Fucked Up:
The Chemistry of Common Life
A Fucked Up kibaszott nagy királyság. Legalább is ezzel az új lemezükkel tényleg sikerült belopniuk magukat a szívembe. Már eddig is sikerült Lacája barátom által figyelemmel kísérnem a zenekart, azonban most elérték a The Chemistry of Common Life fantázia nevű lemezükkel azt, amit eddig nem: Még pedig azt, hogy majdnem beléjük szeressek.
Próbáld meg nyúlni a Ramones jobb témáit, tudod, amikre mindig beindul a lábadban a bugi, és nem Blitzkrieg Bopnak hívják, adj hozzá fasza hangzást, egy csinos, bár kissé duci basszeros lánykát, keverjed el három gitárossal ezt a végül is valahol végtelenül egyszerű zenét, adj hozzá egy iszonyat tahó hangú és nagy darab énekest, rázd fel kicsit elszállós de azért valahol megmosolyogtató szövegekkel és voalá! Itt a mai Fucked Up.
Kellően zajos, hogy érezzem, ez tényleg nekem szól, mégis helyén vannak a dallamok és harmóniák, és nincs rossz érzésem, hogy hé ez így annyira sehogy sem áll. Mert hogy nagyon is áll az egész, még pedig össze. Mint a cerka egy aranyosabb csaj láttán, annyira masszív az egész album.
Eddig ami nagyon nem tetszett ebben a zenekarban, hogy annyira de annyira monotonok tudnak lenni. A Hidden World nem is igen jött be, fel is baszódtam szinte minden hallgatásnál, hogy alapvetően ezek nem rossz számok, sőt, a Jacob’s Ladder egyenesen kíválló, de baszki ez az album akkor se nekem való. Külön-külön kis részekre bontva még oké, sőt egészen kellemes, de ez így teljesben egyszerűen egybemosódik egy masszává, és csak mondom, felbasz.
Azonban a mostani lemezbe sikerült annyira kreativitást és ötletet belecsempészni, hogy ilyen még véletlenül se jusson eszébe az embernek. Ez még nem is lenne nagy szám, hisz bárki bír tök más számokat egymás mellé pakolni, azonban ezek a srácok valami olyat hoztak össze, ami lényegében alig változik az album hallgatása folyamán, egy teljes egészet alkot, még sincs az-az érzése az embernek, hogy hú baszod, ezt mindjárt kikapcsolom, mert uncsi. Ez így ahogy van, olyan dögös, tökös és könnyeden hallgatható, hogy tanítani kéne, komolyan mondom.
Mind emellé társul még egy mutatós, de alapvetően tök egyszerű borító. Engem teljesen lenyűgözött, nem is nagyon tudok róla mit írni, látni kell.
Na de térjünk csak vissza az első bekezdés végére: miért is csak MAJDNEM sikerült belé szeretnem ebbe a zenekarba? Hisz itt nyalom a szaros seggüket, van egy tök fasza klipjük egy még faszább számra, sikerült javítaniuk a hiányosságaikat az előző lemez óta, én meg mégis itt adom a szűzkurvát. Hát egy bibi van csak, nem tudtam eljutni bécsi koncertjükre. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, de ha tényleg annyira jó ez a zenekar, nem kellett volna hatalmába kerítenie engem valami elnyomhatatlan érzésnek, hogy „baszod te szar, ne legyél zsidó, húzzál ki bécsbe, baszd el rá az összes pénzed és szabad időd, meg fogja érni!”, nem kellett volna egy ilyen érzésnek bennem lennie? De. Kellett volna. És nem volt.
Szóval a Fucked Up magasra tette a lécet idén, de rakhatta volna szerintem még magasabbra, mert van bennük annyi. Ezért is várom a következő anyagukat, illetve hogy eltolják a pofájukat ide, Böszmeországba.
Letöltés:
http://rs30.rapidshare.com/files/152456642/Fucked_Up-The_Chemistry_Of_Common_Life-2008-FNT.rar
Érdeklődni lehet:
http://lookingforgold.blogspot.com
http://www.last.fm/music/Fucked+Up
http://en.wikipedia.org/wiki/Fucked_Up
