Kids like us records

Minden, ami underground.

Zenekarok













Keresés

Keress cikket nálunk és baráti oldalainkon egyaránt!

Sorozataink

FUCK YOU 2011

2011-es rinyálás

FUCK YEAH 2009

2009, a kurva anyád!

Akikről anyád sem hallott

Bemutatni azokat a zenekarokat, akikről olyan kevesen tudnak, hogy beleférnének egy félig teleszart Toi-Toi-ba.

Szíp Magor Artistáink

Csak a hazai, more!

Saturday night holocaust

Minden szombaton 17:00-kor a zenei pokol bugyraiba merülünk.

Jól nézd meg

Videók. Klipek. Satöbbi.

Zenekarok, amiket utálni fogsz

Zenekarok, amik egész biztosan szívből rühelltek, kedves önmegvalósításfüggő punkrokkerek.
Fáj, for, frí, van, offblaszt!

------------------------------------



Amit eddig nem tudtál az oldalról

FAQ, GYIK, és egyéb érdekes adatok az oldalról.

Kommentelők

Bringing Up Baby

  • Harbor Yes, yes és még egyszer yes! Egy ideje már érlelgetem magamban a gondolatot, hogy megejtek egy (tovább)
  • Where Next Columbus? Anothers hope, anothers game, Anothers loss, anothers gain, Anothers lies, anothers truth, (tovább)
  • Ghost Ghost Gum . Magyarul kísértetfa vagy kísértet eukaliptusz ( Corymbia aparrerinja , esetleg (tovább)

One Chord Wonders

  • Hibás feed URL.

Címkék

14alien (1) 1977 (1) 2008 (56) 2009 (35) 2009 de 2010 re (8) 2010 (21) 2011 (12) 2011 de 2012 re (3) 2012 (21) 2013 (1) 3/4hét (1) 36 óra pogó (1) 43. magyar filmszemle (1) 77 (1) a (1) adatlap (7) adorno (1) after classes (1) agyampokla (1) ajánló (41) akikről anyád sem hallott (6) aktuális (2) amd (1) amit eddig nem tudtál az oldalról (4) análdugó (2) ana never (1) anglia (1) angol (1) annácska (1) another way (4) antares (1) anyád (5) anyád kedvence (1) ashes of atlantis (1) avatar (1) a bit of braindead (1) a part (1) baader brains (1) bacon (1) bakony (1) banda mkl (1) barangó (1) baszás (1) béna (1) best of 2008 (2) beszámoló (24) big boys (1) billie joe armstrong (1) bio (6) black flag (4) blast (2) blind idiot god (1) blog (86) blogger (4) bobbánowich (1) bohócok (7) bombs (1) booking (1) boredom (1) boston (2) bread and circuits (1) brutal knights (1) budapest (19) bugazziiieee (1) byrne (1) calm before the storm (1) cloak/dagger (2) colbom (1) corrodal (1) cowabanga go go! (1) crisi (1) crust (4) csepel (2) csermanek lakótelep (1) csúnya (1) csurkapityesz (1) cvlt of grace (1) dagadt (1) damned (1) dance or die (10) dance or die!!! (1) david (1) dead boys (1) dead kennedys (2) deathcore (1) depresszió (1) descendents (1) devo (1) discharge (1) discriminated (1) diy (1) dk (1) dreamlongdead booking (1) drogospunkfilm (1) duna (1) dürer kert (3) dzsukhell (1) eagles of death metal (1) eater (1) ebullition records (2) eger (3) egrix (1) egyszemélyes randevú (1) első (1) emo (9) end of a year (1) eric ayotte (1) eric marcelino (1) értelmetlen hülye kérdések (1) everything falls apart (1) evés (1) fallen into ashes (1) fanzin (1) fanzine (6) fashion victim (1) fastcore (3) fáziskésés (1) feldolgozás (1) fél x (1) fényes adolf utcai próbaterem (1) ferdi (1) fesztivál (1) fikázás (2) film (2) filmszemle (1) filter (1) firehose (2) flavov flav (1) flood has come (1) fogkrém (1) food (1) forgiveness denied (1) formyfriends (9) freefest (1) fucklikebunnies (1) fuck the kids like us minitour (2) fuck yeah 2009 (7) fuck your pride booking (1) fuck you 2011 (8) fuel (1) fültágító (1) funk (1) fuseism (7) f minus (1) gag a horse (1) gallows (1) geek (2) germs (2) ghetto prophets (1) gibby miller (1) git some (1) gokkun (1) gone (1) gördeszka (3) gorilla büfé (1) great lakes (2) green day (1) grindcore (1) gyalázat (2) győr (2) hands off! (1) hanoi (1) harc áldozatok nélkül (1) hardcore (38) harmony set (1) ha isten punkzenekart alapítana (1) headshot (1) heart a tact (1) herbelando (1) highsocks (1) hip hop (1) hírek (7) hiteljugend (1) hitványfanzin (1) homo (1) hughes (1) hülye (1) hülye underground (22) human error (2) ian curtis (1) imperial spies (1) interjú (15) intonarumori (1) intro (1) írás (1) iszonyat (1) iwrestledabear (1) jaki (1) jégrakéta (1) jesse (1) jesse hughes (1) jet market (1) jfa (1) jilted (1) john (1) john henry west (1) jolana (1) jól nézd meg (20) jótékonyság (1) joy division (1) juggaknots (1) junkies (2) k.o.c. (1) kakimaki (1) kalambó kutyája (1) kanagawa (1) kang (1) karst (2) kegyelemkettes (1) keith moon (1) kemenyhenrik (1) képregény (1) kernel panic (7) kevin (1) kex (1) kids like us records (1) killah priest (1) kinks (1) kiskovács (1) kiss the devil (1) klip (1) klur (16) kneejerk (1) kokakóla (1) koncert (13) koncertszervezés (3) kool keith (1) kovászos (1) közjó (1) kritika (9) kritikus kedd (6) kultúrkör (1) kurva (5) kurva internet (1) la (1) lantern (1) lányok (1) larry cubiac (1) látványnépség (1) leftöver crack (1) lemmy (1) less than zero (1) letöltés (28) liberal youth (2) libido wins (10) life (1) light up (1) link x (1) lömbihead (7) lookout records (1) look its a giraffe (1) lords (1) lori carson (1) lőrke (1) loser (1) louderbach (1) loud and wrong booking (1) lyon estates (1) macaulay culkin (1) magyar (1) magyarország 2011 (1) male nurses (1) marionette id (1) maszturbáció (1) mediafire (1) megamosh (1) megjelenés (1) melbisonplusszdeszkamen (1) metal (1) metál (1) metalcore (1) mexico (1) mike kirsch (4) mike watt (1) mind your step (1) minus (1) minutemen (4) molotov koktélt a mal zrt re (1) monitor punkok (1) mosh (1) most viktor vagy viktorka? (1) mothercountry motherfuckers (1) motörhead (1) mtv (1) muse (1) myspace (1) my little corner of the world (1) nácik (1) nagymama (1) natas kaupas (1) nature boy jim kelly (1) navio forge (1) nazde (1) nec pluribus implar (1) nehézáram (1) nehézáram pontozási rendszer definiciója (1) nehéz áram (1) nembírodmegnézni (1) nempop (1) nemulass! (1) nemváltozunk (1) new (1) new dead project (7) new order (1) new wave (1) nikson (1) ninpulators (3) nokedli (1) not (1) nothing (7) not this time (1) nyálmirigy (1) olasz (1) one and the same (1) opus null (1) összefoglaló (1) padkarosda (2) pailhead (1) panic (1) path we tread (1) pavilionul 32 (1) pay my milk (2) penalty kick (1) pfa (12) pinhead gunpowder (2) piresian beach (1) pisscrystals (1) plan beer (5) platón (1) please inform the captian this is a hijack (1) pogó (1) pogo loco (2) pop (1) popunk (1) pop punk (2) pörkölt (1) post punk (1) prewiev (1) prospettiva (1) psycho mutants (1) pucok (1) punk (80) punkattitude (1) punk filmek (4) punk films (4) punk rock (1) puszta (2) quart.hu (1) questions (2) r.vomisa caasi (1) raein (1) rákosi (2) ramellzee (1) ramones (1) rancid (1) random chords (1) rap (1) reaction (2) reatards (1) red dons (1) reflected (2) rész (1) rhcp (1) richard hell and the (1) rivers run dry (2) románia (2) rosa parks (2) salgótarján (3) sallai laci (1) santa cruz (1) saturday night holocaust (5) saw (1) säw (5) sawhorse (2) say (2) scooter (2) screamo (1) seattle (1) sell out (1) semmi komoly (2) sex pistols (1) sex positions (1) shook ones (1) silver bearing (1) sixteen bullets (1) skatecore (1) skatepunk (5) skaterock (1) skinflutes (1) smafu (2) social circkle (1) social networking (1) sofa king (2) solidarity webzine (1) something against you (2) sonic youth (2) sotár (1) spark (6) ssd (1) sst (2) step on memories (1) steve (1) streets on fire (1) strengt in solitude (1) suburbia (1) surf (2) swa (1) szabad az á (1) szarás (1) szarfilmek (2) szar év (1) szar filmek (2) szeged (5) székesfehérvár (1) személyes (3) szentes (2) szerbia (2) szextank (3) szex tank (1) színtér (1) szíp magor artistáink (6) szolgálati közlemény (1) szomorúság (2) szükségállapot (1) talking heads (1) tapolca (1) tarr béla (1) tekken (2) téveszme (2) the clash (1) the dedication (1) the hated (1) the las vegas tragedy (1) the real kids (1) the screamers (1) the smiths (1) the static age (1) the stranglers (1) the tartuffe plan (2) the trouble (1) the wax museums (1) think again (4) this is bihar (1) this perfect nightmare (1) thrash (1) tisztán a cél felé (1) top 5 magyar lemez (1) torches to rome (1) tour (4) tragédia (2) tragic vision (1) transformers (1) tree (1) trusting (1) tűréshatár (1) tyrells owl (1) uborka (4) united and strong (2) urinals (1) usa (1) utazás (4) vargyai viktor (1) vega (1) vegan (1) vélemény (2) vendégírás (1) veszprém (1) vetkőzz (1) video (7) videóriport (1) világválság (1) voidoids (1) voodoo allen (1) vormkids (1) vörösiszap (1) wasted (1) wave (1) wbtmfs (1) who (1) who sows violence reaps storm (2) wire (1) witkin (4) wolfshapedclouds (1) wolf shaped clouds (4) wormkids (1) www.makeoutclub.com (1) yaphet kotto (1) young arsenal (1) youth violence (1) zach hill (1) zaj (1) zenekarok amiket utálni fogsz (3) zero tolerance (1) Címkefelhő

New Wave Disasters

2010.01.30. 09:25 - posztolta: neverlivetosee

Kezdetben vala...

Amikor 12 éves voltam, azért kezdtem punk zenét hallgatni, mert „a nagyobbak” azt mondták, hogy a deszkások ezt a stílust szeretik. Akkoriban kezdtem el gurulgatni a frissen kapott, Pécskő áruházos 2500Ft-os hallap deszkámon. Tudjátok, ezeknek a lapoknak az alján mindig ilyen tök vagány grefiti vagy szörny volt ábrázolva, műanyag felfüggőkkel ellátva és olyan csapágyakkal, amik még elvi alapon sem működtek, nem hogy gyakorlatban. Szóval ilyen minőségi szar volt, úgy rendesen. Viszont szerettem nagyon, mert klassz volt a hülye sárga színe ellenére is a hónom alá vennem és járkálni vele a városban. Ennél csak az volt vagányabb, mikor a lejtőkön száguldoztam vele, hol ráülve, hol pedig ráállva. A legkirályabb mégis az volt, mikor az újonnan szerzett zenéimet képzeltem rá, ahogy gurulgatok. Eleinte NOFX és Blink182 játszott, mert hát ezeket tudták adni nekem a srácok a lakótelepen a másolt kazikon, azonban nem sokkal később, ahogy lett Internetem, sikerült megismerkednem a Dead Kennedys nevezetű csudával.
A DK volt az, ami elindított azon az úton, hogy a punk igen is nem csak, hogy kikacsinthat, hanem kacsintson is ki a klisé halmazokból, próbáljon valami újszerűt felmutatni, vagy legalább is olyannak ható köntösben. Ugyan akkoriban nem néztem a szövegeket annyira, és hát a neten is igen kevés volt fent belőlük, de már a számcímekből lejött, hogy ennek a zenekarnak van töke, nem csak zenei téren, de szövegeknél is. Holiday in Cambodia? Forward to death? Too drunk to fuck? Nagyon angolul sem kell tudni ahhoz, hogy felfogja az ember ezeket, egytől-egyig zseniális az összes!

2009-ben két zenekart tudnék mondani, akik mindenképp úgy gondolták, hogy a punkot a saját képmásukra formálják. Olyan formára, ami itthon alig, vagy talán egyáltalán nincs is. Érdekes adatként mindenképp megemlítem, hogy ez a két zenekar bizony egy városból való, még pedig Szegedről. Valamiért ezek a szegedi srácok nekem mindig olyan hálátlannak és hitetlennek tűnnek, ha a saját zenei színterükről van szó, pedig kettő ennyire dög zenekartól és ennyi jó koncerttel, amiket oda szerveztek: mi többet kívánhatnának már, de most komolyan, nem? Bár lehet, hogy csak én nőttem fel ingerszegény környezetben, és túlságosan lelkesen áradozok minden próbálkozásról, mert hát nálunk, Salgótarjánban aztán nagyon kevés jó dolog volt… pedig a zenei élet elég klafa, még relatíve most is (mondjuk pár éve meglepően sok zenekar volt. Kár, hogy számomra szinte mind értékelhetetlen volt).

 

Hiteljugend

photo by bt

Hiteljugend. Már a név is arról áradozik, hogy ez egy über nagy királyság, ebben tuti van valami… és tényleg!
Ez a zenekar egy nagyon egyedi jelenség ebben az országban, mindenképpen egy olyan dolog, amit meg kell becsülni, kedveskedni kell neki, talán még becézgetni is, hogy lássa, mennyire is jó az, amit csinálnak. Olyan egyveleget sikerült csinálniuk a srácoknak, ami a new wave számomra hányingert keltő tulajdonságait finom édes falatokra cseréli, és mindezt a maga punk hozzáállásával megfűszerezve aztán tényleg ellenállhatatlanná teszi bárki számára, hisz a végeredmény egy valahol különös (vagy talán csak szokatlan?) megszólalású, mégis teljesen befogadható zenei világ, frappáns szövegekkel. Apropó szövegelés. Még ugyan nem állt módomban olvasni az összeset, de úgy érzem, a február ötödikén lemezt bemutatni készülő zenekar nem csak, hogy 2009, de talán 2010 legjobb szövegeire is pályázhatna. Remélem ez a véleményem azután sem fog változni, hogy kezembe vettem a lemez bookletjét.

 

A Párt

photo by bt

A Párt nevű jelenséghez azonban már gyomor kell. Na nem erős, de én mindenképpen ínyenceknek ajánlanám elsősorban, legalább is ami az eddigi hanganyagaikat illeti. Apropó, megjelent már 3 kislemez is a zenekarnak úgy, hogy csak idén (2010-ben) koncerteztek elsőnek. Az már döfi, nem? Persze mind csak digitális kiadásban, és igazából ezek elég gyenge minőségű próbatermiknek minősülnek, de tudjátok mit? Amennyire zajos és befogadhatatlan az egész, számomra annyival több, mint az állítólag hú de jú hangzású Rákosi demó. Meg ez érdekes, míg a Rákosi csak koncerten élmény (ott mondjuk azért oda rakják magukat persze, leginkább Csoki. Szóval aki értesül hogy Rákosi koncert van a közelében, feltétlen látogasson el a helyszínre). Ez foglalkoztat A Párttal kapcsolatban is, hogy vajon milyen lehet élőben? Meg van a maga zajossága, mégis végig lehet élvezni az egész műsort? Vagy öt perc után már a hajamat tépve rohannék ki a teremből? Mielőtt meg kell tudnom mindezt!


A tudás hatalom:
http://www.myspace.com/hiteljugend
http://www.myspace.com/sztalinfule

A letöltés szabadság:
http://www.sendspace.com/file/rvqs0f  - A Párt összes három EP-je.

A képek szépek:
http://www.flickr.com/photos/44462241@N02/ - fotókat innen loptuk

 

4 komment

Címkék: blog ajánló punk new wave szeged hiteljugend 2009 de 2010 re fuck yeah 2009 a part

42

2010.01.24. 12:26 - posztolta: neverlivetosee

Ezt az interjút még tegnapra akartam időzíteni, de úgy látszik az a tervem, hogy lemegyek gitározni egy órára a próbaterembe, kicsit máshogy sült, például nem is gondoltam volna, hogy aznap inkább csak dobolni fogok, azt meg még kevésbé, hogy egy nappal később kerülök csak haza, és egy blues duót hallgatva fogok egy bevezetőt írni a Fuck Yeah 2009 sorozat harmadik interjújának, amit nem mással készítettem, mint az utolsó igazi vajdasági geek betyárral, Karesszel (aka Nimrod @ punktportal.hu fórum), a Spark zenekar gitárosával, aki egyben a Fáziskésés blogot vezeti.

 


Fáziskésés

1. Szervusz Karesz! Mióta is ismerjük egymást az Internet által? És mikor is sikerült végre személyesen találkoznunk? Elégdurva intervallumok ezek számomra. Talán durvább annál is, hogy mennyire szar fanzine-nal kerestelek meg, hogy terjeszd. Akik mégsem zaklatnának fanzine-ok szerbiai terjesztésével, bemutatnád magad?
Hová valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te?


Huh, 2003-2004 óta talán? Legalábbis arra az időre teszem az általad említett fanzine-es sztorit. Egyébként lelkes voltam, talán az első „élő” kapcsolatom a magyarországi színtérrel.Mármint aminek valóban lett volna értelme is.
Vajdaság északi csücskében, Magyarkanizsán élek,ami egy viszonylag nyugis kisváros, aminek néha nagyon tudok örülni, e legalább ugyanennyire tudom a pokolba kívánni.
Volt pár zenekarom, írtam néhány cikket az Elíz Csodaországban mindkét számába, amiből az elsőt manapság már csak szemlesütve merem csak átlapozni, nosztalgiából.Azért majd a gyerekeimnek egyszer megmutatom, hogy akkor éppen ez voltam én.
Hát, ha  a szabadkai Műszaki Főiskolán idén végre ideadják a diplomát, akkor a jogszerűen is a nevem alá írhatom hogy informatikus mérnök,bár hogy valóban merre tartok,arról őszintén szólva gőzöm sincs.Elképzeléseim vannak, lehetőségeim úgyérzem némileg kevésbé.Különben meg egy szakállas idealista bolond vagyok, aki úgy felejtett el felnőni, hogy nem volt sose igazán gyerek.
 


2. Anno együtt kezdtük el a Sikoly a mából blogot, ami sajnos valamiért behalt, én leginkább saját magamat hibáztatom ezért. Kár érte, mert sok lehetőséget láttam rajta, de aztán végül is nem sok lett belőle. Te hogy látod ezt? És hogy látod most, hogy egy teljesen új blogod van?

Szerettem csinálni, de például azt is megtanultam belőle hogy nem szívesen lennék hivatásos újságíró sem.Egyrészt azért mert nem tudnék például heti két alkalommal valami nagyon frappánssal előállni.Ott van a kezdeti lelkesedés meg a „fogjunk össze, csináljuk meg együtt”, amiből végül csak „csináld magad” marad.Végülis nagyképűség nélkül mondhatjuk szerintem, hogy a KLUR is ugyanezt a koncepciót viszi tovább helyjel-közzel, csak kevésbé lusta írókkal, nem? :-) Másrészt meg időről időre megváltozik az érdeklődésem egyes dolgok iránt,ami meg már nem érdekel, arról nehézkesen írok,és már azt sem szívesen.Akkor jobb szeretem abbahagyni.
Ami a fő különbség talán a Sikoly és Fáziskésés között,legalábbis a magam részéről, hogy rugalmasabb tudok lenni, ha másért nem, azért mert nem szoktam hirdetni, ha frissül.Kihagyhatok nyugodtan, pár hetet, akár hónapot is, anélkül hogy külön görcsölnöm kéne azon, hogy írjak valami teljesen semmitmondót, csak a frissülés miatt.Már a lemezkritikás/koncertbeszámolós blogomban, - mert volt egy ilyen is, még a Sikoly előtt -, sem csináltam másképp.
 

 


3. Számomra egy igazi elektronikus perzine-nek jön le a blogod. Bár foglalkozik a punkkal, de egyáltalán nem egy tematikus az egész, sokszor nem is zenéről írsz benne. Ezért, vagy pont ennek ellenére nekem nagyon tetszik az egész. Bár lehet, hogy csak a Sikoly a mából óta tanultál meg jól fogalmazni? Na jó nem, de akár hogy is, nagyon őszinte az egész, néha talán jobban beragadod az olvasót a világodba, mint azt mondjuk én merném. Hogy vagy ezzel?

(Nem mernéd? Mondod ezt te aki egyszál faszban rohangál Romániában egy mikrofonnal a kezében? Hol vagyok én ehhez képest.. :-) )
Az egész valójában papíron indult,perzine-ként.Egyik nyáron kezembe került a Lufikikötő, ami nagy hatást gyakorolt rám.Egyrészt a közvetlensége miatt, másrészt pedig teljesen újszerű volt számomra ez a fajta megszólalásmód.Mintha egy ismeretlen ismerőssel beszélgetnék, és ez tetszett.Például emiatt lett a második Eliz is személyesebb hangvételű.Sőt az egyik jóbarátom által írt Fashion Victim is eléggé meghatározó, vagyis talán inkább iránymutató volt a számomra.
Valójában papíron két számot élt meg a dolog, az első annak apropóján, hogy szakítottunk az akkori barátnőmmel, ami azért eléggé kihúzta a lábam alól a talajt és dokumentálni akartam, hogy hogyan élem meg ezt az állapotot, mindenféle túldramatizálás nélkül persze.De ez ilyen ultralimitált lett,mindössze két jóbarátom kapott belőle, és ráadásul nem is pont olyan lett, mint azt szerettem volna.A másodikat pedig lusta voltam sokszorosítani, de a blogon olvasható az összes cikk.Valójában ezen írások publikálása volt az ok amiért átnyergeltem az elektronikus platformra.
Egyébként sem akartam már zenéről írni.Volt egy időszak, amikor azt éreztem, hogy gyakorlatilag nem tudok megközelíteni másképp dolgokat, csak zenén keresztül, vagy legalábbis érintve azt, és ez zavart.Meg talán kicsit bele is untam a lemezkritika írásba.Sőt az elején ki is kötöttem magamnak ezt és elvetettem minden olyan gondolatot ami ebbe az irányba indult volna. Most már nem hadakozom annyira ellene, azt hiszem sikerült meglelni a középutat. Legalábbis egy darabig mindenképpen.
Egyébként én is perzine-szerűnek érzem, de engem mostanság nem annyira tetszik.Az utóbbi időben azt tűztem ki koncepcióként, hogy megpróbálok inkább naplószerűen írni.Sokszor például kényelmetlen, hogy címet kell adnom, mert fölöslegesnek érzem.Jó lenne például nyúlfarknyi gondolatokat leírni, úgy hogy igazából nem is próbálom megmagyarázni, hogy mi az amire ki akarok lyukadni, csak leírok valamit, aztán gondoljon mindenki arra amire akar.
Ami az írások mélységét illeti, nem tudom hogy ezek mennyire mély vagy mennyire felületes írások,ahogy példának okáért nem tudom eldönteni, hogy most a kérdéseidre adott válaszaim mennyivel árulnak el többet vagy kevesebbet rólam, mint amennyit „kellene” magamról megjelentetni egy nyilvános közegben.Ilyeneken nem szoktam gondolkodni, persze a túl személyes dolgok már nem kerülnek terítékre.Nagyon zavar a közöny, foglalkozom is vele eleget.Talán az egyik módja annak, hogy megpróbáljak szembemenni vele,hogy a blogon igyekszem nem felületes maradni.Így talán kicsit jobban megismer az, akivel egyébként ha személyesen találkoznék, sem biztos hogy eljutnék egy ilyen szintű beszélgetésig.Hadd ne idézzem a Hátsó Szándék ide vonatkozó dalának részleteit.
 


4.Szóval már tárgyaltuk, hogy nem ez az első blogod. Mi az, ami hajt, hogy új bejegyzéseket írjál, van valami cél, vagy csak pusztán egyszer elkap egy-egy valami (nevezzük impulzusnak, mert az olyan vagányul hangzik), és akkor úgy érzed, hogy ezt meg kell, hogy oszd valakivel?

Hát néha egy esemény, ami a hatása alá kerít.Vagy egy történés, vagy beszélgetés, vagy bármi amit olvasok, látok, hallok és elgondolkodtat, vagy kérdéseket vet fel bennem.Amikor sablon koncertbeszámolókat írtam, akkor is valahogy az a cél vezérelt hogy dokumentálva legyenek ezek az események, ha máshogy nem, akkor az én szememen keresztül.Most is ugyanez a cél vezérel,csak az a közeg, - ami kiváltja belőlem a reakciót - , lett más. Vagyis inkább szélesedett ki a koncerttermeken kívülre is.De például sosem írok dalszöveget. „Suszter maradjon a kaptafánál.”
 


5. Hogy értékeled 2009-et? Ha kívülről néznélek, akkor relatíve elég fasza éved volt. Ott van egy nagyon király zenekar neked, aminek nyáron hoztátok ki a lemezét, felvettetek egy új számot egy válogatásra (ami sajnos az ígértekkel ellentétben nem jött ki 2009-ben, és igazából még tudtommal a cikk publikálásáig se), mutattál próbatermiket is, engem azok is lenyűgöztek. Meg amúgy tényleg, csomót koncerteztetek.
De te ezt hogy élted meg?


Hát panaszra nincs okom, bár voltak nehéz helyzetek is, mondjuk ezek része inkább kapcsolódik a magánéletemhez, bár tény hogy ezekből azért bőven lehet táplálkozni, vagy éppenséggel levonni a maguk kis következtetéseit.
Hát csomó koncert az túlzás lenne,inkább talán az ideális, mert mindössze kilenc koncertről van szó.Valószínűleg egy kezdő banda, jobb elhelyezkedéssel, és jó kapcsolatokkal, ennyit letud egy fél év alatt is.Végülis nem mondhatom hogy a kitaposott utat járjuk végig, mármint ezt most egy vajdasági zenekar tagjaként mondom, és ez tele van izgalommal.Izgulni pedig szeretek.

 


6. Mennyi hazai termés jutott el hozzád? Követed egyáltalán a magyar kiadványokat, vagy egyáltalán a zenekarokat? Vagy csak a külföldi zenéknek élsz? Ha már külföld, milyen az internacionális 2009-es termés szerinted? Van bármi is, amit érdemes lenne kiemelni?

Hát nekem a magyarországi az simán külföldi kategóriába esik földrajzilag, mégha nem is tekintem annak.Arra lettem figyelmes, hogy egyre kevésbé követek bármit is.Hát végső soron a magyar zenekarok zenéjén nőttem fel, nekem valahol inkább efelé húz a szívem szemben a szerb zenekarokkal, akik közül sokat csak az utóbbi 3-4 évben ismertem meg,függetlenül attól, hogy jók-e vagy sem.(többségében azért jók :-))
Azoknak a zenéje, akik kb akkor fedezték fel maguknak a Black Flag-et amikor én is, nagyon tetszik,vagy mondjuk a Something Against You romjain alakuló bandák, de ebben szerintem van egy adag elfogultság is.Ezen például gondolkodtam, hogy adott egy számomra teljesen középszerű banda, aminek jófejek a tagjai, valahogy az egészet megszépíti, még akkoris ha németül énekelnek.Az Another Way továbbra is az egyik kedvenc zenekarom, a Rosa Parks és a Hiteljungend is több izgalmas, bár az előbbinek talán még jobban ki kellene forrnia szerintem.
Nem töröm magam, hogy képben legyek, és egyre nehezebb is.Nem mondom hogy több fontos lemez lett, de egyre könnyebb elveszeni bennük. Pláne ha az ember nyitott többfelé.Inkább az érdemben történő zenehallgatás mellett teszem le a voksom, például ezért nem is nagyon hallgatom nagyon sok új de régivonalas zenekar lemezért, mert számomra nem nyújt újat és emiatt nagyon egyformának tünnek. Helyette inkább „pótlom a hiányosságokat” és Weirdos, vagy Pavement lemezek közül csemegézek mostanság. De említhetném akár a Moving Targets-t, vagy az Even Worse-t is.Azért jó talán húsz évvel ezelőtti lemezeket hallgatni, mert az idő tényleg kirostálja a szemetet szerintem.Mert mondjuk az oké, hogy a Bane-re emlékezni fognak 15 év múlva is, ha másért nem legfejjebb a Holding This Moment miatt, de vajon teszemazt a Sinking Ships-ről vagy a Ceremony-ról ugyanez elmondható lesz-e?
Mindenesetre a Hex Dispensers, a Witch Hunt, Morrissey nagylemezek remekbeszabottak voltak, Nitad, Fy Fan, sőt a From The Depths is.Még akkor is tényleg olyan mintha túl sokszor nézték volna meg a Hairt.
Ahhoz képest hogy mennyi fanzine-t olvastam a bumm idején,most szinte egyáltalán nem.
A zenei vagy a környezetvédő szaklapok már nem nagyon hoznak lázba, de például a tiédre, vagy Viktor zinejére kíváncsi lettem volna, de az ilyen elosztogatós újságokból általában kimaradtok,postával szarakodni meg nincs kedvem. Azért az új Lufikikötőt például nagyon várom már.De oda „elő vagyok jegyezve”, hosszú sztori hogy miért.
 


7.Sablon kérdés!
Ha egy magyar zenekar nálad aludhatna, melyik lenne az? Mit adnál nekik enni, főznél rájuk valamit? Milyen filmet nézetnél meg velük, és milyen könyvet adnál nekik búcsúzóul?


Elég vagányul hangzana, ha valami straight edge bandát mondanék, és ők bontogatnák fel egymásnak a sört, miután jól bezabáltak tudtukon kívül a füves süteményből amit készítenék nekik, valami szadista film nézése közben, ami alatt én jól kisurranok, mert nem birom az olyat.De nem tudnék ennyire aljas lenni,Igazából inkább csak személyekkel van kapcsolatom, szóval zenekarokból hívnék személyeket. Vagy csinálnék pár szendvicset,vagy főznénk valamit közösen, aztán meg söröznénk, miközben nézzük a Sörgyári Capciccio-t, utána pedig alapíthatnánk egy zenekart is, ha másképp nem, legalább elméleti síkon.De a könyv most kifogott rajtam. Ezeket a kérdéseket valami pszichológiai tanulmányból ollóztad ki? Egyébként a Macskabölcső és a Daredevil képregények között dilemmázom és nem tudok dűlőre jutni...



8. Követted a hazai (magyar) punk blog szcéna fejlődését? Szerinted is sok indult el az idén, vagy csak ezt én akarom mindenkinek bemagyarázni? Ha igazam van, szerinted mi az oka a jelenségnek? Hogy éled meg ezeket?

Nem nagyon érzem kompetensnek magam a témában,  mert az igazat megvallva nem  követem őket rendszeresen, és inkább csak hangulatfüggő, hogy éppen mikor mire kattintok.Friss zenei hírekre nem vágyom, számomra többet jelent az, ha valamire kíváncsi vagyok, és valaki ad némi támpontot, hogy merre kutakodjak, vagy mivel próbálkozzam.Szeretem megőrizni magamnak a felfedezés örömét.
Szerintem a zenei blogok egy hányada semmiben sem más, mint régen a webzine-ek, csak most már tényleg csak az írásra kell időt szánni, a honlapszerkesztésre nem. :-) Gondolom valahol a kérdésedre a válasz ebben keresendő.
Így én inkább a személyeseket hívnám csak „blognak”, azokból viszont kevéssel találkoztam, például Anna blogja számomra teljesen új.

 


9. Mit vársz 2010-től? Lehet bármit is várni szerinted?


Hát egy,a nevemre kiállított diplomát már mindenképpen, meg valami munkát, hogy jussak egyről a kettőre.Egy albérletet, valami olcsóbbat, de otthonosat.Egy túrát bringával Vajdaságban a nyáron.Sok olyan Spark koncertet, ahol elég a többiek arcára néznem ahhoz hogy tudjam mit éreznek.De ne túl sokat, mert a rutin az megöli mindazt amit szeretek az egészben.Legalábbis ezeket szeretném, de úgyis az lesz mint legutóbb is, hogy csak sodródok,és esetleg ha valami izgalmas történik, akkor betudom annak, hogy a sors akarta így.



10. Kérek szépen 10 olyan dalt, amit most mindenképp megosztanál egy számodra kedves személynek, amit akár ért, akár nem, de most benned él, belőle táplálkozol és élsz!

Hüsker Dü – New Day Rising
Ha a tíz szám közül biztos vagyok valamiben, az az hogy a Hüsker Dü-nek szerepelnie kell.
Bár nem ez a kedvenc dalom de ha összejönne az albérlet, és csinálnék lakásavató bulit, másnap tuti ezzel ébreszteném a nálam alvó másnaposokat.Valamikor dél körül és kurva hangosan.

Milemarker – Ant Architect
Olyan az egész mint amikor rákaptam Asimov regényeire, amiben nem volt semmi köntörfalazás,csak logikai törvényekre épített történetek, amiknek valóban az utolsó mondata a csattanó.Mintha biokibernetikával foglalkozó tudósok csináltak volna egy csak negatív utópiákból táplálkozó postpunk bandát.Rideg és kimért az egész,de ott érzed mögötte az embert.

Cro-Mags – By Myself
A Cro-Mags bármilyen listán megemlítve vagány.És különben is, milyen király már a beszámolás?!

Pavement – Elevate Me Later
Sosem olvastam el a szövegét.Talán ilyen szempontból jobb lett volna valami finn hardcore banda dalát választani, mert akkor legalább mentegetőznék hogy a finn mégsem világnyelv, én pedig nem találtam fordítást.Néha nekem egy dal hangulata fontosabb, mint a téma amit mondani akar.Azokat a semmittevő másnap reggeleket juttatja eszembe, amit végig lehet dögleni úgy, hogy ne éreznék bűntudatot amiatt, hogy éppen mást kellene csinálnom.És szeretem megőrizni magamban azt a látszatot, hogy ez a dal valóban erről szól.

QSS – Külvárosi
Barangó körmönfont rímjein a mai napig ízesen tudok röhögni, annyira zseniálisak, és maguktól értendőek.Ennek a dalnak az első strófáját például sokkal szivesebben fújnám fel a városháza (vagy bármilyen adminisztrációs intézmény) falára, mint bármi más nagyon okosat, és nagyon igazat.Az egész annyira de annyira groteszk, mint annak idején a Mester maga is lehetett, miközben mattrészegen próbálgatta elszavalni az egyébként a kutyát sem érdeklő verseit.

Morrissey – Certain People I Know
Vannak emberek akiket én is gyűlölök, és szeretek rajtuk röhögni, de például sosem köpném őket le egy magas épület tetejéről.És főleg nem forgatnék az erről szóló dalomhoz egy olyan klippet, amiben a standon fetrengek zakóban, és farmerben.Morrissey-nek viszont még ez is jól áll.

Pink Floyd – Eclipse
Ennek a szövegétől mindig kiráz a hideg.Egy jóbarátom mondta, hogy 73-ban megírta a Pink Floyd ezzel a lemezzel azt amit 99-ben a Catharsis a Passion-nel. Bármikor ezt hallgatom, mindig azt érzem, hogy sokkal többet akarok az élettől mint amim van.

Motörhead – 1916
Tizennégy éves voltam, amikor a NATO bombázott, és akkoriban a fiúk, férfiak nem hagyhatták el az országot, sorban mentek a behívások, aki nagy korú volt azt vitték is. Azon gondolkodtam, hogy bolond lettem volna többnek hazudni magam, csak azért hogy fegyvert fogjak bárkire is.És mégis gondolnátok hogy Lemmy-t Grammy díjra jelölték? Pedig de.

Rival Schools – Used For Glue (eredetileg World's Fastest Car nóta - szerk.)
Egy fél éve próbálom érdemben lenyúlni a kezdőriffet úgy, hogy ne tünjön fel senkinek. Persze rendre kudarcba fullad.

Bad Brains – Sacred Love
Az mekkora már, hogy ezt HR egy telefonon keresztül énekelte fel,miközben a börtönbüntetését töltötte? Ezt is csak a napokban olvastam, és egészen eddig azt hittem hogy direkt adtak neki ilyen sistergős effektust, hogy az egész ilyen sprituális  nyávogásnak tünjön...


+1
Tudom, hogy te is Transformers rajongó vagy, ahogy én, és te is regisztrálva vagy egy bizonyos központi TF fórumon, ahova néha napján hozzá is szólsz (nem úgy, mint én).
Mivé alakulnál át, melyik frakcióhoz tartoznál és milyen beteges tulajdonsággal rendelkeznél, ha te is alakváltó lennél?


A Transformers az egy olyan kis oázisa a világnak, amit csak kevéssé fertőzött meg a punk. (lásd a Shockwave nevű bunkó hardcore bandát, vagy a straight edge Optimus Prime-ot, aki harcol a gonosz cigarettacon ellen egy ilyen képen, de az egyik Unearth klippben is vagy egyAutobot felségjelzésű póló azt hiszem) Oké, akár még röhejes is lehetne (és persze nem öltözöm szürke kamionnak, szemben a klingonnak öltöző Star Trek fanokkal), de még most is gyermeki szemmel tudom bámulni a 86-os rajzfilmet, mint húsz éve, amikor először láttam.
Azért azt tisztázzuk le hogy az Álcák jóval punkabbak, mint az Autobotok, mert ők valójában a hippinemzedék metaforái játékreklámba oltva.Érted „mindenkinek joga van a szabadsághoz”, meg hasonló neoliberális faszságok.Mégis valamilyen szinten szimpatikus ez a fajta egyenlőség, vagy legalábbis a törekvés, viszont nem tudnék csak ilyen lenni,Mint ahogyan nem is vagyok.Szóval én valami renegát Álca lennék, aki az Autobotokhoz csatlakozott, de mégis megvannak a saját módszerei.
Gyerekkoromban pilóta akartam lenni (közvetlenül a multimilliomos jótékonykodó és a feltaláló után, de  még a becsületes ügyvéd előtt), szóval szerintem valami nagyon gyors repülő lennék. Vagy időgép, amivel ugrálhatnék az időben, és helyrehozhatnám az összes általam elbaszott dolgot.És mivel a Transformers univerzumban vannak triplaváltozók, így ez akár még kivitelezhető is lenne... :-)



 

2 komment

Címkék: blog blogger ajánló interjú punk hardcore szerbia transformers fanzine spark fáziskésés 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

Veszprém County Underground Network

2010.01.21. 13:06 - posztolta: neverlivetosee

Van, hogy néha minden reménytelennek tűnik. Az évemet egy ilyen hónappal sikerült zárni, egyszerűen nem tudtam kiemelkedni a (sokszor saját magam által termelt) mocsokból. Tudom-tudom, egy kibaszott vesztes vagyok, de ezen túl lépve, mikor már az ember teljesen betelitődik salakkal kívülről és belülről is egyaránt, akkor a szarral teli szájával üvölti, hogy „baszd meg, most már kurvára elég!” És innentől kezdve a nyomás hiába nagyobbodik, más tendenciát kezd mutatni az egész, egyre jobban és szenvedélyesebben üt vissza az életnek. Vagy a saját ürülékének, ami persze az ütéstől egy jó nagyot csobban, és rendszerint a körülöttünk lévők körüliek is kapnak belőle, Mindegy, a lényeg, hogy már végre kimondta: elég volt!

Plan Beer

Ilyesmi elbaszottul reménytelen romantikus zenekarnak ismertem meg a Plan Beer-t. Az egyszerűbbnél is egyszerűbb srácokat képzeljetek el, akiknek óvódás mosolyuk mögött igen is ott rejlik nem is olyan mélyen a düh, az akarni vágyás, hogy valami végre más legyen, még ha tudjuk, hogy kurvára értelmetlen is neki állni megváltani a világot – vagy éppen a világnak a ránk eső részét. De ők ilyenek, az ő részüket igen is át akarják formálni. Nem csak várnak és néznek, hogy majd jobb lesz, tesznek a dolgokért. Pár évvel ezelőtt hallott valaki is olyasmiket, hogy legendásan szuper koncertek történtek volna Tapolcán? Én nem. Persze ettől még lehet, hogy voltak, csak én vagyok nagyon hülye (valószínű), de ezeknek a száma, leginkább talán a Break The Silence rendezvény sorozat elindításával mindenképp megnövekedett. Valami komoly elkezdődött, amit mindenképpen a Plan Beer és az Iszonyat-os srácokhoz tudok kötni, ami Magyarországnak azt a részét illeti.


A Plan Beer idén adta ki az első komolyabb hangzó anyagát, ami az előzőekhez képest iszonyat nagy fejlődésen esett át, mind szövegileg, mind zeneileg. Emlékszem, mikor elsőnek hallgattam a régi dalokat, a hajamat téptem, hogy ezek mennyire kibaszott szarok. De semmi baj, így voltam anno a PFA-val is, de 2009 úgy látszik ebben változást hozott. Ami pozitív, az mindenképpen az erősen érezhető Hátsó Szándék hatás mind a szövegeken, mind a zenén. Bár inkább a zenén, ha jobban belegondolok, mégis az éneken itt ugyanúgy érzem azt a kétségbe esetséget, ami valahogy átjött rengeteg Hátsó Szándék dalból is. És ez eddig emlékeim szerint kevés zenekarnak sikerült, legalább is úgy előadni, hogy hinni is tudjak nekik.

 

Iszonyat

Az Iszonyat is idén adott ki egy olyan lemezt, amire még én is felfigyeltem, hogy no srácok, ez már végre valami! Ugyan is hogy őszinte legyek, eddig egyáltalán nem fogott meg a zenekar, maximum koncerteken, ott is Zsoleszkának a lendülete és odaadása, amit az egész iránt tanúsított (nem mintha a többi tag annyira beleszarósan csinálná, csak hát ugye egy énekesnek mindig könnyebb eladnia magát ilyen téren). Persze még mindig nem szerepel a winamp playlistemben a zenekar lemeze, de ezzel semmi baj szerintem, ugyan is 80-as évekbeli magyar punkon és Red Line Offside-on kívül nem is szoktam mást beletenni, már ha magyar zenekarról van szó. Kivéve persze, ha elsőnek hallgatok bele az adott lemezbe.




Szóval oda akartam kilyukadni, hogy 2009 minden szarsága ellenére úgy érzem, hogy sikeres volt mind a Plan Beer-nek, mind az Iszonyatnak egyaránt. Legalább ilyen teljesítményt várnék el tőlük 2010-ben, rosszul biztos nem járnának vele.


A tudás hatalom:
http://www.myspace.com/breakthesilenceshows
http://www.myspace.com/iszonyat
http://www.myspace.com/planbeer
 

A letöltés szabadság:
http://www.sendspace.com/file/ogddqt - plan beer

 

Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló punk bakony hardcore iszonyat tapolca plan beer 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

so fucking hosszú interjú

2010.01.15. 17:35 - posztolta: neverlivetosee

Hosszú lesz

Itt a hétvége, ezért egy MEGAhosszú interjú jön, mit szóltok hozzá?
Második kliensem hazai szinten a legtermékenyebb író, aki a semmittevés ellen fordítja szabadidejét, aki több zine-t is adott már ki, illetve rendszertelen időközönként néha elég frappánsan, és akár sűrűn is frissíti főblogját. Mert van ám abból is több neki. Mint ahogy több zenekarban is megfordult már. Ebből azt hiszem, egyet semmiképpen sem kell bemutatni a nyájas olvasónak, de ha mégis, ez volt az idén feloszlott Something Against You.
Ennyiből már mindenki kitalálhatta, hogy Mr Vargyai Viktorral, vagy ahogy csak a háta mögött merik hívni, Viktorkával készítettem ezt az interjút.


SOFA KING

1.Szia Viktor, mostanában elég sűrűn váltunk levelet, legalább is sűrűbben, mint régebben. Azért aki nem levelezne veled ilyen intenzitással, annak bemutatnád magad pár sorban? Lehetőleg úgy, hogy nem félkegyelmű hazugságokat hordasz össze, amit persze sokkal élvezetesebb olvasni, de azt tartogassuk a többire, most maradjunk a szilárd tényeknél!
Hova valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te?


Budapesten születtem, de aztán Érden laktam pár évig, egy vagy paranormálisan fura lakásban vagy a bátyámnak voltak fura poénjai. Most már tizenvalahány éve Budapesten élek. Egy dombbal szemben ahol nyaranta sátánisták raknak tábortüzet, meg egész évben oda viszik az emberek a kamara erdőben felszedett prostikat. Hol vagyok most? Mert rám mindig lehet számítani ilyenekben, persze hogy otthon a szobámban. Lassan azért megpróbálom magam belepasszírozni az átlagos emberek közé, de szerintem csak az lesz a vége, hogy drága dolgokat teszek tönkre és a romjaik felett röhögök majd ezen. Nagyjából ennyi. Több dolgot nem akarok elmondani, ami igaz, mert az igazságnak elég csak egyszer elhangzania, és utána már hazudozni is béna, sajnos. 



2. Mikor döntötted el, hogy blogolni fogsz? Nem volt elég a fanzine? Mi volt az, ami akkor motivált, és mennyiben változott ez most? Változott ez egyáltalán, vagy sikerült egy kihelyezett irányhoz tartanod magad? Szerintem az ilyesmi csak az első percekben fordul meg az ember fejében, hogy na, én akkor most írok blogot X-ről és semmi másról, aztán szépen lassan jön az X-nek a járulékos hozadékai, majd becsúszik egy kis Y, és így tovább… Volt egyáltalán ilyesmi elvetemült célkitűzés?

Azt, hogy blogolni fogok gondolom olyan egy-két hónappal a legelső bejegyzés előtt dönthettem el. Viszont azon, hogy kéne csinálnom egy blogot már a fanzine előtt is gondolkodtam. Nem tudom pontosan előtte mit akartam, de ha most kéne visszaemlékeznem, akkor szerintem csak meg akartam osztani a gondolataimat a barátaim között. Erre javasolta valaki, hogy indítsak egy blogot, de én inkább csináltam egy fanzine-t. Abból blogra azt hiszem a második sofa king után válthattam. Vagy valamikor akörül. Most lusta vagyok visszakeresni és nekem az évek mindig egybe folynak. Ilyen lineáris memóriám teljesen nincs. Blogolni azért kezdtem el, mert egy csomó minden hömpölygött akkoriban a fejemben vagy csak át rajta. Ez általában így van, hogy el akarok mondani dolgokat, mert én ilyen hangos rajongó vagyok. Nem olyan, aki azt mondja, hogy „húúúúúúúúúú, ezzazzz”, hanem, hogy „nagyon tetszik ez és ez a szám, ezért meg ezért”. Először valami olyannak akartam a blogot, mint manapság pl a tumblr, vagy anno Henry Miller fürdőszobája volt. Szóval azt akartam, hogy sok kicsi dolog legyen rajta, sűrűn, akár nem is olyan tartalom, amit én állítók elő, csak javaslom. Hogy legyen egy gyűjtő helye annak, hogy mik tetszenek és ne kelljen mindent megírni a barátaimnak külön mindig, vagy azon gondolkozni, hogy nem ismétlem e ezzel magam. Azt tudtam, hogy teljesen másnak akartam, mint az akkori sofa kingeket, amik csak járulékosan foglalkoztak a zenével, és inkább arról szóltak, hogy én mit gondolok a színtérről. Persze ha azokat viszem az internetre, talán több értelme lett volna, de annyira engem sosem érdekelt, hogy minek van olyan sok értelme, csak az számított, hogy tetsszen, ami történik. Az is zavart a fanzine készítésben akkoriban, hogy nagyon nagyok voltak az átfutási idők, attól, hogy megírtam odáig, hogy akit érdekelte az szerzett belőle. És így nem tudtam mindig benne lenni valamiben. Ilyen szinten szeretem a folytonosságot. Most kicsit magam ellen beszélek, mert teljesen le vagyok eresztve azzal, hogy bármi kijöjjön belőlem, viszont akkor is, punkban mindennek olyan lassú a lefolyása, nem számít, ha már tudod mit akarsz. Ezért nekem a blogolás olyan, mint a deszkázás. Gondolok egyet és lemegyek, csinálom, amin tudom. Vagy mint a rap-ben a freestyle. Fogom magam és csinálom.
Az azonnaliságon túl úgy akartam, hogy ez szóljon a zenéről meg néha kicsit másról is, de elég korán elvetettem mindent, ami nem a zene volt. És ezt tartani is tudtam. Először ilyen mondhatni klasszikus bemutató, kritika, beszámoló formában íródtak a bejegyzések, de valamikor rájuk untam. Nekem maga a klasszikus ilyen újságírói forma sem jön be olyan témákban, amik személyesek. És az, hogy milyen egy zene, miről mit gondol valaki az szerintem már elég személyes. Meg én szinte csak a személyes dolgokat szeretem olvasni, így mondhatni sehol sem jön be ez az iskolában tanult sablonos fogalmazás. Nem bírom, ha úgy írnak valamiről, mintha egy száraz hír lenne, vagy egy dolgozat. Vagy csak szív nélkül, megpróbálják megközelíteni. Valamiért ezért elkezdtem ritkábban írni hosszabban, keverve valós és kitalált dolgokat. Egyszerűen csak szeretek elképzelni dolgokat és ezeket összeilleszteni olyan valós élményekkel, mint hogy egy szám tetszik. Tehát mondhatni a blogom annyira megtudott maradni egységesnek, hogy csak a forma változott mindig, maga a tartalom legfeljebb színesedett. Célkitűzések mindig keletkeznek, de nagyon mélyen az alap bennem az, hogy olyan legyen, mint a sniffing glue-s Clash kritika és a szüleimnek ne tetsszen, ha esetleg elolvasnák. Ha ez megvan akkor már nagyjából meg vagyok elégedve magammal.



3. Látogatottság mennyire izgat? Azt hiszem egyszer utaltál rá egyik leveledben, hogy azt sem tudod, hogy mennyien nézik a blogodat, szóval akkor nem nézel ilyen statisztikákat? Biztos rendelkezik ilyen szolgáltatással a blogspot (én nem vágom). Vagy ez ennyire hidegen hagy? Kell-e ilyesmivel foglalkozni? Persze erre mindenki nemmel válaszolna, de egy-egy nagyobb oldalletöltés mindenkinek emeli a kis dédelgetett, salakkal teli egóját. Legalább is eddig a gyakorlat ezt mutatta.

Nagyon ritkán rám jön, hogy megnézzem, mennyien olvassák, de ez mindig abba fullad, hogy nem is tudom, hogyan kell. Azt néha megnézem, hogy a profilomra hányan kattintottak rá, de az annyira nem mutat valós képet az olvasottságról. Ha meg tudnám nézni biztos gyakran tenném. Mert ilyen vagyok. Azt is gyakran nézem, hogy a mediafire-re feltöltött dolgaimat mennyien szedik le. Nem mondom azt, hogy nem örülnék neki jobban, ha többen olvasnának, mint kevesebben, de inkább, mint egy tény, csak annyira érdekelne az, hogy mekkora az olvasottságom. Szóval elmozdítani az semerre nem tudna. Igazából ezeket ígyis úgyis leírnám. És teljesen érteni meg tényleg csak az a szűk réteg tudná, aki ismeri a zenekarokat akikről szó van, vagy van valamilyen kattanásuk és nekik minden tetszik. Amikor csinálok egy fanzine-t akkor is rögtön elvesztem az érdeklődésem a sorsa iránt, amint megvan írva. Zenekarnál érdekel mennyien hallgatnak, mert ha többen akkor könnyebb elmenni turnéra. De úgy se volt olyan nehéz, hogy senki sem tudta kik vagyunk. Az talán jól tud esni, ha valaki olyannak tetszik, amit csinálok, akinek a dolgai nekem is szimpatikusak. Azt viszont sosem szerettem, amikor valaki csak úgy oda állt elém és megmondta, hogy tetszik neki, amit csinálok, aztán bámult bele az arcomba, hogy erre én mondjak valamit neki. Azt kurvára nem szeretem, ha bármilyen szinten rajonganak értem. Ilyen helyzetekkel nem nagyon tudok mit kezdeni, szerencsére ritkán fordulnak elő.
Egy kicsit elméláztam azon, hogy mennyire tenne tönkre, ha nagyon sokan olvasnának. De az a vicces, hogy engem nem tudnának nagyon sokan olvasni, mert olyanról írok, ami alig érdekel valakit és ez nekem tetszik.



4. Három blogot írsz most. Bemutatnád mind a hármat? Én úgy vettem észre, hogy a Sofa King leginkább személyes, mégis általánosságban a punk éppen téged érintett témáival foglalkozol, magyarul, a Worntapes mindenféle mixtape válogatást szed össze, amire eddig nem vitt rá a lélek sem, hogy leszedjek akár egyet is (valahogy óckodok az ilyen mp3-as válogatásoktól, nem igazán tudok rá ésszerű magyarázatot adni), míg a We do punk as… mintha a magyar punkot akarná megmutatni a világnak, csak éppen a te szemeden keresztül.
Jól vélem, vagy most egy rakás szart hoztam itt össze? Mutasd be kérlek azért a blogjaidat, hogy te szerinted mi a céljuk, miért kezdtek el létezni, mi motivált az elkészítésükben és folytatásukban, stb…


Sofa king: zenével, leginkább punk zenével foglalkozó blog. Amit hogy élvezzem írni, pár zenekart belerakok egy keretbe, hogy könnyebb legyen kötni köztük és ebben keverednek a gondolataim. Ezzel egyben kiélhetem egy kicsit a prózai vénám is, nem csak azt, hogy sok időm van zenét hallgatni.

We do punk as…: Van egy barátom Spencer aki San Francisoban él, de sokszor jár ide, és huzamosabb ideig is élt itt, csak akkoriban sajnos még nem lógtunk együtt annyit, mint mostanában szoktunk, ha itt van. Szóval szerette azt, amit lefordítottak neki a sofa kingekből és a myspace-es blogjaimat is csípte. Egyszer, amikor itt volt elkezdett győzködni, hogy írnom kéne valamit az MRR-nek, ahova ő is csinált néha lemezkritikákat, meg a magyar színtérriportból is kivette a részét. Szerintem akkor, azon a nyáron olvastam először MRR-et, és tökre tetszett, ez a rovat rész ahol emberek kb. ugyan azt csinálták, mint akkoriban én az sk-n, és koránt sem olyan statikus módon, mint ahogy hittem, hogy működik az a zine. És akkor meg is írtam elég gyorsan azt, ami az első bejegyzést lett később. Kicsit azért szól arról amiről, mert akkoriban ez foglalkoztatott (a kontraszt köztünk, magyarországiak meg akár csak bécs között), meg jó páran akkortájt mentek külföldre a barátaim közül. És bennem volt, hogy ezt a helyet legjobban csak úgy lehetne átvészelni, ha még jobban belesüppednék és mint egy helyszíni tudósító mesélnék róla a külföldi haverjaimnak, vagy akit érdekel, hogy milyen is punknak lenni erre. Magamban kicsit tervezgettem, hogy de jó lenne, ha ez mindig az mrr-ben jönne le, de aztán össze vissza voltak ilyen csúszások az írással, és egy idő után már én is leszartam mi lesz a sorsa csak örültem neki, hogy megszületett. Persze elküldhettem volna nekik én is, hátha tényleg beteszik, de inkább csináltam egy külön blogot ennek a témának. Amiből nem nagyon lett semmi. Van egy csomó jegyzetem, meg másfél oldalas sztorik, amik témába vágnának, de nem fejeztem be egyet sem. Most, hogy belezavarodtam már a web kettőbe a myspace-es blogom helyett ide írogatok olyan dolgokat, amik oda mentek eddig. Kicsit személyesebb jellegűeket. Mert végül is egy punk vagyok közép-európában, aki túl akar élni.
De tervezek egy zine-t angolul. Kíváncsi vagyok külföldön mit szólnának hozzám, meg ha esetleg kint játszunk akkor árulhatnám és akkor ebédelni is tudnék, mert azt a promoterek nem szoktak adni. 

Worn tapes: talán másfél vagy két éve nagyon rákaptam pár külföldi stand up komikusra. Akiknek a műsoraik nem olyanok, hogy „ez volt a tévében”, meg „ezt mesélte a haver, így beszélnek a suttyók”. Hanem érződik bennük egyfajta fura logika, vagy módszer, hogy hogyan születnek a viccek, egy hétköznapi helyzetből. Ez nagyon megtetszett, már a logika a viccek mögött és elkezdtem olyan mondatokat írogatni, amik furcsák, de én látok bennük egy rendszert. Vicceket kábé csattanók nélkül. És van ilyenből rengeteg egy txt fájlban, amik nekem mind leírtak egy hangulatot. Nem nagyon tudtam ezekkel mit lehetne kezdeni, aztán hirtelen beugrott, hogy komponálhatnék mindhez egy válogatást. A kazetta szabályai szerint A oldal B oldal 45-45 plusz néha ajándék perc hosszúságban. Sajnos ezzel annyi munka van néha, hogy hamar abba hagytam, vagy csak pihentetem. Jó mp3 vágó programom sincs, csak olyan, ami felveszi a számítógép hangját így amíg vesz fel nem csinálhatok semmit a gépen, mert az beleszólna, ezért se nyomom annyira. De most csináltam anyukámnak egy csomó válogatást, amiket tud hallgatni a kocsijában, amikor vezet, pont így hangulatokra felfűzve. Amit hosszú utakra csináltam állítólag veszélyes, mert túl lassúak rajta a számok és bealszik tőlük mindenki.



5. 2009 számodra elég eseménydús lehetett, legalább is amennyi a punk celeb életedet illeti, illetve amennyi a blogjaidból lejött. Feloszlott egy zenekarod, alakult egy másik, kiadtál két zine-t is… Miket emelnél ki ebből az évből? Hogy értékeled, 2009 neked fasza volt, vagy egy elbaszott fostalicska?

2009 papíron lehet eseménydús volt, de igazából nagyon nem. Vagyis olyan volt, mint a többi csak mintha kevesebbet mentem volna el. Koncertekre meg mindenfele. Mivel akkor még nem dolgoztam ezért kurva sok szabad időm volt. Persze az év első felében még lediplomáztam, aztán meg kitanultam félig meddig még egy új szakmát, de ezen kívül rohadt sok időm maradt mindenre. Az, hogy a something against you feloszlott szomorú volt, de időmet nem vette el. Az új zenekar is volt, hogy annyira lassan alakult, hogy halva születettnek látszott, most viszont már egyre jobban pörög, aminek örülök. Igazából három fanzine-t csináltam az idén csak az egyik ilyen egy darabra limitált szülinapi ajándék volt egy kedves embernek, amit egy éjszaka alatt csináltam, egy kicsit részegen. Különben ha lenne hozzá seggem akkor a legtöbb dolog amit teszek egy éjszaka alatt kivitelezhető lenne. Csak sajnos nincs. Pedig mindig szerettem volna egy éjszaka alatt végig csinálni valamit. Azok a legjobb dolgok, amik olyannak tűnnek. Állítólag John Joseph is csak egyetlen egyszer vehette fel az éneket az Age of Quarrel-hez. Ami szerintem nem igaz, de rohadt jól hangzik és ez a lényeg.
Összességében nem volt olyan fostalicska az év. Egyik sem volt annyira az, mert velem ritkán történik olyan, ami elromolhat, inkább van az, hogy hiányoznak az életemből olyan dolgok, amik ha tönkre mennek, emberek szánakoznak miattuk. Hogy végre megírtam ezt a zenés zine-t annak nagyon örülök. Annak is, hogy a fanzine kiállítás miatt ceu-s professzoroknak kellett olvasgatniuk engem. Meg úgy érzem rakódott megint olyan réteg az agyamra, aminek örülök, hogy így vagyok miatta az élettel meg a dolgokkal benne. Azt az illúziót mindig szerettem magamban éltetni, hogy egyre okosabbá válok. Ilyen szempontból nekem minden egyes év csak arról szól, hogy egy centivel mélyebben nyelem be a saját farkamat. Mondjuk, amikor a mentál higiéniám kicsit megcsappan azt annyira nem szeretem és ebben az évben volt olyan is.



6. Milyen volt a hazai termés? Elég sok lemez jelent meg, viszont sajnos kevés fanzine. Vagy csak én nem kerestem őket eléggé. És külföldi részről?

Ebben kicsit koca vagyok. Akármennyire is semmitmondó nekem a legtöbb fanzine azért szeretem őket átlapozni és érdekelnek is, így mindig reménykedek, hogy ez jó lesz, de ha nem valakitől kölcsön kapom, vagy ajándékba adják, akkor legtöbbször egyáltalán nem töröm magam értük. Nincs kedvem a postázással szarakodni és egy koncerten inkább veszek egy sört, mint legyen egy füzetecske a kezemben, ami valószínűleg nem fog tetszeni. Kár, hogy kevés jelenik meg. Ezért azt hihetik, hogy olyan jelentőségteljes kiadni egy fanzine-t. Nem tudom annyira nem nagy cucc. Persze vicces, hogy emberek elolvassák, mit gondolsz olyan nyúlfarknyi dolgokról, mint a punk zene vagy a magyar punk színtér, de ők olvasnak téged, az legyen az ő gondjuk, ha valami nem tetszik nekik. 
Ez a kocaság valamennyire meg van lemezekben is, persze a myspace-re vagy egyből a netre feltesznek sok mindent, ott meg is szoktam hallgatni. Szerintem kezdenek teljesen jó bandák lenni itthon. És az is szimpatikus, hogy sok zenekar közt alakulnak ki baráti társaságok. Az ilyen mini unity-k mindig jók. Lehet hülye kis semmiségnek tűnik, de sokat számít az, ha emberek elkezdenek akár csak egymás között is beszélni zenekarokról, ajánlani egymásnak a kedvenceket vagy leszarozni ezt azt. Nem nagyon látom át azért mások életét, de a sajátomban tapasztalhatom, hogy ilyenből igenis sokat fel lehet szedni. Meg kurva jó móka. És ha több zenét hallgatnak az emberek az csak jó. Meg tudom is én, az se rossz, ha ismersz egy csomó embert és néha nem kell egyedül bevállalnod egy buli bukóját, hanem összeszedsz három olyat, aki szereti annyira a bandát, hogy kockáztasson, áldozzon érte. Az meg még jobb, ha ez a belső kommunikáció kikerül valahogy. Ma például, ha érdekel, hogy a PFA miért szól úgy, ahogy nyomaiban meg tudom nézni. Vagy kaphatok egy kis ötletet, hogy miket hallgatnak. Azért faszább lenne, ha minden tag oldalakat írna arról, hogy miket szeretnek, de különben az se rossz, ha csak tippek vannak arra, mit kell ahhoz hallgatni, hogy egy kicsit jobban összeálljon a kép. Úgyis azokra hallgatok, akikben bízok, és aki jó zenét csinál az megérdemli a bizalmat. Most különben eszembe jutott, hogy például ott volt a Hold True, akiknek a nyomán rohadt sok zenekar alakult és nagyon sokan lettek straight edge-ek. De akkoriban még nem nagyon voltak ilyen felkapottak a blogok, meg a tagokat szerintem alapból sem nagyon érdeklik ilyenek, nem is azért mondom, mert ez ilyen kötelesség lenne. Csak vicces vagy fura volt, hogy az összes zenekar, akiknek ők voltak a példa ugyan úgy szóltak és mindenki inkább ismerte az Atari-t, mint a Minor Threat-et. Erről persze a közönség tehet csak, de a tömegek mindig hülyék, sajnos.
Annak a bagázsnak örülök, akik a klur szárnyai alá tartoznak, vagy hogy fogalmazzak, akikből mindig pénzt akarsz csinálni. Azt is bírnám, ha a saw-s Balla Laci megint zenélne. Remélem most punksági remeteségében mindent meghallgat és ír pár gyilkos riff-et. A Rivers Run Dry is nagyon jó. Kedves minden tag és sugárzik belőlük egy tenni akarás, nem pedig görcsös ragaszkodás, hogy befussanak, meg ilyen-olyan nagyok legyenek. Miközben tényleg az egyik legszínvonalasabb banda itthon.
Azért még mindig maréknyi ember aktív csak meg zenél, de különböző párosításokkal mindig lehetne színesíteni a palettát. A clorox girls is majdnem ugyan az, mint a red dons vagy az observers meg a defect defect. A legjobb dolog tavaly talán az volt, hogy modoros vagy szelid vagy Gergely Laci elkezdett koncerteket szervezni.



7. Sablon kérdés jön!
Melyik lenne az a magyar zenekar, akiket szívesen meghívnád a szobádba egy filmezés erejéig? Mit néznétek meg, és mit adnál nekik inni és/vagy enni?
Ha ingyen szereznél be könyveket, búcsúzóul mit adnál nekik, hogy azt mindenképpen olvassák el?


Nem nagyon szeretek másokkal filmeket nézni. Vagyis az nem olyan rossz, inkább filmet mutogatni másoknak úgy, hogy én is ott vagyok. Ha mégis kellene akkor a Gummo-t vetíteném a PFA-nak. Sokáig kurvára utáltam Harmony Korine-t, de miután megnéztem a Mister Lonely-t és egy jó hosszú pódiumbeszélgetést vele nagyon megtetszett a világa, és az egész évemre nagy hatással volt. Szeretném, hogy pfa-ék lássák ezt a filmet, de amit még jobban szeretnék az az lenne, hogy miközben a film megy, ők jammeljenek rá egy filmzenét. Enni csak gumicukrot adnék. Inni pedig…állítólag az alföldön van egy fűtanya ahol főznek fűpálinkát. Nem tudom, hogy létezik e ez a cucc és milyen hatással van az emberre, de ezt adnám nekik inni. Olvasni valami hosszút és komolyat adnék. Apám könyvei közül. Van egy Proustunk nem tudom az elveszett idő nyomában melyik része, de például azt.   



8. Mi a véleményed a magyar punk blog szcénáról? Jó ez most nagyon bénán hangzott, de tudod hogyan is értem én. Elég sok indult el, viszont úgy érzem, a kezdeti lelkesedés hamar alább is hagy. Vagy csak nagyobb szüneteket tartanak? Ez nálam elég sűrűn előfordul sajnos, de valahol kell is néha egy-egy szünet, hogy felfrissüljön az ember és ne égjen ki. Vagy ha már kiégett, akkor pont azért!

Szerintem olyan nagyon sok nem indult el. Vagy indulhatott volna több is. Azt szeretném a legjobban, hogy az összes barátom blogoljon. Az se lenne rossz, ha mindenki más is blogolna, és akkor találnék olyanokat, amik tetszenek.
Most mit mondjak azokról, amik vannak? Amit a legjobban szeretek az az Anna blogja. Olyan zenékről ír, amiket én is hallgatok, és úgy ilyen hirtelennek tűnnek az írásai, van bennük egy lendület mintha csak úgy leült volna egy huzamban megírni őket és ez tetszik. Meg egyébként is jobban szeretek nőktől olvasni véleményeket. A többi, amiket olvasok, inkább nevezném őket korrektnek. Tudom is én, informatívak abból a szempontból, hogy leírják mi volt egy koncerten stb, de nekem a kedvencem ez a column szerűség. A vélemények bármiről, ami érdekes. Lehet nekik pont ez nem jön be ezért csinálják azt ami nekik tetszik. Igazából egy blog sincs, aminek a léte zavarna, legfeljebb a minősége, tartalma nem nagyon érint meg. A profizmust semennyire nem szeretem ilyenekben, de az abban a punkban, amit én szeretek nem nagyon jelent még meg.
Csak azt tudom én miért szoktam néha szüneteket hagyni. Mert van, hogy kiírom magam, és mert ezért nem kapok pénzt annyira nem zavar, ha van szünet, és kicsit feltöltődhetek. Ami így zavarni szokott a szcénában talán az az egy dolog, ha valaki csak azért csinál egy blogot, mert akar egyet, és nem mert ezt a csatornát választja ahhoz, hogy elmondja mi van. A másik az, ha el akar vele valamit érni görcsösen. Úgysem fog sikerülni.



10. Sablon kérdés újra!
10 olyan dalt kérek, ami jelenleg mélybenyomással van minden cselekedetedre, és/vagy ami éppen zajlik a fejedben!


marvelous darling - ?
Ez a Ben Cook egy kis zseni. Én azt szeretném hinni, hogy azért csinál majdnem mindent jól, mert így akarja és ezért sikerül is neki. A számnak sajnos nem tudom a címét, de a legdallamosabb MD szám, olyan mintha egy brit inváziós dal lenne kicsit felpörgetve. Egy haverom szerint nem kéne erőltetnie az éneklést, de én érzem mögötte, hogy ez egy zseniális pop dal. És ki a fasz gondolta volna, hogy a no warning énekese majd zseniális pop dalokat fog írni. Sajnos pesten nem szívott velünk füvet, de ha akkor lett volna csajom, tuti megdugja, és valahol meg is értettem volna az egészet.

ramones – i don’t wanna go to the basement
Egy hónapja ezt dúdolom a fejemben, úgy hogy nem voltam benne biztos melyik ramones szám az. Zseniális, és ezt el kell mondani, akkor is, ha magától értetődő. Levonandó tanulság az, hogy néha a legegyszerűbb dolgokból lehet a legmélyebb jelentést kivenni. 

kinks – sunny afternoon
Én csak annyit szeretnék az élettől, hogy jacht kapitány sapkában, és mámorban ténferegjek anélkül, hogy bárki zavarna, és néha köpködhessek magas helyekről. Különben meg az egész szám egy nagy nihil arról, hogy a fickó mindenét elvesztette, de ettől függetlenül úgy tűnik jól van így is sörözgetve a napba bámulva. Persze ha valaki alá akarná rakni a szép életet ő benne van. Én is. Meg lehet hallgatni berúgás előtt, részegen és másnaposan is. Mindhez passzol.

young marble giants – wind in the rigging

Szeretem az olyan zenekarokat, amik úgy szólnak csak egy számmal is, ahogy zenekarok tucatjai évekkel később, mondjuk most. Nekem erről teljesen eszembe jut az összes mostani egy ember által működtetett kicsit disszonáns szoba zenék. Meg különben egy szép szám. Nem nagyon hallgatom, de amikor gondolkoztam ezen a listán az egyik első volt, ami az eszembe jutott. 

blitz – new age
Ez egy kurva jó szám, de nagyon vicces, hogy egy oi zenekar ilyen new wave-esen kezdjen egy számot, amit végig is visznek. Bárcsak lenne egy egész Blitz lemez ami ilyen. Skinheadek játszanak new wave-et. Nagy szinti szólókkal, lassú számmal és sok tánccal. Erről a számról eszembe jut az összes legendás zenekar, akik léteztek addig, hogy legyenek úgymond kései lemezeik, amiken úgy hallatszanak, mintha teljesen elment volna a józan eszük. Azért jó sok lemez tényleg szörnyű azok közül, de akkor is szeretem őket meghallgatni, mert az őrület vicces. És ez ébresztett rá egy nagyon fontos dologra, ha van időm zenét hallgatni, akkor baromira, nem kell sietnem, és bármilyen szart berakhatok a háttérbe. Meg úgy egyébként nem kell nekem erőltetnem magam azzal, hogy úgy viselkedjek a zenével, mint egy szakértő vagy valaki, akinek kötelessége mindent meghallgatni, ami állítólag jó. Elég ha csak szeretem hallgatni zenekarok dalait. A profizmust úgyis kurvára utálom. Ha nem hallgatom olyan sokat azokat a lemezeket lehet sosem jövök rá milyen fogyatékos dolog azon pattogni, hogy zenekaroknak fel kellene e oszlaniuk. Mintha egy zenekar a hallgatóért zenélne, és a hallgatónak kötelessége lenne meghallgatni egy lemezt. Akkor is, ha szar. Attól még legyen minden.

cass mccombs – sacred heart
Cass Mccombs egy zseni. Talán magányos zseni, mert tényleg az egyik legalulértékeltebb ember, és betűri az ujjatlan pólóját a fehér nadrágjába. Ez a szám elég erős Morrissey utánérzés csak sokkal telibb van gitárokkal és nekem mindig egy bentlakásos iskolában élő gyerek jut róla eszembe, akinek fasza televan minden idiótával maga körül. Lehet mert már hónapok óta csak bele beleolvasok az Ifjúkori önarcképbe, ezért látom ezt a szám mögött. Egy résznél úgy hallatszik, mintha azt énekelné Mccombs, hogy ba-a-sszameg, egy másiknál meg mintha az lenne, hogy i’m all religions’ Julien Sorel. Amit persze nem mond, de örülök, hogy az agyam képes ilyeneket félre hallani, aminek még értelme is van. És végül ezt egy deszkás videóban hallottam először, Jerry Hsu epikus menete alatt. Örülök neki, hogy már nem vagyok olyan muja, hogy elszalasszam a lehetőséget, és ha hallok valami jót egy ilyen videón azt ne szedjem le. Valahogy az egészet átjárja a bosszú. És nem a legyintés mindenkire. Cass Mccombs összes lemeze ilyen, csak megy amerre ő szeretne. Ez egy gyönyörű szám. Ne szavazzatok.

the pains of being pure at heart – higher than the stars
Egy gyönyörű szám, amiben tökéletes keveredik a shoegaze fátyolos lebegése, meg a hálószoba zene cukisága. És a kettő teljesen feszíti egymást, mert nekem a shoegaze mindig olyan nagy terű volt, a kisszobás cukiskodás meg éppen, hogy apró és ettől nagyon dübög a szám. A többi számuk úgy szól, mintha valaki kibámulna a kis albérletéből a még kisebb ablakán, arra ahogy a hó ellepi a várost, ez a szám viszont pont, hogy a hóban zajlik. A szövege meg egyszerűen zseniális. Én amúgy is bálványozva imádom a nőket, és a világukat egy igazi titoknak látom, ez a szám viszont belekeveri azt az érzést is, amikor annyit iszol és annyira rosszul leszel, hogy a téli hidegtől megvilágosodsz. Annyira szeretném, hogy ennek klipje legyen és lássam a két lányt, akik nagyon részegek, az egyikük anyja kocsijának a hátsó ülésén és szerelmesek. Nagy ballonkabátokban, kimondatlanul. Ettől a számtól nem egy nőbe szeretek bele, hanem az összesbe egyszerre.

cloak / dagger – billions millions
Ez a szám. Ez a szám teljesen jól leírja azt a lelki állapotot amiben évek óta vagyok. Akárki akármit mond a munka lélekformáló mivoltáról az csak egy ön álltató faszság. És mindenki aki azon sopánkodik, hogy miért nem dolgozom csak nekem is azt a rosszat kívánja amin ő átmegy minden nap. Ki nem akarná, hogy azért fizessék meg, mert klassz. Ráadásul aki cloak dagger-t hallgat az klassz, aki meg felismeri a kis kikacsintást a big boys-ra ebben a számban, azt tényleg fizessék ki bőrdzsekikben és napszemüvegekben. Engem a nihil éltet. Ez az egyik legpunkosabb szám. Személyes, a társadalomtól elforduló, keveset akaró, de azt nagyon.

dicks – dicks hate the police (a szerkesztőség all time favorit buzi zenekara - a szerk)
Van rengeteg zenekar, akiről mindenki tudja, hogy létezik, de sosem figyelnek rájuk. Pedig milyen szép ez a szám? Komolyan, van egy nagyon melankolikus dallam benne, amiről el sem hiszem, hogy egy hardcore zenekar játssza. Tudtam persze, hogy van ez a szám, meg hogy pár tag meleg, de mint abban a disney-s kis sorozatban Houdini-ről, amikor meg kell tanulni látni és nem csak nézni. És ez majdnem mindegyik zenekarra igaz. Tényleg, teljesen más jön ki egy-egy lemezből, ha különféle módon közelítem meg őket. Nem mondom azt, hogy egy deep wound vagy united mutation diszkográfia összes számát úgy fogom figyelni, mintha egy lány mondaná nekem, hogy miért szeret, de néha ha csak úgy vagyok velük, hogy na ne csak zsizsegés legyen akkor néha kikeveredik az egész lemez dallama. Szóval ez a szám nekem arról szól, hogy milyen elképesztő dallamok és változatosság van a punk-ban meg arról, hogyha szeretek valamit, akkor sose álljak le annak az egyre mélyebb megismerésével.  

interpol – say hello to the angels

Ez egy nagyvárosi zene. És majdnem egész életemben a fővárosban laktam az összes járadékos tünetével. Az interpol olyan, mintha Ian Curtis egy távoli rokona bosszút állna a világon, amiért tönkre tették szegény harmad unokatesóját. Minden mondatban ott van a flegma leszarom mi lesz veletek, lemondás. Hogy rákapcsolja a villanyt a világra, mert megteheti. Ez a szám viszont tisztára olyan, mint egy smiths szám. És a két világnak az elegyéből alakul ki a dal ereje. Nagyvárosról meg a szarom le életérzésről persze mindig a zabhegyező ugrik be, arról meg, hogy mindez télen történik. Ez az interpol. Télen a hidegben kóvályogni egyedül, minden lépéssel a bosszúra gondolva, és az összes kimondott bassza meget egy látszódó lehelet szignál. Meg esetleg táncolni hajnali négy után, úgy hogy sosem mosolygok. És azt is leszarom, hogy az asztalomnál hagyott kabátom ellopják e.



+bónusz kérdés
Ha te mindig felteszed, hogy mi a kedvenc dinoszaurusza az interjú alanynak, én megkérdem, hogy mivé alakulnál át, ha egy transformer lennél!


Dinoszaurusszá. Különben a transformeseknek nem az a lényegük, hogy beleolvadnak a mindennapokba? Pedig emlékszem voltak ilyen dinós transzformerszek is. És azokat nehéz volt kirakni. Ezért mindig másokra hagytam, hogy összerakják. Mert szerettem volna egyben látni őket. Nem akarja valaki megtenni ezt az életemmel?

Köszi és puszikák!


http://lets-have-a-war.blogspot.com/
http://worntapes.blogspot.com/
http://punkersblock.blogspot.com/
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest blogger interjú punk hardcore fanzine sofa king 2009 de 2010 re fuck yeah 2009 most viktor vagy viktorka?

"this is our fuck you"

2010.01.14. 00:36 - posztolta: neverlivetosee

SALAK

Nem nagyon szoktam lányokat megnézni az utcán. Ott ahol felnőttem, kettő dolog mindenképp kellett ahhoz, hogy látszólag egy igazi über macsónak tűnjön egy ember. Sőt, hogy igazán férfinak tekintsenek különböző kultúrtársaságokban! Az egyik ilyen, hogy mindenképp feltűnően nézzél meg minden csajt, tök mindegy, hogy mennyire rusnya vagy éppen egy kivénhedt lotyó. A másik, hogy mindig jól bebasszon az ember. Ez Salgótarjánban nem nehéz, ugyan is minden negyedik ház egy kocsma. Somoskőújfalu, ami egykor Salgótarján része volt, na az még jobb hely ilyen szempontból, ugyan is ott minden második az. Onnan tudom, hogy egy volt osztálytársamnak is van egy kocsmája, akihez párszor eljártam leckét bepótolni, de mindig az lett a vége, hogy a két házzal arrébb lévő kocsmában kötöttünk ki. Persze akkor még ittam, ma meg már ez se menti meg a férfiasságomat. Mondhatjuk, hogy az összes földim aligha tekint felnőtt férfinak.
Szóval a szép lányokra visszatérve, azért néha nekem is megakad a szemem egy-két leányzón, akinek a kisugárzása akár egy 11 órás meló utáni bevásárlás végeztével is fejbe csap, hogy hé, ott ez a törékeny lány, ártatlan mosollyal az arcán, kiről a valóságban persze kiderülne, hogy egy perverz állat, de ott abban a pillanatban, abban az egy másodpercben akár maga a tökély is lehetne. Ilyenkor, mikor ez átüti a lehangoló közönyömet, még ha csak arra a kevés intervallumra is, teljesen le tudok blokkolni, és szolid zárt mosolyommal próbálom leplezni szédülésemet. 
Azonban ez a másodperc addig tart, ameddig, utána minden megy a maga folyamában, lendületemen sem vesztek, úgy lépek ki a boltnak az ajtaján.
 

For My Friends

A ForMyFriends zenéje sokszor ezt a közönyösséget adja vissza nekem, hogy szeretne kitörni, hogy elege van a szarból, hogy képes a romantikus ábrándozásokra, de emlékeztet, hogy hé, az életed egy szar, egy kupis szobában élsz, szabadidődben olyan lemezeket gyűjtesz, amiket az országban talán többen hallgatnak hárommal, mint ahány ujjad van, hogy boldogan fizetsz benzin pénzt azért, hogy 15-20 perceket zenélhess otthonodtól több száz kilométerre is a szaros gitárodon, amit még egy kezdő tufa rokker is kinevetne, hogy mekkora egy szar, de te azért is csinálod. 
A totális beleszarás abba a szarba, amit az élet szart neked, hogy jó szar legyen neked. Ám ezek a srácok saját szarjukkal keverve édesítik ezt a szart, amitől persze a szar még szar marad, de legalább nagyobb részben a sajátjuké. Olyan hitelesen csinálták mind ezt, hogy kettő stúdiózás után sem sikerült egy lemezt sem kiadniuk kézzel fogható formában, ráadásul úgy tűnik, hogy egymás szarjuk már zavarja néha a másikat, ezért a zenekar hivatalosan is téli szüneten van. Tudtommal.  Ami azért kár, viszont így tényleg teljesen hiteles az egész banda. Még ha sokszor ez is rontotta el az összképet, hogy arra nem voltak képesek, hogy normálisan begyakorolják a számokat koncertekre, azért igen is jó zenét hoztak össze. Mindenképpen olyat, ami eléggé alul van értékelve, és nem érdemes csak úgy elmenni mellette. A sok hiteles ember végre hitelt adhatna ennek a zenekarnak, akár hosszú lejáratút is! Mert minden szó és hang őszinte, a saját maguk módján. Kevés dolog tetszett 2009-ben, de az mindenképpen bejött, hogy a zenekarok többsége végre eljutott erre a szintre, hogy ezt előtérbe szorítsa, és inkább háttérbe azt, hogy megfeleljenek bizonyos dolgoknak, vagy inkább embereknek. Jó lenne több ilyen zenekarral együtt bulizni 2010-ben.
 
 

http://www.myspace.com/formyfriendspunk

A letöltés szabadság:
fast as fuck
 


UPDATE:
Bár be vannak írva pár koncertre, hogy fognak játszani, azért egyszer már biztos feloszlottak úgylászik. 
 

 

1 komment

Címkék: blog budapest ajánló punk letöltés formyfriends 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

My little blogger of the world

2010.01.09. 19:02 - posztolta: neverlivetosee

Mit kérdez?

Akartam csinálni egy sorozatot Monitor-Punkok néven, melynek az lett volna a lényege, hogy a rövid és frappáns ismertetőim után bemutatom a hazai blogger punkok oldalait közelebbről, némi véleménnyel, esetleg fikázással felvértezve. Nos, úgy döntöttem, hogy inkább beszéljenek ők maguk erről az egészről. Pár személyre szabott és néhány sorkérdésre válaszol mindegyikőjük. Szóval semmi extra, az egész valahol a saját lustaságomat prezentálja, más szemszögből viszont talán jobban megismerhetjük egy-egy blogger (phú de szar ez a név, remélem, senki se veszi sértésnek, hogy ezt a szót használtam) motiváltságát, célját és talán egy csipetnyivel közelebb leszünk a szaros életéhez, amire persze alapból senki se kíváncsi. Kivéve, ha blogot, fanzine-t vagy facebook-os üzeneteket ír róla. Ha. Ha. Ha.

Kezdésnek mit szólnátok egy lány blogolóra? Ugyan nem ő az egyetlen női punker, aki ezt műveli, viszont neki ajánlottam fel egyedül, hogy szívesen jelentetnék meg neki az írásaiból egy fanzine-t. Szóval jöjjön Annácska, a My Little Corner Of The World blognak az írója.

 

 

 

My Little Corner Of The World

1. Szia Anna, hogy vagy? Remélem tetszett a karácsonyi ajándékom, még ha ízre szar csokoládét is vettem neked. Pár általános kérdéssel kéne nyitnom, ami dögunalmas mindenki számára, viszont ha nem teszem meg ezeket a lépéseket, akkor meg majd jönnek a hurrogások, hogy mekkora egy lózer vagyok, amiért ilyen alap dolgokat nem lépek meg.
Hova valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te? Csak röviden.

Szia! Tetszett a karácsonyi ajándékod, sok mást nem mondhatok, tekintve, hogy én nem adtam neked semmit. És bár sokszor mondom, hogy „a mai naptól fogva csak finom kajákat vagyok hajlandó enni”, mégis megeszek mindent, ami a kezembe kerül. 
Szóval Annának hívnak, salgótarjáni vagyok, de általában sikerül elkerülnöm, hogy palóc tájszólásban beszéljek. 22 éves vagyok, szeretem a klassz dolgokat és most jön a jobb alsó bölcsességfogam. Általában én vagyok az a lány koncerteken, akit alig ismer valaki.

 

2. Laci anno nyár elején mondta, hogy írsz egy blogot, amit eléggé nehézkesen találtam meg, de most már elmentettem a könyvjelzőbe a dolgot, szóval nekem már nem probléma az elérés. Viszont hogyan kerülnek hozzád olvasók? Egyáltalán, kiknek írsz? Van valami „célközönséged’?  Vagy csak egyszerűen szeretsz írni, és a publikálásnak ezt a formáját látod a legegyszerűbbnek és praktikusabbnak?

A blogom már jóval előtte is létezett, csak nem volt beleírva semmi. Tudtam, hogyha elkezdem, akkor már könnyebb lesz, de mégis sokáig tartott, mire eljutottam odáig. Már a blogban is leírtam, hogy nem vagyok benne biztos, hogy mennyire jó dolog az ilyen gondolatokat kiteregetni. Másokét szívesen olvasom, de ezek mégis csak a saját kis izéim. Igazából, ha valaki megtalálja és tetszik neki, annak örülök, de én soha nem hirdettem vagy reklámoztam sehol, hogy létezik. Csak úgy elkezdtem, mint ahogy abbahagytam a cigizést: egy nap arra gondoltam, hogy „hű, már 2 napja nem gyújtottam rá, akkor most már többé nem is fogok”. Mikor úgy érzem utólag, hogy nem szar az, amit leírtam, akkor igazából örülök, hogy sikerült összehoznom. De azért is rizikós ez az egész, mert minden folyamatosan változik, és most is van olyan, amit így utólag nézve már nem írnék le. 



3. Szoktad nézni, hogy mennyien és honnan látogatják az oldalad egy-egy új poszt után? Vagy az ilyesmi nem érdekel? Kell-e az ember egójának ilyen, ha ilyesmivel foglalkozik az ember? Én általában havonta vagy két havonta nézem, de többször eszembe jut, hogy nem ártana csekkolni, hogy mennyire van értelme írni ezt, de aztán oda jutok, hogy igazából tök mindegy, amúgy is írnám. Te hogy vagy ezzel, kell mi motivál téged az írásban?

Szerintem, jobb lenne, ha nem nézném, de mégis szoktam. Nincs viszonyítási alapom, de azt hiszem az egómon nem sokat növelnek a számok, amik a statisztikában vannak. De lehet látni például a rendszeres olvasókat is, és ők most már elegen vannak ahhoz, hogy értelmét érezzem írni. Bár őszintén szólva, szerintem akkor is írnám, ha nulla lenne a látogatottság, szóval ez nem igazán befolyásol.

 

4. Leginkább a punk a főtémád, vagyis az affajta akörül írsz, ami számomra jelenti a punkot, vagy legalább is járulékos hozadékának lehet tekinteni. Ez az egésznek a koncepciója is, vagy csak így jön ki a lépés, ezek a zenék érnek manapság? Mert annyira nagy punker sose voltál, ráadásul csomószor csak Säw koncertekre jártál el, ami köztudottan minden, csak nem punk. Legtöbbek szerint csak egyszerűen egy lapát szarra lehetne hasonlítani, de ebbe ne menjünk most bele. 
Egy levelező pajtásom azt mondta egyszer, hogy az utóbbi írásaidnak már rendesen kisugárzásai vannak, hogy olyan természetességgel posztolsz egy-egy újabb bejegyzést, mintha egyszer csak gondolnál egyet, megráznád magad, aztán max egy óra alatt kész is az új poszt. Írjak még több hízelgő megjegyzéseket? Nyugi, ezeket nem tőlem kapod, én tuskó vagyok a kedveskedéshez.

Nem azért írok a zenékről, mert csak azokról szeretnék írni, hanem azért, mert legtöbbször csak ahhoz van kedvem. A „pajtásod” amúgy jól látja a helyzetet. Sokáig szoktam szenvedni azon, hogy miről kéne írni, el is kezdem, aztán kitörlöm, mert annyira béna. Máskor meg csak van valami pici ötletem, elkezdem írni, és fél óra múlva kész. Ha túl sokat agyalok rajta, akkor vagy unalmas lesz, vagy egyáltalán nem jön össze semmi. Azt hiszem minden egyes kirakott  bejegyzés írása közben valami nagyon jó zenét hallgattam.
A középiskolás éveimet meg nem érdemes egybevenni a mostaniakkal. Akkor csak olyan koncertekre jártam, amik Tarjánban voltak, és alapjában véve sem hatott olyan nagyon az életemre a punk. Túlságosan el voltam vágva a dolgoktól, és nagyon sokáig tartott mire kialakítottam magamban, hogy mi is az, ami igazán érdekel és tetszik. Meg még az otthoni koncertekkel se volt szerencsém, pont akkor betegedtem le például, mikor volt az az állítólag legendás próbatermi koncert. 
Most is sok olyan zene van, amikről ha kiderül, hogy nem ismerem őket, mások teljesen elképednek. De én úgy érzem, hogy csak az számít, hogy megvan bennem akarat meg a lelkesedés, hogy megismerjem őket.

 

5. 2009-et hogy értékeled magyar részről? Koncertek, zenekarok és lemezek? Volt valami igazán nagy, vagy legalább is nagyobb hatással rád?

Fú, hát ilyesmire elég nehéz visszaemlékezni, úgyhogy olvasgattam mások listáit, hogy mi is az, ami 2009-ben volt, és igazából szánalmas, hogy mennyire nincs egyedi véleményem.  Idén már nem volt Säw, aztán áprilistól SAY sem, pedig mindkettő olyan zenekar volt, aminek a koncertjére akkor is lejártam volna, ha nem játszott volna aznap senki más. A kettőt más dolgok miatt szerettem. A SAY-t azért, mert nagyon jók voltak, emlékszem, hogy amikor először láttam őket, kb. tátva maradt a szám; a Säw-t pedig azért, mert sok emlékem kötődik hozzá, és szeretem a tagokat. De most van PFA, Ninpulators meg Rákosi, amik a legerőteljesebbek számomra. Aztán van Dance or Die!!!, ami kicsit átvette az életemben a Säw szerepét, és szerintem rengeteget fejlődtek 2009-ben. És van még pár zenekar, akiket szívesen megnézek, de nem igazán hallgatok otthon, nem akarom felsorolni őket, mert úgyis kifelejteném a nagy részüket. Meg vannak olyanok is, amik valahogy elkerülnek, mint pl. a Spark, amit most letöltöttem a blogodról, és tetszik. Ha csak magyar zenekarokat nézünk, akkor koncerteket elég nehéz kiemelni, mert a zenekarok kedvétől is függ, hogy épp nagyon jól, vagy szarul játszanak. De néha pont azok a legjobb koncertek, ahol mindenki rosszul játszik. 

  

6. Külföldi részről?

Idén is sok olyan zenekar járt Magyarországon, akiknek nagyon örültem. A Fucked Up Bécs után a kedvenc zenekarom volt, az akkori élményt most itthon nem sikerült felülmúlni. A legjobban a Cloak/Dagger tetszett, meg a Lords. De jó volt a Brat Pack meg a Social Circkle is. És idén először voltam Fluff Fest-en, de az elég részletesen ki van fejtve a blogomban. A külföldi lemezekből meg túl sok van. Nagyon rákattantam a The Pains of Being Pure at Heart-ra, a Wavves-re meg néhány új dologra. De nekem nehéz lenne szelektálni az agyamban, hogy ezek közül melyik volt 2009-es. A Cloak/Dagger új cucca pl. nem jobb, mint a korábbiak, hanem ugyanolyan jó. Jay Reatard új lemeze viszont nem olyan jó, mint a régi. Szóval ezek csak ilyen kis porszemek, nem tudnék ilyen átfogó listákat csinálni, mint mások.

 

7. Melyik lenne az a magyar zenekar, akiket szívesen meghívnád a szobádba egy filmezés erejéig? Mit néznétek meg, és mit adnál nekik inni és/vagy enni?

Hát, te is a könnyebbik végét fogod meg a dolgoknak, és olyanokkal csinálod ezeket az interjúkat, akiket amúgy is ismersz, én is így szoktam általában. Bár az is lehet, hogy te csak egyszerűen mindenkit ismersz. Szóval szerintem a Dance or Die!!!-t hívnám el, mert hozzájuk már elég közel állok. Hogyha olyanokat hívnék el, akiket nem ismerek igazából, akkor az olyan lenne, mint egy „első randi”, márpedig én sose értettem azokat, akik mondjuk moziba mennek, mikor még kb. 2 mondatot se beszéltek. 2 óra sötétben üldögélés nem mozdítja előre a dolgokat. Bár ha belegondolok, nálam nem valószínű, hogy ilyen nagy kussolás lenne filmnézés közben, már csak azért sem, mert általában van az az idegesítő szokásom, hogy nem bírok csendben maradni, és muszáj mindenhez kommentárokat fűznöm. Valami klasszikust néznénk, mint a Pop, csajok, satöbbi és versenyeznénk, hogy ki ismer fel több lemezborítót, bár nem indulnék túl jó esélyekkel. Azt ennénk, ami otthon van, vagy ha nincs otthon semmi, akkor pizzát rendelnénk.

 

8. 2009-ben elég sok magyar blog indult el, de sorban szűnnek is meg. Mi lehet ennek az oka szerinted? Követed egyáltalán az ilyesfajta oldalakat? Van bármi jelentőségük is szerinted?

Egyre többet követek. Most már van google reader-öm, mert már nem tudtam őket észben tartani. Szerintem fontosak, mert ez is egy része ennek a nagy izének, amit most nem tudok megfogalmazni. Érdekel mások véleménye olyan dolgokról, amiket én is szeretek, meg olyanokról, amiket meg fogok szeretni, mert addig nem ismertem, de ráakadtam egy blogban. Korábban idegesített az, ha valamit nem tudtam tökéletesen megfogalmazni, és addig szenvedtem rajta, hogy a végén leírta helyettem valaki más. Most viszont már vannak, akikre inkább felnézek emiatt.
Gondolom blogok azért szűnnek meg, mert az elején mindig ott van a lendület meg a lelkesedés, ami sokaknál egy idő után átvált kötelességtudatba. És akkor már nincs is sok értelme, mert úgysem lesz olyan jó az egész, mert nem fog érződni rajta a teljes odaadás. Én is azért írok olyan ritkán, mert megpróbálok csak olyan dolgokról írni, amelyek iránt őszintén és gyerekesen rajongok. Ha kötelességemnek érezném, hogy írjak az új Blacklisted lemezről, akkor már egyszerűen nem szeretném úgy csinálni az egészet.

 

9. Mit vársz 2010-től? Fogsz valamin változtatni magaddal kapcsolatban, vagy maradsz a régi? Újévi fogadalmak?

Hülyeségnek tartom az újévi fogadalmakat, mert ha valamin változtatni akarok, azt április 10-én is megtehetem. De ilyen nagy változtatásokat amúgy se szoktam csinálni. Terveim néha vannak, de azok nem fogadalmak, és kétséges is, hogy még a következő héten is érdekelni fognak-e. Ha a zenét nézzük, akkor megpróbálom magam jobban beleásni az olyan zenekarokba, akiket már nagyon megszerettem, de nem ismerek elég átfogóan; és megpróbálok új kedvenceket is keresni. Igyekszem nem csak álmodozni koncertekről, de el is jutni rájuk.

 

10. Mondj 10 dalt, ami ebben a pillanatban hatással van minden mozdulatodra és gondolatodra, amit szívesen megosztanál másokkal, de azok úgy se fogják érteni, hogy mit is akarsz ezzel az egésszel! (a linkeket én raktam hozzá)

The Raveonettes – Bang!

The Murder City Devils – Press Gang

Elliott Smith – Say Yes

Neutral Milk Hotel – Txo-headed Boy

Minor Threat – Filler

Finally Punk – Eins Zwei

Descendents – I don’t wanna grow up

Wavves – So Bored

Dance or Die!!! – Szemeiden keresztül (ének nélkül)

Elliott Smith – 2.45 AM (mert megtanultam elgitározni)

 

Köszi az interjút!

Én meg köszönöm, hogy nem utáltál meg, mikor egyszer elhagytam a szemüveged a hóban.

 

2 komment

Címkék: blogger interjú punk salgótarján annácska 2009 de 2010 re fuck yeah 2009 my little corner of the world

Fuck Yeah 2009! - Spark

2010.01.06. 22:30 - posztolta: neverlivetosee

MI EZ?!

Valamiért mindig is utáltam a top listákat. Nem tudom, de számomra valahogy mindig is bénák voltak, hogy kényszeresen megversenyeztessek számomra kedvelt dolgokat, hogy most no akkor melyik bírom jobban és melyiket kevésbé. Nem szeretem ezeket egymás elé helyezni, egyszerűen nem megy. Ha valaki azt mondaná, hogy írjak egy Top5 2009-es koncert listát, akkor maximum olyat tudnék neki összehozni, hogy na, akkor itt volt öt darab party, ami tutira nem volt szar. De még ez is nehezen menne szerintem, mert mindegyik élmény más és más dolgok miatt tetszett, és már a listakészítés elején feljönne bennem, hogy baszki ennek kurvára nincs semmi értelme.
Így hát a KLUR nem állít ki most semmilyen BEST OF dolgot, se TOP FASZOM picsáját, nem lesz semmi ilyesmi.
Ellenben megpróbáljuk sorra venni az idén megjelent magyar kiadványokat, amik egy kicsit is számítanak. Hogy mi számít? Aminek a híre eljutott hozzánk, nem felejtettük el, hogy létezett, illetve ami szerintünk ezen a blogon helye van. Legalább két szó erejéig. Pl „kurva szar”.
A sorrend sem időrendi, sem máshogy nem lesz, egyszerűen ami eszünkbe jut, vagy éppen kedves indurka-pindurka kicsi szívünknek, azzal kezdjük. Vagy éppen a legszarabbal. Végül is mindegy, mert a véleményünket úgy is bele fogjuk foglalni mindegyik írásba.
 

SPARK

Azért ha valamilyen díjat kioszthatnék a zenekarok között, biztos lenne egy olyan, hogy a legkreatívabb banda. Ilyen szempontból mindenképpen a Spark-ra raknám a voksomat.
Vegyük az első benyomást, ami nem más egy lemeznél, mint a boritó. A srácok eléggé újra gondolták a dolgokat, teljesen újszerű megoldásokat hozva - ha máshova nem is, legalább kishazánkra nézve. Ami elég vicces, tekintve, hogy szerb állampolgárságú magyar csávókról beszélünk ám. Engem annyira lenyűgözött az egésznek a koncepciója… hát komolyan, nem igen tudok mit írni. Magáról a borító milyenségéről se, mert nehéz szavakkal leírni a látványt. Nem is a látványt, talán azt az örömet, ami a lemez átvételekor olyan kaján vigyort hozott a pofámnak. Egyetlen dologba tudok csak belekötni, az pedig az, hogy az ember kénytelen lenne két példányt venni magán, az egyiket nézegeti, hajtogatja és bambulja, másikat pedig a gyűjteményébe teszi. Mind erre azért van szükség, mert könnyen gyűrődik az egyedi megoldások miatt a borító, nekem három kihajtogatás után már úgy nézett ki sajnos, mintha a nem létező kisöcsémnek adtam volna kölcsön 5 percre, hogy ezzel játsszon az üveggolyók helyett.

Másik ok, amiért idén mindenképp ötöst érdemel a zenekar kreativitásból, az maga a produkciójuk. Bár az újabb próbatermi felvételeikhez képest hasonlítva azért elbújhatnak a dalok, mégis az idei felhozatalt úgy érzem, hogy lazaszerrel lekörözik, pár zenekart leszámítva. Még az olyan agyonrágott csont, mint a Kid Dynamite-ra hajazó ének is jól sül el szerintem, tovább nyúl a főhatásán, bár erre a legnagyobb ösztönzője mindenképpen maga a zene. Adott négy srác, szinte teljesen más zenei háttértörténettel, adj hozzá rengeteg mókát, csipetnyi ötletet és némi huncut gonoszságot, és máris megkapod a Spark egyik alkotó elemét.
Számomra ők voltak 2009 legfontosabb nem magyar magyar zenekara.

http://www.last.fm/music/Spark
http://www.myspace.com/spark024

 

<<<download>>>

Képek a fasza borítóhoz>>>
 

Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló kritika punk letöltés hardcore szerbia spark 2009 de 2010 re fuck yeah 2009