Kids like us records

Minden, ami underground.

Zenekarok













Keresés

Keress cikket nálunk és baráti oldalainkon egyaránt!

Sorozataink

FUCK YOU 2011

2011-es rinyálás

FUCK YEAH 2009

2009, a kurva anyád!

Akikről anyád sem hallott

Bemutatni azokat a zenekarokat, akikről olyan kevesen tudnak, hogy beleférnének egy félig teleszart Toi-Toi-ba.

Szíp Magor Artistáink

Csak a hazai, more!

Saturday night holocaust

Minden szombaton 17:00-kor a zenei pokol bugyraiba merülünk.

Jól nézd meg

Videók. Klipek. Satöbbi.

Zenekarok, amiket utálni fogsz

Zenekarok, amik egész biztosan szívből rühelltek, kedves önmegvalósításfüggő punkrokkerek.
Fáj, for, frí, van, offblaszt!

------------------------------------



Amit eddig nem tudtál az oldalról

FAQ, GYIK, és egyéb érdekes adatok az oldalról.

Kommentelők

Bringing Up Baby

  • Harbor Yes, yes és még egyszer yes! Egy ideje már érlelgetem magamban a gondolatot, hogy megejtek egy (tovább)
  • Where Next Columbus? Anothers hope, anothers game, Anothers loss, anothers gain, Anothers lies, anothers truth, (tovább)
  • Ghost Ghost Gum . Magyarul kísértetfa vagy kísértet eukaliptusz ( Corymbia aparrerinja , esetleg (tovább)

One Chord Wonders

  • Hibás feed URL.

Címkék

14alien (1) 1977 (1) 2008 (56) 2009 (35) 2009 de 2010 re (8) 2010 (21) 2011 (12) 2011 de 2012 re (3) 2012 (21) 2013 (1) 3/4hét (1) 36 óra pogó (1) 43. magyar filmszemle (1) 77 (1) a (1) adatlap (7) adorno (1) after classes (1) agyampokla (1) ajánló (41) akikről anyád sem hallott (6) aktuális (2) amd (1) amit eddig nem tudtál az oldalról (4) análdugó (2) ana never (1) anglia (1) angol (1) annácska (1) another way (4) antares (1) anyád (5) anyád kedvence (1) ashes of atlantis (1) avatar (1) a bit of braindead (1) a part (1) baader brains (1) bacon (1) bakony (1) banda mkl (1) barangó (1) baszás (1) béna (1) best of 2008 (2) beszámoló (24) big boys (1) billie joe armstrong (1) bio (6) black flag (4) blast (2) blind idiot god (1) blog (86) blogger (4) bobbánowich (1) bohócok (7) bombs (1) booking (1) boredom (1) boston (2) bread and circuits (1) brutal knights (1) budapest (19) bugazziiieee (1) byrne (1) calm before the storm (1) cloak/dagger (2) colbom (1) corrodal (1) cowabanga go go! (1) crisi (1) crust (4) csepel (2) csermanek lakótelep (1) csúnya (1) csurkapityesz (1) cvlt of grace (1) dagadt (1) damned (1) dance or die (10) dance or die!!! (1) david (1) dead boys (1) dead kennedys (2) deathcore (1) depresszió (1) descendents (1) devo (1) discharge (1) discriminated (1) diy (1) dk (1) dreamlongdead booking (1) drogospunkfilm (1) duna (1) dürer kert (3) dzsukhell (1) eagles of death metal (1) eater (1) ebullition records (2) eger (3) egrix (1) egyszemélyes randevú (1) első (1) emo (9) end of a year (1) eric ayotte (1) eric marcelino (1) értelmetlen hülye kérdések (1) everything falls apart (1) evés (1) fallen into ashes (1) fanzin (1) fanzine (6) fashion victim (1) fastcore (3) fáziskésés (1) feldolgozás (1) fél x (1) fényes adolf utcai próbaterem (1) ferdi (1) fesztivál (1) fikázás (2) film (2) filmszemle (1) filter (1) firehose (2) flavov flav (1) flood has come (1) fogkrém (1) food (1) forgiveness denied (1) formyfriends (9) freefest (1) fucklikebunnies (1) fuck the kids like us minitour (2) fuck yeah 2009 (7) fuck your pride booking (1) fuck you 2011 (8) fuel (1) fültágító (1) funk (1) fuseism (7) f minus (1) gag a horse (1) gallows (1) geek (2) germs (2) ghetto prophets (1) gibby miller (1) git some (1) gokkun (1) gone (1) gördeszka (3) gorilla büfé (1) great lakes (2) green day (1) grindcore (1) gyalázat (2) győr (2) hands off! (1) hanoi (1) harc áldozatok nélkül (1) hardcore (38) harmony set (1) ha isten punkzenekart alapítana (1) headshot (1) heart a tact (1) herbelando (1) highsocks (1) hip hop (1) hírek (7) hiteljugend (1) hitványfanzin (1) homo (1) hughes (1) hülye (1) hülye underground (22) human error (2) ian curtis (1) imperial spies (1) interjú (15) intonarumori (1) intro (1) írás (1) iszonyat (1) iwrestledabear (1) jaki (1) jégrakéta (1) jesse (1) jesse hughes (1) jet market (1) jfa (1) jilted (1) john (1) john henry west (1) jolana (1) jól nézd meg (20) jótékonyság (1) joy division (1) juggaknots (1) junkies (2) k.o.c. (1) kakimaki (1) kalambó kutyája (1) kanagawa (1) kang (1) karst (2) kegyelemkettes (1) keith moon (1) kemenyhenrik (1) képregény (1) kernel panic (7) kevin (1) kex (1) kids like us records (1) killah priest (1) kinks (1) kiskovács (1) kiss the devil (1) klip (1) klur (16) kneejerk (1) kokakóla (1) koncert (13) koncertszervezés (3) kool keith (1) kovászos (1) közjó (1) kritika (9) kritikus kedd (6) kultúrkör (1) kurva (5) kurva internet (1) la (1) lantern (1) lányok (1) larry cubiac (1) látványnépség (1) leftöver crack (1) lemmy (1) less than zero (1) letöltés (28) liberal youth (2) libido wins (10) life (1) light up (1) link x (1) lömbihead (7) lookout records (1) look its a giraffe (1) lords (1) lori carson (1) lőrke (1) loser (1) louderbach (1) loud and wrong booking (1) lyon estates (1) macaulay culkin (1) magyar (1) magyarország 2011 (1) male nurses (1) marionette id (1) maszturbáció (1) mediafire (1) megamosh (1) megjelenés (1) melbisonplusszdeszkamen (1) metal (1) metál (1) metalcore (1) mexico (1) mike kirsch (4) mike watt (1) mind your step (1) minus (1) minutemen (4) molotov koktélt a mal zrt re (1) monitor punkok (1) mosh (1) most viktor vagy viktorka? (1) mothercountry motherfuckers (1) motörhead (1) mtv (1) muse (1) myspace (1) my little corner of the world (1) nácik (1) nagymama (1) natas kaupas (1) nature boy jim kelly (1) navio forge (1) nazde (1) nec pluribus implar (1) nehézáram (1) nehézáram pontozási rendszer definiciója (1) nehéz áram (1) nembírodmegnézni (1) nempop (1) nemulass! (1) nemváltozunk (1) new (1) new dead project (7) new order (1) new wave (1) nikson (1) ninpulators (3) nokedli (1) not (1) nothing (7) not this time (1) nyálmirigy (1) olasz (1) one and the same (1) opus null (1) összefoglaló (1) padkarosda (2) pailhead (1) panic (1) path we tread (1) pavilionul 32 (1) pay my milk (2) penalty kick (1) pfa (12) pinhead gunpowder (2) piresian beach (1) pisscrystals (1) plan beer (5) platón (1) please inform the captian this is a hijack (1) pogó (1) pogo loco (2) pop (1) popunk (1) pop punk (2) pörkölt (1) post punk (1) prewiev (1) prospettiva (1) psycho mutants (1) pucok (1) punk (80) punkattitude (1) punk filmek (4) punk films (4) punk rock (1) puszta (2) quart.hu (1) questions (2) r.vomisa caasi (1) raein (1) rákosi (2) ramellzee (1) ramones (1) rancid (1) random chords (1) rap (1) reaction (2) reatards (1) red dons (1) reflected (2) rész (1) rhcp (1) richard hell and the (1) rivers run dry (2) románia (2) rosa parks (2) salgótarján (3) sallai laci (1) santa cruz (1) saturday night holocaust (5) saw (1) säw (5) sawhorse (2) say (2) scooter (2) screamo (1) seattle (1) sell out (1) semmi komoly (2) sex pistols (1) sex positions (1) shook ones (1) silver bearing (1) sixteen bullets (1) skatecore (1) skatepunk (5) skaterock (1) skinflutes (1) smafu (2) social circkle (1) social networking (1) sofa king (2) solidarity webzine (1) something against you (2) sonic youth (2) sotár (1) spark (6) ssd (1) sst (2) step on memories (1) steve (1) streets on fire (1) strengt in solitude (1) suburbia (1) surf (2) swa (1) szabad az á (1) szarás (1) szarfilmek (2) szar év (1) szar filmek (2) szeged (5) székesfehérvár (1) személyes (3) szentes (2) szerbia (2) szextank (3) szex tank (1) színtér (1) szíp magor artistáink (6) szolgálati közlemény (1) szomorúság (2) szükségállapot (1) talking heads (1) tapolca (1) tarr béla (1) tekken (2) téveszme (2) the clash (1) the dedication (1) the hated (1) the las vegas tragedy (1) the real kids (1) the screamers (1) the smiths (1) the static age (1) the stranglers (1) the tartuffe plan (2) the trouble (1) the wax museums (1) think again (4) this is bihar (1) this perfect nightmare (1) thrash (1) tisztán a cél felé (1) top 5 magyar lemez (1) torches to rome (1) tour (4) tragédia (2) tragic vision (1) transformers (1) tree (1) trusting (1) tűréshatár (1) tyrells owl (1) uborka (4) united and strong (2) urinals (1) usa (1) utazás (4) vargyai viktor (1) vega (1) vegan (1) vélemény (2) vendégírás (1) veszprém (1) vetkőzz (1) video (7) videóriport (1) világválság (1) voidoids (1) voodoo allen (1) vormkids (1) vörösiszap (1) wasted (1) wave (1) wbtmfs (1) who (1) who sows violence reaps storm (2) wire (1) witkin (4) wolfshapedclouds (1) wolf shaped clouds (4) wormkids (1) www.makeoutclub.com (1) yaphet kotto (1) young arsenal (1) youth violence (1) zach hill (1) zaj (1) zenekarok amiket utálni fogsz (3) zero tolerance (1) Címkefelhő

A TALJÁNOK - Első rész

2012.02.06. 12:00 - posztolta: saltydog

 Az utóbbi időben elég sok olasz zenekart lehetett elcsípni kishazánkban, ami a földrajzi közelségen kívül azt is bizonyítja, hogy él és virul a talján színtér. Amennyiben eltekintünk Al Bano (Felicita) munkásságától és az olasz romantikus slágergyűjteményektől, akkor belátható, hogy van ízlése az olaszoknak. A hetvenes években a progresszív rock egyik védőbástyája volt Olaszország, a nyolcvanas években pedig intenzív hardcore-színtér alakult ki a Csizmában (http://www.youtube.com/watch?v=5NZCE9reItY – Declino: Scelte Imposte). Körkérdést intéztem az ottani színtér néhány (földrajzilag és némileg zeneileg is) egymástól távol eső tagjához, hogy ne csak saját benyomásaimra támaszkodjak a jelenlegi színtér bemutatásakor. Az önkény így is megmarad, mert én azt mondtam…

 

RAEIN

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aligha szorul bemutatásra a screamo zászlaját magasra emelő Raein, vagy ha igen, akkor aligha én vagyok a legalkalmasabb személy pályafutásuk kifogástalan elregélésére, így csak igen nagy vonalakban. A Forli városához köthető, Neil On Impression- és La Quiete-tagokkal is operáló zenekar első anyaga 2002-es, sikerült már egyszer feloszlaniuk 2005-ben, de aztán észhez tértek 2007-ben.  A tavaly júniusban itt járt és nemrég Ausztráliát is földúló zenekar legutóbbi lemeze (Sulla linea dell'orizzonte fra questa mia vita e quella di tutti) amúgy meg pont itt  http://www.raein.eu/ letölthető és támogatható. Itt pedig a lemez nyitódala:

LA CRISI

„Not a cool band!” – figyelmeztet oldalukon a milanoi illetőségű La Crisi, pedig dehogynem! Harmadik és egyben utolsó lemezüket a Converge-gitáros Kurt Ballou producerelte és az előző kettőn is elég rendes kovácsmunka folyik. Ilyenkor kicsit haragszom az amúgy nagyon dallamos olasz nyelvre, mert tök jó lenne, ha értenék egy betűt is a szövegből… de anélkül is élvezetes a La Crisi, mert elég érzékenyen lavíroznak a komplex megoldások és a parasztbunkó bólogatás között. A videót már csak a szépségben példaértékű borítóért is érdemes megnyitni, de a zenéért még inkább.  

MINUS TREE

A dél-olaszországi Bari városában székel a Minus Tree, akik tavaly novemberben jártak nálunk és iszonyat ostoba módon nem tudtam rá elmenni. A 2010 óta aktív banda két EP-t jelentetett meg (Individual és The Lake Will Bring Everything To Light), utóbbi az olasz független Chorus Of One gondozásában és távproducerelésében (úgy tűnik, ez eléggé megy most arrafelé…). A lettországig eljutott srácok dallamos hardcore-t játszanak szép, telibepengetett akkordokkal, elkeseredett kiabálásokkal. Kifejezetten kellemes hallgatnivaló mindkét anyag (ill. a Bandcampen fellelhető még két szám), nekem különösen az Individual tetszik. A Deadweight című számot pedig valami megfoghatatlan oknál fogva imádom.

LANTERN

Alig sikerült valami infot összehámozni az interneten a Lantern csapatáról, pedig több forrás is reményteli bandaként ajánlotta őket. Gondolom mindössze egy demója lehet még csak a srácoknak, legalábbis én 3 számot találtam tőlük összesen, egy Get Up Kids!-feldolgozást, meg két kimérten hömpölygő és zaklatott screamo tételt, ami viszont tényleg kellemes hallgatnivaló.

http://wearelantern.tumblr.com/

LA PROSPETTIVA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Némileg igazolva láttam saját lelkesedésemet irántuk, hogy más zenekarok is a színtér reménységének ítélték meg a régisulis hardcore vonalon mozgó srácokat. A Prospettiva tavaly szeptemberben meglátogatott minket, de éppen most indultak újabb turnéra. Cím nélküli első EP-jükről kiemelkedő dal a Cappi, ami abszolút esszenciája a 20 körüli arcok zenéjének. Talán az sem véletlen, hogy a Prospettiva énekese és dobosa helyett kapott az 1998 óta aktívan működő Contrasto nevű hácé, pici d-beat zenekarban is. A Prospettiva pedig azt ígérte, hogy szeptemberben visszatér, addig is itt egy rövid ökörködős turnéösszefoglaló:     

folytatása következik

Szólj hozzá!

Címkék: budapest punk olasz hardcore első összefoglaló la minus 2012 tree rész lantern raein színtér crisi prospettiva

The sparks in your heart

2011.01.23. 09:05 - posztolta: neverlivetosee

 Na megpróbálok érdemben írni a próbatermi buliról.

 

Kicsit megfeledkeztem, hogy mivel is jár egy szervezés, ha saját terembe, saját cuccokkal, stb szervez az ember, hogy mennyi felelősséggel jár, és hogy mennyire nincs időm, és egy idő után annyira kedvem se kivenni a részem a mókából.

 

Eleinte a dolog nem zavart, ezért a Wolf Shaped Clouds-ot még tök nyugodtan tudtam végig nézni, szerintem az este legjobb zenekara volt, nem is azért, mert bejönne zeneileg, igazából lemezről hallgatva az ilyeneket nekem kibaszott sok, pedig tök nyílt vagyok 90-es és 00-ás évek emo/screamo/emoviolence témái iránt, de az biztos, hogy soha a büdös életben nem tudnám otthon ülve hallgatni az ilyesmit. Ellenben koncerten, ennyire összeszedetten és egyben nagyon jó látni az ilyesmit. Szóval élmény volt és meglepő, mert eddig ahányszor láttam őket, vagy kurva vékony volt az egész, vagyc csak béna. Ehhez képest most meg úgy mentek átrajtam, mint egy úthenger, ami még vissza is tolat rajtam, hogy megnézze, elütöttt-e, majd mint aki jól végezte dolgát, újra áthajt.

 

Ami még nagy faszság volt a részemről, hogy nem szerveztem be magam mellé segítő embereket. Ez tudom, hogy bénaság, de van bennem egy olyasmi érzés, hogy "nem fogadhatok el segítséget", biztos valami visszamaradott kisebbségi komplexusból maradhatott ez vissza. A másik pedig, hogy jobban szeretem a teljes irányítást a kezembe tudni, mert ha én baszok el valamit, akkor azt tudom, hogy a balfaszságom miatt történik, más lebaszásában viszont nem vagyok jó. Szóval így a jegyszedés feladata is rám maradt, továbbá fogalmam sincs miért, de a vegan gárdaságból is kivettem a részem, pedig arra tényleg nem lett volna szükség.

Ennek hatására a PFA-nak már elég nyűgösen állítottam be a dolgait és néztem őket végig. Amúgy remekek voltak, mint mindig, nem is tudom mit írhatnék róluk, amit eddig bármelyik koncertjükről nem írtam le. Talán azt, hogy mikor megkérdeztem Borost, hogy mennyi pénzt adjak nekik, akkor ő tök komolyan rám néz, kicsit közelít a fejével, felemeli a kezét és ennyit mond "KÉTSZÁZ FORINT". Azért a végén ennyinél többet kaptak. Remélem legközelebb már szintivel fogják nyomni az ipart!

 

Azt hiszem a gyógyszerem valahol itt gurulhatott el de nagyon csúnyán, leginkább a jegyszedés és a cuccok állítgatása miatt, de legalább nagyon minimális szinten sikerült szocializálódnom, bár távolról sem annyira, mint azt kívánta volna a kicsiny piszkos lelkecském.

Viszont időközben megjött Shit, így lassan el is kezdődhetett a For My Friends. Hát náluk valami elég borzalmasan szólt minden, bár lehet csak a "máshol állás" miatt, de úgy legalább koncert alatt is folytathattam némi beszélgetést emberekkel. Azért móka volt nagyon, és ezt mindig is bírtam a zenekarban, hogy akármennyire bénák vagy szólhatnak bármennyire szarul, áttudják adni azt a baráti varázst, amire kevés zenekar képes. Sátán, móka, faszverés, ilyesmi. És persze ezt mind izzadtság szag nélkül. Hát nem szuper?

 

Időközben meg jött Pszichó Dávid, akit akármennyire is szeretek, valahogy mindig akkor talál be, mikor a legkevésbé vagyok vevő arra, hogy basztassanak. Talán itt volt a tetőfokán az egész, hogy mennyire kurvára elegem van mindenből, miért nem oldják meg a zenekarok vagy bárki más az egészet, engem hagyjanak már a kurva életbe.

Lehet ez miatt, vagy inkább azért, mert pár nappal ezelőtt láttam Szex tankék próbáját, de a koncert nem számomra kicsit csalódás volt. Próbán nagyon feszes volt, amin meg is lepődtem, mert emlékeimben kb ennyi élt még régről, hogy "ez szar", erre mégis tök jót produkálnak. Kár, hogy nem koncerten adták ezt. Persze azért a feszesség itt is meg volt, Dávid nagyon jó dobos, és a kellően hangos basszussal együtt legalább ez megmaradt. Viszont nem tudom. Most így Fucked Up-ot hallgatva azon gondolkoztam, hogy kéne nekik egy nagyon csúnya, nagyon dagadt és nagyon szőrös énekes, aki az üres járatok alatt embereket ölelgetne. Na akkor a Szex tank lehetne a magyar Fucked Up, ami azért elég zsír lenne. A feldolgozások gyalázatosra sikerültek amúgy, de a saját számok rendben voltak.

 

Nem tudom miért van a Spark zenekar ennyire a szívemben. Talán a szerethető tagok miatt? Vagy a már-már sátáni, de mégis teljesen őszintén kedves és huncutságba átmerülő atmoszféra miatt, amit produkálnak, legyen szó koncertről vagy lemezről? Tényleg nem tudom, biztos elfogult vagyok a barátság miatt, de miattuk tényleg megérte a sok szenvedést. Bár ezt tegnap még képtelen lettem volna leírni, ma viszont már lenyugodva teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy ez így van. Megérte. Úgy érzem, ezt maga a közönség is érezte és jutalmazta is. Ugyan nagy részt csak fényképeztem a mókát, de a végén nem bírtam magammal, és én is kimentem bukfencezni, labdázni és hajigálni a többiekhez, annyira magával ragadott az egész, amit ebből a zajmasszából kihoztak a szerb barátaink.

Srácok, nagyon szeretlek titeket. Mindenféle értelemben.

 

Az after party kicsit nehezen indult be számomra, bár talán valahol ott kezdődött, ahol Sebőt megütötte Dávid (teljesen jogosan), de sajnos csak Balla Bencéékig tartott, a tőlük való távozás után a sok stressz, fáradtság és az elfogyasztott sörök teljesen hazavágtak, szóval a harmadik helyen egyből ki is dőltem.

 

Összegezve, sok értelemben nem azt kaptam az egész estétől, amit vártam. Ez elég degradáló.

De ha azt néham, hogy része voltam a barátaim boldogságának, és lényegében annak kinyilatkoztatásának (vagyis koncertjüknek), akkor igen is megérte. A veszteségeket elkönyvelem, amit nyertem, azokat viszont nehezen felejtem.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest punk beszámoló hardcore emo 2011 spark pfa formyfriends wolf shaped clouds szex tank

Food Not Bombs Budapest

2010.11.14. 23:12 - posztolta: neverlivetosee

Kis önreklám következik:

Akit érdekelnek a Food Not Bombs féle ételosztások/főzések/piacozások, vagy úgy bármi ezzel kapcsolatban, hogy jelenleg hogy áll Budapesten, az csekkolja rendszertelenül a blogot! 

http://foodnotbombs.blog.hu/
http://foodnotbombs.blog.hu/
http://foodnotbombs.blog.hu/

Szólj hozzá!

Címkék: budapest ajánló food 2010 bombs not

Brutal Knights

2010.10.04. 17:46 - posztolta: neverlivetosee

Igazi kis vegyes felvágott, három különböző magyar zenekar és az anno a Something Against You búcsúbulijáról ismerős Brutal Knights fogja a punkoknak a pogó ritmusokat nyomni!

 
2010. 10. 08. Péntek 
Fellépõk: Brutal Knights (CAN), Witkin, Tűréshatár, Imperial Spies (Rákosi tagokkal)
Helyszín: Budapest, Szabad Az Á 
Belépõ: 1200 ft
Kezdés:
20:00 

 

Ugyan a Brutal Knights a SAY után nem volt akkora durranás, mint kellett volna (leginkább a szar hely miatt), ám most végre megmutathatják, hogy mennyire is hangosak, zajosak és vagányak. Meg hogy basszus, lehet rájuk ám mozogni rendesen. Amit tudni érdemes a bandáról, hogy van egy eléggé eszement énekesük, aki egy nem is olyan régi koncertjükön sikeresen eltörte a karját, mely olyan látványosra sikerült, hogy majdnem mindenki rókázott a látvány végett. Aztán ebből csináltak egy tök jó poén képet.
Továbbá egy olyan király gitáros nővel is rendelkezik a banda, aki van olyan cuki gitározás közben, hogy beindítsa még az én fantáziámat is, és egyszerre annyira pszichó, hogy nem hogy egy kólára ne akarjam meghívni, de még az időt se merjem tőle megkérdezni.
Összegezve, ez egy elég pikáns és tökös punk banda!
 
 
Lesz még továbbá Witkin is, amire már annyi jelzőt aggadtak a koncertszervezők, de a mi a faszért? Mondjuk páran lehetett röhögni vagy megmosolyogni, azonban amellett a tény mellett nem mehetünk el, hogy magyarország egyik legdögösebb punk zenét játszó zenekaráról van szó.
Képzeld el, hogy egy válogatott lakótelepi krú zenekart alakít, de úgy az összes sztereotíp arc megfordul a bandában: a művész festőtől kezdve a szomszéd srácon át a mindig otthon ülő, mindent tudó geeken át ott van mindenki. Négy ember személyéjében. És ezek a srácok prezentálnak a maga egyszerűségükben egy olyan király hangulatú zenét, ami úgy érzem, eléggé hiány termék itthon.
Márciusban rögzítettek pár számot, amit azóta még nem sikerült kiadni, azonban addig is fogadjátok szeretettel szerény személyem által felvett élő hanganyagukat:
 
 
Továbbá ott a Tanya bulikról jól ismert, eddig igazából csak nevesincs zenekarnak vélt, azonban mára Imperial Spies fantázia névre hallgató project. Bár túl sokszor nem láttam őket, és igazából első alkalommal elég furán szóltak, de legutóbb bebizonyították, hogy nem csak kurva jól tudják eljátszani a dalaikat, de azok még jók is. Megelőlegezem nekik azt is, hogy a szövegek is faszák, aztán ha mégse, majd lehet kövezni.
Még páran ilyenkor megszokták jegyezni, hogy micsoda allstar felállásról van szó (Red Line Offside, Strength X Inside, Nothing Ever), de ne adjunk a tekintélyelvűségnek! Adjunk arra, amit produkál egy zenekar, és eddig ebben úgy érzem jeleskedett az Imperial Spies.
 
 
Végül ott a már sokszor újjá egyesült Tűréshatár, mely bár ugyan nem tartozik kedvenceim közé, viszont még sosem láttam őket koncerten. Vagyis de, egyszer, de akkor a végére értem oda, és igazából kurvára nem emlékszem, hogy milyenek, ezért igencsak kiváncsivá tettek, hogy azóta vajon hol tart most a dolog.
 
 

Gyertek sokan, és akkor talán kapok ingyenbelépőt! Vagyis izé, támogassuk a másikat, meg unity!!!

Szólj hozzá!

Címkék: budapest ajánló punk 2010 tűréshatár brutal knights witkin szabad az á imperial spies

Life. Love. Don't Need Regret

2010.08.01. 22:35 - posztolta: neverlivetosee

Nem rég értem haza egy két hetes stoppolási túráról, amiről néha úgy érzem, lehetetlenség normálisan bármit is írni. Pedig jobban belegondolva, nem nagy extra volt, fogtuk magunkat, elmentünk, majd vissza. Semmi új, semmi túl komplikált dolog, mégis az életemet igencsak sikerült végre feldobni. Vagy talán inkább úgy mondom, sikerült újra élnem.

 
Ezt az élet szagot sikerült éreznem tegnap este a Fényes Adolf utcai próbatermes koncerten. Három olyan zenekar lépett fel (és most bocsánat, hogy a saját seggem nyalom), ami teljes valójában adta át mind azt a felgyülemlett frusztrációkat, élményeket, gondolatokat, amik az életük során esett meg velük. Mindegyik kicsit másképpen, a saját elgondolása szerint csomagolta és adta át azt, amit a hétköznapi életben nem feltétlen értékelnek az emberek, sőt, elég menő egy rakás szarnak is nevezni. Végül is, hogy hogyan nevezzük, szerintem teljesen mindegy, de akkor maradjunk a szarnál. Pontosítva, a saját szarunknál. Végül is elménk végtermékéről van szó, melynek szaga, állaga van és kézzel lehet fogni. Bizonyos értelmezésben legalábbis ilyen nekem egy jó koncert. Már nem szar, hanem inkább amit utána írtam.
 
Több, mint egy hónapja nem próbáltunk a Fuseism-mel, mégis meglepődtem, mennyire tökösen sikerült prezentálnunk mindazt, ami bennünk van. Illetve ami bennem van, végre sikerült dalok között normális, egybefüggő mondatokat képeznem. Hát már amennyire, de azért szeretem ezt haladásnak megélni. Mindazt az impressziót, ami a fejemben volt éppen, sikerült kiadnom, még ha nem is teljesen olyan hosszúságban és úgy, ahogy szerettem volna. Ami a legjobb volt, hogy figyeltek az emberek. Legalábbis az első sorból négy ember, ameddig ugye elláttam szemüveg nélkül, ők igen, és ez jól esett, biztosítottak, hogy nem mondok hülyeséget, vagy ha mégis, legalább úgy tálalom, hogy érdemes rá egy picit figyelni. Ez az önbecsülésnek azért tud adni egy kis löketett. Úgy érzem, ez által sikerült nekünk is úgy kiadnunk magunkból a dalokat, hogy azok úgy szólaljanak meg, ahogy annak rendje és módja szerint meg van írva.
 

Hasonlóan éreztem a Libido Wins-nél is, kivéve az átkötő szövegek, mert az nem annyira volt, maximum reklám az éppen megjelent CD-jükről, ami egész jóra sikerült szerintem. Érdekes volt végre úgy hallani őket, hogy normálisan szólt az egész zenekar, na meg hogy mindent lehetett hallani. A legjobb, hogy az egyetlen egy gitár ellenére is teljesnek tűnt a zenéjük, nem éreztem hiányát egy másodiknak. Persze biztosan vastagabb lenne többel, de hé, volt ami volt és kész. Az pedig bizony jó volt.

 
Eric Ayotte. Erről inkább nem is írok. Teljesítménybe jó volt, de ez annyira nem az én világom, hogy most csak csúnya sorokat tudnék írni, legalább annyit, amennyit eddig írtam összesen, belefoglalva, hogy miért felesleges egy ilyen kiállás, miért béna, miért nem kötik fel magukat az ilyenek, stb. Úgy hogy skippeljünk
 
Meglepődtem, mikor három gitárral állt fel az Adorno, kiderült, hogy ez eléggé ilyen új és átmeneti dolog, nekem bejött, jó zajos és kicsit post-rockos hatást keltet. Apropó hatások, nagyon jó disztrót hoztak a srácok, kár, hogy semmi pénzem nem volt, pedig simán ott hagytam volna 10-15.000 Ft-ot könyvekre és lemezekre... Mindegy is, mert a koncertjük minden pénzt megért. Főleg a Theoretically Driven, amit utolsónak játszottak ráadásként. Ennyi odaadást és intenzitást zenekartól legutóbb talán az End Of A Year-től éreztem koncerten, nem hittem volna, hogy lesz még hasonló idén. Hát tessék. Nem hiába van mondjuk közös split lemezük.
 
 
Érdekes volt látni a közönség összetételét. Kissé olyan volt, mintha a 90-es évek amerikájában lennék, ahol Ebullition Records-ös bandák adnak koncertet egy garázsban vagy pincében. Rengeteg lelkes fiatal. Persze 2010 van, és ez Magyarország, ahol ez inkább másoknak a szemét szúrja, de kit érdekel? Az egész este, szinte minden pillanata őszinte volt. Még Eric is a maga módján. Akkor is, ha egy szavát se hittem el.
 
  
Kultúra és hallgatni való:

Szólj hozzá!

Címkék: budapest punk beszámoló 2010 libido wins hülye underground fuseism fényes adolf utcai próbaterem adorno eric ayotte

so fucking hosszú interjú

2010.01.15. 17:35 - posztolta: neverlivetosee

Hosszú lesz

Itt a hétvége, ezért egy MEGAhosszú interjú jön, mit szóltok hozzá?
Második kliensem hazai szinten a legtermékenyebb író, aki a semmittevés ellen fordítja szabadidejét, aki több zine-t is adott már ki, illetve rendszertelen időközönként néha elég frappánsan, és akár sűrűn is frissíti főblogját. Mert van ám abból is több neki. Mint ahogy több zenekarban is megfordult már. Ebből azt hiszem, egyet semmiképpen sem kell bemutatni a nyájas olvasónak, de ha mégis, ez volt az idén feloszlott Something Against You.
Ennyiből már mindenki kitalálhatta, hogy Mr Vargyai Viktorral, vagy ahogy csak a háta mögött merik hívni, Viktorkával készítettem ezt az interjút.


SOFA KING

1.Szia Viktor, mostanában elég sűrűn váltunk levelet, legalább is sűrűbben, mint régebben. Azért aki nem levelezne veled ilyen intenzitással, annak bemutatnád magad pár sorban? Lehetőleg úgy, hogy nem félkegyelmű hazugságokat hordasz össze, amit persze sokkal élvezetesebb olvasni, de azt tartogassuk a többire, most maradjunk a szilárd tényeknél!
Hova valósi vagy, hol vagy most, merre tartasz, illetve ki is vagy te?


Budapesten születtem, de aztán Érden laktam pár évig, egy vagy paranormálisan fura lakásban vagy a bátyámnak voltak fura poénjai. Most már tizenvalahány éve Budapesten élek. Egy dombbal szemben ahol nyaranta sátánisták raknak tábortüzet, meg egész évben oda viszik az emberek a kamara erdőben felszedett prostikat. Hol vagyok most? Mert rám mindig lehet számítani ilyenekben, persze hogy otthon a szobámban. Lassan azért megpróbálom magam belepasszírozni az átlagos emberek közé, de szerintem csak az lesz a vége, hogy drága dolgokat teszek tönkre és a romjaik felett röhögök majd ezen. Nagyjából ennyi. Több dolgot nem akarok elmondani, ami igaz, mert az igazságnak elég csak egyszer elhangzania, és utána már hazudozni is béna, sajnos. 



2. Mikor döntötted el, hogy blogolni fogsz? Nem volt elég a fanzine? Mi volt az, ami akkor motivált, és mennyiben változott ez most? Változott ez egyáltalán, vagy sikerült egy kihelyezett irányhoz tartanod magad? Szerintem az ilyesmi csak az első percekben fordul meg az ember fejében, hogy na, én akkor most írok blogot X-ről és semmi másról, aztán szépen lassan jön az X-nek a járulékos hozadékai, majd becsúszik egy kis Y, és így tovább… Volt egyáltalán ilyesmi elvetemült célkitűzés?

Azt, hogy blogolni fogok gondolom olyan egy-két hónappal a legelső bejegyzés előtt dönthettem el. Viszont azon, hogy kéne csinálnom egy blogot már a fanzine előtt is gondolkodtam. Nem tudom pontosan előtte mit akartam, de ha most kéne visszaemlékeznem, akkor szerintem csak meg akartam osztani a gondolataimat a barátaim között. Erre javasolta valaki, hogy indítsak egy blogot, de én inkább csináltam egy fanzine-t. Abból blogra azt hiszem a második sofa king után válthattam. Vagy valamikor akörül. Most lusta vagyok visszakeresni és nekem az évek mindig egybe folynak. Ilyen lineáris memóriám teljesen nincs. Blogolni azért kezdtem el, mert egy csomó minden hömpölygött akkoriban a fejemben vagy csak át rajta. Ez általában így van, hogy el akarok mondani dolgokat, mert én ilyen hangos rajongó vagyok. Nem olyan, aki azt mondja, hogy „húúúúúúúúúú, ezzazzz”, hanem, hogy „nagyon tetszik ez és ez a szám, ezért meg ezért”. Először valami olyannak akartam a blogot, mint manapság pl a tumblr, vagy anno Henry Miller fürdőszobája volt. Szóval azt akartam, hogy sok kicsi dolog legyen rajta, sűrűn, akár nem is olyan tartalom, amit én állítók elő, csak javaslom. Hogy legyen egy gyűjtő helye annak, hogy mik tetszenek és ne kelljen mindent megírni a barátaimnak külön mindig, vagy azon gondolkozni, hogy nem ismétlem e ezzel magam. Azt tudtam, hogy teljesen másnak akartam, mint az akkori sofa kingeket, amik csak járulékosan foglalkoztak a zenével, és inkább arról szóltak, hogy én mit gondolok a színtérről. Persze ha azokat viszem az internetre, talán több értelme lett volna, de annyira engem sosem érdekelt, hogy minek van olyan sok értelme, csak az számított, hogy tetsszen, ami történik. Az is zavart a fanzine készítésben akkoriban, hogy nagyon nagyok voltak az átfutási idők, attól, hogy megírtam odáig, hogy akit érdekelte az szerzett belőle. És így nem tudtam mindig benne lenni valamiben. Ilyen szinten szeretem a folytonosságot. Most kicsit magam ellen beszélek, mert teljesen le vagyok eresztve azzal, hogy bármi kijöjjön belőlem, viszont akkor is, punkban mindennek olyan lassú a lefolyása, nem számít, ha már tudod mit akarsz. Ezért nekem a blogolás olyan, mint a deszkázás. Gondolok egyet és lemegyek, csinálom, amin tudom. Vagy mint a rap-ben a freestyle. Fogom magam és csinálom.
Az azonnaliságon túl úgy akartam, hogy ez szóljon a zenéről meg néha kicsit másról is, de elég korán elvetettem mindent, ami nem a zene volt. És ezt tartani is tudtam. Először ilyen mondhatni klasszikus bemutató, kritika, beszámoló formában íródtak a bejegyzések, de valamikor rájuk untam. Nekem maga a klasszikus ilyen újságírói forma sem jön be olyan témákban, amik személyesek. És az, hogy milyen egy zene, miről mit gondol valaki az szerintem már elég személyes. Meg én szinte csak a személyes dolgokat szeretem olvasni, így mondhatni sehol sem jön be ez az iskolában tanult sablonos fogalmazás. Nem bírom, ha úgy írnak valamiről, mintha egy száraz hír lenne, vagy egy dolgozat. Vagy csak szív nélkül, megpróbálják megközelíteni. Valamiért ezért elkezdtem ritkábban írni hosszabban, keverve valós és kitalált dolgokat. Egyszerűen csak szeretek elképzelni dolgokat és ezeket összeilleszteni olyan valós élményekkel, mint hogy egy szám tetszik. Tehát mondhatni a blogom annyira megtudott maradni egységesnek, hogy csak a forma változott mindig, maga a tartalom legfeljebb színesedett. Célkitűzések mindig keletkeznek, de nagyon mélyen az alap bennem az, hogy olyan legyen, mint a sniffing glue-s Clash kritika és a szüleimnek ne tetsszen, ha esetleg elolvasnák. Ha ez megvan akkor már nagyjából meg vagyok elégedve magammal.



3. Látogatottság mennyire izgat? Azt hiszem egyszer utaltál rá egyik leveledben, hogy azt sem tudod, hogy mennyien nézik a blogodat, szóval akkor nem nézel ilyen statisztikákat? Biztos rendelkezik ilyen szolgáltatással a blogspot (én nem vágom). Vagy ez ennyire hidegen hagy? Kell-e ilyesmivel foglalkozni? Persze erre mindenki nemmel válaszolna, de egy-egy nagyobb oldalletöltés mindenkinek emeli a kis dédelgetett, salakkal teli egóját. Legalább is eddig a gyakorlat ezt mutatta.

Nagyon ritkán rám jön, hogy megnézzem, mennyien olvassák, de ez mindig abba fullad, hogy nem is tudom, hogyan kell. Azt néha megnézem, hogy a profilomra hányan kattintottak rá, de az annyira nem mutat valós képet az olvasottságról. Ha meg tudnám nézni biztos gyakran tenném. Mert ilyen vagyok. Azt is gyakran nézem, hogy a mediafire-re feltöltött dolgaimat mennyien szedik le. Nem mondom azt, hogy nem örülnék neki jobban, ha többen olvasnának, mint kevesebben, de inkább, mint egy tény, csak annyira érdekelne az, hogy mekkora az olvasottságom. Szóval elmozdítani az semerre nem tudna. Igazából ezeket ígyis úgyis leírnám. És teljesen érteni meg tényleg csak az a szűk réteg tudná, aki ismeri a zenekarokat akikről szó van, vagy van valamilyen kattanásuk és nekik minden tetszik. Amikor csinálok egy fanzine-t akkor is rögtön elvesztem az érdeklődésem a sorsa iránt, amint megvan írva. Zenekarnál érdekel mennyien hallgatnak, mert ha többen akkor könnyebb elmenni turnéra. De úgy se volt olyan nehéz, hogy senki sem tudta kik vagyunk. Az talán jól tud esni, ha valaki olyannak tetszik, amit csinálok, akinek a dolgai nekem is szimpatikusak. Azt viszont sosem szerettem, amikor valaki csak úgy oda állt elém és megmondta, hogy tetszik neki, amit csinálok, aztán bámult bele az arcomba, hogy erre én mondjak valamit neki. Azt kurvára nem szeretem, ha bármilyen szinten rajonganak értem. Ilyen helyzetekkel nem nagyon tudok mit kezdeni, szerencsére ritkán fordulnak elő.
Egy kicsit elméláztam azon, hogy mennyire tenne tönkre, ha nagyon sokan olvasnának. De az a vicces, hogy engem nem tudnának nagyon sokan olvasni, mert olyanról írok, ami alig érdekel valakit és ez nekem tetszik.



4. Három blogot írsz most. Bemutatnád mind a hármat? Én úgy vettem észre, hogy a Sofa King leginkább személyes, mégis általánosságban a punk éppen téged érintett témáival foglalkozol, magyarul, a Worntapes mindenféle mixtape válogatást szed össze, amire eddig nem vitt rá a lélek sem, hogy leszedjek akár egyet is (valahogy óckodok az ilyen mp3-as válogatásoktól, nem igazán tudok rá ésszerű magyarázatot adni), míg a We do punk as… mintha a magyar punkot akarná megmutatni a világnak, csak éppen a te szemeden keresztül.
Jól vélem, vagy most egy rakás szart hoztam itt össze? Mutasd be kérlek azért a blogjaidat, hogy te szerinted mi a céljuk, miért kezdtek el létezni, mi motivált az elkészítésükben és folytatásukban, stb…


Sofa king: zenével, leginkább punk zenével foglalkozó blog. Amit hogy élvezzem írni, pár zenekart belerakok egy keretbe, hogy könnyebb legyen kötni köztük és ebben keverednek a gondolataim. Ezzel egyben kiélhetem egy kicsit a prózai vénám is, nem csak azt, hogy sok időm van zenét hallgatni.

We do punk as…: Van egy barátom Spencer aki San Francisoban él, de sokszor jár ide, és huzamosabb ideig is élt itt, csak akkoriban sajnos még nem lógtunk együtt annyit, mint mostanában szoktunk, ha itt van. Szóval szerette azt, amit lefordítottak neki a sofa kingekből és a myspace-es blogjaimat is csípte. Egyszer, amikor itt volt elkezdett győzködni, hogy írnom kéne valamit az MRR-nek, ahova ő is csinált néha lemezkritikákat, meg a magyar színtérriportból is kivette a részét. Szerintem akkor, azon a nyáron olvastam először MRR-et, és tökre tetszett, ez a rovat rész ahol emberek kb. ugyan azt csinálták, mint akkoriban én az sk-n, és koránt sem olyan statikus módon, mint ahogy hittem, hogy működik az a zine. És akkor meg is írtam elég gyorsan azt, ami az első bejegyzést lett később. Kicsit azért szól arról amiről, mert akkoriban ez foglalkoztatott (a kontraszt köztünk, magyarországiak meg akár csak bécs között), meg jó páran akkortájt mentek külföldre a barátaim közül. És bennem volt, hogy ezt a helyet legjobban csak úgy lehetne átvészelni, ha még jobban belesüppednék és mint egy helyszíni tudósító mesélnék róla a külföldi haverjaimnak, vagy akit érdekel, hogy milyen is punknak lenni erre. Magamban kicsit tervezgettem, hogy de jó lenne, ha ez mindig az mrr-ben jönne le, de aztán össze vissza voltak ilyen csúszások az írással, és egy idő után már én is leszartam mi lesz a sorsa csak örültem neki, hogy megszületett. Persze elküldhettem volna nekik én is, hátha tényleg beteszik, de inkább csináltam egy külön blogot ennek a témának. Amiből nem nagyon lett semmi. Van egy csomó jegyzetem, meg másfél oldalas sztorik, amik témába vágnának, de nem fejeztem be egyet sem. Most, hogy belezavarodtam már a web kettőbe a myspace-es blogom helyett ide írogatok olyan dolgokat, amik oda mentek eddig. Kicsit személyesebb jellegűeket. Mert végül is egy punk vagyok közép-európában, aki túl akar élni.
De tervezek egy zine-t angolul. Kíváncsi vagyok külföldön mit szólnának hozzám, meg ha esetleg kint játszunk akkor árulhatnám és akkor ebédelni is tudnék, mert azt a promoterek nem szoktak adni. 

Worn tapes: talán másfél vagy két éve nagyon rákaptam pár külföldi stand up komikusra. Akiknek a műsoraik nem olyanok, hogy „ez volt a tévében”, meg „ezt mesélte a haver, így beszélnek a suttyók”. Hanem érződik bennük egyfajta fura logika, vagy módszer, hogy hogyan születnek a viccek, egy hétköznapi helyzetből. Ez nagyon megtetszett, már a logika a viccek mögött és elkezdtem olyan mondatokat írogatni, amik furcsák, de én látok bennük egy rendszert. Vicceket kábé csattanók nélkül. És van ilyenből rengeteg egy txt fájlban, amik nekem mind leírtak egy hangulatot. Nem nagyon tudtam ezekkel mit lehetne kezdeni, aztán hirtelen beugrott, hogy komponálhatnék mindhez egy válogatást. A kazetta szabályai szerint A oldal B oldal 45-45 plusz néha ajándék perc hosszúságban. Sajnos ezzel annyi munka van néha, hogy hamar abba hagytam, vagy csak pihentetem. Jó mp3 vágó programom sincs, csak olyan, ami felveszi a számítógép hangját így amíg vesz fel nem csinálhatok semmit a gépen, mert az beleszólna, ezért se nyomom annyira. De most csináltam anyukámnak egy csomó válogatást, amiket tud hallgatni a kocsijában, amikor vezet, pont így hangulatokra felfűzve. Amit hosszú utakra csináltam állítólag veszélyes, mert túl lassúak rajta a számok és bealszik tőlük mindenki.



5. 2009 számodra elég eseménydús lehetett, legalább is amennyi a punk celeb életedet illeti, illetve amennyi a blogjaidból lejött. Feloszlott egy zenekarod, alakult egy másik, kiadtál két zine-t is… Miket emelnél ki ebből az évből? Hogy értékeled, 2009 neked fasza volt, vagy egy elbaszott fostalicska?

2009 papíron lehet eseménydús volt, de igazából nagyon nem. Vagyis olyan volt, mint a többi csak mintha kevesebbet mentem volna el. Koncertekre meg mindenfele. Mivel akkor még nem dolgoztam ezért kurva sok szabad időm volt. Persze az év első felében még lediplomáztam, aztán meg kitanultam félig meddig még egy új szakmát, de ezen kívül rohadt sok időm maradt mindenre. Az, hogy a something against you feloszlott szomorú volt, de időmet nem vette el. Az új zenekar is volt, hogy annyira lassan alakult, hogy halva születettnek látszott, most viszont már egyre jobban pörög, aminek örülök. Igazából három fanzine-t csináltam az idén csak az egyik ilyen egy darabra limitált szülinapi ajándék volt egy kedves embernek, amit egy éjszaka alatt csináltam, egy kicsit részegen. Különben ha lenne hozzá seggem akkor a legtöbb dolog amit teszek egy éjszaka alatt kivitelezhető lenne. Csak sajnos nincs. Pedig mindig szerettem volna egy éjszaka alatt végig csinálni valamit. Azok a legjobb dolgok, amik olyannak tűnnek. Állítólag John Joseph is csak egyetlen egyszer vehette fel az éneket az Age of Quarrel-hez. Ami szerintem nem igaz, de rohadt jól hangzik és ez a lényeg.
Összességében nem volt olyan fostalicska az év. Egyik sem volt annyira az, mert velem ritkán történik olyan, ami elromolhat, inkább van az, hogy hiányoznak az életemből olyan dolgok, amik ha tönkre mennek, emberek szánakoznak miattuk. Hogy végre megírtam ezt a zenés zine-t annak nagyon örülök. Annak is, hogy a fanzine kiállítás miatt ceu-s professzoroknak kellett olvasgatniuk engem. Meg úgy érzem rakódott megint olyan réteg az agyamra, aminek örülök, hogy így vagyok miatta az élettel meg a dolgokkal benne. Azt az illúziót mindig szerettem magamban éltetni, hogy egyre okosabbá válok. Ilyen szempontból nekem minden egyes év csak arról szól, hogy egy centivel mélyebben nyelem be a saját farkamat. Mondjuk, amikor a mentál higiéniám kicsit megcsappan azt annyira nem szeretem és ebben az évben volt olyan is.



6. Milyen volt a hazai termés? Elég sok lemez jelent meg, viszont sajnos kevés fanzine. Vagy csak én nem kerestem őket eléggé. És külföldi részről?

Ebben kicsit koca vagyok. Akármennyire is semmitmondó nekem a legtöbb fanzine azért szeretem őket átlapozni és érdekelnek is, így mindig reménykedek, hogy ez jó lesz, de ha nem valakitől kölcsön kapom, vagy ajándékba adják, akkor legtöbbször egyáltalán nem töröm magam értük. Nincs kedvem a postázással szarakodni és egy koncerten inkább veszek egy sört, mint legyen egy füzetecske a kezemben, ami valószínűleg nem fog tetszeni. Kár, hogy kevés jelenik meg. Ezért azt hihetik, hogy olyan jelentőségteljes kiadni egy fanzine-t. Nem tudom annyira nem nagy cucc. Persze vicces, hogy emberek elolvassák, mit gondolsz olyan nyúlfarknyi dolgokról, mint a punk zene vagy a magyar punk színtér, de ők olvasnak téged, az legyen az ő gondjuk, ha valami nem tetszik nekik. 
Ez a kocaság valamennyire meg van lemezekben is, persze a myspace-re vagy egyből a netre feltesznek sok mindent, ott meg is szoktam hallgatni. Szerintem kezdenek teljesen jó bandák lenni itthon. És az is szimpatikus, hogy sok zenekar közt alakulnak ki baráti társaságok. Az ilyen mini unity-k mindig jók. Lehet hülye kis semmiségnek tűnik, de sokat számít az, ha emberek elkezdenek akár csak egymás között is beszélni zenekarokról, ajánlani egymásnak a kedvenceket vagy leszarozni ezt azt. Nem nagyon látom át azért mások életét, de a sajátomban tapasztalhatom, hogy ilyenből igenis sokat fel lehet szedni. Meg kurva jó móka. És ha több zenét hallgatnak az emberek az csak jó. Meg tudom is én, az se rossz, ha ismersz egy csomó embert és néha nem kell egyedül bevállalnod egy buli bukóját, hanem összeszedsz három olyat, aki szereti annyira a bandát, hogy kockáztasson, áldozzon érte. Az meg még jobb, ha ez a belső kommunikáció kikerül valahogy. Ma például, ha érdekel, hogy a PFA miért szól úgy, ahogy nyomaiban meg tudom nézni. Vagy kaphatok egy kis ötletet, hogy miket hallgatnak. Azért faszább lenne, ha minden tag oldalakat írna arról, hogy miket szeretnek, de különben az se rossz, ha csak tippek vannak arra, mit kell ahhoz hallgatni, hogy egy kicsit jobban összeálljon a kép. Úgyis azokra hallgatok, akikben bízok, és aki jó zenét csinál az megérdemli a bizalmat. Most különben eszembe jutott, hogy például ott volt a Hold True, akiknek a nyomán rohadt sok zenekar alakult és nagyon sokan lettek straight edge-ek. De akkoriban még nem nagyon voltak ilyen felkapottak a blogok, meg a tagokat szerintem alapból sem nagyon érdeklik ilyenek, nem is azért mondom, mert ez ilyen kötelesség lenne. Csak vicces vagy fura volt, hogy az összes zenekar, akiknek ők voltak a példa ugyan úgy szóltak és mindenki inkább ismerte az Atari-t, mint a Minor Threat-et. Erről persze a közönség tehet csak, de a tömegek mindig hülyék, sajnos.
Annak a bagázsnak örülök, akik a klur szárnyai alá tartoznak, vagy hogy fogalmazzak, akikből mindig pénzt akarsz csinálni. Azt is bírnám, ha a saw-s Balla Laci megint zenélne. Remélem most punksági remeteségében mindent meghallgat és ír pár gyilkos riff-et. A Rivers Run Dry is nagyon jó. Kedves minden tag és sugárzik belőlük egy tenni akarás, nem pedig görcsös ragaszkodás, hogy befussanak, meg ilyen-olyan nagyok legyenek. Miközben tényleg az egyik legszínvonalasabb banda itthon.
Azért még mindig maréknyi ember aktív csak meg zenél, de különböző párosításokkal mindig lehetne színesíteni a palettát. A clorox girls is majdnem ugyan az, mint a red dons vagy az observers meg a defect defect. A legjobb dolog tavaly talán az volt, hogy modoros vagy szelid vagy Gergely Laci elkezdett koncerteket szervezni.



7. Sablon kérdés jön!
Melyik lenne az a magyar zenekar, akiket szívesen meghívnád a szobádba egy filmezés erejéig? Mit néznétek meg, és mit adnál nekik inni és/vagy enni?
Ha ingyen szereznél be könyveket, búcsúzóul mit adnál nekik, hogy azt mindenképpen olvassák el?


Nem nagyon szeretek másokkal filmeket nézni. Vagyis az nem olyan rossz, inkább filmet mutogatni másoknak úgy, hogy én is ott vagyok. Ha mégis kellene akkor a Gummo-t vetíteném a PFA-nak. Sokáig kurvára utáltam Harmony Korine-t, de miután megnéztem a Mister Lonely-t és egy jó hosszú pódiumbeszélgetést vele nagyon megtetszett a világa, és az egész évemre nagy hatással volt. Szeretném, hogy pfa-ék lássák ezt a filmet, de amit még jobban szeretnék az az lenne, hogy miközben a film megy, ők jammeljenek rá egy filmzenét. Enni csak gumicukrot adnék. Inni pedig…állítólag az alföldön van egy fűtanya ahol főznek fűpálinkát. Nem tudom, hogy létezik e ez a cucc és milyen hatással van az emberre, de ezt adnám nekik inni. Olvasni valami hosszút és komolyat adnék. Apám könyvei közül. Van egy Proustunk nem tudom az elveszett idő nyomában melyik része, de például azt.   



8. Mi a véleményed a magyar punk blog szcénáról? Jó ez most nagyon bénán hangzott, de tudod hogyan is értem én. Elég sok indult el, viszont úgy érzem, a kezdeti lelkesedés hamar alább is hagy. Vagy csak nagyobb szüneteket tartanak? Ez nálam elég sűrűn előfordul sajnos, de valahol kell is néha egy-egy szünet, hogy felfrissüljön az ember és ne égjen ki. Vagy ha már kiégett, akkor pont azért!

Szerintem olyan nagyon sok nem indult el. Vagy indulhatott volna több is. Azt szeretném a legjobban, hogy az összes barátom blogoljon. Az se lenne rossz, ha mindenki más is blogolna, és akkor találnék olyanokat, amik tetszenek.
Most mit mondjak azokról, amik vannak? Amit a legjobban szeretek az az Anna blogja. Olyan zenékről ír, amiket én is hallgatok, és úgy ilyen hirtelennek tűnnek az írásai, van bennük egy lendület mintha csak úgy leült volna egy huzamban megírni őket és ez tetszik. Meg egyébként is jobban szeretek nőktől olvasni véleményeket. A többi, amiket olvasok, inkább nevezném őket korrektnek. Tudom is én, informatívak abból a szempontból, hogy leírják mi volt egy koncerten stb, de nekem a kedvencem ez a column szerűség. A vélemények bármiről, ami érdekes. Lehet nekik pont ez nem jön be ezért csinálják azt ami nekik tetszik. Igazából egy blog sincs, aminek a léte zavarna, legfeljebb a minősége, tartalma nem nagyon érint meg. A profizmust semennyire nem szeretem ilyenekben, de az abban a punkban, amit én szeretek nem nagyon jelent még meg.
Csak azt tudom én miért szoktam néha szüneteket hagyni. Mert van, hogy kiírom magam, és mert ezért nem kapok pénzt annyira nem zavar, ha van szünet, és kicsit feltöltődhetek. Ami így zavarni szokott a szcénában talán az az egy dolog, ha valaki csak azért csinál egy blogot, mert akar egyet, és nem mert ezt a csatornát választja ahhoz, hogy elmondja mi van. A másik az, ha el akar vele valamit érni görcsösen. Úgysem fog sikerülni.



10. Sablon kérdés újra!
10 olyan dalt kérek, ami jelenleg mélybenyomással van minden cselekedetedre, és/vagy ami éppen zajlik a fejedben!


marvelous darling - ?
Ez a Ben Cook egy kis zseni. Én azt szeretném hinni, hogy azért csinál majdnem mindent jól, mert így akarja és ezért sikerül is neki. A számnak sajnos nem tudom a címét, de a legdallamosabb MD szám, olyan mintha egy brit inváziós dal lenne kicsit felpörgetve. Egy haverom szerint nem kéne erőltetnie az éneklést, de én érzem mögötte, hogy ez egy zseniális pop dal. És ki a fasz gondolta volna, hogy a no warning énekese majd zseniális pop dalokat fog írni. Sajnos pesten nem szívott velünk füvet, de ha akkor lett volna csajom, tuti megdugja, és valahol meg is értettem volna az egészet.

ramones – i don’t wanna go to the basement
Egy hónapja ezt dúdolom a fejemben, úgy hogy nem voltam benne biztos melyik ramones szám az. Zseniális, és ezt el kell mondani, akkor is, ha magától értetődő. Levonandó tanulság az, hogy néha a legegyszerűbb dolgokból lehet a legmélyebb jelentést kivenni. 

kinks – sunny afternoon
Én csak annyit szeretnék az élettől, hogy jacht kapitány sapkában, és mámorban ténferegjek anélkül, hogy bárki zavarna, és néha köpködhessek magas helyekről. Különben meg az egész szám egy nagy nihil arról, hogy a fickó mindenét elvesztette, de ettől függetlenül úgy tűnik jól van így is sörözgetve a napba bámulva. Persze ha valaki alá akarná rakni a szép életet ő benne van. Én is. Meg lehet hallgatni berúgás előtt, részegen és másnaposan is. Mindhez passzol.

young marble giants – wind in the rigging

Szeretem az olyan zenekarokat, amik úgy szólnak csak egy számmal is, ahogy zenekarok tucatjai évekkel később, mondjuk most. Nekem erről teljesen eszembe jut az összes mostani egy ember által működtetett kicsit disszonáns szoba zenék. Meg különben egy szép szám. Nem nagyon hallgatom, de amikor gondolkoztam ezen a listán az egyik első volt, ami az eszembe jutott. 

blitz – new age
Ez egy kurva jó szám, de nagyon vicces, hogy egy oi zenekar ilyen new wave-esen kezdjen egy számot, amit végig is visznek. Bárcsak lenne egy egész Blitz lemez ami ilyen. Skinheadek játszanak new wave-et. Nagy szinti szólókkal, lassú számmal és sok tánccal. Erről a számról eszembe jut az összes legendás zenekar, akik léteztek addig, hogy legyenek úgymond kései lemezeik, amiken úgy hallatszanak, mintha teljesen elment volna a józan eszük. Azért jó sok lemez tényleg szörnyű azok közül, de akkor is szeretem őket meghallgatni, mert az őrület vicces. És ez ébresztett rá egy nagyon fontos dologra, ha van időm zenét hallgatni, akkor baromira, nem kell sietnem, és bármilyen szart berakhatok a háttérbe. Meg úgy egyébként nem kell nekem erőltetnem magam azzal, hogy úgy viselkedjek a zenével, mint egy szakértő vagy valaki, akinek kötelessége mindent meghallgatni, ami állítólag jó. Elég ha csak szeretem hallgatni zenekarok dalait. A profizmust úgyis kurvára utálom. Ha nem hallgatom olyan sokat azokat a lemezeket lehet sosem jövök rá milyen fogyatékos dolog azon pattogni, hogy zenekaroknak fel kellene e oszlaniuk. Mintha egy zenekar a hallgatóért zenélne, és a hallgatónak kötelessége lenne meghallgatni egy lemezt. Akkor is, ha szar. Attól még legyen minden.

cass mccombs – sacred heart
Cass Mccombs egy zseni. Talán magányos zseni, mert tényleg az egyik legalulértékeltebb ember, és betűri az ujjatlan pólóját a fehér nadrágjába. Ez a szám elég erős Morrissey utánérzés csak sokkal telibb van gitárokkal és nekem mindig egy bentlakásos iskolában élő gyerek jut róla eszembe, akinek fasza televan minden idiótával maga körül. Lehet mert már hónapok óta csak bele beleolvasok az Ifjúkori önarcképbe, ezért látom ezt a szám mögött. Egy résznél úgy hallatszik, mintha azt énekelné Mccombs, hogy ba-a-sszameg, egy másiknál meg mintha az lenne, hogy i’m all religions’ Julien Sorel. Amit persze nem mond, de örülök, hogy az agyam képes ilyeneket félre hallani, aminek még értelme is van. És végül ezt egy deszkás videóban hallottam először, Jerry Hsu epikus menete alatt. Örülök neki, hogy már nem vagyok olyan muja, hogy elszalasszam a lehetőséget, és ha hallok valami jót egy ilyen videón azt ne szedjem le. Valahogy az egészet átjárja a bosszú. És nem a legyintés mindenkire. Cass Mccombs összes lemeze ilyen, csak megy amerre ő szeretne. Ez egy gyönyörű szám. Ne szavazzatok.

the pains of being pure at heart – higher than the stars
Egy gyönyörű szám, amiben tökéletes keveredik a shoegaze fátyolos lebegése, meg a hálószoba zene cukisága. És a kettő teljesen feszíti egymást, mert nekem a shoegaze mindig olyan nagy terű volt, a kisszobás cukiskodás meg éppen, hogy apró és ettől nagyon dübög a szám. A többi számuk úgy szól, mintha valaki kibámulna a kis albérletéből a még kisebb ablakán, arra ahogy a hó ellepi a várost, ez a szám viszont pont, hogy a hóban zajlik. A szövege meg egyszerűen zseniális. Én amúgy is bálványozva imádom a nőket, és a világukat egy igazi titoknak látom, ez a szám viszont belekeveri azt az érzést is, amikor annyit iszol és annyira rosszul leszel, hogy a téli hidegtől megvilágosodsz. Annyira szeretném, hogy ennek klipje legyen és lássam a két lányt, akik nagyon részegek, az egyikük anyja kocsijának a hátsó ülésén és szerelmesek. Nagy ballonkabátokban, kimondatlanul. Ettől a számtól nem egy nőbe szeretek bele, hanem az összesbe egyszerre.

cloak / dagger – billions millions
Ez a szám. Ez a szám teljesen jól leírja azt a lelki állapotot amiben évek óta vagyok. Akárki akármit mond a munka lélekformáló mivoltáról az csak egy ön álltató faszság. És mindenki aki azon sopánkodik, hogy miért nem dolgozom csak nekem is azt a rosszat kívánja amin ő átmegy minden nap. Ki nem akarná, hogy azért fizessék meg, mert klassz. Ráadásul aki cloak dagger-t hallgat az klassz, aki meg felismeri a kis kikacsintást a big boys-ra ebben a számban, azt tényleg fizessék ki bőrdzsekikben és napszemüvegekben. Engem a nihil éltet. Ez az egyik legpunkosabb szám. Személyes, a társadalomtól elforduló, keveset akaró, de azt nagyon.

dicks – dicks hate the police (a szerkesztőség all time favorit buzi zenekara - a szerk)
Van rengeteg zenekar, akiről mindenki tudja, hogy létezik, de sosem figyelnek rájuk. Pedig milyen szép ez a szám? Komolyan, van egy nagyon melankolikus dallam benne, amiről el sem hiszem, hogy egy hardcore zenekar játssza. Tudtam persze, hogy van ez a szám, meg hogy pár tag meleg, de mint abban a disney-s kis sorozatban Houdini-ről, amikor meg kell tanulni látni és nem csak nézni. És ez majdnem mindegyik zenekarra igaz. Tényleg, teljesen más jön ki egy-egy lemezből, ha különféle módon közelítem meg őket. Nem mondom azt, hogy egy deep wound vagy united mutation diszkográfia összes számát úgy fogom figyelni, mintha egy lány mondaná nekem, hogy miért szeret, de néha ha csak úgy vagyok velük, hogy na ne csak zsizsegés legyen akkor néha kikeveredik az egész lemez dallama. Szóval ez a szám nekem arról szól, hogy milyen elképesztő dallamok és változatosság van a punk-ban meg arról, hogyha szeretek valamit, akkor sose álljak le annak az egyre mélyebb megismerésével.  

interpol – say hello to the angels

Ez egy nagyvárosi zene. És majdnem egész életemben a fővárosban laktam az összes járadékos tünetével. Az interpol olyan, mintha Ian Curtis egy távoli rokona bosszút állna a világon, amiért tönkre tették szegény harmad unokatesóját. Minden mondatban ott van a flegma leszarom mi lesz veletek, lemondás. Hogy rákapcsolja a villanyt a világra, mert megteheti. Ez a szám viszont tisztára olyan, mint egy smiths szám. És a két világnak az elegyéből alakul ki a dal ereje. Nagyvárosról meg a szarom le életérzésről persze mindig a zabhegyező ugrik be, arról meg, hogy mindez télen történik. Ez az interpol. Télen a hidegben kóvályogni egyedül, minden lépéssel a bosszúra gondolva, és az összes kimondott bassza meget egy látszódó lehelet szignál. Meg esetleg táncolni hajnali négy után, úgy hogy sosem mosolygok. És azt is leszarom, hogy az asztalomnál hagyott kabátom ellopják e.



+bónusz kérdés
Ha te mindig felteszed, hogy mi a kedvenc dinoszaurusza az interjú alanynak, én megkérdem, hogy mivé alakulnál át, ha egy transformer lennél!


Dinoszaurusszá. Különben a transformeseknek nem az a lényegük, hogy beleolvadnak a mindennapokba? Pedig emlékszem voltak ilyen dinós transzformerszek is. És azokat nehéz volt kirakni. Ezért mindig másokra hagytam, hogy összerakják. Mert szerettem volna egyben látni őket. Nem akarja valaki megtenni ezt az életemmel?

Köszi és puszikák!


http://lets-have-a-war.blogspot.com/
http://worntapes.blogspot.com/
http://punkersblock.blogspot.com/
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest blogger interjú punk hardcore fanzine sofa king 2009 de 2010 re fuck yeah 2009 most viktor vagy viktorka?

"this is our fuck you"

2010.01.14. 00:36 - posztolta: neverlivetosee

SALAK

Nem nagyon szoktam lányokat megnézni az utcán. Ott ahol felnőttem, kettő dolog mindenképp kellett ahhoz, hogy látszólag egy igazi über macsónak tűnjön egy ember. Sőt, hogy igazán férfinak tekintsenek különböző kultúrtársaságokban! Az egyik ilyen, hogy mindenképp feltűnően nézzél meg minden csajt, tök mindegy, hogy mennyire rusnya vagy éppen egy kivénhedt lotyó. A másik, hogy mindig jól bebasszon az ember. Ez Salgótarjánban nem nehéz, ugyan is minden negyedik ház egy kocsma. Somoskőújfalu, ami egykor Salgótarján része volt, na az még jobb hely ilyen szempontból, ugyan is ott minden második az. Onnan tudom, hogy egy volt osztálytársamnak is van egy kocsmája, akihez párszor eljártam leckét bepótolni, de mindig az lett a vége, hogy a két házzal arrébb lévő kocsmában kötöttünk ki. Persze akkor még ittam, ma meg már ez se menti meg a férfiasságomat. Mondhatjuk, hogy az összes földim aligha tekint felnőtt férfinak.
Szóval a szép lányokra visszatérve, azért néha nekem is megakad a szemem egy-két leányzón, akinek a kisugárzása akár egy 11 órás meló utáni bevásárlás végeztével is fejbe csap, hogy hé, ott ez a törékeny lány, ártatlan mosollyal az arcán, kiről a valóságban persze kiderülne, hogy egy perverz állat, de ott abban a pillanatban, abban az egy másodpercben akár maga a tökély is lehetne. Ilyenkor, mikor ez átüti a lehangoló közönyömet, még ha csak arra a kevés intervallumra is, teljesen le tudok blokkolni, és szolid zárt mosolyommal próbálom leplezni szédülésemet. 
Azonban ez a másodperc addig tart, ameddig, utána minden megy a maga folyamában, lendületemen sem vesztek, úgy lépek ki a boltnak az ajtaján.
 

For My Friends

A ForMyFriends zenéje sokszor ezt a közönyösséget adja vissza nekem, hogy szeretne kitörni, hogy elege van a szarból, hogy képes a romantikus ábrándozásokra, de emlékeztet, hogy hé, az életed egy szar, egy kupis szobában élsz, szabadidődben olyan lemezeket gyűjtesz, amiket az országban talán többen hallgatnak hárommal, mint ahány ujjad van, hogy boldogan fizetsz benzin pénzt azért, hogy 15-20 perceket zenélhess otthonodtól több száz kilométerre is a szaros gitárodon, amit még egy kezdő tufa rokker is kinevetne, hogy mekkora egy szar, de te azért is csinálod. 
A totális beleszarás abba a szarba, amit az élet szart neked, hogy jó szar legyen neked. Ám ezek a srácok saját szarjukkal keverve édesítik ezt a szart, amitől persze a szar még szar marad, de legalább nagyobb részben a sajátjuké. Olyan hitelesen csinálták mind ezt, hogy kettő stúdiózás után sem sikerült egy lemezt sem kiadniuk kézzel fogható formában, ráadásul úgy tűnik, hogy egymás szarjuk már zavarja néha a másikat, ezért a zenekar hivatalosan is téli szüneten van. Tudtommal.  Ami azért kár, viszont így tényleg teljesen hiteles az egész banda. Még ha sokszor ez is rontotta el az összképet, hogy arra nem voltak képesek, hogy normálisan begyakorolják a számokat koncertekre, azért igen is jó zenét hoztak össze. Mindenképpen olyat, ami eléggé alul van értékelve, és nem érdemes csak úgy elmenni mellette. A sok hiteles ember végre hitelt adhatna ennek a zenekarnak, akár hosszú lejáratút is! Mert minden szó és hang őszinte, a saját maguk módján. Kevés dolog tetszett 2009-ben, de az mindenképpen bejött, hogy a zenekarok többsége végre eljutott erre a szintre, hogy ezt előtérbe szorítsa, és inkább háttérbe azt, hogy megfeleljenek bizonyos dolgoknak, vagy inkább embereknek. Jó lenne több ilyen zenekarral együtt bulizni 2010-ben.
 
 

http://www.myspace.com/formyfriendspunk

A letöltés szabadság:
fast as fuck
 


UPDATE:
Bár be vannak írva pár koncertre, hogy fognak játszani, azért egyszer már biztos feloszlottak úgylászik. 
 

 

1 komment

Címkék: blog budapest ajánló punk letöltés formyfriends 2009 de 2010 re fuck yeah 2009

Kávé, cukor nélkül

2009.12.13. 15:56 - posztolta: neverlivetosee

Elég ciki, mikor egy közepesen-erősen várt koncertről úgy kell hazajönnöm, hogy a keserűség szájízét adogatjuk át  egymás között a metrón a barátaimmal/utazótársaimmal. Mindezt persze úgy, hogy tökéletesen tisztában vagyunk, hogy az este fellépett zenekarok igazából kurvára királyak voltak, egy rossz szavunk sem lehetne rájuk. Ezzel a tudattal különösen szar volt.

Nagyon izgatott voltam aznap, 19:56 körül a melóhelyemen már előre elterveztem, hogy gyorsba’ megiszok még egy ingyen kávét (szigorúan cukor nélkül), átkapom a cuccomat és rohanunk is Matyival a Pogo Loco-ba, hogy elérjük a PFA  kezdését. A  metrón és az utcán egymás hergelésével szórakoztunk, készülve a srácok zenéjére, mégis csak illik átszellemülten megjelenni a koncertjeikre.
Lehet, pont itt basztam el, hogy annyira vártam valamit az egésztől, hogy hiába voltak szokás szerint tök klasszak, valahogy nem adta meg az egész azt a lökést, azt az impulzust, amit meg szerettem volna kapni. Pedig tényleg, egy rossz szót se tudok mondani a produkciójukra.

Képünk csak félig illusztráció

Gondoltam, majd a Rivers Run Dry segít ezen a helyzeten. Egész kellemesen improvizálnak a srácok amúgy, míg egy húrszakadás történt, a dobos és gitáros kollégák egy kellemes dzsemmeléssel ütötték el az időt. Jobban belegondolva, ez egész jó pontja volt az estének.
Bár itt nem vártam semmit sem a bandától, mármint olyan értelemben, hogy soha nem is láttamőket, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Mégis, az ötödik szám környékén azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon vegyek-e most pizza-t, hogy ne halljak éhen 11 óra meló után, vagy majd este hulla fáradtan lesz-e még erőm valamit összeütni. Mivel előző nap kaptam meg a fizetésem, gondoltam illene kipróbálni a Pogo Loco-t ilyen téren is. Volt még vagy 3-4 számuk, de azt már nem vártam meg, pedig ők is kedvemre való zenét nyomtak, ráadásul tök jól.

Emiatt a dolgok miatt kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam, hogy ennyire azért csak nem lehetek elbaszva, de hát ha nem a zenekarokban van a hiba, akkor biztos bennem. Azért Annácskával és Matyival jó volt pizzázni, illetve találkoztunk egy helyi celebbel, Ricardo-val.

Képünk csak illusztráció

A Lords néha eléggé egy öncélú, különböző vastagságú és formájú darabokra vágott masszára emlékeztetett, ami három és fél lábon állva fröcskölte ránk absztrakt agyszüleményeit, amit nem mindig tudtam hova tenni. Ennek ellenére azért tök jó volt a tudat, hogy láthatom ezt a bandát élőben. Meg úgy a számok közötti megjegyzéseik is voltak annyira szarkasztikusak, hogy jól essenek egy ilyen csalódott estén. Rajtuk látszott nagyon, hogy milyen régóta is zenélnek: jó cucc, kiváló tudás, és a legfontosabb, hogy egy ilyen semmilyen estén is mennyire szeretik azt csinálni, amit. Még akkor is, ha a legnagyobb megmozdulás kimerült fej és gyengéd lábráncigálásban.

Ahogy végeztek, kénytelen voltam gyors léptekkel és kellemetlen érzéssel távoznom a helyről, és tudva, hogy a barátaimmal való pizzázás, beszélgetés és metrózás dobott fel igazán három kurva jó és szépen teljesítő zenekar helyett. Ez valahol elég nagy csalódással töltött el, kurvára egy frusztráló dolog tud lenni.

http://www.myspace.com/kabooking
http://www.myspace.com/lordsoflouisville
http://www.myspace.com/riversrundrydbeat
http://www.myspace.com/pfapunk
 

Szólj hozzá!

Címkék: budapest punk beszámoló hardcore crust 2009 pfa lords rivers run dry pogo loco

Still wasted

2009.09.27. 17:51 - posztolta: neverlivetosee

Szeptember tele volt fasza koncertekkel. Már-már túl sokkkal. Ezzel még nem is lett volna gond, viszont mindegyiken volt legalább egy olyan fellépő, aki miatt érdemesnek éreztem volna a pénzemet pazarolni. Viszont a válság nálam is beütött, ráadásul a legutóbbi romániai kirándulásom is hazavágott anyagilag (amit nem bántam meg, azt viszont igen, hogy utána több mint egy hónapig nem volt munkám…).

Szóval tök klafa volt, hogy ennyi atom zenekar látogat el hozzánk, csak valahogy rosszul jött ki időben…
 
Valószínű ezért is voltak oly kevesen a keddi Cloak/Dagger koncerten. Emlékszem, 2007-ben azért nagyobb számban jelentek meg érdeklődök, bár az is tény, hogy akkor a magukat ügyeletesnek tekintő szakértők nem írtak oldalas leveleket a szervezőknek, hogy milyen vállalhatatlanok, ráadásul még zsidók is. Bár nem hiszem, hogy ez egy fél embernél is többet érdekelt volna, de hát sosem tudni…

Mindenesetre meglepődtem, mert nagyon azt vártam, hogy hát nem lesz az igazi, amúgy is a fellépők nagy része zeneileg engem hidegen hagy, a C/D-től meg alig fogok felismerni pár számot, mert csak új számokat fognak játszani. De tényleg, ettől az estétől alig vártam valamit, aztán mégis csak pofán csapott. Fontos, hogy nem baszott, csak csapott, amolyan pajkosan.
 
A Think Again számomra még mindig inkább metálság, ám egyre jobban kezdem azt érezni, hogy ez király metálság, amolyan jó fajta döngölős, ráadásul mindig fasza feldolgozásokat játszanak, ami meghozza az ember kedvét a szteppelésre. A végén még megkedvelem a zenekart, szóval jobb, ha vigyázok velük.




A Pavilionul 32-t mindenki szidja. Vagy zeneileg, vagy emberileg. Hát nem tudom, nekem az este folyamán egészen bejött. Bár muzikálisan kevésbé, de a koncertjük úgy érzem teljesen rendben volt. Ha megtoldottuk volna őket pár román barátjukkal, akik tudták volna a szövegeiket is ordítani, akkor élőben lehetett volna nézni a román Hold X True jelenséget. De ez most nem adatott meg, mindesetre fasza volt, szerecsére nem nyomtak sokat, így mire kezdtem volna megunni, már vége is lett az egésznek.

 


A Questions és a United and Strong még ékesebb példája annak, hogy ha nincs jobb dolga az embernek, akkor tök szívesen elnéz olyan zenekarokat, akik korrekten elő tudák adni saját zenéjüket, miközben a nézelődőt (jelenesetben engem) kurvára nem érdekli az adott zenekar zenéje. Mindenesetre kellemes volt őket végig nézni, ez tény, akármennyire is tiltakoznék, ha valaki a lejátszómba szeretné berakni a két zenekar bármelyik dalát.




Két évvel ezelőtt iszonyat megőrülést csináltunk a Cloak/Dagger-re. Bár most kevesebb olyan potenciális ember volt, aki hajlamos a mókázásra, azért azt hiszem mégis kitettünk magunkért rendesen. Már amennyire lehetett. Volt pár dolog, amin meglepődtem: a "nagy hype" ellenére milyen kevesen voltak; két év után is tök jól tudtam a szövegeket; még a Dürer KIS terem is nagynak számít itthon egy ilyen zenekarnak.




Hát most ennyire tellett, igazából csak azért írtam beszámolót, mert csináltam pár képet a koncertről, gondoltam alájuk böffentek pár dolgot. Viszont ha valami tartalmasabbat szeretnétek olvasni, szívesen ajánlom figyelmetekbe Annácska blogjából az idetartozó bejegyzését!
http://feel-my-atmosphere.blogspot.com/2009/09/teen-spirit.html

Itt meg képek:
http://indafoto.hu/neverlivetosee/tag/ka_booking_szulinap/slideshow/1

1 komment

Címkék: blog budapest punk beszámoló hardcore 2009 questions dürer kert hülye underground think again cloak/dagger united and strong

Stay wasted!

2009.09.21. 15:03 - posztolta: neverlivetosee

Mi volt (számomra) 2007 legfrankóbb koncertje, ahol bt barátommal megszámlálhatatlan hunczutságokat hoztunk ki egymásból, többek között általános iskolában tanult bukfenc mozdulatok utánzásának a kivitelezésének bepróbálkozása és hasonlók?

Hát persze, hogy ez a

Cloak/Dagger

volt!

 

Holnap a Dürerben játszanak újra egy csomó bandával kiegészülve, a jegy pedig 2000Ft, ami tudom, hogy nem éppen a helyes hozzáállásról tesz tanúbizonyságot, de jobb, ha ebbe olyan nem megy bele, aki lenyúlja másnak a turnébuszos pénzét ;-)

Szóval holnap mindenkit várunk egy kis mókázásra a Dürerben!

2009. 09. 22. Kedd
Fellépõk: Cloak/Dagger (USA), Questions (BRA), United and Strong (D), Pavilionul 32 (RO) Think Again
Helyszín: Budapest, Dürer Kert
Belépõ: 2000 ft
Kezdés: 19:00

 

Szólj hozzá!

Címkék: budapest ajánló 2009 questions hülye underground think again cloak/dagger united and strong pavilionul 32

Do You Want New Wave Or Do You Want The Truth?

2009.04.23. 15:32 - posztolta: neverlivetosee

Mostanában elég inaktívnak tűnünk, de ez kurvára nem igaz. Na jó, blogügyileg azok vagyunk, mert hát mikor frissítettünk már, de azért mindenkinek meg van a kis saját dolga. Hogy a többiekkel mi van, nem tudom, ezért csak a magam hülyeségét írom le:
- ki kellett adnom egy fanzine-t három hónap csúszás után
- folytatnom kellett a fanzine második részét (ez továbbra is folyamatban)
- zenekaros, koncertszervezősdi teendők (ezek dögunalmasak, ezért nem is írom le részletesebben, hogy mire is gondolok)
Szóval ja, emellett próbálok élni, új lakótársakat szereztem magam mellé, akiket amúgy nagyon szeretek, és tulajdonképpen nagyon örülök, hogy velük hozott össze a sors. Soha a büdös életben nem is gondoltam volna, hogy így alakulnak a dolgok. De tényleg, pont velük? Egy szóval lehetne jól körül írni az egészet: KIRÁLYSÁG.
Mint ahogy a tegnap estém is az volt Afterben.

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest punk személyes beszámoló 2009 another way fastcore random chords

Egy és ugyanaz a cél

2009.02.03. 16:39 - posztolta: neverlivetosee

Felakarsz vágni a haverok előtt? Szóld le az összes magyar kezdeményezést! „Én nem megyek FreeFestre, már az első óta csak egyre rosszabb!” vagy „One and the same? Hagyjad már! Esetleg One and the SHAME!”. Persze ezeket cifrázhatja a kedves olvasó, nem nehéz, csak kis idő és kreativitás kell hozzá. Időt persze nyerünk bőven azzal, hogy az említett rendezvényekre nem megyünk el.
Ha mégis, érdemes valami indokot kitalálnod, amiért kibaszol ezer forintot egy O.A.T.S.-ra. De mit mondhatnál a haveroknak, hogy ne égjél be? Hát pofon egyszerű: üzletelni, bizniszelni mész! Így még talán büszkék is lesznek vagányságodra.
Én mondjuk kicsit máshogy állok ezzel a dologgal, hisz haverjaim nincsenek. Na jó, vannak, csak most pont felakartam vágni. De ő előttük aligha tudnék beégni, minket nem igazán érdekelnek ilyen dolgok, bőven elég, ha jól érezzük magunkat valahol. Mondjuk az elmúlt szombaton a (számolja valaki, hogy hanyadik?) One And The Same-n!

4 komment

Címkék: blog budapest punk beszámoló hardcore 2009 one and the same dürer kert hülye underground

Show for the deaf

2009.01.25. 02:21 - posztolta: neverlivetosee

Régen voltam már olyan koncerten, ami igazán lázba hozott volna, hát a mai nap sem mondható ilyennek. Ellenben mégis kíváncsivá tett legalább annyira, hogy eltoljam a lusta pofámat a Filterig.

Kezdés hétre volt meghirdetve, de jól tettem, hogy csak nyolcra értem le, mivel még akkor sem kezdett az első zenekar, a Kids Of Cracatau. Nem igen tudtam hova tenni az egészet, mert hát értem, vagy legalább is kapizsgálom, mit akarnának, de nem egészen jött át valahogy. Talán a rossz hangosítás, a kedvtelenségem, franc se tudja. Egy biztos, nem hiába nem értük jöttem le a bulira.

http://img8.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733061_cf35407dcbb5d1af50b7d0422b38f796_m.jpg

 


Kalambo Kutyája viszont annál inkább foglalkoztatta fantáziámat, mégis csak egy olyan ember van benne, mint Barangó, akit ma a fél ország kiirtana, és aki olyan zenekarokkal írta be magát a magyar punk történelmébe, mint a QSS, vagy személyes kedvencem, a Rettegett Iván (méltatlanul alulértékelt zenekar). Szóval ha másért nem, legalább azért megérte eljönni, hogy kipipáljam: igen, láttam és hallottam az új együttesével. Ennél persze jóval többről volt szó, hisz egy elég fasza koncertet adtak Kalambóék, helyenként táncolós, máshol meg tök dögös zenéjükkel meggyőztek. Jó ez az együttes, jobban rájuk kéne figyelnem szerintem a jövőben. A Század hallatán persze megfájdult a szívem, hisz rögtön arra gondoltam, hogy no, azért egy Rettegett Iván koncert nagyon atom lenne. Addig is viszont érjük be Kalambo Kutyájával.

http://img2.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733071_49260038c3358e96d02d60d608978493_m.jpg

 


Ogli G egykori osztálytársának a zenekara, a Voodoo Allen volt az est egyik legszerencsétlenebb zenekara. Persze erről ők nem tehetnek, de a technika teljes erővel összeesküdött ellenük. Elsőnek az egyik gitáros pedálja, később a nagybőgős hangszedő rendszere adta be az unalmast. Mindemellett végig iszonyat szarul szólt a bőgő, semmi mély nem volt, pedig azért ilyen zenekarnál (is) iszonyat fontos kelléke az egésznek, hogy legyen benne elég dög. Az sajnos most elmaradt, remélem február 3.-án a Dürer kertben mind ezt bepótolják. Szerintem így is lesz.

http://img6.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733081_21547e8a80f5da6876fedd1ef659c89a_m.jpg

 


Az est sztárvendége, a Csermanek Lakótelep, kikért még Pozsonyi úr is képes volt kiszakadni az otthon melegéből, hogy megnézze őket. Sajnos a kései kezdés és a zenekarok közti hosszú átszereléseknek köszönhetően alig maradt idejük játszani. Ami mondjuk egy hardcorepunk zenekarnál egyáltalán nem gáz, sőt, inkább előny, addig náluk ez nem egészen jött ki jól, én legalább is szívesen néztem volna még a koncertjüket. Szerencsére kárpótolták egy táncoslánnyal a közönséget, aki szellemnek öltözött be, mint ahogy azt a képek is mutatják. Közben egy remek szakácskönyvet is reklámozott az illető, ajánlotta a kötet beszerzését.

http://img2.indafoto.hu/9/7/557_09c6c3783b4a70054da74f2538ed47c6/2733087_05f002e7c6e397d3d75096064fa500fe_m.jpg



A koncert viszont nagyon rövid volt, és ahogy többen megjegyezték, még verekedés se történt, ezért amint végzett  a zenekar (kik ellen szintén összeeskedett a technika ördöge, egyszerűen kikapcsolta magát az énekerősítés), kalapot emeltem, és elindultam hazafelé.

KÉPEK MÉG:


UPDATE:
Az estéről további beszámoló: http://madafaka.blog.hu/2009/01/27/meg_akarsz_olni

 

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest punk beszámoló barangó 2009 voodoo allen csermanek lakótelep kalambó kutyája k.o.c.

Messze még a purim!

2009.01.11. 15:39 - posztolta: neverlivetosee

Van, hogy elkapja a kedvetlenség az embert. Van, hogy ez a hangulat nem csak pár napig marad rajta az emberen, hanem kicsit tovább, mint azt szeretné. Ezen próbáltunk most tovább lépni Márk pajtásommal, több-kevesebb sikerrel.

Számomra elég kedvetlenül indult az este, bár a baráti beszélgetések azért jót tettek, mégse tudtak olyan szintre hozni, hogy komolyabban lázba hozzam magam az este folyamán. Ezt tovább erősítette a Nec Pluribus Implar, vagy micsoda. Én már egy jó ideje intoleráns vagyok szinte mindennel, aminek köze van a „metal” gyűjtőszóhoz, szóval itt se fogadtam jobban az éppen zenélő bandát. Pláne amit az énekes leművelt.  Szeretem azt, mikor egy énekesnek lehet hinni. Még ha nem is értem a szöveget, el tudom hinni neki azt, amit bele böfög a mikrofonba. Itt? Lófasz. Persze mondta számok között, hogy szeretne vérfürdőt, illetve azt is, hogy szét legyen szedve a színpad, de azért ne szarjunk és hugyozzunk a színpadra. Ezt meg is fogadtuk a tanácsát, és ki is mentünk a teremből. Hugyozni persze csak később.

A This Perfect Nightmare hozta el számomra a várt változást, végre kezdtem élvezni az estet. Legalább is élvezni valamilyen szinten. Bár kicsit hosszabbak a számaik a kelleténél, mégis van bennük elég kraft, hogy bennem tartsa a lelket, legalább addig, hogy ne menjek ki a teremből. És hozzá a teljesen elragadó nőiének?  Iszonyat kellemes időtöltés. Volt lemezük is, amire majdnem beruháztam, aztán valahogy ez mégse jött össze.
www.myspace.com/wearenightmare

Az este meglepetése számomra a New Dead Project volt. Eddig nem igazán tudtam hova tenni őket, leginkább egy „kis Nesze”, „kis Semmi Komoly” vagy esetleg a kettő keveréke jutott róluk eszembe. Mindez úgy, hogy a fent nevezett együttesek energiájukból elveszünk, nem is keveset. Szóval nem vártam valami sokat most se a zenekartól, erre egy olyan koncertet nyomtak le nekem, ami igazán arcon baszott, de nagyon keményen. Ez igen, minimum így kérem legközelebb is, fasza volt!
www.myspace.com/newdeadproject

Semmi Komoly-t várni már kicsit kezdett kellemetlen lenni, pedig erről nem ők tehetnek, egyáltalán nem volt pöcsölés, egyszerűen csak kezdett annyira elegem lenni a tömegből, hogy már kényelmetlenné vált a helyzet számomra. Szóval kissé kellemetlen szájízzel vágtam neki megnézni a srácok műsorát, amit talán csak az egyik régebbi számuk tudta igazán elfejeltetni velem, hogy szar kedvem van. Ők mindenesetre jók voltak nagyon, szinte mindenki faszán érezte magát, úgyhogy biztos sikerként könyvelhetik ez az estét.
www.myspace.com/skpunx

Én viszont nem bírtam tovább a helyet, ezért úgy döntöttem, ideje távoznom. 

Akit érdekelnek fotók, az itt találhat (ha tölt fel az illető):
www.flickr.com/photos/xtamasx/

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest beszámoló semmi komoly 2009 bohócok new dead project dürer kert hülye underground this perfect nightmare nec pluribus implar

Plan Csepel

2008.11.29. 02:08 - posztolta: neverlivetosee

Nagyon fáradt vagyok, de írnom kell.

Rég éreztem ilyen jól magam, hisz mostanában nincs is időm semmire, leginkább a saját kis faszságaimra. De még arra se, hogy jól érezzem magam.

Káosz az élet, ahogy ez az egész este is volt. Hempergés, dobálózás, részegség, másnál (mondjuk nálam) józanság. Illetve meglepődés, hogy nem vagyok vega, csak kevés húst eszek. Húha azta mindenit!

Indulás előtt aludtam egy félórácskát, hogy ne dobjam be a szunyát a csepeli héven, esetleg magában bent a teremben, ennek eredményeként viszonylat egész frissen sikerült megérkeznem szinte pont a PFA kezdésére. Mit is kéne tudni erről a zenekarról? Nem akarom lelőni a valamikor megjelenő írásomat (még nem tudom mikorra időzítsem), így csak annyit írok, hogy ezek a srácok aztán tudnak valamit. Például fejlődni és zenélni is. A szokásos szar csepeli hangzás, és az erősen illuminált állapotuk ellenére eléggé egybe volt a produkciójuk, leszámítva pár technikai malőrt, amiről nem feltétlen ők tehetnek. Ígéretes egy banda nagyon, újabban már az ének sem idegesít, ha képesek elviselni egymás hülyeségeit, egyik legfaszább magyar banda válhat belőlük.
Persze azért vannak bőven hiányosságaik, például Charles Bronson számot most sem játszottak, illetve a nem létező C.B. szám mellé beépíthetnének egy 97A-t is. Mondok is két nagyon jó számot e remek bandáktól, pl Youth Attack és Ballanced society / Kickflip. Hmm, srácok, megbeszéltük? Még szép.

Amit bírtam a PFA-ban, az már kevésbé volt meg a ForMyFriends-ben. Ez pedig az összeszedetség, tökösség és hogy a zene egésze valahogy legyen egyben.
Hát az első tulajdonság még annyira nem zavaró, inkább csak irritáló, hogy mennyit lehet szenvedni a beállásokkal és számok között. Második részben ide tartozik, illetve magához az egész fellépéshez. Jó utón vannak, de van még mit növeszteni srácok. A harmadikkal viszont egyre jobban állnak, eddig mindig úgy voltam velük, hogy baszki, mióta zenélnek ezek, és képtelenek az amúgy tök jól megírt számaikat rendesen lenyomni. Úgy látszik ezt ők is megunták és változtatni akarnak a dolgon. Ez folyamatban van, jól haladnak.
Összegezve, én már nagyon várom, hogy felvegyék a számaikat, mert van ötlet bennük, a finom kis dallamaikban és a néha már túlzó Kid Dynamite nyúlásokba átharapódzó cuccaikban is.

Na, ha a már ennél a három kritériumnál tartunk (összeszedetség, tökösség, zene legyen egyben), Plan Beer egyáltalán nem remekelt, sőt. Ellenben rájuk volt a legnagyobb hangulat, egy élmény volt. Egy időben nagyon menő volt ezt mondani, hogy "itt van XY zenekar, ők leszarnak mindent, csak az a fontos, hogy a barátaiknak zenéljenek, és ezt az XY zenekar milyen hitelesen teszi, blablabalbalbla". Na hát náluk ez koncerten megmutatkozott, hogy tényleg így van. És ez tök jó volt, igazából ez adta meg a hangulat alappilléreit, enélkül mocskosul szar lett volna az egész, mert aznap este talán ők szóltak a legszarabbul (önhibájukon kívül), ők pöcsöltek a legtöbbet beállással és egyéb faszságokkal és ők voltak a legszétesettebbek is. Más kérdés, hogy ez a szétesetség indokolható (jogosan) a hangzással, hisz ha a dobos, vagy akár bárki más nem hallja normálisan zenésztársát, mégis mi a fasz alapján haladjon? Szóval ja, ezt benézték ilyen szempontból a srácok, ellenben számomra az egyik legnagyobb hangulatot ők hozták. Ja és a legjobb feldolgozásokat is!

A Kultúrkörrel sajnos be kell, hogy valljam, mindig is úgy voltam, hogy valahogy sehogy. Ez most baszott nyomorultul hangzik, de tényleg. Kismilliószor játszottunk már együtt velük, de valahogy sose volt alkalmam teljesen végig nézni egy koncertjüket sem.  Na ezen most változtattam. És megérte. Bár az ő zenei stílusukkal a világ végére lehetne engem kergetni, mégis sikerült bent tartaniuk, hisz ők fentebb említett szentháromságnak tökéletesen megfeleltek, továbbá olyan családi hangulatot termetettek, melyet tök jó volt megélni. Oi ide, oj oda, shalom amoda, itt meg a kaloda, fasza volt nagyon, nem bántam meg, hogy még őket végig néztem.

Már csak azért sem, mert így részese lehettem a Planbeer-ForMyFriends társaságnak egy kicsit, legalább is amíg utaztunk, illetve gyorséttermi kaját vásároltunk más pénzén. Nem, nem anyuén, övét már nagyon régen elköltöttük. Legalább is én.
De erről nagyon nem szeretnék írni, mert büdös vagyok és álmos, és különben is, kit érdekel a szaros életem, amit amúgy sem szívesen osztok meg bárkivel, hmm?

1 komment

Címkék: blog budapest beszámoló kultúrkör 2008 csepel pfa formyfriends plan beer

Pánk legyek, vagy hácés?

2008.11.22. 23:27 - posztolta: hitványzine

Figyelem: Ez nem a SaturdayNight Holocaust, de simán van olyan szar!

Jelen írásnak csak annyira van köze a színtérhez, meg a punk zenéhez, mint nekem, így végigolvasását csak azoknak ajánlom, akiknek minimum annyira tartalmatlan az élete, de legalább a szombat estéje - mint nekem.

Szombat van. Bár nem vagyok egy kifejezett társasági ember, házibulikba meg már rég nem hívnak, mióta egyszer a szaromat dobáltuk zacskóba valami lánynál, azért a szombat estéket rendszerint minimum egy haveri sörözéssel szoktam tölteni.
A mai meg eleve különleges, mert már régóta vártam, bár nagy dilemmát is jelentett, ugyanis a mai nappal kapcsolatban minden igazi (fővárosi) színtérarc felteheti magának a nagy kérdést, hogy ő most tulajdonképpen akkor pánk-e, avagy pediglen hácés - a Filterben fellép a német Something Inside a mondhatni "szokásos" magyar felhozatallal megtámogatva, míg a Simons pubban a Smafu zenekar tartja budapesti posthumus koncertjét (persze mi mind tudjuk, hogy az igazán király arcok wannabe-suicide girlöket mennek az A38 vécéjébe megerőszakolni, de mint ezt is mind tudjuk, a mi színterünkben nincsenek igazán király arcok). Szóval fel volt adva a lecke, hogy nosztalgiázzak-e, és elénekeljem a lelkemet amúgyis leginkább bántó kérdést a Smafuval (ugye most mindenki tudja, hogy miről van szó, kacsint kacsint) miközben beképzelem, hogy még mindig 15 vagyok, avagy mint posi hardcorepunk megnézzem ahogy a XVII kerületi keménymag a lelkét is szarrá alázza egy (talán) értékelhető fellépőgárda előtt, na meg előttem.

Tehát adott volt a kérdés, a válasz meg kizárólag rajtam múlott. Felmerült bennem, hogy talán benézhetnék mindkettőre. Mondjuk a végkifejletet már mindenki tudja, avagy igen, a "bőség" zavara valahogy annyira bekavart, hogy az Örs vezér terénél egyszerűen rájöttem, hogy ma nincs is kedvem koncertre menni, a "miért" még előttem is tisztázatlan. Kicsit olyan volt ez a szituáció, mint mikor egy szép lány tök ismeretlenül odajött hozzám az utcán, hogy elkérje a telefonszámomat, én meg ahelyett, hogy kihasználtam volna életem lehetőségét (haha), zavarba jöttem és nem mondtam semmit, csak tovább siettem. A kérdés az, hogy most is azért hátráltam-e meg, mint akkor, tehát szimpla hülyeségből - főleg annak fényében érdekes a dolog, hogy tök ismeretlen és még csak nem is "kecsegtető" zenekarok koncertjére meg legalább heti szinten járok, hála a Kurva Anyád bookingnak (igen most mosom magam).

Szeretnék mesélni róla, hogy milyen volt a mai napom, így talán könnyebben érthető lenne amit ki akarok fejezni, hogy milyen volt a zenekarommal próbálni, és kinézni a terem ablakán át a szállingózó hóra, meg hogy milyen volt a nagymamám 72. születésnapi zsúrjára igyekezni Archers of Loafot és Shook onest hallgatva, miközben vakítva sütött a nap, és ömlött a hó. Zenehallgatás közben néha az ember egyé tud válni az aktuális helyzettel, és érzi, hogy él. Ezért szeretjük a pánkot. Ilyen volt nekem ma.
És ezzel valahogy "eltelítődtem". Persze, mehettem volna még kocsmába, és minimum az aljas gonoszságig inni magam, vagy mehettem volna... na, szóval akárhova. De ott az Örsön fogtam magam, és visszafordultam. Pedig koncertre menni még akkoris szokott lenni kedvem, ha másnap 6-kor kelek. Lehet, hogy ez valaminek a vége (a faszt), de ma először nem volt, és ma először nem azért nem volt valamihez kedvem, mert szar a kedvem, hanem mert jó volt. És ez, na meg ahogy a buszon beszélgető 16 év körüli társaság arról beszélgetett, hogy mekkora király dolog a élet, jee basszunk, olyannyira nosztalgikus hangulatba kerített, hogy itt ülök a húgom szobájában, és gépelek.

Nem vagyok se hácés, se pánk, csak egy unatkozó gyerek, aki egy rossz világban próbál jó életet élni, és igen, ha lennék eléggé tökös, és nem eléggé balfasz, én is inkább szopatnék valami ribancot az Unearth koncerten mosholva a színpad kellős közepén.


 

4 komment

Címkék: blog budapest kritika punk személyes koncert beszámoló 2008 nagymama szomorúság koncertszervezés hülye underground saturday night holocaust

Git Some shit!

2008.11.13. 00:50 - posztolta: neverlivetosee

2008.11.12. @ Budapest, Filter

Git Some

Szerda van. Holnap progalap gyakorlatom lesz, de semmi kedvem rá készülni. Ezért megbíztam egy barátomat, hogy csinálja meg helyettem a beadandókat, aztán este (mondjuk most, ahelyett hogy ezt a szart írnám) átnézem. Barátom nagyon rendes, meg is csinálta, amíg én elmentem a Filterbe valami koncertre. Azért írom, hogy valamire, mert a buli még annyira se volt meghírdetve, mint ahogy amúgy szokták. Tegnap csíptem talán el egy fórumos beírásban a nagy semmittevésem közepette. Mivel tényleg nagyon ráértem, gondoltam belehallgatok, mi is lehet ez. Aztán beszartam. Jézusom, ez kurva jó, ezt látnom kell!

Így hát lehívva két másik barátomat (akik sajnos nem tudtak segíteni progalap beadandóban) elindultam a koncertre. Nincs messze a hely, így gyalogoltam, mostanában amúgy se mozgok semmit sem, szóval rám fért ez a kis séta.

Lent a helyen kiderült, hogy nem lesz előzenekar, ami azért bántot, mert azért kíváncsi voltam, hogy mégis milyen lehet ez a The Another, vagy éppen kik is játszanak benne. Mindig is érdekeltek az új, még nem látott zenekarok, legyen szar vagy éppen nem.

Mindegy is, így legalább hamarabb lett vége az egésznek, tehát már viszonylag korán kezdhetett a Git Some! Csúnya szőrös emberek gyülekezete. Valahogy én is így képzelem el magam, ha tényleg „felnövök”. Egy idióta SZTK-s szemüveggel, szőrösen és büdösen, miközben koncertezgetek a barátaimmal olyan zenére, amin mindig fel tudtuk magunkat hergelni, akár csak egy-egy együttes név alapján is. Legalább úgy, hogy fröcsögő-habzó szájjal ordibáljuk a számcímeket. Azt hiszem, a Git Some elérte ezt a szintet.

Ha több ember jött volna le, biztos lett volna nagy beindulás, mókázás, hajigálás, labdázás, hisz két olyan (számomra) vagány zenekarnak a fúzióját véltem felfedezni, kik mindig is nagy hatással voltak rám. Azoknak is a jobb, és egyben befogadhatóbb pillanatait ragadták ki, megtömve a saját frusztrációjukkal és mindennapi hülyeségükkel. Most szívesen vesézgetném, hogy számomra miért is olyan fontos a Dead Kennedys és a Black Flag, de nem hiszem, hogy annak itt lenne a helye. Talán majd máskor.

A lényeg: iszonyat vadul szólt és szólaltatták meg az egészet, emellett sikerült az egésznek egy olyan hiteles képet adni, hogy én faszán elhittem mindent, amit énekeltek. Még akkor is, ha kb semmit sem lehetett érteni. Nem is biztos, hogy ez a lényeg. Mert úgy is, ha éppen érteném a szövegeket, akkor is a saját életemre reflektálva értelmezném, és nem úgy, ahogy azt éppen ők gondolták.

Haza felé menet el is gondolkoztam ezen; szenvedély, düh, tökös hozzáállás és kreativitás – tökéletes összkép, tökéletes este. Még a beadandóim is készen lettek.

 

http://www.myspace.com/fuckengitsome

Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest punk filter beszámoló black flag 2008 dk git some