennyit, ami kb arra volt elég, hogy karbantartsam, vissza fizessem az árát és éljek magam erejéből és ne a szüleim nyakán. 
később, amikor már évi sok-sok turnét csináltam, akkor kértem egy x összeget a szervezésért is, de ebből a vége felé konfliktus adódott egy pár amcsi zenekarral, akik el is érték azt, hogy abba hagyjam az egészet. ehhez javarászt két remek banda, a Grave Maker és a Trial-ös Timm Mcinthos álltal vezetett Wait In Vain járult hozzá legnagyobb részt, a végső döfést a Wait In Vain turné tette. utánuk két saját szervezésű turnéba segítettem még be ami az Unrestrained / River Card volt, de azt már többnyire ők csinálták, meg a Questions/United And Strong.
a nagy baj ezzel a hardcore dologgal manapság, hogy kibaszottul nem arról szól amiről kellene, tetovált full egós hülyegyerekek akarnak más szenvedéséből meggazdagodni, mert azt hiszik az ő munkájuk, hogy zenélnek és a színpadon pózolnak az több  mint azé aki őket segíti, szervez nekik, vezet nekik …stb…
az utóbbi pár évben többnyire 12 személyes busszal és 2 tonnás utánfutóval turnéztam, néha nagyobb kaliberű turnékon, és meg kell, hogy mondjam sok nagyobb zenekar sokkal több elismerést tett felém, mint az úgymond hű de menő kicsi hc bandák.


Mik voltak a legszebb és legrosszabb emlékeid ezzel az életmóddal kapcsolatban?

több szép emlékem van mint rossz, 90%-ban ez egy remek dolog volt, nehéz lenne felsorolni a szép emlékeket, de a legszebbek mindenképpen a tartós barátságok lehetnek, tengerentúli, európai vagy hazai emberekkel, volt „kollegákkal” akikkel együtt sok jó dolgot éltünk meg.
a legrosszabb mindig az volt, amikor kiderült a turné első pár napjában, hogy a zenekartagok irgalmatlan szar arcok, és le kell húzni velük 3-4-5 hetet egy buszban napi 24 órában, azok voltak a pokolturnék. amikor legszívesebbe kibasznád őket az útszélén, hogy gyalogoljanak hazáig.


Végül hogy sikerült odáig eljutnod, hogy éttermet tudj nyitni Budapest belvárosában? Egyáltalán milyen ötlet és elhatározás vezérelt?

ezt az elején írtam, de a főzés szeretete meg az, hogy csináljunk olyat itthon amilyen még nincs. persze ezt is rosszul gondoltam, mert itthon minden más mint máshol… itt nem azt nézi sok ember, hogy hű de jó hogy ez van, hanem azt, hogy ok, hogy van de miért nem másképp? azt pedig kevesen nézik, hogy mi, hogyan is jutottunk el addig, hogy ezt megvalósítsuk. itthon sokan inkább egy Lexus terepjárós üzletembert támogatnak mint egy ilyen kis helyet, ha nekik épp valami kifogásuk van vele, vagy tovább megyek egy multi gyorsétterem hálózatot támogat még inkább...


A büfében szinte minden általatok van elkészítve, ugye? Imádom a burgereiteket, remélem lefizettek majd egyel az interjúért. Na de vissza a kérdésre, már turnészervezőként is csomó finomságot főztél, sőt már akkor híres volt a „Jakis humusz”, ilyesmik fel fognak kerülni a palettára? Vagy már volt is, és csak én vagyok a béna, hogy nem vettem észre?

sok mindent jó volna árulni, de a kapacitásunk nem engedi, így is túlsokat vállaltunk és nehéz tartani a szintet meg az elvárásokat. 

 
Budapesten már nem olyan nagy szám, hogy vegan étterem nyílik, vidéken viszont nem hogy ritkaság, de az emberek még ki is nézik az ilyesmit. Jól megy a bolt, vannak érdeklődők rendszeresen? Azt tudom, hogy sok zenekar tagja ellátogat ide enni, de a hétköznapi ember is megengedheti ebben a kibaszott magyar válságban, hogy egyen nálad? Hisz mégis csak spórolni kell minden szaron sajnos.

jönnek átlag emberek, és sok húsevő is jön, akik szeretik a jó kajákat. a sporolásról, igen a 2012-es év a vendéglátásnak nem fog kedvezni, főleg mivel a dolgozók étkezési jegy juttatásait elvették és egy másikat hoznak amiről nem lehet tudni, hogy is lesz… a járulék és áfa emelést nem is mondjuk…. aggódunk mi is, hogyan éljünk túl.


Mennyire tudtál benne lenni idén a hardcorepunkban? Egy étterem elvezetése nem lehet könnyű, biztos kimelózzátok a lelketeket is, gondolom így annyira nem tudtad követni a dolgokat, de azért érdekel a véleményed a 2011-es dolgokról:
- magyar lemez idén?
Rivers Run Dry / Boredom split 12” (ez 2010 decemberében jelent meg azért mertem ide írni

- magyar banda idén?
River Run Dry

- külföldi lemez?
kylesa – spiral shadow 

- külföldi banda élőben?
Pulling Teeth koncert tündérgyár



Hogy értékeled úgy általánosságban 2011-et? Jött a válság, de te jól bemutattál neki, hogy elmehet a kurva anyjába, és megnyitottad a saját vegan kajáldádat, ez mennyire király már, nem? Geci kapitalisták bekaphassátok, jeee!

bárcsak így lenne…. de ez más tászta már, itt nem lehet mást csinálni csak túlélni, és kibaszottul kemény lesz. a kilátások ebben az országban nagyon rosszak. erre feltettük ez eddigi teljes életünket és nem csak a múltat a jövőt is az adóságok miatt, de kitudja mit hoz a jövő…

 
Mit vársz 2012-től? Leverjük a támadásokat, amiket hazánk ellen indítottak a nagytőkék, ugye? Na de most komolyan, bármi kilátás, terv, elvárás… ?

többször szóba hoztam az interjú alatt. az én kilátásaim rosszak, és az ország rossz nagyon rossz úton halad…. 

 
Végezetül nem tudom, elég szar vagyok befejezésekben... bármi üzenet az olvasóknak?

Köszönjük az eddigi támogatást a Gorillában! 
2012-ben is gyertek, szükésgünk van rátok!


Köszi az interjút, király vagy!

ti is királyak vagytok! én köszönöm.
 
Kontakt:
http://gorillavegabufe.blogspot.com/
facebook oldal
https://foursquare.com/venue/20315086
gorillavegabufe KUKAC gmail.com

 

Szólj hozzá!

Címkék: interjú punk hardcore vega 2011 vegan jaki fuck you 2011 gorilla büfé dreamlongdead booking

Solidarity Webzine

2012.01.07. 18:31 - posztolta: neverlivetosee

 Tök rég jelentkeztünk ezzel a rovattal, ideje, hogy bekeményítsünk!

Szóval utóbbi időben panaszkodtam, hogy a szó hagyományosabb értelmében el van hanyagolva az itthoni hardcore színtér. Ennek akar az ócska fanyalgásnak akar véget venni a Solidarity Webzine, mely nem csak az itthoni szcénával, de külföldi eseményekkel és zenekarokkal is foglalkozik - legutóbb például egy remek ukrán bandával, a Still-lel.

Csekkoljátok, mert ahogy látszik, rendszeresen frissül, érdemes rájuk nézni!

http://solidaritywebzine.blogspot.com
http://solidaritywebzine.blogspot.com
http://solidaritywebzine.blogspot.com

Szólj hozzá!

Címkék: hardcore 2012 szíp magor artistáink solidarity webzine

TOP5 magyar banda 2011-ben

2012.01.04. 08:00 - posztolta: neverlivetosee

Oké, átvettük tegnap, hogy mely bandák adták ki a legjobb lemezeket múltévben, de most vegyük sorra azt, ki mit tud nyújtani élőben. Nem csak az koncertek teljesítményét próbáljuk most kiemelni, bevesszük ebbe az általános aktivitásukat, ami lehet lemezkiadás, de akár aktív koncertezés is, stb. Leginkább mégis az élő teljesítményre próbálunk majd koncentrálni. Kezdődjön a visszaszámlálás!
 

#5

Hanoi
Szögezzük le, hogy zeneileg én nagyon szoktam húzni a számat, ha ez a banda szóba jön, mert nem igazán az a fajta hardcorepunk, amit én szeretek. Ettől függetlenül a banda hírneve, sőt, talán már inkább a neve megelőzi az összes zeneiségüket. Ami valahol vicces, valahol viszont kár, mert egy eléggé belsős poénnak köszönhetően egész nyarát „áthanojozta” jó pár barátom. De a lényegre térve, iszonyat sokat koncertezik, szervez és mozgolódik ez a banda, és ez bőven felülírja azt, amit az én ízlésem diktál. Sokan példát vehetnének róluk.
 

#4

Liberal Youth
Az tuti, hogy nem a legújabb lemezükkel kerültek fel ide :-DDD Oké ez parasztság volt, bocs srácok, de nem csak hogy nem szól jól a lemez, egyszerűen hiányzik belőle sok minden, hogy jó legyen… na de az csak egy szaros lemez, sőt, igazából inkább mondható egy reprezentatív útmutatónak, hogy hol tart most a banda az új dalok írásában. Ami sokkal inkább számít, az-az, hogy a Liberal Youth még mindig kurva jó élőben, és továbbra is magyarország egyik legkarizmatikusabb frontemberével büszkélkedhet. De komolyan, csinálja valaki Berci után, hogy aztán majd olyan idősen is legalább feleannyi energiával ossza az igazat, mint ő.
Szóval Bercivel a banda élén még a mai napig hihetetlen erőt képvisel a zenekar, kár, hogy ritkán tudnak játszani.
 

#3

Wolf Shaped Clouds
Első ránézésre: az ügyetlen kis emo szökevény srácok felállnak a színpadra, akik számára ismeretlenek lennének, talán még röhögni is elkezdenének, hogy kik ezek a szerencsétlenek, aztán elkezdik a szettjüket, és… hát a kurva életbe, ha most azt írnám, hogy „BUUUM”, az gecire nem írna le semmit sem, mert annál sokkal nagyobb robbanás történik, annyi energia, düh és kreativitás szorult ebbe a bandába. Az okosan váltogatott káosz és dallamok harmóniáját még a sokszor túlságosan rájátszó énekes sem tudja elrontani, de szerencsére ebből a szokásából takarékra vett, meg hát a dalok alatt mégis csak tudja bizonyítani ő is, hogy nem csak a hangszereseké az érdem ebben a zenekarban. És tényleg nem csak az övéké.
 

#2

Dance Or Die!!!
Oké, itt egyre szorosabb a mezőny, mert bizony sokszor van, hogy lekörözi a DOD-os arcokat a Wolf Shaped Clouds, mégis akkor hogy lehetnek ők a másodikok? Egyszerű, sokkal aktívabb zenekarról lévén szó, idén kiadtak kettő split lemezt is, egyet kazin és egyet bakeliten, továbbá körbe turnézták európát a PFA társaságában, és itthon is a nevük egyet jelent a garantált jó koncerttel: mert igazából idén a DOD nem igen adott rossz koncertet. Hiába emlékszek még arra az időre, mikor még csetlett-botlott a banda, azoknak már rég vége, annyira durván és valahol gyorsan lett megreformálva a zenekar, hogy pár köcsög nosztalgia kurván kívül senki sem emlékszik, hogy mi is volt régen, csak arra, hogy mennyire egyben van az, amit a DOD csinál, és hogy mennyire üt.


#1

PFA
Na jó, itt aztán tényleg nehéz volt eldönteni, hogy kié is legyen az első hely, még ha ez csak amolyan szimbolikus lista is (és semmi komolyabb súlya sincsen). PFA olyan szinten aktív banda, hogy akár azt is hihetné az ember, hogy ezek a srácok a zenélésen kívül nem is csinálnak semmi mást. Három split lemez, egy diszkógráfia kazetta és rengeteg (úgy értem TÉNYLEG RENGETEG) koncert, azért egész jó, nem? Ami a legjobb, hogy mindemellett tartanak is egy jófajta minőségi szintet, mely alá nem adnak. Szóval mi ez kérdem, ha nem egy bérelt első hely ezen a listán?
Na de várjatok, majd lesz még szó a PFA egy rejtett sötét oldaláról is holnap!


Bónusz +1

Lömbihead
Lömbihead az a banda, ami nagyon megosztja az embereket: vagy szeretik, vagy utálják, valamiért mindenkiből kivált reakciókat, és elég szélsőségeket. Ez azért teljesítmény, nem? Akár a listán is szerepelhetett volna a banda, ha nem bénázzák el az egészet az első lemezükkel, amit végül mondjuk szerencsére ki sem adtak, de addig húzták az emberek agyát vele, hogy az már szerintem nekik is fáj. Cserébe 2011 végén elkezdtek felvenni egy újabb lemezt, aminek csak az instrumentális részét hallottam, de arra csak azt tudom mondani, hogy fenomenális. Ha nem basszák el a vokálokkal, akkor tuti ők fognak 2012-ben tarolni mindent, és még talán Sebő is felkerül a Cool Listára!
 

Szólj hozzá!

Címkék: punk hardcore emo hanoi 2011 dance or die liberal youth pfa lömbihead screamo wolf shaped clouds fuck you 2011

TOP 5 legjobb magyar lemez 2011-ben

2012.01.03. 08:00 - posztolta: neverlivetosee

Sose csináltunk ilyen top listát, mert nem vagyunk a hívei annak, hogy szubjektív szempontok alapján rangsoroljunk mindenféle alkotást, de idén egyszerűen nem tudtuk megállni, hogy ne menjünk bele ebbe a piszkos játékba!
Így hát íme 2011 legjobb magyar lemezei szerintünk (leginkább szerintem):

 

#5

Téveszme - Megosztom Veled, mielőtt feleslegesnek tartanám

Oké, szögezzük le, hogy én nem bírom végighallgatni elejétől a végéig megszakítás nélkül ezt a lemezt. Nem azért, mert annyira súlyos anyag lenne, sokkal inkább azért, mert ez már nagyon nem az én medrem, illetve én szinte a kezdetektől ismerem a Téveszmét, és ez a világ, a borítóval egyetemben van tőlem a lehető legmesszebb a világon. Tudom, hogy egy tök tehetséges srác csinálta a grafikai munkákat, és azt is, hogy ez a lemez nem csak a dalokban, de hangzásban is nagyon össze van rakva, mégis, egyszerűen nem tudom befogadni.
Ettől függetlenül ha azt mondanám, hogy ez a lemez nem jó, kibaszottul seggbe kéne rúgni engem valakinek, mert igen is ez egy nagyon szépen megkomponált remekmű – még ha viszolygást is érzek a közelében.
Az a fura helyzet állt fel, hogy annyira megközelítettek egy olyan határvonalat a srácok, ami már taszít engem, mégis a határvonalon belül mozognak: műanyag MTV kompatibilis termék és művészi értékekkel felfegyverzett tökös punk-rock között. Leginkább AFI és nála sokkal modernebb, metálosabb barátaihoz lehetne hasonlítani, mindezt úgy, hogy nem lóg ki a lóláb, ezeknél őszintébb srácokat nehéz keresni az országban, és ezért úgy érzem, megérdemlik a dobogós helyezést.
http://www.mediafire.com/?q6o81qkcac92gwb

 

#4

Karst - Cleaning A Cave

Bár nem a legjobban szóló lemezről beszélünk közelről sem, mégis bűn lenne, ha lemaradna erről a listáról. Nem annyira punk, mégis zeneileg és a dolgok hozzáállásában annál inkább mondható annak, ami nem csak a szövegek frankó kivitelezésére hat ki.
A banda teljesen DIY módszerekkel otthon rögzítette anyagát, ami a dobot hallgatva sajnos hallatszik is, de ha képes vagy elmerülni a dalok már-már rémisztően ijesztő mélységében, ezt teljesen elfelejted. Mintha a legjobb indie, emo és black metal dalokat keverték volna össze valami olyan egyvelegbe, ami csakis itthon volt képes megszületni, és tudjátok, többek között ez az, ami miatt úgy érzem, ennek a lemeznek mindenképpen szerepelnie kell ezen a listán.
http://karst.hu/cleaningacave.rar

 

#3

PFA / Dance Or Die!!! split

Szerintem idén, mindenképpen érdemes megemlíteni a PFA/DOD split kijövetelét. Nem is azért, mert annyira lenyűgöző lenne a korong, hisz nem renget meg se eget, se földet, de még egy parízerért sorban álló kisnyugdíjast sem – persze csak akkor, ha feltételezzük, hogy Gizi néni már ismerte eddig a DOD/PFA munkásságát. Sokkal inkább azért illik szerepeltetni ezt a lemezt ezen a top 10-en, mert az egyik legremekebb példa arra, hogy barátság, összefogás és egymás támogatása miket képes létrehozni: ez esetben ezt a gyönyörű bakelitet. És nem azért gyönyörű, mert esztétikailag annyira király dizájn lett hozzádobva (azért persze megveregetem a saját vállam), sokkal inkább azért, mert mint mondottam, a két zenekar, barátaik és a három kiadó, köztük a Dzsukhell sem időt sem pénzt nem sajnálva oldotta meg, hogy ez a lemez egyáltalán létezhessen. Követendő példa mindenki számára 2012-ben.
http://pfa.punkportal.hu/2011_pfadod.rar

 

#2

Rosa Parks / Ana Never split

Egy dolgot mondjon valaki, ami nem jó a Rosa Parksban. Egyet! Ugye nincs semmi, mi? Hát már csak ennyit leírva is bőven elég lenne szerepeltetnem ezt a bandát, de most lemezekről beszélünk, oké? Így hát kicsit megosztva kell írnom erről a splitről, mert elfogultság ide vagy oda, nekem bizony a győri brigád oldala az, ami idén is bizonyította, hogy ezek a srácok kurvára tudnak valamit. 
Post-rockot említve mindenkinek az epikus, szinte már barokkos túlzásokkal díszített balladák jutnak az eszébe, de az igazság, hogy itt sokkal többről van szó. Egyrészt, ezek a túlzások kurvára nincsenek jelen, hiába az epikus hangzat, itt minden le van tisztulva, a srácok kurvára tudják, hogy mit is akarnak, nem csak koncerten, de lemezen is: talán az egyik legjobban szóló lemezről beszélünk, ha ezt a splitet nézzük – legalább is magyar viszonylatban mindenképpen.
Stay Punk! Stay Prog!
http://www.mediafire.com/?wd2ao1zlrl5pb9h

 

 

#1

Human Error - 10 Reasons To Kill Your Boss and Destroy The Whole World

Ha tökösségi top listát szeretnék állítani, tuti, hogy bérelt helye lenne a Human Errornak. Nem csak az miatt, mert a hazai mezőnyben az egyik legjobbra megkevert lemezét tudhatja magáénak, sokkal inkább a banda céltudatosságának, hogy mennyire lejön, mit és hogyan is akarnak, és hogy őszinte legyek, az idei sok új banda ellenére kevés ilyen öntudatossággal találkoztam, ami ekkora elhatározottsággal párosult volna.
Bár sokan úgy gondolják, hogy az ilyen d-beat bandákhoz kötelező jelleggel párosul az a fránya töltényhüvejes, ötezerfelvarrós anarcho klisé külső, a Human Error viszont kurvára nem a külsőségekkel hívja fel a figyelmet, amit bizonyít ezen a lemezen is. Bár a szövegek rendkívül egyszerűek, ám pont ettől nyerik el a szépségüket: lényegre törő és egyből fogható az üzenet.Ha mindez nem lenne elég, az egészet megtoldották az év legkirályabb feldolgozásával a Marine Revue-től, szóval kérdem én: első hely, vagy első hely?
http://www.mediafire.com/?oxcg17ex3htztpd

 

bónusz +1

Piresian Beach - Fuck your mind

Oké tudom, ezért most a fél punk közösség meg fog vetni, de attól még nem mehetünk el a tény mellett, hogy ez a lemez akkor is királyság, még akkor is, ha az úgy nevezett lo-fi együttesek 99%-a még képről sem látott fuzz pedált, Piresian Beach valahogy mindig is egy üdítő kivétel tud lenni.
Én nagyon féltem az új lemeztől, hisz ennyi hype-ot magyar zenekar nem igen kap, és a hype nem vezet sok jóra, legjobb esetben is csak nagy elvárásokat állít egy-egy bandával szemben. Szerencsére ez nem így volt ebben az esetben. Utólag raktam bele a listába, mert egyszerűen akárhogy tologattam a dolgokat, nem fért bele a TOP5-be, viszont bűn lett volna kihagyni, hisz most is, ahogy a lemezt hallgatom, valami ösztökél, hogy igazságot tegyek ebben a kibaszott mocskos magyar demokráciában. Legalább a fasza lemezek közt, ha máshol nem is. Így, ha azt mondom, "hatodik helyezett", talán akkor lennék a leglogikusabb, viszont mivel ez egy TOP5, így nincs hatodik hely - héj, ez viszont nem veszi el a kedvemet attól, hogy kicsit felrúgjam a szabályokat, és betuszkoljam a Piresian Beach-et a listára.
Lo-fi arcok! Vegyetek példát a Piresian Beach-ről, és feleslegesen ne akasszatok magatokra olyan jelzőket (lo-fi, DIY, őszinte, stb), ami nem igaz rátok - attól még lehet jó a zenétek.
http://www.mediafire.com/?pk8x4ri3tuweh3h

1 komment

Címkék: punk letöltés hardcore crust 2011 téveszme dance or die pfa rosa parks human error piresian beach karst 2011 de 2012 re fuck you 2011 top 5 magyar lemez ana never

Hidden gems

2011.11.23. 02:42 - posztolta: neverlivetosee

Az utóbbi időben nem igen csináltam semmit se. Vagyis de, ha ténylegesen „az utóbbi időt” nézzük, vagyis az elmúlt pár hetet, akkor elkezdtem végre tanulni. Mármint úgy tényleg. Ezt sosem gyakoroltam, úgy véltem, elég, ha figyelek és élezem az eszem. Hát ez gimiben még bejött, de egyetemen nem igen, és most, hogy harmadszor vágok neki a szakomnak, tényleg realizálódott bennem, hogy mennyi mindent kell megtenni bizonyos dolgokért, hogy azokat miként kezdjük el, hogyan tartsuk magunkat az utunkon, na meg ilyen Coelho-hoz illő baromságok. Csak az a gond, hogy a kedves klisé gyáros néha beletrafálhat. Hogy pontosan mibe, azt igazából nem tudom, de maradjunk inkább ott, hogy a kijelölt út.
 
Ez a kijelölt út Mike Kirsch számára a minőségi és szívből jövő punk zene. Lehet, nem emeltem ki eddig kellően az előző cikkekben, de mindig oda tette magát a lehetőségeihez mérten, bármilyen munkafolyamatból is kellett eddig kivennie a részét, és ez nagy dolog, pláne ha olyan rejtett gyöngyszemek mellett megyünk el, mint a Sixteen Bullets vagy a Silver Bearing.
 

Sixteen Bullets

Húúúúú ember, ez akár a legkirályabb Mike Kirsch banda is lehetne. Sőt, számomra az is, pedig csak egy eléggé rossz minőségű koncertfelvétel maradt meg utánuk, ami amúgy a nagyon kevés élő szereplésük egyike volt – talán ettől is csillog annyira ez a kis csiszolatlan drágakő, hiába hallani, hogy néha húzza a szalagot a magnó, hogy a minőség koncepciós lo-fi bandákat aláz, ez az egész mégis nagyon szép, és ami fontos: szívből jön, tele szenvedéllyel, indulattal és lehengerlő erővel, mely mint egy úthenger, úgy hajt át a kellően figyelmes ember fülén. Ilyennek kéne lennie egy jó hardcore punk bandának.
Ez valami gyönyörű amúgy, tényleg.
Szóval mint utaltam rá, eléggé tiszavirág élethű volt a banda, kb egy évet működhetett '94 körül, aztán (nyílvános) demo felvétel nélkül fel is oszlottak.
 

Silver Bearing

[Flash 9 is required to listen to audio.]

Nos ez egy kicsit kilóg a sorból, mert bár szokás úgy nevezni, mint egy teljes értékű Kirsch bandát, és akár még igazuk is lenne azoknak, akik ezt állítják, mert a '91-ben kiadott Moss Icon-os spliten lévő dalok hangzása és dallamai akár még Mike-nak is lehetne tulajdonítani... ám az igazság az, hogy hivatalosan Mike nem volt benne a bandában, csak kisegített két dalnál vokálban, illetve ügyelte a stúdiós felvételeket, mivel a banda tagok igazából még előtte életükben maximum magazinokban láttak ilyen dolgokat (pletyka van arról is, hogy egy-két dalban gitározott, de ez aztán tényleg nincs megerősítve semmilyen forrásból sem). Talán ezért és a (és itt tényleg egy nagy TALÁN) közös zenei gyökereknek köszönhető a hangzásbeli hasonlóság. Ettől függetlenül ez egy eléggé ritka cucc, mind a fizikai formátumot (150 dolcsi alatt nem igen megy el egy példány sem), mind a digitális verziót tekintve. 
A legjobb az ebben a lemezben, hogy tényleg olyan, mintha Mike játszana a pajtásaival szörfösített DC hardcore dalokat.
 
 
A letöltés szabadság:
http://www.mediafire.com/?u5mymwozymg - 16 Bullets - Live @ Gilman Street
http://www.mediafire.com/?nn1yzyzuv4z - Moss Icon/Silver Bearing split

Szólj hozzá!

Címkék: blog punk letöltés hardcore 2011 mike kirsch silver bearing sixteen bullets

The sparks in your heart

2011.01.23. 09:05 - posztolta: neverlivetosee

 Na megpróbálok érdemben írni a próbatermi buliról.

 

Kicsit megfeledkeztem, hogy mivel is jár egy szervezés, ha saját terembe, saját cuccokkal, stb szervez az ember, hogy mennyi felelősséggel jár, és hogy mennyire nincs időm, és egy idő után annyira kedvem se kivenni a részem a mókából.

 

Eleinte a dolog nem zavart, ezért a Wolf Shaped Clouds-ot még tök nyugodtan tudtam végig nézni, szerintem az este legjobb zenekara volt, nem is azért, mert bejönne zeneileg, igazából lemezről hallgatva az ilyeneket nekem kibaszott sok, pedig tök nyílt vagyok 90-es és 00-ás évek emo/screamo/emoviolence témái iránt, de az biztos, hogy soha a büdös életben nem tudnám otthon ülve hallgatni az ilyesmit. Ellenben koncerten, ennyire összeszedetten és egyben nagyon jó látni az ilyesmit. Szóval élmény volt és meglepő, mert eddig ahányszor láttam őket, vagy kurva vékony volt az egész, vagyc csak béna. Ehhez képest most meg úgy mentek átrajtam, mint egy úthenger, ami még vissza is tolat rajtam, hogy megnézze, elütöttt-e, majd mint aki jól végezte dolgát, újra áthajt.

 

Ami még nagy faszság volt a részemről, hogy nem szerveztem be magam mellé segítő embereket. Ez tudom, hogy bénaság, de van bennem egy olyasmi érzés, hogy "nem fogadhatok el segítséget", biztos valami visszamaradott kisebbségi komplexusból maradhatott ez vissza. A másik pedig, hogy jobban szeretem a teljes irányítást a kezembe tudni, mert ha én baszok el valamit, akkor azt tudom, hogy a balfaszságom miatt történik, más lebaszásában viszont nem vagyok jó. Szóval így a jegyszedés feladata is rám maradt, továbbá fogalmam sincs miért, de a vegan gárdaságból is kivettem a részem, pedig arra tényleg nem lett volna szükség.

Ennek hatására a PFA-nak már elég nyűgösen állítottam be a dolgait és néztem őket végig. Amúgy remekek voltak, mint mindig, nem is tudom mit írhatnék róluk, amit eddig bármelyik koncertjükről nem írtam le. Talán azt, hogy mikor megkérdeztem Borost, hogy mennyi pénzt adjak nekik, akkor ő tök komolyan rám néz, kicsit közelít a fejével, felemeli a kezét és ennyit mond "KÉTSZÁZ FORINT". Azért a végén ennyinél többet kaptak. Remélem legközelebb már szintivel fogják nyomni az ipart!

 

Azt hiszem a gyógyszerem valahol itt gurulhatott el de nagyon csúnyán, leginkább a jegyszedés és a cuccok állítgatása miatt, de legalább nagyon minimális szinten sikerült szocializálódnom, bár távolról sem annyira, mint azt kívánta volna a kicsiny piszkos lelkecském.

Viszont időközben megjött Shit, így lassan el is kezdődhetett a For My Friends. Hát náluk valami elég borzalmasan szólt minden, bár lehet csak a "máshol állás" miatt, de úgy legalább koncert alatt is folytathattam némi beszélgetést emberekkel. Azért móka volt nagyon, és ezt mindig is bírtam a zenekarban, hogy akármennyire bénák vagy szólhatnak bármennyire szarul, áttudják adni azt a baráti varázst, amire kevés zenekar képes. Sátán, móka, faszverés, ilyesmi. És persze ezt mind izzadtság szag nélkül. Hát nem szuper?

 

Időközben meg jött Pszichó Dávid, akit akármennyire is szeretek, valahogy mindig akkor talál be, mikor a legkevésbé vagyok vevő arra, hogy basztassanak. Talán itt volt a tetőfokán az egész, hogy mennyire kurvára elegem van mindenből, miért nem oldják meg a zenekarok vagy bárki más az egészet, engem hagyjanak már a kurva életbe.

Lehet ez miatt, vagy inkább azért, mert pár nappal ezelőtt láttam Szex tankék próbáját, de a koncert nem számomra kicsit csalódás volt. Próbán nagyon feszes volt, amin meg is lepődtem, mert emlékeimben kb ennyi élt még régről, hogy "ez szar", erre mégis tök jót produkálnak. Kár, hogy nem koncerten adták ezt. Persze azért a feszesség itt is meg volt, Dávid nagyon jó dobos, és a kellően hangos basszussal együtt legalább ez megmaradt. Viszont nem tudom. Most így Fucked Up-ot hallgatva azon gondolkoztam, hogy kéne nekik egy nagyon csúnya, nagyon dagadt és nagyon szőrös énekes, aki az üres járatok alatt embereket ölelgetne. Na akkor a Szex tank lehetne a magyar Fucked Up, ami azért elég zsír lenne. A feldolgozások gyalázatosra sikerültek amúgy, de a saját számok rendben voltak.

 

Nem tudom miért van a Spark zenekar ennyire a szívemben. Talán a szerethető tagok miatt? Vagy a már-már sátáni, de mégis teljesen őszintén kedves és huncutságba átmerülő atmoszféra miatt, amit produkálnak, legyen szó koncertről vagy lemezről? Tényleg nem tudom, biztos elfogult vagyok a barátság miatt, de miattuk tényleg megérte a sok szenvedést. Bár ezt tegnap még képtelen lettem volna leírni, ma viszont már lenyugodva teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy ez így van. Megérte. Úgy érzem, ezt maga a közönség is érezte és jutalmazta is. Ugyan nagy részt csak fényképeztem a mókát, de a végén nem bírtam magammal, és én is kimentem bukfencezni, labdázni és hajigálni a többiekhez, annyira magával ragadott az egész, amit ebből a zajmasszából kihoztak a szerb barátaink.

Srácok, nagyon szeretlek titeket. Mindenféle értelemben.

 

Az after party kicsit nehezen indult be számomra, bár talán valahol ott kezdődött, ahol Sebőt megütötte Dávid (teljesen jogosan), de sajnos csak Balla Bencéékig tartott, a tőlük való távozás után a sok stressz, fáradtság és az elfogyasztott sörök teljesen hazavágtak, szóval a harmadik helyen egyből ki is dőltem.

 

Összegezve, sok értelemben nem azt kaptam az egész estétől, amit vártam. Ez elég degradáló.

De ha azt néham, hogy része voltam a barátaim boldogságának, és lényegében annak kinyilatkoztatásának (vagyis koncertjüknek), akkor igen is megérte. A veszteségeket elkönyvelem, amit nyertem, azokat viszont nehezen felejtem.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest punk beszámoló hardcore emo 2011 spark pfa formyfriends wolf shaped clouds szex tank

Kirsch hónap

2010.10.13. 00:02 - posztolta: neverlivetosee

 Az ismerőseim nagy része azért vesz nagyobb kapacitású HDD lemezeket, hogy elférjen mind az, amit letölt: játékok, filmek, pornó. Nekem inkább a zene jut. Sajnos abból is csak a letöltés, annyira nincs időm meghallgatni az új szerzeményeket. Pedig megfogadtam, hogy naponta 1-2  új zenekart mindig befogok csekkolni. Az nem sok. Mégsem tudok rájuk időt szakítani, amiről ugyan nagy részt a restségem tehet, másfelől viszont a kedvenc előadóim sem hagyják, hogy ezt véghez vigyem.

Hogy vehetném el tőlök legféltettebb szabadidőmet, hogy csak még egy számot ne hallgassak meg tőlük? Újra és újra elcsábítanak magukkal. Ha tehetném, egyszerre csapnék velük egy kibaszott orgiát, ömlesztve zúdítanám magamba azt a sok dallamot. Egyszerre jönne mind, mégis kivenném külön-külön, hogy mi és hogyan szól. Na meg miért is. Mostanában azon gondolkozom, hogy a legjobb talán mégis az lenne, ha egy tálba beleönthetném a Baader Brains-től kezdve Bread and Circuits-ön át a Fuel-ig mindent, aztán fognék két tőrt, bele mártanám ebbe a kotyvaszba, és üvöltve szúrnám bele a fülembe, jól megforgatva. Picsába is, azért tudhat valamit Mike Kirsch, hogy ilyen jó bandái voltak.

Innen loptuk a képet:
http://www.flickr.com/photos/65967630@N00/2219282543/

Most egy cikk sorozat első, illetve úgy is mondhatni, bevezető részét olvashatod, melyben leginkább Mike bandáiról fogok írni, de lesz itt azonkívül sok minden más is, mint például Spitboy, Struggle, Former Members Of Alfonsín és még a már egyszer emlegetett Yaphet Kotto is.

Próbálok majd egy időrendi sorrendet tartani, illetve minden bandát megemlíteni, még a kevésbé érdekeseket is. Itt tessék érteni zene alatt, mert van olyan is, aminek inkább a háttér információi jók, mint maga az egész produktum. Na de a bandák!
Lesz itt szó kérem szépen az erősen revolution summer-es Fuel-ről, mint egyik kedvesemről, áthaladunk majd a Sawhorse/Pinhead Gunpowder korszakon is, majd a Navio Forge-ra kitérünk, talán kicsit többet is, mint kéne, mert azért hat dalról most mit lehet egy cikket megírni, nem? De mégis egy egész poszt lesz úgy vélem, mint ahogy a John Henry faking West is, bár náluk aktuális a dolog, ugyan is hamarosan kijön a diszkógráfia lemezük. 
Az igazi gyémántnak, ha tehetném, több posztot is szánnék, de minek a dolgokat túl splizáni? Szóval igen, a Torches To Rome-ra gondolok, számomra ez az, ami elsőre anno rabul ejtett, hála Karesz barátomnak. Igazi szenvedély, élegedetlenség és düh az arcba – mindezt olyan formában komponálva, amit mai napig nem nagyon hallok. 
Hasonlókat tudnék írni a Bread & Circuits-ről, de ők sokaknak csak egy Torches To Rome v2.0, pedig ez nem igaz! De tulajdonságaiban nagyon hasonlít, talán annyiban több, hogy sokkal gonoszabb, sokkal jobban ki van a fasza a dolgokkal, mintha úgy tényleg cselekvésre hívna, hogy elvágjuk a torkát valakinek.
Igazi forradalmi hangulatra próbálok majd hangolni mindenkit a Please Inform The Captian This Is A Hijack által, bár kétlem, hogy bárki is pokolgépek készítésére adná majd a fejét, vagy molotov-koktél órákat venne. Ami talán annyira nem is baj, bőven elég egyelőre, ha a banda megmozgatja a fantáziánkat és gondolatainkat.
Végül azt hiszem egy posztban fogom tárgyalni a Baader Brains-t, kiknek nemsokára fog kijönni az új lemezük, illetve a Mothercountry Motherfuckers-t is, kiktől lassan szintén várható egy kiadvány – bár egyelőre csak élőfelvételekkel kell beérnünk a youtube-ról.
 
Tudom, van jó pár, amit a felsorolásból kihagytam, mint például a Fifteen, Silver Bearing vagy a Colbom, de ne féljetek, róluk is szó lesz. Apropó, Colbom az első banda, akiktől sikerült egy test-press lemezt beszereznem, elég nevetséges áron (talán 10-20 dolcsi közt volt az egész, már nem emlékszem).
 
Mit is mondhatnék még? A héten még jelentkezek!

 

3 komment

Címkék: blog punk hardcore 2010 ebullition records mike kirsch baader brains please inform the captian this is a hijack colbom mothercountry motherfuckers torches to rome navio forge sawhorse john henry west pinhead gunpowder bread and circuits

Hol vannak a legények a gátrul?!

2010.08.11. 21:49 - posztolta: neverlivetosee

 2009, mint ahogy azt már megírtam, szerintem kurva jól sikerült. Legalábbis, ha a magyar punkzenét nézzük, volt pár olyan teljesítmény, amire érdemes volt odafigyelni. 2010-ben ezek a dolgok viszont rejtőzködnek, és ez nagyon idegesít. Persze a jó, minőségi munkát nem szabad elsietni, de hé, jó lenne valami jelet kapni ezekről a klassz dolgokról!

 

BoricsMátéAndris Band

Kezdjük elsőnek is a máig névtelennek beállított bandával, amiben Borics Attila (Red Line Offside, Something Against You, Rákosi, etc), Virág Máté (The Strength Inside, Rákosi) és Schrejner Bandi (Nothing Ever, félmeztelenül rohangáló gyerkőc Budapest utcáin mozgalom alapítója) jeleskedik.
 

 Amit tudunk: 

- ígéretes élőfellépések (most ez úgy hangzik, mintha olyan sok lett volna)
- magyar/angol dalok
- szuper feldolgozások (Drive Like Jehu, Mission Of Burma)
- jó zenészek, jó referenciákkal
...és nagyjából ennyi. Demo, rendes név, és további koncertek... Hát most a hétvégén fognak játszani Szatymazon, illetve talán a Cloak/Dagger előtt ősszel, de aztán ennyi. Szóval pótolni kéne a hiányosságokat mihamarabb, mert hiányolok már valami izgalmat 2010-ből, és lassan vége az évnek. Nem gyorsan, de lassan mindeképpen!
 

 

Lömbihead

Aztán ott van az ország leglömbibb zenekara, a Lömbihead. Hihetetlen, hogy 2010-ben három fiatal suhanc ennyire meg tudja osztani a magyar punk színteret. Mégis mivel is? Mert a zenekar tagjainál kicsit többen beirkálták punkportál fórumra, hogy tetszett nekik az éppen aktuális koncertjük? Hát durva, de ez igaz. Úgy érzem, ehhez valamit tudni kell. Titkon szerintem a srácok el is tervezték az egészet, hogy hogyan kapjanak egy kis hírverést a hamarosan megjelenő, most már rendes körülmények között rögzített hanganyagukhoz.
 

Amit tudunk:

- ígéretes élőfellépések (nagyon kevés kivételével mindegyik szuper volt, minden szempontból)
- magyar dalok
- szuper feldolgozások (Hüsker Dü, Wipers, Fugazi, etc)
- jó zenészek
- hamarosan megjelenő, normális minőségű demo
- legaranyosabb és legőszintébb hazazenekar
Kíváncsian várom a következő pár hónap eredményét. Srácok, ne hozzatok rám szégyent!
http://www.myspace.com/lombihead
 
 
 
UPDATE: ezt az egy bandát kihagytam, pedig muszáj megemlítenem:

Egy újabb noname project band

Tök véletlenül került a látóterembe ez a banda, ami igazából még nem is banda, csak szeptemberben fog összeállni. Eddig volt egy dobos és gitáros, aki ráhalandzsázott az ötletekre, ám a következő hónap teljes változást fog hozni a banda életében. Remélem még idén ki tudnak erőltetni magukból egy demót, mert amit eddig hallottam próbatermiket, igazán ígéretesnek tűnt! Persze náluk az se baj, ha minden 2011-re csúszik, inkább dolgozzák ki nagyon faszán a témákat, mert van bennük kraft és lehetőség, nekem elhihetitek!

Amit tudunk:

- ígéretes próbatermi demo (nem publikus)
- jó fej tagság (kit érdekel?)
- jó hatások (Hot Snakes, Drive Like Jehu, Dinosaur Jr)
Na ez tényleg nem sok. De mondom, ami kiszivárgott az projectből, az nagyon ígéretes volt, szóval remélem nem bénázza el a tagság és hamarosan koncertekkel meg egy demóval ajándékoznak meg minket!
 
 
 
Most gondolkozok, hogy mit írhatnék, mire érdemes várni, de basszus, nem tudok mit írni. Saját zenekart/projectet nem ajánlok, számomra amúgy is minden aktuális projectem tök jó (aztán utólag szokásom megutálni őket, kevés kivétellel).
 
A kérdés az, hogy ti mit vártok 2010 hátralevő részétől? Mire érdemes odafigyelni, lesz-e valami figyelemre méltó dolog, vagy ez az év a magyar punk recessziós éve lesz?

 

8 komment

Címkék: blog ajánló punk hardcore 2010 hülye underground lömbihead szíp magor artistáink

Híreink következnek

2010.02.25. 00:39 - posztolta: neverlivetosee

Igazából az van, hogy lenne tök sok leírni valóm, de az utóbbi időben annyit beszéltem, hogy néha kételkedek abban, hogy bármi mondandóm is lenne, hisz már miről nem volt szó?
Aztán persze idővel ez a dolog lemorzsolódik, hisz rájövök, hogy mindig van miről beszélni, ha máshogy nem, legalább új köntösben.
De addig is, a szavak helyett a tetteknek jött el az ideje.

Mostanában elég sok kiadvány fog napvilágot látni, többek között:

Fuseism 

Ez most a legújabb szenvedélyem, igaz, hivatalosan csak áprilisban lesz kézzel fogható a korong, de addig is szépen lassan ki fog szívárogni az egész lemez. Szóval ez most az egyetlen életképes zenekarom, itt próbálok meg énekelni, és beleadni mindenem, amim van, hogy meztelenül álljak újra mindenki előtt. De legalább egy herét villantva.
Ajánlom azoknak, akik szeretik vegyíteni a Sonic Youth-ot a korai Hüsker Dü-vel.
 

Dance Or Die

Na ez nagyon nagy faszaság lesz. Igaz, érezni lehet majd a házifelvétel ízét, de ki nem szarja le? Azok után, hogy valaki azt mondta nekem, hogy a Rákosi anyaga mennyire durván szól, igazából én nem tudok meglepődni. Tényleg, Rákosi koncerten meg mit csinál az ilyen, szívrohamot kap? Mert ott aztán meg is szólal az egész.
Mindegy, aki éli a Betercore és Hátsó Szándékot, annak be fog jönni a lemez!
http://www.myspace.com/cschc


Puszta

Ha már szóba jött a Rákosi egyszer, hozzuk szóba újra! Igazából gerilla marketinget végzek a zenekarnak titokban, de ezt ne mondjátok el senkinek. Szóval mi fasz van, már előre hallom, hogy "jujj, hát itt van végre az első rákosi klón zenekar", én meg az akciós ráma light margarinnal megkent piritóssal a számban fogom nekik válaszolni, hogy a jó kurva anyád!
Ha valaki éri az AMD demós dolgokat, meg úgy a korai magyar punkot, amin fiatalok ordibálnak, hogy a rendszer elnyomja őket (itt most ne ilyen anarchista hablatyra tessék gondolni), azoknak melegen javallott a zenekar (Puszta) hallgatása. Naponta háromszor, három kanállal.
 

Libido Wins

Ha a modernebb screamo-nak valami vállalható és egyénibb fajtáját kéne keresni, akkor mindenképp ezzel a zenekarral hozakodnék elő. Ugyan már számomra nem elég nyers, de még mindig van annyi potenciál az egészbe, hogy ne egy megjátszott faszságnak tűnjön az egész, akik kliséket puffogtatva próbálnak eredményt elérni.
Éled az egyéni megoldásokat? Ez a banda akkor a tiéd!
http://www.myspace.com/libidowins


Vormkids

Ezek de hülyék, nem is olyan rég még Wormkids név alatt futottak. Vagy most direkt engem szivatnak? Tök mindegy, ez egy instrumentális surf-punk zenekar, és most ennél többet nem tudok mondani, mert látni kell őket, nem pedig ilyen faszfej ajánlókat olvasni!
JFA, Dead Kennedys, surf rock? Ha igen, akkor igen!
http://www.myspace.com/wormkids
 

Lömbihead

A srácoknak végre volt annyi tökük, hogy közzé tegyék felvételeiket! Nem rossz, de ezeknél SOKKAL jobbak tudnak lenni, és igazából azok is. Mindenki bíztassa őket, hogy húzzanak már végre a retkes picsába stúdiózni, különben irgum-burzum lesz!
Akinek kicsit is van ízlése, az szereti a Lömbiheadet. Aki nem, az egy béna fasz. De legalább is egy gyökér.
http://www.myspace.com/lombihead

 

 

 

 

Hát akkor ennyit mára. Annyit szeretnék elmondani, hogy blogot írni nagyon szép dolog, elmélkedni és nagy dolgokon gondolkozni pedig igencsak nemes, de ha nem teszel soha semmit a dolgokért, akkor ne csodálkozz, hogy ott vagy, ahol.
Ezért hát mától itt a KLUR blogon is beszéljenek a szavak helyett a tettek.

 

Oi, fontos infók, pár kép innen lett lopva:
http://www.flickr.com/photos/44462241@N02/ meg a barátnőjétől, akinek nem tudom az oldal címét, de ha feltünteti valaki egy kedves kommentben, akkor kirakom.
 

 

5 komment

Címkék: blog ajánló punk hardcore kurva puszta 2010 dance or die libido wins klur hülye underground lömbihead wormkids fuseism vormkids

THEY LIVE!!!

2010.02.24. 22:26 - posztolta: neverlivetosee

Újra élünk, és nyomulunk ezerrel!


De mi ez a királyi többes? Ja, szia skizofrénia! 


Töltsd le a zenekar hanganyagát!
download>>>

...and don't forget girls: downloading is freedom - sharing is the weapon.
Fight for your freedom!

 

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló letöltés metál hardcore megjelenés 2010 klur think again

42

2010.01.24. 12:26 - posztolta: neverlivetosee

Ezt az interjút még tegnapra akartam időzíteni, de úgy látszik az a tervem, hogy lemegyek gitározni egy órára a próbaterembe, kicsit máshogy sült, például nem is gondoltam volna, hogy aznap inkább csak dobolni fogok, azt meg még kevésbé, hogy egy nappal később kerülök csak haza, és egy blues duót hallgatva fogok egy bevezetőt írni a Fuck Yeah 2009 sorozat harmadik interjújának, amit nem mással készítettem, mint az utolsó igazi vajdasági geek betyárral, Karesszel (aka Nimrod @ punktportal.hu fórum), a Spark zenekar gitárosával, aki egyben a Fáziskésés blogot vezeti.

 


Fáziskésés

1. Szervusz Karesz! Mióta is ismerjük egymást az Internet által? És mikor is sikerült végre személyesen találkoznunk? Elégdurva intervallumok ezek számomra. Talán durvább annál is, hogy mennyire szar fanzine-nal kerestelek meg, hogy terjeszd. Akik mégsem zaklatnának fanzine-ok szerbiai terjesztésével, bemutatnád magad?
Hová valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te?


Huh, 2003-2004 óta talán? Legalábbis arra az időre teszem az általad említett fanzine-es sztorit. Egyébként lelkes voltam, talán az első „élő” kapcsolatom a magyarországi színtérrel.Mármint aminek valóban lett volna értelme is.
Vajdaság északi csücskében, Magyarkanizsán élek,ami egy viszonylag nyugis kisváros, aminek néha nagyon tudok örülni, e legalább ugyanennyire tudom a pokolba kívánni.
Volt pár zenekarom, írtam néhány cikket az Elíz Csodaországban mindkét számába, amiből az elsőt manapság már csak szemlesütve merem csak átlapozni, nosztalgiából.Azért majd a gyerekeimnek egyszer megmutatom, hogy akkor éppen ez voltam én.
Hát, ha  a szabadkai Műszaki Főiskolán idén végre ideadják a diplomát, akkor a jogszerűen is a nevem alá írhatom hogy informatikus mérnök,bár hogy valóban merre tartok,arról őszintén szólva gőzöm sincs.Elképzeléseim vannak, lehetőségeim úgyérzem némileg kevésbé.Különben meg egy szakállas idealista bolond vagyok, aki úgy felejtett el felnőni, hogy nem volt sose igazán gyerek.
 


2. Anno együtt kezdtük el a Sikoly a mából blogot, ami sajnos valamiért behalt, én leginkább saját magamat hibáztatom ezért. Kár érte, mert sok lehetőséget láttam rajta, de aztán végül is nem sok lett belőle. Te hogy látod ezt? És hogy látod most, hogy egy teljesen új blogod van?

Szerettem csinálni, de például azt is megtanultam belőle hogy nem szívesen lennék hivatásos újságíró sem.Egyrészt azért mert nem tudnék például heti két alkalommal valami nagyon frappánssal előállni.Ott van a kezdeti lelkesedés meg a „fogjunk össze, csináljuk meg együtt”, amiből végül csak „csináld magad” marad.Végülis nagyképűség nélkül mondhatjuk szerintem, hogy a KLUR is ugyanezt a koncepciót viszi tovább helyjel-közzel, csak kevésbé lusta írókkal, nem? :-) Másrészt meg időről időre megváltozik az érdeklődésem egyes dolgok iránt,ami meg már nem érdekel, arról nehézkesen írok,és már azt sem szívesen.Akkor jobb szeretem abbahagyni.
Ami a fő különbség talán a Sikoly és Fáziskésés között,legalábbis a magam részéről, hogy rugalmasabb tudok lenni, ha másért nem, azért mert nem szoktam hirdetni, ha frissül.Kihagyhatok nyugodtan, pár hetet, akár hónapot is, anélkül hogy külön görcsölnöm kéne azon, hogy írjak valami teljesen semmitmondót, csak a frissülés miatt.Már a lemezkritikás/koncertbeszámolós blogomban, - mert volt egy ilyen is, még a Sikoly előtt -, sem csináltam másképp.
 

 


3. Számomra egy igazi elektronikus perzine-nek jön le a blogod. Bár foglalkozik a punkkal, de egyáltalán nem egy tematikus az egész, sokszor nem is zenéről írsz benne. Ezért, vagy pont ennek ellenére nekem nagyon tetszik az egész. Bár lehet, hogy csak a Sikoly a mából óta tanultál meg jól fogalmazni? Na jó nem, de akár hogy is, nagyon őszinte az egész, néha talán jobban beragadod az olvasót a világodba, mint azt mondjuk én merném. Hogy vagy ezzel?

(Nem mernéd? Mondod ezt te aki egyszál faszban rohangál Romániában egy mikrofonnal a kezében? Hol vagyok én ehhez képest.. :-) )
Az egész valójában papíron indult,perzine-ként.Egyik nyáron kezembe került a Lufikikötő, ami nagy hatást gyakorolt rám.Egyrészt a közvetlensége miatt, másrészt pedig teljesen újszerű volt számomra ez a fajta megszólalásmód.Mintha egy ismeretlen ismerőssel beszélgetnék, és ez tetszett.Például emiatt lett a második Eliz is személyesebb hangvételű.Sőt az egyik jóbarátom által írt Fashion Victim is eléggé meghatározó, vagyis talán inkább iránymutató volt a számomra.
Valójában papíron két számot élt meg a dolog, az első annak apropóján, hogy szakítottunk az akkori barátnőmmel, ami azért eléggé kihúzta a lábam alól a talajt és dokumentálni akartam, hogy hogyan élem meg ezt az állapotot, mindenféle túldramatizálás nélkül persze.De ez ilyen ultralimitált lett,mindössze két jóbarátom kapott belőle, és ráadásul nem is pont olyan lett, mint azt szerettem volna.A másodikat pedig lusta voltam sokszorosítani, de a blogon olvasható az összes cikk.Valójában ezen írások publikálása volt az ok amiért átnyergeltem az elektronikus platformra.
Egyébként sem akartam már zenéről írni.Volt egy időszak, amikor azt éreztem, hogy gyakorlatilag nem tudok megközelíteni másképp dolgokat, csak zenén keresztül, vagy legalábbis érintve azt, és ez zavart.Meg talán kicsit bele is untam a lemezkritika írásba.Sőt az elején ki is kötöttem magamnak ezt és elvetettem minden olyan gondolatot ami ebbe az irányba indult volna. Most már nem hadakozom annyira ellene, azt hiszem sikerült meglelni a középutat. Legalábbis egy darabig mindenképpen.
Egyébként én is perzine-szerűnek érzem, de engem mostanság nem annyira tetszik.Az utóbbi időben azt tűztem ki koncepcióként, hogy megpróbálok inkább naplószerűen írni.Sokszor például kényelmetlen, hogy címet kell adnom, mert fölöslegesnek érzem.Jó lenne például nyúlfarknyi gondolatokat leírni, úgy hogy igazából nem is próbálom megmagyarázni, hogy mi az amire ki akarok lyukadni, csak leírok valamit, aztán gondoljon mindenki arra amire akar.
Ami az írások mélységét illeti, nem tudom hogy ezek mennyire mély vagy mennyire felületes írások,ahogy példának okáért nem tudom eldönteni, hogy most a kérdéseidre adott válaszaim mennyivel árulnak el többet vagy kevesebbet rólam, mint amennyit „kellene” magamról megjelentetni egy nyilvános közegben.Ilyeneken nem szoktam gondolkodni, persze a túl személyes dolgok már nem kerülnek terítékre.Nagyon zavar a közöny, foglalkozom is vele eleget.Talán az egyik módja annak, hogy megpróbáljak szembemenni vele,hogy a blogon igyekszem nem felületes maradni.Így talán kicsit jobban megismer az, akivel egyébként ha személyesen találkoznék, sem biztos hogy eljutnék egy ilyen szintű beszélgetésig.Hadd ne idézzem a Hátsó Szándék ide vonatkozó dalának részleteit.
 


4.Szóval már tárgyaltuk, hogy nem ez az első blogod. Mi az, ami hajt, hogy új bejegyzéseket írjál, van valami cél, vagy csak pusztán egyszer elkap egy-egy valami (nevezzük impulzusnak, mert az olyan vagányul hangzik), és akkor úgy érzed, hogy ezt meg kell, hogy oszd valakivel?

Hát néha egy esemény, ami a hatása alá kerít.Vagy egy történés, vagy beszélgetés, vagy bármi amit olvasok, látok, hallok és elgondolkodtat, vagy kérdéseket vet fel bennem.Amikor sablon koncertbeszámolókat írtam, akkor is valahogy az a cél vezérelt hogy dokumentálva legyenek ezek az események, ha máshogy nem, akkor az én szememen keresztül.Most is ugyanez a cél vezérel,csak az a közeg, - ami kiváltja belőlem a reakciót - , lett más. Vagyis inkább szélesedett ki a koncerttermeken kívülre is.De például sosem írok dalszöveget. „Suszter maradjon a kaptafánál.”
 


5. Hogy értékeled 2009-et? Ha kívülről néznélek, akkor relatíve elég fasza éved volt. Ott van egy nagyon király zenekar neked, aminek nyáron hoztátok ki a lemezét, felvettetek egy új számot egy válogatásra (ami sajnos az ígértekkel ellentétben nem jött ki 2009-ben, és igazából még tudtommal a cikk publikálásáig se), mutattál próbatermiket is, engem azok is lenyűgöztek. Meg amúgy tényleg, csomót koncerteztetek.
De te ezt hogy élted meg?


Hát panaszra nincs okom, bár voltak nehéz helyzetek is, mondjuk ezek része inkább kapcsolódik a magánéletemhez, bár tény hogy ezekből azért bőven lehet táplálkozni, vagy éppenséggel levonni a maguk kis következtetéseit.
Hát csomó koncert az túlzás lenne,inkább talán az ideális, mert mindössze kilenc koncertről van szó.Valószínűleg egy kezdő banda, jobb elhelyezkedéssel, és jó kapcsolatokkal, ennyit letud egy fél év alatt is.Végülis nem mondhatom hogy a kitaposott utat járjuk végig, mármint ezt most egy vajdasági zenekar tagjaként mondom, és ez tele van izgalommal.Izgulni pedig szeretek.

 


6. Mennyi hazai termés jutott el hozzád? Követed egyáltalán a magyar kiadványokat, vagy egyáltalán a zenekarokat? Vagy csak a külföldi zenéknek élsz? Ha már külföld, milyen az internacionális 2009-es termés szerinted? Van bármi is, amit érdemes lenne kiemelni?

Hát nekem a magyarországi az simán külföldi kategóriába esik földrajzilag, mégha nem is tekintem annak.Arra lettem figyelmes, hogy egyre kevésbé követek bármit is.Hát végső soron a magyar zenekarok zenéjén nőttem fel, nekem valahol inkább efelé húz a szívem szemben a szerb zenekarokkal, akik közül sokat csak az utóbbi 3-4 évben ismertem meg,függetlenül attól, hogy jók-e vagy sem.(többségében azért jók :-))
Azoknak a zenéje, akik kb akkor fedezték fel maguknak a Black Flag-et amikor én is, nagyon tetszik,vagy mondjuk a Something Against You romjain alakuló bandák, de ebben szerintem van egy adag elfogultság is.Ezen például gondolkodtam, hogy adott egy számomra teljesen középszerű banda, aminek jófejek a tagjai, valahogy az egészet megszépíti, még akkoris ha németül énekelnek.Az Another Way továbbra is az egyik kedvenc zenekarom, a Rosa Parks és a Hiteljungend is több izgalmas, bár az előbbinek talán még jobban ki kellene forrnia szerintem.
Nem töröm magam, hogy képben legyek, és egyre nehezebb is.Nem mondom hogy több fontos lemez lett, de egyre könnyebb elveszeni bennük. Pláne ha az ember nyitott többfelé.Inkább az érdemben történő zenehallgatás mellett teszem le a voksom, például ezért nem is nagyon hallgatom nagyon sok új de régivonalas zenekar lemezért, mert számomra nem nyújt újat és emiatt nagyon egyformának tünnek. Helyette inkább „pótlom a hiányosságokat” és Weirdos, vagy Pavement lemezek közül csemegézek mostanság. De említhetném akár a Moving Targets-t, vagy az Even Worse-t is.Azért jó talán húsz évvel ezelőtti lemezeket hallgatni, mert az idő tényleg kirostálja a szemetet szerintem.Mert mondjuk az oké, hogy a Bane-re emlékezni fognak 15 év múlva is, ha másért nem legfejjebb a Holding This Moment miatt, de vajon teszemazt a Sinking Ships-ről vagy a Ceremony-ról ugyanez elmondható lesz-e?
Mindenesetre a Hex Dispensers, a Witch Hunt, Morrissey nagylemezek remekbeszabottak voltak, Nitad, Fy Fan, sőt a From The Depths is.Még akkor is tényleg olyan mintha túl sokszor nézték volna meg a Hairt.
Ahhoz képest hogy mennyi fanzine-t olvastam a bumm idején,most szinte egyáltalán nem.
A zenei vagy a környezetvédő szaklapok már nem nagyon hoznak lázba, de például a tiédre, vagy Viktor zinejére kíváncsi lettem volna, de az ilyen elosztogatós újságokból általában kimaradtok,postával szarakodni meg nincs kedvem. Azért az új Lufikikötőt például nagyon várom már.De oda „elő vagyok jegyezve”, hosszú sztori hogy miért.
 


7.Sablon kérdés!
Ha egy magyar zenekar nálad aludhatna, melyik lenne az? Mit adnál nekik enni, főznél rájuk valamit? Milyen filmet nézetnél meg velük, és milyen könyvet adnál nekik búcsúzóul?


Elég vagányul hangzana, ha valami straight edge bandát mondanék, és ők bontogatnák fel egymásnak a sört, miután jól bezabáltak tudtukon kívül a füves süteményből amit készítenék nekik, valami szadista film nézése közben, ami alatt én jól kisurranok, mert nem birom az olyat.De nem tudnék ennyire aljas lenni,Igazából inkább csak személyekkel van kapcsolatom, szóval zenekarokból hívnék személyeket. Vagy csinálnék pár szendvicset,vagy főznénk valamit közösen, aztán meg söröznénk, miközben nézzük a Sörgyári Capciccio-t, utána pedig alapíthatnánk egy zenekart is, ha másképp nem, legalább elméleti síkon.De a könyv most kifogott rajtam. Ezeket a kérdéseket valami pszichológiai tanulmányból ollóztad ki? Egyébként a Macskabölcső és a Daredevil képregények között dilemmázom és nem tudok dűlőre jutni...



8. Követted a hazai (magyar) punk blog szcéna fejlődését? Szerinted is sok indult el az idén, vagy csak ezt én akarom mindenkinek bemagyarázni? Ha igazam van, szerinted mi az oka a jelenségnek? Hogy éled meg ezeket?

Nem nagyon érzem kompetensnek magam a témában,  mert az igazat megvallva nem  követem őket rendszeresen, és inkább csak hangulatfüggő, hogy éppen mikor mire kattintok.Friss zenei hírekre nem vágyom, számomra többet jelent az, ha valamire kíváncsi vagyok, és valaki ad némi támpontot, hogy merre kutakodjak, vagy mivel próbálkozzam.Szeretem megőrizni magamnak a felfedezés örömét.
Szerintem a zenei blogok egy hányada semmiben sem más, mint régen a webzine-ek, csak most már tényleg csak az írásra kell időt szánni, a honlapszerkesztésre nem. :-) Gondolom valahol a kérdésedre a válasz ebben keresendő.
Így én inkább a személyeseket hívnám csak „blognak”, azokból viszont kevéssel találkoztam, például Anna blogja számomra teljesen új.

 


9. Mit vársz 2010-től? Lehet bármit is várni szerinted?


Hát egy,a nevemre kiállított diplomát már mindenképpen, meg valami munkát, hogy jussak egyről a kettőre.Egy albérletet, valami olcsóbbat, de otthonosat.Egy túrát bringával Vajdaságban a nyáron.Sok olyan Spark koncertet, ahol elég a többiek arcára néznem ahhoz hogy tudjam mit éreznek.De ne túl sokat, mert a rutin az megöli mindazt amit szeretek az egészben.Legalábbis ezeket szeretném, de úgyis az lesz mint legutóbb is, hogy csak sodródok,és esetleg ha valami izgalmas történik, akkor betudom annak, hogy a sors akarta így.



10. Kérek szépen 10 olyan dalt, amit most mindenképp megosztanál egy számodra kedves személynek, amit akár ért, akár nem, de most benned él, belőle táplálkozol és élsz!

Hüsker Dü – New Day Rising
Ha a tíz szám közül biztos vagyok valamiben, az az hogy a Hüsker Dü-nek szerepelnie kell.
Bár nem ez a kedvenc dalom de ha összejönne az albérlet, és csinálnék lakásavató bulit, másnap tuti ezzel ébreszteném a nálam alvó másnaposokat.Valamikor dél körül és kurva hangosan.

Milemarker – Ant Architect
Olyan az egész mint amikor rákaptam Asimov regényeire, amiben nem volt semmi köntörfalazás,csak logikai törvényekre épített történetek, amiknek valóban az utolsó mondata a csattanó.Mintha biokibernetikával foglalkozó tudósok csináltak volna egy csak negatív utópiákból táplálkozó postpunk bandát.Rideg és kimért az egész,de ott érzed mögötte az embert.

Cro-Mags – By Myself
A Cro-Mags bármilyen listán megemlítve vagány.És különben is, milyen király már a beszámolás?!

Pavement – Elevate Me Later
Sosem olvastam el a szövegét.Talán ilyen szempontból jobb lett volna valami finn hardcore banda dalát választani, mert akkor legalább mentegetőznék hogy a finn mégsem világnyelv, én pedig nem találtam fordítást.Néha nekem egy dal hangulata fontosabb, mint a téma amit mondani akar.Azokat a semmittevő másnap reggeleket juttatja eszembe, amit végig lehet dögleni úgy, hogy ne éreznék bűntudatot amiatt, hogy éppen mást kellene csinálnom.És szeretem megőrizni magamban azt a látszatot, hogy ez a dal valóban erről szól.

QSS – Külvárosi
Barangó körmönfont rímjein a mai napig ízesen tudok röhögni, annyira zseniálisak, és maguktól értendőek.Ennek a dalnak az első strófáját például sokkal szivesebben fújnám fel a városháza (vagy bármilyen adminisztrációs intézmény) falára, mint bármi más nagyon okosat, és nagyon igazat.Az egész annyira de annyira groteszk, mint annak idején a Mester maga is lehetett, miközben mattrészegen próbálgatta elszavalni az egyébként a kutyát sem érdeklő verseit.

Morrissey – Certain People I Know
Vannak emberek akiket én is gyűlölök, és szeretek rajtuk röhögni, de például sosem köpném őket le egy magas épület tetejéről.És főleg nem forgatnék az erről szóló dalomhoz egy olyan klippet, amiben a standon fetrengek zakóban, és farmerben.Morrissey-nek viszont még ez is jól áll.

Pink Floyd – Eclipse
Ennek a szövegétől mindig kiráz a hideg.Egy jóbarátom mondta, hogy 73-ban megírta a Pink Floyd ezzel a lemezzel azt amit 99-ben a Catharsis a Passion-nel. Bármikor ezt hallgatom, mindig azt érzem, hogy sokkal többet akarok az élettől mint amim van.

Motörhead – 1916
Tizennégy éves voltam, amikor a NATO bombázott, és akkoriban a fiúk, férfiak nem hagyhatták el az országot, sorban mentek a behívások, aki nagy korú volt azt vitték is. Azon gondolkodtam, hogy bolond lettem volna többnek hazudni magam, csak azért hogy fegyvert fogjak bárkire is.És mégis gondolnátok hogy Lemmy-t Grammy díjra jelölték? Pedig de.

Rival Schools – Used For Glue (eredetileg World's Fastest Car nóta - szerk.)
Egy fél éve próbálom érdemben lenyúlni a kezdőriffet úgy, hogy ne tünjön fel senkinek. Persze rendre kudarcba fullad.

Bad Brains – Sacred Love
Az mekkora már, hogy ezt HR egy telefonon keresztül énekelte fel,miközben a börtönbüntetését töltötte? Ezt is csak a napokban olvastam, és egészen eddig azt hittem hogy direkt adtak neki ilyen sistergős effektust, hogy az egész ilyen sprituális  nyávogásnak tünjön...


+1
Tudom, hogy te is Transformers rajongó vagy, ahogy én, és te is regisztrálva vagy egy bizonyos központi TF fórumon, ahova néha napján hozzá is szólsz (nem úgy, mint én).
Mivé alakulnál át, melyik frakcióhoz tartoznál és milyen beteges tulajdonsággal rendelkeznél, ha te is alakváltó lennél?


A Transformers az egy olyan kis oázisa a világnak, amit csak kevéssé fertőzött meg a punk. (lásd a Shockwave nevű bunkó hardcore bandát, vagy a straight edge Optimus Prime-ot, aki harcol a gonosz cigarettacon ellen egy ilyen képen, de az egyik Unearth klippben is vagy egyAutobot felségjelzésű póló azt hiszem) Oké, akár még röhejes is lehetne (és persze nem öltözöm szürke kamionnak, szemben a klingonnak öltöző Star Trek fanokkal), de még most is gyermeki szemmel tudom bámulni a 86-os rajzfilmet, mint húsz éve, amikor először láttam.
Azért azt tisztázzuk le hogy az Álcák jóval punkabbak, mint az Autobotok, mert ők valójában a hippinemzedék metaforái játékreklámba oltva.Érted „mindenkinek joga van a szabadsághoz”, meg hasonló neoliberális faszságok.Mégis valamilyen szinten szimpatikus ez a fajta egyenlőség, vagy legalábbis a törekvés, viszont nem tudnék csak ilyen lenni,Mint ahogyan nem is vagyok.Szóval én valami renegát Álca lennék, aki az Autobotokhoz csatlakozott, de mégis megvannak a saját módszerei.
Gyerekkoromban pilóta akartam lenni (közvetlenül a multimilliomos jótékonykodó és a feltaláló után, de  még a becsületes ügyvéd előtt), szóval szerintem valami nagyon gyors repülő lennék. Vagy időgép, amivel ugrálhatnék az időben, és helyrehozhatnám az összes általam elbaszott dolgot.És mivel a Transformers univerzumban vannak triplaváltozók, így ez akár még kivitelezhető is lenne... :-)



 

2 komment

Címkék: blog blogger ajánló interjú punk hardcore szerbia transformers fanzine spark fáziskésés 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

Veszprém County Underground Network

2010.01.21. 13:06 - posztolta: neverlivetosee

Van, hogy néha minden reménytelennek tűnik. Az évemet egy ilyen hónappal sikerült zárni, egyszerűen nem tudtam kiemelkedni a (sokszor saját magam által termelt) mocsokból. Tudom-tudom, egy kibaszott vesztes vagyok, de ezen túl lépve, mikor már az ember teljesen betelitődik salakkal kívülről és belülről is egyaránt, akkor a szarral teli szájával üvölti, hogy „baszd meg, most már kurvára elég!” És innentől kezdve a nyomás hiába nagyobbodik, más tendenciát kezd mutatni az egész, egyre jobban és szenvedélyesebben üt vissza az életnek. Vagy a saját ürülékének, ami persze az ütéstől egy jó nagyot csobban, és rendszerint a körülöttünk lévők körüliek is kapnak belőle, Mindegy, a lényeg, hogy már végre kimondta: elég volt!

Plan Beer

Ilyesmi elbaszottul reménytelen romantikus zenekarnak ismertem meg a Plan Beer-t. Az egyszerűbbnél is egyszerűbb srácokat képzeljetek el, akiknek óvódás mosolyuk mögött igen is ott rejlik nem is olyan mélyen a düh, az akarni vágyás, hogy valami végre más legyen, még ha tudjuk, hogy kurvára értelmetlen is neki állni megváltani a világot – vagy éppen a világnak a ránk eső részét. De ők ilyenek, az ő részüket igen is át akarják formálni. Nem csak várnak és néznek, hogy majd jobb lesz, tesznek a dolgokért. Pár évvel ezelőtt hallott valaki is olyasmiket, hogy legendásan szuper koncertek történtek volna Tapolcán? Én nem. Persze ettől még lehet, hogy voltak, csak én vagyok nagyon hülye (valószínű), de ezeknek a száma, leginkább talán a Break The Silence rendezvény sorozat elindításával mindenképp megnövekedett. Valami komoly elkezdődött, amit mindenképpen a Plan Beer és az Iszonyat-os srácokhoz tudok kötni, ami Magyarországnak azt a részét illeti.


A Plan Beer idén adta ki az első komolyabb hangzó anyagát, ami az előzőekhez képest iszonyat nagy fejlődésen esett át, mind szövegileg, mind zeneileg. Emlékszem, mikor elsőnek hallgattam a régi dalokat, a hajamat téptem, hogy ezek mennyire kibaszott szarok. De semmi baj, így voltam anno a PFA-val is, de 2009 úgy látszik ebben változást hozott. Ami pozitív, az mindenképpen az erősen érezhető Hátsó Szándék hatás mind a szövegeken, mind a zenén. Bár inkább a zenén, ha jobban belegondolok, mégis az éneken itt ugyanúgy érzem azt a kétségbe esetséget, ami valahogy átjött rengeteg Hátsó Szándék dalból is. És ez eddig emlékeim szerint kevés zenekarnak sikerült, legalább is úgy előadni, hogy hinni is tudjak nekik.

 

Iszonyat

Az Iszonyat is idén adott ki egy olyan lemezt, amire még én is felfigyeltem, hogy no srácok, ez már végre valami! Ugyan is hogy őszinte legyek, eddig egyáltalán nem fogott meg a zenekar, maximum koncerteken, ott is Zsoleszkának a lendülete és odaadása, amit az egész iránt tanúsított (nem mintha a többi tag annyira beleszarósan csinálná, csak hát ugye egy énekesnek mindig könnyebb eladnia magát ilyen téren). Persze még mindig nem szerepel a winamp playlistemben a zenekar lemeze, de ezzel semmi baj szerintem, ugyan is 80-as évekbeli magyar punkon és Red Line Offside-on kívül nem is szoktam mást beletenni, már ha magyar zenekarról van szó. Kivéve persze, ha elsőnek hallgatok bele az adott lemezbe.




Szóval oda akartam kilyukadni, hogy 2009 minden szarsága ellenére úgy érzem, hogy sikeres volt mind a Plan Beer-nek, mind az Iszonyatnak egyaránt. Legalább ilyen teljesítményt várnék el tőlük 2010-ben, rosszul biztos nem járnának vele.


A tudás hatalom:
http://www.myspace.com/breakthesilenceshows
http://www.myspace.com/iszonyat
http://www.myspace.com/planbeer
 

A letöltés szabadság:
http://www.sendspace.com/file/ogddqt - plan beer

 

Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló punk bakony hardcore iszonyat tapolca plan beer 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

REPOST: Agyampokla party no.1.

2010.01.18. 15:09 - posztolta: neverlivetosee

Repost következik az agyampoklás srácoktól:

2010. február 10-én megszállják (remélhetőleg) a punkok Székesfehérvár utcáit, no meg a Pucok kocsmát. Oké szerdai nap, de akkor mi van? Az utolsó éjféli buszt, vagy vonatot így is simán eléred, ha másnap dolgozni kell menni. Ha meg suliba jársz, akkor legfeljebb fájni fog a fejed a másnapi matekórán, na bumm. Ha egyetemista/főiskolás vagy akkor meg eleve mindegy az időpont, a vizsgaidőszaknak addigra vége... Minden punkzenét kedvelő egyén megtalálja a számítását ezen az estén, hisz lesz itt a d-beat-től elkezdve a hardcorepunkig minden. A bandák magyar részről különösebb bemutatást nem igényelnek, mindegyik a maga műfajának az élvonalában áll, név szerint ezek a Semmi komoly, a Rivers run Dry és a New Dead Project. Az osztrák Boredom, pedig már járt nálunk tavaly is; a Killin it!-tel toltak egy faszántos bulit Ajkán. A zenéjük húzós dark crustpunk. Itt meghallgathatod 3 számukat: http://www.myspace.com/lifeaintnopicnic. A kezdés kábé 20:00-kor lesz, embertelen 800 forintos belépő mellett. Up the punx!

Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló punk koncert hardcore székesfehérvár crust semmi komoly 2010 new dead project rivers run dry boredom agyampokla pucok

so fucking hosszú interjú

2010.01.15. 17:35 - posztolta: neverlivetosee

Hosszú lesz

Itt a hétvége, ezért egy MEGAhosszú interjú jön, mit szóltok hozzá?
Második kliensem hazai szinten a legtermékenyebb író, aki a semmittevés ellen fordítja szabadidejét, aki több zine-t is adott már ki, illetve rendszertelen időközönként néha elég frappánsan, és akár sűrűn is frissíti főblogját. Mert van ám abból is több neki. Mint ahogy több zenekarban is megfordult már. Ebből azt hiszem, egyet semmiképpen sem kell bemutatni a nyájas olvasónak, de ha mégis, ez volt az idén feloszlott Something Against You.
Ennyiből már mindenki kitalálhatta, hogy Mr Vargyai Viktorral, vagy ahogy csak a háta mögött merik hívni, Viktorkával készítettem ezt az interjút.


SOFA KING

1.Szia Viktor, mostanában elég sűrűn váltunk levelet, legalább is sűrűbben, mint régebben. Azért aki nem levelezne veled ilyen intenzitással, annak bemutatnád magad pár sorban? Lehetőleg úgy, hogy nem félkegyelmű hazugságokat hordasz össze, amit persze sokkal élvezetesebb olvasni, de azt tartogassuk a többire, most maradjunk a szilárd tényeknél!
Hova valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te?


Budapesten születtem, de aztán Érden laktam pár évig, egy vagy paranormálisan fura lakásban vagy a bátyámnak voltak fura poénjai. Most már tizenvalahány éve Budapesten élek. Egy dombbal szemben ahol nyaranta sátánisták raknak tábortüzet, meg egész évben oda viszik az emberek a kamara erdőben felszedett prostikat. Hol vagyok most? Mert rám mindig lehet számítani ilyenekben, persze hogy otthon a szobámban. Lassan azért megpróbálom magam belepasszírozni az átlagos emberek közé, de szerintem csak az lesz a vége, hogy drága dolgokat teszek tönkre és a romjaik felett röhögök majd ezen. Nagyjából ennyi. Több dolgot nem akarok elmondani, ami igaz, mert az igazságnak elég csak egyszer elhangzania, és utána már hazudozni is béna, sajnos. 



2. Mikor döntötted el, hogy blogolni fogsz? Nem volt elég a fanzine? Mi volt az, ami akkor motivált, és mennyiben változott ez most? Változott ez egyáltalán, vagy sikerült egy kihelyezett irányhoz tartanod magad? Szerintem az ilyesmi csak az első percekben fordul meg az ember fejében, hogy na, én akkor most írok blogot X-ről és semmi másról, aztán szépen lassan jön az X-nek a járulékos hozadékai, majd becsúszik egy kis Y, és így tovább… Volt egyáltalán ilyesmi elvetemült célkitűzés?

Azt, hogy blogolni fogok gondolom olyan egy-két hónappal a legelső bejegyzés előtt dönthettem el. Viszont azon, hogy kéne csinálnom egy blogot már a fanzine előtt is gondolkodtam. Nem tudom pontosan előtte mit akartam, de ha most kéne visszaemlékeznem, akkor szerintem csak meg akartam osztani a gondolataimat a barátaim között. Erre javasolta valaki, hogy indítsak egy blogot, de én inkább csináltam egy fanzine-t. Abból blogra azt hiszem a második sofa king után válthattam. Vagy valamikor akörül. Most lusta vagyok visszakeresni és nekem az évek mindig egybe folynak. Ilyen lineáris memóriám teljesen nincs. Blogolni azért kezdtem el, mert egy csomó minden hömpölygött akkoriban a fejemben vagy csak át rajta. Ez általában így van, hogy el akarok mondani dolgokat, mert én ilyen hangos rajongó vagyok. Nem olyan, aki azt mondja, hogy „húúúúúúúúúú, ezzazzz”, hanem, hogy „nagyon tetszik ez és ez a szám, ezért meg ezért”. Először valami olyannak akartam a blogot, mint manapság pl a tumblr, vagy anno Henry Miller fürdőszobája volt. Szóval azt akartam, hogy sok kicsi dolog legyen rajta, sűrűn, akár nem is olyan tartalom, amit én állítók elő, csak javaslom. Hogy legyen egy gyűjtő helye annak, hogy mik tetszenek és ne kelljen mindent megírni a barátaimnak külön mindig, vagy azon gondolkozni, hogy nem ismétlem e ezzel magam. Azt tudtam, hogy teljesen másnak akartam, mint az akkori sofa kingeket, amik csak járulékosan foglalkoztak a zenével, és inkább arról szóltak, hogy én mit gondolok a színtérről. Persze ha azokat viszem az internetre, talán több értelme lett volna, de annyira engem sosem érdekelt, hogy minek van olyan sok értelme, csak az számított, hogy tetsszen, ami történik. Az is zavart a fanzine készítésben akkoriban, hogy nagyon nagyok voltak az átfutási idők, attól, hogy megírtam odáig, hogy akit érdekelte az szerzett belőle. És így nem tudtam mindig benne lenni valamiben. Ilyen szinten szeretem a folytonosságot. Most kicsit magam ellen beszélek, mert teljesen le vagyok eresztve azzal, hogy bármi kijöjjön belőlem, viszont akkor is, punkban mindennek olyan lassú a lefolyása, nem számít, ha már tudod mit akarsz. Ezért nekem a blogolás olyan, mint a deszkázás. Gondolok egyet és lemegyek, csinálom, amin tudom. Vagy mint a rap-ben a freestyle. Fogom magam és csinálom.
Az azonnaliságon túl úgy akartam, hogy ez szóljon a zenéről meg néha kicsit másról is, de elég korán elvetettem mindent, ami nem a zene volt. És ezt tartani is tudtam. Először ilyen mondhatni klasszikus bemutató, kritika, beszámoló formában íródtak a bejegyzések, de valamikor rájuk untam. Nekem maga a klasszikus ilyen újságírói forma sem jön be olyan témákban, amik személyesek. És az, hogy milyen egy zene, miről mit gondol valaki az szerintem már elég személyes. Meg én szinte csak a személyes dolgokat szeretem olvasni, így mondhatni sehol sem jön be ez az iskolában tanult sablonos fogalmazás. Nem bírom, ha úgy írnak valamiről, mintha egy száraz hír lenne, vagy egy dolgozat. Vagy csak szív nélkül, megpróbálják megközelíteni. Valamiért ezért elkezdtem ritkábban írni hosszabban, keverve valós és kitalált dolgokat. Egyszerűen csak szeretek elképzelni dolgokat és ezeket összeilleszteni olyan valós élményekkel, mint hogy egy szám tetszik. Tehát mondhatni a blogom annyira megtudott maradni egységesnek, hogy csak a forma változott mindig, maga a tartalom legfeljebb színesedett. Célkitűzések mindig keletkeznek, de nagyon mélyen az alap bennem az, hogy olyan legyen, mint a sniffing glue-s Clash kritika és a szüleimnek ne tetsszen, ha esetleg elolvasnák. Ha ez megvan akkor már nagyjából meg vagyok elégedve magammal.



3. Látogatottság mennyire izgat? Azt hiszem egyszer utaltál rá egyik leveledben, hogy azt sem tudod, hogy mennyien nézik a blogodat, szóval akkor nem nézel ilyen statisztikákat? Biztos rendelkezik ilyen szolgáltatással a blogspot (én nem vágom). Vagy ez ennyire hidegen hagy? Kell-e ilyesmivel foglalkozni? Persze erre mindenki nemmel válaszolna, de egy-egy nagyobb oldalletöltés mindenkinek emeli a kis dédelgetett, salakkal teli egóját. Legalább is eddig a gyakorlat ezt mutatta.

Nagyon ritkán rám jön, hogy megnézzem, mennyien olvassák, de ez mindig abba fullad, hogy nem is tudom, hogyan kell. Azt néha megnézem, hogy a profilomra hányan kattintottak rá, de az annyira nem mutat valós képet az olvasottságról. Ha meg tudnám nézni biztos gyakran tenném. Mert ilyen vagyok. Azt is gyakran nézem, hogy a mediafire-re feltöltött dolgaimat mennyien szedik le. Nem mondom azt, hogy nem örülnék neki jobban, ha többen olvasnának, mint kevesebben, de inkább, mint egy tény, csak annyira érdekelne az, hogy mekkora az olvasottságom. Szóval elmozdítani az semerre nem tudna. Igazából ezeket ígyis úgyis leírnám. És teljesen érteni meg tényleg csak az a szűk réteg tudná, aki ismeri a zenekarokat akikről szó van, vagy van valamilyen kattanásuk és nekik minden tetszik. Amikor csinálok egy fanzine-t akkor is rögtön elvesztem az érdeklődésem a sorsa iránt, amint megvan írva. Zenekarnál érdekel mennyien hallgatnak, mert ha többen akkor könnyebb elmenni turnéra. De úgy se volt olyan nehéz, hogy senki sem tudta kik vagyunk. Az talán jól tud esni, ha valaki olyannak tetszik, amit csinálok, akinek a dolgai nekem is szimpatikusak. Azt viszont sosem szerettem, amikor valaki csak úgy oda állt elém és megmondta, hogy tetszik neki, amit csinálok, aztán bámult bele az arcomba, hogy erre én mondjak valamit neki. Azt kurvára nem szeretem, ha bármilyen szinten rajonganak értem. Ilyen helyzetekkel nem nagyon tudok mit kezdeni, szerencsére ritkán fordulnak elő.
Egy kicsit elméláztam azon, hogy mennyire tenne tönkre, ha nagyon sokan olvasnának. De az a vicces, hogy engem nem tudnának nagyon sokan olvasni, mert olyanról írok, ami alig érdekel valakit és ez nekem tetszik.



4. Három blogot írsz most. Bemutatnád mind a hármat? Én úgy vettem észre, hogy a Sofa King leginkább személyes, mégis általánosságban a punk éppen téged érintett témáival foglalkozol, magyarul, a Worntapes mindenféle mixtape válogatást szed össze, amire eddig nem vitt rá a lélek sem, hogy leszedjek akár egyet is (valahogy óckodok az ilyen mp3-as válogatásoktól, nem igazán tudok rá ésszerű magyarázatot adni), míg a We do punk as… mintha a magyar punkot akarná megmutatni a világnak, csak éppen a te szemeden keresztül.
Jól vélem, vagy most egy rakás szart hoztam itt össze? Mutasd be kérlek azért a blogjaidat, hogy te szerinted mi a céljuk, miért kezdtek el létezni, mi motivált az elkészítésükben és folytatásukban, stb…


Sofa king: zenével, leginkább punk zenével foglalkozó blog. Amit hogy élvezzem írni, pár zenekart belerakok egy keretbe, hogy könnyebb legyen kötni köztük és ebben keverednek a gondolataim. Ezzel egyben kiélhetem egy kicsit a prózai vénám is, nem csak azt, hogy sok időm van zenét hallgatni.

We do punk as…: Van egy barátom Spencer aki San Francisoban él, de sokszor jár ide, és huzamosabb ideig is élt itt, csak akkoriban sajnos még nem lógtunk együtt annyit, mint mostanában szoktunk, ha itt van. Szóval szerette azt, amit lefordítottak neki a sofa kingekből és a myspace-es blogjaimat is csípte. Egyszer, amikor itt volt elkezdett győzködni, hogy írnom kéne valamit az MRR-nek, ahova ő is csinált néha lemezkritikákat, meg a magyar színtérriportból is kivette a részét. Szerintem akkor, azon a nyáron olvastam először MRR-et, és tökre tetszett, ez a rovat rész ahol emberek kb. ugyan azt csinálták, mint akkoriban én az sk-n, és koránt sem olyan statikus módon, mint ahogy hittem, hogy működik az a zine. És akkor meg is írtam elég gyorsan azt, ami az első bejegyzést lett később. Kicsit azért szól arról amiről, mert akkoriban ez foglalkoztatott (a kontraszt köztünk, magyarországiak meg akár csak bécs között), meg jó páran akkortájt mentek külföldre a barátaim közül. És bennem volt, hogy ezt a helyet legjobban csak úgy lehetne átvészelni, ha még jobban belesüppednék és mint egy helyszíni tudósító mesélnék róla a külföldi haverjaimnak, vagy akit érdekel, hogy milyen is punknak lenni erre. Magamban kicsit tervezgettem, hogy de jó lenne, ha ez mindig az mrr-ben jönne le, de aztán össze vissza voltak ilyen csúszások az írással, és egy idő után már én is leszartam mi lesz a sorsa csak örültem neki, hogy megszületett. Persze elküldhettem volna nekik én is, hátha tényleg beteszik, de inkább csináltam egy külön blogot ennek a témának. Amiből nem nagyon lett semmi. Van egy csomó jegyzetem, meg másfél oldalas sztorik, amik témába vágnának, de nem fejeztem be egyet sem. Most, hogy belezavarodtam már a web kettőbe a myspace-es blogom helyett ide írogatok olyan dolgokat, amik oda mentek eddig. Kicsit személyesebb jellegűeket. Mert végül is egy punk vagyok közép-európában, aki túl akar élni.
De tervezek egy zine-t angolul. Kíváncsi vagyok külföldön mit szólnának hozzám, meg ha esetleg kint játszunk akkor árulhatnám és akkor ebédelni is tudnék, mert azt a promoterek nem szoktak adni. 

Worn tapes: talán másfél vagy két éve nagyon rákaptam pár külföldi stand up komikusra. Akiknek a műsoraik nem olyanok, hogy „ez volt a tévében”, meg „ezt mesélte a haver, így beszélnek a suttyók”. Hanem érződik bennük egyfajta fura logika, vagy módszer, hogy hogyan születnek a viccek, egy hétköznapi helyzetből. Ez nagyon megtetszett, már a logika a viccek mögött és elkezdtem olyan mondatokat írogatni, amik furcsák, de én látok bennük egy rendszert. Vicceket kábé csattanók nélkül. És van ilyenből rengeteg egy txt fájlban, amik nekem mind leírtak egy hangulatot. Nem nagyon tudtam ezekkel mit lehetne kezdeni, aztán hirtelen beugrott, hogy komponálhatnék mindhez egy válogatást. A kazetta szabályai szerint A oldal B oldal 45-45 plusz néha ajándék perc hosszúságban. Sajnos ezzel annyi munka van néha, hogy hamar abba hagytam, vagy csak pihentetem. Jó mp3 vágó programom sincs, csak olyan, ami felveszi a számítógép hangját így amíg vesz fel nem csinálhatok semmit a gépen, mert az beleszólna, ezért se nyomom annyira. De most csináltam anyukámnak egy csomó válogatást, amiket tud hallgatni a kocsijában, amikor vezet, pont így hangulatokra felfűzve. Amit hosszú utakra csináltam állítólag veszélyes, mert túl lassúak rajta a számok és bealszik tőlük mindenki.



5. 2009 számodra elég eseménydús lehetett, legalább is amennyi a punk celeb életedet illeti, illetve amennyi a blogjaidból lejött. Feloszlott egy zenekarod, alakult egy másik, kiadtál két zine-t is… Miket emelnél ki ebből az évből? Hogy értékeled, 2009 neked fasza volt, vagy egy elbaszott fostalicska?

2009 papíron lehet eseménydús volt, de igazából nagyon nem. Vagyis olyan volt, mint a többi csak mintha kevesebbet mentem volna el. Koncertekre meg mindenfele. Mivel akkor még nem dolgoztam ezért kurva sok szabad időm volt. Persze az év első felében még lediplomáztam, aztán meg kitanultam félig meddig még egy új szakmát, de ezen kívül rohadt sok időm maradt mindenre. Az, hogy a something against you feloszlott szomorú volt, de időmet nem vette el. Az új zenekar is volt, hogy annyira lassan alakult, hogy halva születettnek látszott, most viszont már egyre jobban pörög, aminek örülök. Igazából három fanzine-t csináltam az idén csak az egyik ilyen egy darabra limitált szülinapi ajándék volt egy kedves embernek, amit egy éjszaka alatt csináltam, egy kicsit részegen. Különben ha lenne hozzá seggem akkor a legtöbb dolog amit teszek egy éjszaka alatt kivitelezhető lenne. Csak sajnos nincs. Pedig mindig szerettem volna egy éjszaka alatt végig csinálni valamit. Azok a legjobb dolgok, amik olyannak tűnnek. Állítólag John Joseph is csak egyetlen egyszer vehette fel az éneket az Age of Quarrel-hez. Ami szerintem nem igaz, de rohadt jól hangzik és ez a lényeg.
Összességében nem volt olyan fostalicska az év. Egyik sem volt annyira az, mert velem ritkán történik olyan, ami elromolhat, inkább van az, hogy hiányoznak az életemből olyan dolgok, amik ha tönkre mennek, emberek szánakoznak miattuk. Hogy végre megírtam ezt a zenés zine-t annak nagyon örülök. Annak is, hogy a fanzine kiállítás miatt ceu-s professzoroknak kellett olvasgatniuk engem. Meg úgy érzem rakódott megint olyan réteg az agyamra, aminek örülök, hogy így vagyok miatta az élettel meg a dolgokkal benne. Azt az illúziót mindig szerettem magamban éltetni, hogy egyre okosabbá válok. Ilyen szempontból nekem minden egyes év csak arról szól, hogy egy centivel mélyebben nyelem be a saját farkamat. Mondjuk, amikor a mentál higiéniám kicsit megcsappan azt annyira nem szeretem és ebben az évben volt olyan is.



6. Milyen volt a hazai termés? Elég sok lemez jelent meg, viszont sajnos kevés fanzine. Vagy csak én nem kerestem őket eléggé. És külföldi részről?

Ebben kicsit koca vagyok. Akármennyire is semmitmondó nekem a legtöbb fanzine azért szeretem őket átlapozni és érdekelnek is, így mindig reménykedek, hogy ez jó lesz, de ha nem valakitől kölcsön kapom, vagy ajándékba adják, akkor legtöbbször egyáltalán nem töröm magam értük. Nincs kedvem a postázással szarakodni és egy koncerten inkább veszek egy sört, mint legyen egy füzetecske a kezemben, ami valószínűleg nem fog tetszeni. Kár, hogy kevés jelenik meg. Ezért azt hihetik, hogy olyan jelentőségteljes kiadni egy fanzine-t. Nem tudom annyira nem nagy cucc. Persze vicces, hogy emberek elolvassák, mit gondolsz olyan nyúlfarknyi dolgokról, mint a punk zene vagy a magyar punk színtér, de ők olvasnak téged, az legyen az ő gondjuk, ha valami nem tetszik nekik. 
Ez a kocaság valamennyire meg van lemezekben is, persze a myspace-re vagy egyből a netre feltesznek sok mindent, ott meg is szoktam hallgatni. Szerintem kezdenek teljesen jó bandák lenni itthon. És az is szimpatikus, hogy sok zenekar közt alakulnak ki baráti társaságok. Az ilyen mini unity-k mindig jók. Lehet hülye kis semmiségnek tűnik, de sokat számít az, ha emberek elkezdenek akár csak egymás között is beszélni zenekarokról, ajánlani egymásnak a kedvenceket vagy leszarozni ezt azt. Nem nagyon látom át azért mások életét, de a sajátomban tapasztalhatom, hogy ilyenből igenis sokat fel lehet szedni. Meg kurva jó móka. És ha több zenét hallgatnak az emberek az csak jó. Meg tudom is én, az se rossz, ha ismersz egy csomó embert és néha nem kell egyedül bevállalnod egy buli bukóját, hanem összeszedsz három olyat, aki szereti annyira a bandát, hogy kockáztasson, áldozzon érte. Az meg még jobb, ha ez a belső kommunikáció kikerül valahogy. Ma például, ha érdekel, hogy a PFA miért szól úgy, ahogy nyomaiban meg tudom nézni. Vagy kaphatok egy kis ötletet, hogy miket hallgatnak. Azért faszább lenne, ha minden tag oldalakat írna arról, hogy miket szeretnek, de különben az se rossz, ha csak tippek vannak arra, mit kell ahhoz hallgatni, hogy egy kicsit jobban összeálljon a kép. Úgyis azokra hallgatok, akikben bízok, és aki jó zenét csinál az megérdemli a bizalmat. Most különben eszembe jutott, hogy például ott volt a Hold True, akiknek a nyomán rohadt sok zenekar alakult és nagyon sokan lettek straight edge-ek. De akkoriban még nem nagyon voltak ilyen felkapottak a blogok, meg a tagokat szerintem alapból sem nagyon érdeklik ilyenek, nem is azért mondom, mert ez ilyen kötelesség lenne. Csak vicces vagy fura volt, hogy az összes zenekar, akiknek ők voltak a példa ugyan úgy szóltak és mindenki inkább ismerte az Atari-t, mint a Minor Threat-et. Erről persze a közönség tehet csak, de a tömegek mindig hülyék, sajnos.
Annak a bagázsnak örülök, akik a klur szárnyai alá tartoznak, vagy hogy fogalmazzak, akikből mindig pénzt akarsz csinálni. Azt is bírnám, ha a saw-s Balla Laci megint zenélne. Remélem most punksági remeteségében mindent meghallgat és ír pár gyilkos riff-et. A Rivers Run Dry is nagyon jó. Kedves minden tag és sugárzik belőlük egy tenni akarás, nem pedig görcsös ragaszkodás, hogy befussanak, meg ilyen-olyan nagyok legyenek. Miközben tényleg az egyik legszínvonalasabb banda itthon.
Azért még mindig maréknyi ember aktív csak meg zenél, de különböző párosításokkal mindig lehetne színesíteni a palettát. A clorox girls is majdnem ugyan az, mint a red dons vagy az observers meg a defect defect. A legjobb dolog tavaly talán az volt, hogy modoros vagy szelid vagy Gergely Laci elkezdett koncerteket szervezni.



7. Sablon kérdés jön!
Melyik lenne az a magyar zenekar, akiket szívesen meghívnád a szobádba egy filmezés erejéig? Mit néznétek meg, és mit adnál nekik inni és/vagy enni?
Ha ingyen szereznél be könyveket, búcsúzóul mit adnál nekik, hogy azt mindenképpen olvassák el?


Nem nagyon szeretek másokkal filmeket nézni. Vagyis az nem olyan rossz, inkább filmet mutogatni másoknak úgy, hogy én is ott vagyok. Ha mégis kellene akkor a Gummo-t vetíteném a PFA-nak. Sokáig kurvára utáltam Harmony Korine-t, de miután megnéztem a Mister Lonely-t és egy jó hosszú pódiumbeszélgetést vele nagyon megtetszett a világa, és az egész évemre nagy hatással volt. Szeretném, hogy pfa-ék lássák ezt a filmet, de amit még jobban szeretnék az az lenne, hogy miközben a film megy, ők jammeljenek rá egy filmzenét. Enni csak gumicukrot adnék. Inni pedig…állítólag az alföldön van egy fűtanya ahol főznek fűpálinkát. Nem tudom, hogy létezik e ez a cucc és milyen hatással van az emberre, de ezt adnám nekik inni. Olvasni valami hosszút és komolyat adnék. Apám könyvei közül. Van egy Proustunk nem tudom az elveszett idő nyomában melyik része, de például azt.   



8. Mi a véleményed a magyar punk blog szcénáról? Jó ez most nagyon bénán hangzott, de tudod hogyan is értem én. Elég sok indult el, viszont úgy érzem, a kezdeti lelkesedés hamar alább is hagy. Vagy csak nagyobb szüneteket tartanak? Ez nálam elég sűrűn előfordul sajnos, de valahol kell is néha egy-egy szünet, hogy felfrissüljön az ember és ne égjen ki. Vagy ha már kiégett, akkor pont azért!

Szerintem olyan nagyon sok nem indult el. Vagy indulhatott volna több is. Azt szeretném a legjobban, hogy az összes barátom blogoljon. Az se lenne rossz, ha mindenki más is blogolna, és akkor találnék olyanokat, amik tetszenek.
Most mit mondjak azokról, amik vannak? Amit a legjobban szeretek az az Anna blogja. Olyan zenékről ír, amiket én is hallgatok, és úgy ilyen hirtelennek tűnnek az írásai, van bennük egy lendület mintha csak úgy leült volna egy huzamban megírni őket és ez tetszik. Meg egyébként is jobban szeretek nőktől olvasni véleményeket. A többi, amiket olvasok, inkább nevezném őket korrektnek. Tudom is én, informatívak abból a szempontból, hogy leírják mi volt egy koncerten stb, de nekem a kedvencem ez a column szerűség. A vélemények bármiről, ami érdekes. Lehet nekik pont ez nem jön be ezért csinálják azt ami nekik tetszik. Igazából egy blog sincs, aminek a léte zavarna, legfeljebb a minősége, tartalma nem nagyon érint meg. A profizmust semennyire nem szeretem ilyenekben, de az abban a punkban, amit én szeretek nem nagyon jelent még meg.
Csak azt tudom én miért szoktam néha szüneteket hagyni. Mert van, hogy kiírom magam, és mert ezért nem kapok pénzt annyira nem zavar, ha van szünet, és kicsit feltöltődhetek. Ami így zavarni szokott a szcénában talán az az egy dolog, ha valaki csak azért csinál egy blogot, mert akar egyet, és nem mert ezt a csatornát választja ahhoz, hogy elmondja mi van. A másik az, ha el akar vele valamit érni görcsösen. Úgysem fog sikerülni.



10. Sablon kérdés újra!
10 olyan dalt kérek, ami jelenleg mélybenyomással van minden cselekedetedre, és/vagy ami éppen zajlik a fejedben!


marvelous darling - ?
Ez a Ben Cook egy kis zseni. Én azt szeretném hinni, hogy azért csinál majdnem mindent jól, mert így akarja és ezért sikerül is neki. A számnak sajnos nem tudom a címét, de a legdallamosabb MD szám, olyan mintha egy brit inváziós dal lenne kicsit felpörgetve. Egy haverom szerint nem kéne erőltetnie az éneklést, de én érzem mögötte, hogy ez egy zseniális pop dal. És ki a fasz gondolta volna, hogy a no warning énekese majd zseniális pop dalokat fog írni. Sajnos pesten nem szívott velünk füvet, de ha akkor lett volna csajom, tuti megdugja, és valahol meg is értettem volna az egészet.

ramones – i don’t wanna go to the basement
Egy hónapja ezt dúdolom a fejemben, úgy hogy nem voltam benne biztos melyik ramones szám az. Zseniális, és ezt el kell mondani, akkor is, ha magától értetődő. Levonandó tanulság az, hogy néha a legegyszerűbb dolgokból lehet a legmélyebb jelentést kivenni. 

kinks – sunny afternoon
Én csak annyit szeretnék az élettől, hogy jacht kapitány sapkában, és mámorban ténferegjek anélkül, hogy bárki zavarna, és néha köpködhessek magas helyekről. Különben meg az egész szám egy nagy nihil arról, hogy a fickó mindenét elvesztette, de ettől függetlenül úgy tűnik jól van így is sörözgetve a napba bámulva. Persze ha valaki alá akarná rakni a szép életet ő benne van. Én is. Meg lehet hallgatni berúgás előtt, részegen és másnaposan is. Mindhez passzol.

young marble giants – wind in the rigging

Szeretem az olyan zenekarokat, amik úgy szólnak csak egy számmal is, ahogy zenekarok tucatjai évekkel később, mondjuk most. Nekem erről teljesen eszembe jut az összes mostani egy ember által működtetett kicsit disszonáns szoba zenék. Meg különben egy szép szám. Nem nagyon hallgatom, de amikor gondolkoztam ezen a listán az egyik első volt, ami az eszembe jutott. 

blitz – new age
Ez egy kurva jó szám, de nagyon vicces, hogy egy oi zenekar ilyen new wave-esen kezdjen egy számot, amit végig is visznek. Bárcsak lenne egy egész Blitz lemez ami ilyen. Skinheadek játszanak new wave-et. Nagy szinti szólókkal, lassú számmal és sok tánccal. Erről a számról eszembe jut az összes legendás zenekar, akik léteztek addig, hogy legyenek úgymond kései lemezeik, amiken úgy hallatszanak, mintha teljesen elment volna a józan eszük. Azért jó sok lemez tényleg szörnyű azok közül, de akkor is szeretem őket meghallgatni, mert az őrület vicces. És ez ébresztett rá egy nagyon fontos dologra, ha van időm zenét hallgatni, akkor baromira, nem kell sietnem, és bármilyen szart berakhatok a háttérbe. Meg úgy egyébként nem kell nekem erőltetnem magam azzal, hogy úgy viselkedjek a zenével, mint egy szakértő vagy valaki, akinek kötelessége mindent meghallgatni, ami állítólag jó. Elég ha csak szeretem hallgatni zenekarok dalait. A profizmust úgyis kurvára utálom. Ha nem hallgatom olyan sokat azokat a lemezeket lehet sosem jövök rá milyen fogyatékos dolog azon pattogni, hogy zenekaroknak fel kellene e oszlaniuk. Mintha egy zenekar a hallgatóért zenélne, és a hallgatónak kötelessége lenne meghallgatni egy lemezt. Akkor is, ha szar. Attól még legyen minden.

cass mccombs – sacred heart
Cass Mccombs egy zseni. Talán magányos zseni, mert tényleg az egyik legalulértékeltebb ember, és betűri az ujjatlan pólóját a fehér nadrágjába. Ez a szám elég erős Morrissey utánérzés csak sokkal telibb van gitárokkal és nekem mindig egy bentlakásos iskolában élő gyerek jut róla eszembe, akinek fasza televan minden idiótával maga körül. Lehet mert már hónapok óta csak bele beleolvasok az Ifjúkori önarcképbe, ezért látom ezt a szám mögött. Egy résznél úgy hallatszik, mintha azt énekelné Mccombs, hogy ba-a-sszameg, egy másiknál meg mintha az lenne, hogy i’m all religions’ Julien Sorel. Amit persze nem mond, de örülök, hogy az agyam képes ilyeneket félre hallani, aminek még értelme is van. És végül ezt egy deszkás videóban hallottam először, Jerry Hsu epikus menete alatt. Örülök neki, hogy már nem vagyok olyan muja, hogy elszalasszam a lehetőséget, és ha hallok valami jót egy ilyen videón azt ne szedjem le. Valahogy az egészet átjárja a bosszú. És nem a legyintés mindenkire. Cass Mccombs összes lemeze ilyen, csak megy amerre ő szeretne. Ez egy gyönyörű szám. Ne szavazzatok.

the pains of being pure at heart – higher than the stars
Egy gyönyörű szám, amiben tökéletes keveredik a shoegaze fátyolos lebegése, meg a hálószoba zene cukisága. És a kettő teljesen feszíti egymást, mert nekem a shoegaze mindig olyan nagy terű volt, a kisszobás cukiskodás meg éppen, hogy apró és ettől nagyon dübög a szám. A többi számuk úgy szól, mintha valaki kibámulna a kis albérletéből a még kisebb ablakán, arra ahogy a hó ellepi a várost, ez a szám viszont pont, hogy a hóban zajlik. A szövege meg egyszerűen zseniális. Én amúgy is bálványozva imádom a nőket, és a világukat egy igazi titoknak látom, ez a szám viszont belekeveri azt az érzést is, amikor annyit iszol és annyira rosszul leszel, hogy a téli hidegtől megvilágosodsz. Annyira szeretném, hogy ennek klipje legyen és lássam a két lányt, akik nagyon részegek, az egyikük anyja kocsijának a hátsó ülésén és szerelmesek. Nagy ballonkabátokban, kimondatlanul. Ettől a számtól nem egy nőbe szeretek bele, hanem az összesbe egyszerre.

cloak / dagger – billions millions
Ez a szám. Ez a szám teljesen jól leírja azt a lelki állapotot amiben évek óta vagyok. Akárki akármit mond a munka lélekformáló mivoltáról az csak egy ön álltató faszság. És mindenki aki azon sopánkodik, hogy miért nem dolgozom csak nekem is azt a rosszat kívánja amin ő átmegy minden nap. Ki nem akarná, hogy azért fizessék meg, mert klassz. Ráadásul aki cloak dagger-t hallgat az klassz, aki meg felismeri a kis kikacsintást a big boys-ra ebben a számban, azt tényleg fizessék ki bőrdzsekikben és napszemüvegekben. Engem a nihil éltet. Ez az egyik legpunkosabb szám. Személyes, a társadalomtól elforduló, keveset akaró, de azt nagyon.

dicks – dicks hate the police (a szerkesztőség all time favorit buzi zenekara - a szerk)
Van rengeteg zenekar, akiről mindenki tudja, hogy létezik, de sosem figyelnek rájuk. Pedig milyen szép ez a szám? Komolyan, van egy nagyon melankolikus dallam benne, amiről el sem hiszem, hogy egy hardcore zenekar játssza. Tudtam persze, hogy van ez a szám, meg hogy pár tag meleg, de mint abban a disney-s kis sorozatban Houdini-ről, amikor meg kell tanulni látni és nem csak nézni. És ez majdnem mindegyik zenekarra igaz. Tényleg, teljesen más jön ki egy-egy lemezből, ha különféle módon közelítem meg őket. Nem mondom azt, hogy egy deep wound vagy united mutation diszkográfia összes számát úgy fogom figyelni, mintha egy lány mondaná nekem, hogy miért szeret, de néha ha csak úgy vagyok velük, hogy na ne csak zsizsegés legyen akkor néha kikeveredik az egész lemez dallama. Szóval ez a szám nekem arról szól, hogy milyen elképesztő dallamok és változatosság van a punk-ban meg arról, hogyha szeretek valamit, akkor sose álljak le annak az egyre mélyebb megismerésével.  

interpol – say hello to the angels

Ez egy nagyvárosi zene. És majdnem egész életemben a fővárosban laktam az összes járadékos tünetével. Az interpol olyan, mintha Ian Curtis egy távoli rokona bosszút állna a világon, amiért tönkre tették szegény harmad unokatesóját. Minden mondatban ott van a flegma leszarom mi lesz veletek, lemondás. Hogy rákapcsolja a villanyt a világra, mert megteheti. Ez a szám viszont tisztára olyan, mint egy smiths szám. És a két világnak az elegyéből alakul ki a dal ereje. Nagyvárosról meg a szarom le életérzésről persze mindig a zabhegyező ugrik be, arról meg, hogy mindez télen történik. Ez az interpol. Télen a hidegben kóvályogni egyedül, minden lépéssel a bosszúra gondolva, és az összes kimondott bassza meget egy látszódó lehelet szignál. Meg esetleg táncolni hajnali négy után, úgy hogy sosem mosolygok. És azt is leszarom, hogy az asztalomnál hagyott kabátom ellopják e.



+bónusz kérdés
Ha te mindig felteszed, hogy mi a kedvenc dinoszaurusza az interjú alanynak, én megkérdem, hogy mivé alakulnál át, ha egy transformer lennél!


Dinoszaurusszá. Különben a transformeseknek nem az a lényegük, hogy beleolvadnak a mindennapokba? Pedig emlékszem voltak ilyen dinós transzformerszek is. És azokat nehéz volt kirakni. Ezért mindig másokra hagytam, hogy összerakják. Mert szerettem volna egyben látni őket. Nem akarja valaki megtenni ezt az életemmel?

Köszi és puszikák!


http://lets-have-a-war.blogspot.com/
http://worntapes.blogspot.com/
http://punkersblock.blogspot.com/
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest blogger interjú punk hardcore fanzine sofa king 2009 de 2010 re fuck yeah 2009 most viktor vagy viktorka?

Sometimes silence is all I need

2010.01.14. 18:52 - posztolta: neverlivetosee

Érzem ahogy fekszek az ágyamon, a mellkasomban minden pillanat ott tombol. Mintha egy kibaszott fogoly lenne, a bordáim a rácsok, a húsom meg maga a fal, mintha kiakarna törni, de mást nem tud, csak kétségbe esetten jelezni, hogy hé, állj fel, nem teheted ezt. Pedig csak néha a csendre lenne szükségem. Nem, akkor sem, kurva gyorsan álljál fel, nem hagylak pihenni... és csak zakatol, tovább zakatol. Tényleg nem hagy. Pedig az órámat is beállítottam, csak egy harminc perce feküdtem le, de már nem tudom elviselni ezt a folytonos kalapálást. Tudja, hogy nem vagyok gyenge, akármennyire is szeretek a saját saramban patetikusan vergődni, ő igazából átlát rajtam, neki nem tudok hazudni, pedig folyamatosan azt teszem.

Yaphet Kotto

Fel tudod sorolni a kedvenc punk zenekaraidat, amik Y-nal kezdődnek? Nem sok van, mi? Számomra nem csak ebben különleges a Yaphet Kotto. Kevés zenekar van, ahol ennyire érezni tudom minden beütés és minden pengetésnek a hangját, talán csak az End Of A Year pár dalával vagyok így, amik ennyire szenvedélyesen tudnak megszólalni, hogy ennyire odaadják magukat, még ha cserébe nem kapnak, de igazából nem is várnak semmit, mert mit is várhatnának? Ez nem egy kibaszott adok-kapok játék. A zenekar csak adni tud, a közönség pedig elvenni. Persze, ha pénzről van szó, akkor már más a helyzet, de nem hinném, hogy a Yaphet Kotto valaha is jól megtudta tömni a saját zsebeit a jól megérdemelt zsidó arannyal.


Akárhányszor meghallom a Syncopated Synthetic Laments for Love elejét, ahogy a gitárok lassan begerjednek és nem csak, hogy emlékeztetnek frusztráltságaidra, de egyenesen arányosan növelik is azt a gitárok zúgásának hangerejével, felnézel az égre, a plafonra vagy csak kétségbe esetten nézel magad körül, a szád nyítva, mintha sikítanál: mert sikítanál, ordítanál, de nem megy, nem. Majd a dobverő megszólal, egy-kettő-három-négy. Kezdődik. Jöhet bármi.
Igazából bármelyik számot kiemelhetném, ami az urbánus világunk okozta közönyösséget, kétségbe esettséget és paranoiát vetíti ránk, szinte mindegyiknek van olyan pillanata, ami annyira őszinte tud lenni, hogy ha még a dalnak a többi részében elbaszott lassú részek is következnek, amik néha inkább jönnek le hatásvadászként, mint őszinte kirohanásként, még akkor is.


Mindenképpen fontosnak tartom kiemelni, hogy a Yaphet Kotto nem csak érzelmi, de politikai síkon is futtatta az üzeneteit, és bár ezek számunkra nem feltétlen mondanak sokat, egy bevándorló amerikai számára sokszor magát a világot jelenthették, amiben kénytelenek élni. „Politikai emo”, ilyesmi jelzőt is hallottam már a zenekarra, de milyen lenne egy punk zenekar, ha nem „emo”? Úgy értem, egy punk zenekarban most akkor kajak nincsenek érzelmek, emotional dolgok? Nagyon nem szeretem ezt a jelzőt, bár lehet csak azért, ami a kétezres években lement ámokfutást az MTV-ben jellemezte, és sokan emo, emocore, screamo meg metalcore-nak nevezték. Vagy a franc sem tudja, igazából szarok is bele, egyáltalán nem érdekel, ahogy az sem, hogy egyesek szerint idegesítő a néger csóka hangja a Yaphet Kotto-ból, pedig szerintem pont az (is) emeli ki az átlagból, hisz számomra egy teljesen egyedi énekstílust mutatott be, hogy tessék, így is lehet csinálni.


Ma kezdtem el több, mint 400 rar és zip fájt kicsomagolgatni, nézni, hogy ugyan milyen zenék lehetnek ezek. Nagy részük új számomra, valószínűleg ebből 60% teljesen közönyös, vagy még rosszabb lesz, de azért mindenképpen beléjük hallgatok legalább egyszer. Igazából a diszkógráfiákat utálom a legjobban, mert ugyan ott minden dal ott van, de egy helyen vannak a legszarabbak és a legjobbak is. És azért a szart hamarabb észreveszem, mint a jót. Sajnos.
Nem azért gyűlt össze ennyi zene, mert annyira nagy letöltő guru lennék, egyszerűen lassan haladok, mert szívesebben hallgatok és elemzek számomra kedves példányokat még az „előző fogásokból”. Kettővel ezelőtti fogásom a Yaphet Kotto volt, utána pedig a Former Members Of Alfonsin és a Spitboy jött. De ez a két együttes már egy másik sztori, a lényeg itt, hogy ha találok valami kavicsot a kőtengerben, ami számomra fénylik, addig-addig fogdosom és nézem, amíg gyémánttá nem válik. Vagy el nem kopik.

Most pedig jobb, ha elindulok Karak és Ninpulators koncertre, őket még soha nem láttam. Pedig már voltam Ninpulators koncerten, írtam is róluk! Csak hát úgy nézni, őket, hogy közben egy fél szinttel lejjebb vagyok és egy fal takarja a zenekart, mialatt én meg jegyet szedek... hát úgy nem volt egy nagy élmény. Talán majd ma.

A tudás hatalom:
http://www.last.fm/music/Yaphet+Kotto
http://www.councilrecords.com/ykotto/ykotto.html
http://www.ebullition.com/catalog43.html
http://www.bandtoband.com/index.php?Page=Search&BandId=5735


A letöltés szabadás:
http://www.mediafire.com/?fcpemlwdbz5
http://www.mediafire.com/?12mtabgjyyw
 

 

1 komment

Címkék: blog ajánló video punk letöltés usa hardcore emo 2010 yaphet kotto hülye underground

Fuck Yeah 2009! - Spark

2010.01.06. 22:30 - posztolta: neverlivetosee

MI EZ?!

Valamiért mindig is utáltam a top listákat. Nem tudom, de számomra valahogy mindig is bénák voltak, hogy kényszeresen megversenyeztessek számomra kedvelt dolgokat, hogy most no akkor melyik bírom jobban és melyiket kevésbé. Nem szeretem ezeket egymás elé helyezni, egyszerűen nem megy. Ha valaki azt mondaná, hogy írjak egy Top5 2009-es koncert listát, akkor maximum olyat tudnék neki összehozni, hogy na, akkor itt volt öt darab party, ami tutira nem volt szar. De még ez is nehezen menne szerintem, mert mindegyik élmény más és más dolgok miatt tetszett, és már a listakészítés elején feljönne bennem, hogy baszki ennek kurvára nincs semmi értelme.
Így hát a KLUR nem állít ki most semmilyen BEST OF dolgot, se TOP FASZOM picsáját, nem lesz semmi ilyesmi.
Ellenben megpróbáljuk sorra venni az idén megjelent magyar kiadványokat, amik egy kicsit is számítanak. Hogy mi számít? Aminek a híre eljutott hozzánk, nem felejtettük el, hogy létezett, illetve ami szerintünk ezen a blogon helye van. Legalább két szó erejéig. Pl „kurva szar”.
A sorrend sem időrendi, sem máshogy nem lesz, egyszerűen ami eszünkbe jut, vagy éppen kedves indurka-pindurka kicsi szívünknek, azzal kezdjük. Vagy éppen a legszarabbal. Végül is mindegy, mert a véleményünket úgy is bele fogjuk foglalni mindegyik írásba.
 

SPARK

Azért ha valamilyen díjat kioszthatnék a zenekarok között, biztos lenne egy olyan, hogy a legkreatívabb banda. Ilyen szempontból mindenképpen a Spark-ra raknám a voksomat.
Vegyük az első benyomást, ami nem más egy lemeznél, mint a boritó. A srácok eléggé újra gondolták a dolgokat, teljesen újszerű megoldásokat hozva - ha máshova nem is, legalább kishazánkra nézve. Ami elég vicces, tekintve, hogy szerb állampolgárságú magyar csávókról beszélünk ám. Engem annyira lenyűgözött az egésznek a koncepciója… hát komolyan, nem igen tudok mit írni. Magáról a borító milyenségéről se, mert nehéz szavakkal leírni a látványt. Nem is a látványt, talán azt az örömet, ami a lemez átvételekor olyan kaján vigyort hozott a pofámnak. Egyetlen dologba tudok csak belekötni, az pedig az, hogy az ember kénytelen lenne két példányt venni magán, az egyiket nézegeti, hajtogatja és bambulja, másikat pedig a gyűjteményébe teszi. Mind erre azért van szükség, mert könnyen gyűrődik az egyedi megoldások miatt a borító, nekem három kihajtogatás után már úgy nézett ki sajnos, mintha a nem létező kisöcsémnek adtam volna kölcsön 5 percre, hogy ezzel játsszon az üveggolyók helyett.

Másik ok, amiért idén mindenképp ötöst érdemel a zenekar kreativitásból, az maga a produkciójuk. Bár az újabb próbatermi felvételeikhez képest hasonlítva azért elbújhatnak a dalok, mégis az idei felhozatalt úgy érzem, hogy lazaszerrel lekörözik, pár zenekart leszámítva. Még az olyan agyonrágott csont, mint a Kid Dynamite-ra hajazó ének is jól sül el szerintem, tovább nyúl a főhatásán, bár erre a legnagyobb ösztönzője mindenképpen maga a zene. Adott négy srác, szinte teljesen más zenei háttértörténettel, adj hozzá rengeteg mókát, csipetnyi ötletet és némi huncut gonoszságot, és máris megkapod a Spark egyik alkotó elemét.
Számomra ők voltak 2009 legfontosabb nem magyar magyar zenekara.

http://www.last.fm/music/Spark
http://www.myspace.com/spark024

 

<<<download>>>

Képek a fasza borítóhoz>>>
 

Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló kritika punk letöltés hardcore szerbia spark 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

Unity, vagy mi van már - Dzsukhell disztró kínálat

2009.12.30. 13:25 - posztolta: neverlivetosee

Iszonyat nagy az összetartás kérem szépen, annyira, hogy most fizetetlen reklám következik. Szóval a Dzsukhell disztróban pár fasza, illetve talán kevésbé fasza könyvet találhattok, mint például:


 
Days of War, Nights of Love 1.800. HUF
http://www.crimethinc.com/books/days.html
 
Expect Resistance 1.800. HUF
http://www.crimethinc.com/books/er.html

Recipes for Disaster 2.200. HUF
http://www.crimethinc.com/books/rfd.html
 

 
 





 
 
 
Van ilyen fanzine is, ami lehet már nem is fanzine:

Rolling Thunder (5,6,7,8) 1.000. HUF
http://www.crimethinc.com/rt/

 
 
 
Ínyenceknek pedig csoportos szabadidős tevékenységeket bemutató DVD:

Guerilla Film Series v.1 DVD Set 2.200. HUF
 

CD:
From the Depths / Germinate 1.800. HUF
Umlaüt / Total Disfückingcography 1.800. HUF

 
 
 
Továbbá nem feledkezni arról sem, hogy a Dzsukhell Records gondozásában jelent meg a Fallen Into Ashes / Zero Tolerance split 7"!
 

Három színben kapható, darabja 1500 Ft. Illetve van még egyéb akció, érdemes átkutatni Dzsukhellék oldalát:

Ha kell valami, ide írj:
dzsukhelldisztro[at]gmail[dot]com

 

2 komment

Címkék: hírek punk hardcore 2009 fanzine zero tolerance dzsukhell fallen into ashes